Ridikül
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. február 25.
Időpont: 17:42:43 | Időtartam: 00:44:11 | Forrás: M1 | ID: 1811372
Nava műfaj: talkshow 44 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Ridikül+-
Műsorújság szerinti cím: Ridikül
Műsorújság adatai: (12) Női talkshow Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (45 perc) Egy ridikülbe minden belefér és egy hölgy mindent bele is tesz! Ezt a nők tudják, a férfiak elviselik. De mi is pontosan egy ilyen táska tartalma? Az M1-en szinte bármi lehet, ami az embereket érdekli. Párválasztás, gyermekvállalás, kapcsolati problémák, pénzügyek, az egészség megőrzése, betegségek, komoly és vidám témák naponta meg- és kibeszélve a stúdióban ülő ismert hölgyekkel. Ez a RIDIKÜL Jakupcsek Gabriellával. Nem túl komoly, de nem is felszínes. Egy igazi beszélgetés, naponta az M1-en.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás:
2014-02-25 17:42
Ismétlés dátuma: 2014-02-25 22:58

Tartalom:
Amikor a gyerek elég idős már hozzá, minden szülőben felmerül a kérdés, hogy milyen szabadidős tevékenységet válasszon a csemetének, mihez lenne a legtöbb affinitása. Csapatsportot vagy egyénit válasszunk? Választanánk-e a kislányunknak a karatét vagy a vízilabdát, amik köztudottan durva sportok, vagy menjen inkább táncolni, szertornázni? Megéri-e az élsport a befektetett energiát és a sok-sok lemondást, még akkor is, ha egyszer majd olimpikon lesz a gyerekből? Ha pedig mégis, mi van a csúcson túl? Erről beszélgetünk mai vendégeinkkel: Monspart Saroltával,Hevesi Krisztával,Nagy Tímeával és Mocsai Lajos szövetségi kapitánnyal

Szerzők és alkotók:
1. Árva Tibor Operatőr
2. Barta Bea kreatív producer
3. Benedek Gábor Hangmérnök
4. Blázy András Főgyártásvezető
5. Bus Tibor Fővilágosító
6. Császár Ferenc Hangmérnök
7. Ducki Witek Riporter
8. Eckhardt Balázs Rendező
9. Esztergályos Máté Riporter
10. Fodor Imre Produkciós vezető
11. Hajdú Tibor Operatőr
12. Halkó Gabriella Producer
13. Hujber Balázs Díszlettervező
14. Jakupcsek Gabriella Műsorvezető
15. K.Nagy Lajos Operatőr
16. Kovács László Főgyártásvezető
17. Kovács Tibor Operatőr
18. Makkos Zsolt Gyártásvezető
19. Mester Ágnes Riporter
20. Mihály Balázs Vágó
21. Mliner László Gyártási összekötő
22. Nemeskéri Tamás Műszaki vezető
23. Németh Andrea Szerkesztő
24. Nyitrai Kata Főszerkesztő
25. Oláh Zoltán Vezető operatőr
26. P. Kovács Gyula Vágó
27. Pallaghy Koppány Operatőr
28. Schmidt Antal Operatőr
29. Tréznik László Vágó
30. Varga Krisztina Felelős szerkesztő

Produkció közreműködői:
1. Hevesi Krisztina vendég, szakpszichológus
2. Mocsai Lajos vendég, szövetségi kapitány,edző
3. Monspart Sarolta vendég, sportoló
4. Nagy Tímea vendég, olimpiai bajnok vívó
Teljes leirat:
- Kellemes délutánt kívánok. Ez a
Ridikül, az M1 női talk show-ja.
Mai kérdésünk, melyre
választ keresünk,
"Mit sportoljon a gyermekem?"
Akik elfogadták meghívásunkat:
Monspart Sarolta tájfutó
világbajnok,
14-szeres magyar bajnok,
sífutásban 6-szoros magyar bajnok.
Szerinte a sportág választás
négy dologtól függ.
Az anyagiaktól, a helyszín
közelségétől,
a családi hagyományoktól, valamint
természetesen
a gyermek adottságaitól.
Hevesi Krisztina egészségfejlesztő
szakpszichológus,
az Eötvös Loránd Tudományegyetem
oktatója. Véleménye szerint
fontos, hogy a szülő ne a saját meg
nem élt sikereit hajszolja
a gyermekében és hogy ne csináljon az
általa kedvelt sporttevékenységéből
kötelező munkát.
Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok
párbajtőr vívó.
Egy szerelem vitte le először az
edzőterembe.
Véleménye szerint a belső
motivációnak és nem a szülői
ráerőltetésnek kell a meghatározónak
lennie.
A műsorvezető pedig
Jakupcsek Gabriella.
Gyerekkorában versenyszerűen
kosárlabdázott, úszott
és műkorcsolyázott, de a sportot
felnőttként is fontosnak tartja.
Tornázik, fut és síel.
Hölgyeim! A szó az önöké.
- Jó napot kívánok. Nemrég ért véget
a téli olimpia Szocsiban, úgyhogy
most még friss a téma, most még
lelkesek vagyunk,
most beszéljünk arról, hogy a
gyereket hányszor, hol és miként kell
sportoltatni. Meg egy picit
beszéljünk arról is, hogy
mi magunk felnőttek, vajon erre
mennyi időt szánunk és
egyáltalán megtaláltuk-e a
sportágunkat. Fontos lenne,
tehát lényeges, hogy mi döntsük el,
hogy a gyerek mit fog sportolni,
vagyis mi ösztönözzük a gyereket,
de legalább jó irányba.
Erről fogunk ma beszélgetni. Ti
hogy találtátok meg a sportágatokat?
Mivel kezdted például?
- Dagadt kölyök voltam,
és mindenhonnan elküldtek.
És...
akkor végül maradt, de már 16 éves
voltam, tehát ez nem példa,
hogy a tájfutásról hallottam.
Mondom ez tök jó, mert
amíg kifutok, megkeresem... addig
futok pár métert, utána megkeresem
melyik két fa között férek el,
nyilván ott fogok menni,
és a célba megint futok egy
utolsó pár száz métert.
De közben kiderült, hogy ez egy
olyan fantasztikus sport,
ami szellemi és fizikai, utazni lehet
vele és a kettőnek egy ilyen
ötvözete a szellemi, fizikai...
fantasztikus.
- Ez volt az első sport és ennél is
maradtál és ebbe is érted el
a sikert?
- Nem, nem. Előtte mindenhonnan
elküldtek. Most nem mondom el,
hogy még vívni is jártam az
Elek Ilonkához, mert jött az iskolába
toborozni. Marhára tetszett, hogy
ilyen tőrrel rohangáltam a
villamoson, de három hét múlva
mondta, hogy keressek valami más
sportágat, nem vagyok jó.
Kézilabdáztam, betettek a kapuba.
A felét elfoglaltam akkoriban,
de a másik felén bement a labda.
Aztán... De ez így volt.
Aztán teniszeztem.
Mert az édesanyám hatására, ő
ugye anno régen teniszezett,
amikor jött a back hand akkor
mondták... tehát szerintem
kimondottan nem voltam ügyes.
Mondhatnám ügyetlen.
- Jó, de hát az a lényeg. Ó, azért
erről majd még beszélgessünk.
- Tehát egy csomó kudarc ért, és
mégis.
- Tímea? Azt tudom, hogy téged
elküldtek a vívásról.
- Igen. Bár én...
- Arra emlékszem.
- Nem is azért kezdtem el vívni, mert
hogy nagy tehetség voltam,
hanem mert szerelmes voltam egy
fiúba, aki vívott. És ugye
akkor így lementem a vívóterembe,
hogy hátha.
- Hány éves voltál?
- Tíz éves voltam.
De nem lett semmi. A fiú abbahagyta
a vívást, remélem, hogy nem attól,
hogy én megjelentem és a
látványomtól, hanem egyszer csak
abbamaradt...
- Hogy sajnálhatja ezt most!
Gondolj bele! Hogy ő abbahagyta,
te milyen sikereket értél el és
ő ott maradt. Hú, de bosszantó
lehet ez most.
- De hasonlóan engem is elküldtek.
Tehát mondták, hogy nem igazán
ez az én sportágam. Aztán édesapám
egy konyakkal úgy meggyőzte az edzőt,
hogy azért hadd maradjon már. És
akkor így maradtam.
Akkor még nem ismerték bennem azt
a... azt a kis... Nagy Tímeát,
aki ilyen nagyon szemellenzően csak
sport és vívás és eredmény.
Úgyhogy ezért vagyok úgy azokkal a
nagy tehetséges gyerekeknek
kikiáltott utánpótlás versenyzőkkel,
aki... hát nem biztos,
hogy megvannak azok a dolgok, amik
kellenek egy sikerhez benne.
- Hú, erről fogunk beszélgetni, hogy
mi kell ahhoz, hogy valaki
sikeres is legyen. Mert hát azért
az kiderült, hogy amiket
te felsoroltál, négy szempont, ugye
erről majd beszélgessünk.
Te valahova a végére tetted egyébként
a fizikai adottságot.
- De ez az amatőr sportolók. Tehát...
- Jó, az amatőr. De az is
nagyon fontos nekünk. Tehát mi ma
az amatőr sportról fogunk
többségében beszélgetni. És hát
természetesen abból nyilván
az élsport. Krisztina te sportoltál?
Nyilván sportoltál, ahogy rád nézek.
- Igen, hát én is azért nagy volt
ilyen értelemben a karrierem.
Klasszikus balettel kezdtem, aztán
tornáztam, artistaképzőbe is
jártam, aztán most meg hát ami
éppen jön, de vitathatatlan,
tehát sport szempontjából édesanyám
magyar bajnok tornász volt,
apu jégkorong kapus, tehát hogy
azért van egyfajta beágyazottság,
ami fontos úgy gondolom
sportpszichológia szempontjából,
hogy tudjam és érezzem azt,hogy mi az
amin tényleg átmennek a versenyzők.
- Nem tudom, hogy... első körben
csak egy gyors reakciót kérek,
hogy mennyire voltatok megengedőek
mondjuk a saját gyereketek
sport választásával kapcsolatban?
Te például?
- Igen, és nem is csinált semmit.
- Na de az hogy lehetett?
- Jó, de utána mindig mondtam neki,
hogy azért kell sportolni,
hogy csak azt a szöveget hallotta,
hogy dagadt vagy, hogy nézel ki,
sportolni kell, ő meg ilyen vékony.
Se apukája, se anyukája nem ilyen.
Lehet, hogy a postás volt akkoriban,
azt mondják, de szóval,
igazából mondtam, hogy valamit kell
csinálni és nagyon nehezen,
de akkor mégis. Ami az egyik
legegyszerűbb a kerékpározás, futás,
tehát aztán végül félmaratont
futott.
És ez fantasztikus. Elment akkor
még, hogy tovább hencegjek egy picit,
elment külföldi ösztöndíjjal
egyetemre Franciaországba
és a professzor úr, amikor ott
beszélgetett és felvételiztette még,
hogy hova tegye, akkor látta a
szobában a képen, hogy
maraton befutó pár, és ott van az
öregnek, bocsánat a professzor úrnak
az ideje, hogy 5 óra 03, vagy ilyesmi
volt és akkor mondta a gyerek,
hogy gratulálok a professzor úrnak.
Én még csak félmaratont futottam,
és attól kezdve tök jóban voltak.
Fel is vette. Szóval jó dolga volt.
- Na látod?
- Szóval a futással annyi mindent
el lehet érni.
- A sporttal sok mindent el lehet.
Szóval mennyire legyünk megengedőek
a sport választásnál? Ti hogy
vagytok ezzel?
- Én teljesen rájuk bíztam. Tehát
annyi, hogy én 3 éves korukban
mindegyiket elkezdtem úszásra
hordani, pontosabban
úszó óvodába vittem őket, és
innentől kezdve teljesen
háromfelé mentek. A nagylányom
vízilabdázó lett,
a középső lányom ő is úszott,
de most már azt mondta,
megpróbálja a vívást, a fiam pedig
focizik.
- Aha. Tehát háromévesen elkezdtél
valamit, egy alap sportot,
ami nyilvánvalóan az úszás, azt
gondolom talán az egyik legjobb,
ha bírja a gyerek. Mert ugye a
gyerekek többsége a víz miatt,
meg a fertőzések miatt kiesik.
- A többség nem jó.
Javíts valamit rajta.
- Tényleg?
- Igen. A lakosok megijednek.
Nem. Vannak, akinek ott van
valahol a gyenge pontja, a füle vagy
a szeme, de azért a többség
az nem jó. Kevés az uszoda, az igaz.
Kevés a jó gyerekoktató úszóedző.
Ez is igaz.
- Nagyon kevés.
- Egyébként még itt az, hogy mit is
sportoljon valójában, tehát
minden és az ellentéte is igaz.
Tehát én például borzasztóan,
de utáltam a balettet. Tehát hogy az
azért nem egy olyan dolog,
amit imád a gyerek. És azáltal,
hogy sikereim lettek benne,
ezáltal szerettem meg. Tehát ezért
nagyon fontos az, hogy
a gyereknek, és fontos, vannak erre
szakosodott cégek így a
szakági kiválasztás, hogy tényleg
mi az a sport, amiben majd
tehetséges lesz. Tehát amíg felmérik
ilyen antropológiai
adatok alapján, hogy mi az, amihez,
tehát milyen lesz a terhelhetősége,
milyen magas lesz, milyen lesz az
oxigén felvétele, tehát hogy
meg tudják valamilyen szinten
becsülni, hogy tényleg
sikeres lesz-e az adott sportágban,
ez az egyik. A másik pedig az, hogy
amiben örömét leli. És amiben
örömét leli, az két ok miatt fontos.
Fontos azért, mert hogyha örömmel
végzi a terhelést is, akkor
lehet élsportoló, a másik oldal,
ha meg nem lesz élsportoló,
örömét lelte benne és felnőttként is
van mihez visszanyúlnia.
És pontosan ez viszont a hobbisport
részét érinti, ami pedig egy
nagyon nagy szelet ilyen értelemben,
hogy felnőttként már nehéz
egy tunya izomzatot mozgásba hozni,
ezért fontos a gyerekkori elkezdés.
És ha nem is lesz élsportoló. És hogy
számos olyan dolog van,amit fejleszt.
Így például az egyik legfontosabb
az önkontroll. És erre hadd mondjak
egy ilyen példát, hogy az önkontroll,
az önszabályozás, a célállítás
hogy mennyire lényeges. Azoknak a
gyerekeknek, akiknek egy
sütis példával felmérték, hogy
mennyire képes, mennyire tudja
késleltetni a süti megevését, tehát
hogy egy nagyobb cél érdekében,
két sütiért feláldozza az azonnali
megevést, tehát van egy
önkontrollja...
- Hű! Mondjátok ezt el!
Ezt a kísérletet otthon elvégzem.
Félek, belebukunk, de azért mondd el!
- Azt, hogy most gyorsan, az orra elé
kitett sütit rögtön megeszi...
- Kiteszek két darab süteményt.
- Egyet.
- Egyet.
- Egyet. Vagy akár lehet ez
cukorka, csoki, bármi. Tehát bármi,
hogy azonnal...
- Hát a kedvence legyen, az lényeges
gondolom.
- Így van, vagy pedig egy bizonytalan
idő múlva visszaérkezem és
akkor viszont duplát kapsz. Vagy akár
még valami nagyobb jutalmat.
- Jó.
- Tehát ez valahol a késleltetési
képesség...
- Ezt most én megcsinálom Emma.
Jó.
- De azt is nézd, hogy volt olyan
gyerek, amelyik csak így
az ujjacskájával így belenyalt,
hogy nem szabad, nem szabad,
de muszáj belenyalni. Iszonyú helyes.
- Akkor mi van? De akkor
mi van, hogyha belenyalt? Akkor
nem lesz élsportoló?
- Nem tudom, az értékelés azt nem
tudom, hogy van.
- Mi van, hogyha csak nyaldosta?
- Egy pont levon.
- Egy pont levon. Jó.
- Bocsánat. Azért fontos ez az
önkontroll, mert hogy kimutatták,
hogy azoknak a gyerekeknek,
akik ezen a kísérleten átmentek és
magasabb volt az önkontroll,
a társaik jobban szerették, a
tanárok jobban szerették,
jobb jegyeket hoztak haza, és hosszú
távon utánkövetéssel pedig
magasabb fizetésért dolgoztak
jobb munkahelyeken,
felnőttként kevésbé voltak
elhízottak, ellenálltak a különböző
addikcióknak, alkohol, dohányzás
satöbbi és kevésbé voltak kövérek.
- Le lehet mérni azon is, hogy
tudod van az a típusú ember,
aki úgy eszik, hogy a legjobb falatot
eszi meg a legelején és
a végére hagyja a... hát a
gyengébbeket, amit ő így ítél meg,
és van az, aki a legvégére hagyja a
legjobb falatot. Annak a tányérjába
nem szabad beleenni, mert az
nagyon agresszív lesz,
ha valaki belekóstol. Ti melyikbe
tartoztok?
- Én a kivétel vagyok. Aki erősíti
a szabályt. Én biztos, hogy
neki estem volna a sütinek.
- Te neki estél volna. Látod?
- Na és aki nem szereti az
édességet? Szóval olyan sok minden
komolyat vontál le belőle és
tényleg vannak emberek,
meg gyerek is, aki nem annyira
édességes.
- Nyilván, ez egyfajta kísérlet volt,
de azért a gyerekek általában,
meg van egy evolúciós preferenciánk
az édes ízek iránt.
Már csecsemő korunkban is az édes
íz felé fordulunk, míg a keserűt
és a savanyút pedig undorodva
kiköpjük.
- Ezt öregen is így csináljuk.
- Ugye arról beszélgettünk, hogy
vajon mikor lehet elkezdeni a sportot
és melyiket. Hát a kollégáim
ennek jártak utána.
- 4-5 éves kortól kezdjük el a
gyerekeket tanítani
szervezett csoportokban. Azért kell
megtanulni úszni, mert
minden sportnak az alapja. Valamint
első körben saját életünket
fogjuk megmenteni, később,
időszakban más életét is
megmenthetjük ezzel a sporttal.
Nagyon fontos az, hogy dicsérjük
és pozitív élménnyel menjen haza,
mert akkor későbbiekben is
szeretettel és jó kedvvel fog hozzánk
jönni az uszodába.
- A kicsiknek nincsen semmi
félelemérzetük és mi három éves
kortól már foglalkozunk a kicsi
gyerekekkel.
Ugye alacsonyan van a súlypontjuk,
elesnek, semmi bajuk nem lesz.
Ugye van a hoki felszerelésük, ami
teljesen védi őket.
A piciknél nincsen semmiféle
eredmény. Náluk az a lényeg,
hogy a játékot élvezzék. És később
már vannak eredmények,
csak ott azért már tétre megy.
- A sízést azért javasoljuk ebben a
kicsi gyermekkorban elkezdeni,
mert ez egy teljesen szimmetrikus
sport. Értem ez alatt azt,
hogy a bal és a jobb agyféltekét
egyformán ösztönzi a működésre.
És ez nagyon jót tesz a gyerekeknek
ebben a pici életkorban,
illetve a testükön keresztül fejlődik
a koncentráló képességük.
- Az íjászatot azt gondolom, hogy
nem lehet elég korán elkezdeni.
Ettől függetlenül mégis a
legoptimálisabb kor
az a tíz éves kor környéke. Ennek
mind egészségügyi okai vannak,
illetve a másik az pedig a mentális
érettség, ami ahhoz kell,
hogy ezt a nagyon-nagyon statikus
mozgássort végiggondoltan,
átgondoltan tudja végrehajtani a
gyerek és aztán később a
versenyző íjász.
A gyerekeknek ami leginkább fontos,
az a beavatás része az íjászatnak.
Egy 12 éves gyereknek hihetetlen
megélni azt, hogy egy 30 éves
vagy egy 40-50 éves embernél
jobbat lő.
- Azért itt már elhangzottak más
szempontok is. Tehát amikor
arról beszélünk, hogy sportolni,
akkor nem csak arról beszélünk,
hogy és majd egészségesen élünk,
mert az egy nagyon lényeges dolog,
de hogy kisgyerekkorban mi mindent
fejleszt. Tehát ez egy nagyon
fontos dolog. Ha tőletek valaki
tanácsot kér, akkor ti például
mit tudtok tanácsolni, hogy hány éves
kortól? Ugye te mondtad, hogy 3,
én is háromba már mindegyiket
sportoltattam, a sí meg az úszás
az biztos, hogy az egy működő dolog.
Ott még nem kell nagyon észben ott
lenni, de ösztönösen már
tudnak dolgokat. Ti mit mondtok, hogy
akkor hogy lehet tanácsot adni?
- Itt egy nagyon fontos mondat
elhangzott,az a szimmetrikus sportág.
Tehát hogyha itt végignézzük számos
élsportoló és nem élsportoló
karrierjét, ilyen értelemben
megengedett benne a választás.
Tehát ezért elkezdeni először az
izomzatot, a koordinációs készséget
fejleszteni, megszerettetni és a
mozgást nem elvenni a gyerektől,
mert ha belegondolunk, iskolában
hogy kezdődik? A gyerek
ösztönösen szeret mozogni. És
iskolában közli a tanár, hogy
ne izegj-mozogj, tedd hátra a kezed,
rossz vagy. Ugye, tehát ki lesz
közösítve azért, mert egyrészt
nincsen kifárasztva, mert
nem kap elég sportot, elég
rohangálást, tehát először
ezt a természetes mozgásigényét egy
általa kedvelt és szeretett módon
hadd élje ki, és a későbbiekben
pedig ezért vannak ezek a
nagy sportág választó rendezvények,
ahol megnézheti a neki megfelelő
sportágat. Fontos az is, hogy ő
milyen. Inkább társaságkedvelő
vagy inkább a magányos tevékenységet.
De hogyha tulajdonképpen
egyéni sportágat választ, ott is
lehet egyrészt egyéni feladatokat
és edzéstervet, de mégis megvan a
közösségi hatás is. Tehát
egyszerre fejleszti mind a két
részét. Tehát igazából
de legfontosabb talán az, hogy bármit
sportoljon, amihez kedve van
és ami életkorának megfelelő, és
engedjük választani, hogy
megtalálja a saját sportágát és ne
pedig apu kedvenc, vagy apu
meg nem élt vagy anyu meg nem élt
vágyait...
- Hát de az óhatatlan, hogy apu meg
anyu sportága benne van, nem?
Hát most te is, amikor javaslod a
gyerekednek vagy az életed példájával
valamilyen módon benne vagy abban,
hogy vívni megy.
- Hát nekem azt mondták, az összes
gyerekem, hogy ez nagyon béna
ez a sportág, úgyhogy ezt ők hagyják.
- Béna? Azt mondták?
- Igen. Nem tetszett ez a vívás...
- Elég jól elbénáztál ott.
- A középső lányom nagyon érdekes.
Ő azért kezdett el vívni, nem azért,
mert én vívtam, hanem mert
az unokatestvére vívott. Mert hogy
őt ösztökélte az, hogy
a keresztmami vívó volt és akkor ő
lement, de akkor, hogyha
az uncsitesó lement, akkor lement
ő is.
- Hát ez... figyelj, ez anya-lánya,
anya-lánya konfliktus inkább,
nem konfliktus, de a rivalizálás
biztos benne van.
- Egyébként hozzá teszem, hogy
sajnos. Tehát számomra az borzasztó,
hogy ő vív. Tehát annyira...
- Miért?
- Mert nagyon nehéz nekem. Tehát
egyrészt tudom, hogy neki is
nagyon nehéz azáltal, hogy van egy
nyomás, mert mindig összehasonlítják
a Nagy Timinek a kislánya...
Meg hát nekem, tehát én szeretnék
mama lenni. Tehát én szeretnék
bástya lenni és nem egy olyan
emberke, aki ott neki állandóan
az észt osztja, hogy hogy kéne
csinálni. Mert hogy azt majd ő
megtanulja. Csak nagyon nehéz
nekem. Tehát hogy meg tudjam azt
a határt szabni.
- Hát persze. Hogy ne oszd az észt.
De ugyanakkor meg szükség is lenne
arra, hogy oszd az észt. Na most
erről majd azért beszéljünk,
hogy akkor ha benne van a szülő
a sportág választásban...
- Nyilvánvaló, hogy benne van,
ez óhatatlan, de a pénztárcája, a
napi 24 órája, hogy el tudom vinni.
Szóval lovagolni akar a gyerek, de
napi 30 kilométert kell autózni,
szóval oda meg vissza külön, nem.
De a tankönyvben azért az van,
és itt... a Timinek abban igaza
lehet, hogy...
A tankönyvben az van, hogy a gyerek
az minden nap,
a fejlődésben lévő gyerek és még
sokszor a tizenhat éves is
fizikálisan is, hát szellemileg meg
a temetőig fejlődünk tulajdonképp,
de fizikálisan, hogy minden nap egy
órát mozogjon, ha lehet kint
a természetben, a szabadlevegőn.
Tehát itt a vívással az a baj,
hogy nagyon sokszor bent vannak a
teremben, egy csomó sportág,
de a te balettod is bent vannak a
teremben. Például a balett, a tánc
az is mindegyik kezdődhet olyan korán
mint itt szó volt a futásról
meg az úszásról. De ha... tőlem
szokták kérdezni, akkor először
azt szoktam mondani, hogy mondjuk
azt, hogy mindenképp sportolhasson.
És akkor jönnek a különböző, hogy
na de mit.
- Azt hiszem, hogy itt a legfontosabb
és ezért nagyon fontos minden
országnak az élsportolók és
fontosak a példaképek.
Tehát azért, mert az az az ok, ami
miatt a gyerek azt választja.
Tehát így például az olimpiák után a
sikeres sportágakban megtelik,
megtelnek az egyesületek, mert látnak
példaképeket. És valójában,
hogy milyen sportot, tehát a
közösségi sportok nagyon jók.
Jó a röplabda, a kézilabda, a foci.
Ilyen szempontból, hogy egyfajta
társasági élményt is ad a gyerek
számára, játék, felszabadulás,
és tényleg bárhol szinte
megvalósítható.
- Timi te mennyire szólsz bele,
vagy szólnál bele egyébként a
nem az edzésbe, hanem a
sportválasztásba.
Tehát mondjuk a fiadnál az, hogy
focizni menjen...
- Nem szólok bele.
- Nem szólsz bele.
- Azt lássam, hogy várja azt, hogy...
várja a hétfő, kedd, pénteket
ezen a héten, mert akkor
foci van. És akkor...
mindenki azt mondja, hogy hát, nem
igazán focira... Nem érdekel.
Akkor nem igazán focira, de jól
érzi magát ott. Lehet, hogy jobban
menne neki a vízilabda vagy a vívás,
teljesen mindegy. De ő
a focit választotta, akkor azt
választja.
- De ez egy nagyon nehéz döntés,
amit mondtál, hogy tulajdonképpen
most te azt mondod, hogy pozitív...
pozitív élmény az, ami oda fogja
hozni és nagyon sok sportágnál
utólag kiderül, hogy alkatilag nem is
neki való. Igaz? Tehát most már
van egy ilyen felmérés is, ahova el
lehet vinni a gyerekeket,
ahol meg tudják állapítani, hogy
talán milyen sportág lenne neki való.
Nézzék!
- Jelenleg sportolsz-e valamit?
- Vívok.
- Heti hányszor?
- Háromszor.
- Rendben. Állj rá légy szíves a
mérlegre.
- Az én tapasztalatom az a mérések
kapcsán, hogy nagyon sok
a puhány gyerek. Nagyon sok gyereknek
van nagyságrendileg
komoly súlyfeleslege.
- Vállad, sarkad maradjon lenn.
176,4.
- Ez egy sportantropometriai
vizsgálat.
Testmagasság mérés, testsúly mérés,
bőrredő mérés.
Csontszélesség mérés és mellkas
mélység, mellkas szélesség
kerül megmérésre.
- Kerek 7. Fogd meg a vállamat!
Jobb lábadat emeld légyszi.
- Például egy 7 éves gyermeknél a
várható felnőttkori testmagasságot,
biológiai kort, a csont, izom, zsír,
illetve a zsigerek mennyiségét
tudjuk megmondani. A biológiai
kort, ami eltérhet a naptári kortól,
és akkor ezek alapján sportágat
ajánlunk, illetve az edzéstervek
ez alapján íródhatnak.
- Engedd le a karodat!
Lazán állj!... 26.
- Abból a szempontból jó
megcsináltatni ezt a mérést,
hogy még sportolás előtt olyan
sportot válasszon, ami
genetikailag, alkatilag megfelelő.
Ha nem az alkatának megfelelő
sportot űzi, akkor abból
nagyon sok probléma lehet. Lelkileg
is, de fizikailag is.
- Mellkas mélységet mérek.
- Hogy ha valaki élsportoló szeretne
lenni,de a genetikából ez nem adódik,
akkor ezt nekünk kutyakötelességünk
megmondani. A kiértékelést azt
néhány héten belül szoktuk vállalni.
Ma már az esetek 99 százalékában
emailben küldjük el.
- És ez az utolsó.
Emeld föl a jobb lábadat!
22. Kész vagyunk.
- Elhangzott a filmben, hogy ez
leginkább az élsportolóknál
lehet érdekes, mert ugye aki nem
élsportolónak készül,
az nem biztos, hogy ennyire számít.
De ennyire számít? Neked erről
mi a véleményed?
- Nekem teljesen más.
Tehát én nem hiszek ezekben a
mérésekben. Mert hogy itt nem mérik
a belső dolgokat, amit az elején is
mondtam, hogy sokkal,
de sokkal többet számít véleményem
szerint. Jó. Én valószínűleg
sosem lettem volna jó ritmikus
sportgimnasztikából, mert
hogy a magasságom, meg... De...
de ezért elküldeni egy gyereket, vagy
eltanácsolni egy sportágtól,
amit mondjuk nagyon szeretne...
- A létszámból. Annyi gyerek van,
hála istennek. Nem elég állítólag,
de mégis annyi gyerek van. És
sportoljanak, és csinálják!
És ne mérjük meg őket, ne riasszuk el
őket. Hát engem, a kis gombócot
megmértek volna, ráadásul még ilyen
kis flegma, szemtelen voltam,
aki úgy tűnik, hogy nem tud
koncentrálni, holott itt kell.
Egy olyan optimálisan maximális
sebességgel kell rohanni
egy tájfutó pályán, hogy az ember
még tisztán tudjon tájékozódni,
ami szellemi munka...
- Na várjál! Most akkor eljutottunk
oda...
- Egy kicsit lassúbb,mint amit tudok,
de olyan marha gyorsan,
hogy én nyerjek. Azért... szóval ha
megmértek volna,
nem ülnék most itt,mert nyilvánvalóan
nem lettem volna világbajnok,
nem hívtál volna be.
- De ugye beszéltünk arról,
hogy milyen lelki tényezők is
kellenek. Sőt te azt mondod, hogy
az a túlsúly, meg mindannyian erre
bólogattok. Fizikailag, mentálisan,
szellemileg mit változtat a sport?
- Hát tulajdonképpen vissza kell
menni, ha már olimpiákról van szó
azért a görögökig. A kalokagathia,
a szép testben szép lélek, és
mennyire igazuk volt.
Tehát eleve az önértékelése, az
önbizalma nagyobb lesz a gyereknek,
sőt kimutatottan a sportoló
gyereknek az osztályon belüli
rangsora, tekintélye nagyobb, ami
pedig megint egy pozitív spirált
indít be. Tehát nagyobb az önbizalma,
jobban elhiszi azt, hogy mire képes,
jobban bízik önmagában, nagyobb az
énhatékonysága,
és ezáltal akár, tehát ezért mondtam
azt, hogy igazából az élet
minden területére a célállítás, tehát
jobban tud küzdeni,
az akaratereje nagyobb lesz. Ezért
mondom, hogy a legnagyobb hiba
és bűn, amit a szülő elkövethet,
ha kiveszi a sportból a gyereket,
mert valójában egyrészt a jövőjét,
tehát a felnőtt, az egészséges
felnőtt jövőjét veszi el. Azért, mert
eleve van egy edzett izomrendszere,
egy kedvelt sportja, amibe szívesen
visszanyúlik.
- Timi, szerinted?
Lelkileg?
- Én egy mondatot szoktam mondani
a gyerekeknek, hogy a sport
igazságos.És erre én mindent ráhúzok.
Tehát ha te edzel, akkor te előre
tudsz lépni. Ha te tanulsz,
akkor jó jegyet kapsz, egyetem,
jó állás. És minden másra.
Ebben az életben annyi minden
igazságtalanság van.
Hátratolnak, könyökölnek, de ha
sportolsz, akkor megtanulod mi az,
ami befektetett munka és mit
kapsz érte.
És ezt mindig elmondom a
gyerkőceimnek,
a középső gyerkőcöm egy picit dundi.
Kicsim ugyanaz. Ha picit kevesebbet
eszel, szenvedéssel jár, lefogysz,
szép leszel. Ha tanulsz, akkor
ötös leszel. Ha nem tanulsz, nem
kapsz. Ha nem edzel,
akkor ne sírjál a verseny végén, hogy
nem sikerült. És szerintem ez,
ez az, amit a sport egész élete
végéig. Tehát ez a mondat
nekem ez egy olyan mondat,ami tényleg
a mai napig kíséri az életemet.
- Hívtam azért én egy férfi vendéget,
aki hát elkötelezett sportpedagógus,
edző, sportember, és akárhányszor
itt volt, mindig nagyon
bölcs dolgokat mondott. Úgyhogy
vele folytatjuk. Íme.
- Meglepetés férfi vendégünk
Mocsai Lajos,
a magyar férfi kézilabda válogatott
szövetségi kapitánya,
a Testnevelési Egyetem docense.
Nagyon fontosnak tartja a sportot
a gyerekek testi, lelki,
szellemi fejlődése szempontjából.
Ezért támogatja a mindennapi
testnevelés bevezetését az iskolában.
De beszéljen erről ő maga.
Fogadják szeretettel!
- Egy picit ugorjunk vissza a szülő
szerepére, mert most itt például...
Tehát családilag ez hogy volt? Hát
most itt, az önök családjában,
a ti családotokban ez például
mennyire múlt rajtad?
- Nagyon különböző, hiszen a mi
gyerekkorunkban hétkor kint
a templom téren kezdődött a
futball, s ha 9-kor mentünk,
akkor már az egyetemisták játszottak
és vártuk, hogy páratlanok legyen,
hogy délig még focizhassunk. Tehát
ez Szegeden volt,
ez egész más reláció. Nálunk a
családban ugye mindenki,
a feleségem is TF-et végzett többek
között,ez egy automatikus dolog volt,
hogy a sport az vele jár az
életünkkel.
Avval a föltételrendszerrel, hogy
kisgyerekkor óta sok,
széles alapokra. Tehát a Tamást
például, ami itt nem hangzott el,
mert közben azért én figyeltem a
hölgyek véleményét,
tulajdonképpen a sportág választásnál
én úgy döntöttem, hogy egy
küzdősportággal ismertetem meg
például a fiamat, hogy az esések,
gurulások, általános ügyesség, a
küzdőképesség jelen legyen.
És akkor ő ebből fejlődött ki, hogy
futballista lett.
Németországba 11 évesen
kiválasztották a kölni labdarúgó
akadémiára.
És akkor azt mondta, hogy apa, én
inkább a családdal maradnék,
szeretnék kézilabdázó lenni. Tehát
erőszakmentes...
- De ez mekkora váltás ráadásul,
a fociról a kézilabdára.
- Folyamat. Közben megtanítottam őt
hajítani, cselezni és minden
olyan furfangos dologra, hogy ő
ügyes legyen.
Tehát evvel nem volt probléma. A
lányom pediglen egy egész más
utat jártak be a három kislányom.
Ővelük óvodás koruk végétől
csináltam egy ilyen kézilabda
iskolát, hogy az apjukkal együtt
játszhattak. És akkor ők ezt nagyon
nagyon élvezték, s akkor ebből
több lábon álltak, megtanultak
lovagolni, síelni.
Rendszeresen futnak, például maratont
is van aki lefutotta, tehát
ők inkább olyan jellegű, hogy nem az
élsport centrikusak.
Dorottya NBI-ben kézilabdázott,
TF-et végzett, de a többiek
azok minden, inkább 8-10 lábon
állnak, tehát mindent csinálnak.
- De egyrészt sok múlik a szülőn,
másrészt sok múlik valószínűleg
egy edzőn, nem? Tehát az, hogy
olyan közegbe kerüljön egy gyerek,
és ez lehet az iskola is.
- Én azt gondolom, ami elhallatszott
az, amit hallottam, hogy
ki kéne bővíteni az iskola...a szülő,
az otthon és az utca.
Tehát ma már az utca jóval kevésbé,
annak idején nálunk ez
kötelező részvétel volt az utcában
megjelenni a helyi
sporteseményeken. Tehát vidéken még
ez dívott. A másik rész,
hogy a családban a dinasztiák
különböző sportág választásnál
dominálnak, vagy figyelnek a szülők,
hogy ne befolyásolják a gyereket.
- De mi lenne a tanács? Hogy
kellene jól sportágat választani
a gyereknek? Hogy működne ez jól?
- Hát ez nagyon nehéz. Most Dániában
kint volt az Európa-bajnokság
nem olyan rég. Ott egy utánpótlás
konferencián vettek részt
a tanítványaim... egy része.
Döbbenetes dolog történt, hogy az
első szenzibilis időszakot, ahol a
legjobban köthető vagy
mondjuk a koordináció fejleszthető,
már 3 és 7 éves korra teszik.
Tehát ma már egy labdarúgó játékos
döntő képességét,
a labda átvétel ügyessége, sebessége,
s a továbbításnak mondjuk
a hasznossága, gyakorisága
pontosságát az által mérik,
hogy mennyi ideig tart ez a döntési
folyamat. S kiderült, hogy
a legügyesebbek már ebbe az időszakba
gyakorolják a koordinációs munkát.
Tehát én azt gondolom, hogy
ugyanazokért a gyerekekért
folytatják a harcot a sportágak,
nagyon rossz állapotban vannak
az elsős korba kerülő gyerekeink.
Balatonbogláron a Kézilabda Akadémián
volt egy triatlon, helyi klubbal való
együtt fölmérésünk.
Ízületi, térd, boka és gerinc
labilitási problémák...
- Na de 6-7 évesekről beszélünk.
- Pontosan.
- Az hogy lehet?
- Úgy lehet, hogy a megelőző
időszakban a gyerekeknek pont ez a
két évtől 6-7 éves korig
elmaradnak azok a mozgásos, motorikus
feladatok, játékok, amit annak idején
automatikusan a gyerekek
megszereztek.
- De az viszont szülői felelősség,
hogy egy gyerekkel lemennek-e
a szabadba, hagyják-e mászni, kúszni.
Nem? Fára mászni, futni a hétvégén.
Lakásban élnek. Nem mozognak.
- Nagyon zárt.
- Hát belerak... bocsánat, belerakják
eleve ebbe a járókeretbe...
- Járókeretbe.
- Borzasztó. Tehát a gyerek
nem tanul meg fölállni, mászni, esni,
hanem azzal a... számomra ez szörnyű.
Szerintem ott kezdődik a szülői
felelősség, hogy aki ebbe beleteszi,
és elnézést kérek mindenkitől,
de ezt tényleg vállalom.
Hogy azt csupán azért, hogy ő
hátra tudjon dőlni a székben
és olvasson. És nem azt, hogy menjen
a gyerekkel.
- Hát amit a Tímea mondott, hogy a
sportba való igazságosság jelenléte
óriási fontosságú, én még azt is
hozzáteszem, hogy a
napi tevékenység fölött megjelenő
ítélet. Hogy a gyerek
mit tud teljesíteni. Tehát a
teljesítménymotiváció nem véletlenül
a sporthoz kötődik, amit aztán az
élet más területére áttehet.
- De ez milyen érdekes, hogy
szellemileg nem vagyunk restek
nagyon terhelni a gyerekeket, sőt,
hát ugye teljesítményközpontú élet,
tehát mindenki a legjobb iskolát,
a legjobb különórát,
tehát mindent keresünk, mert
tulajdonképpen nem tudjuk,
hogy mennyi kéne. Míg fizikailag
meg nagyon megengedőek vagyunk.
Nem? Nehogy elfáradjon, nehogy aztán
ne tudjon tanulni. Pedig
a gyerek attól... elképesztő
terhelhető.
- Ez annál is nagyobb gondatlanság,
hívjuk így, mert a motorikus,
tehát a mozgáson keresztül tanul meg
írni, beszélni.
A mászás bizonyos fajtáinak hiányában
diszlexia fejlődhet.
Tehát itt hallottam a ciklikus,
aciklikus mozgásokról volt
néhány szó, hogy melyik jobb
oktatni, melyik nem.
Én azt gondolom, hogy mind a két
területet nagyon fontos.
És hogyha egy Freund Tamás,
ugye elég jól ismert agykutatónk
jelentős értékeket és méréseket
mutat fel az irányba, hogy
a motorikus képességek a kognitív
értelmi területeket
milyen pozitívan befolyásolják,
tehát ezt szétválasztani,
ez azt hiszem ez is képzetlenséget
jelent.
- Bocsánat. Edzőnek lenni óriási
felelősség. Most én ezt azért
mondhatom, én azt gondolom, hogy a
tekintélyelv igenis a sportban kell,
hogy működjön. Ott még jobban, mint
az iskolában.
- Igen, csak az a kérdés, hogy a
tekintélyelvet hogyan szerezzük meg.
Én azt gondolom, hogyha valaki a
kommunikációs képességével,
amivel energetizálja a folyamatot.
Amiről volt szó, megfelelő
célfilozófiával... az agy egy
célorientált szerv, ami megkeresi
a megoldást, közös munkába. Aztán
az, hogy hogyan tudunk motiválni,
milyen karizmatikus egy tanár,
illetve egy vezető, milyen hiteles.
Nagyon fontos dolog.
- Abszolút.
- Na most ha ezek a dolgok együtt
vannak, akkor az az autoritét,
ami itt elhangzott, az önmagától
benne van a folyamatban,
és erre vigyázni kell, őrizni, hogy a
gyerek szívesen megy az ilyen típusú
pedagógussal vagy edzővel.
Ha nem megfelelő képzettségű és
ezek hiányoznak, és úgymond
úgy választott egy testnevelő pályát,
hogy a 3-4. választás után ez jutott,
azokban az emberekben nagyon sok
olyan negatívum szorul, ami riasztó.
- De itt nagyon észnél kell lenni a
szülőnek és azt kell, hogy mondjam,
mint ahogy mindig elmondjuk, hogy a
pedagógusokat, és én szeretem,
hogyha a Ridikülben elhangzik,
hogyha valakinek volt
egy nagyon erős hatása valamelyik
pedagógustól, akkor
hangozzék el a neve és az iskola.
Ezt én fontosnak találom.
Mert ez ugyanolyan referencia, mint
egy autó vagy egy jó motor vagy
bármi, tehát a ember igenis
tovább adja azt a nevet.
- Legyen példa. Vagy akár... tehát
ahogy az edző is, hogy milyen legyen.
Legyünk példaképek. Tehát valójában
emberek vagyunk, és humán létünk
fő sajátossága, hogy a példaképek
motiválnak. Ezért emeltem ki
a példaképek szerepét. És hogy még
hányféleképp tud egészséges lenni
az élsport és miért köszönhetünk
nagyon sokat a példaképeinknek,
tehát az élsportolóinknak. Azért,
mert paradox sokszor mondjuk azt,
hogy edzeni nem a karosszékben kell.
Mondok egy érdekeset. Ahogy...
egyszerűen jobban érezzük magunkat
és ezért lehetünk nagyon hálásak
a tényleg példaképpé váló
élsportolóinknak, mert bizony
gondoljunk arra, hogy olimpiák idején
milyen büszkén mondjuk, hogy
mi magyarok milyen tehetségesek
vagyunk, és kimutatottan
ettől nő másnap és hosszú távon
önértékelésünk, önbizalmunk,
pozitívabb lesz a hangulatunk, jobban
elhisszük azt, hogy mi magyarok
milyen tehetségesek vagyunk. Javulnak
az immun funkcióink és
egészségesebbek vagyunk. Tehát
paradox, de tulajdonképpen még
azáltal, hogy ők vannak és
léteznek nekünk, ezáltal is
egészségesebbek vagyunk.
- De érdekes ez.
A máig megrendezett 27 újkori
nyári olimpia közül, ugye
3 elmaradt a világháborúk miatt, a
magyar sportolók 25-ön vettek részt,
összesen 295 magyar sportoló viseli
az olimpiai bajnok címet,
összesítve 168 arany, 148 ezüst és
170 bronz éremmel
büszkélkedhetünk és a
legeredményesebb
magyar sportoló Gerevich Aladár vívó,
7 aranyéremmel, ebből egyéni és
hat csapatérem. Egy darab egyéni és
hat csapatérem, és a legtöbb egyéni
aranyérmet, ötöt, eddig
Egerszegi Krisztina nyert. Szóval
azért ezek jó, hogyha ezt tudjuk.
Ez az élsport. De még egy picit
mindig maradjunk ott, hogy
egy szülő akkor, amikor... ti mit
csináltok,amikor a gyerek azt mondja,
ma nincs kedvem.
Inkább a nem tudom kihez átszaladnék
babázni, vagy bedobja a hisztit,
mert aznap... nem tudom én
fáradt vagyok című mondás elhangzik.
Ezek a legtipikusabbak. Pedagógiailag
mit kell tenni?
- A sport igazságos.
Én ilyenkor csak ezt a mondatot
szoktam mondani.
Edzel, lesz eredmény. Nem edzel,
nem lesz eredmény.
A választás az övé. Én nem fogom őt,
tehát ez majd hogy nem egy kicsit
érzelmi zsarolás is, ugye... azt
mondom, hogy...
- De ez most az eredmény. De a
mozgásra hogy veszed rá?
- Hát azt nem tudom...
- Mondjuk mert a tiéd az már
az eredményre megy. Tehát már tudják,
hogy ők akarnak valamik lenni.
- A gyereknél azt kell eldönteni,amit
itt el kellene világosan mondanunk,
hogy életpálya programot szeretnénk
a gyereknek a sporttal,
ahol a sportszakmai képzése,
személyiségfejlesztése és az
iskolai párhuzamosan folyó
személyiségfejlesztés együtt
jelentkezik mint program, akkor
arról is beszélhetünk,
hogy kísérlet arra, hogy a gyerek
az élsporton keresztül
realizálja a jövőjét. A másik...
Különbséget kell tenni a szabadidő
és a rekreatív sporttevékenység
között. Ugyanis abba már
elképzelhető egy nagyobb
tolerancia, hogy aznap visszük,
nem visszük, becsúszik a heti 3-4
foglalkozásba egy-egy, ami
más fontossági sorrendet kap.
Az elsőbe nem fordulhat elő az,
hogy hibázunk, tehát ott a gyerek
megjelenik, megy, a szülő viszi,
és felelősséget vállalunk azért a
nevelő pedagógiai képző folyamatért,
hogy ez valójában realizálható
legyen.
- Az egy nagyon nehéz döntés, nem,
az egy szülőnek, edzőnek és
kimondódik egyáltalán valamely
ponton, hogy hol válik a
szabadidő sport után élsportolóvá
egy gyerek? Mert ugye bekerül
egy egyesületbe, elkezd sportolgatni,
és akkor egyszer csak, ki hányszor
van lenn edzésen, milyen eredményt
hoz, de nagyon könnyű és
nem feltétlenül tisztázott, hogy az
ember hol csúszik át a gyerekkel
az élsport és a szabadidő sport
közötti mezsgyén. Tehát erre
például van valami jó tanács? Hogy
ezt egy szülő...
kap arra választ egy edzőtől, ha
rákérdez, hogy... mert lehet,
hogy Pista bácsinak az az érdeke,
hogy minél többen legyenek
a csapatban, és nem biztos, hogy
megmondja nekem,
hogy a gyerekem nem elég tehetséges.
Szóval itt kellene, azért ki kellene
mondanunk, mi a szülő joga és
mi az edző kötelessége
ebben az esetben.
- Meg kell nézni azt a célfilozófiát,
ami miatt a szülő a gyereket
alapmotívumként sportolni viszi.
Nagyon rossz tapasztalatom van
a másik oldalról is.
A társasági adóból jelenleg a
kézilabda akadémiában
úgy vesznek részt a fiatalok, hogy a
tehetséggondozás mellett ingyen
és bérmentve. Óriási támogatottság.
Nagyon rossz példát tudok mondani.
Tucatszám. Volt egy szülő, aki
jelezte, hogy hozza a televíziót,
rádiót, mert nagyot csalódott
bennem.
Már nekem se lehet hinni, ami annyit
jelentett, hogy a gyereke
hétszer ájult el egy hónap alatt
és teljesen alkalmatlan az élsportra,
mert nagyon súlyos következményei
lehetnek.
És a szülő elkezdett veszekedni,
hogy a tehetséges fia miért nem kap
további támogatottságot, holott
orvosi és egyéb konzílium miatt
fölmentették a sport gyakorlata
alól. Akkor rettent meg, amikor
azt mondtam az úriembernek, hogy
visszaveszem az akadémiámra,
csak tessék aláírni, hogyha a
gyermek nyomorék lesz, ön a felelős.
És akkor gondolta végig a szülő, hogy
a túlzott motivációja nem odavaló
arra a szintre. Tehát én azt
gondolom, hogy szinkronba kell hozni
a szülői álmokat, amiket meg akarnak
valósítani a gyereken keresztül
a valós tehetség, és itt középpontba
a gyerek tehetsége van.
Ami több oldalon áll. Szociális,
egy fejleszthetőség és egy
készség, képesség, genetikailag
támogatott tehetséggondozásról
van szó.Ha ez mondjuk a fejlődésével,
a képzésével nagyon jól kapcsolódik,
akkor eldönthetjük, hogy nagyon
komoly tehetségről van szó,
és hosszú éves gondozást,
invesztációt igényel.
De amit hallottunk, az egy alapvető
dolog, a visszajelzés.
Tehát nálunk minden évben és év
végén lesz egy záró vizsga,
ahol meghatározzuk annak a körét,
akiknek megköszönjük a részvételt
és nem akarjuk becsapni a szülőket,
hogy később még nagyobb
tragédia legyen, hogy arra töltött
energiát, időt, amibe
nem olyan tehetségű, mint más
területen lehet.
Ez egy nagyon nagy felelősség,
sokszor egy fájdalmas nemmel járul,
de sokkal kisebb fájdalmat okoz,
mint 5-10 év után
egy elmismásolt folyamatba, nem
megfelelő tehetséggondozással
a gyerek és a szülő becsapottnak
érezze magát.
- Ez abszolút. Abszolút. Ti hogy
látjátok ezt?
Hol csusszan át a gyerek a
szabadidő sportból az élsportba
és azt ki dönti el, hogy arra kell-e
mennie?
Ha nem ő.
- Szerintem azt csak neki szabad
eldöntenie.
Szerintem azt nem szabad másnak,
hát azt ő vállalja, ő vállalja azt
utána, hogy nem kétszer-háromszor
megy le, hanem napi öt,
heti ötször, aztán napi kétszer.
Tehát én azt gondolom, hogy
ebbe más nem dönthet. Se edző
nem kötelezheti, se szülő,
ez kizárólag az ő elszántságán
múlik, eltökéltségén.
- De ez egy nagyon komoly, a gyerek
részéről is egy nagyon komoly
önismeret és intelligencia, amit te
most... intelligenciát feltételez.
- De az élsporthoz, tehát az
élsportolók azok nem normális emberek
Tehát azért vegyük azt, hogy azért
aki napi két edzést vállal,
azért az valahogy kitűnik...
más, mint a többi ember, tehát...
én azt gondolom, hogy nem... tehát
ha az osztályban mondjuk van
harminc ember, vagy harminc gyerek,
abból azért nem mindenki vállal,
abból maximum 3 vagy 4 az, aki
vállalja azt, hogy reggel is,
este is, hétvégén meccsek. De ezt
nem... én ezt nem kötelezhetem,
hogy vállalja, mert akkor már...
akkor már ráerőltetem az
én akaratomat.
- Hát igen. Valószínű a...
- Én így gondolom. Aztán biztos,
hogy mindenki másképp gondolja,
vagy valaki másképp.
- Hát azért úgy el tudom képzelni,
tehát azért nálatok az nagyon
nehéz lehet egy gyereknek,
hogy azt mondja a mama... ismert
mama ismert eredményekkel,
hogy figyelj ide, nem kell elmenni.
Te döntöd el.
- Igen. Ezt mondom, hogy van benne
érzelmi zsarolás.
- Húha! Tudod ki maradna otthon!
- Szerintem ez tisztességes dolog.
Kicsim, te döntöd el.
- Tisztességes, persze. Persze.
- Avval együtt ahogy mondta,
hogy tulajdonképpen kitűnik az
élsportoló gyerek az akaraterejével.
Itt talán az lehet a szülő
felelőssége, hogy azért
nem szabad, hogy a gyerek a
tanulás helyett válassza
teljes mértékben. Tudom, hogy most
majd hogy nem egy fikciót mondok,
hogy nagyon nehéz a kettőt
összeegyeztetni, de teljesen
ne sorvadjon el a tanulás, tehát
ne legyen mentség rá a sport.
Mert mi van, ha a gyerek megsérül?
És nagyon sokszor már gyerekkorban
is, vagy valamiért kipörög.
Kiderül, hogy mégsem. Tehát hogy
ne egy teljesen kisiklott életpálya
legyen, hanem azért még mindig egy
felhozható dolog.
És azért nézzük meg, ahogy azt
mondtuk, hogy ép testben ép lélek.
Tehát azért nagyon sokszor és ezt
viszont valahol nagyon jól csináljuk
Magyarországon is, tehát hogy mennyi
diplomás van ma
az élsportolók között. Tehát azért
a kettő egymás erősíti,
értem azt, hogy nyilván nagyon
minimális idő marad rá,
de azért nem szabad, hogy teljesen
az egyik a másikat elsorvassza
és elnyomja. Tehát valamilyen
szinten pont az a
magasabb akaraterő, és igenis ahogy
a sporthoz is. Ahogy elhangzott.
Tehát azért oda is kell, igenis
szükség van a gondolkodásra,
a stratégiáknak a követésére, a
pályán való látásra vagy bármihez.
Egy olyan kognitív működésre is,
amivel tulajdonképpen
egymást erősítik. Tehát hogyha azt
mondjuk, hogy a sport erősíti,
vagy a tanulást erősíti a sport,
oda-visszajátszik, természetes, hogy
idői limit mellett.
- Az kiderült azért a mai
beszélgetésből, ha más nem,
hogy minden felelősség rajtunk múlik,
hogy milyen példát mutatunk.
Tehát itt nincs mese, utána jön csak,
amit számon lehet kérni egy edzőn,
ugye már amennyire lehet. Mert az
viszont egy fantasztikus felelősség
és igazából az ember szeretne
felnézni egy edzőre, mert
az tud motiválni, az tud beindítani,
és a szülő is szeretne felnézni
egy edzőre. Mert akkor adom oda
boldogan a gyerekemet. De ahhoz
nekem ki kell mozdulni otthonról,
hogy a gyerekem is kimozduljon.
Nézzük a játékot.
A helyes válaszokat a képernyőn
látható címre várjuk.
És azok között, akik a héten bármely
adásunkban megfejtették
a kérdést, a helyes választ pedig
elküldték,
egy fél éves Ridikül Magazin
előfizetést nyerhetnek majd.
Köszönjük a figyelmüket.
Viszontlátásra.
...
Több
Közreműködők:
Reláció tartalmak:Ridikül (ism.) (első adás)

Személyek

12:30:24

Monspart Sarolta

12:31:37

Nagy Tímea

12:33:04

Hevesi Krisztina

12:40:14

Victor Zsuzsanna

12:40:34

Fogarasi Orsolya

12:40:58

Ludmány Péter

12:47:33

Gergelyfi Róbert

12:53:32

Mocsai Lajos

Kiemelt részek

15:46:37

Ridikül [2013]