Kávé habbal
Gyártási év: 1992 | Adásnap: 2014. november 07.
Időpont: 15:12:16 | Időtartam: 00:21:54 | Forrás: M3 Anno | ID: 2008088
Nava műfaj: talkshow 21 perc (Korhatár-besorolás: 12 )
Címek Főcím: Kávé habbal+-
Műsorújság szerinti cím: Kávé habbal
Műsorújság adatai: Venczel Vera, Böszörményi Géza, Iván András (színes, magyar szórakoztató műsor, 1991) (12) Beszélgetés egy csésze kávé mellett meghívott vendégekkel. Közreműködõk: Jászi Dezső (rendező); Bodó János (operatőr); Nagy Bandó András (műsorvezető)
Műsorszolgáltatói ismertető:
Kávé habbal
Adás dátuma: 2014-11-07 15:12
Első adás dátuma: 1992-05-31

Tartalom
Beszélgetés egy csésze kávé mellett a meghívott vendégekkel, Venczel Verával, Böszörményi Gézával és Iván Andrással.

Szerzők és alkotók
1. Doncsó Sándor Operatőr
2. Endrődy Hanna Munkatárs
3. Gulyás Katalin Munkatárs
4. Jászi Dezső Munkatárs
5. Jobban Ferenc Gyártásvezető
6. Keceli Zsuzsa Munkatárs
7. Körmendi Gabriella Munkatárs
8. Radnai György Munkatárs
9. Siklósi Éva Szerkesztő
10. Somogyi Valéria Munkatárs
11. Szilágyi János Műsorvezető
12. Tomcsányi Vilmos Rendező

Produkció közreműködői
1. Böszörményi Géza
2. Iván András
3. Venczel Vera
Teljes leirat:
- Jó reggelt kívánok innen Budáról,
a Petneházy Country Clubból.
Egy csodálatos helyen
ülünk, gyönyörű tájban,
amiből önök valószínűleg nem
sokat látnak, de látják vendégemet,
Böszörményi Gézát, aki
nem habot gyűjt, mint én,
hanem bélyegeket,
de bélyeget nagyon sokan gyűjtenek,
te tervezel is bélyegeket.
Mikor kezdted ezt?
- Hetedik osztály elején,
tehát, körülbelül két éve.
- Na, és mik a témáid?
- Főleg földrajzi és történelmi
témában tervezek bélyegeket.
- De persze, ezt csak
magán szorgalomból csinálod,
ezzel nem fogok találkozni egyik
borítékon sem, ugye, a terveiddel?
- Nem.
- Nagyon sajnálom.
Viszont láttam olyan terveidet
is, hogy egy-egy országba,
mondjuk Magyarországba, tehát,
úgy értem, hogy a térképbe,
meg Ausztriába, meg Svájcba
beragasztasz bélyegeket.
Ebben mi a vicc, ha mondhatom így?
- Hát...
- A városok helyére
ragasztasz bélyegeket?
- Igen, a városok
helyére ráragasztom,
mert elég sok olyan
külföldi bélyegsorozat van,
amiből elég sokat kiadnak. Hozzá
lehet könnyen jutni, és így.
- Szóval, te a megfelelő országba a
megfelelő ország bélyegeit ragasztod,
természetesen, ugye?
- Igen.
- Hát, bélyeget, mint
mondtam, sokan gyűjtenek,
te viszont fantasztikus
dolgokat gyűjtesz.
Például számokat
gyűjtesz idegen nyelven.
- Igen.
- Na, most ez hogy van? Várjál csak.
Szóval, mondjuk én gyűjteni
szeretnék számokat arabul,
akkor mi a teendőm? Arab
könyveket kell vásárolnom?
- Hát, én úgy csináltam,
hogy elmentem a könyvtárba,
és hát általában lehet találni ilyen-
eket útikönyvekben, és szótárakban.
- Le van írva mikor vásárolni megyek,
hogy mennyibe kerül ez-az,
és akkor le van oda írva,
hogy hogy kell ezt mondani
angolul, németül,
franciául, és így tovább.
- Igen, és az útikönyvek végén
általában van egy kis szótár.
- Aha. És ezt te kiírod?
- Igen.
- Meg tudnád nekem mondani, hogy
törökül mennyi negyvenkilenc?
- Nem, csak tízig gyűjtök.
- Hogy gyűjtesz te?
Hát, ne haragudj!
- Csak tízig, de...
- Tízig?
- De úgysem tudom
kívülről mind a hatvanat.
- Te, mondjál nekem egy
érdekes nyelven egy számot.
Mondjuk törökül tudod azt, hogy hat?
- Hát, speciel a hatot nem tudom.
- Most speciel melyiket tudod?
- Például a négy az üdzs.
- Üdzs? Üdzs?
- Igen. Azt hiszem, a hat az alti.
- Aha. Ezt már nem is értettem,
de az üdzsöt azt meg fogom
jegyezni egy örök életre.
És azonkívül te még gyűjtesz valamit,
szintén idegen nyelven, a Miatyánkot.
- Igen.
- Hát, ehhez útikönyvekben
nem lehet hozzájutni.
- Hát, úgy kezdődött,
hogy a történelem tanárnőm
kölcsön adta az ószláv nyelvkönyvét.
Hát, én általában minden
nyelvészeti dolog iránt érdeklődöm,
és benne volt a Miatyánk,
és csak úgy kiírtam.
Aztán hozzájutottam egy másik
könyvhöz a germán nyelvekről,
és abban is meg volt egy
pár nyelven, és kiírtam.
- És most hány nyelven
van meg neked a Miatyánk?
- Olyan húsz, körülbelül.
- Aha.
És mondod azt, hogy te a
nyelv iránt vonzalmat érzel,
beszélsz is valami nyelvet?
Vagy tanulsz is valami nyelvet?
- Hát, németül
beszélek valamennyire.
Tanulok angolul és oroszul.
- Utolsó kérdés, belekezdesz
egy új dolog gyűjtésébe,
vagy a mostani gyűjteményedet
szeretnéd kiszélesíteni jobban?
Tehát, ne húsz Miatyánkod
legyen, hanem harminchat?
- Körülbelül így.
- Inkább ezt szeretnéd csinálni?
- Igen.
- Akkor most én elbúcsúzom tőled.
Jól mondom, hogy auf wiedersehen?
- Igen.
- Igen?
- Még egy dolgot szeretnék mondani.
- Igen, parancsolj.
- Terveztem egy blokkot a műsornak.
- Terveztél egy blokkot a műsornak?
Akkor ezt meg fogjuk mutatni, jó?
Elbúcsúzom tőled, és ezt még
megnézzük. Köszönöm szépen.
(zene)
A most következő rész
tulajdonképpen egy kívánság műsor,
hiszen önök kérték Venczel
Verát, hogy szeretnék látni,
merthogy nagyon keveset
hallani a művésznőről.
Még én olyan rossz híreket is
hallottam, hogy nagyon beteg.
Hát, ezek szerint nem nagyon beteg,
mert itt ül, teljesen egészséges.
Le akarja kopogni?
- Egy, kettő, három, igen.
- De, hogy kérték önt, annak nyilván
az az oka, hogy keveset látják.
Jól látják, hogy keveset látják?
- Hát, attól függ, hogy hol,
mert színházban most nagyon
sokat dolgoztam ebben az évadban.
Hat darabot csináltam, ami hát, sok.
- Akkor nyilván a tévéből
hiányolják, meg a filmekről.
- Ezek szerint, gondolom, igen.
- De hát, erről nem ön tehet,
mert nagyon kevés tévéjáték van,
nagyon kevés filmet forgatnak.
Na most, nagyon sok színésszel
csináltam én már életemben interjút,
akik közül nagyon sokan azt
mondták, hogy első a színház.
Sőt, a legtöbben azt
mondták, hogy első a színház.
A film is nagyon jó ha van,
de a színház a legfontosabb.
Hát, most a kényszerhelyzet
azt diktálja,
hogy önnek akkor most nagyon
jó, mert csak színház van.
- Énnekem nem volt ilyen
rangsor az életemben,
én mind a kettőt szerettem,
pláne, hogyha olyan feladatokat
csinálhattam, amit kaptam.
Nagyon sok jó feladatot
csináltam már életemben,
úgyhogy nem panaszkodhattam én.
- Mi volt a legutolsó filmszerep?
- Legutolsó filmszerep?
- Olyan régen volt, hogy
már nem is emlékszik?
- Hát, elég régen, igen.
- Nem is emlékszik.
Hát, most legutoljára mondjuk a
Jónás könyvében voltam a narrátor.
Ez volt a legutolsó, az televízióban
volt, és nem is olyan régen.
- Mondja, Vera, annak ellenére,
hogy sok darabban játszik,
gondolom, ha mellék
foglalkozásai nincsenek,
és mellék elfoglaltságai
nincsenek, akkor több ideje van
az átlagnál, nem?
- Ebben az évadban nem. Alig
volt idő. Semmire nem volt időm.
- Most ha volna ideje,
akkor mire használná?
Semmire nem volt időm. Mire kéne?
- Hát, például, hogy ebben a
környezetben itt vagyok most,
teniszpálya, uszoda, szóval, valami
csodálatos dolog lenne úgy élni,
hogy ezeket használni például.
- Aha.
- Olyan jó lenne.
- Hát, ez elsősorban pénz kérdés,
másodsorban, tud teniszezni?
- Hát, nem, de megtanulnék.
- Úszni tud?
- Azt igen.
- Mit sportol
egyébként, ha van módja?
- Hát, például ezt
nagyon szívesen csinálnám,
hát, akkor annyit csinálok, mondjuk
még a legkeményebb időszakban is,
hogy egy kondicionáló tornát.
- Ezt otthon bonyolítja?
- Nem, nem.
- El jár?
- Igen.
- Ühüm.
- Igen, de ezt a legkeményebben.
Amikor éjszaka
dolgozom, még akkor is.
- Ez egy rendszeres heti
elfoglaltság? Vagy napi elfoglaltság?
- Heti.
- Ühüm.
Hát, igen, azt hiszem,
hogy egy színésznek
a testét karban kell tartania.
Sokan erről elfeledkeznek.
- Ha lehet.
- Bár ön hízásra nemigen hajlamos.
- Nem tudom. Talán hogyha
kevesebbet dolgoznék,
és többet pihennék.
- Mindig olyan vékony
volt, mint az ujjam.
- Akkor lehet, hogy
azért fölszednék.
- Gondolom, hogy azért sok
kolléganője irigyli, nem?
- Nem tudom.
- Mindenki küszködik a fogyásért,
hogy jaj, csak jó alakom legyen.
Magának ezzel sok gondja
az életében nem volt, ugye?
- Nem. Csak annyi, hogy
azért fektettem bele energiát.
- És mit tud olyan sportot,
amit kötelező tudni?
Ugye, mert egy színésznek
kell tudni vívnia,
kéne tudni vívnia, lovagolnia.
Mi az amit még kéne tudni
csinálni? Hát, azért mégis mozogni.
Tanították önt annak
idején vívni, meg ilyenek?
- Persze. Lovagoltam is,
vívtam, szóval, minden amit,
a főiskolán például volt vívás
óra, volt lovaglás, színpadi tánc,
társastánc, jelmezes mozgás, tehát,
nagyon-nagyon sokféle
dolgot tanultunk,
aztán az abbamarad.
Hogy aztán feladathoz kell
adott esetben tudni vívni,
vagy lovagolni,
énnekem kellett mondjuk,
az Egri csillagokhoz, és
akkor jártam is rendszeresen.
Aztán abbamarad.
- Hát, minden lassan abbamarad,
ez a baj.
- Igen.
- Ez a baj.
Mi az amit ebben a nagy elfoglaltság-
ban azért szeretne megkaparintani?
Akár feladatot, akár egy
teniszpályát. Azt mond amit akar.
Tehát, magánélet, szakma.
- Úgy szeretném megfogalmazni,
hogy valami normális
egyensúlyt a két dolog között.
Valamit, ami nem egészségre menő,
tehát, a hajtást nem úgy csinálni,
hogy abba tényleg már egészségre
ártalmas hajtás legyen,
és feladatban pedig
lehet, hogy kevesebbet,
de olyat.
Kevesebb több jelszóval.
- Hát, ezt kívánom önnek,
kedves Vera, és
köszönöm, hogy eljött.
- Én köszönöm szépen, hogy eljöttem.
(zene)
- Bármilyen hihetetlen,
egy kollégával ülök szemben,
bár nem hiszik el róla, hogy a
kollégám, pedig Iván Andris kollégám,
hiszen egy újságnak a főszerkesztője,
az osztály újságjának
a főszerkesztője.
Maxi az újság címe, ugye?
- Igen.
- Te mondd, hogy jutott erre sor,
hogy te ezt elkezdted csinálni?
- Hát, úgy volt, hogy az
iskolának még nem volt újságja,
és a gyerekek már szerettek
volna egyet, és beindult.
- És miért éppen te
lettél a főszerkesztő?
- Mert hát, én tartottam össze az
újságot, mert más nem akart lenni.
Szóval, nem versenyeztünk,
hogy most ki legyen az.
- És hogy születik egy ilyen újság?
Mész a srácokhoz, a
lányokhoz, és azt mondod,
hogy írj egy cikket erről, arról,
amarról? Vagy hozzák önként?
- Be lehet lépni,
és akkor lehet írni.
Mindenkinek ki van
osztva egy témakör.
Tehát, például a Recski
Júlia mindig az állatokról ír.
- Aha. És neked mi a kedvenc
témád? Te is szoktál írni?
Vagy te csak szerkesztesz?
- Én írok.
Általában a nagyobb részét én írom.
- Te írod tele az újságot?
A főszerkesztő megteheti persze.
- De azért vannak
benne más cikkek is.
- Egy rendes újságnál úgy van,
tudod, hogy ha valaki ír az újságba,
azért valami pénzt
kap. Most te fizetsz?
- Most ez már megszűnt.
Év végén kapnak ajándékokat,
nagyobb ajándékokat.
- Tőled személy szerint?
- Igen, személy szerint tőlem.
- És ez neked megéri,
hogy te az újság íróinak
saját zsebedből ajándékokat veszel?
- Hát, ez nem így van egészen, mert
az újságért viszont pénzt kérek.
- Aha. És nyereséges a lapod?
- Igen.
- És a nyereséget te dugod zsebre?
- Hát, elosztom a munkatársak között.
- Elosztod a munkatársak között.
Tehát, magyarul, ez olyan,
mint egy rendes újság.
- Igen.
- És ez milyen
időközönként jelenik meg?
- Havonta. Nyár kivételével, július
és augusztusban nem jelenik meg.
- Te mondd, és hogy nyomtatjátok
ezt ki? Sokszorosítjátok írógéppel?
Vagy hogyan?
- Először írógéppel csináljuk,
és utána sokszorosítjuk
fénymásoló géppel.
- És te tudsz gépelni?
- Igen.
- Te gépeled le az összes cikket?
- Hát, nem egészen.
Van amikor az anyukám
is egy picit belesegít,
de általában a nagy
részét én szoktam gépelni.
- Most a legutolsó
számnak mi volt a tartalma?
Mondjál két-három cikket.
- Hát, a...
- Recski írt az állatokról.
- Igen.
- Én folytattam a
folytatásos regényemet.
- Egy regényt írsz? És mi ez?
Egy ilyen kalandregény?
- Ez egy ilyen folytatásos.
- Értem, de mi a témája?
- Hát, Max és Maxi, a két űrlény
mindenféle kalandokba keveredik.
- Aha. Tehát, ez volt benne? A
te folytatásos regényed. Aztán?
- Aztán volt benne rejtvény.
- Ezt ki csinálja?
- Ezt általában én, meg még szokta
csinálni a Csabafi Krisztián.
- Te ezt valahonnan kimásolod
a rejtvényt? Vagy te találod ki?
- Van amikor én találom ki, van
amikor kimásolok egy más újságból.
Olyan, ami még nem
jelent meg Magyarországon.
- Aha.
- És most még volt benne a
Maxi puzzle második darabja.
Egy képet lehet összeszedni.
Minden számban található egy kép,
és hogyha azt
összeragasztják az olvasók,
beküldhetik, és értékes
ajándékokat nyerhetnek.
- Na, most a legfontosabb
kérdés következik,
hány olvasója van az újságnak?
Magyarul hány példányban jelenik meg?
- Hát, általában huszonöt
-harminc példányban,
és az olvasók is húsz-huszonöt.
- Magyarul, az osztály.
- Igen.
- Az osztályon kívül nem
érdeklődik senki az újság iránt?
- De, mert most lehet,
hogy már más osztályokban is
fogjuk terjeszteni az újságot.
- A lap politikával nem foglalkozik?
- Nem.
- Akkor előfizetnék rá. Lehet?
- Igen.
- Köszönöm szépen, tehát, akkor a
Maxi előfizetőinek táborába belépek,
majd ezt a beszélgetés
után tisztázzuk, jó?
- Jó.
- Sok sikert kívánok neked.
- Köszönöm.
- És sok sikert kívánok
azoknak a lányoknak,
akik most következnek.
A mi házi szépségversenyünk jön.
Minden lány alatt fognak
látni egy telefonszámot,
az az ő szavazási lehetőségük.
Tehát, aki ezt a számot hívja,
az a lány egy-egy szavazatot kap.
Aki a legtöbbet kapja,
természetesen az lesz a hét győztese.
Akiknek nincs telefonjuk, azok
írjanak a Kávé habbal címére.
Magyar Televízió, 1810
Budapest, Szabadság tér 17.
(zene)
Még egyszer nézzük meg a
lányokat, telefonszámukkal együtt,
tehát, ne felejtsék felhívni,
akik a legjobban tetszenek önöknek.
Nem ők fogják felvenni
persze, ezt csak kódoljuk,
hogy melyikre jött a legtöbb üzenet.
Minden nagyon szép, minden nagyon
jó, ahogy ezt mondani szokták,
mert a lányok csinosak voltak.
Én búcsúzom,
kérsz egy kis habot?
- Köszönöm nem.
- Pedig nagyon jó.
Ilyen jó napokat kívánok
önöknek a jövő hét vasárnapig.
Minden jót.
(zene)
...
Több

Személyek

08:43:09

Böszörményi Géza

08:46:46

Venczel Vera

08:51:56

Iván András

Kiemelt részek

08:28:52

Kávé habbal