Családi kör - Baleset
Gyártási év: 1987 | Adásnap: 2014. február 19.
Időpont: 14:37:49 | Időtartam: 00:53:41 | Forrás: M3 Anno | ID: 1807880
Nava műfaj: beszélgetés, interjú, vita 53 perc (Korhatár-besorolás: 12 )
Címek Főcím: Családi körEpizódcím: Baleset+-
Műsorújság szerinti cím: Családi kör
Műsorújság adatai: (12) 1987 Baleset A frissen előléptetett apa ittasan gázolást követ el és cserbenhagyja áldozatát. Fia, aki korábban rajongott érte szemtanúja az eseményeknek, kiábrándul belőle. Hogyan folytatódhat így a fiú és az apa kapcsolata? Erre a kérdésre keres választ a műsorvezető, Kelemen Endre és a műsor vendége, dr. C. Molnár Emma pszichológus-kandidátus. Rendezte: Erdőss Pál Főszereplők: Ambrus András,Szilágyi Tibor,Rucz Tamás,Kisfalussy Bálint,Lukács Sándor,Gyöngyössy Katalin,O. Szabó István,Kézdy György,Venczel Vera
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás: 1988-09-14
Műsorcím: Családi kör
Alcím: 151. rész Baleset

Tartalom:
A frissen előléptetett apa ittasan gázolást követ el és cserbenhagyja áldozatát. Fia, aki korábban rajongott érte szemtanúja az eseményeknek, kiábrándul belőle. Hogyan folytatódhat így a fiú és az apa kapcsolata? Erre a kérdésre keres választ a műsorvezető, Kelemen Endre és a műsor vendége, dr. C. Molnár Emma pszichológus-kandidátus. A pszichológus szerint a filmbeli apa-fiú kapcsolatból nem következik, hogy az apa teljesíti fia ígényét, belátja tévedését és karrierjét is kockáztatva feladja magát a rendőrségen. Kapcsolatuk nem partnerkapcsolat, az apa saját nagyságát akarja csak látni fia rajongásában. Általában beszél a gyermek szülő kapcsolatának alakulásáról csecsemőkortól a kamaszkorig, a szülői bálványképről, ami kiskamaszkorban omlik csak le, ha a szavak és a tettek között ellentmondás tapasztalható, mert a gyermek számára a szavaknak számonkérhető cselekvési értéke van.

Szerzők és alkotók:
1. Bíró Judit, Rendező munkatársa
2. Dobos István, Hangmérnök
3. Erdélyi György, Fővilágosító
4. Erdőss Pál, Rendező
5. Fogel József, Gyártásvezető
6. Herczeg László, Zenei szerkesztő
7. Kardos István, Író
8. Kelemen Endre, Műsorvezető
9. Kelemen Endre, Riporter
10. László Jánosné, Szerkesztő
11. Mészáros Katalin, Vágó
12. Molnár Emma, C., Szakértő
13. Nagy D. Tibor, Felvételvezető
14. Szilágyi Virgil, Operatőr
15. Várhegyi István, Berendező
16. Wéber Attila, Felvételvezető

Produkció előadóművészei:
1. Ambrus András, Sanyi barátja
2. Gyöngyössy Katalin, Évi
3. Kézdy György, Sanyi munkatársa
4. Kisfalussy Bálint, Sanyi munkatársa
5. Lukács Sándor, Laci
6. Rucz Tamás, Péter
7. Szabó István, O.
8. Szilágyi Tibor, Sanyi
9. Venczel Vera, Laci felesége
Teljes leirat:
- Apa! Ez csodálatos!
- Ez semmi, lesz ez még szebb is!
Na gyere, evezz egy kicsit, nehogy
megfázzál.
Szép nyugodtan, egyenletesen.
Vigyázz, fel ne borítsd a csónakot.
- Ne félj!
- Jobb félni, mint megijedni.
Gyerünk, szedjük ki őket!
- Fantasztikus voltál, apa!
- Csak minél kevesebb beszéd, ez
alapszabály!
- Én mikor lőhetek?
- Mindenki csinálja azt, amihez ért.
Na húzd meg!
Ez az! Húzd meg!
- A tényszámok ellenőrzése többször
is megtörtént.
A vezetőség maga kérte a gyár
szanálását,
persze körültekintően jártunk el.
Nagyon is jól tudjuk, hogy itt nem
csak munkahelyek vannak,
hanem életek, emberi életek.
Sorsok dőlnek el, amikor döntünk.
Mégis, az újabb és újabb elemzések
azt mutatták,
hogy a válságból sajnos nincs kiút.
Ilyen körülmények között az egyetlen
becsületes lépésnek az tűnt,
ha nyugodtan megmondjuk, hogy a gyár
tönkrement,
évek óta veszteségesen termel, csak
kozmetikázással tarthatjuk fenn a
látszatot,
bízva abban, hogy feletteseink
előbb-utóbb mégis csak úgy döntenek,
hogy szükség van ránk.
Új feltételek között természetesen
megújulhatnánk,
de hát, hogy őszinte legyek, erre én
semmi reményt nem látok.
- Szemben velem.
Természetesen minden bíráló
mozzanattal egyetértek,
és a saját felelősségemet sem akarom
elhalványítani.
De pontosan ennek az értekezletnek,
ezeknek az érvcseréknek
a tapasztalatai győztek meg arról,
hogy nem adhatjuk fel.
Végülis milyen szempontok vezethetnek
bennünket?
Józan megfontolás, okos érvelés,
gazdaságos számítások,
és feltételezése egy emberi jó
szándéknak és segítőkészségnek.
Na persze, ez is demagógiának tűnik,
mert a jó szándék mögött
elfelejteni az egyéni érdekeltséget
balgaság lenne.
Az embereknek már kialakult egy
bizonyos életszínvonala,
egy kiegyensúlyozott életformája,
és ezért cserébe eltűrték,
hogy a demokrácián néha csorba essen.
A család előtt nem számított, hogy
sérelem érte az embert
a demokratizmus elfelejtésével vagy
éppenséggel a főnöki visszaélésekkel,
Mert ugye otthon csak egy dolog
számított, a boríték.
Amivel az ember megmérettetett és
amiért kiérdemelte a családfői
tiszteletet,
és a legszűkebb környezet
elismerését.
Most nem is érvelek a nagy politika
megváltozásáról,
mert az csak a víztükrön vet
hullámot.
Na, de mire a hullám ideér, addigra
nekünk már réges-rég végünk.
Itt most egyetlenegy dologról van
szó.
Rendezzük-e a sorainkat, vagy nem?
- Talán nem fogalmaztuk meg magunkban
ilyen élesen ellentmondásos
helyzetünket,
de számításokat végeztünk, és a
számítások tükrében nekünk végünk.
Lehet, hogy én egy konzervatív,
változtatni nem tudó szakember vagyok
de a bőrömből tényleg nem bújhatok
ki.
Én világ életemben a racionális
gondolkodás híve voltam,
tehát racionális kérdéseket teszek
fel.
Van pénzünk a mérleghiány
eltűntetésére? Nincs.
Kölcsön, gyorssegély? Nem várható.
Váratlan rendelések, biztosabb
anyagellátás? Remény.
A munkaerkölcsben beálló gyökeres
változás? Talán.
Tehát, két nemre, egy remény és egy
talán, így lehetetlenség folytatni.
Kérem a vállalati tanácsot, hozza meg
döntését a szanálás kérdésében.
Ki szavaz a szanálás mellett?
- Nagyon kérem önöket, ne az
érzelmeikre hallgassanak,
hanem a józan eszükre! Ha kell, hát
kimondom, a saját érdekükre!
Ha mi kérjük a szanálást...
- A döntésüket természetesen
tiszteletben tartom,
de magamra nézve elfogadhatatlannak
érzem,
egyben kérem a vállalati tanácsot,
fogadják bejelentésemet:
még a mai napon bejelentem
lemondásomat,
és egyben kérem a vállalati tanácsot,
hogy távozásom után is maradjon
együtt,
és hozza meg javaslatát a vállalat
sorsát illetően. Köszönöm!
- Hát akkor én most amondó vagyok,
hogy tegye meg mindenki a javaslatát,
vagyis mondja el, hogy hogyan képzeli
a további utat.
Irénke, kaphatnánk még kávét?
- Természetesen!
- Köszönjük!
- Szóval, nem is tudom az egészet
máshoz hasonlítani,
mint egy világbajnoki döntőhöz.
- És te is hozzászóltál?
- Az emberi kérdésekről beszéltem,
hogy mennyire nem mindegy az
embereknek,
hogy hogy érzik a helyzetüket
biztonságosnak.
De hát gondolhatjátok, hogy nem az én
szavaim számítottak.
- Hát, reggel még te se tudtad, hogy
mire jut a társaság.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de
látszott rajtad, mennyire izgulsz.
A kávédat is állva ittad meg.
- Nekem se volt mindegy.
Képzeld, ha ma este azzal állítok
haza, hogy csak a te pénzedre
számíthatunk.
- Na, hát abból aztán nem jutottunk
volna messzire.
- Tudom, de szerencsére jól alakultak
a dolgok.
- Köszönjük, Irénke.
Barátaim, én nem titkolom, hogy
mindig is terveztem személyi
változásokat.
Most van, akinek megadhatjuk ezt a
bizalmat.
Sanyikám! Igen, rólad van szó.
Ezentúl te fogod irányítani a gyár
összes művezetőjének a munkáját.
Nehéz és hálátlan feladatot bíztunk
rád,
hiszen te leszel az összetartó kapocs
a vezetés és a munkások között.
Te fogod tájékoztatni őket a
döntésekről.
Természetesen erre a helyre csak
olyan ember kerülhet,
aki egyaránt élvezi a vezetés és a
munkások bizalmát.
Engedd meg, hogy üzemvezetői
kinevezésedhez elsőként,
szívből gratuláljak!
- Köszönöm!
- Gratulálok!
- Hány embernek fogsz parancsolni?
Mindenkinek?
- Egynek se.
- Egynek se?
- Az embereknek nem parancsolni kell.
Persze sokan fognak tartozni a kezem
alá,
a felelősségem alá, de hát az
embereknek nem parancsolni kell,
hanem megnyerni a bizalmukat, hogy
elfogadjanak vezetőjüknek.
- Nem ők választottak?
- Kineveztek.
Persze az én nevem is szerepelt a
jelöltek listáján,
de hát attól még más is elnyerhette
volna ezt a pozíciót.
- De te voltál a legjobb.
- Nézd, a dolgok úgy alakultak, hogy
aztán...
szóval, az igazgató nagyon bízik
bennem.
- Na, na, na! Igazán nem kell
fölöslegesen szerénynek lenned,
azt azért senki nem mondhatja, hogy
ez egy rossz döntés.
Az emberek még ma se nagyon
kérdőjelezik meg a döntéseket,
de legalább morognak, ha nem
tetszik nekik.
- Nem hallottam, hogy morogtak volna,
és ez valóban jól esett.
Lehet, hogy nem mindenki örült, de
nem hallottam ellenséges hangokat.
Persze mindenki várakozik. Ha néhány
hónap múlva rájönnek,
hogy kevesebbet keresnek, mint most,
én leszek az első,
akinek a fejét követelik. De nagyon
bízom Laciban,
ő biztos nem vállalta volna el az
igazgatást,
hogy ha nem lát benne fantáziát.
Szombaton átjönnek.
- Meghívtad őket?
- A kinevezésem után néhányan
ottmaradtunk az irodában,
nagyon kedves volt. Soha nem
felejtette el,
hogy együtt jártunk gimnáziumba.
Üdvözöl téged.
A gyerekről is érdeklődött, hogy hogy
van,
úgyhogy a világ legtermészetesebb
dolga volt, hogy meghívtam őket.
Szombatban állapodtunk meg és arra is
rávettem őket,
hogy kocsi nélkül jöjjenek.
Gyümölcspálinka az előételhez.
A férfiaknak barack vagy szilva,
természetesen jég hidegen. A nőknek
valami könnyebb likőr.
Nekik egyelőre le kell maradniuk,
hogy valaki vigyázzon az ételekre,
mert az ételeknek is van rendje!
Ne hozzak vagy 10 litert?
- Úristen, mire készültök?
- Nem akarom, hogy a főnökség
megszólja a házunkat.
Persze aki csak egy kortyot is iszik
a boromból,
az nem hiszem, hogy ezt tenné.
Az apám is mindig azt mondta, hogy a
jó bor a gazda ajánlólevele,
pedig ő volt a leghíresebb szőlős
gazda a környéken.
Na, azért engem is megtanított a
mesterfogásokra.
Ne félj, te is megtanulod majd a
családi borkészítés titkait.
- Látod, milyen jó, hogy színes a
tévénk?
És mennyit kellett beszélnem, hogy
megvedd!
Most szégyenkezhetnénk.
- Jól van, mindenben igazad volt.
Ki tudhatta előre, hogy ilyen jól
alakulnak a dolgok?
És ha a másik igazgató javaslatát
fogadják el,
és szanálják az egész gyárat?
Na, akkor biztos, hogy nem
vendégségre készültünk volna, hanem
papírral és ceruzával a kezünkben
számolgattuk volna a jövőnket.
Kiugrunk a pincébe.
Hozd a demizsont!
- Aztán egy kortyot se!
- Kocsival megyek.
Jó, tudom! Ha egyedül megyek, még
előfordul, de gyerekkel soha.
(dudálás)
Mi van? Csak nem akarsz vezetni?
Persze majd annak is eljön az ideje.
(zene)
- Gyere, szorítsd jó erősen a
válladhoz.
Várjál, kibiztosítjuk. Így ni!
Jó!
Most én is megpróbálom.
Vigyázz!
Na?
- Ez nem lehet igaz! Visszavágó!
- Elég volt. Gyere, megbuktatjuk
azt a kis ampullát.
Ezt különleges alkalmakra
tartogattam.
Utoljára karácsonykor ittunk belőle,
meg a házassági évfordulónkon.
- Emlékszem!
- Na igen,
hát egy kicsit túlzásba vittük, de
azért néha elengedheti magát az ember
Gyere drágaságom! Na, tartsd a
demizsont.
Kíváncsi vagyok, hogy fog ízleni az
igazgató úrnak, meg a feleségének.
Tudod, a palackos borhoz szokott
embernek ez igazi meglepetés.
Gyerünk, fiam!
- Á, szervusz!
- De rég láttam, Gyuri bá!
Jó napot!
- Na, mutasd magad!
De megnőttél! Szemed, hajad az
édesanyádé,
de azt nagy tisztességnek vedd, mert
édesanyádnál szebb menyecskét
nem láttam lakodalomban. A többi
te vagy, le se tagadhatod.
- Nem is akarom!
- Én is rég láttam, Gyuri bácsi!
- Mert majdnem paroláztam a
kaszással,
vagy legalábbis nagyon nyújtogatta az
ocsmány mancsait,
de sikerült kitérni.
Ezért hát feljöttünk megünnepelni az
újjászületésemet.
- Sanyikám, egy pohár bort a
találkozás örömére!
- Nem lehet, kocsival vagyok, meg
aztán otthon várnak a vendégek.
- Csak egy kortyot!
- Annyira nem sürgős!
Egy pohárral csak belefér.
- Na jó, de csak egy pohár.
(zene)
- A feleségem mondta, hogy főnök
lettél.
Neki meg a te feleséged mondta.
Büszke lehetsz apádra!
- Néha a becsület és munka is
meghozza a jutalmát.
- Hát, akkor erre koccintsunk!
Ha nem is olyan jó, mint a tiéd,
de azért egyszer meg lehet inni.
- Kocsival jöttünk, gyerekek!
- Elmentek itt a kertek alatt,
látott már a világ olyat.
Nem minden nap lesz valaki főnök.
Na, gyorsan igyunk egyet,
amíg még szóba állsz velünk.
- Isten-Isten!
- Péterkém, te nem kapsz. Majd ha
vonulsz be katonának,
akkor koccintunk! Ha pedig
leszereltél, akkor úgy berúgunk!
Csak ahhoz az kell, hogy ez a motor
addig kitartson,
mert furcsa jószág ez. Gondol egyet
és nyikk, többet nem dobban.
Akkor aztán mit tehet a szegény
ember? Hanyatt vágja magát,
és örül annak, ha lesz, aki
tisztességesen eltemesse.
Na, de ne beszéljünk erről, vidámabb
dolgokról kell beszélni!
- Isten-Isten!
- Egészségünkre!
- Hát, akkor kóstoljuk meg az új
szőlős borát is.
Ennek az embernek a vérében van
a szőlőtermesztés.
Már az apja is olyan bort tudott
készíteni,
hogy az egész falu csudájára járt!
- Azért nekem se kell szégyenkeznem,
nekem is van egy-két fortélyom!
Na!
Hát, Isten-Isten!
- Egészségünkre!
- Na?
- Elmegyek, elmegyek...
Hosszú útra megyek!
Hosszú út porából köpönyeget
veszek.
Fújd el jó szél, fújd el,
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
az én szívem búját!
- Ez a kerek ég, ha beborul, kiderül.
Házunk előtt van egy lóca, rá ne ülj!
Ha rá is ülsz, jól vigyázz, hogy
le ne ess,
Voltál szeretőm, de immár nem
kellesz!
- Apa! Menjünk már.
Anya is tudja, hogy miért maradtunk
el.
Lehet, hogy segíteni is kell neki.
- Jó.
- No, még egy pohárral ebből a
csodából!
- Nem, most már tényleg mennünk
kell.
Nagyon köszönjük, de most már
tényleg mennünk kell,
úgyhogy további jó szórakozást
kívánok!
- Isten veled!
- Viszlát!
- Ha menni kell, hát menni kell,
Sanyikám!
- Szevasztok!
- Szevasztok, minden jót!
- Apa, a demizson! Alig maradt benne.
Üresen azért ne vigyük haza.
- Hát persze, hogy nem.
Na, tartsd rendesen!
(zene)
Gyerünk! A demizsont majd tedd
a lábadhoz.
(zene)
Szólhattál volna!
- Szóltam kétszer is.
De csak intettél. A felnőttek meg nem
szeretik,
ha egy gyerek sokat okoskodik.
- Jól van, azért nincs olyan késő.
Az anyádtól persze így is kapok.
De olyan jó baráti társaság jött
össze,
az öreg is hogy összeszedte magát,
pedig a fia már úgy beszélt róla,
mintha halott volna.
- Ne hajts olyan gyorsan!
- Más kívánságod nincs?
Maradj!
- De apa! Valakit elütöttünk!
- Már felállt, láttam.
- Apa, nem hagyhatjuk itt!
Lehet, hogy csak fellöktük.
Nézzük meg.
- Nem! Nem fogok egy vén, hülye
részeges biciklista miatt a
rendőrségre járni.
Elém kanyarodott, mit tehettem volna?
Nem volt az egész távolság 2 méter.
Nincs az az ember, aki ilyen távon
meg tud állítani egy autót.
- Honnan veszed, hogy részeges,
vén hülye volt?
Azt se tudjuk, hogy ki volt.
Férfi, nő, vagy egy gyerek?
- Remélem, nem a saját fiam fog
börtönbe juttatni!
Lehet, hogy egy állat volt. Egy őz.
Vagy egy vaddisznó.
- Egy kerékpárral? Ember volt.
Te is láttad. Én minden esetre
láttam,
és hallottam, hogy valaki sikoltott
is.
Apa, nézzük meg! És ha lehet,
segítsünk.
Nem csak az a fontos, hogy nekünk ne
legyen semmi bajunk.
- Az autót én vezettem, és amilyen
barom vagyok,
hagytam, hogy megkínáljanak, aztán
már nincs megállás.
Menjünk innen, mielőtt még valaki
meglát.
- Kiszállok!
- Most már elég legyen!
Persze felőlem azt csinálsz, amit
akarsz.
Ha akarod, még a rendőrségre is
elviszlek.
Aztán elmondhatod Béla bácsinak,
a rendőrnek,
hogy mit csinált az apád.
(zene)
Kösd be magad.
- Ezt soha nem gondoltam volna rólad,
apa.
Még te olvastál fel múltkor egy
cikket az újságból egy gázolóról,
aki otthagyott egy öregasszonyt.
- Szedd össze magad!
Nem szeretném, ha anyád valamit
észrevenne.
És főleg a vendégek.
- Lehet, hogy megsebesült az a
valaki. Bevittük volna a kórházba.
Apa, nagyon kérlek, forduljunk
vissza!
- Majd ha megőrültem! Örülök, hogy
nem vett észre senki.
Felejtsd el!
- Ezt nem lehet elfelejteni!
- Pedig hidd el, hogy az lesz a
legjobb mindkettőnknek.
- És mi van, ha meghal, akit
elgázoltunk?
- Felesleges, hogy többes számban
beszélj!
Én vezettem az autót.
És nem halt meg.
Lehet, hogy fellöktük, lehet, hogy
egy kicsit megsérült,
de csak a kocsi oldalának ment neki.
(zene)
- Jaj, siessetek már! Öltözzetek
gyorsan,
Peti, te az új pulóveredet vedd fel!
- Lehet, hogy csak súroltuk.
- Te is hallottad a csattanást.
- Beállok a garázsba, aztán holnap
reggel alaposan megnézem,
és ha találok valamit, akkor
kijavítom.
Menj be a házba, még csak az
hiányzik,
hogy anyád valamit észrevegyen.
És nagyon szépen kérlek,
próbálj megnyugodni és viselkedni.
Értsd meg, nem engedhetek meg most
magamnak egy rendőrségi ügyet!
Pont most, amikor ilyen felelős
beosztást kaptam a gyárban.
Jó, hülye voltam! Lehet, hogy
fellöktünk egy biciklistát,
aki ötször annyit ivott, mint én.
- És mi van, ha nem így történt?
- Szervusztok!
- Szervusztok!
- Nem késtünk el, ugye?
- De megnőttél!
- Ha tudom, hogy ekkora ez a srác,
akkor nem csokit hozunk neki
ajándékba.
- Fáradjatok be!
- De szép minden! Gratulálok!
- Foglaljatok helyet!
- Nem lesz könnyű dolgod.
- Tudod, hogy egyszer el kell jönnöd
velem vadászni!
- Téged elengednek vadászni?
- Engem bármikor elenged!
Sőt, örülnek, ha nem vagyok itthon.
- És csak akkor ígérd meg neki, hogy
ha te is fel tudsz kelni.
- És hajnalban kimegyek a vízre, csak
az evezők csobbanása hallatszik,
aztán meglátom repülni a kacsát,
és bumm!
- Jó rendben, elmegyek veled
vadászni Sanyi, de csak akkor,
hogyha te meg eljössz velem
teniszezni.
- Én boldogan, csak nem találom el
a labdát.
- Gyerekek, hiába hoztam a pezsgőt?
- Jaj igazad van, édesem!
Te csak maradj, te annyit
dolgoztál ma. Majd én!
- Esküszöm, lelkiismeret furdalásom
van.
Laci azt mondta, átugrunk hozzátok
egy kis baráti beszélgetésre,
erre ez a fantasztikus, csodálatos
vacsora! Köszönjük!
- Ez egy baráti beszélgetés, nem?
Persze, én szívesen táncolnék is.
- Imádok táncolni! Talán tudok is.
- Emberedre akadtál!
- Parancsolj!
- Persze teli hassal nehezebb lesz.
- Petinek egész komoly tánczenei
gyűjteménye van már.
- Na főnököm, neked rendesen
megmerítem.
Várj egy kicsit! No! Hát hiába!
Tessék, parancsolj! Én csak egy
kortyot.
Szervusztok!
- Még egyszer gratulálok!
- Köszönöm, én is neked!
- Egészségedre!
- Csókollak! Szervusz!
Hát, akkor csinálok helyet a tánchoz.
- Szervusz!
(zene)
- Nagyon össze kell majd szedni
magam,
hogy én olyan jó háziasszonynak
tűnjek, mint a te feleséged!
Te is tudod, mi az, ami kellemes.
- Gondolom, a társaság!
- Az természetes, de bevallom,
arra gondoltam,
hogy attól ilyen kellemes ez az este,
hogy egyetlen szó sem esett a gyárról
Termelésről, anyaghiányról, kinek
mi a feladata, a reszortja, részlege,
ki hogy teljesít, hány százalékra.
Mit mondott xy.
- Ne haragudj, de most is te hoztad
szóba!
Én megmondom neked őszintén, péntek
délutántól vasárnap estig,
sőt, hétfő reggelig egyáltalán nem
gondolok a gyárra.
Sőt, az is előfordult, hogy eszembe
se jutott!
Ide nézzetek, hogy táncolok!
(zene)
Gyere vissza, gyere vissza!
- Öregem, az én feleségem még egy
medvét is megtáncoltat.
Ne bízd el magad!
- Már én se vagyok a régi.
- Dehogynem, nagyszerűen csinálod.
Látod? Így kell táncolni.
- Látom.
(zene)
- Hozd ide a gitárodat!
- Minek?
- Játszhatnál nekünk egy kicsit.
- Nem.
- Tudod, azt a...
- Nem!
- Mi baja ennek a gyereknek?
- Az én lányom pont ilyen.
Ne félj, ha neki jutott volna eszébe,
hogy produkálja magát,
le se lehetne állítani.
- Hagyd őt.
Lassan kamaszodik ez a gyerek, és
ilyenkor a legkiszámíthatatlanabbak.
- Gyere Sanyikám, azért váltsunk 1-2
komolyabb szót is.
- Lacikám, vége az estének!
- Ne haragudjatok, ezek valóban
fontos dolgok.
- De igen, haragszunk.
Rövidre fogjátok!
(zene)
- Péter!
Gyere, köszönj el a vendégektől.
Nem hallod?
- Jövök.
- Köszönünk mindent!
- Köszi a szíves vendéglátást.
És akkor két hét múlva nálunk.
- Mondd meg a szüleidnek, hogy
téged is hozzanak magukkal.
- Köszönöm!
- Szevasz!
- Szervusz, Péter! Jó tanulást!
- Köszönöm.
- Megyek, nyitom.
- Csókolom!
- És büszke lehetsz az apádra.
Szervusztok!
- Hagyjál!
- Kedves nézők, hagyományosan nem
fejeztük be a történetet,
csupán félbeszakítottuk. Nyilván
ilyenkor önöket is izgatja a kérdés,
hogy mi történik holnap, hogyan
folytatódik tovább
az apa, gyermek kapcsolata? Úgyhogy
továbbítom a kérdést vendégünknek,
C. Molnár Emma pszichológus
kandidátusnak.
Ön mit tanácsolna az apának?
Hogyan oldja meg ezt a kialakult,
nagyon rossz helyzetet?
- Én azt gondolom, egyetlen egy
dolgot tehet.
Ha a fia igényét meghallja. Azt az
igényt, hogy apa,
helytelen, amit csináltál, bűn, amit
csináltál,
nem teheted, hogy ezt tedd, nincs az
az érv, az a sietés,
az a karrier, az a főnök várás, ami
miatt mulaszthatsz emberi
tisztességet.
Tehát az apának egyetlen lépése van,
hogy a gyerek bizalmát visszakapja.
Elmegy a rendőrségre és elmondja a
történteket.
De ez még kevés. Oda kell menni a
fiához, és elmondani,
hogy gondolkodtam fiam. Lehet, hogy
te vagy a kisebb életkorban,
de ebben te voltál az emberibb, rád
hallgattam.
Tehát azt a jóvátételt kellene
megadni ennek a gyereknek,
ami nélkül ez az apa emberi
mivoltába porrá omlott a fia előtt.
- Ön szerint az ilyen apák
megteszik ezt?
- Én ezt a filmet, ha pszichológiai
füllel hallgatom végig,
akkor én bizalmatlan vagy gyanakvó
vagyok abban,
hogy ez az apa megteszi.
Az én számomra nagyon sok olyan
epizód volt ebben a filmben,
ahol az apa karakterének olyan
megnyilvánulásai voltak,
amelyik kétségessé teszi ezt a
jóvátételi lépését.
Olyan volt a kapcsolata a fiával,
ahol a fia egyetlen egy funkcióban
volt
az apa számára fontos. Hűséges
csatlósom és alattvalóm vagy.
Hódolhatsz nekem, mert ha rád nézek,
akkor a saját nagyságomat látom.
Ez a gyerek nem társa az apának,
nem partnere,
hanem egy gyönyörűséget,
önkielégítést,
a saját nagyságában vetett hitének
bizonyítékát keresi a gyerekében.
Nem elég az, hogy csak hűséges
alattvalót akart a gyerekéből.
Az történt, hogy cinkost akar ebből
a gyerekből.
Ennek a gyereknek másként nincsen
szerepe az apjával való kapcsolatában
Lehetséges, hogy a nézők számára
talán nem ilyen nyilvánvaló
az apának és a fiúnak ez a
kapcsolata.
Én szívesen elmondanám azokat az
epizódokat,
ahol megragadható az apának ez a
tárgyként való kezelése a fia felé.
A film avval indít, hogy van egy
teljesen idilli,
hajnali vadászati jelenet,
kacsavadászat.
A gyerek, mikor az apja lő,
vágyakozva nézi a puskát,
hogy apa, én mikor lőhetek? Mit mond
erre az apa?
Mindenki csinálja azt, amit tud,
azt, amihez ért.
Nem adja meg a biztatást a fiának,
hogy majd megtanulod tőlem,
majd megtanítalak, várj türelemmel.
És ez folytatódik szinte.
Ez a vonulat, hogy én tudok lőni, te
pedig csak evezni tudsz,
te nem tudsz lőni, csak én tudok,
én vagyok az ügyes, te ügyetlen vagy,
te csak csináld azt, amit én mondok.
Ez a vonulat szinte megismétlődik a
szőlőhegyen.
A présháznál, amikor a kisfiú elkezd
célba lőni a légpuskával.
Mellé lő. Mit csinál az apa?
Kihívja versenyre a fiát.
A vadász! Hát egy vadász nem hívja ki
versenyre a gyerekét,
hanem tanítja, hogyan fogd a célzót,
hogy tartsd a puskát,
hogyan korrigáld a hibát, hogy a célt
eltaláld.
Nem apa-gyerek kapcsolat, valódi,
szeretetteljes, nevelő szándékú,
férfiembert nevelni akaró apa
magatartása ez.
Ez egy bizonyíték ez a gyerek.
Szinte bizonyíték arra,
hogy apa is tudok lenni, az az
státuszgyerek.
Arra való, hogy ezt a szerepet is
betöltöm.
Ennek az apának csak a külvilág a
fontos.
Az a fontos, hogy milyen nyereségem,
pillanatnyi nyereségem adódik.
Nem a kapcsolat érzelme, nem a
tartozás, nem az odafigyelés.
- Azért én furcsának tartom, hogy
ebben a szerepben a gyerek
egészen eddig a tragikus fordulatig
partnere az apjának.
Hogyan lehet egy egészséges gyerek
partner az ilyesmiben?
- Ez a gyerek megpróbál partner
lenni.
A gyerek leadja a jelzéseket,
a felnőtt süket.
Nincs meg az a bizonyos harmadik fül,
amivel nem csak a szavakat hallom,
hanem azt, ami a szavak mögött van,
az érzelmeket.
A gyerek leadja a jelzést. Azt mondja
a présháznál,
hogy apa, kétszer is szóltam, hogy
ne igyál.
Mit mond az apa? Hangosabban
szólhattál volna.
Mit jelent ez? Nem azt a kis
kétségbeesett rángatást,
nem azt a figyelmeztető óvást
hallja meg,
az érzelemre nincs füle. Ha kiabálna,
rákiabálna, hangos lenne,
tehát csak a szót és a szónak a
hangsúlyát érti,
annak a tartalmára hiányzik ez a fül.
Tehát a gyerek megpróbálja.
Nem a gyerek részéről van a gond,
a felnőtt részéről, az apa részéről.
A gyerek persze, hogy istenként nézi
az apját, hát ahogy megszületett,
kiszolgáltatott a szüleinek, apjának,
anyjának egyaránt.
Az jellemző a gyerekre, a kisgyerek
korra,
hogy az a függés, amelyben él, az a
kiszolgáltatott,
magára maradva élni nem tudó,
sem fizikailag, sem érzelmileg élni
nem tudó kisgyerek persze,
hogy hálás minden gyöngédségért.
Hálás minden gesztusért.
És csodálatos varázslónak látja azt,
aki neki enni ad,
aki megsimogatja, aki meleget ad,
szeretetet ad.
- Ez érthető, de gondolom, ez az apai
bálványkép később kezd kialakulni,
nem az egészen kisgyerek korban.
- Szerintem a bálvány akkor kezd
kiépülni,
amikor egyáltalán regisztrálni tudja,
vissza tud mosolyogni a szülőre.
A bálvány ott kezdődik, amikor az
anya megszoptatja.
El nem tudja képzelni, hogy ő külön
létezik ettől az istentől,
akitől az ennivalót kapja. Az egy
érzelmi duálunió, ebbe lép be az apa.
Az már meg van alapozva.
Ott valami különleges egység
történik,
ahol szinte saját meghosszabbított
végtagjainak éli meg a saját szüleit.
Bálványként imádja, a szeretet
fenntartás nélküli.
A fenntartás később kezd el
kialakulni.
Pontosan ebben a pubertás korban,
amikor a külvilág értékeinek a
nagyítója alatt kezdi el
megnézni a saját szüleit. Hasonlít,
a logikai funkciók,
a morális funkciók épülése idején
kezd ez a bálvány szerepe a szülőnek
ingani.
Nem arról van szó, hogy ilyenkor
épül. Pont fordítva.
Ez megépül a dolog természetes
rendjében,
és a pubertás kor kezdi, ahogy
észreveszi a külvilágot,
a külvilág értékeit, eseményeit,
aszerint megvizsgálni a szüleit.
Megvan a filmben rá a példa.
Az, amikor ott ülnek az autóban,
amikor az apa ezt a gaztettet,
mert ez nem tragédia csupán, hanem
gaztett,
megteszi, akkor a gyerek azt mondja,
hisz apa,
éppen te olvastad föl múltkor nekem
az újságban a cserben hagyó gázolót,
aki elgázolt egy öregasszonyt és
otthagyta.
Az apa prédikál az erkölcsről, nem
pedig képviseli az erkölcsöt.
Mit kér számon a gyerek? Azt, ami a
külvilágban elítélendő,
azt az apja is ítélje el. Nem csak
szavakban,
hanem ítélje el úgy, hogy ő nem teszi
azt meg.
A magatartást kéri számon.
Az erkölcs az ítélet nagyítójával
nézi meg a szülőt, és igaza van!
- Műsorunkban az apai ideál, az apai
bálványkép összetörése
nagyon látványos, mondhatnám,
szélsőséges.
Nézőink biztosan kíváncsiak arra,
hogy milyen esetekben omlik le még
ez az apai bálvány?
- Hát, rengeteg. Azt gondolom, hogy
pszichológiai gaztettet
sokkal többen hajtanak végre, és még
a jognak sincs lehetősége arra,
hogy ezt orvosolja. Mondok rá
példákat.
Például egy apa egy csinosabb nőért
otthagyja a beteg feleségét,
a 8-9 éves kisfiával együtt, és az
anya 2 év múlva meghal,
és van szerencsére egy idősebb
nővére, és a sógor,
aki magukhoz veszik az akkor 10 éves
kisfiút.
És anya és apaként nevelik. És az apa
csak a fiúgyerek 16 éves korában
jelenik meg a színen,
hogy én vagyok a te apád.
Akkor életbe lép a keresztény morál,
a bibliai morál,
hogy tiszteld szüleidet, mert
szeretni már ne tudja.
Morálisan eleget tesz annak, hogy én
a fiad vagyok, te pedig az apám.
De azt a lelki gaztettet, hogy
cserbenhagytál,
otthagytál bajban, nyomorúságban,
egyedül, félárván,
nem látva el az emberi tisztesség
alapjait,
hogy egy beteg asszonyt nem hagyunk
ott,
ennek nem tett az apa eleget.
Szerethetetlen.
Többet ennek az apának nem lesz
tekintélye,
nem lesz szava, nem lesz modell.
És az emberi viselkedésekhez
modellekre van szükség.
Ebben a példában, amit mondtam,
szerencsére volt egy modell,
a nővér és a sógor. Tisztesség nekik,
mert helyt álltak.
De mi van akkor, ha véletlenül ilyen
nincs? Állami gondozás?
- Ön szerint akkor a legnagyobb hiba
a szavak és tettek közötti
hatalmas szakadék, ellentmondás, amit
a gyerek a serdülőkor elején
éles szemmel felfedez?
- Ugyanis a gyerek nagyon jól tud egy
olyan dolgot,
amit a felnőttek elfelejtettek.
A szavaink ugyanúgy a cselekvésünk
része,
mint hogy én kiveszek ebből egy
süteményt és megeszem.
Az is cselekvés. A szavaimnak
cselekvés értéke van,
ezek számon kérhetők rajtam.
Nem tehetem meg azt,
hogy mondok ezt-azt-amazt, és arra
elfelejtem, mert csak mondtam.
Szó elszáll, írás megmarad alapon.
A szavaim a cselekvésem része.
- Lélektanilag hogyan képződik ki a
gyerekekben ez az ideálkép?
Általában a fiúk az apát, a lányok
pedig az anyát tekintik-e ideálnak?
- Normális esetben az egész családot,
a családi atmoszférát,
azt a hangulatot, ahogy a vacsora
készül,
ahogy kirándulni mennek, ahogy
együtt vannak,
ahogy közösen társasjátékoznak,
sportolnak.
Az apának és anyának szülőtársi,
és ez egy fontos dolog,
nem férfi-nő kapcsolat, tehát a
gyerek azt mellőzi, félreteszi,
nem érdekli. A szülőtársi
kapcsolatát,
a szülőknek a gyerekkel, gyerekekkel,
testvérek egymás közti kapcsolata,
az az igazi modell. Ahogy mi ettük
vasárnap az ebédet,
azt próbálja meg tovább vinni.
Ahogy mi reggeliztünk vasárnap,
azt próbálja tovább vinni. A családi
atmoszférát.
Nem potyognak szét elemekre a
családtagok.
Az egész család együtt a modell.
Most ezen belül nyilvánvaló, hogy
ahhoz, hogy az egész legyen,
megvannak a részek. Az apa, az anya,
a nagyszülők,
talán még a nagynéni, nagybácsi is
szerepet kap ebben a modell
atmoszférában.
Erre valójában szüksége van, hisz
azon keresztül tanulja meg,
hogy milyen fantáziái legyenek a
későbbi élete során arra,
hogy hogyan kell nekem családfőnek
lennem, apának lennem,
és felnőtt férfinak lennem. Itt a
legnagyobb bűnös dolog,
hogy ennek a gyereknek le van kötve
a keresőkedve,
a kereső vegyértéke, a modellkereső
vegyértéke,
mert akkor, hogy ha ő csatlós,
behódol, akkor jutalmat kap,
simogatást és büszkeséget. Azt mondja
az apa, nem is akarom letagadni a
fiamat.
Tehát megjutalmazza. Úgy érzi a
gyerek,
hogy nincsen szüksége más modellre,
hisz kielégül valami,
a tartozás igénye. De hogy rosszul
tartoztatja saját magához,
rosszul köti ez az apa, mert ezt az
apát semmi más nem érdekli,
csak a legközönségesebb, leginkább
az orra előtt lévő pillanatnyi igénye
és azon belül is az, ami a külvilág,
a világ felé őt elismerteti.
A gyerek ennek csak eszköze.
Nagyon szomorú voltam ennek a filmnek
a megtekintésekor,
mert nem csak az apa ilyen. Amit az
anyáról tudunk,
az is nagyon hasonló. Például az
anya, amikor jönnek a vendégek,
nem azt mondja a fiának, hogy fiam,
vendégek jönnek,
melyik ruhádban érzed magad a
legcsinosabbnak,
amiben szívesen mutatkoznál, hisz
vendégeket várunk,
illik rá fölöltözni. Nem az
esztétikai és a döntés igénye körül
neveli a fiát, hanem kiadja a
parancsot: vedd fel az új pulóvered.
Azaz, lássák fiam, hogy nekünk telik
arra,
hogy neked új pulóvered legyen.
Ugyanaz, mint a televízió ügy.
A tárgyak fontosak, nem a személy,
akivel együtt él,
akit nevelnie kellene.
- Viszonylag rendezett családokban
azért mégis kialakul
egy ilyen kötődés a nemek szerint.
Tehát a fiúk az apát,
a lányok az anyát választják. Vagy
esetleg előfordul, hogy fordítva.
- Egészséges esetben igen. Egészséges
esetben feltétlenül,
hogy miután... hogy mondjam? Tudok
magamról, csak megszülettem,
alapvetően van nemem. Utána az
történik velem,
hogy a nememnek megfelelően nevelnek,
olyan követelményeket állítanak elém,
hogy egy kislánynak ezt szabad, egy
kisfiúnak azt szabad.
Egy kislánynak ezt nem szabad, egy
kisfiútól az követelmény.
Tehát állandóan ott van kitűzve
a kimondott és kimondatlan,
megfogalmazott és nem megfogalmazott
követelményrendszer,
ahhoz, hogy engem elfogadjanak, a
nememnek megfelelő viselkedési formát
kell tudnom nyújtani.
Azért kapok honoráriumot,
gyengédséget, elismerést,
szeretetet, értékelést. Nyilvánvaló,
hogy ez az irányulás,
hogy milyennek is kellene nekem
lennem ahhoz,
hogy megkapjam a dicséreteket, a
simogatásokat,
ami nélkül keserű az élet, azt a
nemben azonos szülő félről nézi le.
Ez növeli meg külön még a
jelentőségét a fiú-apa,
és a lány-anya kapcsolatrendszernek,
a családi egész mintázottság mellett.
- Azért a gyermeki fejlődés során
előfordulhat,
hogy ezek a kapcsolatok keresztbe
alakulnak ki,
tehát a fiú az anyjához, a lány
inkább az apjához kötődik. Nem?
Vagy bizonyos esetekben, mondjuk
amikor egyedül marad az anya.
- Maradjunk az egészségesnél.
Egészséges esetben is
nem csak arról van szó, hogy vonzódik
jobban,
hanem bizonyos területek
fenntartottak az anyának.
Bizonyos területek az apának. Tehát
a férfias viselkedés szempontjából
az apa a domináns modell, az érzelmi
problémák megoldására
az anya lesz az igazi partner.
Én elfogadom azt az alapvető modellt,
hogy a szülő felek közül
meghatározott feladat és érzelmi
megoszlásban dolgoznak a szülők.
Az anya az érzelmi fő támasz, az apa
pedig elsősorban
a külvilággal való kapcsolat
bemutatásának a fő támpontja a gyerek
számára.
Na most az, hogy ez szerencsétlen
esetben szétválhat,
annak azért patológiája van.
- Sok rosszat mondtunk el erről az
apáról,
de végül is mi motiválja, hogy ilyen
jellem, ilyen karakter alakuljon ki?
Végülis az apa jót akar a
családjának,
a családja kedvéért áll rá erre a
karrier pályára, több pénzt szeretne,
jobb ellátást önmaga és a családja
számára.
De egyáltalán szükségszerű-e, hogy
ma Magyarországon
ilyen konfliktusok árán jusson valaki
karrierhez?
- Én abból indulnék ki, hogy jobban
élni.
Én azt gondolom, hogy a jobban élni
az kevesebb, mint jól élni.
És ez nem csak anyagi kérdés. Jól
élni az egy atmoszféra.
Az a jó közérzet. Én azt gondolom,
hogy a jó közérzet
nem redukálható vagy fokozható a
jobban élni,
ami egyértelműen anyagi kérdés.
Akkor, hogy ha én onnét mérem
a saját közérzetemet, hogy minél
inkább bizonyíthassam tárgyakkal
a saját fontosságomat, a saját
nagyszerűségemet,
és ezt, amit bizonyítani akarok,
olyan, mint a színház,
hogy ki van nyitva a szoba négy fala
a nézőtér felé
és a nézőtér lesz fontos, és nem azok
a szereplők, akikkel a színpadon
játszom.
Ez egy pocsék színész. Gondoljunk
bele, otthagyta a partnerét,
mert ő kiment, a nézőtérnek mutatja
magát.
Soha nem kapja el a végszót, abból
nem lesz igazi színésztárs.
Lehet, hogy szavalóművész lesz belőle
Igen ám, csak én azt gondolom, hogy
a családon belül az a fontos,
hogy egymásnak legyenek fontosak.
Ez hiányzik ebből a családból.
- Köszönöm szépen a beszélgetést!
Viszontlátásra, kedves nézők!
...
Több

Kiemelt részek

08:08:05

Családi kör

08:08:13

Családi kör: Baleset