Rondó
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. december 11.
Időpont: 12:31:47 | Időtartam: 00:26:14 | Forrás: M1 | ID: 2044066
Nava műfaj: nemzetiségi / kisebbségi műsor 26 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Rondó+-
Műsorújság szerinti cím: Rondó
Műsorújság adatai: (nincs kh.) Kisebbségi magazin bolgárokkal, görögökkel, lengyelekkel, örményekkel, ruszinokkal és ukránokkal Feliratozva a Teletext 111. oldalán. A műsor bepillantást nyújt a Magyarországon élő bolgárok, lengyelek, görögök, örmények, ruszinok és ukránok életébe. A műsor egyfajta fórumot jelent a kis közösségeknek, bemutatja múltjukat, történelmüket, a jelen hétköznapjait és ünnepeit. Fontos feladatot tölt be az anyanyelvi kultúra ápolásában, hiszen a forgatott anyagok többsége az adott kisebbség nyelvén készül magyar feliratozással. A műsor bepillantást nyújt a Magyarországon élő bolgárok, lengyelek, görögök, örmények, ruszinok és ukránok életébe. Alkotók: Pászti Rita - rendező Ducki Witek - szerkesztő Agárdi Elektra - szerkesztő Eranyak Oganova - szerkesztő Kjoszeva Szvetla - szerkesztő Stefuca Viktória - szerkesztő Pádár Márta - felelős szerkesztő
Műsorszolgáltatói ismertető:
1. adás: M1 2014-12-11

Eredeti gyártási év: 2014

Tartalom:
- HOLODOMOR EMLÉKNAP
- TKACSUK ANASZTÁZIA
- LENGYEL MIKULÁS
- HATÁRON TÚLI BOLGÁR ISKOLÁK FESZTIVÁLJA

Szerzők és alkotók:
Agárdi Elektra, Felelős szerkesztő
Agárdi Elektra, Szerkesztő
Agárdi Elektra, Műsorvezető
Boda János, Felvételvezető
Dobrányi Péter, Kameratechnikus
Kele Andor, Operatőr
Kelle Miklós, Vágó
Nagy Péter István, Hangmérnök
Pálosi Ervin, Gyártásvezető
Pászti Rita, Rendező

Produkció közreműködői:
Agárdi Bendegúz Aposztolisz, tanuló, Bolgár Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola
Jonatan Kosztov, tanuló, Ivan Rilszki Bolgár Iskola - Palma de Mallorca
Kjoszeva Szvetla, igazgató, Bolgár Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola
Luiza Schneider, tanuló, Vaszil Levszki oktatási központ - Frankfurt am Main
Maja Balkandzsiev, tanuló, Stockholm
Patrik Bar, tanuló, Vaszil Levszki oktatási központ - Frankfurt am Main
Tkacsuk Anasztázia, riportalany
Vanessa Jotov, tanuló, Vaszil Levszki oktatási központ - Frankfurt am Main
Virginia Odrih, tanuló, Vaszil Levszki oktatási központ - Frankfurt am Mai
Teljes leirat:
- Jó napot kívánok,
köszöntöm önöket
a Nemzeti Művelődési Intézetből,
ahol ma adják át
a Procultura Minoritate
díjakat.
A díjazottakról a következő
adásunkban számolunk be,
most pedig lássuk a Rondo
mai kínálatát.
(lengyel gyermekdal)
- A magyarországi ukránok idén is
megemlékeztek a holodomoról,
az emléknap ünnepi szentmisével
kezdődött.
(vallási ének)
Novemberben Ukrajna gyászba
borul és ukránok világszerte is
a mintegy nyolcvan évvel ezelőtti
holodomor több mint hétmillió
ártatlan áldozatára, köztük 3 millió
gyermekre emlékeznek.
Az 1932-33-as nagy ukrajnai
éhínséget nem természeti katasztrófa
okozta,
hiszen az Európa éléskamrájának
számító ukrán földeken
ekkor is jó és bőséges termés volt.
A mesterségesen és szándékosan
előidézett népírtás évei alatt
a körbezárt településeken, akár
a legkisebb mennyiség,
egy tojás vagy egy marék liszt
elrejtése is szabotázsnak minősült
és azonnali halálbüntetéssel
sújtották.
Ötszáz nap alatt több millió embert
éheztetett halálra a kommunista
diktatúra.
A falvakban nem lehetett sem
gyufát, sem petróleumot kapni,
így az ukránok nem csak éheztek,
de fáztak is télen.
Az erőszakos élelmiszer begyűjtés még
akkor is folyt, amikor egyes
falvak lakosságának több mint
70%-a éhen halt.
Magyarország 2003. november 24-én
országgyűlési határozatban
ismerte el az ukrán holodomort
szándékos népirtásként.
- Olyan léptékű eseményekről
mint az ukrajnai nagy éhínség
a holodomor, népirtás, éhínség
segítségével
ezt mindenkinek kell tudni,
emlékezni és nem is elsősorban
az ukránok számára, magyaroknak
is kell tudnia erről.
Szomszédok vagyunk, politikailag,
történelmileg,
gazdaságilag nagyon jó
együttműködésünk van
és azért fontos tudni, hogy itt
van Ukrajna,
saját történelemmel és mellettünk
áll a Magyarország.
Az emlékezésben és a történelmi
tudat ébren tartásában
a fiataloknak is nagyon fontos
szerepük van,
akik az ország számos pontjáról
érkeztek a fővárosba,
hogy részt vegyenek a megemlékezésen
és a belvároson át vonuló
csendes emlékmenettel hívják fel
a figyelmet a történelem egyik
legsötétebb tragédiájára.
A magyarországi Ukrán Kulturális
és Dokumentációs Központban
emlékkoncerttel is megemlékeztek
az ártatlan áldozatokról.
(zongorajáték)
- Mindenki gondba van
a vezetéknevemmel,
mindenhol betűzni kell,
de ezt már megszoktam.
Gyerekkori álmom állatorvos volt,
mint szerintem a legtöbb gyereknek.
Igazából azóta többször módosult
az álom,
most teljesen máshol jár
a gondolatmenet,
mert szeretném is megcsinálni
előbb-utóbb.
Most könyvelőire akarok menni.
Orosz nyelvvel, könyvelői, számokkal
eleve szeretem,
géppel foglalkozni, de ez
a vágyam per pillanat.
December 25-én leszek harmincegy.
Hát jelenleg újságosztásból
keresem meg a pénzt.
Volt segítség, hogy fölvettek engem
és szeretem csinálni,
mert ott is emberekkel foglalkozom.
Nehezen lehet megélni
abból a fizetésből, de megoldható.
Egy biztos munkahely,
az, amit szeretek csinálni,
nem azt mondom,
hogy én legyek a főnök,
de érezzem jól magam ott.
Ha úgy hozza a sors, akkor
családot is szeretnék,
nem tudom, hogy lesz-e rá
esély, ahogy hozza a sors.
Én kint Ukrajnában születtem
oda valósi vagyok,
csak amikor még volt Szovjetunió
apám itt volt katona Magyarországon
Budapesten, nem Esztergomba,
mert Piliscsabába.
Mikor szétesett az ország ugye
visszamentünk Ukrajnába,
akkor ugye visszament az egész
család.
Egy idő után a szüleim elváltak
és apám visszajött ide Magyarországra
itt házasodott, meghalt az édesanyám,
utána nagyanyám, akivel laktam
és apám áthozott magához ide.
Mikor édesanyám meghalt
én tizenegy éves voltam,
mikor apám áthozott engem
tizenhárom.
Megszokott környezet, megszokott
nyelv, megszokott baráti társaság,
minden,
nem igazán akartam ide jönni,
de most már én azt mondom
most már jobb, jobb így.
Az anyanyelvem ukrán meg orosz,
magyarul már itt tanultam
Budapesten.
Magyarul már itt magyar gimnáziumban
tanultam,
akkoriban ez még egyetlen
gimnázium volt nem csak Budapesten
Magyarországon ahol két tannyelvű
tanítás folyt,
és nulladik osztály az nekünk
arról szólt,
és mi voltunk a kísérleti csoport
ahol fele osztály orosz,
fele osztály magyar és amíg
a magyarok tanultak oroszul,
minket tanítottak magyarra.
Ide jöttünk, ugye laktanyában laktunk
jó volt, kedves emlékek,
meg szintén barátok,
jó társaság, biztonság.
Igazából, amit mostanában
egy kicsit nehezebben érzi az ember,
jó volt.
Mikor hallgatom az ukrán híreket,
akkor fáj,
mert hiába már nem vagyok ott
több mint tíz éve,
azért az emlékek azok ott vannak,
azért onnan is vannak ismerősök
ahol a mostani helyzet van,
nem esik jól.
Kevés ukrán barátom van itt,
leginkább magyar társasággal vagyok.
Itt az otthonom, itt a hazám,
nem akarok visszamenni.
Nem voltam kint már
lassan tíz éve.
Időnként vágyom oda, de per pillanat
nincs rá lehetőségem kimenni.
- Szia, szia Ali.
Na, gyere vissza!
Tudom, nem hoztam neked
almát, majd legközelebb.
Kint Ukrajnában kertes házban
nőttem fel,
hogy így kutya, macska mindig
volt a háznál,
úgyhogy az nem volt újdonság,
sőt, amikor még a laktanyában
laktunk akkor is volt egy macskánk.
Úgyhogy, mikor visszajöttünk,
ugye kint volt állatunk,
mikor ide jöttünk vissza
Magyarországra, akkor nem volt
jó néhány évig és akkor volt nekem
nagy segítéség vagy lehetőség
mikor az egyik ismerősöm kihozott
engem az állatotthonba
s akkor egyszer kijöttem vele
és itt ragadtam.
2008-2009-ben kezdtem úgyhogy azért
jó öt-hat éve már megvan.
Hétvégente szoktam ide jönni,
már amikor engedi az időm,
hiszen, ha kijövök, akkor már
egész nap itt vagyok
a kezdettől és akkor amíg lehet
délutánig maradni.
Belvárosban lakom, VII. kerületben
és hiába a XXII. kerületben van
az állatotthon én azt mondom
megéri kijönni,
megéri rászánni ezt az időt,
meg igazából közlekedésileg is
nem is olyan rossz, nem is olyan
hosszú ez az út.
Önkéntesként az ember tud
besegíteni etetésbe, takarításba,
hétvégén leginkább sétáltatásba,
mert itt nagyon szép zöld terület van
ahova ki lehet menni velük.
Néhány kutyának szüksége van
szocializációra,
azon is mi tudunk
segíteni önkéntesként.
Hétvégén van kutyaiskola,
ahhoz is lehet csatlakozni.
- Jaj, de szép vagy,
jaj, de jó vagy, jól van.
Macskásként...macskázni ugyanúgy
lehet, hogy etetni,
takarítani, játszani velük.
Nagyon nagy szükség van arra
a macskáknak, hogy az ember
foglalkozzon velük,
mert mivel kevés dolgozó,
állatgondozó van itt,
egyszerűen nincs annyi idő rá,
hogy foglalkozni mindenkivel annyi
ideig, ameddig szükség van rá
és ilyenkor az állatok hálásak,
hogy segítünk és természetesen
a dolgozók is, hogy az önkéntesek
besegítenek.
Rengeteg szeretetet kapok,
kapunk mi az állatoktól,
az, ahogy foglalkozunk velük és
segítünk nekik és végülis...
ezzel lehetőséget adunk nekik,
hogy gazdához kerüljenek,
mert azért az ember is inkább
vállal olyan állatot,
akik problémamentesek, akivel
nem kell annyit foglalkozni,
nem kell tanítani,
suliba vinni,
inkább már, ha lehet így mondani
kulcsrakész állapotban.
Állatokban találok jó közösséget,
jó társaságot,
azt az érzést, hogy valahova
tartozom.
Az, hogy egyáltalán szükség van rám,
hogy valakinek valamit tudok
segíteni.
Erre több lehetőségünk is van
ugye önkéntesként.
Itt kapok energiát, itt kapom
azt a töltetet,
hogy az ember jól érezze magát.
(kutyaugatás)
Tíz közművelődési szakember
illetve közösség kapta meg
a Procultura Minoritatum
Hungariae díjat
a Budai Vigadóban december 7-én
megrendezett Tízedik Nemzetiségi
Gálán.
Idén a díjazottak között volt
a közszolgálati televízióban
1994 óta látható Rondo nemzetiségi
magazin is.
A húsz éves műsor és munkatársai
nevében a díjat Agárdi Elektra
felelős szerkesztő vette át.
- A lengyel gyerekek krakkói
pedagógusok előadásával várták
a mikulást.
(lengyel gyerekdal szól)
- Itt tizenhárom éve működik már
a lengyel óvoda.
Ez egy ilyen különleges óvoda,
mert hetente egyszer találkozunk
a gyerekekkel,
annak ellenére nagyon nagy létszámban
jönnek a gyerekek.
Nálunk az óvodában a lengyel
nyelvoktatás a lényeg.
Természetesen a gyerek világában
nem tudunk oktatni ugyanúgy
mint az iskolában, a játéknak
van a főszerepe a foglalkozásunkon.
Énekelünk, táncolunk,
interaktívan tanítjuk a gyerekeket
lengyel nyelvre.
(lengyelül beszélnek a gyerekekhez)
(lengyel gyerekdal szól)
- Ez hozta nekem a mikulás.
- Szaloncukrot, egy mikulást
és a többit nem tudom,
mert nagyon mélyen van.
- Kettő csokit kaptam.
- Az én Bulgáriám, ez a címe annak
a nemzetközi pályázatnak,
amelyet határon túli bulgárok
számára hirdettek meg,
az idei gálaműsor házigazdái
a magyarországi bolgár diákok és
tanárok voltak.
(bolgárul gyermekmondókát mondanak)
(bolgárul énekel)
(bolgárul énekel)
(bolgárul énekel)
(bolgár népzene szól)
- Kedves nézőink, ennyi fért mai
adásunkba.
Legközelebb két hét múlva
december 25-én találkozunk
a megszokottnál korábban
hajnali öt órakor,
tartsanak velünk akkor is,
viszontlátásra.
...
Több
Reláció tartalmak:Rondó (ism.) (első adás)

Személyek

07:19:39

Mihajlo Junger, Ukrajna magyarországi ügyvivője

07:21:25

Tkacsuk Anasztázia

07:32:12

Anna Lang, óvónő

07:33:07

Wojciech Sroka

07:40:20

Kjoszeva Szvetla, igazgató, Bolgár Nemzetiségi Nyelviskola, Budapest

Kiemelt részek

29:27

Rondó [új közmédia logóval, 2013]