Magyarország története - 32. - A századforduló "boldog békeévei"
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. április 18.
Időpont: 18:29:18 | Időtartam: 00:24:57 | Forrás: M1 | ID: 975540
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 24 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Magyarország történeteEpizódcím: A századforduló "boldog békeévei"Epizódszám: 32.+-
Műsorújság szerinti cím: Magyarország története
Műsorújság adatai: 32. rész: A századforduló "boldog békeévei"
Tudják, hogy ki volt Pick Márk? És Herz Ármin? Vagy Dréher Antal, Stühmer Frigyes, Gerbeaud Emil, Kotányi János, Kugler Henrik, Richter Gedeon és Törley József? A nevükből létrejött márkaneveket persze ismerjük... És hallottak arról, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójának ünnepségét az építési határidő csúszása miatt rendezték 1895 helyett 1896-ban? Ismerik Reindl Ludovikát és Krippel Máriát? De Blaha Lujza és Jászai Mari néven már hallottak róluk, ugye? És azt tudják, hogy minderről részletesen is szó lesz a Magyarország története mai adásában?...

A nagyívű sorozat 46 részben dogozza fel Magyarország történetét. A Magyar Televízió izgalmas szellemi kalandot kínál, nem iskolás ízű ismereteket. Történész szakértőik és Nagy György műsorvezető segítségével felfedezővé akarják tenni a Nézőt, hogy ő maga csodálkozzon rá azokra a tényekre, amelyeket esetleg már korábban is ismert, de valahogy nem is gondolt rájuk tudatosan.
Alkotók:
M. Nagy Richárd - rendező
Varga Zs. Csaba - rendező
Nagy György - forgatókönyvíró
Reich László - operatőr
Ángyán András - operatőr
Szobrász András - operatőr
Nemescsói Tamás - operatőr
Kilián Attila - operatőr
Véber Franciska - szerkesztő
Nagy György - műsorvezető
Fő leírás:
Millenniumi ünnepségek. A budapesti földalatti vasút megépítése. Balatonfüredi fürdőkultúra. Kulturális modernizáció: festészet, zene, színház, sport, fürdőzés (Herkulesfürdő).
Műsorszolgáltatói ismertető:
Tartalom:
Hallottak arról, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójának ünnepségét az építési határidő csúszása miatt rendezték 1895 helyett 1896-ban? Ismerik Dankó Pista és Rigó Jancsi történetét? Fel tudnák sorolni a századvég leghíresebb magyar "sportolója", Kincsem eredményeit? Tudják, kicsoda Reindl Ludovika és Krippel Mária? De Blaha Lujza és Jászai Mari néven már hallottak róluk, ugye? És azt tudják, hogy minderről részletesen is szó lesz a Magyarország története 32. adásában?...

Szerzők és alkotók:
1. Bornyi Gábor Operatőr
2. Darázs Erzsébet Zenei szerkesztő
3. Hábermann Jenő Producer
4. Horváth Attila Gyártásvezető
5. Nagy György Forgatókönyvíró
6. Nagy György Műsorvezető
7. Nagy Richárd, M. Rendező
8. Reich László Operatőr
9. Szirmai Béla Operatőr
10. Szobrász András Operatőr
11. Torma Galina Rendező munkatársa
12. Vajkai Ervin Gyártásvezető
13. Varga Cs.Zsolt Rendező
14. Véber Franciska Szerkesztő

Produkció közreműködői:
1. Kozári Monika történész szakértő
Teljes leirat:
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE
1890 után nagyot változott a világ.
Persze tudjuk, hogy nem hirtelen,
és nem is előzmények nélkül.
De utólag mégis úgy tűnik,
mintha 1890 éles határvonal lenne
a dualizmus történetében.
Tisza Kálmán után nem volt olyan erős
egyéniség, aki a szabadelvű pártot
az addig megszokott módon
egyben tudta volna tartani.
Ferenc József 1892 novemberében
Wekerle Sándort nevezte ki
miniszterelnökké. Az ő nevéhez
köthető, hogy 1894-ben nagyon
hosszas viták után törvény született
a kötelező polgári házasságról,
amelyet a bíróság felbonthatott.
Wekerle távozása után olyan
mély belpolitikai válság volt,
amilyenre 1867 óta még nem volt
példa. A honfoglalás ezer éves
évfordulójának méltó megünneplése
érdekében mégis összefogtak a pártok,
és időlegesen
felfüggesztették a harcot.
Hogy mikor volt a honfoglalás, arról
a Magyar Tudományos Akadémia
történészei nagyon sokáig
vitatkoztak, míg végül Pauler Gyula
javaslatára a különféle
történelmi források tüzetes,
alapos tanulmányozása, és hosszas
szakmai viták után megállapodtak
abban, hogy a honfoglalás
minden valószínűség szerint
895-ben történt meg. Meg is kezdődtek
az előkészületek az 1000. évforduló
1895-ben való megünneplésére.
Az ezredéves ünnepségek időpontjáról
azonban végül mégsem a történészek
döntöttek, hanem egy jól ismert,
tudományon kívüli tényező:
az építési határidő csúszása.
Az akkori kereskedelmi és közlekedési
miniszter, Lukács Béla ugyanis
az ünnepségek előtt
két évvel kijelentette:
"Minthogy a tervezett építési munkák
1895-ig be nem fejezhetők,
ennél fogva a kormány
azon megállapodásra jutott,
hogy a Millennium tartassék meg olyan
időpontban, midőn a jelentős művek
elkészülnek!"
Így történt, hogy az elcsúszott
építési határidő miatt
őseink csak egy évvel később
érkeztek a Kárpát-medencébe.
1896 az Isten békéje és a nagy
nemzeti egység látszatának
az éve volt, szép millenniumi
ünnepségekkel. A Millenniumra
alakították ki a városligetet, és
ott helyezték el az ezredéves
kiállítást, amely nagyon
sok látogatót vonzott.
Átadták a forgalomnak a teljes
nagykörutat, és a Ferenc József,
azaz a későbbi Szabadság-hidat,
és az ünnepségsorozat részeként
felavatták a kontinens első
földalatti villamos vonalát.
A földalattit angol mintára
tervezték. De még az 1863-ban indult
londoni földalatti gőzhajtású volt,
és emiatt füstmérgezésben
többen meghaltak az alagútban,
a budapestit már eleve
villanymotoros meghajtásúra
tervezték. Ez itt az áramszedője.
1894 augusztusában két irányból
kezdődött el az építkezés.
Nyitott vasbeton zsaluzással
készültek az alagutak,
vízzáró födémmel. Az állomások
oldalait Zsolnay csempével burkolták,
és a lépcsőlejárók fölé csinos
kis pavilonok kerültek,
mint itt, az Andrássy úton is.
A Deák téren még nagyobb állt.
Sajnos nem maradt
meg belőlük egy sem.
A megnyitáskor az aktuális
közlekedési szabályoknak
megfelelően a földalattin is bal
oldali közlekedés volt érvényben.
Egyébként talán meglepő, de
Magyarországon a közutakon is
1941-ig a balra tarts volt a szabály,
de a kis földalattin egészen 1973-ig
megmaradt a bal oldali közlekedés.
A kontinens első földalatti vasútja
rekordidő alatt, 21 hónapos
megfeszített munkával épült meg.
Összehasonlításként, a 20. század
végi rekonstrukció, amikor egyetlen
új megállóval meghosszabbították
a vonalat, több mint 2 évig tartott.
1896. május 2-án, a Millenáris
kiállítás megnyitója napján
mindenki ingyen utazhatott
a millenniumi földalatti vasúton,
amelynek a végállomása természetesen
az ezredéves kiállítás helyszíne volt
a ligetben. Maga a földalatti vasút
pedig az avatóünnepségen jelen lévő
és a vonalon többször is végigutazó
császár és király tiszteletére
felvette a Ferenc József
Földalatti Vasút nevet.
1899. februárjában Széll
Kálmán lett a miniszterelnök.
Kormánya a mezőgazdaság fejlesztését,
modernizálását helyezte működése
középpontjába.
Az országgyűlésben az ellenzék
úgy akarta megakadályozni
a neki nem tetsző törvények
elfogadását, hogy megbénította
a képviselőház munkáját. Lényegtelen
kérdésekben is név szerinti szavazást
kért, képviselői napirend előtti
felszólalásokat, és nagyon hosszú
beszédeket tartottak, amelyekbe
hosszú idézeteket iktattak be.
Ezt hívták obstrukciónak,
ami teljesen leállította
a törvényhozói munkát, de nem
volt mit tenni, mert a liberális
házszabályok mindezt lehetővé tették.
És hogy mindeközben mit tett
a hétköznapok embere?
Először is megtanulta azt a szót,
hogy Balaton. Ezt a vizet ugyanis,
bármilyen furcsa, de nem is olyan
régóta használjuk fürdőzésre.
Bár Füred már a reformkorban
fejlődésnek indult,
1825-ben tartották az első Anna-bált,
Horváth János lánya, Anna Krisztina
kedvéért, és Kisfaludy Sándor
1830-ban színházat is alapított
a településen, rá emlékezve Széchenyi
majd róla nevezi el az első balatoni
gőzhajót, de mindez nem
a tó vize miatt történt.
Akkoriban ugyanis egyszerűen nem
volt szokás megfürödni a Balatonban.
Még a 19. század második felében is
sokkal népszerűbbek voltak
a távolabbi fürdőhelyek. Az
Adria parti Abbázia, a Felvidéki
Ótátrafüred, vagy Pöstyén.
De a balatoni orvosok, meg a helyi
hírverők sokféleképpen próbálkoztak.
Elterjesztették, hogy nemcsak
ez a magas vastartalmú valódi
gyógyvíz kiváló pl.
a gyomorpanaszokra,
hanem maga a Balaton
vize is felhígult ásványvíz.
És itt, Füreden évtizedekig speciális
kúraként kínálták a felmelegített
Balaton vízben vett kádfürdőt.
Mangold Henrik, Füred tekintélyes
főorvosa a tó iszapjából
gyógykenőcsöt és szappant is
készíttetett, amit kereskedelmi
forgalomban árusítottak.
Aztán később orvosilag cáfolták
ezeknek a hatásosságát,
de addigra már olyan népszerű volt
ez a fürdőhely, hogy nem is volt
szükség ilyen eszközökre.
a Balatonfüreden végül 1889-ben
elkészült fatornyos fürdőház,
és a hamarosan ugyanolyan stílusban
megépített nyaralók, éttermek
és panziók mutatták, hogy addigra
sikerült vonzóvá tenni a Balatont.
Ebben nem kis része volt
az itt nyaraló hírességeknek.
Jókai Mórnak pl., aki ebben az
1870-ben épített villájában írta
Az aranyember című regényét,
amelyben részletesen elmeséli,
hogy hogy is néz ki
a balatoni rianás.
Bár állítólag soha nem járt itt
télen, a befagyott tavat
tehát csak elbeszélésekből
ismerhette.
De itt vett nyaralót
és jachtot Blaha Lujza is.
A 19. század végére pedig a Balaton
egyenrangú fürdőhellyé vált
a felvidéki és erdélyi
gyógyfürdőkkel,
meg a tengerparti üdülővárosokkal.
Mindennek ellenére képzeljék el,
hogy Balatonfüred nevének
a világon semmi köze
nincs a fürdéshez.
A település neve ugyanis
sokkal korábban keletkezett,
mint a balatoni fürdőzés szokása.
Már a 13. században említi
egy oklevél Fured formában,
és a fürj madárnévből származik,
vagyis egyszerűen azt jelenti,
hogy ez itt egy fürjes hely.
A dualizmus korában sem a gazdasági,
sem a társadalmi változások
nem mentek volna végbe a nagy
arányú kulturális modernizáció
nélkül. A társadalom általános
műveltségi szintjét emelni kellett,
mert az emberek különben nem tudtak
volna eligazodni az új világban.
Meg kellett szervezni a felsőoktatást
is, hiszen a kiegyezéskor
csak egyetlen egyetem
működött Magyarországon.
És ekkor hozták létre
a művészeti főiskolákat is.
És ezekben a művészeti főiskolákban
volt is kiktől tanulni, hiszen
olyan festőóriások alkottak ebben
a korban, mint pl. Benczúr Gyula,
az első magyar művészképző
igazgatója, a portrék és nagy méretű
történelmi képek mestere.
És ugyancsak történelmi tablókat
és portrékat festett a sokkal kevésbé
sikeres Madarász Viktor, és Székely
Bertalan, aki viszont igazi
mestertanár, a második mesteriskola
igazgatója volt. Ők valamennyien
külföldön, általában Párizsban
vagy Münchenben tanultak.
De valódi európai hírnévre
csak a sokáig Párizsban élő
Munkácsy Mihály tett szert.
1905-től a Képzőművészeti Főiskola
igazgatójaként dolgozott Szinyei
Merse Pál, a fények kutatója.
Hát nem elképesztő,
hogy mennyi nagy név, mennyi hérosz,
akik mind egyszerre, egy időben
alkottak?
És akkor még nem is beszéltünk
az arcképfestő Barabás Miklósról,
aki nélkül ma nem is tudnánk, hogy
hogy nézett ki Petőfi, Vasvári
és Teleki László. Nem álmélkodtunk
a szentpétervári udvar kedvence,
a fantasztikusan rajzoló
Zichy Mihály illusztrációin.
Nem említettük a legfontosabb
középületeink freskóit készítő
Lotz Károlyt. Vagy a Hollósy Simon
által alapított, 1896-ban indult
nagybányai iskolát, ahol Ferenczy
Károly, Iványi Grünwald Béla
és Torma János a francia
impresszionistákhoz hasonló
stílusban festette a képeit.
Aztán ők, meg Rippl-Rónai József,
Csók István és Kernstok Károly
létrehozták a Magyar Impresszionisták
és Naturalisták Körét.
Szinte hihetetlen, hogy néhány szűk
évtizeden belül több évszázadra
elegendő zseniális festőművész élt
és dolgozott itt egyszerre,
egymás mellett. Vajon nélkülük mit
mutatnánk be ma itt, a nemzet
galériájában?
1875-ben hozták létre
a Zeneakadémiát,
amelynek a vezetésére
Liszt Ferencet kérték fel.
A magyar operazene alapjait
Erkel Ferenc rakta le,
és a századforduló után elindult
Kodály Zoltán és Bartók Béla
pályája is.
A szabadságharcot követő
években a nemzeti ellenállás egyik
kifejezője volt, de a kiegyezés
után inkább a szórakoztatás
és a vendéglátás része lett.
Hogy mi ez? Hát a cigányzene.
Illetve azonnal korrigálok is,
mert amit a cigányzenekarok
játszottak és játszanak, annak
általában semmi köze nincs
a cigány népzenéhez. Ezek az ún.
magyar nóták inkább a magyar népzene
és a verbunkos gyökereiből
kinövő városi műdalok.
De tény, hogy valóban
a cigányzenészek tették népszerűvé
ezt a műfajt. Az 1850-es években,
amikor pl. a Rákóczi-induló is
be volt tiltva, virtusnak számított
ezeknek a magyar daloknak
a hallgatása, és természetesen
az előadása is.
Ezért nagyon fontos szerepük volt
a kor kiváló cigánybandáinak.
A legismertebb prímás ebben
az időben Rácz Pali volt,
akiről Jókai regényt is írt, Kálmán
Imre pedig egyik operettjének,
A cigányprímásnak
a főszereplőjévé tette.
De a kiegyezés utáni időből is sok
cigányprímás neve maradt fent.
Talán a legismertebb Dankó Pista.
Ő 15 évesen már a saját zenekarát
vezette Szegeden. És ott kötött
életre szóló barátságot
Gárdonyi Gézával, aki cigány
Petőfinek nevezte, és hatvan
Dankó-nótának ő volt a szövegírója.
Gondolták volna? Dankó Pista
egyébként korának igazi sztárja
volt, mint ma egy rock zenész.
Pestre költözve, maga Blaha Lujza
lett a mentora ennek a kottát sem
ismerő muzsikusnak. És a temetésén,
ahol 500 cigányzenész húzta
a legismertebb Dankó-nótát,
az "Eltörött a hegedűm"-et,
a búcsúbeszédet Tömörkény
István mondta.
A kor másik híressége Rigó Jancsi.
Éspedig nemcsak a muzsikájának,
hanem a romantikus szerelmi
kalandjának is köszönhetően.
1896-ban Párizsban játszott
egy elegáns étteremben.
Ahol ott vacsorázott Chimay belga
herceg is, gyönyörű fiatal
feleségével, aki mellesleg egy
amerikai milliomos lánya volt.
A hercegnő beleszeretett
a jóképű magyar prímásba,
otthagyta a gazdag férjét,
és a pletykák szerint Rigó Jancsival
élt, amíg meg nem haltak.
Vagy legalább is egy ideig,
amíg a hercegnét a prímás,
vagy a prímást a hercegné
ott nem hagyta, és még
kétszer férjhez ment.
De azért a történet így is szép.
És szép, meg főleg finom
az a cukrászsütemény,
amelyet úgy hívnak, hogy Rigó
Jancsi, nagyon szépen köszönöm,
és amelyet a legenda egyik változata
szerint a hercegné talált ki,
a kedveséről Rigó Jancsinak
nevezte el, és a sütemény révén
Európa összes cukrászdájával
megismertette az elhagyott
magyar cigányprímás nevét.
Az 1890-es évek közepétől nagyon
gazdag színházi élet bontakozott ki,
amelynek központja Budapest volt.
A dualizmus korában nyílt meg
a Népszínház, az Operaház,
a Vígszínház és a Magyar Színház.
A Király Színház operetteket játszott
amely az Osztrák-Magyar Monarchiát
a legjobban jellemző műfaj volt.
Kálmán Imre, Lehár Ferenc,
Huszka Jenő és Jakobi Viktor
operettjei még ma is népszerűek,
Közép-Európától Japánig.
A monarchiai idők művészetéről
beszélve nem lehet kihagyni
két színésznőt. Két párhuzamos,
és nagyon sokszor egymásba futó
pályafutást. Már eleve az is érdekes,
hogy ugyanabban az évben születtek,
és ugyanabban haltak meg.
1850-1926-ig éltek mindketten.
Ugye tudják, hogy kikről van szó?
Reindl Ludovika az egyik,
és Krippel Mária a másik. A róluk
elnevezett két budapesti tér
csak néhány villamosmegállónyira
van egymástól, a körúton.
Segítek megfejteni a nevüket, jó?
Kezdjük a néhány hónappal korábban
született Jászai Marival, aki annyira
utálta a születésekor kapott
Krippel Mária nevet, ugye a krippel
szó betegest jelent egy kis pejoratív
ízzel - mi is használjuk a kripli
kifejezést - szóval annyira utálta
ezt, hogy később még az anyakönyvi
kivonatából is kiégette cigarettával.
Gyerekkorától dolgozott. Tíz évesen
már pesztonkaként szolgált.
Aztán 16 éves korától markotányosnő,
vagyis kantinos volt a Königgrdtz-i
csatában.
Aztán statisztálni kezdett
Székesfehérváron,
színészi évek Kolozsváron, majd
22 évesen, Laborfalvi Róza utódaként
Leszerződtették a Nemzeti Színházhoz,
és ott is maradt haláláig.
Igazi őstehetség volt, de
folyamatosan és tudatosan
tovább képezte magát. Elsősorban
klasszikus drámai szerepeket
játszott. A Bánk bán Gertrudisaként
debütált, de ő volt Éva a Tragédia
premierjén is, és végigjátszotta
a nagy Shakespeare-hősnőket,
és a klasszikus ókori tragédiákat is.
De nemcsak játszott, hanem tanított
és fordított is, pl. Ibsent.
A naplója és a színházi jegyzetei
pedig színháztörténeti értékűek.
A rimaszombati születésű Reindl
Ludovika sem szerette a nevét.
Először is az édesanyja
keresztnevét, a Lujzát kezdte
használni a Ludovika helyett.
Aztán a férje, Blaha János
karmester nevén vált
igazán ismertté.
Blaháné Jászai Marival szemben
a zenés színpadi művekben,
a népoperákban érezte
magát a legjobban.
Igazi színházi gyerek volt. Egy
vándortársulat ekhós szekerén
telt a gyerekkora. 16 évesen
Debrecenben kapta az első
szerződését, aztán sokat
játszott Nagyváradon is.
És 1 évvel Jászai Mari előtt,
1871-ben a Nemzeti Színház
tagja lett.
Amikor itt, ezen a helyen
1875-ben felépült a Népszínház,
amelyet aztán majd 1908-tól
már Nemzeti Színháznak hívnak,
akkor a drámai művek még
megmaradtak az öreg Nemzetiben,
ott, a Rákóczi út elején.
Az operettek és a népszínművek pedig
átkerültek ide a Népszínházba, ahol
az első számú primadonna lett
Blaha Lujza, ill. ahogyan Ferenc
József kitüntető oklevelén hívják őt:
"a nemzet csalogánya". Ő csinált
divatot a magyar daléneklésből.
Az egykorú méltatás szerint a német
Pestet Blaháné tette magyarrá.
Országos sztárként villát és
jachtot vásárolt Balatonfüreden,
És már 64 évesen visszavonult
a színpadtól. A filmezést meg
soha nem szerette. Lakást vett itt
szemben a Nemzeti Színházzal,
hogy mindig láthassa. És a 70.
születésnapjára azt a hatalmas
ajándékot kapta a fővárostól,
hogy ezt a teret róla nevezték el.
Mindkét díva 1926-ban halt meg,
76 évesen, amikor mindketten
éppen 25 éve voltak már a
Nemzeti Színház örökös tagjai.
Igazán nem túlzás, hogy egy
korszak zárult le velük.
Jussanak eszünkbe, ahányszor
a villamossal eljövünk a Jászai Mari
térről a Blaha Lujza térig, és
leszállunk itt, az egykori Nemzeti
helyén. A 6-os még
mindig itt áll meg.
A századforduló kezdett a szabadidő
eltöltésének egyik elterjedt
formájává válni a sport. Nyilván
segített ebben az is, hogy éppen
a Millennium évében, 1896-ban
rendezték az első újkori olimpiát,
amelyen a 18 éves Hajós Alfréd
két aranyérmet is nyert.
És az sem csökkentette az
e feletti örömét, hogy a zenekar
az eredményhirdetésen először
az osztrák himnuszt kezdte el
játszani. Gombamód szaporodtak
az atlétikai klubok, tornaegyletek
és sportkörök, mint pl. az MTK,
a BEAC, a Fradi, vagy a Vasas.
A 19.század végének egyik
legismertebb magyar sportolója
1874-ben született
Tápiószentmártonban.
Mások szerint Kisbéren. A kislány
karrierje már 2 éves korában
elkezdődött,érthető, hogy igazi
magyar csodának tartották.
Az angolok úgy nevezték:
the Hungarian wonder.
Nem csigázom önöket tovább,
természetesen egy lóról van szó.
Mit egy lóról? A lóról!
Kincsemről, aki soha nem talált
legyőzőre. 4 év alatt 54 versenyből
54 győzelem. Ritka sikeres
versenyzői karriernek számít!
Pedig nem így indult a pályája.
Egészen egyszerűen nem kellett
senkinek. A tulajdonosa, Blaskovics
Ernő nyakán maradt, hát kicsapta
Gödre, hogy próbáljanak
meg vele valamit kezdeni.
És éppen akkor nyitott Gödön
kiképzőiskolát Robert Hess,
egy Angliából Magyarországra
költözött tréner.
A ló és az edző kivételes egymásra
találásának eredményeként
Kincsem a következő évtől kezdve
szó szerint megtáltosodott.
Kanca létére egyáltalán nem
tartozott a gyengébb nemhez,
hiszen pályafutása során csúfosan
megverte az összes mént is.
Az ott pl. a legendás Goodwood-i
verseny tiszteletdíja.
Élete során zakatoló vonaton utazta
be fél Európát, egyébként eléggé
hisztis, vagy legalább is
bogaras hölgy lehetett.
Írják róla, hogy a legkedvesebb
társa egy fekete-fehér cica volt,
amely nélkül Kincsem egyetlen
versenyére sem volt hajlandó
elindulni. Legendák keringtek
arról, hogy a Bulonyi kikötőben
az egész istállószemélyzet kétségbe
esetten kereste az elkóborolt
macskát.
Az utódai, bár sikeresek voltak,
de a nyomába sem jöhettek.
Az utolsó ellése után Kincsem
egészsége meggyengült:
gyomor- és bélgörcsök kínozták.
1887. március 17-én,
pontosan a 13. születésnapján,
egy súlyos kólikaroham végzett vele.
A csontváza bekerült a Mezőgazdasági
Múzeumba. Tápiószelén külön múzeumi
részlege van. Szobrot állítottak neki
Angliában, és itt Magyarországon is.
A legendás paripa legendás edzője,
Hess Róbert pedig csak 39 nappal
élte túl Kincsemet.
Ferenc József 1906. áprilisában egy
megbízható kiegyezéspárti politikust,
Wekerle Sándort bízott
meg a kormányalakítással.
Wekerlét a közvélemény is szívesen
fogadta egyértelműen liberális
politikai múltja miatt.
Viszont azok a problémák, amelyek
az előző kormányoknak olyan sok
gondot okoztak, mint a nemzetiségi
kérdés, a munkások követelései,
a parasztság helyzete,
továbbra is megmaradtak.
A szociális feszültségek
pedig csak nőttek.
Számtani lehetett rá, hogy 1910-ben
a választásokon a koalíció megbukik.
Ez Így is lett. Tisza Istvánnak
a mindössze néhány hónapja
megalapított Nemzeti Munkapártja
elsöprő győzelmet aratott.
Ez volt az utolsó országgyűlési
képviselőválasztás az Osztrák-Magyar
Monarchia Magyarországán, mert aztán
az I. világháború miatt az 1915-ben
esedékes következő választásokat
már nem tartották meg.
A sokasodó baljós előjelek ellenére
a kétközpontú ország lakossága
igyekezett figyelmen kívül hagyni
a gondokat, és a körülményekhez
képest jól élni a hétköznapokban.
Valóságos életformává vált pl.
a divatos fürdőhelyek felkeresése.
A Monarchia jellegzetes
fürdőkultúrájának fénykora
a századforduló idejére esik.
A legnépszerűbb magyarországi
fürdőhelyek a felvidéki Pöstyén
és Trencsén-Teplis mellett
a délvidéki határ hegyei között
megbúvó Herkulesfürdő volt, amely
a rómaiak által itt emelt Herkules
templomról, és a Herkules
szoborról kapta a nevét.
Sajnos egyik sincs már meg.
A szobor nem csoda, hogy eltűnt,
ugyanis a korábbi évszázadokban
a bajaikat a gyógy vízben kúráló
környékbeliek ivókúraként
a forrásvízbe mindig egy keveset
belekapartak a szobor kövéből is.
Na ezt a bronz Herkulest állították
a helyére, ezt már
nem kapargatja senki.
Az itteni rehabilitációs időtöltésnek
precíz napi beosztása volt
ivókúrával, szigorú diétával,
természetesen fürdőkúrákkal,
de az orvosok még azt is előírták,
hogy mit olvasgathatnak a páciensek.
A Monarchia legnevesebb fürdőhelyei
egyúttal fontos társadalmi események
találkozóhelyszínei is voltak.
1896. szeptember 27-én pl.
Ferenc József itt találkozott
a román és a szerb királlyal.
De a Habsburg uralkodó
nem ekkor járt itt először.
A feleségének pedig kifejezetten
az egyik kedvence volt Herkulesfürdő,
ahol Sissi nagy gyalogtúrákat
tett a környező hegyekben.
Bár Herkulesfürdő ma is fürdőváros,
de a száz évvel ezelőtti elegáns,
pezsgő fürdőéletre itt már csak
a megkopott, használaton kívüli,
javarészt az enyészetnek átadott
fürdőépületek emlékeztetnek.
És van még valami, ami megőrizte
a dualizmus-kori idillt,
mégpedig az a promenádzene darab,
amelyet a fürdőélet virágkorában
1902-ben komponált Pazeller Jakab,
a kecskeméti székhelyű 38-as
császári és királyi gyalogezred
karmestere. Ez egy kedves,
örökzöld keringő.
A Herkulesfürdői emlék.
Hát igen. Ennyi maradt
ebből a világból: egy emlék.
Ez persze csak látszólagos idill
volt, hiszen közben 1912-ben
kitört a balkán háború, a kormány
pedig 1912. novemberében
beterjesztette a parlamentben
a háború esetére való kivételes
intézkedésekről és a
hadiszolgáltatásokról
szóló törvényjavaslatokat.
1914. június 28-án Szarajevóban
meggyilkolták Ferenc Ferdinánd
trónörököst és feleségét.
Igazából ekkor ért
véget a 19. század.
...
Több
Közreműködők:

Személyek

13:19:31

Kozári Monika, történész

13:23:53

Széll Kálmán, miniszterelnök

13:28:30

Zichy Mihály, festőművész

13:29:27

Erkel Ferenc, zeneszerző

13:29:30

Bartók Béla, Kodály Zoltán

13:30:29

Kálmán Imre, zeneszerző

13:33:46

Jászai Mari, színésznő

13:36:30

Hajós Alfréd, építészmérnök, gyorsúszó, az első magyar olimpiai bajnok

13:42:50

Habsburg Ferenc Ferdinánd, főherceg, trónörökös

Kiemelt részek

13:19:29

Magyarország története: A századforduló "boldog békeévei" - 32.

13:45:22

Magyarország története

13:20:08

Benczúr Gyula: Wekerle Sándor (festmény)

13:20:31

Munkácsy Mihály: Honfoglalás (festmény)

13:26:10

Jókai-villa, Balatonfüred

13:27:43

Benczúr Gyula: Önarckép (festmény)

13:27:50

Madarász Viktor: Önarckép (festmény)

13:27:55

Székely Bertalan: Önarckép (festmény)

13:28:05

Munkácsy Mihály: Önarckép (festmény)

13:28:25

Barabás Miklós: Önarckép (festmény)

13:28:35

Lotz Károly: Önarckép (festmény)

13:41:27

Herkulesfürdő