Gyártási év: 1983 | Adásnap: 2014. május 12.
Időpont: 16:07:33 | Időtartam: 00:42:27 | Forrás: M3 Anno | ID: 1875626
NAVA műfaj: beszélgetés, interjú, vita
Főcím: Családi kör+-
Műsorújság szerinti cím: Családi kör
Műsorújság adatai: (12) 1983 Ne szólj! Egy család története, ahol a válás hozza meg a boldogságot és az újra egymásra találás örömét az egykori férjnek és a feleségnek. Főszereplők: Ábel Anita,Venczel Vera,Varga Mária,Tahi József,Jámbor Árpád,Szani János,Tál Marianna,Zolnay Zsuzsa,Dévai Balázs,Czabán Andrea,Rátóti Zoltán,Karczag Ferenc,Mécs Károly
Műsorszolgáltatói ismertető:
1. adás:
M1 - 1984-03-30

Ismétlés:
M3 - 2014-05-12
M3 - 2014-05-13

Tartalom: Kelemen Endre műsorvezető egy medence szélén a család történetét mondja el. Éva tanárnő, férje, Zoltán filmrendező, Jutka Zoltán munkatársa, és a közös munka alatt szeretője. A gyerekek megtudják apjuk és Jutka viszonyát. Kati, a legnagyobb gyerek egyik este beszél az apjával. Éva is tudomást szerez a viszonyról. Az érintett feleknek mindenki tanácsokat ad. A válóper után Zoltán, lányával Katival Jutkához költözik. Zoltán feleségül veszi Jutkát, Kati a konfliktusok miatt kollégiumba költözik. - Kelemen Endre a medence szélén a család további sorsáról beszél. Kati úszóedzés közben beszélget apjával a jó időeredményekről, az elköltözésről, az új feleségről. Éva tanítványai szánkózás közben bombát találnak. Tűzszerészek hatástalanítják a bombát, de Éva idegkimerültséggel kórházba kerül. Zoltán meglátogatja. Mikor Zoltán hazatér, egyik fiatal kollégáját találja otthon. Karácsonykor Zoltán pénzt küld ajándékba a gyerekeknek és nem látogatja meg őket. Zoltánnak megmondja a kollégája, hogy szereti Jutkát. Zoltán megígéri, hogy elköltözik Jutkától. Kati megnyer egy versenyt és a főiskolára is felveszik. A gyerekek visszahívják apjukat, Évának sincs kifogása ellene.

Címadat: 117. rész Ne szólj! .

Eredeti gyártási év: 1983

Szerzők és alkotók:
Erdélyi György, Fővilágosító
Forgács Ottó, Operatőr
Galambos Károly, Hangmérnök
Gimes Katalin, B., Szerkesztő
Győri Magda, Rendező munkatársa
Herczeg László, Zenei szerkesztő
Kardos István, Író
Kelemen Endre, Műsorvezető
Kelemen Endre, Riporter
Mészáros Katalin, Vágó
Michna Sándor, Gyártásvezető
Nagy Sándor, Díszlettervező
Nagy Tibor, D., Felvételvezető
Rónaháti Sándor, Kameramann
Tamási János, Rendező

Produkció előadóművészei:
Ábel Anita
Czabán Andrea
Dévai Balázs
Jámbor Árpád
Karczag Ferenc
Mécs Károly
Rátóti Zoltán
Szani János
Tahi József
Tál Marianna
Varga Mária
Venczel Vera
Zolnay Zsuzsa
Teljes leirat:
- Kedves Nézőink!
Három részes sorozatunk befejező adását sugározzuk ma.
Bizonyára emlékeznek arra, hogy történetünk egy családról szól.
Egy olyan családról, amelyben 3 gyereket nevelnek.
- Az egyéniség összetettsége az, ami a felvillanó lehetőségek közül valóságot tud teremteni. Csak ezek a kemény kulturált emberek oldották és oldhatták meg a történelmi feladatokat.
Minden ember külön egyéniség...
(műsorvezető) - Éva lelkiismeretes, hivatásának élő pedagógus, mégis konfliktus támad közte és az iskola igazgatója között.
- ...kiszakítják, valahol kitörnek a körből.
A társadalom minden ember számára sok lehetőséget hord magában.
És ők választani tudnak a lehetőségek közül.
De minden társadalomban más és más, az egyéniség kifejlesztésének lehetősége.
Arra is szükség van, hogy minden ember tartsa tiszteletben a másik egyéniségét, hogy megértő és toleráns legyen a másik iránt.
Mert minden ember csak addig a pontig szabad, míg nem zavarja meg szabadságával a másik ember ugyanilyen szabadságát.
- Gyerekek, kimehettek!
Iszunk egy kávét aztán majd megbeszéljük a dolgokat, jó?
- Kérem mondja meg a feleségemnek, ha kijön az igazgatótól, hívjon vissza!
Igen, köszönöm!
- Szevasztok!
(műsorvezető) - Férje, Zoltán egy filmstúdió rendezője, riportere, dokumentumfilmet készít egy kutatóintézet igazgatójának, antidemokratikus vezetői stílusáról.
- Te miért nem jöttél?
- Hova? Diszkóba?
A nejemmel?
(műsorvezető) - A munkahelyen szerelmi kapcsolat szövődik Zoltán és a film vágója, Jutka között.
- ...hogy ebben az évben mindent rendezel magad körül.
A rend helyett meg egyre nagyobb a zűrzavar.
Én se leszek fiatalabb.
Felnőtt ember vagy, döntsél végre!
- Értsd meg, hogy nagyon sok ember kötődik hozzám.
Egyszerűbben, nagyon sok emberről kell gondoskodnom.
Most a feleségemről ne beszéljünk.
De hát mi a fenét mondok a gyerekeknek?
Hogy beleszerettem valakibe és most elhagyom az anyjukat és őket?
(műsorvezető) - Zoltán és Éva gyerekei véletlenül szemtanúi lesznek apjuk és Jutka intim kapcsolatának.
Elhatározzák, hogy nem szólnak anyjuknak, de beszélnek apjukkal a látottakról.
A nehéz feladatra a legidősebb testvér, Kati vállalkozik.
- Megjegyezzük a rendszámát?
- Nem.
- Szia.
- Mi van?
Mit csinálsz itt?
- Rád vártam.
- Miért nem alszol?
- Apa...
...beszélni szeretnék veled.
- Holnap.
Halálosan fáradt vagyok, rengeteg dolgom volt ma.
- Valamit el kell mondanom.
- Mi történt?
- A kicsik megláttak.
- Kit? Hol?
- Téged. Meg azt a nőt.
Az autóban. Szóval tudják, hogy nőd van.
- Jó, hogy rászántad magad erre a beszélgetésre.
Hogy hívják?
- Nem mindegy?
- Nem.
- Jutkának. A kolleganőm.
- Fiatal?
- Igen, de ez nem lényeges.
- Tudtam, hogy van valakid, pedig senki nem mondta.
Furcsa de talán már az első nap megéreztem, hogy valami elkezdődött az életedben. Azt hittem, nem lesz hosszú, vagy komoly.
Elhatároztam, hogy türelmes leszek, nem csinálok jelenetet.
Kivárom a végét.
Rosszul számítottam.
Most mit csináljunk?
- A lényeg az, hogy most ne kapkodj!
A gyors válaszok ilyenkor a legrosszabbak.
Azt hiszed, hogy megoldottál vele valamit, valójában pedig csak újabb és újabb ösvényeket nyitsz abban az útvesztőben, ahol a tájékozódás...
...szóval, várjál!
Próbálj meg alkudozni és ne támadj!
Ha eddig futott a türelmedből, talán még maradt belőle.
Várd ki, hogy ő lépjen! És ne veszítsd el a türelmedet!
- Mit akarsz ettől a nőtől?
Hány évvel fiatalabb nálad?
- Sokkal.
- Sokkal.
Gondoltam. Még 1-2 évig nem érdekes, de aztán mi lesz?
Egy fiatal nő mellett nem lehet dolgoznod, pénzt kell keresni.
És ne számíts rá, hogy megértő lesz!
Vagy ha bajba kerülsz melletted marad, nem akkor rögtön fel fog tűnni a köztetek lévő nagy korkülönbség.
Inkább hozd tető alá a könyvedet!
És ne öld meg magad egy válóperrel!
- Nem lesz könyv.
Évek óta nem jut eszembe semmi.
Csak ülök.
Idén már nem is reménykedem.
- Mert mindenkire tekintettel vagy, csak saját magadra nem.
Néhány hónapig légy önző!
Úgy nem lehet gondolkodni, hogy az ember két nő között őrlődik.
Emlékezz rám! Az első feleségem tökéletesen kirabolt.
Elvitte a lakást, eladtuk a kocsit, a telek az ő rokonainak a nevén volt.
Szóba se mertem hozni.
Hát mit akarsz?
40 évesen egy szál gatyában rohangálni?
Egy jó lakásnak a bére több mint a fizetésed...
...és a gyerekeket meg felejtsd el.
Mert a bíróság úgyis mind a hármat a feleségednek ítéli.
Rólad meg úgy lekapálják a 40 százalékot, hogy belerokkansz.
A bátyám vagy. Én soha nem adtam neked tanácsot.
Eddig mindig fordítva volt.
De hidd el, hogy ezt most pontosan látom.
Elég baj az, hogy a saját életemből szerzem hozzá a tapasztalatokat.
- Hol fogsz lakni?
- Hát vele. Apával.
- Újra meg fog nősülni.
Tudod?
- Tudom.
De ezt majd akkor meglátjuk.
- Évek óta állandó hazugságban élünk. Egyetlen őszinte szót nem hallottunk tőle.
- Iskolát rendezett be a lakásunkban.
Közben a saját gyerekeinket elhanyagolta.
Ideges volt, türelmetlen velük.
- A gyerekekkel szinte teljesen az édesanya foglalkozott.
Mert az apa nem járt haza.
- Munkahelyén az anyát különcnek tekintették.
Szinte indok nélkül változtatta a munkahelyeit.
- Szervusz.
- Különben is túl fiatal hozzád.
- Én se vagyok még olyan öreg.
- Nem azt mondtam, hanem azt, hogy ő túl fiatal.
Jó éjszakát!
A vacsora a sütőben van.
- Mi bajod?
- Semmi.
- Velem van valami bajod?
- Igen.
- Mi?
- Az, hogy nem szeretlek.
És nem is foglak soha megszeretni.
Nagyon nehéz úgy egy lakásban lakni valakivel, hogy a másik teljesen idegen.
És ahogy rád nézek, rögtön eszembe jut, hogy minden rossz, ami történt velünk, az miattad van.
- De hát apád házassága így is, úgy is tönkrement volna.
De te ezt jobban tudod.
- Ez nem igaz. Amíg te nem voltál, nagyon jól éltek.
- Soha nem értették megy egymást.
- Ezt honnan veszed?
- Apád mondta.
- Hazudott.
És te bedőltél neki.
Régebben nagyon jól megvoltak.
Egyszer írtam róluk egy dolgozatot.
És a tanárnő azt mondta, hogy a te szüleid házassága egy igazi mintaházasság.
És kaptam rá egy ötöst.
- Most meg te hazudsz.
- És a testvérim is hiányoznak.
Soha nem gondoltam volna, hogy a két kis hülye ennyire tud hiányozni.
- De hát minden héten találkoztok.
- De eddig minden nap láttam őket.
- Te döntöttél, hogy velünk laksz.
Igazán megérthetnél engem is!
Nekem se könnyű.
- Nem akarlak megérteni.
- A történet tehát kedves Nézőink, itt az uszodában folytatódik, ahova rövidesen megérkezik Kati édesapja.
Hogy hogyan alakul ennek a szétbomlott, szétvált családnak a további sorsa, azt rövidesen megtudják.
De gondolom, hogy a befejezésről tovább vitatkoznak majd otthon, és a Családi kör klubokban egyaránt.
Kérem gondoljanak majd azokra a kérdésekre, amelyeket műsorunk elején tettünk fel.
Többek között azokra, amelyeket az egyes epizódok címe is sugall.
Arra tudniillik, hogy egy konfliktusokkal, egy ellentmondásokkal és egy tévhitekkel terhes családban lehet-e nem szólni, nem hallani és nem látni azt a rosszat, amely körülvesz bennünket, amely lehetetlenné teszi, a normális, kiegyensúlyozott családi életet.
De nem sorolom tovább a kérdéseket, ezeket Önök majd tovább vitatják úgyis, mert ide az uszodába rövidesen megérkezik Kati édesapja.
- Mi az a nagyságos asszony megunta?
Azonnal vissza a vízbe!
- Szia apa!
- Szervusz szívem!
- Még 25 percet dolgoznod kell.
- Csabikám, ez az úr az apám.
És szeretnék vele néhány mondatot váltani.
- Tiszteletem.
- Szervusz!
- Engem azért fizetnek, hogy figyeljem a munkádat és mérjem a részidődet.
És ha te az édesapáddal akarsz beszélgetni az edzésidő alatt, akkor légy szíves jelentsd be Géza bácsinak.
És ha majd ő beleegyezik, akkor leszállok rólad.
Na most pedig indulás vissza a vízbe!
- Nem megyek és jelents be rólam mindent, amit akarsz.
- Na jó.
5 perc.
Tiszteletem.
- Köszönöm, szervusz.
Bocsáss meg, hogy itt zavartalak.
Ki ez a fiatalember?
- Egy szolga. A legrosszabb fajtából.
Géza bácsi imádja magát hülyékkel körülvenni.
De ez a hülyék között is az első.
- Géza bácsit eddig mindig dicsérted.
- Újabban ő is bedilizett.
Akkora itt a felhajtás, hogy kész őrület.
Amióta bejöttem 2 perc alá, azóta körülöttem forog a világ.
Eddig le se köptek, csak megtűrtek.
Most meg azzal, hogy esélyes lettem, minden megváltozott körülöttem.
Ezzel az eredménnyel meghívják az embert a világ bármelyik országába.
Eddig úgy tűnt, hogy ők tesznek nekem szívességet azzal, hogy beengednek a koszos medencéjükbe.
Most meg én teszek azzal, hogy itt edzek.
Oda utazhatnak a vezetők, ahova engem hívnak.
És engem jó helyekre hívnak ezzel az eredménnyel.
- Régen mindent megbeszéltünk egymással.
És most se szó, se beszéd összecsomagolsz és ott hagysz, mint Szent Pál az oláhokat?
Legalább írtál volna néhány sort.
Mi történt?
- Nem történt semmi különös.
Csak annyi, hogy elegem lett abból, hogy jó pofát vágjak a dolgokhoz.
Hozzád szívesen, de az új felségedhez már nem volt kedvem alkalmazkodni.
És azt sem akartam, hogy ő legyen kénytelen alkalmazkodni hozzám.
Ezért inkább eljöttem. Nektek is jobb így, rólam nem is beszélve.
- Senki se bántott.
És ne hidd, hogy Jutkának nem hiányzol.
- Igazán?
Nem hallottad az utolsó beszélgetésünket.
De talán jobb is. Anyával hasonlítgattam össze szegényt, és mindenben anya javára döntöttem.
Nem mondta?
Pedig én úgy tudtam, hogy ti mindent megbeszéltek és nincs titkotok egymás előtt.
- Nem mondott semmit. Nyilván nem akart rosszat mondani rólad.
- Várakozáson felül sportszerű.
Tényleg egy kicsit tetű módon viselkedtem, de első pillanattól fogva antipatikus ez a nő.
Egyébként ebben az egész úszásban az a legjobb, hogy csend van körülöttem.
A parton még üvöltöznek velem, de utána ha beugrottam, már egyedül vagyok és teljes csöndben.
- Én sohasem gondoltam, hogy neked a sport menekülés.
Azt hittem a rekordokért úszol.
- Azért is.
A jó időeredményekre szükség van.
Az ad tartást az embernek.
Meg aztán ahogy eredményeket érsz el, annál inkább ember leszel a számukra.
Megváltozik veled szemben a hangnem, hirtelen szelídek lesznek.
És közben ők is tudják, én is tudom, hogy belőlem élnek.
Elnéznek néhány apróságot is.
Amit tegnap még szóvá tettek volna, azért ma már nem szólnak.
Több lesz a pénzem, több a kedvezmény.
És cserébe elvárják, hogy az utolsó erőtartalékaidat is mozgósítsd.
Minél jobb eredményeket érsz el, annál függetlenebbnek érzed magad.
És ha versenyt nyersz, az egekig dicsérnek. Közben persze már rajtad a teher, ezentúl a győzelem kötelező.
És itt nem bírja ki más...
...csak aki ennek a feltételnek rendeli alá az életét.
Egyébként én is ezért költöztem ide a koleszba.
- Inkább gyere haza!
Csak egy kicsit kell türelmesebbnek lenned.
- Én nem azért jöttem ide, hogy most visszamenjek.
Nekem ezt már itt végig kell csinálnom.
Először a világcsúcs, aztán majd megbeszéljük a hazatérést. Szia.
- Szia.
- Te nem szánkózol?
- Bocsánat, de nem aludtam az éjjel.
- Hát mit csináltál?
- Mindenfélét. Apukám szerint, aki átalussza az éjszakát, annak semmire se marad ideje.
Szerinte az emberiség elaludta a lehetőségeit.
Így aztán apukám éjszakára is kiosztja a család feladatait.
- Mondd, mi apukád foglalkozása?
- Reggel 6-tól 2-ig főkönyvelő egy üzemben.
Délután egy tervezőintézetben van másodállásban.
Este 7-től pedig a testvérem műhelyében dolgozik.
Úgy éjfélig.
- És utána?
- Nyelvet tanul.
Ahány nyelv, annyi ember.
Tetszik tudni!
- És hány nyelvet tud már apukád?
- Most tanulja az ötödiket.
- ÉS mikor alszik?
- Azt mondja, hogy majd akkor alszik, ha nyugdíjba megy.
Különben ott is akkor alszik, ahol és amikor tud és lehet.
Még rádiót is szabad hallgatni, amikor alszik.
Nem kell hozzá alkalmazkodni.
Azt mondja, hogy minden felnőtt így él.
És ő felkészít minket a felnőttségre.
- Azt hiszem apukád kicsit eltúlozza a dolgot.
- Lehet. Apu szerint a társadalom annyi mindent vár el egy embertől, hogy az szinte teljesíthetetlen.
- Tanárnő, kérem!
Tanárnő, kérem! A Hertelendi és a Szíjártó találtak egy bombát.
- Micsoda?
- Egy bombát.
- Hertelendi, gyertek ide!
- Elhúztuk a követ. Azt hittük, barlanglejárat van alatta.
- Két fiú felmegy a turistaházba értesítsék azonnal a tűzszerészeket!
Menjetek innen!
- Már el se tudtuk képzelni, hogy mi lehet veletek!
A szülők 10 percenként telefonáltak.
Legkésőbb nyolcra várták a gyerekeket!
10 órára már a gyerekeid is remegtek az izgalomtól.
- A tűzszerészek azt mondták, hogy isteni szerencse, hogy nem nyúltak hozzá.
Egy óráig tartott, amíg hatástalanították, aztán lezárták a környéket és felrobbantották.
Akkora lyuk tátong a helyén, mint egy szakadék.
Az a két fiú, aki megtalálta, az iskola réme.
Mi lett volna, ha nem csak felfedezik, de játszanak is vele?
Szerencsére ők is megrémültek csak.
- Ilyen hamar?
- Nincs otthon senki.
Beszélni akartam vele Katiról.
- Hátha még bent van az iskolában.
Itt egy telefonfülke.
- Nem ismerek ott senkit.
- Csak kérdezd meg! Na. Menj!
Na? Bent van?
- Nincs bent.
3 hete kórházban van.
Szervusztok!
- Szia apa!
- Szervusztok!
Csókolom a kezedet!
- Köszönöm, hogy eljöttél.
- Ez természetes.
- Szervusz.
- Szervusz! Szervusz, Eszter.
- Szegénykém teljesen kiborult.
Az orvosok szerint totális idegkimerültség, hosszú pihenésre lesz szüksége.
Gyerekek, gyertek lemegyünk a büfébe, jó?
- Jó.
- Ülj le!
- Köszönöm.
- Váratlanul tört rám ez, teljesen felkészületlen voltam.
- Igen, hallottam ezt a bomba ügyet.
Nagyszerűen viselkedtél!
- Mégis kiborított utólag.
- Hát ez nem csoda.
A lényeg az, hogy most már jobban vagy.
Különben kerestelek otthon.
Nem találtalak, aztán fölhívtalak az iskolában, ott mondták, hogy mi történt.
- Kati még nem volt itt, pedig kétszer is üzentem neki.
- Igen.
Én is hívtam, de hozzám sem jött.
Így hát most elhatároztam, hogy türelmes leszek vele és elfogadom, hogy ő már olyan nagy, hogy képes megállni a saját lábán.
- Azért menj el hozzá újra!
Akármekkora is, mi vagyunk a szülei.
- Hát persze. Persze, hogy elmegyek.
Ja, elhoztam ezt is.
Egy kicsit több, prémiumot kaptam.
- Gratulálok!
Köszönöm.
- Elvesztettem a fogadást.
Azt hittem, hogy még később jössz.
Jóval később.
A feleségednél voltál.
Természetesen a régi feleségedre gondoltam.
- Szia.
Már egy órája szobrozok itt.
De úgy látom, jobb ha most megyek.
- Ne, maradj csak! Hova rohansz?
Újabban kicsit sokat vagy ott.
- Hetek óta nem voltam ott. És hetek óta nem láttam a gyerekeket se.
Ez a nagyobb baj.
Azzal az eggyel se voltál képes törődni, akit a bíróság neked ítélt.
Elvadítottad, elüldözted.
A barátodat túlontúl érzelmessé teszi a családjával való találkozás.
- Bajban vannak.
És gondolom az a természetes, hogy valahogy megpróbálok segíteni rajtuk.
- Remélem anyagilag is.
- Igen.
Az lenne a furcsa, ha úgy viselkednék, mintha a legnagyobb rendben lenne náluk minden.
- Senki sem mondta, hogy felejtsd el a gyerekeidet.
Én is természetesnek tartom azt, hogy törődsz velük.
Csak egy kicsit túlzásba viszed a vöröskeresztes akciódat.
Rengeteg türelem kell hozzád.
A munkádat is elhanyagoltad.
Kicsit régen ültök már a babérjaitokon.
Az a múltkori film jó volt, de hát egy film még nem a világ.
- Valami egészen mást szeretnék csinálni.
Olyasvalamit, amivel sokkal kevesebb a piszok, a szenny, a boldogtalan ember.
- Te valóban érzelmes lettél.
- Indítsunk egy sorozatot.
És felragyog a szivárvány...
...címmel.
- Gyönyörű vagy anya!
- Ha most látna apa, a fejét verné a falba.
- Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- Boldog karácsonyt!
- De szépen feldíszítetted, Ferikém!
- Egy kicsit kicsi. Mindig a miénk volt a legnagyobb fa a házban.
A tavalyi fa egészen a plafonig ért.
- Azt még apa díszítette.
- Ez is nagyon gyönyörű. És ha magasabb, fel se érted volna.
- Ami zöld papírban van, az mind a tiéd Sárikám.
Ferié pedig ami pirosban van.
- A tiedre pedig rá van írva a neved.
- Ezt pedig apátok küldi. Sok boldogságot kíván és azt mondta, csókoljalak meg benneteket helyette is.
- Az én Jézuskám ott van a sarokban.
- Pénzt küldött ajándékba?
- Annyi időt igazán szakíthatott volna magának, hogy valami ajándékot vesz a gyerekeknek rajta.
- Csak néhány percre találkoztunk tegnap délben. Azt mondta, hogy én jobban tudom mire van szüksége a gyerekeknek.
Nem akart valami haszontalan bolondságot venni.
- Az ajándékban az a legjobb, hogy nem biztos, hogy szüksége van rá az embernek.
- Biztosan apa lesz.
- Sziasztok!
- Ja, te vagy?
- Azt hittük apa jött.
- Mi van, nem is örültök nekem?
Hát akkor vissza is megyek.
- Na gyere!
- Gyere csak Katikám, vártunk téged!
- Sziasztok!
- Szervusz!
- Ezt nektek hoztam, de előbb tegyétek a fa alá!
Apa?
- Mi van vele?
- Nem jött fel?
- Nem.
De talán jobb is. Csak felkavarná a gyerekeket.
Az első időben minden csengetésre összerázkódtak, 2 hónap eltelt, mire végre beletörődtek, hogy elment.
Aztán meg ellenem fordultak.
Minden szavukban volt valami sértés.
Világosan éreztették, hogy engem hibáztatnak.
Milyen nő az olyan, aki még arra is képtelen, hogy a férjét megtartsa.
De szerencsére ez a hadiállapot megszűnt.
A legjobb most mindenkinek, ha nem találkoznak vele.
De az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ő se nagyon törte magát, hogy a gyerekeivel töltse a karácsonyt.
- Ezt azért nem gondoltam volna róla.
- Mit akarsz tőle? Elváltunk, nem?
Tessék!
- Boldog karácsonyt!
- Neked is!
- Nézd...
...magam sem tudom, hogy hogy kezdődött az egész.
Az az igazság, hogy...
...mindig is irigyeltem tőled Jutkát.
Mázlistának tartottalak, amikor feleségül vetted.
Különben is odavolt érted.
Aztán a film alatt szerettem bele.
Jó darabig csak egyoldalú volt a dolog.
Aztán...
...mostanában változott meg minden.
A hibából is.
- Az én hibám az is, hogy egymásba szerettetek?
- Elhanyagoltad Jutkát.
Te is tudod, hogy szinte alig látott.
Mint az űzött vad, rohangálsz állandóan.
Úgy gondoltuk, hogy...
...az a becsületes, ha neked is elmondjuk a dolgot.
Üljünk le hármasban és beszéljük meg a dolgokat.
- Nem.
- Miért nem?
- Semmi kedvem végighallgatni a mentegetőzéseiteket.
Különben köszönöm az őszinteségedet!
De már régóta sejtettem, hogy...
...valami van.
- Légy szíves mondd meg Jutkának, hogy majd elviszem a holmim, csak néhány nap türelmet kérek!
- Hát akkor...
...szia.
Ezzel a munkával, amit most csinálunk mi legyen?
Ha akarod, ezt még nagyon szívesen befejezem.
- Nem, köszönöm. Majd megkérek valaki mást.
Sajnálom, de nem tartoztál a nélkülözhetetlen munkatársaim közé.
"Ki dolgozik ebben a városban?
Gondoltam a zsúfolt buszokon, a Váci utcában.
Rájöttem, hogy legjobban az olasz, francia és svéd filmek érdekelnek.
Őszi napokon pedig végignéztem a várost.
Mintha nem is itt éltem volna.
A nappal és az este nálam szinte egybefolyt.
Végre felfedeztem az embereket.
Néztem az utcán hömpölygő áradatot.
Laza, oldott, felszabadult érzés áradt bennem.
Egész addig a pillanatig...
...amíg nem találkoztam a gyerekekkel.
Az az igazság, hogy meglestem őket."
- Szervusz Zoltán.
- Péter, szervusz!
- Szevasz.
Hát te?
- Éppen azon morfondírozom, hogy miért nem dolgozik ez a sok ember?
- Hát én azért, mert én éppen állás nélkül vagyok.
- De hát visszavettek, nem?
- Minden olyan simán ment, hogy eleve gyanút kellett volna fognom.
Behívtak. Tamás is ott volt a megbeszélésnél.
Senki se mentegetőzött, senki se fenyegette meg a másikat.
Szóval úgy tűnt, hogy az igazgató túltette magát a dolgokon.
Még a feleségem se gyanakodott, mikor elmeséltem a történteket, pedig aztán ő igazán gyanakvó természet.
- És aztán mi történt?
- Elkövettem egy nagy hibát.
Azzal az egyszerű ténnyel, hogy visszamentem oda, ahonnan egyszer már súlyos konfliktusok után eljöttem.
Ezzel csak ártottam az ügynek.
Azoknak, akiknek példa voltam.
Lám, akadt valaki, aki bátor volt...
...és most visszasomfordál oda, ahol sérelmek érték.
És most, amikor másodszor eljöttem, és úgy érzem, hogy végleg...
...már nem kísért senki szimpátiája sem.
Már mindenki csak egy nyughatatlan izgágának tartott.
- Jó, de hát miért jöttél el?
- Elfogyott körülöttem a levegő.
Bármit mondtam összenéztek.
Parányi jelek tömege értette meg velem a dolgot, hogy...
...tévedtem, amikor visszamentem.
- És én is rábeszéltelek.
- Aki egyszer elkezdi a harcot az igazáért...
...annak nem szabad ilyen hamar visszavonulót fújni.
- Megpróbáljuk még egyszer?
Segítek, ha akarod.
- Nem, köszönöm!
Akkor...
...bíztam a győzelemben.
Azért is mertem kockáztatni.
Pedig igazán nem volt egyszerű.
Főleg nem a feleségem józanságával szemben.
De most már teljesen kifújtam.
Ne haragudj!
Se kedvem, se erőm nincs hozzá.
- Ő vezet.
- Éljen!
De nézd meg milyen jól úszik a hármas, le fogja előzni.
- Jó Kati, menj!
- Ez az!
- Húzd meg egy kicsit!
- Menj, menj menj!
- Zseniális volt!
- Gyerünk az öltözőbe!
- Elnézést!
- A nap hőse!
- Szia!
- Szia!
- Hogy tetszett?
- Fantasztikus volt, gratulálok!
Köszönöm.
Az edzőm, Csaba.
Az édesapám.
- Tiszteletem.
- Szervusz, mi már találkoztunk, ugye?
- Igen.
- A vőlegényem is, nem csak az edzőm.
- Igen? Akkor duplán gratulálok.
- Köszönöm. De most azt hiszem, mennünk kell.
Majd fölhívlak, jó? Szia!
- Jó.
- Egyébként felvettek a főiskolára.
- Igen?
- Viszontlátásra!
- Szia.
- De bent hívjál a munkahelyemen.
Elköltöztem Jutkától.
- Mi történt?
- Hát az történt, amit jósoltál.
Igazad volt, túl fiatal hozzám.
- Megérdemelted. Már csak anya miatt is. Szia.
- Szia.
- Apa?
Tudod ki a legrendesebb apa ebben a helységben?
- Nm nehéz kitalálni.
- Nem rád gondoltam.
- Hanem?
- Az ott ni!
- Miért éppen ő?
- Mert ő viselkedik egyedül úgy, mint egy igazi apa.
- Azzal, hogy újságot olvas és közben a gyereke arcába fújja a cigarettafüstöt?
- És csak egyetlen egy tortaszeletet rendelt a gyerekének.
- Ja. Hát ha te is azt akarod, hogy én is olyan önző legyek, mint ez a férfi, hát akkor csak szólj!
- Azt szeretném.
- Én is.
Mert ő nem vasárnapi apa, mint te.
Ők ketten beültek egy süteményre.
Aztán hazamennek. Együtt.
Úgy, mint mi régen. Régen te is olvastál, míg mi megettük a süteményt.
És nem szórakoztattál bennünket itt.
Arra otthon is jutott idő.
- De a helyzet megváltozott.
- Még jó, hogy nem lett gyereketek.
Jutkának is jobb.
Könnyebben mehet újra férjhez.
Egy gyerekkel sokkal nehezebb.
Kettővel szinte lehetetlen.
- Hát ahhoz, hogy férjhez menjen, előbb el kell válnia tőlem.
- Majd elváltok. Anyától is elváltál.
- Mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége.
- Hát tudod mit? Ha felnősz, menj el jósnőnek.
- Apa, mi Sárival mindent megbeszéltünk.
Ha akarsz, visszajöhetnél.
Mi segítünk.
- Sajnos nem olyan egyszerű, mint elképzelitek.
- Legalább Eszter néni is hazaköltözne a saját lakásába.
Már nagyon unom nálunk.
- Jaj Sárikám, hát hálásnak kell neki lennünk.
Sokat segít édesanyádnak.
- Tudom, de azért igazán elköltözhetne már.
Áthívhatnánk néha vasárnap.
De hogy mindig ott legyen...
- Mindenbe beleszól. Mindent jobban tud mindenkinél.
Gyere haza és csinálj már rendet apa!
- Jaj Ferikém, az nem úgy van, hogy az ember hétfőn elmegy, kedden pedig visszamegy, mintha mi sem történt volna.
- Apa hiányzol nekünk! Ez nem számít?
- De számít, Sárikám.
- Mégiscsak te vagy az apánk.
- És legalább lenne hol laknod.
Most, hogy fedél nélkül maradtál.
- Na jó, hát azért most is van hol.
- Albérlet.
- Tudod mit mondott Eszter néni?
- Mit?
- Hogy az albérletre rámegy inged, gatyád és komoly ember nem lakik albérletben.
- Ezt mondta?
Hát, Eszter néni jól ismeri az életet.
- Nálunk meg lakhatnál ingyen.
Ez is számít, nem?
- Ingyen?
- Persze.
- Sziasztok!
- Na, végre!
- Már el nem tudtam képzelni, hol vagytok.
- Cukrászdában voltunk.
- Cukiban voltatok.
- Elnézést a késésért!
Meghoztam őket.
Hát akkor...
...szervusztok.
- Nem eszel velünk?
- Köszönöm.
- Kati Európa csúcsot úszott.
- Igazán?
Itt lenne az ideje, hogy ő is hazaússzon végre.
- Vőlegénye van, az edzője.
- Gyertek csak gyerekek!
- Ilyenkor az ember abba kapaszkodik, aki a legközelebb áll hozzá.
És ez az uszodában kétségtelenül az edzője.
Bár, ha szerencséje van...
- Az lehetetlen, hogy valaki egy év alatt minden elképzelését megváltoztassa.
Kicsit túl önálló lett a lányunk, nem szeretem, hogy kész helyzet elé állít minket.
Beszéljünk vele!
- De hát mit mondunk neki?
Azt, hogy az a férfi nem hozzá való?
Hát honnan tudjuk mi azt?
Lehet, hogy jól választott.
De az is lehet, hogy csak bosszantani akar minket.
Megsértettük.
És most azokkal az eszközökkel védekezik, amelyek a rendelkezésére állnak.
Hívok egy taxit.
Beadom a válást.
- Borzasztóan hiányzol a gyerekeknek.
Költözz vissza!
- Mindent elkezdünk elölről?
- Engem nem érdekelnek a formaságok, az áldolgok.
Borzasztóan hiányzol nekünk.
- Rendet teremtek magam körül.
Elválok.
És mindent elölről kezdünk.
...
Több

Személyek

09:50:26

Kelemen Endre