Katolikus krónika
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. május 18.
Időpont: 09:01:18 | Időtartam: 00:39:54 | Forrás: M1 | ID: 1878146
Nava műfaj: vallási műsor 39 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Katolikus krónika+-
Műsorújság szerinti cím: Katolikus krónika
Műsorszolgáltatói ismertető:
Tartalom: Így szól az Úr! - Húsvét 5. vasárnapja. Engedjétek hozzám - A szerpapok kiválasztása. Megnyitotta kapuit Budapest szívében, a Mária utcai jezsuita templomnál az Oázis lelkigondozói szolgálat. Halálának évfordulóján Mindszenty József bíborosra emlékeztek Esztergomban; ezen a napon rendezték meg a bíboros-hercegprímás életéről szóló Kárpát-medencei történelmi verseny döntőjét is. Idén Győrasszonyfán rendezték meg a Pannonhalmi Területi Apátság Családi Napját. Éjszakai zarándoklata hívta a házaspárokat az E.N.D. Katolikus Házastársi Mozgalom.

Eredeti gyártási év: 2014

Szerzők és alkotók:
Ágoston Gábor, Operatőr
Baranyi István, Munkatárs
Bondár Ildikó, Gyártásvezető
Danguly Zsolt, Rendező
Dr. Török Csaba, Szakértő
Fogl Károly, Fahrtmester
Gyüre Tamás, Világosító
Kirchmayer Richárd, Vágó
Lovasi András, Hangmérnök
Nagy-Bozsoki József, Operatőr
Petróczi Zoltán, Világosító
Varga Norbert, Szerkesztő
Varga Norbert, Műsorvezető

Produkció közreműködői:
Balogh Attila, plébániai kormányzó
Bíró László, tábori püspök, az MKPK családreferense
Dr. Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergobudapesti érsek
Dr. Udvardy György, pécsi megyéspüspök
Dr. Várszegi Asztrik, püspök, pannonhalmi főapát
Fecske Lőrincné, szervező
Fejérdi Áron, szemináriumi elöljáró
Filep Tamás, közreműködő
id. Nyéky Kálmán, közreműködő
Ilyés Lénárd, közreműködő
Kása Tímea, közreműködő
Kovács Gergely, okleveles posztulátor, ügyvezető, Mindszenty Alapítvány
Kövesdi Benjámin, közreműködő
Kövesdi Tamás, közreműködő
Lelkes András Gergely, a váci közösség vezetője
Lisztes Edina, a váci közösség felelőse
Lőwenberger Patrik, Pápai Református Kollégium
Nyéky Kálmán, közreműködő
Pásti József, a verseny szakmai instruktora, Mária Rádió
Pongrácz Attila, közreműködő
Schön György, szervező
Székely Szilvia, közreműködő
Törőcsik Júlia SSS, szociális testvér, szakmai vezető
Teljes leirat:
- Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A Katolikus krónikát látják.
Jó napot kívánok!
Köszöntöm nézőinket a Budapest-Kőbányai Szent László templomból.
Műsorunk tartalmából:
Gyerekműsorunkban ma a szerpapok kiválasztásának történetét láthatják.
Oázis, ahol meghallgatnak.
Lelkigondozás a Párbeszéd Házában.
Mindszenty József bíboros-hercegprímásra emlékeztek Esztergomban.
Családi napot rendeztek a Pannonhalmi Apátság területén fekvő plébániák számára.
Gyalogos zarándoklatot szervezett az E.N.D. Katolikus Házastársi Mozgalom.
A mai evangéliumban Jézus az Atyáról beszél tanítványainak.
Köszöntöm Balogh Attila atyát.
- Szeretettel köszöntöm én is a tévénézőket, mindazokat, akik a tévé képernyőjén keresztül szeretnének egy kis bátorító gondolatot a mai napra, illetve az előttünk álló hétre kapni.
Amikor elolvastam ezt az evangéliumi részt, több gondolat jutott eszembe.
Az egyik talán az, ami az ember legősibb vágya:
látni, szeretni az Istent.
Meglátni Őt, észrevenni, fölfedezni.
És amikor ezt olvassuk, hogy látni szeretnénk, akkor elsősorban ebben a látásban a szemünk szerepel.
Talán nagyon sokszor úgy éljük meg ezt, hogy milyen jó lenne, hogyha Jézus itt lenne közöttünk hús-vér emberként, meglátnánk őt, észrevennénk, talán meg is tudnánk érinteni.
Úgy gondoljuk, hogy akkor úgy rendeződnének az életünknek a különböző részei.
Látni szeretnénk Őt.
Persze az is bennünk van, hogy ha meglátjuk őt és megtapasztaljuk a hétköznapokban, akkor biztos valahogy könnyebb lenne az életünk.
De úgy olvasva ezt az evangéliumi szakaszt, mindig az jut eszembe, hogy valahogy a mai embernek talán az egyik problémája ez, hogy "ha", "majd", "akkor", "ha majd ez történik, akkor majd biztos az én életem jobb lesz".
Milyen jó lenne, hogyha talán azt tudnánk megnézni, akár a tévénézők, akár tényleg akik most bekapcsolódnak ebbe a kis műsorba, hogy... hogy "most".
Vajon ki tudom-e mondani azt, hogy én most látom az Atyát, most látom Jézus Krisztust?
Persze lehet, hogy erre rögtön fölcsillan az ember szeme, hogy... de hát hogyan látom, hogyan tudom én észrevenni, amikor esetleg bezárva vagyok egy lakásba, amikor esetleg nem tudok kimozdulni, nem tudok elmenni a templomba, részt venni egy közösségben.
Hogyan tudom én őt fölfedezni?
És máris itt van az első nagyon nagy bátorítás: önmagam.
Hiszen az Istennek a létének a megtapasztalása, az, hogy én látni szeretném az atyát, talán az egyik legfontosabb dolog, hogy látom-e önmagamat.
Látom-e saját magamban azokat az értékeket, azokat az erőforrásokat, azokat a gondolatokat, amelyeket Isten nekem adott?
Nagyon sokszor talán az Isten látását leginkább az akadályozza, hogy nem vesszük észre, hogy saját magunk egy hatalmas nagy ajándékai vagyunk az Istennek.
Isten belehívott bennünket ebbe a világba, megszólított bennünket, és ezért vagyunk mi értékesek.
Tehát ha látni szeretnénk az Atyát, akkor lássuk meg a saját értékeinket.
Érdemes körülnézni a világban.
Mennyi hős van.
És a hős emberek azok...
én mindig azt szoktam mondani, hogy nem azok, akik valami hatalmas nagy csodatettet visznek végbe, hanem azt gondolom, hogy igenis hős egy édesanya, aki napi 10-12 órát dolgozik, és utána van ideje a családjára. Ő hős.
Őbenne jelen van Jézus szeretete.
Vagy az az édesapa, aki rengeteget dolgozik.
Vagy esetleg az az édesapa, aki munkanélküli és nem veszíti el a hitét és a bátorságát.
Ezen keresztül tudjuk megtapasztalni, hogy az Isten létezik, és máris ránézek a másik emberre, tulajdonképpen én látom az Atyát.
És ha saját magamra tekintek és látom azokat az értékeket, amelyeket Isten nekem adott, akkor látom én is az Atyát.
Nagyon szép ez a gondolat a mai evangéliumban, amikor Jézus azt mondja, hogy ne nyugtalankodjék a szívetek.
Egy más fordításban azt olvastam, hogy tulajdonképpen az eredeti gondolat az az lenne, hogy ne rendüljön meg a szívetek.
Milyen sok minden van, ami miatt nyugtalankodunk.
A nyugtalanság az mindig a jövőtől való félelem, amikor az ember nyugtalankodik, hogy mit hoz a holnap.
Bizony én magam is sokszor elcsodálkozom önmagamon, amikor a napi lelkipásztori életemet élem, és nagyon nehéz jelen lenni, mert sokszor megkísért benne engem is az a gondolat, hogy előre tekintek, hogy már a következő programomra, vagy feladatomra tekintek, ahelyett, hogy azt megnézném, hogy a jelenben az Isten milyen értékeket és ajándékokat ad.
Ne rendüljön meg a szívetek, ne nyugtalankodjék a szívetek, azaz azt jelenti, hogy a jelenben próbáljam meg fölismerni és fölfedezni, hogy hát az Isten milyen ajándékot szeretne nekem adni.
Az se véletlen... ez is most így nemrég jutott eszembe, hogy ezt az evangéliumi részletet a temetési miséken, szertartásokon szoktuk fölolvasni.
Hiszen azok a gyászolók, akik eljönnek ide, lehet látni rajtuk, hogy bizony őnekik megrendült a szívük.
Hiszen rengeteg kérdés van bennük.
Miért történt ez? Miért pont most?
Miért pont az ő szerettükkel történt ez?
Miért pont most veszítették el azt a másikat, aki számukra fontos?
Nekik azt gondolom, hogy nagyon fontos tanítás ez, hogy a lelkük ne rendüljön meg.
Meg kell élnünk a gyászt.
Meg kell élni a búcsúzásnak ezt a csodálatos szép részét, de ugyanakkor érdemes egy picit a jelenünkben előre tekinteni, hiszen ezt hívjuk reménynek.
A remény pedig az, hogy a jelenben fölismerem és fölfedezem azt, hogy a mellettem lévő emberek mennyi értéket tudnak képviselni és mennyi szép örömet adnak.
Én ezen a vasárnapon ezt kívánom a hallgatóknak, a látóknak, akik látnak, hogy ezen a műsoron keresztül is lássák meg az Atyát.
- Így ni!
Megöntözöm a virágaimat, nehogy elhervadjanak ebben a nagy melegben.
Szia Puszedli!
- Szia Csibe!
De jó, hogy itt talállak!
Tudod, szeretnék egy kis sütit vinni a nagymamámnak, de még sosem sütöttem.
- Szívesen segítek.
Milyen sütire gondoltál?
- Olyanra, aminek az alja és a teteje tésztából van, a közepe meg almából.
- Sziasztok!
De jó, hogy itt talállak, Csibe!
Segíts nekem, kérlek.
Vendégek jönnek hozzám, és egy kicsit ki kellene takarítanom, mert nálam mindig olyan disznóól van.
- Ne bánkódj, Dönci.
Viszünk két seprűt, és egy-kettőre rendet rakunk!
Hú, ez nem volt könnyű!
De most legalább tisztaság van Döncinél és az almás pite is nagyon finom lett.
Most viszont muszáj megöntöznöm a virágokat.
Jaj, mi történt velük?
- Szia, Csibe!
Mi lelte a virágaidat?
- Szia, Riska.
Meg akartam öntözni őket, de mindig jött valaki, akinek segítenem kellett, és ez lett a vége.
Elhervadtak szegények, szomjan haltak.
- Ne sírj, talán még nem haltak szomjan, talán csak lekókadtak.
Segítek megöntözni őket.
- Szia Riska, szia Csibe.
Sziasztok gyerekek.
Mi történt a virágokkal?
- Szia, Kálmán atya!
- Szia, Kálmán atya!
Annyi mindenkinek kellett segítenem, hogy a saját dolgomra nem maradt idő, és elhervadtak a virágaim.
- Azt hiszem, pont így érezhették magukat az apostolok is az ősegyházban, annyi dolguk volt.
- Tényleg? És ők mit csináltak?
Ugye, elmondod!
- Szívesen. Jeruzsálemben történt.
Az első pünkösd, vagyis a Szentlélek kiáradása után egyre nőtt a tanítványok száma.
Ennek nagyon örültek az apostolok, de ez sok feladatot is jelentett nekik.
- Nem igazság! Minket, görögöket mindig háttérbe szorítanak az alamizsnaosztáskor, amikor ennivalót adnak a szegényeknek.
- Úgy van! Pedig a mi özvegyeink is érdemelnek annyit, mint az övéik!
- Nem mehet ez így tovább. Nem győzzük ezt a rengeteg szolgálatot.
- Ahogy mondod, Péter.
Segítőkre van szükségünk.
- Testvérek! Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, és az asztal szolgálatát lássuk el.
Ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, lélekkel eltelt, bölcs férfit.
- Ezeket megbízzuk a munka irányításával, mi pedig az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.
- Íme, a hét férfi, akiket kiválasztottunk.
István, Fülöp, Prohórosz, Nikánor, Timon, Parmenász és Miklós.
- Jöjjetek elénk!
Mi Urunk, Istenünk!
Hallgasd meg kegyesen kérésünket, hogy akiket a szent szolgálatra ajánlunk, szentelje meg a Te áldásod!
Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!
- Ők lettek a diakónusok, vagy más néven szerpapok.
- Most is vannak diakónusok?
- Igen Csibe. Úgy mondjuk, hogy az egyházi rend szentségének három fokozata van: a püspökség, a papság és a diakonátus.
Mindegyikük a Jézustól rábízott feladatokat végzi.
- A papok szoktak keresztelni és ők tartják vasárnap a templomban a szentmisét.
- Így van, Riska.
Úgy is mondjuk, hogy bemutatjuk a szentmise áldozatot.
- Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan...
- ...mert ez az én testem, mely értetek adatik.
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Én megkeresztellek téged az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.
- Ámen.
- Ámen.
- Én tudok még egy dolgot, amit a papok szoktak végezni.
- Igen? Mi az?
- A gyóntatószékben ülnek és az emberek elmondják nekik a bűneiket.
- Igen, Riska, ez is így van.
Isten kegyelmét, a megbocsátást közvetítjük az embereknek.
- És ezt is Jézus bízta rád?
- Ez akkor történt, amikor Jézus feltámadt a halálból, és megjelent a tanítványainak.
- Békesség nektek.
Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
- Hah...
- Vegyétek a Szentlelket.
Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.
S akinek megtartjátok, az bűnben marad.
- És én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Ámen.
- Ó, már értem.
Én is tudok ám valamit!
A papok beszélnek az evangéliumról, mint ahogyan Kálmán atya is szokott nekünk.
- Valóban Csibe, okosat mondtál, és ezt a feladatot is Jézustól kaptuk.
- Mondd csak Kálmán atya, hogyan lesz valakiből pap?
A papoknak is iskolában kell tanulni, mint mondjuk a vízvezeték-szerelőknek, vagy az orvosoknak?
- Igen, az is kell hozzá.
De ez nem elég.
- Emlékezz csak, az apostolok imádkoztak és rátették a kezüket a diakónusokra.
- Ó, de ez már nagyon régen történt, nem?
- Ez bizony igaz, de ettől még ma is ugyanígy szentelik a papokat, diakónusokat, sőt, a püspököt is.
- Hű, Kálmán atya!
Téged is úgy szenteltek pappá?
- Igen, Csibe.
Ez Somogyváron történt.
- Ígérsz-e tiszteletet és engedelmességet nekem és utódaimnak?
- Ígérek!
- Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned.
Most imádkozzunk Istenhez, a Mindenható Atyához, hogy halmozza el égi ajándékaival jelenlévő szolgáját, akit az áldozópapi tisztségre választott.
Mi Urunk, Istenünk, áraszd szolgádra a Szentlélek áldását, és a papságra erőt adó kegyelmet Krisztus, a mi Urunk által.
- Ámen.
- Hűha! A papszenteléshez még hasra is kell feküdni?
- Igen, Riska.
Tudod, ez az alázatnak, az engedelmességnek a jele.
Azt jelzi, hogy a pap ezentúl mindenben Istent akarja szolgálni.
- Hiszen ez nagyszerű!
De ugye nem csak a diakónusok segíthetnek a papoknak?
- Hát persze, hogy nem, Csibe.
Ti is segíthettek a papjaitoknak.
Ha más nem is jut eszetekbe, akkor úgy, hogy imádkoztok értük.
- Jó. Én is imádkozni fogok érted.
- Köszönöm, Csibe.
Gyerekek, imádkozzatok ti is a papokért.
Most pedig integessetek.
Sziasztok.
Riska, Csibe, integessetek ti is a gyerekeknek!
- Sziasztok! Integessetek!
- Sziasztok!
Nézd csak, Riska!
Kezdenek magukhoz térni a virágok!
- Látod, Csibe, a Szentlélek éppen olyan az embereknek, mint a víz a virágoknak.
- Budapest szívében, a Mária utcában nyitotta meg kapuit az Oázis Lelkigondozói Szolgálat, melynek célja az ősi szerzetesi tevékenységre építve a meghallgatás.
A kezdeményezés Forrai Tamás jezsuita tartományfőnök ötlete volt, jelenleg öt szerzetesrend összefogásában működik a szolgálat.
- Nagyon sok ember sivatagnak érzi a nagyvárost, mert híjával van, hiányzik számára az emberi melegség, az emberi kapcsolat.
A társadalomnak a régi közösséggel megélt társadalomnak a szövete, amelyben megtalálhatta azokat a támaszokat, amelyek segítettek neki abban, hogy a nehéz időszakain túljusson.
Itt a nagyvárosban pont a sok elmagányosodott ember, illetve azok számára, akik bár nem magányosan élik meg a mindennapjaikat, nem találnak éppen olyan segítőtársat, beszélgetőtársat, aki a lelki problémáikkal kapcsolatban meghallgatná őket. Különösen gondolok itt olyan fiatalokra, akik az otthonról nem hoznak magukkal olyan megküzdési mechanizmusokat, olyan recepteket, olyan támaszt, tartást, amely segíthetne nekik az eligazodásban.
És az élethelyzetük, a fiatalkor élethelyzetei azok pedig állandóan megkérdezik tőlük, hogy most merre tovább, most ki vagyok én, hogyan fogom élni az életemet.
Ehhez pedig nagyon jó, hogyha van valaki, akihez oda lehet menni, el lehet neki mondani a helyzetet, meg lehet kérdezni, hogy mit gondol.
Nagyon fontos számunkra, hogy azok, akik tulajdonképpen nem is tudják, hogy mi bajuk van, vagy hogy hova fordulhatnának, akár mentálhigiénés segítség miatt.
Nem tudják, hogy mi fán terem egy pszichológiai képzettségű szakember, vagy nagyon fontos számukra az a terület, amikor a kereszténységgel, az Egyházzal, tágabb értelemben pedig a spiritualitással kapcsolatban vannak kérdései, de nincsen maga körül olyan, akit meg merne szólítani.
Ez a három terület tulajdonképpen, akinek próbálunk mi, mint egy oázisban segítséget nyújtani, friss vizet, ahol feltöltheti a tartalékait, további erőt meríthet az újabb út vállalásához.
Vagy akár olyan útmutatást, hogy hol kaphat magának megfelelő segítséget, hol találhat olyan szakembert, aki valóban orvosolni tudja az ő kérdéseit.
És egyáltalán érdemes-e nekiállni egy olyan folyamatnak, amikor rendbe szedi az életét, a legtöbb embernek még ez is kérdés.
Nem lát rá arra, hogy mi az, amiben változtatnia kellene, csak azt érzi, hogy szenved.
Hozzáteszem, most legújabb kutatások szerint is a szenvedéssel is az a baj manapság, hogy nem elég nagy.
Tehát hogy igazi kríziseket, olyanfajta kríziseket, amely ahhoz segíti a másikat, hogy tényleg nekiálljon dolgozni a problémájával, olyanfajta kríziseket a mai ember kevésbé tapasztal meg, inkább elkenik a problémákat az emberek.
Megszokták azt a sokféle rossz érzést, feszültséget, amivel együtt élnek, megtanultak vele együtt élni.
De hogyha találkoznak egy olyan emberrel, akivel való beszélgetésben egy másik dimenzió feltűnik, ott egy ilyen friss vizet adó beszélgetésben, a meghallgatásnak a módjában, a minőségében megláthatnak valamit abból, hogy van egy jobb élet, van egy értékesebb élet.
Igazából a valódi identitásuk az az, hogy Isten gyermekei és boldogságra lettek teremtve.
Lehetne választani a boldogságot, lehetne megtalálni azokat az utakat, módokat, amellyel javíthatnának az életük minőségén, megtalálhatnák valóban azt a belső békességet, amelynek híjában vannak. Egy ilyen beszélgetést szeretnénk mi nyújtani, mint a szamáriai asszonnyal, amikor Jézus találkozott.
Nagy-nagy örömünkre igazából húsz nyitvatartási alkalmunktól, már első pillanattól kezdve jönnek hozzánk.
Azok közül, akik felkerestek minket, fele-fele arányban vannak az általunk megcélzott korcsoportból, elsősorban fiatalok és fiatal családosok számára kínáljuk ezt a lehetőséget.
A másik fele az idősebbeket jelenti.
A fiatalkor élethelyzetei, a tanulási, vagy a munkával kapcsolatos leterheltség, pszichés problémák, erős szorongások.
Volt, aki azzal jött, párkapcsolati nehézségek, kapcsolati nehézségek, és akkor ebben akár a párkapcsolati nehézségek.
Külföldről hazatelepülés, új élethelyzet, szintén fiatalkorban.
Munkavállalás, és akkor a munka hiányában a karrierrel kapcsolatos kérdések. Ilyenek voltak a célcsoportunkból.
Az idősebb korosztály pedig...
Volt, aki kifejezetten és gyönyörűen ezzel jött, hogy hát ő szeretné elmondani valakinek, az, ami a szívén van.
Az idős kornak a nehézségeit, hogy mit él át, és hogy azokkal vajon hogyan tudna megküzdeni, nagyon-nagyon áldott beszélgetés volt.
És volt olyan is, és azt az előbb kifelejtettem a vállalásaink közül, aki az egyházba való kapcsolódást kereste.
Nemcsak a fiatalok között volt ilyen, hanem idősebb, ötven körüli hölgy is volt, aki azt találta, hogy egyedülállóként, egy betegségből kigyógyulva semelyik csoportba nem illik bele a plébánián, mert se nem házaskör, se nem kismama kör, se nem fiatal, satöbbi.
És keresett egyházi közösséget, olyan közösséget, ahol együtt imádkozhat, együtt élheti meg a Krisztus-követést másokkal.
És egy jó beszélgetést követően akkor utána információt adtunk neki bizonyos lelkiségi mozgalmaknak a lehetőségeiről, hogy azokat felkereshesse.
- Mik az akadályok? Mi az, ami miatt az ember nem mer magába nézni, hogy neki segítségre van szüksége, egyedül nem képes túllépni a problémákon?
- Azt gondolom, hogy a magyarországi társadalomban az a fajta pszichológiai kulturáltság, amely azt jelentené, hogy nem érzem magamat megbélyegzettnek akkor, hogyha én kérek segítséget szakembertől.
Ez még alakulóban van ez a fajta pszichológiai tájékozottság.
Nyilvánvalóan nagyon nagy lépések történtek az elmúlt 20-30 évben.
Köszönhető ez Pál Feri atyának, Bagdy Emőkének, satöbbi, népszerű pszichológusoknak.
Azonban amit mi kínálunk, és talán ez lehet az átlépése ennek a gátnak, az nem pszichológiai segítségnyújtás, hanem egy beszélgetési lehetőség.
És éppen ez az egyalkalmas lelkigondozói találkozásnak azt gondolom, a kulcseleme, a kulcsfunkciója.
Abban a beszélgetésben, amikor csak úgy beszélek valakivel, lehet, hogy abban a beszélgetésben fogok ráébredni arra, hogy tulajdonképpen volna mivel foglalkoznom, volna mivel elmennem valakihez, lehetne segítséget kapni abban a kérdésben, amiről azt gondolom, hogy van és kész, és együtt élek vele, olyan sokan.
Magyarországon akár az alkoholprobléma, tehát a kodependencia nagyon-nagyon nagy százaléka a magyar társadalomban.
Hát így volt, mindig is ittak a családban, ez így van természetes, így van jól. Vagy akár az, hogyha valakit bántalmaznak, hogyha akár szóban, vagy tettben bántalmazzák, ez is nagyon sok embernek...
hát ez így van jól, így szokta meg az anyám, a nagyanyám, akkor biztos nekem is így kell élni.
Ezek most nagyon kirívó és szélsőséges példák, nyilvánvalóan.
De az, amikor egy beszélgetésben egy problémacsoport meglátszik, vagy kialakul, kirajzolódik és akkor a lelkigondozói szakember tudja azt segíteni, hogy ennek legyen egy neve, hogy mondjuk úgy látom, hogy tényleg itt az élethelyzetében lehetne egy kicsit abban gondolkozni, hogy mi is az ő élethivatása, mi is az ő célja, mire szeretné építeni az életét?
És itt most szorosan a kereszténységre gondolok, hanem egyáltalán, mit szeretne kezdeni magával.
Tehát azt a fajta tudatosságot növelni a másikban, hogy oké, akkor nézzek rá arra, hogy hogy vagyok, ki vagyok, mi vagyok.
És akkor utána, ha ennek van egy neve, ennek a helyzetnek, ennek a kérdéskörnek, akkor az, hogy van segítség és van olyan hely, ahol esetleg ezzel lehet foglalkozni, önmagában ez az információ nagyon sokszor hatalmas megkönnyebbülést és reménységet hoz.
Mert azt tapasztalom, hogy akár a sokat szidott szociális ellátási rendszernek a lehetőségeiről sincsen elég információ, tehát most akár egy adósságkezelő program, családsegítő központ. Egy csomó ember azt se tudja, hogy van.
És akkor, hogyha elmondjuk, hogy van, létezik családgondozó, létezik adósságkezelő munkatárs, aki tud vele foglalkozni, léteznek valamifajta segélyek, van egy olyan intézmény, amely képes gondját viselni és figyelemmel kísérni egy családnak az életét és a nehézségeit, önmagában ez az információ már egy mankó lehet a továbblépéshez.
- Országos Mindszenty zarándoklatra várták a híveket Esztergomba, a bíboros-hercegprímás halálának évfordulóján.
Az ünnepi szentmisét Dr. Erdő Péter bíboros mutatta be, a szónok Dr. Udvardy György, pécsi megyéspüspök volt.
A zarándoklat napján rendezték meg a Mindszenty József életérő szóló Kárpát-medencei történelemverseny döntőjét is, a Szent Adalbert Központban.
(orgona zene)
- Szentmisével emlékeztek Mindszenty József bíboros-hercegprímás halálának 39. évfordulójára Esztergomban, a néhai főpásztor földi maradványait őrző bazilikában.
Mindszenty 1946-től volt a Magyar katolikus Egyház vezetője, igyekezett visszaverni a kommunisták egyházellenes támadásait.
A szentmisét Erdő Péter bíboros, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke celebrálta, aki köszöntőjében úgy fogalmazott:
"Az egyház és haza egyaránt élő emberekből áll.
Olyanokból, akik tudnak egymáshoz kötődni, közösen dolgozni, szenvedni és ünnepelni."
- Amikor Isten szolgája, Mindszenty bíboros úr halálának évfordulójáról emlékezünk és boldoggá avatásáért imádkozunk, mindig újra és újra átelmélkedjük hitvalló életének, helytállásának példáját és megerősödünk hitünkben, szeretetünkben egyházunk és hazánk iránt.
- A szentbeszédet Udvardy György, pécsi megyéspüspök mondta.
Kiemelte, hogy Isten szent egyháza méltán ünnepelheti az ember hűségét, aki hittel, nagy bizalommal Isten hűségére épít, hogy tudjon szolgálni Istent, nemzetet, egyházat és hazát.
- Szemléljük magát az embert, aki küzd, aki szeretne hűséges lenni, szeretne állhatatos lenni.
És bennük, az ő küzdelmükben, kiemelten bíboros úr személyében a hit nagy ajándékát akarjuk felfedezni.
Mert fontos számunkra az elődök példája, fontosak számunkra a hit tanúi, fontosak, hogy a múlt helytállása mai hitünket erősítse.
- A prímások sírboltja az esztergomi érsekek temetkezési helye.
Végakaratának megfelelően itt helyezték örök nyugalomra a hősiessége miatt világszerte elismert hercegprímást.
A szentmisét követően itt főhajtással emlékeztek Mindszenty Józsefre.
Az évfordulóhoz kapcsolódóan immáron 13. alkalommal szervezett zarándoklatot Esztergomba a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola.
Kerékpárral érkeztek ezek a fiatalok a bazilikához, több, mint 250-en tették meg a 130 kilométeres távot.
A szervezők elmondták, a közös utat és az emlékmisén való részvételt az iskoláért, a közösségekért, a családokért, Magyarország lelki felemelkedéséért és Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért ajánlották fel.
- Tulajdonképpen ez az elhatározás, hogy együtt közösen, mint egy közösség veszünk részt a zarándoklaton, ez mint közösséget erősít minket, és ilyen módon a közösségre vetül Mindszentynek a jó tulajdonságai, az ő kitartása, az állhatatossága.
- A kerékpáros zarándoklat nemcsak a gyerekeket, de szüleiket is megmozgatta.
A Kövesdi család harmadik alkalommal biciklizett el az esztergomi szentmisére.
Elmondták, hogy Mindszenty bíboros gondolatai miatt zarándokolnak el minden évben a bazilikához, mely szerint lelkünkben és odaadásunkban úgy kell élnünk, hogy az Istennek tetsszen.
- Az egész zarándoklatnak a jelentősége az, hogy fölmutassa emberi és egyházemberi méltóságát és nagyságát Mindszenty Józsefnek, akit ugye ütöttek, vertek és bezártak, és nem vezethette tovább az egyházat, és az ő példája adjon nekünk erőt a jövőben, és többek között a zarándoklaton is a biciklizés közben, amilyen nehézségeink vannak, megtanulhatjuk, hogy föl tudjuk ezeket is ajánlani a családjainkért, egyházunkért és a hazánkért.
- Kövesdi Benjamin édesapjával és kisöccsével érkezett Esztergomba.
A közelmúltban volt elsőáldozó.
Azt mondta, büszke arra, hogy részt vehetett a szentmisén, és hogy harmadik alkalommal is sikerült teljesítenie az egész családnak ezt a 130 kilométeres távot.
- Mindszenty József is kibírta ezt a sok kínozást, és nekünk is ki kell bírni ezt a sok biciklizést.
- Az Országos Mindszenty Engesztelő Zarándoklathoz kapcsolódóan ezen a napon tartották Esztergomban a középiskolásoknak szervezett Kárpát-medencei történelmi vetélkedő országos döntőjét is.
A Mária Rádió és a Mindszenty Alapítvány által meghirdetett versenyen 32 középiskola 62 csapata vett részt, köztük többen határon túli területekről.
A szervezők célja elsősorban az volt, hogy a fiatalokkal megismertessék Mindszenty József gondolatait, aki a Magyar Katolikus Egyház egyik legnagyobb XX. századi alakja.
- A célunk az volt, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon Mindszenty bíborosnak az élete, különösen most, amikor a boldoggá avatása és szentté avatási procedúrája is elindult.
- A döntőn 12 háromfős csapat vehetett részt, akiknek Mindszenty személyiségének felfedezésére, megértésére és máig tartó hatásának értelmezésére irányuló feladatokat kellett megoldaniuk.
A szervezők elmondták, hogy a verseny fordulói alatt a serdülők nagyon jól megértették Mindszenty személyiségét, lelkiségét, a történelmi problémáit, amikkel szembe kellett néznie.
- Izgalmas, kreatív feladatokat adtunk direkt, tehát nem évszámokra, fogalmakra, nem történelmi tényekre kérdezünk rá, hanem pont ez a lényeg, hogy Mindszenty bíboros személyiségét, lelkét hogyan tudták megérteni, felfedezni, kiolvasni az ő beszédeiből, a forrásokból, a különféle fennmaradt írásokból.
- A verseny döntőjét a Pápai Református Gimnázium csapata nyerte meg. Elmondták, hogy tavaly ősz óta készültek a versenyre.
- Tetszenek, hogy nem egyfajta ilyen száraz kérdésekkel állnak elénk, hanem fantáziát és jó ötleteket várnak el tőlünk.
Ez tetszik nagyon nekem.
- A mártírsorsú bíboros boldoggá avatási eljárása jelenleg folyamatban van a Vatikánban.
A Legfőbb Ügyészség tavalyelőtt meghozott határozatával véglegesen lezárult Mindszenty József rehabilitálási eljárása, amelyet Erdő Péter kezdeményezett.
- Idén Győrasszonyfán rendezte meg családi napját a Pannonhalmi Területi Főapátság.
A programokra elsősorban az apátság területén fekvő plébániákról várták a családokat.
- Szülők, gyermekek, nagyszülők együtt érkeztek a Pannonhalmi Területi Apátság által szervezett, kifejezetten családosoknak szóló eseményre, amely a szervezők reményei szerint a családok életének egyik legfontosabb hitvallását hivatott elmélyíteni.
- Az összetartozás. Ugye, ez jobban inkább a fiatal házasoknak, gyerekeseknek, családosoknak.
Hát jól van, aztán vannak itt azért idősebbek is.
Ez egy ilyen családnap.
De mindig olyan sikeres volt.
Most aztán tényleg olyan szépen összegyűltünk, kétszázan vagyunk.
- Az eseményt szervező Pannonhalmi Egyházmegye nevében Várszegi Asztrik főapát köszöntötte a híveket, aki elmondta, napjainkban egyre nagyobb szükség van a társadalom alapját képező családok hitének és egymás iránt érzett önzetlen szeretetének megerősítésére.
- Ha az egyház közösségeiben a családoknak, férfi és nő kapcsolatának támaszpontot, szempontokat, erőt tudunk közvetíteni, az nemcsak az egyház élő közösségére, hanem minden falu, minden politikai közösségre is kihat.
És én azt gondolom, hogy a kovász, az erő az így adható tovább, mert Magyarországon ma a családoknak, a fiataloknak hihetetlen nagy szükség van egy jóindulattal, ellenszolgáltatás nélkül fölkínált, de mégis segítségre és tanításra.
- A családi nap meghívott előadója Bíró László tábori püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense előadásában arra kérte a résztvevőket, hogy a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő, ám a pillanatnyi örömökre épülő ideiglenesség kultúrája helyett válasszák a sokszor nehezebbnek tűnő, de hosszú távon mindig kifizetődőbb állandóság kultúráját, amelyhez szoros, kiegyensúlyozott kapcsolatra van szükségünk a szeretteinkkel és Istennel egyaránt.
- Nem szabad elengedni ezt a kétirányú kapcsolatot, az istenkapcsolatot és az egymással való kapcsolatot.
Mert ha elengedjük egyiket, vagy a másikat, önmagunk ellen teszünk.
Csak ennyi a bajunk.
Ez nem más, mint az "ora et labora" jelszó.
Tehát ha elhagyjuk az imádságot a munka mellől, akkor kizsákmányoljuk a természetet, kizsákmányoljuk önmagunkat, a másik embert.
- A családi napra legtöbben azért jöttek, hogy lelki megerősítést nyerjenek a mindennapi élet kihívásaihoz.
Pongrácz Attila egykori bencés diákként immár feleségével és öt kislányával érkezett.
Számukra az egyházi útmutatások mellett a legfontosabb, hogy hasonló problémákkal szembesülő családokkal oszthassák meg tapasztalataikat.
- Látunk olyan családokat, akik talán kicsit hozzánk is hasonlóak, nyilván küszködnek a mindennapi teendőkkel, feladatokkal, de egymás örömét is látjuk, és ez megerősítő mindenképpen.
Törekszünk arra, hogy a Jóisten legyen az első, aztán egymással a feleségemmel és utána a gyerekek, a család, a barátok.
És szerencsére van mögöttünk olyan baráti, családi háttér, akikre építhetünk, akikkel együtt a mindennapi dolgokat megélhetjük, nehézségeket megtapasztalva, egy kicsit azon túllépve, a mindennapi túlélést ugye, el tudjuk érni.
- Hűha! Nagyon szép lesz az Angéláé is!
Gyönyörű szép!
- Miközben a felnőttek az előadásokat hallgatták, a gyerekkel önkéntes segítők foglalkoztak.
Míg a legkisebbek különféle ajándékokat készítettek szeretteiknek, addig az érettségi előtt álló fiataloknak az őket leginkább foglalkoztató kérdésekre igyekezett választ adni a bencés szerzetes tanár.
A családi nap zárásaként a hívek szentmisén vettek részt, amelyet a településen található, közel 500 éves Szent Jakab templom jelenleg is zajló felújítása miatt a szomszédos önkormányzati épületben berendezett ideiglenes oltár előtt tartottak.
A szentmisét celebráló tábori püspök beszédében XVI. Benedek pápa szavaira emlékeztetett, hangsúlyozva a megbocsátó irgalmat és nagylelkűséget, mint a keresztény alapon kötött házasság két legfontosabb pillérét.
- Egy házasság nem tud létezni irgalom nélkül, nagylelkűség nélkül.
Azt mondja Benedek pápa az egyik írásában, vagy beszédében, hogy a nagylelkűség, az irgalom nem más, mint megjelenítem a másik ember felé Istennek azt a nagyvonalúságát, amellyel megbocsát nekünk még akkor is, ha tudja, hogy másnap ugyanazt a vétket elkövetjük.
- Az évről évre növekvő érdeklődés egyértelműen jelzi, hogy komoly igény mutatkozik a hasonló, az egész családot megmozgató egyházi programokra, ezért a szervező Pannonhalmi Egyházmegye jövőre újabb neves előadókkal várja a lelki megerősítést kereső családokat.
- Éjszakai gyalogos zarándoklatot szervezett házaspároknak az E.N.D. Katolikus Házastársi Mozgalom engesztelésül a házasságokért és a házasságon esett sebekért.
- Hatodik alkalommal indultak el hosszú éjszakai útjukra a Katolikus Házastársi Mozgalom tagjai.
A kezdeményezés eredetileg Franciaországból származik.
A cél az, hogy egy hosszú zarándoklat alatt engesztelést tegyenek a résztvevők a házasságokon esett sebekért.
A szervezők célja az, hogy a házasság intézményét és szentségét védjék és erősítsék.
- Amiben ez speciális, az annyi, hogy kifejezetten a házasságon esett sérülésekért, szereteten és azon belül is a házasságon belül esett sérülésekért járjuk.
Nyilván mindenki hozza a saját ide vonatkozó felajánlását, hogy éppen ezen belül mi az a speciális dolog, amit évről évre éppen idehozunk, de összességében ez a cél, hogy engeszteljünk.
- A francia mozgalom mintájára Magyarországon a '80-as évektől szerveződtek csoportok az ország különböző pontjain, valamint Erdélyben.
A két legerősebb mozgalom Debrecenben és Vácon működik.
A zarándokaltra érkezők mindegyike felajánlásokat tesz.
- Felajánlani valamit ami nehéz, valamiért cserébe, engesztelni, ki ezért, ki azért.
Nem tudjuk, hogy ki miért, illetve hát az elején van egy megosztás, amikor elmondhatjuk, hogy ki mit hordoz, ki kit hordoz itt ezen az éjszakán.
De hát természetesen ezek mély titkok és mély terhek.
- Vegyétek a Szentlelket.
Kinek megbocsátjátok bűnét, az bocsánatot nyer.
- A közel harminc kilométeres túrát megelőzően a Márianosztrai Bazilikában mutatott be szentmisét Fejérdy Áron atya, aki mára állandó résztvevője a zarándoklatoknak.
Az atya elmondta, ezek az alkalmak remek lehetőséget kínálnak arra, hogy személyesen tudják a résztvevők megosztani a házassággal kapcsolatos gondjaikat, vagy éppen örömeiket Istennel.
- Egy ilyen zarándoklat is maga az egyház.
Hogy mindaz, aki részt vesz, az az egyháznak élő tagja, és Isten különlegesen is szereti az Ő kegyelmeit, az Ő ajándékait emberi úton adni, ez az egyház titkának az egyik lényege.
Nemcsak a papokon keresztül, hanem minden emberen keresztül.
Tehát maga az, hogy közösen járjuk végig ezt az utat, hogy közben vannak beszélgetős lehetőségek, amikor egy-egy komoly kérdést, amit a házasságban megélünk, vagy amivel a házasságban küzdünk, ezt meg tudjuk beszélni egymással, ez is egy egyházi lehetőség arra, hogy új lendületet, új erőt kapjunk.
- A házaspárok mindegyike a szentmisét követően elmondta felajánlásait, azt, hogy miért jött el és miért vesz részt az idei engesztelő zarándoklaton.
- Felajánlást szeretnénk tenni, egyrészt a szerelmünkért, másrészt a gyermekeinkért, a kapcsolatainkért, és minden betegnek gyógyulást szeretnénk kívánni.
- Kicsit mindenkinek a céljával, mindenkinek azzal a terhével, amit visz, vagy amit fölajánl, én azzal egyetértek.
És egy kicsit ehhez is hozzá szeretnék tenni.
És természetesen, amit a párom elmondott, ugyanúgy mint...
tehát a saját kapcsolatunkért, a gyermekeinkért, és úgy az egész világért, hogy minden jó legyen, minden jól menjen, hogy az emberek ébredjenek és lássanak.
- A szervezők elmondták, évről évre egyre többen csatlakoznak a Katolikus Házastársi Mozgalomhoz.
- Kedves nézőink.
Mai adásunkat megismételjük csütörtökön 16 órától a Duna World-on.
Jövő héten vasárnap tíz óra 20 perctől várjuk majd Önöket itt az M1-en.
Munkatársaim nevében is köszönöm figyelmüket, további szép vasárnapot kívánok!
A viszontlátásra!
...
Több
Közreműködők:
Tezaurus:
egyház
katolikus

Személyek

03:36:53

Varga Norbert

03:37:57

Balogh Attila, plébániai kormányzó

03:52:25

Törőcsik Júlia SSS, szakmai vezető, szociális testvér

04:01:04

dr. Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek [középen]

04:01:41

dr. Udvardy György, pécsi megyéspüspök

04:03:10

Schön György, szervező

04:03:46

Kövesdi Tamás

04:05:05

Pásti József, szakmai instruktor, Mária Rádió

04:05:41

Kovács Gergely, okleveles posztulátor, ügyvezető, Mindszenty Alapítvány

04:06:06

Löwenberger Patrik, Pápai Református Kollégium

04:07:02

Fecske Lőrincné, szervező

04:07:36

dr. Várszegi Asztrik, püspök, pannonhalmi főapát

04:08:44

Bíró László, tábori püspök, családreferens, MKPK

04:12:32

Lelkes András Gergely, a váci közösség felelőse

04:13:21

Lisztes Edina, a váci közösség felelőse

04:14:12

Fejérdi Áron, szemináriumi elöljáró

04:14:58

Székely Szilvia

04:15:07

Filep Tamás