Adásnap: 2014. október 01.
Időpont: 23:02:14 | Időtartam: 00:26:18 | Forrás: M1 | ID: 1973412
Műsorújság szerinti cím: KorTárs
Műsorújság adatai: Velencei Építészeti Biennálé (12) Képzőművészet, építészet, design, divat Feliratozva a Teletext 111. oldalán!. (26 perc) A művészeti magazin alapvetően a hazai kortárs képzőművészet és a hazai vizuális kortárs kultúra egyéb - design, építészet, belsőépítészet, fotó, divattervezés, formatervezés - legérdekesebb, legszínvonalasabb "projektjeit" mutatja be hétről hétre. A hazai kortárs képzőművészet és a hazai vizuális kortárs kultúra egyéb - design, építészet, belsőépítészet, fotó, divattervezés, formatervezés - legérdekesebb, legszínvonalasabb projektjei. Mi az építészet alapegysége? Egy tégla, egy tervrajz vagy egy egész ház, esetleg az a jóval bonyolultabb kapcsolati háló, ahogy ez az egyszeri ház a környezetébe illeszkedik (vagy nem illeszkedik)? "Azt szerettem volna bemutatni, hogy az építészet nem csak az a jól ismert kreatív folyamat, hanem egy végtelen technológia is rengeteg kutatással, számolgatással és aprómunkával" - mondja az idei főkurátor Rem Koolhaas, aki harvardos diákjaival a szokásosnál már jóval korábban, négy éve kezdett el gondolkozni az idei tematikán. Szándékai szerint az Alapelemek (Fundamentals) című idei kiállítás tényleg nem sztárépítészek individualista projektjeiről szól, hanem valóban az építésről/ építészetről, mint örökösen ismétlődő/megújuló folyamatról. Ehhez kapcsolódik az idei magyar anyag is Building címmel, az erdélyi Jakab Csaba és Márton László Attila díjnyertes elképzelése. Epizód Alkotók: Giró-Szász Krisztina - műsorvezető
Műsorszolgáltatói ismertető:
Tartalom:
Képek, víziók, az elmúlt 100 év építészetének enciklopédikus leltárja és mellé magyar kaláka - a Kortárs őszi első adása idei Velencei Építészeti Biennálét mutatja be: az elmúlt 100 év építészetének enciklopédikus leltárja és mellé magyar kaláka. A magyar pavilonban a Building című kiállítás az Erdélyből származó Jakab Csaba és Márton László Attila díjnyertes elképzelése alapján állt össze, ami a falusi kalákákkal és az építészhallgatók szellemben igen hasonló terepgyakorlataival foglalkozik, amikor nyaranta távoli kistelepülések lakóival együtt építenek meg valamit a helyi közösség igényeire és boldogulására. A Biennálé 2014-ben vezérmotívuma az Alapok volt - az idén 70 éves holland építész, Rem Kolhaas főkurátor és csapata arra kérte fel a résztvevőket, hogy 100 évre tekintsenek vissza és ehhez ők maguk is lenyűgöző leltárt készítettek az építészet mai állásáról. A Kortárs ezt a párhuzamosságot mutatja be.

Szerzők és alkotók:
1. Bánki Ilona főszerkesztő-helyttes
2. Bőhm Dániel Hangmérnök
3. Csonka Balázs Gyártásvezető
4. Fábián Zoltán Gyártásvezető
5. Geringó Lia Producer
6. Giró-Szász Krisztina Felelős szerkesztő
7. Giró-Szász Krisztina Műsorvezető
8. Koltai Andrea Produkciós vezető
9. Kovács Ede Rendező
10. Pável Ildikó kreatív producer
11. Romet Róbert Operatőr
12. Sándorfi Tibor Vágó
13. Tomasz Chrzanowski Szerkesztő
14. Vízkeleti Márton Operatőr

Produkció közreműködői:
1. Berszán Zsolt képzőművész
2. Bodó Mihály ácsmester
3. Gulyás Gábor a Biennálé magyar biztosa
4. Jakab Csaba építész, kurátor
5. Luis Ortega a spanyol pavilon kurátora
6. Márton László Attila építész, a Magyar Pavilon kurátora
7. Yannis Aesopos a görög pavilon kurátora
Teljes leirat:
- A szerző is úgy mondja
abban a régi szatírájában,
hogy "Imádkozzunk azért,
hogy ép testben ép lélek legyen."
Az opera pont erre alkalmas,
hogy akár a fitnessz termekből
átáramlott közönséget itt kiművelje.
Olyan élményekkel táplálja tele,
amelyektől ők jobban lesznek,
és méltóak lesznek belülről is ahhoz,
amit egyébként kívül,
nagy divathullámok hatására
egyre többen magukkal végeznek.
- Ókovács Szilveszter, a Magyar
Állami Operaház főigazgatója.
Operaénekesként Európa
számos országában fellépett,
majd az Operaház vezetőjeként több
új programot és akciót indított el.
- Carment most kivételesen
olyan módon játsszuk el,
ahogy megírta azt a szerzője.
A cselekményt tovább lendítő részek
nem énekelve, hanem szöveggel mentek.
És ezt mi most visszaállítjuk,
úgyhogy az Erkelben
olyan típusú, fiatalos
Carmen várható,
amelyben ugyan franciául énekelnek,
de a köztes párbeszédek azok
magyarul folynak és prózában.
Ezért érdemes megnézni
a Carment, ezért is.
- Üdvözlöm önöket! Ez a
Kortárs a Magyar Televízió
vizuális kultúrával foglalkozó
művészeti magazinjának
évadnyitó adása.
Velencéből jelentkezünk,
ahol idén Építészeti
Biennálét rendeztek,
melynek fő témája az alapok.
A magyarok pedig padokat
építenek és kalákáznak.
(olasz nyelven ének)
- Amikor azt mondja az
ember, hogy Kortárs Művészet
egy vámosnak, az lehet
román, magyar, szlovén,
satöbbi, kelet-európai, az olyan,
minthogyha kínaiul fogalmazna.
- A kiállításunk a válság
utáni időszakról szól,
és a válság
tapasztalataival foglalkozik.
Ez az időszak a természetet már
nem tekinti korlátlan erőforrásnak,
és nem akar pazarló sem lenni.
- Próbáltuk feltérképezni azt,
hogy egy ilyen biennálé alkalmával
mi az amit ugye a
látogatók magukkal visznek.
És az ugye a kitűző volt.
De hát kitűzőt nem akartunk,
és onnan jött az ötlet, hogy
akkor legyen ugye ilyen csipesz.
- Úgy gondoltuk, a spanyol
építészet a belső terek
bemutatásával lesz jobban
érthető. Az enteriőr mindig
rendkívül fontos volt
a spanyol építészetben.
Sokan már 1914. előtt
is azzal azonosították.
- Minden népnek megvan
a maga kaláka formája.
De a székelységnél volt az jellemző,
és mai napig élő hagyomány ez.
Nem kellett hívni különösen,
hanem mindenki tudta a dolgát.
Amikor valaki valamit akart
csinálni, akkor kellett menni.
(zene)
- UV fényben úszó
romantikus faragott erkély,
falak, kilincsek, ajtók,
ablakok végtelen mennyiségben.
Képek, víziók az elmúlt
száz év építészetének
enciklopédikus leltárja.
És mellé magyar kaláka.
Velencében vagyunk, az idei
Velencei Építészeti Biennálén.
És ha egy ilyen beszámoló
azt az illúziót kelti,
mintha mindent láttunk volna,
Velencében képtelenség mindent látni.
A november végéig nyitva
tartó Építészeti Biennálé
a két fő helyszín mellett,
mára már behálózza a várost.
Egymást érik az alapítványi
és magán kiállítások.
A városba kihelyezett
nemzeti pavilonok,
és a különböző kiállítások
közötti sétákhoz hozzátartozik
az elképesztő díszlet. Velence
is, ahol szinte minden ház,
minden sikátor vagy csatornapart
inspiráló hátteret ad.
A biennálé tehát ma
elsősorban esemény, ahol
az építészet a kortárs
képzőművészettel keveredik.
Idén is olyan hírességek
kiállításai kísérték a biennálét,
mint az angol-indiai
térépítész Anish Kapoor,
vagy a világsztár kínai
képzőművész Aj Vej-vej kiállítása.
De vissza a kalákához és a
magyarokhoz a Giardini parkba.
Ahol a megnyitók között feltűnt
néhány különleges pad is,
amit temesvári
építészhallgatók készítettek.
- Hat darab van ebben a
térben és az egész különböző.
A padokat Temesvári
diákok tervezték meg.
Nagyjából ők is rakták össze, csak
az elején egy kicsit segítettem.
De ők rajzolták meg, én
csak mondtam, hogy hátulról,
elölről, hogy csavarják. Ennyi volt.
(zene)
- Ő Bodó Mihály ácsmester. Mi pedig
Velence keleti csücskében vagyunk,
az idei Építészeti Biennálé
területén. Itt a nemzeti pavilonok
között
magyar építészhallgatók
tervezték meg, és az ő vezetésével
állították össze ezeket az új,
vörösfenyőből készült padokat,
de ő vezette a Magyar
Pavilon közepén álló
látványos faszerkezet építését is.
- Ezek ilyen bálványok
inkább. Bálványokat...
Az ember mikor belép akkor
egy nagy valamit lásson,
hogy megfogja.
- Székely értelmezésben
ez a szakállszárító,
a templomok vagy házkapuk
mellé épített lóca,
fedett pihenőpad, ami az idei
magyar anyaghoz kapcsolódik.
A Building című kiállítás
az Erdélyből származó
Jakab Csaba és Márton
László Attila díjnyertes
elképzelése alapján állt össze,
amely a falusi kalákákkal,
és az építészhallgatók
szellemben igen hasonló
terepgyakorlataival
foglalkozik. Amikor nyaranta
távoli kis települések lakóival
együtt építenek meg valamit,
a helyi közösség
igényeire és boldogulására.
- Nagyon érdekes az, hogy a
diák milyen impulzusokat kap.
Túl azon, hogy megfogja a
fát, együtt emelnek gerendát.
De lát olyan embereket is, akiket
lehet, hogy az egyetemen nem lát.
És tervez házakat, de nem tudja,
hogy ki fogja azt használni.
Itt egy nagyon direkt, rövidre
zárt kapcsolat jöhet létre.
- A Magyar Pavilon
eredeti módon kapcsolódik
az idei biennálé központi
gondolatához, amikor az építészetnek
azokhoz az alapjaihoz tér
vissza, ahol nincs sztárépítész,
de még a tevékenységével
különváló építő és építész sem.
A mai magyar építészoktatásban
egyre népszerűbb
ez a kalákázásba oltott nyári
gyakorlat, amikor egyetemisták
a határokon innen és túl,
magányos aprófalvakban
javítanak ki, építenek meg ezt-azt.
Idén ezt a jelenséget
mutatta be a magyar kiállítás.
Az egyik kurátor Jakab
Csaba, aki miután '88-ban
áttelepült Erdélyből, az
Iparművészeti Főiskola hallgatójaként
került el az első ilyen nyári
táborba, a Somogy és Baranya
határán fekvő Magyarlukafára,
amit még a legendás
Bodor Ferenc szervezett.
- Megérkeztünk faluba.
A leendő csoporttársak, tíz ember.
És itt kellett ismerkedjünk
magunkkal is, egymással is,
illetve a helybéliekkel. És a
kocsmában próbáltuk kideríteni,
hogy mire van szükségük
a faluban az embereknek.
Ők mondtak mindenfélét.
Akkor előjött az is, hogy
mire van anyag, mire
van pénz, mire van keret?
Aztán az volt a legfontosabb
akkor, abban a pillanatban,
hogy a kocsma melletti kuglipálya,
az állt ott végig a
levegőben, hogy így mondja,
és oda kellene
csinálni egy tetőt, hogy
ne verje őket az eső.
Tudjanak ülni a padon,
tudják a sörüket is
emelni. Mondta valaki, hogy
neki van is valami
akácfája, és akkor így szépen
a falu összeadta, mi meg tíz nap
alatt megépítettük ezt a kis tetőt.
Azután több alkalommal a Sztánai
Műhely tiszteletbeli tagjaként is.
Hol úgy, hogy rajzoltam,
terveztem valamit.
Mondjuk a Sztánai iskola
újjáépítéséhez készítettem rajzokat.
Hol úgy, hogy kétkezi
munkával is részt vettem.
Volt, hogy a gyerekemmel
Bükkszádon építettünk például
a Fekete Albert által
szervezett építőtáborban.
Tehát nagyon sok felülről
táplálkozik ez a dolog.
Túl azon, hogy én székely
parasztgyerekként azért
gyerekkorom óta dolgoztam
és tudom, hogy ez mivel jár.
(zene)
- Csabával a főiskolán,
tán negyedévesek voltunk,
amikor Farkaslakára
elkezdtünk kijárni.
Ugye az egy picit másabb,
tehát nem építésről szól,
az a felmérés része. Több
egyetemnél voltak olyan
felmérő táborok, ahol
adott esetben egy faluban
fölmérték a régi épületeket.
- Ő pedig a Magyar
Pavilon másik kurátora,
Márton László Attila, belsőépítész.
Aki már a '80-as évek elején is
megfordult abban a bizonyos
zselici kis faluban, Magyarlukafán.
És ha már történelem, meg kell
említeni a visegrádi táborokat is,
ahol Makovecz Imre a Pilisi
Állami Parkerdő Gazdaság
akkori építész-tervezőjeként
segítette azokat a fiatal
építészeket, akik a rendőrség
hallgatólagos engedélyével
vadkempingeztek egy elhagyott
visegrádi bányaudvarban.
- A Visegrádi Építésztáborok
azért egy nagyon lényeges,
több szempontból lényeges
momentuma ennek a történetnek.
Ott a diákok kivonultak
a Mogyoró-hegy alá.
Ugye ez egy partizánakciónak
is lehet nevezni,
mert nem hivatalos volt.
Tehát ugye az egyetem
akkor ezt nem támogatta.
Sőt! Voltak ott történetek,
de ők úgy gondolták, hogy kimentek,
Makovecz Imre segédletével.
Ment, beszélt nekik, támogatta.
A Visegrádi táboroknál
amikor egy önszerveződés
volt, egyre inkább ugye
beépült az oktatásba ez a féle
szemlélet. Miért fontos ez?
Mert amikor a diák tanul
elméletben és aztán utána
kikerül a főiskoláról,
gyakorlatra kell váltani.
Na most, ha már az
oktatási menetben megtanulja
adott esetben, hogy kell
beverni egy szöget a fába,
meg, hogy kell egy
csapolást megcsinálnia.
Amikor egy épületet vagy
egy belső teret, akár egy
bútort csinál, akkor
ugye ez lényeges előny,
hogy ezt megtapasztalhatja.
(zene)
- A két kurátor
párhuzamokat is keresett.
Így találtak rá Kunkovács László
ősépítményekről készült fotóira,
amiket egyébként már
láthattunk a Kortársban.
Most pedig különösen a külföldi
látogatók érdeklődését keltették fel.
Elevenítsük fel néhány
gondolatát Kunkovács Lászlónak.
(zene)
- 40 éve találtam a bajai
tanyavilágban. Egy kis
madzagvasút vezetett
onnan a honnan is ni?
És akkor akáclombok alól elővillant.
Például Csete Györgynek
van az '56-os Emléktemplom,
ez valósul be. Ezt úgy
elmondja nekem, jó is lenne,
ha le is írnánk, de nem nagyon
szokták leírni építészek,
nem igen szokták leírni.
Egy Rácz Zoltán nevű
debreceni fiatal építész,
aki az ebesi templomot
ez alapján, tehát ez
adott neki ihletet,
plusz Hortobágy
faluban még egy másikat.
Azt leírta egy könyvében.
Ez jólesik, mert ez a könyv
elindított egy mozgalmat, hogy ugye
ezek a kinti kemencék divatba jöttek.
(zene)
- De azt is megtudhatjuk, hogyan
kapcsolódik ehhez a kalákázás,
és még a csűrdöngölés is.
- A Kárpát-medencében mindenütt
volt, és napjainkig is találni
ilyen kalákákat.
Nyugatabbra ott már korábban
az Ipari Forradalommal ugye
eltűnt. Koós Károlyék is
keresték például
Nyugat-Európában, hogy van-e
kalákában építés,
vagy kaláka mint forma?
Nem nagyon találtak. A
románoknak van egy kláka nevű
közösségi munka, de ők
kényszermunkaként definiálják.
Tehát az olyan volt, hogy
a papnak vagy a földesúrnak
kellett építeni, és
akkor kényszernek vették.
Tehát abban nem volt
benne ez a buli, vidámság,
ereszd el a hajamat. A
dél-szlávoknál ugye a Mova nevű
közösségi munkaforma van. Az
sem olyan, mint a székely kaláka.
Nagyon érdekes, csak
egy példát mondjak, hogy
hangsúlyozzam ezt a
vidámságát, hogy a csűrdöngölő,
ugye az is abból fakad,
hogy a frissen felépített
csűrnek a padlója az nem volt
elég masszív, tömött, tömör.
És ahhoz, hogy ezt a
munkát elvégezzék, ezért
hozatott a gazda egy
bandát, hozatott ételt-italt,
és megkérte, vagy elmondta
a faluban, hogy nála lesz
most ilyen csűrdöngölés,
hogy a padló rendbe jöjjön.
És hát, hogy lehet a
padlót rendbe rakni?
Hát úgy, hogy táncoltak az emberek.
(zene)
- De mi az építészet alapegysége?
Egy tégla, egy tervrajz,
vagy az egész ház. Esetleg
az a jóval bonyolultabb
kapcsolati háló, ahogy ez az egyszerű
ház a környezetébe illeszkedik.
Két éve a biennálén főleg
szociális beavatkozásokat,
leginkább építészeti
Concept Artot láthattunk,
és nagyon keveset abból az
építészeti egyszer egyből,
hogy tavaly vajon milyen
új épületek születtek?
Az idén a 70 éves holland
építész, Rem Koolhaas
és csapata arra kérte
fel a résztvevőket, hogy
100 évre tekintsenek
vissza, és ehhez ők maguk is
lenyűgöző leltárt készítettek
az építészet mai állásáról.
És most következzen
két nemzeti válasz
az alapokkal foglalkozó
központi témára.
A spanyoloké és a görögöké.
Az új magyar padok közelébe
áll például a görögök pavilonja,
akik szinte szemtelen előnyt
kovácsoltak a válságból.
Egyszerre reklámozták
és mutatták be szigeteik
turisztikai fejlesztéseit.
Yannis Aesopos görög kurátor.
- A kiállításunk a válság
utáni időszakról szól,
és a válság
tapasztalataival foglalkozik.
Ez az időszak a
természetet már nem tekinti
korlátlan erőforrásnak, és
nem akar pazarló sem lenni.
Így a takarékosság még a
luxusban is fontos értékké vált,
az építészetben pedig új
környezettudatosságot hozott létre.
Úgy gondoltam, a görög
kiállítás jellemző témája lehet
a turizmus, ami nálunk mindig
a modernizáció eszköze is volt,
és egyben a nemzeti identitástudat
újraformálásának eszköze.
(zene)
- A görög kiállításban a turizmus
és az ókori emlékek egyszerre
és egymás mellett lesznek az
épített környezet főszereplői.
A modern turizmus tudatosan
épít a páratlan történelemre.
A romok feltárása,
megmutatása, beépítése a mába,
egyben a Kortárs Építészet
irányait is megmutatja.
- Görögország alap mítosza a táj
és a történelem kapcsolatára épül.
A történelem az antik időket
idézi, a mai turizmusban pedig
ez hol látványosan, hol
rejtve, de mindig megjelenik
a táj részeként is. A
régészeti lelőhelyek megmutatása
mindig fontos volt a
görög turizmusnak, mára már
a strandkultúra vált hasonlóan
fontos turisztikai elemmé.
(zene)
- A főkurátor Rem
Koolhaas szándékai szerint
az idei kiállítás tényleg nem
sztárépítészek gigaprojektjeiről
szól,
hanem valóban az
építésről, építészetről.
Már a központi pavilon bejárata
is erre próbál hatásosan célozni.
Aztán termenként az építészet
alapelemei következnek.
Az elmúlt 100 évben
használatos falak, ablakok,
erkélyek, lépcsők imponáló bőségben.
(olasz nyelven ének)
Az egyik legnépszerűbb terem
például kiterjedt családfával,
a vécék fejlődéstörténetét
mutatja be, egy 2000 éves
római kőlatrinától
egészen a legújabb kori
japán bio-mobilvécéig.
(ének)
A spanyol pavilon például
a belsőkre koncentrál.
- Úgy gondoltuk, a spanyol
építészet a belső terek
bemutatásával lesz jobban
érthető. Az enteriőr
mindig fontos volt a
spanyol építészetben,
sokan már 1914. előtt
is azzal azonosították,
ezért a csempe és
kerámia burkolatok itt,
a kiállításon is
kiemelten jelennek meg.
Mi ezzel a különleges
megközelítéssel tudtunk
a magunk módján hozzájárulni a
biennálé központi gondolatához,
ami a Rem Koolhaas által
megfogalmazott alapokkal foglalkozik.
A belső tér kérdése egyébként
túlmutat a spanyol építészeten.
A mediterráneumban a ház belső
egyben ökológiai kérdés is.
- Luis Ortega, a spanyol
kiállítás Chichagoban tanító
katalán főkurátora. A
külvilág elől elzárkózó,
és az erős napsütéstől is
védő patiok, belső udvarok,
Törökországtól Marokkóig,
fontos szerepet töltenek be.
- A kiállításon 12 kortársépület
belső képeit párosítottuk
8-10 történeti épülettel. Így a 12
egymással kapcsolatban álló szoba
egyben egy labirintust
is alkot. A középen lévő
belső udvarokhoz hasonlóan
a kiállítás minden pontjáról
látható ez a központi tér.
Ami bemutatja a párhuzamot
a történeti anyaggal,
és ahol most mi is ülünk.
A spanyol építészetben nem igen
talál olyan építészeti projektet
ami ne foglalkozna a
belső terek minőségével.
Ezért gondoltuk azt,
hogy ennek bemutatásával
segíthetünk újraolvasni
a spanyol építészetet.
(zene)
- A Giardini pubblici az év többi
részében egyszerű városi park.
Ilyenkor viszont a
biennálé központja, ahol
a nemzeti pavilonok állnak.
A Velencei Biennálét először
1895-ben rendezték meg. Mára
pedig óriás fesztivállá nőtt.
A turisták Velencéje mellett
tehát már régóta ott van
a kultúra Velencéje.
(zene)
A magyar jelenlét ma már
a városra is kiterjed.
A Dorsoduro városrész parti
sétányának egy régi kolostor
épületében
például egy közös
közép-európai kiállítás nyílt,
ami Függöny felhúzva
közép-európai építészeti hálózatok
címmel lengyel, cseh,
magyar, osztrák és horvát
szervezetek
együttműködésével jött létre.
És a szocializmus idején
keletkezett különleges építési
kezdeményezéseket
válogatott egymás mellé.
A magyar anyag például
az 1979-ben alakult
Miskolci Kollektív Házat és
Építész Műhelyt mutatja be.
Ugyanazon a rakparton, de a
Szent Márk térhez jóval közelebb,
a híres velencei
sóraktárak előtt találkozunk
a biennálé magyar
biztosával, Gulyás Gáborral.
A város éppen trendivé
váló helyszínén vagyunk.
Szemben a Giudecca-sziget.
Itt a történelmi sóraktárak
egyik termében magyar
képzőművészeti kiállítás nyílt.
- Ez egy régi törekvés,
általában a Giardiniben kiállító
országok részéről, hogy ne
csak a nemzeti pavilonokban
jelenjenek meg, hanem a
városban, a pavilonon kívül is.
Vannak olyan szerencsés
helyzetben lévő országok,
amelyeknek Velencében
van kultúrális intézete.
Azt hiszem, hogy a '90-es
évek végén fölmerült,
hogy Magyarországnak is
legyen. Aztán nem lett.
Én nagyon örülnék, hogyha
minél több helyen lenne.
De jelen pillanatban még nincs
magyar kultúrális intézet Velencében,
mint ahogy van román,
meg számos országnak van
kultúrális intézete. Ezért
mi úgy tudunk csatlakozni
ahhoz törekvéshez,
hogy a városon kívül is
megjelenítsünk valamit
a magyar kultúrából
egy olyan időszakban, amikor
a művészet iránti érdeklődés
specifikusan a kortárs
képzőművészet iránti érdeklődés
az nagyon nagy. A biennálék
időszaka jellemzően ilyen.
- A hivatalos magyar
jelenlét kísérő tárlata volt
itt a nyáron az erdélyi Berszan
Zsolt Decomposation című kiállítása.
Egyik gyűjtője révén sikerült
eljutnia ide, az egykori
sóraktárban működő Bucintoro
Királyi Evezős Klub helyiségeibe.
A Csíksomlyó, Csíkszereda és
Kolozsvár háromszögében mozgó
Berszan Zsolt a határon
innen, a debreceni Modemben
mutatkozott be 2010-ben,
a Kortárs nézői pedig
három éve találkozhattak
vele amikor a kolozsvári
Ecsetgyár alkotóit mutattuk be.
Zsolt most is messziről kezdi.
Képzeljük csak el, hogy ezekkel
a fekete szilikon szobrokkal
több határon átkelve,
Erdélyből Velencébe autózik.
- És akkor a magyar vámos
kérdezi, jó és akkor hova megy?
Hát mondom, Velencébe
kiállításra. Kortárs művészet.
Ez jó, mert amikor azt mondja
az ember, hogy kortárs művészet
egy vámosnak, ez lehet
román, magyar, szlovén,
satöbbi, kelet-európai...
az olyan minthogyha
kínaiul fogalmaznak.
(zene)
- Miközben Berszán Zsolttal
egy csatornahídra telepszünk,
megérkezik és mellé ül
az Evezős Klub alelnöke.
Műveinek egyébként nagyon
jól állnak a sóraktár
Evezős Klub téglafalai. Ebben
a térben remekül mutatnak
a figurális és az absztrakt
határán egyensúlyozó,
olykor emberi testeket, testrészeket
idéző fekete szobrok és képek.
- Tíz éve foglalkozok
ezzel. Na most egy része
a Modemben is már megjelent
ezekből a dolgokból.
És az volt az elképzelés,
hogy bemutatni azt a...
azt a gondolatmenetet
ami a Modemes kiállítás,
egyéni kiállítás, debreceni
kiállítás után alakult.
És tovább gondolódott. Így
jöttek például képbe a rajzok,
a grafitrajzok és a
fekete olajfestmények.
Ami szerintem egy nagyon nagy
plusszot ad a kiállításnak.
Nem csak tárgyak és...A másik, hogy
a három munkán kívül, ami a
két, Modemben kiállított teknő,
és azzal indul a kiállítás, valamint
a messiásokon kiállított munka,
ezen kívül új munkák legyenek.
Tehát az utóbbi két évben
készült munkák legyenek.
- De térjünk vissza a Magyar
Pavilonba, ahol Jakab Csaba
elmondja, hogy mi is az a
magyar kiállítást összefogó
Kárpád-medencei modell?
- Mi a Kárpát-medencei modellt, mint
oktatási módszert fogalmaztuk meg.
És azt mondjuk, hogy a
Kárpát-medencei modellnek
három alapeleme van. Ha
egy-egy ilyen építésben
ez a három alapelem jelen
van, akkor azt tekintjük mi
a Kárpát-medencei
modell tipikus esetének.
A közösség, vagyis a
kommunitas az a kis közösség,
ami lehet, hogy egy 50
fős falunak a közössége,
benne kell legyen. Akinek egy
valóságos, élő igénye van valamire.
Aztán kellenek azok az
építészek, egyetemisták, fiatalok
akik úgy gondolják, hogy ez
számukra egy tanulság lehet,
hogyha egy ilyen
valaminek a, egy ilyenszerű
problémának a
megoldásában részt vesznek.
És mindez úgy történik, hogy
kalákában, közösen építenek.
Tehát magyarul, ott van a
kis közösség, ami valóságos,
reális igénnyel. Ott van
a fiatalság, egyetemisták
akik szakemberek lesznek,
építészek lesznek.
És ami kettőjüket összeköti
az a közösen elvégzett munka.
(zene)
- A magyar kiállítás tehát
úgy szól az építészetről,
hogy közben sajátosan ősi és
magyar jelenségeket mutat be.
Végül halljuk újra Gulyás Gábort,
a biennálé magyar biztosát arról,
milyennek ítéli az
idei központi témát?
- Ez mindig egy nagyon laza
kapcsolódást jelent csak.
Tehát általában a főkurátor
egy olyan hívó szó mentén
hirdeti meg a központi
pavilon kiállítását,
amihez nagyon könnyű kapcsolódni,
de nem kötelező kapcsolódni.
A magyar kiállítás kapcsolódott
ehhez a koncepcióhoz,
ami egyrészt az építészet
alapjaira kérdez rá,
a címe is erre utal a Koolhaas által
rendezett központi kiállításnak.
Másrészt pedig ezen
keresztül az elmúlt 100 évre,
arra az időszakra amit
modernitásnak szoktunk nevezni,
hogy mi történt ebben az időszakban.
A magyar kiállítás erre reflektál,
és én nagyon jónak tartom,
hogy reflektál. Nem illusztratív
módon viszonyul a kérdéshez,
hanem reflexív módon
igyekszik valamit megmutatni.
(zene)
- Ez volt a Kortárs.
Jövő héten Budapest,
Magyar Nemzeti Galéria és dada.
Viszontlátásra.
(zene)
...
Több

Személyek

02:51:13

Bodó Mihály

02:53:43

Jakab Csaba

02:55:37

Márton László Attila

03:01:34

Yannis Aesopos

03:04:00

Lluis Ortega

03:07:03

Gulyás Gábor

03:08:38

Berszán Zsolt