Gyártási év: 2013 | Adásnap: 2013. január 21.
Időpont: 22:44:58 | Időtartam: 00:29:28 | Forrás: M1 | ID: 1495754
NAVA műfaj: kulturális / művészeti műsor
Főcím: KortársMűsorújság szerinti cím: KorTárs
Műsorújság adatai: (12) Képzőművészet, építészet, design, divat. Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (26 perc) A művészeti magazin alapvetően a hazai kortárs képzőművészet és a hazai vizuális kortárs kultúra egyéb - design, építészet, belsőépítészet, fotó, divattervezés, formatervezés - legérdekesebb, legszínvonalasabb "projektjeit" mutatja be hétről hétre. Alkotók: Giró-Szász Krisztina - műsorvezető
Teljes leirat:
Üdvözlöm önöket ez a Kortárs,
az MTV vizuális kultúrával
foglalkozó művészeti magazinja.
Vajon a nagy belmagasság a
a vastag falak vagy a katonás
padsorok
tesznek egy épületet iskolává?
Van-e bennük otthonos
funkcionalitás?
És a pedagógiának van-e köze
a kortárs építészethez, illetve
fordítva?
A mai Kortársban régi és új
iskolák mustrája következik,
építészeti szempontból.
(zene)
Annyit tud a ház, amit éppen
tudnia kell.
És van benne még valamennyi
lehetőség, hogy még egy picivel
többet tudjon.
Én azt gondolom, hogy ez az
iskola egy nagyon jó iskola.
Jól válaszol azokra a kérdésekre
szerintem, amit egy iskolának ma
és a jövőben is tudnia kell.
Nagyon sok hibát követnek el
sajnos az iskolaépületeknél,
hogy a tájolással elrontják
az épületet.
Ez az épület úgy van tájolva, ahol
most ülünk, hogy a nap besüt ugyan,
de nem tűz be a nap.
A régi iskolákban a nagy
folyosók a jók,
a nagy ablakok, mint a régi
kollégiumokban azt mindenki
ismeri.
Lázadó Pierre és a többiek...
ahogy végig rohannak Gothár Péter
filmjének félhomályos iskolai
folyosóján.
Jelenetek 50-60 évvel ezelőtti
iskolákból.
Az emlékeinkben már sokkal
szebbek...
De mégis sötét kaszárnya hangulat
és neonfényes szocreál.
De ugyan az a szigorú rend.
Az elmúlt 10 évben már egészen
más szellemű iskolák is épültek.
Színesebbek, játékosak, ahol
a hangsúlyok a kötelező tananyag
mellett
egyre inkább a folyosókra, a
közösségi terekre helyeződtek.
Az iskola mustrát Pécelen kezdjük,
Lippai Edit környezetpszichológussal.
Aki egyébként először jár itt.
Vajon milyenek az ő
első benyomásai?
Az ragadt meg először, hogy az
étterem az ott van a bejárat mellett
és ezen csodálkoztam egy kicsit,
mert ez pl. a különleges dolog.
Illetve amikor a folyosókat így
láttam haladni, akkor eszembe jutott
a Tanítótér kutatásának egy diája,
amikor ezeken a börtönszerű,
cellaszerű, kaszárnyaszerű iskolákat
mutattuk be, hogy a gyerekek akár azt
kérdezhették volna egymástól,
hogy te melyik cellába jársz?
Itt ebben az iskolában ezt
pont, hogy nem éreztem.
Az az említett Tanulótér pedig
egy konferencia és kutatás volt.
Ami éppen a korszerű pedagógiához
igazodó korszerű iskolatereket
kutatta.
Ez pedig már Budapest, a Medve
utcai iskola, ahol éppen tíz éve
épült a 140 éves régi mellé
egy új szárny.
Itt tehát szimbolikusan is
találkozik régi és új.
A folyosó kérdése pedig
itt is lényeges.
Németh László, az író nem csak
diákként, hanem később iskola
orvosként is jól ismerhette a régi
kaszárnya szabású iskolaépületet.
Egy 1937-es szociográfiában pl.
külön kitért a belső arányokra,
megemlítve, hogy a szűk folyosót
az egykori építészek nem becsülték
sokra.
És most idézet következik:
"a két méteres sávon fegyencsétájukat
végző diákcsapatok nem is mennek el
egymás mellett lökdösődés nélkül
a szünetekben."
Az átalakításokról írt cikkében
Martinkó József építész, kritikus
is idézte Németh Lászlót,
külön kihangsúlyozva a felújítás
után a közös terekben bekövetkezett
változásokat.
Hogy ha egy ilyen túl fegyelmezett
dologban nagyon szűk terekben
kell mondjuk gyerekeknek vonulnia
megfelelni az elvárásoknak,
megtanulni a mondjuk dolgokat
és az életre is felkészülnie,
az valószínűleg egy ilyen
ijesztő dolog lehetett,
mint az, hogy nyilván itt is megvan
a nyüzsgés, a tér, tulajdonképpen
léptékkel nem lett nagyobb, mégis
valamennyire átszerveződött,
nekem azért nagyon erős mondásnak
tűnik, nagyon erős választásnak tűnik
hogy az új lépcsőházban ez a fajta
színesség megjelenik, ennek más a
dinamikája,
más a hangulata, más
a kisugárzása.
A vízivárosi Medve utcában
álló régi iskolaépület mellé tíz éve
került
a tégla borítású új szárny.
A régi iskola épületnél a hagyományok
megőrzése dominált,
az új épületszárny jóval színesebb
és játékosabb.
Megőrzés és bővítés és átalakítás,
régi és új ma csatlakozik egymáshoz,
hogy több lett a hely és a
sporttagozatos irányhoz is
jól alkalmazkodik.
Akár a '70-es '80-as években
is a folyosó az ténylegesen valahogy
a konfliktusoknak a tere volt,
mondjuk hogy ha csak itt a Megáll
az időt vesszük alapul.
Akkor az egy ilyen brutálisabb
és egy ilyen konfrontatívabb tér
volt.
Mint mondjuk a férfi wc, vagy
a fiú wc, az meg egy ilyen
köztérré tudott alakulni,
vagy hát oda kényszeredett be
a fiatalság.
Az aulák az nyilván megint
csak a régi struktúrában valamennyire
a fegyelmezés meg a megfigyelésnek
a terei voltak,
és nem működtek így.
Egy új iskola struktúrában viszont
valójában ténylegesen ezekre
került a hangsúly, hogy jobban
lehessen használni ezeket a órák
közötti időket arra, hogy valahogy
feltöltődjön a diákság, valahogy
közösséggé szerveződjön. Törekvéseket
erre látjuk.
Azokat a már mondjuk az elmúlt
tíz évben épült iskola épületeknél
is a jobbaknál és a sikerültebbeknél
látjuk azt, hogy ez a fajta
mag ez a fajta közösségi tér
ez válik a legfontosabbá.
És a folyosóknak a szerepe
redukálódik, nagyobb terek
alakuljanak ki.
És akkor most tényleg megérkezhetünk
Pécelre.
Lippai Edit nem csak
környezet pszichológus,
volt tanár is és az Oktatás
Kutató munkatársaként évek óta
foglalkozik azzal, milyen lehet
az igazán jó iskolaépület.
De először saját diákkori
iskolatapasztalatairól kérdezzük.
Azokra a helyekre emlékszem,
ahol történt valami fontos emberileg.
Ahol valami olyan közösségi
élmény képzett lenyomatot
a lelkemben,
ami mai napig is ott van.
Ezek általában inkább
sarkok voltak, ki benyílók,
beszélgető helyek.
És talált ilyeneket a péceli
Szemere Pál iskolában is?
Abszolút találtam és lehet, hogy
azért mert most kisgyermekes
anyuka vagyok,
de egy idő után az ugrott be nekem
erről az iskoláról, hogy olyan mint
egy játszóház.
Meglepő volt az a folyosó élmény,
amit itt tapasztaltam,
mert sok folyosó van, de nem
éreztem azt a linearitásból
fakadó monoton élményt,
azt a szorongást, amivel
a környezetpszichológia is
foglalkozik, hogy az emberek nem
szeretik ezeket a lineáris tereket,
mint amilyenek a folyosók.
Itt a folyosók kanyarognak, finoman
elegánsan, színesek.
És inkább emlékeztetett azokra az
kúszó mászó járatokra,
amiket a játszóházakban
kialakítanak a gyerekeknek.
A péceli iskolát néhány éve,
Ekler Dezső építész tervezte.
Ő több helyre is járt
Szombathelyen iskolába.
Szocreálosban és poroszos rendszerű
monarchiásba,
de a régi iskoláiban is mindig
talált használható részeket.
És újra azok az izgalmasan homályos
zugok kerülnek elő,
amik olyan távol esnek a hivatalos
tananyag tereitől.
A régi iskolában a nagy folyosók
a jók, a nagy ablakok,
mint a régi kollégiumokban azt
mindenki ismeri.
Akár Erdélyben, akár Felvidéken
vagy az ország más részein.
Mi jó még a régi iskolában?
A legjobbak a homályos részek.
Az új péceli iskola elhelyezését
a bonyolult telek és szomszédsági
viszonyok határozzák meg,
utcai homlokzata nincs,
az épületet ráadásul össze kellett
hozni a régi, ma már egyházi
iskolával.
És kívülről sem az a nyugodt,
minimalista fekvő tégla test.
Kívül, belül hullámzik, középső
szárnya foglalja magába az iskola
szívét, az aulát.
Míg a földtől híd szerűen elemelkedő
hosszan elnyúló tantermi szárny
átjárást enged a kert két
része között is.
Az ember bejut az igazgatói
iroda alatt, előtt a városközpontból
a iskola épületbe, ahol rögtön
egy aula fogadja, és onnan ha
rámpákon folyamatosan megy,
akkor feljut az épület csúcsán,
a végpontján a zene teremig.
Ekler szerint egy jó iskolában
nem csak az a fontos, hogy a helyhez
alkalmazkodjon, reagáljon rá,
használja ki az előnyeit,
de a gyerekek számára, jó értelemben
vett kalanddá is kell tenni az
épületet.
Erre szolgál a folyosók dinamikus
áramlása, de ma már az osztálytermek
sem változtathatatlanok.
Az osztályterem az egy olyan
elem, mint mondjuk egy
lakásban a hálószoba.
És ezen kívül, minden többi
tér legalább ennyire fontos.
Nagyon fontos a folyosó, az öltöző
szekrényekkel, hogy széles legyen
kényelmes legyen, áttekinthető
legyen.
De pl. azzal hogy a osztálytermek
sztenderd világosságával szemben
tudjon homályos helyeket.
A péceli iskolában, ha az
ember végig járja a folyosókat,
akkor van, hogy egészen
homályos félhomályos majdnem
sötét helyekre ér, majd pedig
teljesen világos helyekre.
(zene)
Megtalálhatók itt azok a helyet,
amelyek ezeket a közösség képző
funkciót ellátják, az úgynevezett
szociopetális helyek,
amelyek önmagukban a tér
kialakításával, elrendezésével,
elhelyezésével generálják azt,
hogy ott közösségi folyamatok,
beszélgetések induljanak meg,
pl. az hogy a folyosók
nem derékszögben találkoznak,
azt látom, hogy nagyon sokféle
szög van.
És ez pl. rögtön egy megállásra
késztető tér forma, ott én is
kipróbáltam itt egy kicsit sétáltam
és szinte éreztem, hogy hol vannak
azok a pontok, ahol a gyerek
megáll, hátradől, odajön a társa
és akkor együtt áttekintve,
akár ezt a nagy központi aulát.
Egy kellemes érzést kelt, hogy
rálátok a térre, biztonságban vagyok,
a hátamat oda tudom dönteni
az adott ponton,
és látom a többieket, találtam
itt sok olyan kis helyet, ahol, ki
lehet kukucskálni.
Ez is ezt a biztonság érzést
megadja.
Ugyanakkor sok kis zug van,
ezek kialakítják én azt gondolom
ezeket a beszélgetésekre alkalmas
pontokat.
A másik ami itt a folyosókban
ami számomra szimpatikus,
nem csak a kanyarulataikkal
játszik a tervező, hanem a színekkel
is.
Én most először jártam itt, egy
kicsit el is indultam egyedül,
és azt tapasztaltam, hogy rögtön
tudtam, hogy mikor közelítek
a központi területhez, ugyan is
az zöld szín, már jelezte, hogy most
vissza fogsz térni oda, ahonnan
kiindultál.
Az iskola belső színeit a
hét emberi csakra színei ihlették.
A vöröstől a zöldön át,
egészen a hideg ibolyáig.
Egyszer s mind leképezik
az adott belső tér funkcióját is,
az auláé így lett a szív
csakra zöldje.
Egészen más alapokból indult ki
viszont a budai helyvidéken
működő kéttannyelvű osztrák
oktatási központ.
A Medve utcai iskolához hasonlóan
a közös tereken itt is régi és új
épület kapcsolódik egymásba.
De egészen más szisztémában.
Előbbi egy régi szerzetes
iskola átalakított épületében
Europa Schule néven
általános iskola,
a Mondrian képhez hasonlító
modern részben pedig a külön
gimnázium van.
Eveline Stanzertől az Europa
Schule igazgatójától is azt
kérdeztük milyen iskola élményeket
őriz diákkorából?
Én Tirolból származom, egy
nagyon kis faluból, ahol gyakran
sítalpakon kellett eljutni az
elemi iskolánkba.
Nem volt ugyan nagy, viszont
korszerűen fel volt szerelve.
De később az innsbrucki gimnáziumban
sem volt dolgom akkora iskolával,
aminek itt az igazgatója
lettem.
Az épületünk több mint 100 éves
és számtalanszor átépítették már,
mire mi 19 éve idekerültünk.
Rendkívül romos volt, először
a tetőt kellett helyre állítani,
aztán jött a szerkezet újra
rendezése.
'94-'95-ben a nyitások még komoly
kockázata volt, hogy meg tudjuk-e
tölteni annyi német nyelven
tanuló diákkal, de hála Istennek
ma már inkább bővíteni
kellene.
(zene)
Az osztrák-magyar általános
iskola valaha a keresztény iskola
testvérek iskolájaként nyílt meg,
és ma is hozzájuk tartozik.
Az iskola katolikus ihletésű, ahol
a vezetés a híres szerzetes tanár
de la Salle nyomán elsősorban
a tanárközpontú oktatás híve.
Így az átalakításnál főleg
arra törekedtek, hogy a lehetőséghez
képest tágabb, és változatos
oktató tereik legyenek.
De az általános iskola régi épülete
vajon hogy kapcsolódik a gimnázium
kortárs üvegkockáihoz?
A gimnázium már létezett, amikor
idekerültek.
Ez az új épület 2001-ben nyílt meg,
közös a kertünk és a tornaterem.
Természetesen szoros együttműködésben
élünk.
Nem véletlenül mondják a szülők,
hogy az osztrák oktatási központ,
akár az óvodától az érettségiig
biztosítja az egy helyben tanulást.
A gimnázium kortárs épületét
egy bécsi építész tervezte.
Az iskola markánsan elüt
környezetétől, szerkezete merész
műszaki megoldásokat
mutat.
A régi és új épület a tornateremmel
kapcsolódik össze, melyet mindkét
iskola használhat.
Az üvegdoboz egyben naptér is,
az az a fűtésben a nap energiáját
is hasznosítják.
Ez a melegség ami árad az
épületekből, az én régi
gyerekkoromban
ami épület engem megfogott
az ugye a Waldorf épületnél is
megjelenik,
az hogy óvja a gyerkőcöt,
óvja a gyereket.
Ő Kelemen Gábor a vadonatúj
Kékvölgy Waldorf iskola építtetője.
És egyben saját maga megrendelője
is, hiszen ugyan úgy waldorfos szülő,
ahogy Valkai Csaba a tervező
is.
Ők itt kicsit maguknak is
építettek.
Valóban a megrendelő az saját
magam is voltam.
Ebben a dologban az a szép, hogy
szülőkről van szó, apukákról van szó,
megy anyukákról, akik egyszerűen
szerettek volna egy iskolát a
gyermekeiknek.
Pilisszentlászlón vagyunk, a téli
erdő közepén.
Itt épült fel a szülők összefogásából
az új Waldorf alapítványi iskola,
ami teljesen új iskola építési
konstrukció volt,
hiszen itt, tényleg a szülők,
összefogásából és úgy készült
az iskola, ahogy az ők
maguknak elképzelték.
Először konténerek összekapcsolásával
próbálkoztak, aztán kellett némi
állami parancs is, ha nincs
tornaterem, nem lehet iskola.
Így épült meg először ez a kézműves
műteremháznak tervezett épület,
amit a négytagúra tervezett épület
bokorban, amúgy csak a végére
terveztek.
Természetesen ebben az iskolában
is kell lennie osztálytermeknek,
ebben az iskolában is kell lenniük
közösségi termeknek,
de pl. ahol most mi itt ülünk,
ezt a magyar iskolában, az állami
iskolában tornateremnek hívják,
itt viszont euritmia teremnek hívják.
Egy mozgásművészeti órák folynak
itt.
Igazi tölgy parketta van, nem pedig
linoleum van.
Maga az elhelyezkedés az épületeknek
a tájolása...
Nagyon sok hibát követnek el
sajnos az iskolaépületeknél,
hogy a tájolással elrontják
az épületet.
Ez az épület úgy van tájolva, ahol
most ülünk, hogy a nap besüt ugyan,
de nem tűz be a nap, ez nagyon
fontos.
A Waldorf iskolák már létükkel
is az óriási iskolagyárakat tagadják.
Itt a személyes igények és
egyéni képességek sokáig
fontosabbak a kötelező
tananyagnál.
Az osztálytermek is inkább
látszanak intim gyerekszobának,
mint tanteremnek.
Kortárs anyagokból van, kortárs
de természetes anyagokból,
ez mindig is fontos volt a Waldorfnak
hogy természetes anyagokból építsen.
Az üzemeltetési költségek is nagyon
komolyan felmerültek,
hogy ha csak lehet ezeket a minimumra
nyomjuk le.
(zene)
Nincs tockos, nincs körmös,
nincsen kulccsal dobálás stb.
Nem mindegy, hogy az épületben
mi történik, az épület szerint
az épületre kihat később is,
hogy az épületben mit történt.
A falak, hogy ha beszélni
tudnának, van egy régi mondás,
ugye ezt tudjuk nagyon jól, hogy
ezek komoly dolgok.
Itt ennél az épületnél, ahol
ülünk, én arra vigyáztam,
hogy ne legyen ónagyon sok bontott
anyag, mert a bontott anyagnak is
van története.
A holt anyagnak is lehet tehát lelke.
Rögtön valami meg is
csillan abból a bizonyos Waldorf
megközelítésből is, ami szerint
egy iskola nem feltétlenül csak a
hasznos négyzetméterek összeadásából
áll.
Budaörs legújabb iskolája viszont már
újra a szigorú ráció talaján épült,
és határozottan a jövőnek. Dobai
János építész, aki az iskolát
tervezete,
most éppen az építés szakemberivel
tesz a működést ellenőrző körsétát.
Mikor a tervezés során feltettük
magunknak azt a kérdést, hogy
milyennek is kell lennie egy
iskolának, akkor ugye találkoztunk
azokkal az alapvető típusokkal,
amik az iskolatervezésben
a két szélső pólus, ez az ilyen
poroszos jellegű és az angolszász
jellegű iskola.
A poroszos iskoláról azt
gondoljuk, hogy egy...
vagy az a tapasztalat, hogy
egy folyosóra felfűzve tantermek
sora,
az angolszász karakternél pedig
ilyen nagyon demokratikus,
különböző bokrokban ülő,
különböző terekben ülő csoportok,
hallgatók.
(zene)
Itt nem csak oktatunk tanítunk,
hanem nevelünk is és a nevelés
céljából a szocializáció céljából
mindenképpen nagyon fontosak
a közösségi terek is, és ugye
az udvar is minden közösségi tér
egy tanuló tér, hiszen bármennyire
hihetetlen egy pedagógus nem csak
a tanítási órán tanít, hanem
példát mutat, az egyéniségével
öltözködésével, a megjelenésével,
és mindezt minden pillanatban teszi.
Tehát ezért kellenek a közösségi
terek.
Simsik Zsuzsanna az igazgató, aki
magát konzervatívabbnak tartja és
számra a patinás régi iskolájuk volt
az ideális iskolaépület a nagy
belmagasságaival.
De az újban lényegesebben
nagyobbak a terek.
A letisztult formák mögött pedig
a könnyebb és olcsóbb fenntarthatóság
is ott áll.
A modern technika pedig az iskolák
másik fontos terepén az
osztálytermekben pótolhatatlan.
Most a pedagógia kicsit áttért
a frontális oktatásról, szerencsére
azért vannak a kooperatív módszerek,
projekt módszerek, amik felfedezték
azt, hogy nem csak frontális munkával
lehet tanítani, hogy vigyázban ülünk
tanító néni magyaráz, a gyerekek
írnak, olvasnak, számolnak,
hanem a pedagógus egy picit
háttérbe szorul és a gyerekeket
segíti az új ismeretek megszerzésére.
(zene)
Az óriás kör után végül térjünk
még vissza Pécelre.
Méghozzá az épületen kívül az
udvarra.
Lippai Edit itt is észre vett
valami jellegzetesen iskolai helyet.
Nekünk ugyan csak fedett turista
falatozónak tűnt,
és kissé stílus idegennek, aztán
egészen más derült ki róla.
Tipikusan olyan hely, amit a lányok
szeretnek egy iskolaudvaron.
A szakirodalom szerint is illetve,
amit Műszaki Egyetem hallgatóval
mi is végig néztünk ilyen
vizsgálatokat, az jött ki, hogy
az iskolaudvarokon a lányok
jobban szeretik az összeülős,
összebújós helyeket, a fiúk
pedig nyilván igénylik a nagy
pályákat, ahol levezethetik
az energiáikat.
Illetve az iskola udvar más
szempontból is érdekes, ugyan is itt
észlelhető állandóan a természet
változása és egy környezetben a
változás pl. a kicsiknek az
alsó tagozatosoknak nagyon fontos.
Végeztünk olyan rajzvizsgálatokat,
hogy az iskolájukról térképeket
rajzoltattunk a gyerekekkel és
azt tapasztaltuk, hogy a kicsik
bármilyen változás volt, azt
hihetetlenül felnagyítva jelent meg
a térképeken.
(zene)
Mivel én környezetpszichológus vagyok
én úgy gondolkodom, hogy az ember
is hat a környezetére, és a környezet
is hat az emberre.
És azt is tapasztaltam tanárként,
hogy abszolút a pedagógia attitűdöt
a térben való viselkedést rendkívüli
módon meghatározza az hogy hogy van
ez kialakítva.
Ez kicsit elvontan hangzott,
ezért konkrét példát kértünk.
És akkor itt Pécelen is
rátértünk az osztálytermekre.
A kis tanterem, attól függ
hogy mennyien használják.
Hiszen, ha túl sok a
használó a kis térhez,
akkor abból zsúfoltságra
következtethetünk.
És mint ilyen a zsúfoltság magával
hozza a figyelem elfáradást,
a túl sok inger miatt az agresszív
viselkedések gyakrabban
előfordulhatnak.
A nagy tér az azért jobb egy
pedagógiai munkához, mert tényleg
szó szerint a pedagógusnak van
arra tere, hogy különböző módszereket
használjon, különböző módon
mozgassa az osztályt,
események történhetnek, akciók
történhetnek,
az élmény alapú tanulás
felé haladunk, és nyilván ahhoz
tér kell.
Az hogy egy gyerek egy
osztályteremben hol ül,
erről nagyon sok vizsgálat van,
hogy mennyire van ennek szerepe
abban, hogy hogyan teljesít.
Általában azok a gyerekek,
akik középen ülnek és kb. a
harmadik, negyedik padban ők azok
akik rendszerint jobb osztályzatot
kapnak.
Tehát annak, hogy egy gyerek
hol helyezkedik el az osztályteremben
és ezáltal a kommunikációja
milyen a tanárral ez nagyon fontos.
(zene)
Akkor tehát létezik olyan,
hogy ideális osztályterem?
A rugalmas osztályterem, tehát
ami átrendezhető attól függően,
hogy éppen mire van szükség,
nincs baj a frontális elrendezéssel
sem,
hogy ha frontális módon
adunk át éppen egy anyag részt,
de engedje meg azt az osztályterem
hogy akár a padokat rendezzék,
színpad szerűen elhelyezzék,
körbe ülhessenek,
csoportokra lehessen bontani,
hiszen egy olyan kémia teremben
a kutató társam Réti Mónika
kedvenc példája, ahol le vannak
csavarozva a padok, pl. elég
nehéz jól mozgatni a gyerekeket
egy kísérletnél.
(zene)
Végül Dobai János építész
egészen más dimenzióba helyezi
a kérdést.
Eddig végig múlt és a jelen
viszonyáról volt szó,
de egyszer ezek a ma kortárs
épületek is régivé válnak.
Jöjjön tehát a jövő dimenzió is.
Nincs olyan ember fia, aki
ma meg tudja mondani,
hogy 50 év múlva milyen lesz
az iskola.
Ugye ha csak arra gondolunk, hogy
egy pár évvel ezelőtt az iPadről
mint egy, akár csak a technikai
oldalát nézve ennek a dolognak,
senki nem hallott, ma már nyugaton
egyes iskolákban kötelező tartozék.
Mi arra gondoltunk, hogy a jövő
iskolájának flexibilisnek kell lenni.
Lehetőséget biztosítani arra, hogy
ezt a jövőben nem látható dolgot
mondjuk kis átrendezésekkel
követni tudja, fel tudja venni az
igényeket.
(zene)
Ez volt a Kortárs, jövő héten
képzőművészettel folytatjuk.
Viszontlátásra.
...
Több
Reláció tartalmak:KorTárs (ism.) (első adás)

Személyek

02:49:05

Martinkó József

02:52:03

Lippai Edit

02:53:31

Ekler Dezső

02:58:24

Evelin Stanzer

03:00:15

Kelemen Gábor

03:00:40

Valkai Csaba

03:03:59

Dobai János

03:04:44

Simsik Zsuzsanna

Kiemelt részek

05:49:46

Kortárs [új közmédia logóval, 2012]

©Nemzeti Audiovizuális Archívum, 2017