Családi kör - Ne hallj!
Gyártási év: 1983 | Adásnap: 2014. május 08.
Időpont: 16:17:41 | Időtartam: 00:45:46 | Forrás: M3 Anno | ID: 1868166
Nava műfaj: beszélgetés, interjú, vita 45 perc (Korhatár-besorolás: 12 )
Címek Főcím: Családi körEpizódcím: Ne hallj!+-
Műsorújság szerinti cím: Családi kör
Műsorújság adatai: (12) 1983 Ne hallj! Folytatódik Zoltán, Éva és a "harmadik": Jutka története. Mi lesz Katival, a nagylánnyal? Kit választ? S hová szökik? Lehet, hogy a lányukért való közös aggódás közelebb hozza egymáshoz a két szülőt? Főszereplők: Balázs Péter,Ábel Anita,Venczel Vera,Varga Mária,Tahi József,Tál Marianna,Simon Péter,Horkai János,Mécs Károly,Szerencsi Hugó,Képessy József,Ujréti László,Zolnay Zsuzsa,Dévai Balázs,Karczag Ferenc
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás: 1984-03-14
Műsorcím: Családi kör
Alcím: 116. rész Ne hallj! 3/2.
Eredeti gyártási év: 1983

Tartalom:
Az adás elején Kelemen Endre elmondja, hogy folytatják műsorukat, ami egy család életének, emberi kapcsolatainak nehéz, sorsdöntő hónapjait mutatja be. Ezután következik a film, amiben Zoltán rászánja magát és közli feleségével, Évával, hogy beleszeretett valakibe. Éva a válás mellett dönt. Zoltán feleségül veszi Jutkát, s hozzájuk költözik Kati, a nagylány is. Kati és mostohája között igen rossz a viszony, végül Kati elköltözik. Zoltán nem tudja, hol van a lány, s felkeresi volt feleségét. A film után Kelemen Endre beszélget dr. Ranschburg Jenő pszichológussal arról, hogy a gyerek számára mit jelent a szülők válása és ez milyen hatással van a gyerekekre.

Szerzők és alkotók:
1. Erdélyi György, Fővilágosító
2. Forgács Ottó, Operatőr
3. Galambos Károly, Hangmérnök
4. Gimes Katalin, B., Szerkesztő
5. Győri Magda, Rendező munkatársa
6. Herczeg László, Zenei szerkesztő
7. Kardos István, Forgatókönyvíró
8. Kelemen Endre, Műsorvezető
9. Mészáros Katalin, Vágó
10. Michna Sándor, Gyártásvezető
11. Nagy Sándor, Díszlettervező
12. Nagy Tibor, D,. Felvételvezető
13. Rónaháti Sándor, Kameramann
14. Tamási János, Rendező

Produkció előadóművészei:
1. Ábel Anita
2. Balázs Péter
3. Dévai Balázs
4. Horkai János
5. Karczag Ferenc
6. Képessy József
7. Mécs Károly
8. Simon Péter
9. Szerencsi Hugó
10. Tahi József
11. Tál Marianna
12. Ujréti László
13. Varga Mária
14. Venczel Vera
15. Zolnay Zsuzsa

Produkció közreműködői:
Ranschburg Jenő, pszichológus
Teljes leirat:
- Kedves nézőink! Folytatjuk
háromrészes sorozatunkat,
amely egy család életének,
emberi kapcsolatainak
nehéz, sorsdöntő
hónapjait mutatja be.
Mielőtt elkezdenénk a
második rész sugárzását
melynek címe:
idézzük fel az első rész
néhány fontosabb epizódját.
- Szia apa!
- Mi van, te mit csinálsz itt?
- Rád vártam.
- Miért nem alszol?
- Beszélnem kell veled.
- Majd holnap, rengeteg dolgom volt.
Nagyon fáradt vagyok.
- Valamit el kell mondanom.
- Mi történt?
- A kicsik megláttak.
- Kit? Hol?
- Téged. Meg azt a nőt. Az autóban.
Szóval tudják, hogy nőd van.
- Na, és mit akartok csinálni?
- Az tőled függ.
- Tőlem?
- Mindent megbeszéltünk.
Ne ijedj meg, nem anyával.
Ferivel és Sárival.
Ha abbahagyod ezt az ügyet,
akkor nem szólunk anyának.
Mondd meg annak a nőnek,
hogy köztetek mindennek vége!
Neked gyerekeid vannak, feleséged!
- Na jó, jó, jó.
Most menj szépen az ágyba,
és nagyon szépen kérlek,
hogy mára már ne adjál
nekem több tanácsot.
- Rendben?
- Nem hagyjuk, hogy anyából hülyét
csinálj!
Nem érted?! Mi az ő pártján állunk!
Hagyd abba ezt az ügyet, ha
megígéred, hogy vége, akkor...
- Írásba ne adjam?
- Az ígéret is elég.
- Jól van. Jól van kislányom,
ne bőgjél.
Majd holnap megbeszéljük.
Bemegyek érted az iskolában.
Megvárlak, jó? És akkor megbeszéljük.
- De ugye megmondod annak a nőnek?
- Majd megbeszéljük.
Menj szépen aludni.
- Mi volt?!
- Semmi, menj a helyedre!
- Mit mondott?
- Semmit.
- Elmondtad neki?
- El.
- Elválnak?
- Nem tudom.
- Én anyával maradok.
- Én is.
- Remélem nem válnak el.
- És ha mégis?
- Menjetek már!
- Hónapok óta gyötörjük egymást.
Hogy döntsek, elmegyek vagy maradok!
És amikor végre elhatározom
magam, akkor úgy csinálsz,
mint hogy ha minden
tökéletesen mindegy volna!?
- Történt valami?
- Történt.
- Mi?
- Megláttak a gyerekek veled!
A múltkor a mozinál, amikor a
kocsiban azt a jelenetet rendezted.
- Nem gondoltad, hogy
nézőid lesznek, mi?
Most mi bajod van? Az volt a
csoda, hogy eddig nem buktunk le!
- A feleséged mit szólt?
- A gyerekek láttak meg. Nem szóltak
a feleségemnek.
- Miért nem?
- Miért? Zsarolgatnak!
Haditervet eszeltek ki. Azt
mondták, hogy ha szakítok veled,
akkor hallgatnak.
- Igazuk van!
Hagyjuk abba! Erre csak rámegyünk
mindannyian, ahányan csak vagyunk!
Nem akarlak elvenni a családodtól.
- Ez már csak formális dolog.
Én már lélekben nem
ott élek, hanem itt.
Téged szeretlek.
Beszélek a feleségemmel.
- Nem kell!
Ami volt, szép volt! Néha rohadt,
néha meg egészen elviselhetetlen.
De együtt voltunk. Majd
igyekszem arra emlékezni,
ami szép volt ebben a kapcsolatban.
- Értsd meg, én veled szeretnék
élni! Legalább egy éve már így érzem.
De szeretnék törődni
a gyerekekkel is.
Beszélek a feleségemmel, azt
hiszem, lehet vele beszélni.
De hogyha együtt élünk, akkor
is a gyerekekhez ragaszkodom.
- Ő is ragaszkodni fog hozzájuk.
Ugyanannyi joga van, mint neked.
Mellette lesz mindenki.
Hiszen nem ő akarta a válást.
- Na jó, de a gyerek nem jogcím arra,
hogy együtt kell leélnünk az egész
életet.
A gyerek az nem bilincs!
- Kirúgtak! Pár hét felmondási
idő, aztán mehetek a fenébe!
- De milyen indokkal?!
- Mert nem kértem se szóbeli,
se írásbeli engedélyt,
hogy nyilatkozzam
az intézet dolgairól.
- De te nem az
intézetről nyilatkoztál!
Hanem az intézet igazgatójának
vezetési módszereiről.
Neki is fölajánlottuk, hogy
elmondhatja a véleményét ezzel
kapcsolatban.
- Szevasztok!
- Szia!
- Szia Péter!
- Pétert kirúgták az állásából.
- Ha lehetne, szívesen elmondanám
az eddigi anyag kiegészítésekén t
kirúgatásom történetét is.
- Én bemegyek az intézetbe és
beszélek az igazgatóval.
- Nem, nem, köszönöm! Nekem
elegem volt ebből a háborúskodásból.
Elmegyek, új életet kezdek egy
másik helyen, egy másik igazgatóval.
- Szevasztok!
- Szia!
- Szevasz! Majd hívlak!
- Felveszed vele a
kirúgatása történetét?
- Nem veszem fel. És azt is
nagyon jól tudod, hogy miért nem.
- Ezt az embert belerántottad,
vagy belerántottuk valamibe!
És hogy most emiatt bajba került,
a legszívesebben úgy csinálnál,
mintha nem is ismernénk! Amit
ez az ember elmondott, az igaz.
Az utolsó szóig. Nem csinálhatunk
úgy, mint hogyha nem hallanánk,
hogy mi a különbség az
igaz és a hazug szó között!
- Felesleges fejedelmi
többest használnod!
Nagyon jól tudom, hogy ezek a
vádak csakis rám vonatkoznak!
Nem akarom tovább
dagasztani ezt az ügyet.
Felesleges újabb és
újabb áldozatokat bevonni.
Péterről pedig nem feledkezem
meg, nyugodt lehetsz!
- Péter nem segítségért jött.
Péter el akarja mondani a kálváriáját
és nyilvánosságot szeretett volna
kapni az ügyéhez.
- Nem vagyok abban a helyzetben,
hogy egy olyan ügybe keveredjem,
amelynek bizonytalan a kimenetele!
Ezt te is nagyon jól tudod.
- Jó.
- Jó, hogy rászántad
magad erre a beszélgetésre.
- Hogy hívják?
- Nem mindegy?
- Nem.
- Jutkának. A kolleganőm.
- Fiatal?
- Igen, de ez nem lényeges.
- Tudtam, hogy van valakid,
pedig senki nem mondta.
Furcsa, de talán már az első nap
megéreztem, hogy elkezdődött valami
az életedben.
Azt hittem nem lesz
hosszú, vagy komoly.
Elhatároztam, hogy türelmes
leszek. Nem csinálok jelentet.
Kivárom a végét.
Rosszul számítottam.
Most mit csináljunk?
- Nem tudom. Tőled függ.
A gyerekek már tudják.
- Honnan?
- Megláttak.
És megfenyegettek, hogy
elmondják neked, ha nem szakítok.
- Azt hittem, magadtól mondtad el.
- Megindítjuk a válópert. Elköltözöl,
a gyerekek velem maradnak.
Ne is álmodozz arról, hogy
valamelyiket magaddal viheted.
- Na jó, de azt majd
a bíróság dönti el!
- A gyerekek velem maradnak!
Ez a szabadságod ára.
- Remélem nem gondoltad, hogy
kisajátíthatod magadnak őket.
Beleszerettem valakibe!
Lehet, hogy ez felelőtlenség.
De akkor sem követtem
el semmi olyant,
amivel a gyerekekhez való
jogomat eljátszottam volna!
- Nem minősítelek. Beleszerettél egy
nőbe, mással is megesett már hasonló.
Mindent elvihetsz a lakásból.
A kocsit ha akarod, add el.
De a gyerekekkel ne számolj!
Ők velem maradnak.
- Te elvesztetted a józanságodat!
- Lehet.
- Az igazság az, hogy én
felkészültem erre a bejelentésre.
Hónapok óta reszkettem, hogy
egyik este majd előrukkolsz vele.
Reménykedtem, hogy
csak rémeket látok.
Mindegy. De a gyerekekért
harcolni fogok.
- Melyikkőtöknek járt el a szája?!
- Miért?
- Mert anya mindent tud.
Anya elmondta neki.
Te voltál?!
-Én esküszöm, hogy nem. Most mi lesz?
- Én sem szóltam egy
szót se. Honnan tudod?
- Hallottam, amikor telefonált.
Be akarja adni a válópert.
- Az osztályunkban van egy
lány. Amikor elváltak a szülei,
az öccsével együtt megszökött.
Két hétig nem találták őket!
- Lehet, hogy már
anya se szereti apát?
- Akkor csináljunk úgy,
mintha betegek lennénk!
Mind a hárman. És akkor
majd együtt ápolnak minket.
- Orvost hívnak, aki azonnal
megállapítja, hogy semmi bajunk.
- De az orvost beavatjuk a tervünkbe!
Neki elmondjuk, miért van az egész.
- Hülyeség. Én most
különben sem lehetek beteg.
A hétvégén válogató versenyem van.
- Igen, tessék!
- Szervusztok!
- Szervusz.
- Hát, te? Mi szél hozott erre?
- A szobádban kerestelek.
Ott azt mondták, hogy itt vagy.
Zoltán, nagyon szeretnék beszélni
veled.
- Kimenjek?
- Ne, nem kell.
- Tessék, ülj le!
- Na, miről van szó?
- Arról az anyagról van szó,
amit a múltkor felvettél velem.
Nagyon jól tudom, hogy aláírtam, hogy
a saját felelősségemre nyilatkozom.
Most mégis arra szeretnélek kérni,
hogy ne használjátok fel azt a
szöveget a filmetekben.
hogy ne használjátok fel
azt a szöveget a filmetekben.
Nem hiszem, hogy olyan lényeges új
dolgok lennének benne a többiekhez
képest.
- Ehhez jogod van. Csak olyan
anyagot használhatunk fel a filmben,
amelyhez a résztvevő
személyek hozzájárulnak.
Ezt csak azért mondom,
hogy megnyugtassalak.
- Kimarad amit mondtál.
- Köszönöm.
És ne haragudj!
- Nem kell magyarázkodni.
Jogod van visszavonni
indoklás nélkül is.
De azért szeretném
tudni, hogy mi történt.
A napokban itt járt Péter.
Felmondtak neki.
Arra kért, hogy elmondhassa
kirúgatásának történetét is.
Most pedig te idejössz és arra
kérsz, hogy hagyjalak ki a filmből.
- Ne hidd, hogy olyan
egyszerű volt idejönnöm.
A felvétel óta sok minden
megváltozott. Az igazgatónk is...
Például évek óta először kikérte a
véleményünket néhány döntésével
kapcsolatban.
És megígérte, hogy a jövőben sokkal
nagyobb önállóságot ad a
munkatársaknak.
A fizetésemet is
felemelte elég jelentősen.
Aztán megbízott egy
kutatás kidolgozásával.
Szóval lehet, hogy neked úgy tűnik,
hogy egyszerűen megvásároltak,
de hidd el, hogy nem erről van szó.
Úgy tűnik, az igazgatónk másként
áll a dolgokhoz a bírálatoddal.
Ha Péter bocsánatot kér és
visszavonja a nyilatkozatát,
akkor talán őt is
visszaveszi az intézetbe.
Másként áll a dolgokhoz, mondom.
- Másként áll?
Hát persze, hogy másként áll!
Nem ellenségekre van
szüksége, hanem hívekre!
Ezért aztán új fegyvereket
vet be a harcba.
Miért gondolod, hogy egy
ember, aki tíz évig egyedül,
senkire sem hallgatva vezette az
intézetet, az egyik napról a másikra
a kollektív vezetés, a
demokratikus vezetés híve lesz?!
- Ezt én sem gondolom. De
te itt dolgozol, én meg ott.
Nem láthatod az összes motívumot!
És végül is, na mindegy. Szervusztok!
- Szia!
- A felkínált igazságunk nem kell
senkinek! Kinek hozott szerencsét?!
Péter fejére is csak bajt hoztam!
Igaza volt a feleségének.
Beletúrtunk néhány ember életébe.
Felszakítottunk néhány sebet,
és aztán mint aki a dolgát jól
végezte, elégedetten tovább állunk.
- Mit reméltél?! Hogy a
néhány őszintén kimondott szó
azonnal rendet teremt
az emberek fejében?
Péter nyilvánosságot kapott.
Amit eddig magában hordozott,
azt most végre kimondhatta.
Tamás meg szembekerült azzal, hogy a
feltámadt igazság-szenvedélyét
milyen nehéz összeegyeztetnie
a saját érdekével.
Szerintem mindent ott kell
folytatnunk, ahol abbahagytuk.
- De milyen jogon? Az én
életem is tele van hazugsággal!
Beleavatkozom mások életébe,
tetszelgek az igazságosztó hős
szerepében!
És közben azon töröm a fejemet,
hogy milyen eszközöket vessek be
a feleségem elleni helyi háborúban.
- A két dolgot teljesen
felesleges összekeverned!
- Naiv vagy, hogy ha azt hiszed,
hogy ezek a dolgok nem függenek össze
- Lehet. Erről most nem
akarok vitatkozni veled.
Ma meglehetősen kishitű
vagy magaddal szemben.
- Téged is láttalak
már jobb formában!
- Én nem kívánom a magányt senkinek.
Te! Bármi is történt,
tégy úgy, mintha...
- Nem leszek magányos!
A gyerekek velem lesznek.
- Igen. Én is azt hittem,
hogy a gyerek lesz a gyógyszer.
Rátettem az életemet csak a gyerekre.
Ő meg felnőtt, én egyedül maradtam.
Kicsit későn jöttem rá,
hogy ez a természetes.
Te, bármi is történt, csinálj úgy,
mintha mi sem történt volna.
- A hazugságnál még a magány is jobb.
Eddig ámítottam magam a
gyerekekre való tekintettel.
Azt hittem, ha behunyom a szemem,
betapasztom a fülem, befogom a szám
akkor talán majd megváltozik valami.
- Előbb kellett volna közbelépned!
- Semmit nem tudtam biztosan.
Sejtések között éltem. Éreztem,
hogy megváltozott valami.
Együtt éltünk, mégis külön-külön.
- Ha egy lakásban élsz
valakivel, már nem vagy magányos.
Te még nem ismered a valódi magányt.
A lényeg az, hogy most ne kapkodj.
A gyors válaszok
ilyenkor a legrosszabbak.
Azt hiszed, hogy megoldottál vele
valamit. Valójában pedig csak újabb
és újabb ösvényeket nyitsz abban az
útvesztőben, ahol a tájékozódás...
Szóval várjál. Próbálj meg
alkudozni és ne támadj.
Ha eddig futotta a türelmedből,
talán még maradt belőle.
Várd ki, hogy ő lépjen. És
ne veszítsd el a türelmedet.
- Nem akadályozom meg, ha el akar
menni. Ezt neki is megmondtam.
Miért maradjak együtt
valakivel, aki megcsalt?
A hazugságaival félrevesztett.
Csak azért, mert a nevét viselem?
- A gyerekek érdekei is,
hogy az apjuk velük legyen.
- Az jó a gyerekeknek, ha látják,
hogy minden, ami körülveszi
őket, hazugságra épül?
Hogy a kimondott szónak
a valósághoz semmi köze!
Úgy látszik, ez az év a
változtatások éve lesz.
Másik iskolába megyek szeptembertől,
megkezdem a férj nélküli életet.
Abban a pillanatban, hogy
Zoltán elmondta a dolgokat
döntöttem és nem is akarom
ezt a döntést megváltoztatni.
Ha magányos maradok örökre, akkor se.
- Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!
- Jó napot!
- Jó napot!
- Ritka kellemetlen ember!
- Gondolom nem sokáig habozott!
Azonnal a tárgyra tért.
- Nem akart sokat, csak a fejedet.
Persze engem is megfenyegetett, hogy
ha nem kapja meg a tiédet, beéri az
enyémmel.
Hiába magyaráztam neki, hogy nekünk
még erre a valamire szükségünk van
néhány esztendeig.
Hosszú kezekről beszélt,
hogy pártfogói vannak.
Minden mondatába öregem becsomagolt
valami fenyegetést.
Esküszöm, én csodálkozom, hogy
ilyen emberek ma még léteznek.
-Élet-halál ura a maga kis világában.
Hidd el, humános dolog lett volna
megszabadítani tőle az intézetet.
- Te Zolikám, egészítsd ki a
dokumentumokat.
Gondolom nem hagytátok
abba a forgatást, ugye?
Hozd az anyagot nézhető
állapotban és hogy ha kész vagytok,
akkor szóljál nekem.
- Jó, kösz, szevasztok!
- Szia!
- Leálltál, nem dolgozol!
Mostanában semmit sem látok tőled.
A könyved így soha nem készül el.
Négy éve mondogatod, hogy
az év végére kész lesz.
Inkább azzal foglalkoznál!
Mit akarsz ettől a nőtől?!
Hány évvel fiatalabb nálad?
- Sokkal.
- Sokkal!
- Gondoltam. Még egy-két évig nem
érdekes, de aztán mi lesz?
Egy fiatal nő mellett nem lehet
dolgozni. Ott pénzt kell keresni!
És ne számíts rá, hogy megértő lesz,
vagy ha bajba kerülsz, melletted
marad.
Nem, akkor rögtön fel fog tűnni
a köztetek lévő nagy korkülönbség.
Inkább hozd tető alá a könyvedet.
És ne öld meg magad egy válóperrel.
- Nem lesz könnyű. Évek óta
nem jut az eszembe semmi.
Csak ülök. Idén már
nem is reménykedem.
- Mert mindenkire tekintettel
vagy, csak saját magadra nem.
Néhány hónapig légy önző.
Úgy nem lehet gondolkodni, hogy
az ember két nő között őrlődik.
Emlékezz rá! Az első
feleségem tökéletesen kirabolt.
Elvitte a lakást. Eladtuk a kocsit.
A telek az ő rokonainak a nevén volt,
szóba sem mertem
hozni. Hát mit akarsz?
Negyven évesen egy szál
gatyában rohangálni?
Egy jó lakásnak a bére
több, mint a fizetésed!
S a gyerekeket meg
felejtsd el. Mert a bíróság
úgyis mind a hármat
a feleségednek ítéli.
Rólad meg úgy lekapálják a negyven
százalékot, hogy beleroppansz!
A bátyám vagy. Én soha
nem adtam neked tanácsot.
Eddig mindig fordítva volt. De hidd
el, hogy ezt most pontosan látom.
Elég baj az, hogy a saját életemből
szerzem hozzá a tapasztalatokat.
- A válóper háború kérem!
Szabályos ütközet.
Ahol mindig a jobban felkészült
fél arat teljes diadalt.
És higgye el kedves asszonyom,
hogy nem vaktöltényekkel
lövöldöznek a résztvevők egymásra.
Igazi éleslövészet ez!
Életre-halálra.
És a módszerek! Azok is
háborús módszerek.
Kémkedés, a másik gyenge
pontjainak a feltérképezése,
a legrejtettebb
titkainak a feltárása,
a megszerzett bizalmas információkkal
való tökéletes visszaélés.
És semmi kegyelem! Aki elérzékenyül,
aki lehajol, hogy a földre zuhant
ellenfelet felsegítse, annak vége!
Az kész. Ébernek kell lenni.
Állandóan arra kell gondolni,
hogy hátba lövik az embert.
- Én nem tekintem
ellenségemnek a férjemet.
Húsz évet éltem vele
és most sem gyűlölöm.
Beleszeretett egy nőbe és úgy érzi,
hogy már nem tud velem együtt élni.
És én is így érzem.
- A válóperben ez a szó, hogy
tolerancia, ez nem létezik.
Csak a tökéletesen végig vitt,
intoleráns magatartás vezethet
eredményre.
Azt a szót, hogy ő, el
kell felejteni. Csak én!
- Mi a jó nekem? Mi az én érdekem?!
Erkölcsileg, anyagilag
mi az én hasznom?
Amiben erős vagyok, azt fölnagyítani!
Amiben pedig támadható vagyok,
azt lehetőleg elfelejteni.
Abból kell kiindulni, hogy
minden rosszért ő a felelős.
- Se megölni, se tönkretenni,
se kifosztani nem akarom!
Találkozni fogunk. Azt szeretném,
hogy ha barátok maradnánk.
Ha a gyerekekkel
megmaradna a kapcsolata.
- Asszonyom, akkor most ebben a
pillanatban kitűzheti a fehér
zászlót!
És aláírhatja a feltétel
nélküli megadásról szóló okmányt.
Értse meg, asszonyom! A férje
sem fog válogatni az eszközökben.
Őneki sokkal több a veszítenivalója!
A gyerekek ügyében szinte biztosra
veheti, hogy a bíróság egy gyereket
neki ítél.
A két kicsi pedig önnél marad.
- Én mind a három gyerekhez
ragaszkodom!
A gyerekek is azt mondják,
hogy velem akarnak maradni.
- Majd a férje a bíróságon azt fogja
mondani, hogy ön megfenyegette
a gyermekeket és csak
ezért akarnak önnel maradni.
Asszonyom! Az a javaslatom,
hogy fújjunk riadót!
Álljunk állandó harci
készültségbe! Egy bármikor,
a legmeglepőbb helyről intézett
különleges támadással szemben.
- Tud sakkozni?
- Egy kicsit.
- Az elég.
Szóval most védelembe vonulunk.
Megerősítjük az állásainkat,
és megpróbáljuk kiszámítani az
ellenfél soron következő lépését.
- Megbeszéltük apával, hogy
ha elváltok, akkor én vele maradok.
És talán neked is könnyebb
lesz így a két kicsivel.
Érettségi után már tudlak bementeket
segíteni, hogy ha elmegyek dolgozni.
- Hol fogsz lakni?
- Hát vele. Apával.
- Újra meg fog nősülni.
- Tudod?
- Tudom. De ezt majd akkor meglátjuk.
- Évek óta állandó hazugságban élünk,
egyetlen őszinte szót nem hallottunk
tőle.
- Iskolát rendezett be a lakásunkban.
Közben a saját gyerekeinket
elhanyagolta. Ideges volt,
türelmetlen velük.
- A gyerekekkel szinte teljesen
az édesanya foglalkozott.
Mert az apa nem járt haza.
- Munkahelyén az anyát
különcnek tekintették.
Szinte indok nélkül
változtatta a munkahelyeit.
- Szia!
- Szervusz!
- Rohadtak! Mindent elvittek!
- Rendben van. Kedves barátaim!
Egy ilyen kis stúdió, mint
a miénk, ritkán ünnepelhet.
Most azonban elmondhatjuk, hogy
sikerült magunkra fölhívni a
figyelmet.
Már a forgatás időszakában
is érzékelhettük,
hogy fontos dologról szól
Zoltán barátunk filmje.
A fesztivál siker pedig azt hiszem,
hogy minden kétkedőt meggyőzött.
Én személy szerint örülök, hogy ott
lehettem ennek a filmnek a
születésénél.
Kedves barátom engedd meg,
hogy a fesztivál-díj mellé
átnyújtsuk a stúdió
szerény ajándékát. (taps)
- Nagyon szépen köszönöm.
- Közhelynek tűnik, de valóban
nem az én munkám sikere ez a
film, hanem az egész stúdióé.
Én nagyon szépen köszönöm
nektek az együttműködést,
a kiváló munkát, a remek tanácsokat.
A film bemutatása után
sok ezer levelet kaptunk.
A nézőknek nagyon tetszett a műsor.
És rendkívül bátornak
tartották a filmet.
Szerintem nem a film volt
bátor, hanem az az ember,
aki minden retorziót vállalva
elmondta a véleményét.
Én neki adnám át a szót.
Az igazgató behívatott, hajlandó
tárgyalni a visszavételemről.
És nem kell bocsánatot kérnem.
- Mi van? Hahó!
- Miért nem vagy az ágyadban?
- Meg akartalak várni. Különben is
azt ígérted, hogy nyolcra hazaérsz.
Csak elfelejtettem megkérdezni,
hogy este nyolc vagy reggel nyolc?
- Ne haragudj! Egy kicsit
elhúzódott az ünnepség.
Nem gondoltam volna, hogy
ekkora felhajtás lesz.
Hát mindenesetre van egy pozitívum.
Pétert visszavették az állásába.
- Tudom, mint a mesében.
Az egyik örül, a másik sír.
- Te rosszabb vagy, mint
a legházsártosabb feleség!
- Előre sajnálom azt a férfit, akit
a sors azzal fog büntetni,
hogy én leszek a felesége.
A szobor is jó. De a
film volt igazán klassz.
Borzasztó büszke voltam rád!
- Mondani szeretnék neked valamit.
- Ne fáradj, tudom mit akarsz mondani
- Mit?
- Ne rontsuk el ezt a szép napot.
- Te miről beszélsz?
- Meg akarsz nősülni, igaz?!
- Igen, valóban, ezt akartam mondani.
- Akkor meg miért tőlem
akarsz engedélyt kérni?
Azt kitől kérdezted meg, hogy
összeállhatsz-e azzal a nővel?!
- Én csak szerettem volna
közölni veled, hogy mire készülök.
- Nem vagyok teljesen vak.
- Hát ezért váltam el!
- És megérte?
- Az majd kiderül.
Mindenesetre két
lakásban élni ostobaság!
- Azért még egy kicsit várhattatok
volna. Legalább addig,
amíg fölvesznek a főiskolára.
Akkor úgyis elmegyek kollégiumba.
Nem tehetek róla,
nem bírom azt a nőt!
- Na jó, hát én fogok
vele élni, nem te!
- Én meg közben folyton
összehasonlítgatom anyával.
És mindig anya a győztes. Nem
benyúlással, hanem fél uszodahosszal!
Különben is túl fiatal hozzád.
- Én se vagyok még olyan öreg!
- Nem azt mondtam.
Hanem hogy ő túl fiatal.
Jó éjszakát! Vacsora a sütőben van.
(zene)
- Mi bajod?
- Semmi.
- Velem van valami bajod?
- Igen.
- Mi?
- Az, hogy nem szeretlek.
És nem is foglak soha megszeretni.
Nagyon nehéz úgy egy lakásban lakni
valakivel, hogy a másik teljesen
idegen.
És ahogy rád nézek,
rögtön eszembe jut,
hogy minden rossz, ami
történt velünk, az miattad van.
- De apád házassága így is, úgy is
tönkrement volna. De te ezt jobban
tudod.
- Ez nem igaz. Amíg te nem
voltál, nagyon jó éltek.
- Soha nem értették meg egymást.
- Ezt honnan veszed?
- Apád mondta.
- Hazudott. És te bedőltél neki.
Régebben nagyon jól megvoltak.
Egyszer írtam róluk egy dolgozatot.
És a tanárnő azt mondta, hogy a te
szüleid házassága egy igazi minta-
házasság.
És kaptam rá egy ötöst.
- Most meg te hazudsz.
- És a testvéreim is hiányoznak.
Soha nem gondoltam volna, hogy a
két kis hülye ennyire tud hiányozni.
- De hát minden héten találkoztok.
- De eddig minden nap láttam őket.
- Te döntöttél, hogy velünk laksz.
Igazán megérthetnél engem is.
Nekem sem könnyű.
- Nem akarlak megérteni.
- Szervusz.
- Te? Gyere be!
- Képzeld Kati se szó, se beszéd
összecsomagolta a holmiját és elment.
Még egy sort sem írt,
hogy hová. Itt van?
- Nyugodj meg, az éjjel itt aludt.
Reggel meg bement az úszókollégiumba.
Odaköltözött.
- Szia apa!
- Szervusz! Szervusz, kicsim!
- Jól nézel ki, apa!
- Kati azt mondta, hogy egy kicsit
megöregedtél. De ez nem igaz.
- Ti meg jól megnőttetek megint.
- Hova lettek a képek?
- Drága az élet.
Még szerencse, hogy voltak. Különben
nem tudom elképzelni, mi lett volna
velünk.
- De én minden másodikán
pontosan föladom a pénzt.
- Ha kétszer ennyit küldenél, az sem
lenne elég. Én is mindent
felvállaltam.
Szakkört, tanulószobát. Na, ágyba
gyerekek! Hétvégén találkoztok.
- Szia apa!
- Szia, szia.
- Szia, apa! Mikor jössz?
- A jövő héten, a szokott időben.
- Aludjatok jól!
- Két hete nem láttam őket.
Azóta is mekkorát nőttek!
- Hiányoznak nekem.
- Tudom.
Te is hiányzol nekik.
- Kérlek ne haragudj, hogy a
bíróságon annyi hülyeséget mondtam.
- Irtó rossz állapotban voltam akkor.
- Mindketten meglehetősen
kivetkőztünk magunkból.
A legjobb volna azokat a napokat
elfelejteni, mint egy rossz álmot.
Még hónapokig bírósággal álmodtam.
Volt úgy, hogy álmomban halálra
ítéltek.
- Kati mit mondott?
- Beszélj majd vele. Elmondja mit,
miért csinál.
Őt különben nem féltem. Céltudatos és
mindent az érdekei szerint tesz.
- Menned kell?
- Ja igen, igen.
- De te légy szíves
mondd meg Katinak, hogy...
- Beszélj vele te is.
- Jó, beszélek vele. De hol van ez
az úszókollégium?
- Az uszodában.
- Ja persze, az uszoda. Jól van.
Megkeresem. Ne haragudj,
hogy zavartalak.
- Szervusz.
- Szervusz.
- Kedves nézőink! Sorozatunk
második része azt hiszem,
elemi erővel sugall egy kérdést,
melyet Ranschburg Jenő
pszichológusnak is feltennék.
És ez a gyerek és a válás. Elnézést,
hogy a statisztikai adatokra
hivatkozom.
De a válások nagyon
sok gyereket érintenek.
A legtöbb válásban
gyerek is marad vissza.
És itt egy ellentmondásos
helyzet adódik.
Láttuk a műsor elején
Katit, a legidősebb testvért,
aki arra vállalkozott, hogy
beszél az apjával. Nem kis tett.
Hogy látták őt egy idegen nővel.
És ugyanez a Kati
követi az apját, majd
elhagyja az apját.
Érthető ez?
- Érdekes módon ezzel a jelenséggel,
amit a forgatókönyv
alapján itt eljátszottunk,
a színészeink eljátszottak önöknek,
nagyon gyakran találkozunk az
életben.
Serdülő kislányról van szó, aki
végigköveti a szülők válási
folyamatát.
Többek között azt is pontosan tudja,
hogy ha egyáltalán létezik ilyen
bonyolult helyzetben igazság,
akkor ez az igazság
az anyja mellett van.
És mégis ő az, aki az apa mellé áll,
ha nem is ítéleteiben, de személyében
Ő az, aki az apjával lakik
együtt a további években.
Ennek nagyon egyszerű, és nagyon
természetes, emberi magyarázata van.
A serdülő kislány egyszerűen
belelép az anya, a feleség szerepébe.
És a továbbiakban, a mindennapi
emberi kapcsolatok szintjén
mint a feleség,
gondoskodik az édesapjáról.
Szeretném tisztelettel hangsúlyozni,
félre ne értsék azt, amit mondok.
E mögött nincsen semmiféle
szexualitás, semmiféle vérfertőzés.
Ennek a nyomai sem.
Itt szerepekről van szó.
Arról, hogy Éva, mint önök is látták,
elkészíti az ételt az apja számára.
Mindazokat a napi tevékenységformákat
látja el, amelyek az ő képében
képzeletében, a férj-feleség
viszonyban a feleségre háruló
tevékenységformák.
Ezt ő nagy szeretettel és
nagy igyekezettel teszi.
Mégis az a tapasztalatunk,
hogy a helyzet föloldódása
még a legjobb esetben olyan, mint
ahogy ezt most önöknek megmutattuk.
Ennél még rosszabb esetek is vannak.
A baj ugyanis akkor következik be,
amikor az apa a szexuális partnert
odahozza.
Akár feleségként, akár
csupán partnerként.
És ez az idegen nő átveszi azokat
a feleség szerepkörhöz tartozó
viselkedésformákat is, amelyeket
eddig ez e a kislány látott el.
Ez az a pillanat, amikor
megérzi saját fölöslegességét.
Elhagyja az apját, és nagyon sokszor
sokkal rosszabbul alakul további
sorsa,
mint ahogy az mi most
itt önöknek megmutattuk.
- Ebben a családban van még két
kisebb gyerek, aki az anyával maradt.
De mintha Éva, a feleség egy kicsit
megpróbálta volna a válás előtti
időszakban
férjét befolyásolni azzal, hogy
a gyerekek viszont nálam maradnak.
Ebből adódik a kérdés, hogyan lehet
bevonni a gyereket
a válás előkészítésébe? Mit lehet
közölni? Milyen szélsőségeket
tapasztalunk?
- Kétségtelen tény az, hogy a válás
a gyerek számára iszonyú katasztrófa.
A gyerek számára jó
megoldás nem létezik.
Sem az, ha az anya mellett marad,
Sem az, ha az apa mellett marad,.
Mert a gyerek minden körülmények
között, akkor is kedves nézők,
hogy ha valóban pontosan tudjuk,
hogy az apa például alkoholista,
azt, hogy veri a feleségét, azt, hogy
az asszony nem törődik a gyerekekkel,
egy csomó nagy társadalmi,
meg személyes igazság van,
a gyerek ezekre fütyül. Ő az
apjával és az anyjával akar élni.
Minden olyan megoldás, amelyik vagy
az apát vagy az anyát veszi el tőle,
az ő számára rossz megoldás. És ezt
kétségtelenül tudomásul kell venni.
Ugyanakkor hihetetlenül veszedelmes
dolog, ha akár a feleség
akár a férj, a gyerekekkel
valamilyen formában zsarolni próbál.
Tehát például megpróbálja egy
asszony megmenteni a házasságát,
erre vonatkozóan Évánál
nagyon halvány jeleket láttunk.
Ő azért sokkal intelligensebb annál,
mintsem hogy durván végigvigye ezt a
szerepet.
Megpróbálja megmenteni a
házasságát azzal, hogy úgy véli,
hogy a gyerekek mellett maradás
érdekében esetleg ő mellette is ott
marad a férje.
Ennek nagyon csúnya változataival
szoktunk a mindennapi életben
találkozni.
Gyakran, ha a férj elköltözött, az
asszony akár meg is betegíti a
gyerekeit.
Nem úgy, hogy mérget ad be neki.
De egy gyerek képes arra,
hogy fölfogja az anya igényeit, aki
azt akarja, hogy a gyerek lázas
legyen.
És ezért fölhívhassa a volt férjét,
hogy szaladjon már oda, mert a gyerek
beteg.
És a végső cél ebben az esetben nem
a gyerek és a gyerekért való
aggodalom,
hanem a férjjel való kapcsolat
újrateremtésének belső, fájóan belső
igénye.
Végeredményben egy
sztereotip jellegű szöveg van,
amit én ilyen esetekben a válófélben
lévő szülőknek ajánlani szoktam.
És a lényeg az, hogy mi, édesapád
és én vagy édesanyád és én,
attól függően, hogy ki az,
aki a gyerekkel beszél,
nem tudunk tovább egymással élni.
Ezért külön költözünk. De téged
mind a ketten továbbra is
ugyanúgy szeretünk, mint eddig.
Ez az, amit hangsúlyozni
kell és a gyerek stílusában,
a szülő és a gyerek kialakult
kapcsolatának formarendszerében
ezt kell gyerek számára
mindig elmondani.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a
gyerek soha nem akkor tudja meg,
hogy a szülők, tehát az anya
és az apa között valami baj van,
amikor azt a szülő elmondja. A
gyerek azt sokkal hamarabb tudja már.
Számos jelzésből, érzékeny
füllel és érzékeny lélekkel
hónapokkal, nem egyszer évekkel előbb
pontosan tudja, hogy valami nagy baj
van.
És az esetek jelentős részében
még valami rosszabbra is gondol,
mint ami a valóság. Tehát az, ha
megmondjuk a gyereknek a helyzetet,
ezzel nem mondunk neki újat. És végső
soron a fájdalmas bizonytalanságot
egy szomorú, de biztonságában mégis
megnyugtatóbb helyzet váltja fel.
- Azt hiszem, hogy megérthetjük Évát,
aki valahol a műsor közepén mondja,
hogy a gyerekek kedvéért egy ideig
megpróbált mindent titokban tartani.
Nem akart törődni a körülményekkel.
Nem látott, nem hallott és nem szólt
semmit a rosszról, ami őt körülvette.
Végül is feladta ezt a
filozófiáját vagy magatartását.
Éva szerepe, ebből a szempontból
a gyerekeivel való magatartása,
helyeselhető vagy nem?
- Én a magam részéről nem
szeretem ezt a magatartásmódot.
És az a tapasztalatom,
hogy soha nem vezet jóra.
Hiszen ez végső soron
a kivárás pozíciója.
Ha jól emlékszem, ki is mondja
Éva. Hogy arra várt, abban bízott,
hogy majd csak elmúlik s akkor minden
úgy fog rendbe jönni, mint előtte.
Az esetek java részében
ilyesmi nem következik be.
A konfliktus, ha létrejön, mindig
veszedelmesebb, ha elfedett
konfliktus,
mintha nyitott, nyílt.
Akár abban az esetben is,
ha hamarabb vezet
el a kenyértöréshez.
Mert az az időszak, ami ebben az
elfedett, a konfliktus fedett
légkörben zajlik,
senkinek sem békés
és nyugodt az élete.
Olyan feszültség tömeg
gyűlik föl egy családban,
a gyerekekben, házastársakban,
amely végül is a robbanást
sokkal erőteljesebbé,
intenzívebbé és veszedelmesebbé
teszi.
- Én nem tudom, hogy vitatkoznom
kell-e azzal a véleményeddel,
hogy te nem érted meg
Évát, a feleséget,
aki sokáig türelmes, sokáig
tartogatja a konfliktus felfedését.
Mi a műsorainkban azt hirdetjük és
próbáljuk a nézőket is arra rávenni,
hogy legyenek toleránsak,
türelmesek, megértőek
a konfliktusokkal és
a problémákkal szemben.
De hát akkor hol van, hol kezdődik
és meddig tarthat egy ilyen toleráns,
türelmes magatartás?
Azt hiszem, nagyon-nagyon fontos
a kérdés, amit föltettél.
Az ugyanis a helyzet, hogy ha
elhallgatok egy konfliktust,
amely kettőnk között, adott
esetben a házastársak között feszül,
az nem igazi tolerancia.
Mindig igaz az a törvény,
hogy az elfedett konfliktusok
nem vezetnek jóra.
Toleráns csak nyitott konfliktusokkal
szemben lehet egy ember.
Tehát leülünk, beszélünk róla.
És képzeljék el kedves nézők,
esetleg még ez is előfordul,
hogy a mi Zoltánunk azt mondja
hogy igen Éva, igazad van, de most
egy súlyos emberi konfliktust élek
át.
Végül is választanom kell. Vagy
téged vagy Jutkát választom.
Adj nekem döntési időt. Mert
fogok dönteni. Választani fogok.
De most benne vagyok a
konfliktus kellős közepén.
Toleranciáról akkor beszélünk
és akkor kell beszélnünk,
hogy ha ez a mondat türelemre
inti és türelemre készteti Évát.
Egy nyitott konfliktusban
vár és esetleg besegít.
Sőt! Harcol önmagáért is. De ad
döntési lehetőséget a partnernek.
Ehhez persze hozzátartozik az
is, hogy a partner dönteni akar.
Ez a legnehezebb dolog, kedves nézők,
a döntés, ami mindig választás.
És a választás, ami mindig
magában foglalja a lemondást is.
Ezt szeretjük a legkevésbé.
Szeretnénk megtartani mindig
Évát is és Jutkát is. Zoltánnak
is ez a nagy problémája.
De ez lehetetlen. Választani kell.
És a választás magában foglalja,
hogy a másikról le kell mondani.
- Azt hiszem, hogy kedves nézőink
majd a következő, befejező részben
két hét múlva, hogy Zoltán végül
is választott és hogyan választott.
...
Több

Személyek

10:22:45

dr.Ranschburg Jenő, pszichológus

Kiemelt részek

09:48:04

Családi kör: Ne hallj!