Magyar klasszikusok új köntösben - Katona József
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. március 30.
Időpont: 09:00:14 | Időtartam: 00:28:02 | Forrás: Duna TV | ID: 1830412
Nava műfaj: kulturális / művészeti műsor 28 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Magyar klasszikusok új köntösbenEpizódcím: Katona József+-
Műsorújság szerinti cím: Magyar klasszikusok új köntösben
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő filmsorozat) Takaró Mihály irodalmi műsora Feliratozva a teletext 333. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő filmsorozat) A XIX. századi magyar írók eddig ismeretlen irodalmi portréi. Alkotók: M. Nagy Richárd - rendező Szabó Ágnes - forgatókönyvíró Takaró Mihály - forgatókönyvíró Ángyán András - operatőr Szabó Ágnes - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban elhangzó irodalmi alkotások, részletek - előadja Jordán Tamás: - Katona József: Levél Dérynéhez - Katona József: Jegyzés - Katona József: Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? - Katona József: Betti sírhalmára - Katona József: Bánk bán - Gyulai Pál: Katona József életrajza
Teljes leirat:
- Hazám, hazám,
te mindenem.
Tudom, hogy életem
neked köszönhetem.
- Szeretettel köszöntöm nézőinket!
Katona József a magyar irodalomnak
az a különleges alakja,
akit saját kora nem értett,
sőt nem is ismert.
Személyes ismertsége,
illetve műveinek karrierje
a halála után kezdődött el.
Katona Kecskeméthez
kötődő életet élt.
Mint színműíró azonban
Pesten találta meg élete célját.
Az apja, Katona József
foglalkozását tekintve takácsmester.
Társadalmi rangját messze
meghaladóan művelt ember volt.
Katona tehát a kecskeméti polgárok
életét éli gyermekként,
és bár mesteremberek veszik körül,
az irodalom iránti érdeklődése
már korán megmutatkozik.
A helyi római katolikus
iskolába jár elemistaként.
Gimnáziumi tanulmányait Pesten,
Kecskeméten és Szegeden végzi.
Mégis 1809-től mint jogászt
látjuk viszont.
És ez az időszak a pesti évek
életének legizgalmasabb,
és legtermékenyebb
időszaka lesz.
Mert bár jogot tanul,
s 1816-ban ügyvédi vizsgát is tesz,
élete középpontjában
nem ez áll.
1809-től ugyanis Pesten működik
a Második Pesti Színtársulat,
s az ifjú jurátus szinte azonnal
kapcsolatba kerül velük.
Olyannyira,
hogy tanulmányai mellett
ő lesz a színház mindenese.
Idézzük ismét Gyulait.
Egy önmagát szétzúzott
nagy tehetség,
mely kifejlett erejének
csak egyetlen nyomát hagyja,
egy félreismert mű,
mely lassanként kivívja magát,
de amelynek késő sikerét
a tekintélyesebb kritika
máig sem igazolta
derekasabban.
Íme Katona pályája.
Őt a legnagyobb csapás érte,
mely költőt sújthat.
A meg nem hallgattatás
és elnémulás.
Csak újabban tudhattunk meg
róla valamit.
Mikor 1839-ben Bánk bán
Pesten is diadalait ünnepelte,
kíváncsian kérdezte mindenki,
ki írta e jeles művet?
Ki az a Katona,
hol él az ismeretlen költő?
A legnagyobb rész
azt sem tudta, hogy meghalt.
Katonát ugyanúgy mint Madáchot
helytelenül egyműves írónak
szokták tekinteni.
Hiszen Bánk bánja a korszak
nemzeti drámája lesz majd.
Az igazság azonban
teljesen más.
A színtársulat számára nem kevesebb,
mint tizenegy lovag,
és rémdrámát fordít.
Ezenkívül másik kilencet
szintén a társulat számára átdolgoz.
Illetve szintén dramatizál.
Ezt a munkát
1811-13 között végzi el.
Hamarosan a színház
egyik kedvence lesz.
És maga is ellenállhatatlan
vonzalmat kezd érezni az iránt,
hogy színpadra lépjen.
Ezért aztán 1812-ben
Békesi néven aláír színésznek.
Hogy milyen szerepeket játszik?
Szinte mindent.
Csak egyre nem tartják
alkalmasnak,
a hős szerelmesi szerepre,
hangja ugyanis
az átlagosnál kissé magasabb,
és külső megjelenése sem teszi
alkalmassá ezek megformálására.
Ezenkívül szó szerint
mindenféle szerepet eljátszik.
Színházhoz való kötődése
azonban nem egészen önzetlen.
Hiszen szinte megismerkedésük
első pillanatától kezdve
mély szerelmet érez
Déryné Széppataki Róza iránt,
aki a korszak talán legismertebb,
és ünnepeltebb dívája volt.
A félénk, érzelmeit
nagyon is palástoló Katona
hosszas vívódás után aláírás
nélküli levelet küld Dérynének.
Déryné megörökíti véleményét
Katonáról, mint színészről,
és mint férfiről egyaránt.
Idézzünk erről néhány
mondatot Déryné naplójából.
"Ez igen különös egyéniség volt.
Nagy különc.
Szörnyen komoly mindig,
s igen rövid beszédű.
Egy-egy szóval végzett mindent.
Később játszott a színpadon
velünk, és igen jól játszott
az Abellino című
játékban Abellinót.
Ez a játék három szakaszban van,
s mindenik öt fölvonásban.
Három este játszódják.
Ő szeretett volna színész lenni,
de orgánuma nem volt hozzá.
Igen az orrából beszélt.
Alakja elég csinos volt,
sugár termettel.
De arca nem volt szép.
Haja gesztenyeszín,
de az úgy állott, mint a szeg.
Egyszer a színlaposztó
kezembe ad egy levélkét titkon,
hogy meg ne lássa senki.
Kitől?
Nem szabad megmondani.
Estére adja ide a feleletet,
s azzal elment.
Én féltem felbontani,
írja Déryné.
Még sohasem kaptam
titkos levelet.
Felbontom. Nézem az aláírást,
K. J. van aláírva.
S ez volt a levélben."
- Holnap jókor haza kell utaznom.
Én magát véghetetlen
szeretettel szeretem.
S lelkemben hordom képét, mióta
először színpadon megláttam játszani.
S ezen szende képet fogom
titkon keblembe zárva
végleheletemig hordani.
Ha meghallgat,
s hajlandó hozzám
egy darabka rózsaszín szalagot.
Ha meg nem hallgat,
egy darabka fekete szalagot
zárjon a felelethez.
E két szín fogja éltem
irányát kormányozni.
Ha rózsaszín lesz a jel,
fél év múlva visszatérek Pestre,
s akkor bővebben fogok
nyilatkozni.
Ha fekete lesz, akkor szívem
örökre gyászolni fog.
- Széppataki Róza
elolvassa a levelet,
ám, és az nagyon furcsa,
úgy néz ki, nem jött rá, ki írhatta.
Természetesen nem is válaszol.
Katona izgatottan várja
a választ, vagy valami reakciót.
Ami soha nem érkezik meg.
Csalódása olyan nagy,
hogy bizony még drámát is ír,
csipkelődő drámát, melyben
Déryné a negatív főszereplőben,
majd később önmagára ismer.
Apropó eredeti művek.
Az egyművesnek gondolt
Katona valójában
igen jelentős
mennyiségű drámát ír.
Az első művének,
a Farsangi utazásnak
1811-ből a kézirata sajnos elveszett.
De 1813-nak már
bőséges színműtermése van.
Ekkor írja az Aubigny Klementinát,
aztán a Ziska, vagyis
a husziták első pártütését,
amely olyan nagy sikert arat,
hogy ráveszik,
azonnal írja meg a folytatást.
Így keletkezik
következő drámája,
a Ziska,
a táboriták vezére címmel.
A színtársulat egyre nagyobb
kedvvel játssza Katona műveit.
És itt most meg kell
állnunk egy pillanatra,
milyen is volt
a magyar színház 1813-ban?
Sajnos nagyon fejletlen.
Az országban kőszínházzal
csak a németek rendelkeztek.
Eredeti magyar drámák
nem léteztek.
Állandó színtársulatok is
alig-alig.
A közönség pedig leginkább
a lovagdrámák, rémdrámák,
és a vígjátékok iránt
vonzódott.
Hiszen a polgárság
ebben az időben
döntően nem magyar ajkú volt.
Katona egyik legnagyobb
érdeme irodalmunkban,
hogy ő indítja el a modern, európai
szintű dráma útját Magyarországon.
1814-ben írja
a Jeruzsálem pusztulását,
és ugyanebben az évben
születik a Rózsa,
avagy a tapasztalatlan légy
a pókok között című darabja,
melynek főszereplőjében
Déryné fölismeri önmagát,
ezért letiltja a darabot.
Ebben az évben
születik meg a nagy elhatározás,
hogy megírja azt a drámáját,
mellyel egy pályázatra
kíván jelentkezni.
A pályázati kikötések között
szerepel, hogy a mű hősének
magyar történelemből
ismert figurának kell lennie.
És Katona rövid gondolkodás után
Bánk bán történetét találja
dramatizálásra legméltóbbnak.
1814-15 fordulóján vagyunk,
az ország Habsburg
elnyomás alatt sínylődik.
A legkisebb vidéki színtársulatnak is
minden egyes bemutatandó színmű
minden egyes sorát
cenzorral kell jóváhagyatnia.
Mert a politikai elnyomás
mellé már akkor is
mindig törvényszerűen
felsorakozik a nézetdiktatúra is.
A Bánk bán megírásának
körülményeiről
maga Katona számol be
5 év múlva 1819-ben,
amikor elkészül a második,
végleges változattal.
- Ötödik éve,
hogy készítettem e darabot,
mikor az Erdélyi Múzeumban
a kolozsvári leendő játékszíntől
felszólítás hirdettetett.
Valójában a híre el is némult,
vagy legalább én nem tudok róla.
Részemről elegendő hálát nem adhatok,
hogy így esett, mert
megvallom, hogy gyengét írtam.
Mindazonáltal ezzel
nem azt célozom,
hogy most egy Fénixet
mutatok elé,
nem, hanem csak jobbat.
- A Bánk bán története
közismert.
Ám mielőtt elhamarkodott
ítéletet alkotnánk szereplőiről,
érdemes végiggondolnunk
II. Endre helyét
a magyar történelemben.
És Gertrudisét,
aki nem más,
mint Árpád-házi
Szent Erzsébet édesanyja.
Katona így vall erről.
- Gertrudist ne reméljük
igen angyalnak.
Nem is szolgálhat nagy védelmére az,
hogy ő anyja
egy szent szűznek, Erzsébetnek.
Mert nem neki köszönhette
neveltetését,
amidőn még kicsiny korában
elvitték a türingiai herceg számára,
és egy klastromban nevelődött.
Csak mély, tiszteletre méltó
állapotja az,
mely engem
valamennyire
mentségére kényszerített.
- Az eddig nagy lelkesedéssel
alkotó Katona József
éveken keresztül hiába várja,
hogy beküldött színművére
bármilyen reflexió szülessen.
Talán ez is az oka annak,
hogy 1816-tól,
mikor is ügyvédi vizsgáját leteszi,
már új, eredeti művet nem ír.
1819-ben azonban éppen
barátai kritikáit megfogadva
átdolgozza arra a formára művét,
amelyet ma is ismerünk.
A Bánk bán jelentősége amellett,
hogy 1848 után nemzeti drámává válik,
abban rejlik, hogy ez az
utolsó jelentős magyar mű,
melynek nyelvezete
a nyelvújítás előtti
magyar nyelv állapotát tükrözi.
Katona ezt a verziót felolvassa
Udvarhelyi Miklósnak,
a korszak ünnepelt színészének,
aki akkor épp Kecskeméten játszik.
Udvarhelyinek végtelenül
tetszik a darab.
Olyannyira, hogy már jóval
Katona halála után 1833-ban
jutalomjátékul színészi jubileumán
ezt a darabot kéri bemutatni,
benne a saját maga által
formált Bánk bánnal.
1833-ban meg is történik
a bemutató.
Mert hogy egészen a legutóbbi
időkig azt hittük,
hogy a Bánk bán
első színre vitele volt.
Az újabb kutatások azonban
kiderítették,
hogy a darabot
már 1826-ban Pécsett
egy fennmaradt plakát szerint
bemutatták.
Érdekességként érdemes
megjegyeznünk,
milyen fontosak a színházi relikviák.
Hiszen Katona Józsefnek
két darabja is,
a Mombelli grófok
és a Luca széke úgy maradt fönn,
hogy a súgópéldány maradt meg
összesen belőle.
De térjünk csak vissza 1819-hez.
A második végleges változatot
Katona cenzorhoz küldi,
törvényi kötelezettsége alapján.
A cenzor nem engedélyezi a darabot.
Az indoklás jól jellemzi
a korszak hatalmi gondolkodását.
Az elutasítás alapja ugyanis az,
hogy e műben
a király felesége gyilkosság
áldozata lesz,
és ez rossz és nem követendő
példákra sarkallhatja a nézőket.
- A Bánk bán sokszorosan is
az előírásokba ütközött.
Csak néhányat kiemelve
ezek közül.
Tilos a királyi család tagjainak
meggyilkolását,
az uralkodó család elleni
lázadást színre vinni,
vagy királyi személyt
alacsonyabb színben feltüntetni.
Az alapelvek szerint a színdarabokat
szigorúbban kell megítélni,
mert nagyobb a hatásuk,
és szélesebb rétegekhez jutnak el.
- Ez ad magyarázatot arra,
hogy a cenzor miért is
engedélyezte a nyomtatást,
amelyet egyébként Bécsben
a megjelenés után
kötelességszegésnek minősítettek.
- Bánk bánom nem engedődött meg az
előadásra, hanem csak a nyomtatásra.
Miért?
Királynégyilkolás végett?
Vagy hogy hellyel, hellyel
az érző ember keserűn felszólal?
Nem. Csak azért,
mivel Bánk bán nagysága
meghomályosítja
a királyi házat.
- Kecskemét város azonban
1820-ban könyv alakban megjelenteti.
Mert hogy az ottani cenzúra
ebben már nem talál kivetnivalót.
Igazán érdemes és izgalmas
lenne tudnunk,
hogy a pécsiek milyen
ravaszsággal érték el,
hogy a cenzor még 1826-ban
rányomja az engedélyt
a darab bemutatására.
A színház világából
kiábrándult Katona
élete utolsó évtizedét
Kecskemét alügyészeként,
majd főügyészeként éli.
Komoly, hallgatag,
a szegények iránt adakozó volt.
Ügyeiket díj nélkül
vállalta el.
A városban megjelent
vándorszínészeknek
általában ismert
szószólójuk volt.
Amikor csak tehette,
mindig megjelent az előadásokra,
és ismerőseit is a színházra
buzdította.
Szigorú ember hírében állt,
s aki csak látja,
nem is sejtheti,
hogy egy lángoló szívű
drámaírót lát.
Csalódásait
egy tanulmányban rögzíti,
mely 1821-ben tolla alól kerül ki.
Már a cím is sokatmondó,
mi az oka,
hogy Magyarországon
a játékszíni költőmesterség
lábra nem tud kapni.
Ebben a művében hat pontban
foglalja össze az okokat.
A kőszínházak hiányától
a közönség hiányáig.
- Első, s legnagyobb akadálya
a dramaturgia tenyészetének
a teátrum nem léte.
A cselekedeti gyakorlás
csak a színen van.
Ott látja a néző a szépet,
ott ismeri meg a rútat.
És nem magán,
hanem máson tanul, úgy.
De hol ott a tanító
játékszín,
hol a nyelvnek tulajdon
hazájában kóbor életet kell élni.
Ezt csak az állandó
anyateátrum törölheti el.
Második akadály
a nemzeti dicsekedés.
A játékban nemigen
nézi azt a magyar,
hogy mint van a kidolgozás,
hanem mint van a morál.
Őelőtte az a szép, amelyben
több, több jeles mondatok vannak.
Annyival inkább,
ha azok a nemzetét érdeklik.
Harmadik akadály
a nyomtatásbeli szükség.
Nincsenek tudományos újságjaink.
Negyedik akadály a cenzúra.
Ha valahol, úgy bizonyára
Magyarországban
ez szegi nyakát minden
szépnek és nagynak.
Ötödik akadály a recenzió.
Nem léte,
hanem nemléte.
Hatodik és végső gáncsnak
kellene tenni a jutalmat.
Aki csak egy-két sort ír is,
már mindjárt jutalmat kiabál.
A jutalom
az érdem megkövetkezése.
Az író mutassa meg elsőbb mit,
és a haza meg fogja mutatni
miként jutalmaztasson.
- Kevesen tudják Katonáról,
hogy tehetséges költő is volt.
Fennmaradt verseinek többsége
szerelmi költemény.
Minden szerelmes versének
ismerjük alanyát.
A legtöbb persze Dérynéhez íródik.
A többi pedig
egy titkos szerelemhez.
Szállásadója lánya,
Rocsnik Borbála Betti
ihleti ezeket a sorokat.
Különösen szép a Betti sírhalmára
című költeménye.
Szerelmük kevesebb,
mint két évig tart,
akkor fejeződik be,
amikor Bettit 17 évesen,
akarata ellenére férjhez adják.
A lány sorsa tragikus.
Hiszen első gyermeke
születésébe belehal.
- Egy téli zöld, egy szál
nefelejcs hantodra tőlem is,
és könnyem egy van még számodra,
elfojtva az ingerbe.
S csendes fájdalmam
adózzon emlékednek,
ahányszor a napnak
szikrái erednek aludni a tengerbe.
- Milyen érdekes volt hallani,
a nyelvújítás előtti
magyar nyelven egy verset.
Katona minden egyéb
műve mellett
a magyar irodalom számára
legértékesebb alkotása a Bánk bán.
A Bánk bán igen
bonyolult történet.
Cselekménye mindvégig
két szálon fut.
És lehetetlen nem észrevenni
az erős Shakespeare hatást.
Hiszen a főszereplő Bánk bán
ugyanolyan vívódó hős, mint Hamlet,
mely szerepet Katona József
egyszer el is játszott.
Bonyolultságát igazából
azonban az a hármas felosztás adja,
mely alapján a szereplők egyik
részét elnyomottnak tekinthetjük.
A másik részét elnyomónak.
És közöttük kellene állni három,
törvény szerinti,
semleges és független
személynek a királynak, II. Endrének,
feleségének Gertrudisnak,
és a király távollétében
a hatalmat gyakorló nádornak,
Bánk bánnak.
Ebben a konfliktusban
azonban állni lehet középen,
megmaradni azonban nem.
Gertrudist elfogulatlanságában
származása is némileg
megvetése a magyarság irányában
akadályozza.
Bánk bánt pedig éppen
magánéleti tragédiája
sodorja majd el a középről.
II. Endre lesz az egyetlen
szereplője a darabnak,
aki a mű végén megjelenve
igazságos tud maradni.
Magánéleti sérelme ellenére is.
A mű csúcspontján elhangzó
drámai párbeszéd
két világlátást mutat be,
melyek kibékíthetetlen ellentéte
törvényszerűen vezet a tragédiához.
Bánk nemcsak vívódó,
és ez tragikumának igazi oka,
hanem tétovázó hős is.
Mind közéleti, mind magánéleti
konfliktusa talán megoldható lenne,
ha idejében lép.
Hiszen az összeesküvőktől
idejében megtudja a szándékukat.
És Melinda is könyörög neki,
hogy mentse meg őt.
Nem a végzet,
hanem az idejében való
cselekvés hiánya lesz
a dráma fő mozgatórugója.
Ezt tükrözik a XIX-XX. században
megjelenő álláspontok
Bánk bán tragikai vétségéről.
Arany János szerint
Bánk bán bűnös,
mert vét az erkölcsi
világrend ellen.
Gyilkolni minden körülmények
között bűn keresztény embernek.
Gyulai Pál szerint is bűnös.
Bűne az, hogy elmozdul
arról a helyről,
tiszte szerint középről,
ahol mindvégig állnia kellene.
A XX. század
már másként ítéli meg őt.
Van aki szerint Bánk bán
tragikai vétsége abban áll,
hogy túl sokat vívódik,
ezért késlekedik.
De létezik olyan kritika is,
mely szerint
Melinda ellen vét a legnagyobbat,
ezért kell buknia.
Katona a dráma
befejezésében egyértelművé teszi,
hogy maga Bánk bán
bünteti meg Bánkot.
A szerző morális felfogása
megegyezik Arany Jánoséval.
Hiszen a dráma végére
Bánk bán erkölcsileg válik halottá,
s a kor felfogása szerint
ha valakivel ez történik,
akkor a fizikai lét
már nem ér semmit.
Valahogy így történhetett
a befejezés első felolvasása
Katona és Újhelyi között,
melyben Bánk és a király
utolsó szavai idéződnek most fel.
Tamás légy te Bánk bán,
én meg Endre leszek.
- Itt, itt, itt a világ.
A könnyek eltakarják
azt előlem.
Nincs a teremtésben
vesztes, csak én.
Nincs árva más több,
csak az én gyermekem.
Az ég siket fájdalmaimra.
Végsemmiség az én ítéletem.
Az Isten engem büntetésre
nem tart érdemesnek.
- Nincs a teremtésben vesztes,
csak ő.
Nincs árva úgymond,
csak az ő gyermeke.
Irtóztatóan büntettél Istenem.
Jól értelek,
kivetted kezemből pálcámat.
Én imádlak, így magam
büntetni nem tudtam.
Nem mertem is.
Sokáig azt hitték, hogy a mű
eredeti kézirata örökre elveszett.
Ám 1906-ban egy Kecskemét
környéki tanya padlásán
megtalálják a kéziratot.
Ekkor már Katona Bánk bánja
kötelező olvasmány
volt Magyarországon.
A megtalálás története regényes.
Aki megtalálja ugyanis nem más,
mint egy Katona József nevű
hetedikes diák.
Az író kései és távoli rokona,
aki Temesváron jár iskolába,
ám ott megbuktatják.
És ezért szülei Kecskemétre küldik,
hogy ott tanuljon tovább.
Egy tanyán lesz
kosztos diák.
És egy alkalommal a padláson
talál egy nagy ládát,
melyben ott lapul
más kéziratokkal együtt
a Bánk bán első
1814-es változata.
Így kerül elő néhány lap kivételével
a színmű eredeti változata,
melyben még Adelaide
a neve Melindának.
Katonát élete utolsó évében
balsejtelmek gyötörték.
1830. újév napján
azt mondta egyik barátjának,
hogy abban az esztendőben
Malákiás napján,
április 15-én valami nevezetes
dolog történik vele.
Vagy megházasodik,
vagy sok pénzt nyer, vagy meghal.
Sejtelméből az utóbbi valósult.
Egy nappal csak
Malákiás nap után, április 16-án
az úriszék tartott ülést.
Ülés után a tisztviselők együtt
korcsmában ebédeltek.
Katona ebéd után
Danis László barátjával,
akinek már az ebéd alatt
szívfájásról panaszkodott,
hivatalába indult.
A városház kapujában
egyetlen jajkiáltással összerogyott,
és meghalt.
Drámája a Bánk bán
1837 után kezdi diadalútját járni.
Katona már nem élhette meg,
hogy művét sorban mutatják be
a magyarországi színházak,
többek között
az újonnan felépült
Nemzeti Színház is.
Emblematikus darabbá pedig
1848. március 15-ének
eseményei teszik.
A forradalom délutánján ugyanis
a tömeg kezdeményezésére
a Nemzeti Színház az eredetileg
műsorra tűzött
Coriolanus helyett
a Bánk bánt játssza el.
Gertrudis szerepében
Jókai későbbi feleségével,
Laborfalvi Rózával.
Katona József Bánk bánja,
Madách Imre: Az ember tragédiája
című művével együtt
nemcsak a magyar,
de a világirodalom részévé is vált,
mely örök szimbóluma
nemzetünk szabadságvágyának.
A viszontlátásra!
- Magyar hazám, megáldalak.
Szép érted élni,
s érted halni meg.
Te szent magyar hazám.
...
Több
Földrajzi név:
Kecskemét
Pest

Személyek

05:36:49

Jordán Tamás

Kiemelt részek

04:06:01

Magyar klasszikusok új köntösben [korhatár nélkül]

05:30:47

Magyar klasszikusok új köntösben: Katona József