Unitárius magazin
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. augusztus 10.
Időpont: 10:57:01 | Időtartam: 00:25:52 | Forrás: M1 | ID: 1933200
Nava műfaj: vallási műsor 25 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Unitárius magazin+-
Műsorújság szerinti cím: Unitárius magazin
Műsorújság adatai: (vallási műsor) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (vallási műsor) Vallási magazin. Alkotók: Szurdoki Erika - rendező Sebők Péter - operatőr Bencze Márton - szerkesztő
Műsorszolgáltatói ismertető:
Beszámolunk a Fűzesgyarmati ünnepi istentiszteletről, a kolozsvári unitárius kollégium diákjainak ballagásáról, az oklándi Országos Dávid Ferenc Ifjusági Egylet által szervezet táborról és a Szőkefalván tartották idén a Küküllő mentiunitáriusok találkozóját.

Szerzők és alkotók:
1. Demeter Levente Operatőr
2. Dimény Zoltán Szerkesztő
3. Dörflinger László Operatőr
4. Kiss Tibor Gyártásvezető
5. Szurdoki Erika Rendező
Teljes leirat:
- Nagy ünnepe lesz ma ennek a kis
gyülekezetnek.
1902-ben alakult a gyülekezet és
a következő esztendőben 1903-ban
négy és fél hónap alatt felépítették
ezt a gyönyörű szép templomot.
Igaz, akkor még tornya nem volt,
mert a 147 áttét lélek már nem bírta
anyagilag és 1911-ben építették hozzá
a tornyot és vásárolták a harangokat.
- Most megújult.
- Most teljesen. Egy akkora
felújítást végeztünk, ami 110 év
alatt nem volt.
És most megbontottuk teljesen a
padlózatot, a padokat kiszedtük
a helyéről és most láttuk meg, hogy
100 esztendő alatt mennyi kárt
tud tenni a salétrom, az idő múlása,
a nedvesség és egyebek.
A gyülekezet is '90 óta újul.
Azt lehet mondani, akkor kerültünk mi
ide, átvánszorogva Erdély országból,
a Székelyföldről,
és akkor lelkesen nekifogtunk.
Itt ez a templom úgy nézett ki, hogy
alig lehetett látni a fagyal
bokroktól, meg a bodza bokroktól.
Itt, ahol állunk kerítés se volt.
Az, hogy most idáig eljutottunk,
ennek a 25 éves munkának is
köszönhetjük, hiszen annyi
segítséget, támogatást kaptunk, mert
magunktól nem tudtuk volna véghez
vinni ezt a szép, csodás munkát.
- Kik támogatták ezt a
kezdeményezést?
- Először is az önkormányzat rengeteg
sok munkát végzett itt,
utána pedig nyertünk az EMI-től egy
3 milliós pályázatot.
És a híveink innen helyből, meg
távolról, úgy szoktam mondani az
én vadászterületem Moszkvától
Athénig tart, és a hívek onnan
jövögetnek is, segítgettek. Igaz
még mindig vannak anyagi gondjaink,
hiszen kifizetetlen számláink vannak,
meg még pénzecskéket is kölcsön
vettünk és azokat vissza kell adni.
De megsegít a Jóisten.
Most is folyamatban van
ez az úgynevezett gyűjtés
és úgy terveztük a presbitériummal,
hogy a mai persely pénzes adakozást
is erre a célra fogjuk fordítani.
- Fontos az önkormányzat számára
mind a három gyülekezete,
az unitárius még inkább egy kicsivel
fontosabb, mint a többiek.
Ugyanis ugye az országban talán
az egyik legjelentősebb befolyással
rendelkező szereplő a Balázsi László
az unitárius egyházon belül, és talán
ezért is fontos számunkra, hogy
segítsük őt, amibe csak tudjuk, és
így Füzesgyarmat jó hírét is tovább
tudja vinni az unitárius egyház is.
Füzesgyarmat számára nagyon fontos
a turizmus, és éppen gondolkozunk
már nagyon régóta Balázsi László
tiszteletes úrral azon, hogyan
lehetne a két dolgot ugye
összekapcsolni, a vallást és a
turizmust.
Hogy a vallásturizmussal kapcsolatban
hátha tudnánk valamit előrelépni.
Nagyon fontosnak találná, hogyha
tudnánk egy új parókiát építeni
az itt élő tiszteletesek számára,
illetve egy vendégházat, ahol
tudnák fogadni a vendégeiket.
(orgonazene, ének)
Szívemet hozzád emelem,
És benned bízom, Uram;
És meg nem szégyeníttetem,
Nem nevet senki rajtam.
- Ezelőtt 10 évvel választottak meg
engem, ez a közösség főgondnokává
és gyakorlatilag 2005-ben indítottuk
el azt a programot, ami
arról szólt, hogy az összes vidéki
unitárius templomot rendbe tesszük.
Kezdtük Kocsordon,
folytattuk Debrecenben.
Viszonylag hosszan, de sikeresen
felújítottuk a romos állapotban levő
hódmezővásárhelyi templomot és
gyakorlatilag a füzesgyarmati
templomunkkal befejeztük
ezt a programot.
Elmondhatjuk, hogy az összes
vidéki unitárius templom megújult,
megszépült, teljesen rendben van
minden szempontból.
Ezt követően nem marad más hátra,
minthogy végiggondoljuk, hogy
melyik az a város, melyik az a
gyülekezet, ami egy új templomot
kell, hogy kapjon. Magyarán az
építkezés ideje jött el ettől a
perctől és természetesen nem szabad
figyelmen kívül hagynunk,
hogy a budapesti három templomunkat
is ugyanilyen minőségben kell
majdan egyszer rendbe hozzuk.
Gondolok különös tekintettel a Nagy
Ignác utcai templomos ingatlanunkra,
amit mi úgy nevezünk, hogy
Unitárius Sión.
Ez egy sokkal nagyobb volumenű
munkát igényel.
De nagyon bízunk benne, hogy úgy mint
ezekben az esetekben, mint a vidéki
templomaink esetében is az állam,
a kormányzat segíteni fog.
Ebben az esetben is segíteni fog,
hiszen a többi történelmi egyháznak
is egy-egy ilyen jelentős műemlékét,
mint a miénk, a Nagy Ignác utcában
támogatta a megújítását,
a felújítását,
úgyhogy erre készülünk, ezen vagyunk.
- Az jut nekem ebben a pillanatban
eszembe, itt emellett a gyönyörű
szépen felújított templom mellett,
hogy annak idején, 37 évvel ezelőtt
pályakezdő lelkész koromban, akkor,
amikor egy Maros-,
meg egy Hargita megyei kis faluban
kezdtem a lelkészi hivatásomat,
mindkét helyre úgy kerültem, hogy a
templom valósággal romokban állt.
Ezért hozzáfogtam ahhoz, amihez
minden fiatal, ambiciózus,
agilis lelkész helyemben tett volna.
Kerestem egy olyan textust
az Ószövetségből, amelyre mind a
mai napig emlékszem és
a következőképpen szól.
Feddi a próféta az ő népét
és azt kérdi, hogy: Szükséges-e
nektek kazettás házban lakoznotok,
miközben az úr háza romokban áll?
Nos, hát ez egy óriási kérdés.
Ténylegesen úgy látszik, hogy az
ember eredeti születésénél fogva nem
csak közösségi, hanem önző lény is.
Így lehetett ez annak idején
Izraelben is, hogy voltak jómódú
polgárok, akik kiemelkedően és
komfortos épületekben laktak miközben
Isten háza valósággal romokban állt.
Nos, hát ez az, amit én úgy látok,
hogy Balázsi László
lelkész kollegám, barátom, testvérem
annak ellenére, hogy alig van
neki hátra egy-két pár éve a
gyakorló lelkészi életből és világból
mégis úgy épít közösséget, mégis
olyan munkát vesz a nyakába, mégis
azon az úton indul el, ami a kezdetek
kezdetét és nem a végét jelenti.
- Én itt születtem Füzesgyarmaton.
Itt éltem 22 éves koromig,
és nekem ez a gyönyörűség, ez a
templom a szívem csücske.
Életem leggondtalanabb éveit
itt töltöttem, nyilván, hogy
nagyon szívesen járok
ide mindig vissza.
Amikor tehetem, mindig járok.
Régebben gyakrabban jártam, de
most már, ahogy fogy az erőm és
növekszenek az éveim,
egyre kevesebbet, de ilyen rendkívüli
alkalmakra mindig nagyon szívesen
jövök, amíg Isten
éltet és erőt ad nekem.
(ének) Fújd el jó szél, fújd el
hosszú útnak porát.
- Családtagok, rokonok, barátok
közt vonultak fel a kolozsvári
János Zsigmond Unitárius Kollégium
végzősei, az iskola szomszédságában
levő templomban, majd adták át a
kollégium díszlobogóját az
utánuk következő évfolyamnak.
A ballagókat Bálint-Benczédi Ferenc
unitárius püspök bocsájtotta útjukra.
Mint mondta, útravalójukat már
megkapták az alatt a 12 év alatt,
amelyet a kollégium falai között
töltöttek.
- Azt a testi és szellemi építkezést,
amit az iskola és a templom
együttese jelent, én ezt szerettem
volna lelkükre kötni, hogy az emberi
élet az alkotásból, a kreativitásból,
az építésből áll.
És ez az építés nem csak egy
vízszintes szinten történik,
hanem a függőlegesen is.
Mint ahogy a jó építőmester a
kezébe tartja a vízmértéket
és a függőónt, úgy mindenképp
a tudás mellett nekünk mindig
ügyelni kell az Isten hitünkre és
a bennünk lévő szellemi-, lelki
képességekre.
És ha ez ott van, hogy a világ
világosságait és az élet sóját
tudjuk hordozni magunkban, akkor
nem kell semmi más útravaló.
Ez már elegendő. A leghosszabb
emberi élet megélésére is.
(ének) Hosszú útra megyek.
- Solymosi Zsolt a János Zsigmond
Kollégium aligazgatója most
osztályfőnökként vonult a templomba
diákjaival karonfogva.
Elmondása szerint a kollégium egyházi
iskolaként olyan útravalóval vértezi
fel a diákokat, amelynek birtokában
bárhol a világon megállhatják
helyüket.
- Úgy érzem, hogy az a szellemiség,
az az útravaló,
amit itt összegyűjtögettünk számukra
és ők maguk megszereztek,
az időtálló, helytálló és érték lehet
bárhol lenni nekünk a világon.
Hogy ezt öntudatnak hívom,
igényességnek hívom,
magyarságnak hívom,
gyökereknek hívom, még emellé
nagyon sok minden társulhat.
Büszke vagyok ezekre a gyerekekre,
456. évfolyamunkra és kívánom nekik
azt, hogy mindig tudják,
ez a kapu, ha el is mentek, nyitva
áll előttük.
(ének) Ember, a világból
csak a sajátod érdekel,
A szükség határát ritkán hagytad el.
- A diákok örvendenek és ugyanakkor
szomorúak is.
Örömmel várják a továbblépést, de
szomorúak, hogy itt kell hagyniuk
az elmúlt években összekovácsolódott
közösségüket.
- Én nagyon hálás vagyok az
iskolámnak, mert azt adta, amivé
lettem.
És nagyon sok jó dolgot adott nekem,
sok élményt és ezért igazán hálás
vagyok neki.
- Hogyan éled meg ezt a ballagást?
Szomorúság, vidámság?
- Hát, ugye minden búcsúzás ilyen
kettős érzésű.
Nálam sokkal több az öröm és
a pozitívum, mint a negatívum.
Részben nagyon örülök
annak, hogy elmegyek innen,
ezt pozitív értelemben, tehát nagyon
szeretem a sulit, meg minden.
De azt hiszem, hogy pont most van az
ideje annak, hogy továbblépjünk.
(ének)...Kizsinóroztatom,
sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom.
- A kolozsvári unitárius oktatás
1566-ra nyúlik vissza.
Megalapítása Dávid Ferenc nevéhez
fűződik.
A 456. évfolyamról most 47 diák
ballagott el.
- Székelyudvarhelytől 20 kilométerre
a Kis-Homoród bal partján fekszik
Oklánd falu, melynek unitárius
egyházközsége egy igencsak értékes
tárgyi örökséggel büszkélkedhet.
Egy 1809-ből való,
nemrég felújított székelykapuval
a lelkészi lakás előtt.
Ez mindig nyitva áll az amerikai
testvérgyülekezetek előtt is.
- Az Erdélyi Unitárius Egyháznak
nagyon jó a testvérkapcsolata az
amerikai egyházzal. Szinte
minden egyes erdélyi gyülekezetnek
van amerikai testvértelepülése,
testvérgyülekezete.
Így hasonlóképpen Oklándnak is.
(nevetés)
(angol beszéd)
- Lassan két évtizede annak, hogy az
oklándi nyarak hangulatát vidám,
táborozó amerikai fiatalok
színesítik.
Nincs ez másképp idén sem.
- A legelső kapcsolatunk az a
kaliforniai Oakland. Ez a kapcsolat
ahonnan most a fiatalok itt vannak,
egy később kialakult kapcsolat.
Ők Portland, Oregon államból vannak.
- Az oklándi és amerikai fiatalok
közös táborozását igyekeznek minél
tartalmasabbá tenni a szervezők.
- Mivel én angol tanárként dolgozom
a faluban, volt egy olyan ötletem,
hogy mivel úgyis jönnek ezek az
amerikaiak, akkor szervezzünk egy
ilyen angol tábort, ahol
a gyerekek tulajdonképpen a
kommunikációs készségeiket
gyakorolhatják, mert mindig azt
tapasztalom, hogy hiába van meg a
nyelvtani tudás, a szókincs, mert
amikor összekerülnek egy anyanyelvű
emberrel, akkor nem mernek beszélni.
- A helyi fiataloknak mindig nagy
élmény együtt lenni az amerikai
unitárius univerzalista táborozókkal.
- Náluk például fontos az angol
nyelv, ezért sok mindent tanulhatunk
angolból is, a szokásaikról,
amik jól jöhetnek néha.
- A vendégek ugyancsak élménydús
napokat töltenek Oklándon.
Mindent megfigyelnek, ami az itt
élők életét jellemzi.
- Nagyon más mint az amerikai.
Itt nem annyira anyagias az élet.
Nem arról szól, hogy még többet és
még többet halmozz,
hanem arról, hogy légy
boldog azzal, amid van.
Légy hasznukra a munkáddal az
embereknek, a faludnak.
- Nem csak a fiatalok, az idősebb
vendégek is igyekeznek hasznosan
eltölteni a tábor napjait.
Ebben a helyiek is segítenek.
Most éppen az udvarhelyi varrottasok
technikáját tanulja az amerikai
vendég.
- Idáig megtanultunk három féle
öltést. A ránc öltést,
megtanultuk a bogár hátút, s
megtanultuk a rácsozást.
Ennyit. Most csináljuk a leveleket.
- Szeretek varrni. Amikor fiatal
lány voltam varrtam néhány dolgot,
de ez nem tartott sokáig. Ezeket a
kézimunkákat nagyon szépnek találom
és szeretném a technikáját
elsajátítani.
- A csapatot kísérő lelkész így
summázza az oklándi táborozáson
megélt tapasztalatokat.
- Mindig öröm az amerikai embernek
Erdélybe jönni, látni a vallási
hagyományokat és azt, hogy miként
fejlődött különböző utakon.
Magunkról is tanulhatunk, látva
hogyan ragaszkodnak az erdélyi
testvéreink a vallási
hagyományaikhoz, hogyan határozza
meg az életüket a vallásuk. Azt is jó
látni, hogy a különbözőségekben
mi a közös, és ez gyönyörű.
- És ez már egy délutáni foglalkozás.
Bár az amerikai fiatalok sosem ültek
lovas szekéren és szénával sem
dolgoztak még, szemmel láthatóan
jól megy ez nekik. Azt mondják,
itt minden perc hoz számukra
valami teljesen új felismerést.
Nem csoda hát, hogy azt ígérik,
ha tehetik,
újra eljönnek erre a gyönyörű
vidékre.
- Az erdővidéki Vargyason az egykori
kántori lak hamarosan
ifjúsági házzá alakul. Körülötte,
benne sok még a tennivaló.
Szerencsére bőven van segítő kéz
az elvégzendő munkához.
A fiatalok Erdély különböző
tájegységeiből érkeztek Vargyasra.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági
Egylet, illetve a Magyar Unitárius
Egyház Gondviselés Segélyszervezete
által szervezett Kaláka tábor
résztvevőiként igyekeznek mindenhol
ott lenni, ahol szükség van a
segítségnyújtásra.
A segélykérők száma pedig
igen csak nagy.
- A legfontosabb az az önkéntesség
szelleme.
Ugye a résztvevők, mind önkéntes
alapon vannak itt.
És nagyon nagy lelki táplálékként
szolgál az, hogy segíthetünk
idősöknek, a rászorulóknak, vagy
éppen közösségi munkát tudunk
végezni.
- A harmadik alkalommal összehívott
Segédkezek elnevezésű önkéntes
tábor szervezői a vidék gyerekeire is
gondoltak, amikor összeállították az
egy hetes tevékenységük programját.
A Vargyasi Művelődési Házban
naponta várták színes
foglalkozásokkal a helyi, illetve
a baróti és Bardóc község béli
gyermekeket.
- A napot áhítattal kezdjük, hogy
legyen egy kis vallási jellege a
tábornak.
Ezen kívül akadnak szabad programok,
amikor focizhatnak a gyerekek
kinn az udvaron, élvezhetik egy
kicsit a napsütést,
énekeket tanulunk velük,
játékokat tanítunk.
- Elefánt!
- Az mi? (nevetés)
- Mi tudsz te itt megtanulni?
- Hát, hogy nem szabad verekedni,
nem szabad gúnyolódni.
Nem szabad csúnyákat mondani.
- Míg a gyerekek önfeledt örömben
töltik az idejüket,
a több mint 60 önkéntes fiatal
Vargyason, illetve az ahhoz közeli
falvakban segít idős, beteg
embereknek a ház körüli munkában.
Ez a felsőrákosi asszony hálatelt
szívvel beszél a portáján serénykedő
fiatalokról.
- Olyan ügyesen jöttek.
Mindenfélit olyan ügyesen rendeztek.
Most, ebbe a rohanó világba,
most is vannak még őszinte,
igaz szívű fiatalok, akik az
öregeket felpártolják.
- Egy kicsit meglepő
mindenki számára ez, hogy
így önkéntesen a fiatalok
akarnak segíteni, akár idősöknek,
de akár akárkinek. Mivel a mai
világban úgy élünk, sajnos, hogy
mindent megfizetnek, mindent pénzért.
- A Gondviselés Segélyszervezetet
2007 őszén alapította az Erdélyi
Unitárius Egyház. Magyarországi
tagozata 2011 óta működik.
Az unitárius alapokon nyugvó
felekezeti korlátok nélküli
segélyszervezet működési területe
Erdély és az anyaország.
Programjait sok jóakaratú ember
is támogatja.
- A szervezet küldetését
úgy fogalmaztuk meg, hogy a
szükségben, bajban lévőknek
a segítése, és ezáltal úgymond
az egyház szeretetszolgálatának, az
ember és közösség szolgálatának
a kiteljesítése egyben.
Ez az alapelv vezérel
és a támogatást azt több helyről
szerzi meg a segélyszervezet.
Az egyik az a Bethlen Gábor Alap-,
illetve Nemzeti Együttműködési Alap,
valamint az egyházunk, a Magyar
Unitárius Egyháznak a támogatása.
- Az eddigi sikereken felbuzdulva
jövőre ugyancsak terveznek kaláka
szellemet ébresztgető tábort
az unitárius fiatalok.
- A Maros megyei Szőkefalva
Dicsőszentmártontól 3 kilométerre
a Kis-Küküllő partján fekszik.
A vegyes nemzetiségű és felekezetű
településen mindig is egymást
tisztelve éltek reformátusok,
katolikusok, unitáriusok
és ortodoxok.
Az 1200 lélekszámú, a Küküllői
Unitárius Egyházkörhöz tartozó
magyar többségű faluban, ma alig több
mint 100 unitáriust tartanak nyilván.
- A Küküllő menti ember lelkivilága
az őszinteség, tiszteletadás,
egyháza iránti ragaszkodás mindig
jellemezte.
Akár elődeink, akár szüleink,
nagyszüleink
a nehéz időkben is mindig
a templomot,
a templomot, a lelkészi lakást,
az iskolát megőrizték.
- A Szőkefalvától pár kilométerre
fekvő Teknő-völgyet nemrég
sátorozó fiatalok vették birtokukba.
Az egyházköri találkozóra érkeztek.
A szórványban magyarként és
unitáriusként is kisebbségben élő
fiatalok jól tudják, össze kell
tartaniuk, hogy erősek maradjanak
hitükben és identitásukban, ezért is
tartották fontosnak eljönni
az egyházköri találkozóra.
- Itt van ez a mai rendezvény.
Próbálkoztunk és próbálkozunk ezzel
a találkozóval, hiszen az első ilyen,
amit itt megszervezünk Szőkefalván.
Valahogy úgy érzem, hogy
ez a mi körünk
az ószövetségi történethez
nagyon beleillik, beletalál.
József volt az, aki az álmot látott,
álmot fejtett, és valahogy úgy érzem
én is, hogy ez a Szőkefalva egyike
a legkisebbeknek a gyülekezetekbe
és mégis ő volt az, aki merte,
vállalta, megálmodta, megtervezte,
megszervezte, hozzáállott és
bennünket ide hívott, összegyűjtött.
- Nekem nagyon fontos, mert
tudom, hogy nem vagyunk olyan sokan
és ezért számít az, hogy
így összetartsunk még az a
pár közösség, ami még létezik.
- Az ilyen táborokban én azt látom,
hogy nagyon összerázza itt
a körülöttünk lévő egyleteket,
mint például a sárosi, vagy megyesi,
vagy sajnos vannak még itt falvak
ahonnan nem jöttek el. De így, ha
nem is annyira, de megpróbáljuk,
hogy összehozzuk itt az egyleteket
és egy csapatként működjünk.
- Próbálunk mindenkivel barátkozni,
jól egyezünk és
nem utasítunk ki senkit a körünkből.
Mindenkit befogadunk.
- Ezek a fiatalok év közben a
Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletekben
fejtenek ki közösségépítő
tevékenységeket.
Az egyletek ajtaja nyitva áll a más
felekezetűek előtt is.
Nem csoda hát, ha ezen a köri
találkozón is vannak református,
katolikus fiatalok.
- Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági
Egylet egyébként is arról is híres,
ha lehet így fogalmazni,
hogy nem csak unitárius, hanem más
felekezetű, szabad elvűen gondolkodó
fiatalokat tömörít egybe.
És erre talán egy jó példa a
Szőkefalvi Unitárius Ifjúsági Egylet,
amelynek csak néhány tagja unitárius,
de a többiek azok a szőkefalvi
református és katolikus
ifjakból tevődnek össze.
- Az együttlét, az egymásra való
nagyobb odafigyelés,
az egymással eltöltött idő és a
találkozás öröme az,
ami várható eredményként és,
amit szeretnénk elérni mi is,
meg gondolom
a többi ilyen rendezvényeken
találkozókon is a szervezők.
- A Küküllői Unitárius Egyházkör
fiataljai hitben és közösségi
szellemben megerősödve
tértek haza a találkozóról.
...
Több
Közreműködők:

Személyek

05:32:55

Balázsi László, lelkész, Füzesgyarmat

05:35:17

Berek Károly, polgármester, Füzesgyarmat

05:36:41

Elekes Botond, főgondnok, Magyar Unitárius Egyház

05:38:53

Kászoni-Kövendi József, helynök, Magyar Unitárius Egyház

05:40:34

Kispálné Romvári Etelka, szórványgondnok, Gyula és vidéke

05:41:34

Bálint-Benczédi Ferenc, unitárius püspök, Kolozsvár

05:42:41

Solymosi Zsolt, osztályfőnök, Jánosi Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár

05:43:41

Ecsedy-Baumann Edina, Jánosi Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár

05:43:59

Mátyás-Metz Dávid, Jánosi Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár

05:45:27

Kelemen Levente, unitárius lelkész, Oklánd

05:46:22

Kelemen Éva, pedagógus, szervező, Oklánd

05:46:52

Bartha József, Oklánd

05:47:10

Jane Provost, Portland, Oregon, USA

05:47:23

László Zsuzsa, Oklánd; Camille Wright, Vancouver, Washington, USA

05:48:19

Thomas Disrud, lelkész, Portland, Oregon, USA

05:50:07

Popa Ilona, munkatárs, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet

05:50:55

Máthis Réka, Kolozsvár

05:51:15

Demeter Gergő, Barót

05:52:02

Szombatfalvi Csongor, Kissolymos

05:52:41

Vagyas Attila, központi munkatárs, Gondviselés Segélyszervezet

05:54:00

Szentgyörgyi Sándor, lelkész, esperes, Küküllői Unitárius Egyházkör

05:55:24

Besenyei Bernadett, Marosvásárhely

05:55:41

Ozsváth Zsolt, Szőkefalva

05:55:59

Kolozsvári Annamária, Medgyes

05:56:38

Kis Zsuzsánna, unitárius lelkész, Harangláb

05:57:05

Kis Sándor Lóránd, unitárius lelkész, Szőkefalva

Kiemelt részek

01:16:15

Unitárius magazin