Korlátozott tartalom. Kérjük fáradjon be egy NAVA-pontba a teljes videó megtekintéséhez. A NAVA-pontok listáját ITT tekintheti meg.

Idézet a műsorból.
Múlt századi magyar arcképcsarnok - 4. - Egy letűnt nemzedék
Gyártási év: 0000 | Adásnap: 2014. március 13.
Időpont: 15:44:00 | Időtartam: 00:44:52 | Forrás: M3 Anno | ID: 1820242
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 44 perc (Korhatár-besorolás: 12 )
Címek Főcím: Múlt századi magyar arcképcsarnokMűsorújság szerinti cím: Hármas csatornaEpizódcím: Egy letűnt nemzedékEpizódszám: 4.Összefoglaló cím: Hármas csatorna
Műsorújság adatai: A "magyar-ügy" napirenden volt Bécsben nem csak a közbeszédben vagy a napi politikában, hanem a császári pár személyes levelezésében is. Milyen szerepe volt Zsófia főhercegnének a magyar ügyek hátráltatásában, és hogyan alakította a kiegyezés tervezetét Sissy magyarokkal ápolt jó kapcsolata? Katona Tamás osztrák történészekkel is beszélgetett, hogy a kiegyezésig vezető utat minden szemszögből megmutassa.

(12) 1989 Múlt századi magyar arcképcsarnok - Egy letűnt nemzedék
Fő leírás:
Ferenc József királlyá koronázása. A kiegyezés. Deák Ferenc alakja. Wittelsbach Erzsébet királyné szerepe a kiegyezésben. Magyarok a bécsi udvarban. Közös ügyek. A dualizmus korabeli magyar politikusnemzedék (Wekerle Sándor, Baross Gábor, Szilágyi Dezső). Új egyetemek, kulturális fejlődés, művészetek. Ferenc József megítélésének változása hazánkban. Millenniumi kiállítás.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás: 1989-11-23
Műsorcím: Hármas csatorna
Alcím: Múlt századi magyar arcképcsarnok 4/4. - Egy letűnt nemzedék
Eredeti gyártási év: 1989

Tartalom:
A "Magyar -ügy" napirenden volt Bécsben nem csak a közbeszédben vagy a napi politikában, hanem a császári pár személyes levelezésében is. Milyen szerepe volt Zsófia főhercegnének a magyar ügyek hátráltatásában, és hogyan alakította a kiegyezés tervezetét Sissy magyarokkal ápolt jó kapcsolata? Katona Tamás osztrák történészekkel is beszélgetett, hogy a kiegyezésig vezető utat minden szemszögből megmutassa.

Szerzők és alkotók:
1. Csonka Erzsébet, Szerkesztő
2. Csőge Zoltán, Gyártásvezető
3. Darázs Erzsébet, Zenei szerkesztő
4. Fazekas Bence, Rendező
5. Fellegi Mária, Vágó
6. Gábor Péter, Rendező munkatársa
7. Katona Tamás, Riporter
8. Katona Tamás, Műsorvezető
9. Oláh Károly, Felvételvezető
10. Szenczi Ferencné, Műszaki vezető

Produkció közreműködői:
1. Brigitte Hamann, történész
2. Sixtus von Reden, történész

Irodalmi művek adatai:
1. Deák Ferenc leveleiből ( Rátóti Zoltán )
2. Széchenyi a kiegyezésről ( Kautzky Armand )
Teljes leirat:
"A jogot, melyet az erőszak elveszen,
vissza lehet szerezni.
Veszve csak az van,
amiről a nemzet maga lemondott."
(Deák)
(zene)
- "Itt van a nap melyre
milliók epedve vártak.
Itt az idő melyben a nemzetnek ismét
törvényesen koronázott királya lehet.
Ünnepeljük a nemzeti történelem
egy nagyon szomorú korszakának végét.
Csak kölcsönös bizalmat
nemzet és fejedelem között.
Ünnepeljük a király koronázását!
Most hajtja meg fejét a Budavári
Nagyboldogasszony Templom
oltára előtt a Habsburgok
utóda, s az annyi század
dicsőségét visszatükröző koronát,
Szent István ősi koronáját.
Ott teszi fejére az ország
prímása, a miniszterelnök.
Százszorosan verték
vissza a templom falai
a harsány éljen kiáltásokat,
és az éljen végigzúgott
az egész városon.
A pesti Plébánia téren lépcsőzetes
emelvény volt felállítva,
és drága szőnyegekkel beterítve.
Itt, az Isten szabad ege alatt,
jobbját 3 felemelt ujjával az
égre tartva,
baljában a feszületet szívéhez
szorítva monda el a király az esküt,
melyben magát az ország
alkotmányosságának megtartására
kötelezi.
Az eskütétele után a menet a
koronázási domb felé vonult.
A király a kardját
kirántva, egymás után
a világ négy sarka felé
vág kardjával, annak jeléül,
hogy bármerről jöjjön az ellenség
megvédi az országot a támadástól.
Ma alkotmányunk visszaállításának
a király koronázásával
betetőződött nagy magaslatán állunk.
Innen messzire hangzik
a szó: Éljen a király!
Éljen a haza! Éljen a törvény!"
- "1867 június nyolcadikán,
a koronázási nap estéjén
fényárban úszott a főváros.
Éjfélig bolyongtam az utcákon,
egy titokzatos nap glóriája
ragyogta be, az akkor
még nem igen nagyvárosias Budapestet.
Minden ablak ki volt világítva.
Csak egy előkelő, úri
lakásnak ablaksora volt sötét.
Ki lehet az, aki tüntetni
merészel a nemzet nagy örömünnepén?
E kérdés hangzott fel egy
felháborodott csoportból.
Egy idősebb úr odaszólt:
Azok özvegy gróf
Batthyány Lajosné ablakai.
Megilletődés hallgatása
vonult végig az emberek arcán.
A toronyóra tizenkettőt vert.
A hűvös éjjel borzongása
suhant át a csendesülő utcákon.
Hazafelé indultam és egy különös
érzés rezegtette meg bensőmet.
Ha igaz volna a régiek naiv
hite, hogy éjfélkor a halottak
néha felkelnek sírjaikból,
akkor ezen az éjszakán
egy szétroncsolt homlokú
férfiú szellemárnya
bizonyára ott lebegne,
hosszan mélázva
ama sötét ablakok előtt."
- Hogyan is volt lehetséges,
hogy azt a Ferenc Józsefet,
aki 1849 után a véres megtorlásnak
a híve és gyakorlója volt,
elfogadta a nemzet
alkotmányos uralkodójául,
és hogy Ferenc József
hajlandó volt alkotmányos
uralkodóvá vedleni abszolút úrból?
Ehhez az út mindenekelőtt
Ausztria vereségein,
Ausztria kudarcain keresztül
vezetett.
A Bach-korszaknak a berendezkedése,
mint minden abszolutizmus
és mint kivált a szűklátókörű
bürokrata abszolutizmus,
katasztrofális volt. Nem
csak az embereket korrumpálta,
mint minden abszolút
hatalom, abszolút mértékben,
hanem rettenetesen drága
volt. Rettenetesen drága volt
az óriási rendőri és
csendőri apparátus.
És rettenetesen drága volt
az a demokratikus vízfej,
amit Bécsben létrehoztak.
S amikor Ausztria
háborúba keveredett
1859-ben, nem csoda,
hogy ezt a háborút
csúfosan elvesztette.
És rettenetes anyagi
csőddel zárta. És emiatt
az uralkodó is hajlamos
volt, Bach-ot menesztve
egyfajta 1847-es
állapotra visszatérni.
Össze is hívták a magyar
országgyűlést, abban a reményben,
hogy ez majd olyan
tartományi gyűlés színvonalon
bele fog tagolódni, hogy divatszóval
éljünk, az új osztrák birodalomba.
És ez az országgyűlés,
Deák Ferenc vezetésével
egyszer csak azt mondta, hogy: Kérem!
Magyarországon a
törvényhozás az országgyűlés
és az uralkodó közös dolga.
Ha tehát egy törvényesen
összehívott országgyűlés
törvényeket alkot,
és ezeket az uralkodó szentesíti,
'48-ban pedig ez történt,
akkor ezek a törvények
érvényesek. Csak ezen az alapon
lehet Magyarországgal a
kiegyenlítődésről, a megbékélésről
tárgyalni.
Amikor egy újabb vereség éri
Ausztriát Kőnigrécnél 1866-ban,
kiderül, hogy Ausztria
számára nincsen más megoldás
a birodalmon belül, mint
Magyarországgal megegyezni.
És erre az időre derül ki,
hogy Magyarország számára
sincs más megoldás, mint
Ausztriával megegyezni.
Hiszen Magyarország sem
él valami légüres térben,
ahol szabadon választhat
önállóság, függetlenség,
kiegyenlítődés és a
többi dolgok között.
És tudomásul kell venni, hogy
a német egység, az olasz egység
konzervatív alapon jön létre.
Tudomásul kell venni azt,
hogy a nagyhatalmak
valamennyien ragaszkodnak,
hogy a Habsburg birodalom
eredeti nagyságában fönnmaradjon.
Tehát, csak a birodalmon belül
lehet valamilyen egyenrangú
megoldást találni. Azok a
gyönyörű álmok, a 20. században is
még utópiának számító álmok,
melyek a kis népek valamiféle
szövetségével akarták
helyettesíteni a Habsburg birodalmat,
ezek nem voltak reális alternatívák.
Sajnos ezek a kis népek
csak addig vettek részt
ezekben a tervezgetésekben, amíg
ez önös érdekeiknek kedvezett,
és mihelyt valami mást találtak,
azonnal a más megoldást favorizálták.
És tegyük hozzá, hogy ebben az
így létrejött dunai konföderációban
Magyarországnak sokkal nagyobb
részét a szuverenitásának
fel kellett volna áldoznia
a konföderáció oltárán,
mint amennyit 1867-ben
a létrejött Kiegyezéskor,
ebben a nem tökéletes,
de reális kompromisszumban
volt kénytelen feláldozni.
(zene)
(zene)
A Kiegyezés körüli tárgyalások
nagyon nehezek voltak.
Nagyon nehezek voltak
azért mert az országban
rengeteg, egyébként teljesen
jogos nemzeti '48-as,
sőt olykor kuruckodó önérzet feszült.
A bécsi udvarban pedig rengeteg
volt a rendkívül gonosz,
ellenséges előítélet
Magyarországgal szemben.
Ide egy hallatlan bölcsességű
és szilárdságú ember kellett
tárgyaló partnerül,
hogy létre lehessen hozni
ezt a nagy tettet, ezt a nagy
művet. Deák Ferenc ilyen volt.
Mindkét vaskos lábával
nagyon a földön állt.
Nagyon a realitások
talaján. Mindig tudta, hogy
meddig terjednek az ország erői.
És hallatlan tekintélye volt.
Hallatlan tekintélye volt,
hiszen az egész országot
rá tudta vinni a passzív
ellenállás útjára.
Márpedig ez nem volt
könnyű út. Ez nehéz út volt.
Lebeszélni azokat a szerencsétlen
értelmiségi fiatalembereket,
akiknek nagyon kellett volna az
állami állás, hogy megéljenek,
hogy ne vállalj hivatalt, ne
vállalj politikusi szerepet
egy tisztességtelen
rendszerben. És az ország,
anyagi áldozatokat végrehajtva,
követte Deákot ezen az úton.
De mihelyt volt olyan út,
amelyik reménnyel kecsegtetett,
hogy létrejön a
kiegyenlítődés, Deák azonnal,
a maga sziklaszilárd
alapjáról megpróbált tárgyalni.
Megpróbált tárgyalni
rendszerint közvetítők útján.
Hiszen a rendkívül
hajlékony elméjű Andrássy,
gazdasági kérdéseket nagyon
rugalmasan kezelő Lónyai
vezették ezeket az igazi
tárgyalásokat, és Deák
csak a háttérből irányította mindezt.
A koronázáskor, amelyik
betetőzte a kiegyenlítődésnek
ezt a nagy művét,
mindenki ott nyüzsög.
Mindenki ott akar lenni az
első sorokban, és voltaképp
egy valaki az aki nincs ott.
Aki most is mint oly sokszor
ül az Angol Királyné-szállodában
lévő szobájában
és csibukozik. Ez Deák Ferenc.
Mindig a háttérben szeretett maradni.
Tökéletesen tudott
felmérni helyzeteket,
tökéletesen tudott jogi formát
adni vágyaknak, elképzeléseknek.
Óriási tekintélye miatt utcát
neveztek el róla már életében,
de ő némi öngúnnyal írta azt,
hogy "lakik Pest városában,
a róla elnevezett utcában,
de nem a saját házában."
Mert saját háza nem volt.
Megmaradt egy örök agglegénynek,
aki az életnek szerette azért a
jó oldalait, az evést, az ivást,
amitől persze az orvosai tiltották,
hiszen beteg volt a szíve,
és az volt a csoda, hogy
ezzel a beteg szívvel
73 éves koráig, 1876-ig elélt.
És amikor meghalt és kiterítve
feküdt az Akadémia előcsarnokában,
megjelent ennél a ravatalnál
valaki akivel egy kicsit
együtt csinálták a Kiegyezés
nagy művét, Erzsébet királyné,
és letett egy koszorút.
Mint ahogy elküldött
egy kis cipruságat
Turimból, a nagy
ellenfél Kossuth Lajos.
(zene)
(német nyelvről magyar fordításban)
- El kell mondanom, hogy a
császárné, vagyis a magyar királyné
meggyőződéses magyar párti
volt. Meggyőződéses magyar párti,
mert szemben állt a fiatal
császár abszolisztikus udvarával,
éppen úgy mint Zsófia főhercegnével,
aki a csehek támogatója
és a magyarok ellensége volt.
Naivan hangzik egy
kicsit de ezek a vonzalmak
nagyon komolyan
hatottak a politikára.
Én magam sokáig kételkedtem
benne. Egészen addig,
amíg el nem olvastam a
császári pár egymáshoz írt,
egészen bizalmas leveleit.
Melyek bizonyítják,
hogy a császárné
érzékelhető nyomást gyakorolt
Ferenc József császárra,
annak érdekében,
hogy például Andrássy
követeléseinek eleget tegyen.
Ekkor nekem is látnom
kellett, hogyan hatottak
egészen intim és személyes
dolgok a magas politikára.
- Egyre több magyar
talált helyet, a magyarokat
nem nagyon kedvelő Hofburgban.
Felbukkant Falk Miksa,
egy parányi termetű
újságíró, aki nem csak
magyar vagy irodalomtanára volt
Erzsébetnek, hanem bizalmasa is.
Ott volt a nem nagyon
szép, de nagyon kedves
és nagyon okos Ferenczi Ida,
Erzsébetnek a magyar felolvasónője.
Aki a legfontosabb
üzenetközvetítő volt,
és a Kiegyezésért munkálkodó
magyar politikusok,
Deák Ferenc és a szép
akasztott Andrássy Gyula gróf,
akit az emigráció éveiben
távollétében halálra ítéltek.
Nevét bitófára szögezték.
Ő maga is elkezdett üzeneteket
küldeni be
a Burgba Ferenczi Idán
keresztül Erzsébetnek.
(német nyelvről magyar fordításban)
- A királyné nagyon
komoly öntudattal és szinte
asszonyi zsarolással
irányította férjét, hogy
a szeretett magyarokkal a
megbékélés végre megszülethessen.
Ehhez természetesen a külső
körülmények is hozzájárultak.
Ausztria veresége
Kőnigrécnél 1866-ban,
a császári tekintély
hanyatlása Ausztria szerte,
és a szabadelvűek
megerősödése a birodalom
osztrák tartományaiban is.
Mindez együttesen azt
jelentette, hogy létrejöttek
a Magyarország felé történő
nyitás alapfeltételei.
Ez célja volt az osztrák
szabadelvűeknek is.
El kell mondanom, hogy
a Kiegyezésnek minden
osztrák vonatkozású
negatívuma ellenére fontos
belpolitikai szerepe volt a Lajtán
inneni területek szempontjából.
Mivel a magyarországi
liberalizmus megerősítette
az osztrák liberálisok
helyzetét, segítette, hogy
ez a nagyon merev,
abszolutisztikus rendszer
parlamentáris
rendszerré alakuljon át.
Úgy gondolom, hogy
ezért a Kiegyezést minden
Ausztria számára hátrányos
következménye ellenére,
pozitívan kell megítélnünk.
(zene)
- A Kiegyezés tehát úgy
jött létre, hogy semmilyen
magyar hivatal nem
dirigált osztrák szerveknek,
semmilyen osztrák
hivatal magyar szerveknek.
A birodalom két fele
élte a maga önálló életét,
de a birodalom egysége megkövetelt
bizonyos közös dolgokat.
Ilyen volt a birodalom
békés védelme, a külügyek.
Ilyen volt a birodalom
fegyveres védelme, a hadügyek.
És az ezekhez szükséges pénz
előteremtése, a közös pénzügyek.
És semmi több. Ezekben a dolgokban
nem osztrák és nem magyar,
hanem közös császári
és királyi minisztériumok
intézkedtek, és úgy volt megszabva,
hogy az egyik közös miniszter
mindig magyar állampolgár legyen.
Ezzel is hangsúlyozandó, hogy
mi egyenrangú felek vagyunk
ebben a monarchiában.
Ezek voltak azok a bizonyos
"átkos közös ügyek",
ahogy annak idején neveztük
őket. Ez volt az az ár,
amit meg kellett fizetni
azért, hogy ennek a birodalomnak
egyenrangú, alkotó fele lehessünk.
(német nyelvről magyar fordításban)
- A két állam hozzájárulása
a közös költségekhez,
a kvóta Magyarország számára
viszonylag kedvező volt.
Magyarország területe
valamivel nagyobb mint
a birodalom osztrák fele,
a közös költségekhez azonban
lényegesen kisebb
mértékben járult hozzá.
Számokkal kifejezve:
Ausztria 1907-ben 63,6 %- al,
Magyarország pedig 36,4 %- al
járult hozzá a közös költségekhez.
Amennyiben az országok
területét nézzük,
a birodalom magyar része
huszonötezer négyzetkilométerrel
volt nagyobb mint az osztrák.
A lakosság lélekszámát
tekintve az arány valamivel
kedvezőtlenebb módon
alakult Magyarországon.
A 20,8 milliós magyar lakossal
szemben Ausztria lakossága
28,5 millió volt.
A gazdasági növekedés
1901 és 1913 között
Magyarországon volt a
legnagyobb Európában.
A magyar korona országaiban
7,3 %, a birodalom
osztrák részében 3,6,
a német birodalomban pedig 3,4 %.
A magyar gazdaság növekedése
tehát kétszerese volt
az említett országoknak.
Ez természetesen azt is mutatja,
hogy az eredetileg mezőgazdasági
jellegű Magyarországnak volt
mit behozni az ipar területén.
De utal arra a hatalmas fejlődésre is
amit a magyar gazdaság ekkor megtett.
Az említett időszakban az
iparban foglalkoztatottak száma
91 %
- al nőtt Magyarországon.
És egy utolsó adat.
Mégpedig Budapestre vonatkozóan.
Amely ebben az időszakban
sokkal gyorsabban
fejlődött mint Bécs.
Tehát, Budapest lakossága
1870 és 1910 között
négyszeresére,
nyolcszáznyolcvanezer főre nőtt.
Míg Bécs lakossága csak
két és félszeresére.
(keringő)
- Amikor újra összeül az
országgyűlés a Kiegyezés után
először azokat a
törvényeket tárgyalja meg
amelyeket már '48-ban meg
kellett volna tárgyalni,
de akkor nem tettük meg. A
nemzetiségek egyenjogúságáról szóló
gyönyörű liberális
törvényt 1868-ban.
A magyar-horvát kiegyezési
törvényt, ahol ahogy mondtuk,
egy fehér lapot adtunk
Horvátországnak, hogy írják rá
követeléseiket
és mi azokat teljesítjük. És
ami a legfontosabb volt talán,
azt a közoktatási törvényt,
amit Eötvös József,
az ország szellemi színvonalának
az emelésére szükségesnek tart
újra előhozni, és amelyet a
'48-as népképviseleti országgyűlés
annak idején nem szavazott
meg. Ez a törvény egyébként
azt mondta ki, hogy minden
nemzetiségnek joga van
a műveltséget saját
anyanyelvén megszerezni.
Tudjuk azonban, hogy
a törvény annyit ér,
amennyi tartalmat a nemzet
ereje kölcsönözni tud neki,
és ezért ezeknek a
törvényeknek az alkalmazása
nem volt mindig fedhetetlen.
Sőt, néha nem tisztességesen
alkalmazták őket. Ez azonban
a törvényhozók tisztességét
semmilyen módon nem érinti.
(zene)
Az ország a lelkesedés napjait
élte. Lelkesedett az új lehetőségért,
amit az ország a
Kiegyezéssel megkapott.
Az a kérdés azonban,
hogy hogyan gazdálkodott
ezzel a lehetőséggel az
ország? Hogyan gazdálkodott
a lehetőséggel ez az
új politikus nemzedék?
Talán legjobban Halász
Imrének, az Egy letűnt nemzedék
című portré-gyűjteményéből
tudhatjuk ezt meg.
Nagyon jellegzetes figurája
maga is ő ennek a kornak.
Ez az 1841-ben született, egy
igen szegény családból származó,
de nemes családból származó
fiatalember, akinek az őse
azt mondta egyszer
Széchenyinek, hogy:
"Kérem, a mi földünk nem
olyan széles mint a grófé,
de ugyanolyan mély." Tehát,
volt benne valami önérzet,
és ahhoz azért, hogy
érvényesüljön nagyon sokat
hozzá kellett tenni a maga
erejéből, szellemi képességeiből.
Nagyon sok nélkülözéssel is kellett
szembenéznie, hogy tanulhasson.
De ez a nemzedék, tényleg
kiverekedte a maga helyét a Nap
alatt.
És egy új, nem olyan
teátrális talán mint az előző,
de a gazdasághoz sokkal jobban
értő, számolni sokkal jobban tudó,
reálisabban politizáló, reálisabban
érvelő nemzedék alakult ki.
Az a bizonyos letűnt
nemzedék, amelyik 1867 után
az európai Magyarország
megteremtésére tette föl életét.
Tisza Kálmán kormányának
legnagyobb baja az volt,
hogy ez a nagyon jó képességű,
de nagyon összeférhetetlen,
parancsoló természetű
miniszterelnök maga körül
csak szerény képességű
embereket tűrt meg.
Mindent ő akart csinálni
és ezek a mamelukok
semmilyen módon nem tudtak
fölnőni a megoldandó feladatokhoz.
Ha véletlenül jól álltak
a világpiacon a részvények,
akkor az ország pénzügyei
egyensúlyban voltak.
Ha azonban a világ árviszonyai
kedvezőtlenül változtak
az országot hamarosan
csőd fenyegette.
Kivált akkor, ha ambiciózus
iparpártoló politikát folytatott,
kivált akkor ha föl akarta
vásárolni a gombaként szaporodó
magán vasutakat, mert erre
a kincstárban nem volt pénz.
És Tisza Kálmán 1889-ben
kénytelen volt fiatal,
nagyszerű szakminisztereket
hívni meg a kormányába.
Önállóan gondolkodó embereket.
Bár korábban tette volna meg!
Ezek közül az első, az egyik a
pénzügyminiszter volt,
Wekerle Sándor.
Nem nemes származású,
polgári származású.
Apja Móron a grófi
uradalomban gazdatiszt volt,
és maga Wekerle, mint kiderült
kitűnő pénzügyi szakember lett.
Az egyetemtől fogva
erre a pályára készült.
És abban a pillanatban,
hogy az ország pénzügyeit
a kezébe kaparintotta, rögtön
tudta, hogy mi a teendő.
Rögtön tudta, hogy inkább kevesebb
jól fizetett emberrel dolgozni,
mint sok rosszul fizetettel.
Azonnal tudta, hogy
hol lehet és hol kell
takarékoskodni. És nagyszerű
segítőtársa volt a vele egy
évben született Baross Gábor.
Ketten együtt rengeteg pénzt
tudtak szerezni ennek az országnak,
hiszen a pénzügyminiszternek
ez a legfőbb dolga,
hogy pénzt teremtsen
a szakminiszterek
megoldandó feladatai számára.
És Baross azzal tudott segíteni,
hogy az államvasutakat
nagyszerű új tarifapolitikájával,
amely szerint mennél
messzebbre utazott valaki,
mennél messzebbre szállított
valaki, annál olcsóbb lett.
Hirtelen olyan népszerűvé
tette a Magyar Államvasutakat,
amelyek állami kezelésben
nem feltétlenül.
Állami tulajdonba vették
a magánvasutakat, hogy
rendkívül nagy bevételei
voltak az államnak ebből.
A vasút hasznot hozó intézmény
lett, Baross jóvoltából.
Így Wekerlének volt pénze
bizonyos dolgok finanszírozására.
Mindenekelőtt az
államháztartás rendbetételére.
Utána a világpiacon szerte
eső ezüst ára miatt megrendült
ezüstalapú magyar
forint helyettesítésére
az aranyalapú koronával.
És az aranykorona,
még ma is számolunk aranykoronával,
a világ egyik
legkiválóbb valutája lett.
Mindkét miniszterünk kezdeményezését
az osztrák birodalmi fél
később követte. Úgyhogy látszott,
hogy ezek a fiatalemberek
valamit mesterien tudnak.
Wekerlének jutott arra is pénze,
hogy állami vasgyárakat,
vaskohókat hozzon létre.
Immáron korszerűeket, nem
faszénnel tüzelt kohókat,
hanem a kor legjobb
színvonalán állókat, hogy Baross
ambiciózus terveihez szükséges
vas bőséggel rendelkezésre álljon.
Ezek a fiatalemberek
nagyszerűen működtek együtt.
Ők már egy új nemzedék voltak.
Nekik nem az volt a dolguk,
hogy kifordítsák a
sarkaiból a világot.
A világ már az új tengelyein
futott, és ezeknek az embereknek
az volt a feladatuk, hogy a
hétköznapok hősei legyenek.
Hogy az új helyzetben
tényleg mindent megtegyenek,
hogy ez az ország minden
szempontból európai ország legyen.
És hozzájuk csatlakozott a kor
legkiválóbb igazságügyi minisztere
Szilágyi Dezső, aki mindazt
ami szükséges volt kodifikálta.
Joggal állapíthatjuk meg
erről a méltatlanul elfelejtett
miniszteri triászról,
hogy a legnagyobb mértékben
járultak hozzá ahhoz,
hogy tényleg Magyarország
minden szempontból,
politikailag is, gazdaságilag is
európai ország legyen. Azt
kell mondani, ez gazdaságilag
jobban sikerült mint politikailag.
(zene)
Baross teremtette meg a
Kereskedelmi Minisztériumot
maga számára, amelyikbe
az ipar, a kereskedelem,
a posta, a távírda, a közlekedés
ügyei mind beletartoztak.
Tanult nyugati nyelveket, hogy
tárgyalóképes legyen külföldön.
És tanulta a szakmákat.
Folyamszabályozást, hiszen
megint neki kellett állni az
Al-Duna hajózhatóvá tételének.
Megint meg kellett teremteni
hatalmas robbantásokkal azt,
hogy a Vaskapun szorosan a
hajók keresztül tudjanak járni.
És le kellett fektetni az ócska
vassínek helyére acél síneket,
és ehhez üzemek kellettek. Üzemek
és kiváló mérnökök kellettek,
mint amilyen Ganz Ábrahám
is volt, aki egyszer csak
rájött arra, hogy a modern
technikával meg lehet valósítani
ugyanazt.
A magyar kohászok
nagyszerű képességeivel
meg lehet valósítani ugyanazt, ami
a kocsikerékben olyan csodálatos.
Hogy egy egyszerű szerkezet
fából van, tehát rugalmas,
de egy vaspánt, a ráf
van rajta és ettől tartós.
És ugyanezt valósítják
meg a vasúti kerekeknél,
kéregöntéssel, Ganz
Ábrahám találmányával, hogy
a vas más-másmilyen szerkezetű
lesz, hogy hol hűl ki?
És míg maga a kerék középső
része homokban hűlt ki
és dermedt meg, addig a pereme
az vasban hűlt ki nagyon hirtelen.
És egész más lett a
kristályszerkezete és kiderült,
hogy egy hallatlanul tartós
kerék jön létre, amelyik mégis
rettenetesen rugalmas. És
ténylegesen a Baross ideje alatt
azt lehet mondani, hogy
szinte minden évtizedben,
nem csak, hogy megkétszereződött a
vaspályáknak a hossza Magyarországon,
de megsokszorozódott
az utasoknak a száma.
És ami talán még ennél is fontosabb,
a szállított áruk tonnaszáma.
Hiszen ebben az időben a
világ kezdett összezsugorodni.
Az ország egyetlen hatalmas piac lett
éppen ezzel a vasúti hálózattal.
A legtávolabbi pontokra
is el lehetett jutni és
el lehetett juttatni árukat. És
míg a sínek hossza a duplájára,
addig a megtermelt és
elszállított áruk a négyszeresére,
ötszörösére nőttek
évtizedről, évtizedre.
(zene)
Tisza Kálmán kormányát
nem sikerült megmenteni
ezeknek a szakminisztereknek.
Wekerle ugyan egy év alatt
az ország katasztrofális állapotban
levő pénzügyeit rendbe hozta,
sőt, a súlyos deficit
helyett nyereséggel sikerült
a költségvetési évet zárni.
De hamarosan rájött mindenki,
az uralkodó is, hogy új
emberekre van szükség.
És ugyanezek a miniszterek részt
vesznek a következő kormányban
1890-ben Tisza Kálmán menesztése,
elég csúfos lemondása után
Szapáry kormányában. Nagyon
érdekes, hogy ez a kormány
ismeri fel először, hogy a
munkásokért, meg a dolgozó emberekért
tenni kell valamit. Hogy
kell az államgépezetbe
egy csöpp szociális olaj. És
Wekerle pénzügyminisztériumában
létrejön egy olyan osztály, hogy
Állami Munkáslakótelepeket Építő
Önálló Osztály. Meghozzák
azokat a törvényeket,
amelyek az ipari üzemekben
megtiltják a vasárnapi munkát.
Amelyek a munkások betegsegélyezését
vannak hivatva megoldani.
Tehát, az első fontos szociális
törvények is ekkor születnek.
És megszületik az első
igazi, máig példát mutató
munkás-lakótelep, Wekerle telep.
(zene)
Az új Magyarországhoz,
a polgári Magyarországhoz
kiművelt emberfők egész
seregére van szükség.
Szükség van tehát
a népiskolák mellett
kitűnő középiskolai hálózatra
és Trefort Ágoston jóvoltából
alakul is lassan az országban
ilyen. Szükség van felsőoktatásra.
És a Pesti Egyetem mellett
létrejön 1872-ben a Kolozsvári.
Létrejön a horvát
nyelvű egyetem Zágrábban.
És létrejön a magyar
műszaki felsőoktatás is,
a József Nádor Műegyetem
és mellette a felejthetetlen
Selmecbányai Erdészeti,
Bányászati, Kohászati Főiskola.
Amelynek európai rangja és híre volt.
Ez is mutatja, hogy itt
egyfajta új, jóval az eddiginél
városiasabb, polgáribb
társadalom jön létre.
És ez egyszerűen megköveteli
a magáét a kúltura területén.
Megköveteli a magáét
épületekben. Gondoljuk meg, hogy
szinte a mai napig ezekből
az 1867 és 1914 között
épült épületekből élünk.
A városaink jellegét
ezek az épületek határozzák
meg. Egy életvidám korszak
a maga újgazdagságát,
természetes derűvel és örömmel
építette bele ezekbe a historizáló,
majd szecessziós épületekbe.
Ybl Miklós, Hauszmann
Alajos, Lechner Ödön a maga
magyaros szecessziójával,
vagy Lajta Béla a maga
premodern építészetével.
És ezt szinte minden
művészeti ágban megfigyelhetjük.
Rengeteg színházat
épít ebben az időben,
az akkor Európa szerte
legtöbb színházat építő
Fellner és Helmer cég.
Elárasztják a magyar vidéki
városokat és ez azt jelenti,
hogy van közönség amelyik
megtölti ezeket a színházakat.
És vannak színészek
akik játszanak benne.
Paulai Ede már egy modern
Nemzeti Színházat teremt meg
ebben az országban. És
nem akármilyen színészi
és színésznői garnitúra
működik a kor színpadjain.
Nem csak a népszínművek
hősnőiről beszélhetünk,
egy-egy Blaha Lujzáról,
hanem azért ebben a korban
ott van a teljesen
szabálytalan szépségű vagy
csúnyaságú Jászai Mari.
Vagy ott van a fiatalon
még nagyon szép Márkus Emma.
Tehát deklamáló művészettől,
az énekes művészettől
nagyon rövid idő alatt szinte a
modern színjátszásig el lehet jutni.
És valamennyi művészeti
ágnál nyomon követhetjük ezt.
Az irodalom eljut Arany
Jánosnak az eposzaitól
a kései Aranynak a
filozofikus bölcsességű és már
szinte modernnek tekinthető lírájáig.
Majd eljut a fiatalabbakig.
Eljut Ábrányiig, Makaiig.
Reviczky Gyuláig. Utánuk
már ott dörömbölnek
a Nyugat fiatal titánjai. A
zenében, ahol Liszt maga is
a modern zene egyik
megteremtője volt. És ő
már felhívja a figyelmet
arra, hogy a népzenét
meg a cigányzenét
érdemes kutatni, és szinte
megelőlegezi nekünk
Bartókot és Kodályt.
És a képzőművészetben Lotz
Károly, Székely Bertalan művészete
szervesen fejlődik át szinte
észrevétlenül Szinyei Merse
gyönyörű plener képeiig, majd
pedig az igazi modernekig,
Rippl-Rónai impresszionista képeiig.
(zene)
A Kiegyezés létrehozói
közül az ezredfordulóra
jóformán már csak
egyvalaki van életben,
maga az uralkodó,
az agg Ferenc József.
Ez az ember aki maga is
az abszolút uralkodásnak,
a kegyetlen megtorlásnak
a híve volt ifjú éveiben,
amikor a történelem pofonjai
alatt rádöbbent arra, hogy
ki kell egyezni és
alkotmányosan kell uralkodni
a birodalom mind két
felében, akkor mint az eleven
kötelességteljesítés szobra,
komolyan vette ezt a változást.
Volt lelkiereje ennek az új
uralkodói korszaknak nekiindulnia.
És szigorúan, gondosan az alkotmány
minden olyan pontját megkövetelte
ami az uralkodói jogokat
szavatolta számára.
De, tiszteletben tartotta
mindazokat a jogokat,
amelyeket a magyar
alkotmányos szokások,
a nép választottjainak, az
országgyűlésnek juttattak.
Ez az ember, aki hajnalok-hajnalán,
4 órakor kelt föl
és odaült aztán az
íróasztala mögé és bizony
sokszor a késő estéig
gyakorolta az aláírását.
Aki minden üggyel személyesen
próbált foglalkozni.
Egy kicsit szimbóluma
lett ennek az időszaknak.
Igen. Ez egy ilyen idő
volt. Ezekre a kispolgárokra
rendkívül nagy szükség
volt. A megbízható emberekre,
a kötelességteljesítő
hétköznapi emberekre.
Akiknek szinte eleven
megtestesítője volt maga az uralkodó.
Egyfajta példaadás is volt
ez. Ez a halkan zümmögő motor
volt az, ami a jogfolytonosságot
az egész hosszú időn
keresztül biztosította.
Zökkenőmentesen mehetett előre
az új Magyarországnak az építése.
És voltak olyan másodpercek,
amikor ez az egyébként
szerény képességű férfiú
túl tudott nőni önmagán. Például
amikor Budapestről volt szó.
Hiszen gondoljuk meg, hogy Ybl
Miklós csodálatos pesti Operaházát
Ferenc József a saját
zsebéből fizette ki
és adta ajándékba ennek a
városnak. És úgy találta,
hogy Bécsben nagyon sok
szép köztéri szobor van.
Az utókor talán nem találja
szépnek őket, mégis gazdagítják.
Jellegzetes városképi
elemei a császárvárosnak.
És azt akarta, hogy
Budapest is ilyen legyen
és megint csak a saját zsebéből tíz
királyi szobrot adott Budapestnek.
Nem királyokat ábrázoló
szobrot, hanem olyan szobrokat,
amelyeket Szent Gellérttől
kezdve Zrínyi Miklósig
ő válogatott ki és
gazdagítani akarta ezzel,
egy picit természetesen
az uralkodóház pompáját is,
de egy kicsit ezt a várost is,
amit szívéből igazán nem szeretett.
De, mert a kötelesség
embere volt ezért igenis
minden évben lejött ide,
eltöltött itt nagykeservesen
néhány hetet vagy hónapot és
teljesítette a kötelességét.
A történelemben nem
egyedülálló, hogy valaki
nagyon gyűlölt hatalmi pozícióban,
nagyon gyűlölt emberként
kezdi meg a pályafutását,
és voltaképp amikor meghal
addigra már köztiszteletnek, sőt
egy picit közszeretetnek örvend.
(zene)
A kor e gyönyörű, keleti
pompájú látványossággal indult,
Ferenc József koronázásával
1867 júniusában.
És egy szinte görögtüzes
pompájú látványossággal
ér véget 1896-ban, az
ezredéves kiállítással.
Nem pusztán arról az egy
emberöltőről akart beszámolni
országnak és világnak ami
a Kiegyezés óta eltelt.
Egy egész országot
óhajtott megmutatni.
Megmutatni az ország
történelmét az ezer esztendőt
és az ország sokszínűségét.
Azt a sok nemzetiséget,
amely a történelmi
Magyarország keretében élt.
Itt olyan falak között állunk,
amelyeket erre az ezredéves
kiállításra emelt Alpár Ignác.
Voltaképpen szinte díszletként,
rövid időre. A koronázáskor
Pest egy vidéki város volt.
Az ezredéves kiállítás
Budapestje egy világváros.
Egy világváros, amelyben
ebben az évben adják át
a kontinens első földalatti
vasútját. Ebben az évben adják át
a Vígszínházat, de a
Kecskeméti Színházat is.
Ebben az évben avatják
föl a Műcsarnokot.
Elkészül a Kúria épülete.
Már használható a Parlament
új épületének Steindl Imre
alkotásának a hatalmas
kupolacsarnoka.
De fölavatódik az
Iparművészeti Múzeum.
Rengeteg minden születik.
Egész Európának az arcát
megváltoztató dolgok is,
hiszen 1896-ban adják át
Baross Gábor nagy álmát, a
hajózható Vaskapu csatornát.
Büszkén nézhetünk tehát
vissza erre a korra.
Nem csak nosztalgiával, ami
a boldog békeidőknek kijár.
És ha mégis valamivel
elégedetlenek lehetünk
az az, hogy politikai és társadalmi
téren nem történt elegendő.
Hogy itt apró szócsatákban,
pártpolitikai torzsalkodásban
szinte ázsiai indolenciával
mulattuk a legdrágább dolgot
a visszahozhatatlan dolgot, az időt.
Mégis ez az ország 1896-ban
meg tudta mutatni Európának,
hogy értékeket hord
magában. Hogy európai ország
és soha oly közel nem voltunk
ehhez az áhított célhoz
mint ebben az időben.
(zene)
...
Több

Személyek

09:17:38

Rátóti Zoltán

09:28:12

Brigitte Hamann, történész

16:00

Wittelsbach Erzsébet

09:33:01

Sixtus von Reden, történész

Kiemelt részek

09:25:18

Hármas csatorna: Múlt századi magyar arcképcsarnok

09:14:16

Hármas csatorna

09:14:26

Hármas csatorna: Múlt századi magyar arcképcsarnok: Katona Tamás sorozata

09:14:43

Hármas csatorna: Múlt századi magyar arcképcsarnok: Katona Tamás sorozata: Egy letűnt nemzedék

08:00

Schönbrunni kastély, Bécs