Korlátozott tartalom. Kérjük fáradjon be egy NAVA-pontba a teljes videó megtekintéséhez. A NAVA-pontok listáját ITT tekintheti meg.

Idézet a műsorból.
Őseink nyomában
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. április 02.
Időpont: 15:33:40 | Időtartam: 00:51:52 | Forrás: Duna TV | ID: 1832070
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 51 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Őseink nyomábanMűsorújság szerinti cím: Régészeti szenzáció az Urálon túli sztyeppén
Teljes leirat:
- Kelet felé haladva túl a Kárpátokon
túl a hatalmas Dnyeszter, Dnyeper,
Don és Volga folyókon elérkezünk,
az Ural hegység vidékére
oda, ahol a magyarság már évszázadok
óta eredetének gyökereit keresi.
Annak idején a 13. században már
Julianus barát is
a Volgán túl kereste és találta meg a
keleten maradt magyarokat.
Ázsia kapujában járunk a ligetes
sztyeppén
Oroszország és Kazahsztán
határvidékén.
A végtelen eurázsiai sztyepp északi
peremén Kunasak járásban
ma főleg baskírok, szibériai tatárok
és oroszok élnek.
Gulyáikat, méneseiket és nyájaikat
legeltetik e-füves ligetes tóvidéken,
de földet is művelnek.
2009-ben koraközépkori leletekre
bukkantak az Uelgi-tó mellett.
Az Orosz Tudományos Akadémia régészei
és a Dél-Uráli Állami Egyetem
munkatársai feltárásokat kezdtek
és a leletek hasonlósága alapján
hamar felmerült,
hogy a nagykiterjedésű, döntően a
9-11. századra keltezhető temető
kapcsolatban állhat a honfoglaló
magyarsággal.
Ezt felismerve az orosz szakemberek
felvették a kapcsolatot
magyar kollégáikkal, hogy közösen
folytassák az ásatásokat.
Így több mint harminc év szünet után
2013-ban újra indult
az orosz-magyar tudományos
együttműködés
a korai magyar történelem régészeti
kutatására,
aminek első lépése az Uelgi temető
feltárása
és a csontanyag genetikai
elemzése lett.
A munkában magyar és orosz
specialisták együtt vesznek részt.
(oroszul énekelnek)
- Az Uelgi temetőt négy évvel ezelőtt
fedeztük fel 2009-ben,
fémkeresősök munkájának köszönhetően.
A fémkeresősök véletlenül tévedtek
erre a területre
és elkezdték felszedni a felszínről
közvetlenül a fű alól az első
tárgyakat.
Szerencsére rendes srácok voltak,
akik tudják mi a régészet,
ezért két hét múlva értesítettek a
lelőhelyről.
Kijöttünk ide és elkészítettük az
első felmérést.
A terület jelenlegi elképzelésünk
szerint körülbelül öt hektár.
A magyar kollégák geomágnesen
felmérésének köszönhetően
valószínűleg pontosíthatjuk a
halomsírok,
azaz a kurgánok elhelyezkedését,
alapterületét.
E halomsírok alacsonyak voltak és
széthordták, szétszántották azokat,
ráadásul többször is kirabolták,
ezért az információnak csupán
tíz százaléka maradt érintetlen.
Morzsánként gyűjtöttük össze azt az
anyagot,
amely a népvándorlás kor végének a
népek egymásra hatásának bonyolult
mozaikjává kezd összeállni.
Itt az Uelgi-tónál találjuk a
legkésőbb keletkezett
kusnarenkovói és karajakupovói
kultúrához köthető kerámiákat.
Ez az eurázsiai nomád civilizáció
virágkora, egyik csúcsa volt.
Ennél virágzóbb csak a tatárjárás
kora
és a Dzsingisz kán birodalma volt.
A 9-10. században ez teljesen
egységes teret alkotott.
- Magyar részről a Magyar Tudományos
Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpontja
által létrehozott
Magyar Őstörténeti Témacsoport és a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Régész Tanszéke kapcsolódott be az
ásatási munkába.
A magyar régészdelegáció vezetőjét,
Türk Attilát
kérdeztük az együttműködésről.
- Egy már három éve folyó ásatásba
csatlakoztunk be magyar oldalról,
tekintve, hogy a honfoglalás kori
leletanyag,
régészeti hagyaték genezisében
feltehetően fontos szerepet játszó
leletanyagot tárnak fel itt a
kollégák.
Az ásatás előkészítésénél az orosz
kollégák jelezték,
hogy néhány specialistára, szakértőre
szükség lenne,
ezek a területek elsősorban az
antropológia
és a genetikai vizsgálatok,
paleobiológiai, ezen kívül
a lelőhely nagykiterjedésére való
tekintettel hasznosnak gondoltunk egy
magnetométeres felmérést, amely
arra fog nekünk választ adni,
remélhetőleg, hogy a következő
években
milyen irányban mozduljunk el,
hol nyissunk új szelvényeket.
Ezen kívül állatcsontokat feldolgozó
oszteológus kolléga is érkezett
velünk.
A régészek közül pedig úgy hoztunk
magunkkal specialistákat,
hogy van egy honfoglalás kori,
kora Árpát-kori kerámiák
magyaros történethez kapcsolódó
kerámiát jól ismerő specialista
Merva Szabina illetve a fémleleteket,
honfoglalás kori fémleleteket és azok
tágabb közép-európai kitekintését
jól ismerő régész, Langó Péter is
eljött velünk.
Számunkra legizgalmasabbnak tartott
leleteket tartalmazó sírokból
veszünk genetikai mintavételre
archeogenetikai vizsgálatokhoz
mintákat.
Ezt a Régészeti Intézet
Laboratóriumában
vizsgálatra fog kerülni.
- Nekünk, magyaroknak ez a kérdés
azért nagyon fontos,
- mert mint említettem -, ezen a
lelőhelyen,
ennek a lelőhelynek az anyagában
találjuk a legnagyobb számú
és legjobb minőségű leletanyagot.
Ebben elsősorban a rozettás
lószerszám vereteket emelném ki,
amelyeknek több fajtája is és
két-három altípusát sikerült
megtalálni, elkülöníteni eddig ismert
leletek között.
Ezeknek a hasonlósága gyakorlatilag
olyan fokú,
hogyha Magyarországon találnánk őket,
nem tudnánk elkülöníteni,
hogy ezt most keleten vagy pedig
Magyarország területén találnánk,
ez mindenféleképpen jelent valamit,
mindenféleképpen értelmeznünk kell,
és ne felejtsük el, ennek a
hátterében ott van az,
hogy nem csak az, hogy itt
megtaláljuk,
hanem más területeken pedig nincs.
Nem mindegy, hogy honfoglalást
megelőző leletekről beszélünk,
vagyis a honfoglalás kori leletanyag
keleti gyökereit kutatjuk,
vagy pedig honfoglalást követően
illetve azzal párhuzamosan
földbe került kelet-európai
leletekről beszélünk.
Ami lehet kereskedelmi vagy éppen
esetleg a keleten maradt
magyarokhoz köthető leletanyag,
ugye ez teljesen más megítélés alá
esik, ez utóbbi
szerintem legalább annyira fontos és
korábban jóval elhanyagoltabb
kutatási terület volt.
Nem csak a gyökerek, hanem valójában
utólagos visszahatások
vagy kapcsolatok és ezért talán most
talán szerencsésebb így
összefoglalóan a honfoglalás kori
leletanyag
keleti kapcsolat rendszeréről
beszélni.
Hiszen azt, hogy 895 előtt vagy,
895 után került földbe ez a tárgy,
ezt azért még sok helyen nem tudjuk
egész pontosan megmondani.
Ugyanakkor viszont ennek a keleti
leleteknek a megítélésében
és értékelésének ez az alapvető
színe Kanonja.
A parton húzódik az első kurgen sor,
ami ugye a talaj kiemelkedés,
az alapkőzet kiemelkedésére ráépített
kurgánokat jelenti.
Közötte van egy mélyedés, abba a
mélyedésbe folyik
a magnetométeres felmérés, illetve
itt ahol állunk
ez a terület pedig a lelőhelynek a
központja, a legmagasabb kiemelkedés,
ez van eddig a legrészletesebben
megkutatva.
- Valamikor a 19. században a magyar
régészet hajnalán,
már megfogalmazódott az az igény,
hogy ugye megtalálják
a honfoglaló magyaroknak a korábbi
szállásterületeit.
Az Ural déli részén vagyunk.
Ezt a részt korábbi kutatás nem
gondolta volna,
hogy be lehet kötni a magyar
etnogenezisbe,
a magyar kora történetbe.
Hogyha bebizonyosodik az a
feltételezés, hogy itt tényleg egy
a magyar kora történettel kapcsolatba
hozható temetővel találkozunk,
akkor ez egy áttörést jelent a
megítélésem szerint.
A régészet az alapvetően a tárgyakból
indul ki,
tehát azt nem fogjuk tudni soha
megmondani,
hogy akiket itt találtunk milyen
nyelven beszéltek.
Az itt előkerült tárgyak között
egyszerre vannak jelen
az urali régióra jellemző leletek,
azokkal a lelettípusokkal,
amelyek viszont már elsősorban
a Kárpát-medencei lelőhelyekre
jellemzőek.
Tehát egy keveredés találunk
egyrészről,
másrészről, ami meglepő és, ami
furcsa,
hogy nagyon sok lelet, amit itt
találunk
közvetlenül kapcsolódik azokhoz a
tárgyakhoz,
amelyek a Kárpát-medencébe
előkerülnek.
Nincs köztük nagy űr és ez ugye
azért érdekes,
mert ugyanúgy ahogy a divat, ahogy
a nyelv,
ahogy a kultúra folyamatosan
változik,
ezek a tárgyak is folyamatosan
változtak és átalakultak.
Mindabból pedig, hogy itt közel
hasonló tárgyak vannak
mint ami a Kápát-medencébe,
hát ez elég elgondolkodtató és elég
érdekes.
Hogyha még azt is hozzátesszük,
hogy számos olyan lelettípus
található meg itt ebben a tágabb
régióban,
amelynek további vonatkozásai a
szomszédos körzetekben nincsenek.
Gondolhatunk itt az úgynevezett
rozettás veretekre,
bizonyos övveret típusokra.
Tehát nem arról van szó, ebben a
tekintetben,
hogy egy folyamatosan elterülő egy
mindenhol meglévő divatjelenséget
találtunk meg itt is, hanem egy olyan
jelenség csoportot
sikerül megfigyelni, olyan tárgyakat
sikerül megfigyelni,
amik itt vannak meg.
Vannak persze bizonyos párhuzamai
a mai volgai bolgár területen.
Nem sok - megjegyzem -,
itt már sokkal több került már elő
erről a lelőhelyről,
mint amit mindeddig ismertünk
Kárpát-medencén kívül.
Illetve nagyon sokan a
Kárpát-medencében,
vagy miként jön ez létre ez a fajta
kapcsolat,
vagy esetleg az anyagi kultúra más
vonatkozásai miatt
ezek nem is magyarok, hanem csak a
magyarokhoz közelálló
hasonló viseletű népesség?
Ez egy keleten maradt közösség?
Ez egy visszafelé vándorló közösség?
Tehát, számos kérdés van,
amit még sok-sok év kutatása kell,
hogy tisztázzon.
Az, hogy ilyen leleteket találnak itt
az orosz kutatók
és mi ebbe szerencsés módon
bekapcsolódhatunk.
Nagyon fontos, mert még korábban
egy nehéz, rögös úton
jutottak el a kutatók arra, hogy
Oroszországba kutathassanak,
most az orosz kutatás igénye és az
ő kutatási szempontjaik is
ugyan ezt erősítik, tehát ők is
keresik, ők is kutatják
a magyaroknak eme korai stádiumait.
Együtt orosz kutatók és magyar
kutatók sokkal többre mennek,
sokkal messzebb látnak.
Meggyőződésem szerint
hosszabb távon egy jóval pontosabb,
jóval összetettebb kép rajzolódik ki
erről az anyagi kultúráról és arról,
hogy, hogy is került ez a nép
a Kárpát-medencébe, hogyan változott
meg miközben
a szteppét keresztülszelve
Kárpát-medencébe alkotott
több mint ezer éves államot.
(zene)
- Egy a tízes méretarányban rajzoltuk
le az objektumot,
hogy pontosabban dokumentáljuk a
gödör körvonalait.
Külső és belső határait, a leletek
elhelyezését.
(zene)
- Már három éve kutatjuk az Uelgi
temetőt.
Tavaly tártuk fel a temető egyik
legizgalmasabb halomsírját,
melynek közepén két temetkezés került
elő, két nagy temetkezési zóna,
ahol az antropológus véleménye
szerint
legalább hat személy lehetett
eltemetve.
A sírgödröt keleti oldalon egy
áldozati hely határolta,
amely lófejekkel volt kirakva.
A töltés nyugati oldalán pedig, ahol
összeért
egy felszínre bukkanó sziklával,
egy kincsekkel teli rejtekhelyet
találtunk.
Ez egy olyan tárgydepó, amit a
temetkezés készítői
el akartak rejteni, és amibe övek
- ha jól emlékszem -, három darab
szabja, lószerszám, kengyel, zabla
és fémdíszek voltak.
A sír ezen részén szokták a zablákat,
kengyeleket elhelyezni,
nagyjából a lábnak ezen a részén.
E mellékleteknek az ágyék tájékára
vagy a lábak alá való elhelyezése
nagyon jellemző a 9-10. századi
nomád temetkezésekre.
- Néhány élőlény, állat ábrázolásos
veretünk van, ami nagyon fontos,
és ami talán számomra különösen
izgalmas, hogy a honfoglalás kori
leletanyagra oly nagyon jellemző a
növényi motívumok, díszítmények,
illetve azoknak precíz megformálása.
Itt elsősorban valamint
levélszéleinek
a bevagdalásokkal díszítetten
recézett díszítés,
illetve a veret hegyén kétszer
összehajló
fél palmettát mintázó veretek azok,
ami számunkra igazából fontos.
Van egy-két olyan sír,
a mienket fölülírja az ismereteinket.
Bár ne felejtsük el, hogy mi azért
tanulni jöttünk ide alapvetően,
hiszen a helyi leletösszefüggéseket
nekünk először meg kell tanulnunk,
meg kell ismernünk a helyi
kultúrákat,
a helyi régészeti anyagot,
kislánysírnál ott a túlsó végén.
Az egy rendkívüli izgalmas sír abból
a szempontból, hogy egy sírba
találom meg, tehát valójában egy
időrendi horizont,
olyan tárgyakat, ami az Urálnak a
nyugati oldalán jellemző
nyevominói, lomovátai kultúrához
tartozó tárgyak,
illetve hajfonatdíszek, nyakékek
tekintetében,
meg a gyöngyök tekintetében
mondható el,
ugyanakkor viszont a lószerszáma,
a lószerszámnak a díszítése
teljesen egyértelműen keleti
Minuszinszki-medence irányába mutató
altáji vidékig általánosságban
elterjedt.
Veret típusok vannak benne,
amit hogyha nem együtt találok így
egy sírba,
akkor későbbre kelteztük volna.
- Ezek a gyöngyök üvegből készültek,
különböző formájú, rúd alakúak,
vannak benne sárga meg a kék szín
dominál elsősorban.
Gyöngy lelet az viszonylag ritka.
- Ebből a szempontból ez a sír
rendkívül fontos,
hogy úgy tűnik, hogy ezek a tárgyak,
ezek a lószerszám veretek
ezek egy kicsit hamarabb megjelennek
vagy pedig a nyugati területeknek
a kronológiáját kell egy kicsit majd
átvizsgálni.
- Számunkra magyar szempontból nagyon
izgalmas ez a szablya keresztvas,
amelyet itt látunk, ez az úgynevezett
csónak alakú vas szablya keresztvasak
típusába tartozik, amely a
honfoglalás kori leletanyagban is
meglehetősen nagy számban fordul elő.
Nagyon fontos azok a kétgömbös
végződés,
amelyet nem lapítottak el, hanem
kifejezetten gömbös.
Mivel telep leletek nincsenek azok
alapján a jelenségek alapján,
amiket közvetlenül meg tudunk
vizsgálni.
Teljes lócsontvázat eddig egyetlen
esetben sem figyeltünk meg.
ez mindenesetben csak részleges.
Egészen biztos, hogy a nagy
állattartásnak a nyomait látjuk.
Földművelésre utaló nyomokat eddig
nem került elő lelőhelyén,
de ismerve a földrajzi környezetet
igazából erre nem is nagyon
számíthatunk.
(zene)
- Amikor megérkeztünk majdnem ugyan
ilyen szép idő volt,
másnap viszont rosszabbra fordultak a
dolgok és három-négy napig csak esett
és fújt a szél és elázott minden.
Nagyon könnyű volt beilleszkedni
közéjük, nagyon barátságosak,
a nyelvi akadályok leküzdése után már
nagyon folyékonyan mentek a dolgok,
mind munkaközben, mind pedig este.
Egyik nap estefelé minden orosz
eltűnt, előkészítették,
amit a saját diákjaikkal szoktak,
mikor elvégzik az iskolát,
akkor egy ilyen beavatási szertartás.
Mindenféle feladatokat kellett
elvégezni és a végén
tiszteletbeli orosz régésszé avattak
bennünket.
- Az a feladatunk, hogy többé-kevésbé
eredeti állapotában megőrizzük
a beérkező régészeti lelelteket,
vagyis csontot, edényeket,
fémtárgyakat.
Ezek itt például különböző övveretek.
Mindegyik felén erős patina van.
Aranyozottak, réz-ezüst ötvözetek.
Itt van ez az övveret például.
Valószínűleg egy övgarnitúra része,
felülete erősen patinás,
ami mögött tisztítás közben meglátjuk
az aranyozást.
Anyaga pedig nem túl jó minőségű
ezüst,
különböző arányokban rézzel keverten.
A vereteken kívül vannak érdekes
ruhadíszek is,
amelyek laposak, valószínűleg ruhára
vagy fejkendőre valók.
Ezeken nincsenek rögzítő szegecsek,
textilre varrhatták őket.
Természetesen vannak csatok is,
mint az öv része,
ezek is patinásak, hiányzik belőlük
a pöcök,
és sokszor a szegecsek is hiányoznak.
Általában ezüstből vagy bronzból
készülnek.
Itt van még egy érdekes tárgy.
Csüngő vagy függő?
Valószínűleg egy nagyobb csörgő vagy
lovas csüngő sor része, csepp alakú.
Ebbe a hurokba bőrt húztak, egy
kicsivel feljebb
ugyanilyen függő volt, majd még egy,
és még egy,
és így lehetett vagy négy-öt darab.
Ezek nagyon széles körben elterjedtek
az eurázsiai régióban,
a kazároktól az Altáig, tipológiailag
nagyon hasonlóak.
- A sírok és az emberi leletek nem
egyenként individuálisan
egy-egy csontváz formájában kerültek
elő,
hanem nagyon sok kevert réteg van.
Abból az anyagból, amit én láttam
lócsontok, lócsontmaradványok,
jelentek meg.
Számomra érdekes módon,
kutya, disznó, egyéb ilyen típusú még
nem került elő.
A humán csontok tekintetében szinte
kizárólag felnőtt korcsoportra
vonatkozó adataink vannak.
Nincs arra magyarázat,
hogy mért nincsen
gyermekkorosztály?
Itt, most a kollégák egy sírt
találtak,
amelyen most kisgyermek korosztálynak
minősül.
A testméretek azért jóval
nyomottabbak,
tehát a férfiaknál is azért,
hogy ha ilyen
százhatvan-százhatvanhárom centiméter
közötti magasság van,
az már egy ilyen átlagos, jónak
mondható testmagasságnak számít.
Volt egy erőteljes robosztus a
többiből kilógó,
majdnem száznyolcvan centire tehető
testmagasság.
Ami nagyon meglepő volt, szuvas fog
egyetlen egy korona felületen,
egyetlen egy részén a fogazatnak nem
fordult elő.
A koponya, főleg az arc, amely
azokat a finomabb jellegzetességet
tartalmazza, ahonnan mondjuk ezeket,
az úgynevezett keleti,
pontosabban fogalmazva ázsiai
jellegzetességeket
meg tudjuk figyelni,
sajnos ennek nagyon híján vagyunk.
Itt van ez a kis kiugrás, egy
jellegzetes avar népességeknek
a mongoli csoportjaival összefüggésbe
hozható dolog.
Mindenki számára jól mutatja azt,
az arcsíkban való eltérést,
ami a népességeket egymástól
megkülönbözteti
ebbe a nyugat-keleti tengely
tekintetében.
Ami a legszembetűnőbb ennek a
pofarésznek ez a kitöltöttsége,
tehát igazából ez a bizonyos
pofa árok, kis beugrás,
ez ezeknél a népességeknél se a külső
fizikai jegyek alapján,
tehát ugye bőr szövet meg egyéb
alapján se jelentkezik.
De, hogyha az alatta lévő csontot
megtekintjük,
akkor nagyon jól látjuk, hogy egy
nagyon sík arc régióban nem ugrik ki
az orrgyök tehát nincs, olyan típusú
majdnem azt lehet mondani
a szemüveget sokkal nehezebb
feltenni.
Történetileg még könnyű megfogni,
de biológiailag kiszámíthatatlannak,
tehát ebbe az egészen hihetetlenül
kevert eurázsiai vonalba,
aminek egy csomópontja ez az urali
régió,
itt igazából úgymond elvárható minden
népességtől,
hogy magára szedjen egy kis keleti
elemet.
(zene)
- Ezen a területen egy helyre
összezsúfolódó
lómaradványokat tártunk fel.
Minden jel szerint ez a temetés utáni
rituális és halotti tornak a
maradványa vagy ezeket a lovakat,
úgymond a halottal együtt a
túlvilágra küldték.
Hasonló áldozati hely ezen a
lelőhelyen nagyon sok van,
gyakorlatilag minden nagyobb halomban
van egy vagy két hasonló rituális
áldozati hely.
- Sírokat látunk.
A sírokban régészeti leletek,
csontok, azonban ezek nem csak
egyszerű tárgyak.
Tisztelettel kell viselkednünk velük
szemben,
hiszen itt minden egyes sírban
valaha élő emberek nyugszanak,
öregek és fiatalok egyaránt.
Olyanok, akik dolgoztak, küzdöttek,
küszködtek, szerettek,
háborúztak, védték a hazájukat és a
többi...
Olyan emberek, hús-vér emberek, akik
érző lények voltak,
hiszen például a temető túloldalán
egy kislány sírja van,
egy három-négy év körüli kislány,
akit nagyon ékes tárgyleletekkel
együtt temettek el.
Képzeljük csak el a szülei fájdalmát,
amikor elvesztették ezt
a három-négy éves kislányt.
Attól függetlenül, hogy az őseinket
vagy más nép,
bizonyos, hogy minden egyes sírban
egy-egy életút van,
és így is kell hozzájuk viszonyulni.
- Az Uelgi-tónál folytatott ásatások
komoly visszhangot keltettek
a tudományos életben.
Az Orosz Tudományos Akadémia
vállalta,
hogy fennállása alatt először
kifejezetten
a korai magyar kérdéskörnek szentel
magyarok az eurázsiai szteppén címmel
egy négynapos nemzetközi
konferenciát.
Erre egy ukrajnai szimpózium után
2013 augusztusában került sor.
Nem csak az Uelgi ásatásokat mutatták
be, hanem a tágabb térség régészeti,
nyelvészeti és etnikai kérdésekeit is
ismertették a téma szakértői.
A konferencia a délnyugat-szibériai
erdő sztyeppe kora középkori
erődített településeinek
bemutatásával kezdődött.
A résztvevőket az ásatást vezető
régész Natalja Matvejeva kalauzolta
Prigovo erődített település hajdani
sáncain.
- A kora középkorig az erdő sztyeppe
teljes déli részén
a szakák és szargaták nomadizáltak,
de ide is beszivárogtak.
A szargatkai kultúra lelőhelyei
Kurgán városától jóval délebbre is
előfordulnak az erdős sztyeppén,
de ez egy fajta védelmi sáv volt,
ami gátat szabott a nomádoknak.
Harminc kilométerre innen kutattam
a raffaelovói erődített települést is
utána jött Kolopvszkoje és még
néhány.
Könyvemben beszámoltam erről az
erődített településláncról.
Ezek ellenőrizték keletre és nyugatra
is az Iszety folyót,
mert a hadjáratok felvonulási útja
ebben az irányban haladt.
Az itt élő népesség egy fél nomád
lakosság volt.
Nyáron az állatokat tizenöt-húsz
kilométerre kiterelték,
és kisebb aklokat létesítettek.
Temetkezések itt is, ott is
előfordulnak.
Hatvan-száz négyzetméter területű
házaik fából épültek,
nagyon fejlett volt a építészetük.
A régi veremházakat ott hagyták és az
újakat mellé építették.
Az új veremházakat a már feltöltődő
régiek helyén is létesítettek.
- A konferencia résztvevői másnap az
Uelgi-tónál folytatott
ásatások helyszínére utaztak.
A résztvevők a korszakalkotó
jelentőségű ásatás leletanyagával
és az ásatási helyszínnel ismerkedtek
meg.
A régészeti táborban tartották meg a
további előadásokat is,
majd röviden összefoglalták
gondolataikat, számunkra.
- Uelgi egy nagyon izgalmas lelőhely,
amely összekötő láncszem
Árpád fejedelem korának magyarjai és
az Uralon inneni Káma melléki
kelet tatársztáni magyarok között.
Most már beszélhetünk arról, hogy
arra a kérdésre,
hogy voltak-e itt magyarok ősei?
Igenlő választ adhatunk.
Az Uralt és Magyarországot ezek a
történelmi szálak kötik össze.
A régészeti leletanyag és többek közt
az Uelgi lelőhely is azt mutatja,
hogy ez bizonyított tény.
Mit tudnánk még erről vitatkozni?
Ötletek sokaságát lehet még
kitalálni,
de a leletanyag megszabja a
kereteket.
- A magyarok ősei valaha itt éltek
Nyugat-Szibéria területén,
és jelenleg ez tudományos
konszenzusnak tekinthető.
Azt is tudjuk, hogy 895-ben Árpád
vezette a magyarokat
a Kárpát-medencébe. Problémás csak a
két hely közötti szakasz maradt,
hogy a nyugat-szibériai ugor törzsek
hogyan kerültek a Kárpát-medencébe.
A hét-folyó-vidéki ogur törzsek
nyugat felé vándoroltak,
és a nyári legelőre való vándorlásuk
során elkezdtek észak felé is
terjeszkedni.
Nyár közepén valószínűleg éppen
ezeket a területeket érhették el,
és még északabbra is eljutottak.
Itt találkozhattak a helyi ugor
törzsekkel,
akik ebben az időszakban részben
északabbra szorultak,
hantikká és manysikká lettek.
A magyarok elődei pedig lovas
nomádként kikerültek a sztyeppére,
és elérték a Dél-Urált. Nyári
legelőik, szállásaik az Urál keleti
és nyugati oldalán is lehettek.
Mellesleg ezek a vándorlási útvonalak
majdnem a tizennyolcadik századig
megmaradtak.
A néprajztudomány dokumentálta, hogy
száz-százötven éve
a baskírok még ugyanezeken az
útvonalakon nomadizáltak.
Abból, hogy meg tudták őrizni saját
nyelvüket,
sajátos kulturális arculatukat, arra
következtetek,
hogy a nomád szövetségeken belül a
magyarok ősei határozott önállóságot,
autonómiát élvezhettek.
(zene)
- Az 1960-as, 70-es években a volgai
Bulgária területén
nagy kiterjedésű pogány-kori
temetőket tártak fel,
név szerint Bolsije Tarhanit,
Tankajevkát és Bolsije Tiganit,
amelyekben együtt jelentkeznek
különféle etnikai csoportok.
Ebben az időszakban Kazáriában
vallási harcok kezdődtek
az iszlámot és a judaizmust preferáló
csoportok között,
és ennek köszönhetően meggyengült
Kazária befolyása
a távoli Káma-menti, Urálon inneni
területük felett.
A magyarok és a besenyők között is
háború kezdődött.
A háborúban a besenyők győztek, és a
magyarok kénytelenek voltak
a Volga jobb partjára költözni, majd
tovább vándorolva
a Dnyeper-menti területeken
keresztül végül Pannóniába vonultak.
Másrészt viszont az Urálon inneni
Felső-Káma melléki ugrok közül is
sokan települtek át ide, akik szintén
a volgai Bulgária középső területein
települtek le.
A későbbiekben székvárosaik is itt
létesültek,
Bulgar, Biljar, Suvar. Ez is
egyfajta honfoglalás,
akárcsak a Kárpát-medencében.
A erdősztyeppén nem voltak állandó
települések,
ott megmaradtak a nomád ugor
csoportok,
akiket az általam elnevezett chiariki
kultúra népességével azonosítottam.
A Bjelaja-folyó mellett, ott, ahol a
Szim-folyó a Bjelajaba torkollik,
éppen Baskíria határán néhány
temetőt is feltártunk,
ezekben már muzulmán lakosság van,
akik sírmelléklet nélkül temetkeztek,
fejükkel nyugatra, de az arcuk
muzulmán szokás szerint délre fordul,
Mekka irányába. Néhány tárgyban,
temetkezésben mégis megmaradnak a
pogány hagyományok.
Például temetkezési maszkok
maradványait találtuk meg,
és ékszerek maradványait. A gyermekek
temetésekor pedig,
főleg, ha nem volt a közelben mulla,
ugyanolyan, kézzel formált,
gömbös aljú, zsineg díszes edényeket
raktak melléjük a sírba,
mint amilyenek a polomi lomovatovoi
időszakból ismerünk,
vagyis négyszáz évvel korábbról.
Tehát a temetkezési szokásokban még
négyszáz éven keresztül
megmaradt ez a kerámia típus.
A tizenegyedik század körül
asszimilálódtak teljesen a késői
ugorok, muzulmánokká váltak,
eltörökösödtek, beolvadtak a tatárok
vagy a baskírok közé.
Plano Carpini és Rubruk szerzetes,
akik áthaladtak e területeken
a Tatárjárás után, még azt írják,
hogy Nagy-Bulgáriától keletre
található Magna Hungaria.
- Ez az Uelgi temetkezési lelőhelyen
megtartott konferencia nagyon fontos,
mert itt kézzel fogható hagyatékát
láthatjuk azoknak az embereknek,
akik valószínűleg kultúrájukban és
nyelvükben, magyarok lévén,
itt maradtak, amikor a népesség
nagyobbik része nyugatra ment
Pannóniába.
Valószínűleg néhányan ezek közül az
emberek közül később találkoztak
európai szerzetesekkel, akik
ideutaztak az Urálba
és a Káma-mentére megkeresni
Magna Hungariát.
Természetesen nem konkrétan e
sírokban fekvők,
hanem úgymond leszármazottaik.
Kutatásaink során gondolom, hogy a
későbbiekben is
számos párhuzamot fogunk még találni
a Volga, Káma, Urál középkori
népessége,
illetve a korai, kilencedik-tízedik
századi Magyarország kultúrája között
Talán ez segít majd valamikor
megválaszolni,
hogy honnan is érkeztek a honfoglaló
magyarok,
hol vannak a gyökereik, és hogyan
tekinthető kultúrájuk
transzeurópainak,
vagyis az Uráltól a Kárpátokig
formálódónak.
- A népvándorlások korában az Urál
területén egy nagyon érdekes
temetkezési szokás alakult ki,
amelynél a halott arcát
valamiféle szemfedővel takarták le,
általában selyemből,
vagy bőrből, szőrméből, amelyekre
fém,
leggyakrabban ezüst maszkokat
varrtak.
Hogy ez a hagyomány honnan ered,
mely konkrét néppel került az Urálba,
egyelőre nem ismert. Fontos azonban,
hogy a magyaroknál
a honfoglalás korában éppen
ugyanilyen maszkok fordulnak elő,
mint amilyenek az Urál területén is,
de az Urálban e kulturális jelenség
folytatódott.
Új típusok jelentek meg, a maszkok
tovább alakultak,
és megmaradt az obi-ugor népek,
a hantik, manysik kultúrájában,
egészen a huszadik századig.
Nagyon szomorú, hogy már nem tudják,
hogy miért is készítik őket.
Tudják, hogy hagyományosan ezt kell
csinálniuk,
de hogy miért, arra már nem
emlékeznek.
Maszkokat eddig több, mint
huszonnyolc lelőhelyen találtak
a Káma-mente területén, Tatársztán
területén, például Tankajevkában,
az Urálon túl Nyugat-Szibériában.
Az pedig, hogy hasonló leletek
előfordulnak Magyarországon
és az Urál területén is, bizonyítja a
kultúrák rokonságát.
- A Középső- és Dél-Uráltól keletre
és nyugatra található területekről
származó régészeti lelet anyag
áttekintése közben felismertem,
hogy régészeti szempontból a
közép-uráli ugor,
és a dél-uráli korai magyar lelet
anyagból kirajzolódó fejlődési vonal
két különböző folyamatot jelent.
A kusnarenkovói, karajakupovói
fazekak itt,
az Iszety mentén alakultak ki, és
utána kezdtek elterjedni a sztyeppén.
Amint az Urál nyugati oldalán
a kusnarenkovói népesség,
a Bjelaja-, Káma-folyók, sőt, a Volga
medencéjének erdősztyeppei,
letelepedett, nagyon sűrűn lakott
közegébe került,
fokozatosan feloldódott.
A helyi bahmutinoi és turbasli
kultúrák lakossága asszimilálta,
és el is tűnt a nyolcadik századra.
Ez alapján nyilvánvaló,
hogy régészeti értelemben nincs
alapunk az Uráltól nyugatra,
illetve a Volga-menti régióban
Magna Hungaria őshazáról beszélni.
Az említett népesség tehát az Uráltól
nyugatra eltűnik a 8. századra.
Jóval később, a kilencedik század
végén Bolsije Tiganiban
váratlanul újra megjelennek a hozzá
köthető lelettípusok.
Ezzel párhuzamosan az Uráltól keletre
újfajta nomád emlékek tűnnek fel.
A korábbi lelet anyag ezen a
területen olyan állattartó
lakosságról vall,
amely időnként állandó településeket
is létesített.
A kilencedik században az Uráltól
keletre tömegesen megjelennek a
halomsírok,
ugyanakkor már nincsenek állandó
települések,
amelyeket ezekhez kötni lehetne.
Egyrészt az úgynevezett bajszos
kurgánokban található meg
az említett kerámia, másrészt a
bekesevo, husainovo,
naravcsatka típusú kurgánoknál, majd
pedig a Lagerevo Sztaraharilovo
temetőiben.
Egy olyan népességről van tehát szó,
amely az Urálon túlról,
annak keleti oldaláról, illetve én
azt mondanám,
hogy a kazah sztyeppéről jön. Az
Uráltól nyugatra Baskíria
főleg középső és északi erdős része
természet-földrajzilag
kevésbé alkalmas a nomád életmód
számára.
Az Uráltól keletre fekvő, és a
kazahsztáni sztyeppék ezzel szemben
a nomádok számára nyílegyenes
folyosók voltak.
Amikor az Uelgi felszíni gyűjtéseiből
származó anyagban
megtaláltuk a magyar csoportot, úgy
láttuk,
hogy ez megoldás lehet a korai
magyarok régészeti kérdéseire,
de amikor elkezdtük az ásatást,
megértettük,
hogy nem olyan egyszerű mindez.
Uelginek legalább 4 összetevője van.
Az egyik összetevő az uráli, amely
lényegében hozzávetőlegesen
a kora-középkori baskírok és
magyarok anyagi kultúráját képviseli.
Azért mondjuk, hogy uráli, mert
keverék. Ezek is, azok is.
Vagyis az Urál keleti és nyugati
oldalán is kellett, hogy legyenek.
A második összetevő is uráli,
a petrogromi és juginoi komponens,
amely gyönyörűen összevethető a
Középső-Urál északabbi erdős
területével.
Ez a kerámiában, és egyes permi és
szurguti típusú tárgyakban nyilvánul
meg.
A harmadik összetevő kipcsak altáji
népességet képviseli.
A negyedik, amely szintén nagyon jól
kimutatható a temetkezési rítus
alapján,
a kirgizekhez kapcsolható. Párhuzamai
kétségtelenül jelen vannak
a közép-kazahsztáni lelet
anyagban is.
Láthatjuk tehát, hogy a lelőhely
nagyon bonyolult, tarka képet fest.
A sztyeppén ekkor harcok zajlottak,
oguzok és besenyők,
kipcsakok és magyarok között.
A sztyeppe elég drámai tér volt.
Az erdősztyeppe, a sztyeppének ez
az északi sávja viszont
elég vonzó volt az etnokulturális
kapcsolatokhoz, a keveredéshez.
A korai magyarságra vonatkozó
kérdések megoldása
mindenképpen arra késztet minket,
hogy alapvető kérdésekre keressünk
válaszokat
az európai nomád és félnomád népek
történeti kérdéseire.
- A suboci típus elnevezést, mint
régészeti és kulturális meghatározást
én javasoltam, ezt a lelőhelyet az
1980-as években tárták fel Ukrajna
területén.
Suboci horizontja egy kronológiai
fogalom,
amely a Fekete-tengertől északra
lévő vidékre vonatkozóan jelzi
az etelközi magyar jelenlét
időszakát.
Kronológiai szempontból a horizont
egy kultúrára vonatkozó
bizonyos jellemzők együttese, amelyek
a magyarok etelközi tartózkodása
idején léteztek,
vagyis az időszámításunk utáni
kilencedik század közepétől
a század második feléig.
Összehasonlítva ezt a horizontot a
keleti területekkel
azt próbáljuk megérteni, hogy azokkal
egykorú-e,
vagyis minden hasonló emléket,
leletet,
ami a Volga-mentén, az Urál-mellékén,
az Urálon túl előkerül,
ugyanabban az időszakban használták-e
vagy ezekben egy egymást követő
láncolat szemei figyelhetők meg,
amely a magyarok nyugati irányú
vándorlását tükrözné?
A jelenleg rendelkezésre álló
lelet anyag alapján
nem beszélhetünk egy fokozatos
vándorlásról
Uelgitől a Fekete-tenger északi
régiójáig,
hanem inkább arról, hogy ezeken a
helyeken valamiféle divat helyben
maradt.
Vagyis ha a magyarok átvonultak
ezeken a területeken,
feltűnő kulturális hatással voltak,
amelynek határozott tükröződése
látható
a helyi anyagi kultúrában és éppen
ezt a magyar hatást láthatjuk
az anyagi kultúrában Urálon innen,
túl is, és a Volga-mentén.
Viszont biztosan kijelenteni, hogy
ezek az emlékek konkrétan
a magyarok rokonaihoz vagy magukhoz
a magyarokhoz köthetőek,
csak komplex vizsgálat révén lehet
a temetkezési rítus,
a szellemi és az anyagi kultúra
kontextusának vizsgálatával.
(zene)
- Ez azért egy fontos kutatási
terület,
mert ugyan a honfoglalás-kori
sírokban viszonylag ritka
lelettípusról van szó, addig viszont
a korszak telepeinek
lelet anyagának körülbelül
99%-át a kerámia teszi ki.
A két szóban forgó edény típus pedig,
ami valóban jellemző,
kis százaléka, de nagyon jellemző
a korszak kerámiájára
ez egyrészt a cserép bogrács,
elsősorban fém alakú cserép
bográcsokat kell elképzelni,
másodsorban az úgynevezett bordás
nyakú edény.
Rekoncepció tükrében igyekeztek
ezeket az edény típusokat
keletről eredeztetni,
elsősorban az úgynevezett saltovoi
kultúra területéről,
tehát a Kazár Kaganátus területéről,
kiindulva abból,
hogy a magyarok egy jó ideig ezen a
szállásterületen voltak.
Ma már úgy gondoljuk, hogy nem
köthetjük a keleti területekhez
a honfoglalás-kori kerámiát,
meggyőző, pontos formai
párhuzamok nem találhatóak ott.
Itt az ásatás során volt alkalmam
az uráli kerámiát is megtekinteni,
és úgy, ahogy az egyéb, tehát a
saltovoi területekkel,
úgy a Volga, Káma, uráli területekkel
is ugyanaz tapasztalható,
teljesen más edényspektrumról van,
teljesen más technológiáról,
formakincsről, díszítésről, úgyhogy
módszertani hiba lenne
azt gondolom, egyáltalán kapcsolatot
keresni az itteni,
korabeli fazekasság és a
kárpát-medencei
honfoglalás-kori, honfoglalási kort
követő két évszázad fazekassága
között.
- A szamarai Volga-mentén, tehát a
Volga középső folyásától keletre
vannak olyan emlékek, amelyeket
szerintem a korai magyarokhoz lehet
kötni.
Ezeknek a keletkezése nagyon tág
időszakot ölel fel,
legkésőbb az időszámításunk utáni
4-5. században már megjelennek.
Lehet, hogy már valamivel hamarabb
is,
és egészen a kilencedik-tízedik
századig fennmaradnak.
A legkorábbi lelet együttesek olyan
településeken kerültek elő,
amelyeket a szargatkajai,
bakaszkajai,
kusnarenkovói, karajakupovói és
nyevolinoi kultúrákhoz lehet
kapcsolni.
Ezek a régészeti kultúrák az
időszámításunk szerinti
első évezred első felétől a
8-9. századig léteztek.
Mivel ezek egy területen találhatók
és tartósan ott vannak,
törvényszerű, hogy felmerül bennünk
az a kérdés,
nem tekinthető-e ez a terület,
amelyen ilyen hosszú időszak
leletei előfordulnak, a magyar
törzsek állandó felügyelete alatt
állónak.
Nem lehetett-e a hagyományos nomád
vándorlási útvonalak része?
Azok a leletek, amik a
középső-szamarai Volga-mentéről
az ásatásaink során előkerültek,
arról árulkodnak,
hogy ez a terület az időszámításunk
szerinti első évezred nagy részében
a magyar törzsek befolyása alatt
állhatott.
Tíz temető ismert, feltételezhetjük
rövid életű települések jelenlétét is
A magyar törzsek, vagy egyes
csoportjaik
több alkalommal megfordultak, vagy
hosszabb ideig éltek itt.
Jelenleg már ki tudjuk mutatni a
8-9-10. századi
lelet horizontokat a településeken
is. Szerintem ez azt bizonyítja,
hogy nem valamiféle epizódszerű
szórványokat találtunk,
hanem ez ténylegesen az a terület,
amely akár Magna Hungaria
legnyugatibb része lehetett.
Bár még mindig elég homályos
elképzeléseink vannak
a korai magyarok kulturális
arculatáról,
akik a Volga mellékén és az Urálon
innen maradtak,
és akiket Julianus barát 1236-ban
megtalált.
(zene)
- Amikor a néprajz hajnalán elkezdték
az etnikai felméréseket
az orosz birodalom területén, azt
tapasztaljuk,
hogy rendkívül összetett volt az
etnikai térkép.
Kaleidoszkóp-szerűen épület egymásra
a népek.
Ha megnézzük a Volga-Urál
térséget,
a baskíroktól a tatárokig,
a mordvinoktól a marikig,
a kazakoktól a manysikig, és még
sorolhatnám a különböző népeket,
nem egységes határokkal körülvett
nagy területeken éltek,
mint hogyha mai államok lennének,
hanem épp ellenkezőleg.
Rendkívül színes etnikai térképet
találunk,
és semmi okunk sincs azt
feltételezni, hogy valaha 1000, 1200,
vagy 1500 vagy bárhány évszázaddal
ezelőtt bezzeg,
mint egy államhatárok vették körül a
népeket,
és úgy éltek egymás mellett, hogy
etnikailag homogén,
nagy régiókat alkottak volna.
Felmerül annak a kérdése,
és ezt meg kell vizsgálni a
későbbiek során,
hogy a különböző területeken, ahogy
most a konferencián előkerült,
Szamarától a Volga-Káma vidékig,
az Ufa felső folyásától a Bjelajaig,
az Urálon túli terület, ahol most is
vagyunk, a kazah sztyeppéig,
különböző magyar csoportok egymástól
nagy távolságra élhettek úgy,
hogy nem alkottak egységes tömböt,
hanem részei voltak
az etnikai kaleidoszkópnak. Ezeknek
egyes csoportjai akár elvándoroltak
nyugatra,
más csoportjai délre, megint mások
maradhattak a helyszínen,
tehát olyan új kérdések merülnek fel,
amiket meg kell vizsgálnunk.
Amikor vizsgáljuk a kora-középkor
népesség-történeti folyamatait,
akkor a történészek nagy gondban
vannak,
hiszen erre a területre, ami a Volga,
Aral-tó, Altaj és a szibériai vidékek
írott forrás ott szinte egyáltalán
nincs.
Éppen ezért a régészet szerepe megnő.
- Létezett egykoron egy óriási
eurázsiai nomád világ,
amelyben a korai magyar
etnopolitikai egység is formálódott.
Itt nem csak régészeti adatokra
gondolok,
hanem ideológiára, kultúrára, magyar
nép hagyományainak együttesére.
Azokat a kulturális jelenségeket,
amelyek itt formálódtak,
a magyarok magukkal vitték mai
lakóhelyükre, a Kárpát-medencébe.
Régi magyar írott források is
említik,
hogy a népesség egy része keleten
maradt.
Jelenleg erőfeszítéseinket arra
fordítjuk,
hogy megtaláljuk itt tartózkodásuk
nyomait.
A toponímiai, etnonímiai és
antroponímiai anyag arról árulkodik,
hogy a magyarok nyomot hagytak ezen
a területen,
még jóval később, a 13-14-15.
században is.
Az anyag mutatja, hogy éltek magyarok
a Volga-uráli területen,
de a kazahsztáni sztyeppéken,
a keleti Desti Kipcsak területén is.
A középkori muzulmán földrajzi
irodalomban
Desti Kipcsaknak nevezték ezt a
hatalmas sztyeppei világot,
amely gyakorlatilag a Dunától az
Irtis-folyóig terjedt.
A keleten maradt magyarok részei is
itt élhettek
és beolvadtak a török nyelvű
törzsek hatalmas tömegébe.
(zene)
- A Magyar Őstörténeti Témacsoport
2012 februárjában jött létre
a Magyar Tudományos Akadémián,
azon belül is a Bölcsészettudományi
Kutatóközpontban.
Hála Istennek a kezdeményezés
pozitív visszhangra talált,
mind az Akadémián belül a témával
foglalkozó kutatók,
mind pedig az ország legkülönbözőbb
kutatóhelyein,
egyetemein dolgozó kollegák nagyon
szívesen mondtak igent a hívó szóra.
A Magyar Őstörténeti Témacsoport
munkálkodásában
a régész kollégáknak a támogatása
kiemelt szerepet kapott,
annak érdekében, hogy azokat a
munkákat,
amelyek hosszú időn keresztül sajnos
szüneteltek a régi Szovjetunió,
a mai Oroszország területén, ismét
elindítsuk.
Az egyik legjelesebb kutató, aki az
oroszországi kutatásokban
oroszlánrészt vállal és egyáltalán,
az orosz kutatókkal való
kapcsolattartásban is elévülhetetlen
érdemei vannak, Türk Attila,
aki idő közben a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem oktatója is lett.
A csoport létrehozása mögött
természetesen ott volt
az a megfontolás is, hogy a mai
Magyarországon
a magyar őstörténet iránt mondhatni
elemi erejű érdeklődés nyilvánul meg.
Előadás sorozatokat szervezünk,
az egész témát áttekintő
konferenciákat szervezünk
és megindultak olyan projektek,
amelyek bizonyos területeknek,
hogy így fejezzem ki magam,
a rendbetételét célozzák.
Hogy csak egy konkrét példát mondjak,
szöveg korpuszt akarunk létrehozni,
amelyben a székely rovásírás összes
hiteles emléke megtalálható lesz
megfelelő kutatástörténeti
kommentárok kíséretében.
- A Kárpát-medencében feltárt
honfoglalás-kori lelet anyagnak
a keleti kapcsolatrendszerét,
gyökereit igyekszünk feltárni.
A mai Baskíriának a dél-nyugati
területei nincsenek megtelepülve,
tehát itt lelet anyagot nem ismerünk.
Gyakorlatilag Baskíriának elsősorban
a keleti felén,
az Urálon túli részen találunk olyan
leleteket,
amelyek szoros párhuzamot mutatnak.
Ezek akár a részben keleten maradt
magyarok hagyatékát is
reprezentálhatják,
ami természetesen nem kevésbé fontos
kérdés számunkra.
Nem tartjuk jelen pillanatban
valószínűnek,
legalábbis a régészeti érvek alapján,
hogy több száz éven keresztül
éltek volna a Kazár Kaganátus
közvetlen központi területén,
nagy valószínűség szerint az
erdősztyeppei határrégiókban
egyből a Középső-Dnyeper vidékre
költöztek.
Valószínűleg a magyarok elődei a
9. század első harmadánál hamarabb
nem keltek át a Volgától nyugatra.
Bizonyos suboci lelet horizont
minden korábbi leletnél jobban jelzi
azt a lelőhely csoportosulást, ami
feltehetően az etelközi szálláshoz,
tartózkodáshoz kapcsolható.
Elsősorban a bizánci selymek
jelenlétére gondolok,
vagy éppen kifejezetten a
Volga-vidékről eredeztethető kerámia
feltűnésére gondolok.
Radiokarbon-módszerrel is a 9. század
második felére keltezhető ebben a
vonatkozásban,
tehát meglehetősen jók az időrendi
határok.
(zene)
- Sok újdonság és sok tudományos vita
várható még
az Urál-térségben megindult
ásatások nyomán.
A Don- és Szeverszkij Donyec
vidékére képzelt levídiába,
a Kazár Kaganátus északi területére
vándorlásnak
és tartós megtelepedésnek jelenleg
nem ismerünk komoly régészeti
bizonyítékát.
Ami önmagában nem cáfolja a
történeti forrásokból is adatolt
kazár-magyar kapcsolatokat. Egyre
valószínűbb,
hogy őseink a Volga-Urál térségéből
csak a 9. század első felében,
viszonylag rövid idő alatt költöztek
át közvetlenül Etelközbe.
Elképzelhető, hogy egy aggastyán,
aki megélte
a kárpát-medencei honfoglalás
korát,
még a Volgától, vagy akár az Uráltól
keletre eső területeken született.
(zene)
...
Több

Személyek

09:56:25

Szergej G. Botalov, régész, Orosz Tudományos Akadémia, Uráli Részleg, Történet és Régészeti Intézet

09:58:25

Türk Attila, régész, MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport, PPKE Régészeti Tanszék

10:01:52

Langó Péter, régész, MTA BTK Régészeti Intézet

10:06:08

Szufija R. Gazizova, régész, PhD hallgató, Dél-Uráli Állami Egyetem, Régészeti Tanszék (Cseljabinszk, Oroszország) [balra]

10:06:38

Ivan V. Grudocsko, régész, Cseljabinszki Regionális Múzeum (Oroszország)

10:10:42

Budai Dániel, régész hallgató, PPKE Régészeti Tanszék, Piliscsaba

10:11:15

Alekszej V. Parunyin, régész, PhD hallgató, Dél-Uráli Állami Egyetem, Régészeti Tanszék (Cseljabinszk, Oroszország)

10:12:43

Mende Balázs Gusztáv, antropológus, MTA BTK Régészeti Intézet, Budapest Archeogenetikai Laboratórium

10:15:31

Csáji László, néprajzkutató, kulturális antropológus

10:17:24

Natalja P. Matvejeva, régész, Tyumeni Állami Egyetem, Régészeti Tanszék (Oroszország)

10:18:54

Vlagyimir A. Ivanov, régész, Baskír Állami Pedagógiai Egyetem (Ufa, Oroszország)

10:19:36

Nyikolaj I. Jegorov, régész, Csebokszári Egyetem (Csuvas Köztársaság, Oroszország)

10:21:12

Jevgenyij P. Kazakov, régész, Tatár Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézet (Oroszország)

10:23:31

Andrej M. Belavin, régész, Permi Állami Pedagógiai Egyetem (Oroszország)

10:24:43

Natalja B. Krylaszova, régész, Permi Állami Pedagógiai Egyetem(Oroszország)

10:30:11

Olekszij V. Komar, régész, Uráli Részleg, Ukrán Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Kijev

10:32:11

Merva Szabina, régész, MTA BTK Régészeti Intézet

10:33:34

Dimitrij A. Sztasenkov, régész, P. V. Alabin Szamarai Regionális Történeti Múzeum (Oroszország)

10:38:12

Ajbolat K. Kuskumbajev, régész, Lev Gumijov Nemzeti Egyetem, Asztana (Kazahsztán)

10:39:41

Fodor Pál, történész, turkológus, Főigazgató, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Kiemelt részek

09:54:05

Őseink nyomában