Ízőrzők - Pócsmegyer
Gyártási év: 2011 | Adásnap: 2011. augusztus 28.
Időpont: 11:10:14 | Időtartam: 00:34:34 | Forrás: Duna TV | ID: 1237704
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 34 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: PócsmegyerEpizódcím: Pócsmegyer
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2011)) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2011) Pócsmegyer 1100 éves múltra visszatekintő település a Szentendrei-szigeten. A református egyházáról már 1626-tól vannak írásos dokumentumok, barokk stílusú temploma 1788-ban épült. 1848-ig a gróf Esterházy család volt a földesura. Adásunkban ezúttal kifejezetten "szaftos" elnevezésű pócsmegyeri specialitásokkal ismertetjük meg nézőinket: Csicsaleves, Tunkolós, Öreglebbencs, Lucskos káposzta, édesség gyanánt pedig Pávaszem és Hókifli kerül az asztalra. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Csícsaleves - Tunkolós - Öreglebbencs - Lucskos káposzta - Hókifli - Pávaszem
Teljes leirat:
- Pócsmegyeren vagyunk a
Szentendrei-szigeten,
32 kilométerre Budapesttõl északra.
A Szentendrei-sziget Európa második
legnagyobb olyan szigete,
ami egy folyóban helyezkedik el.
Négy települést foglal magába.
Ha északról jövünk lefelé:
Kisoroszi, Tahitótfalu,
Pócsmegyer és Szigetmonostor
településeket.
Pócsmegyerrõl annyit tudok elmondani,
hogy egy folyamatosan fejlõdõ
lakosság létszámmal, mind pedig
ingatlan számmal fejlõdõ település.
Évente 80-100 fõvel nõ a lélek
A településhez kapcsolódik
Surány település rész,
amire jellemzõ, hogy 80 évvel ezelõtt
alakult ki.
Ez a terület kezd kialakulni
üdülõ övezetbõl
állandó lakó övezetté.
Egy picit módosítja az 1100 éves
település összetételét
és a kulturális szokásait.
De amennyire alakítja,
annyira próbálja visszafogni is,
hiszen akik ideköltöznek a
Szentendrei-szigetre,
azok azért jönnek ide, mert a csönd,
a béke - mondjuk azt - ökoszigete.
Míg a Duna két oldalán a 2-es és a
11-es úton dübörögnek az autók,
a kamionok, egy folyamatos zsongás
van, addig itt csend, nyugalom
és béke fogadja az ideérkezõket.
Nagyon sokan szeretik ezért a
szigetet, szeretnek ideköltözni,
ezért próbáljuk ezt a környezeti
kultúrát megtartani.
Azt hiszem, ez a mai világban
sokkal nagyobb érték,
mint egy nagyvárosi civilizált
sokadalom.
A település sok kultúrájú, és
természeti látnivalóban gazdag.
Megemlíteném a sziget adottságából
adódóan mindkét Duna-partot,
ebbõl is kiemelve a település
déli felén elhelyezkedõ
kacsa szigetet, ahogy a kenusok,
kajakosok, vízitúrázók ismerik.
Vagy az itteni lakosok
csápos szigetnek, vagy zátonynak
hívják ezt a részt.
Ez egy nagyon szép kis terület:
vízi madarak, horgászati lehetõség,
és nem utolsó sorban a vadvízi
evezésnek a kikötési lehetõségei
adottak.
Megemlítem még a Duna-Ipoly
Nemzeti parki területeinket,
ahol ornitológiai szempontból
nagyon szép madárvilág található.
Adottságaink között még szerepel
egy horgásztó a surányi területen,
illetve az ófalu területén
elhelyezkedõ Pázsit-tó
a felüdülésre vágyó fürdõzõk
számára.
Azt gondolom, ha a gasztronómiáról
beszélünk,
akkor a szigetnek van egy
különlegessége,
hiszen egy feltöltött talajrétegrõl
beszélünk.
A Duna mindig egy értékes réteget
rakott le a szigeten.
Teljesen más ízvilágot ad a
növényeknek,
a növényeken keresztül az
állatoknak is.
Ez egy érdekes ízvilágot jelenít
meg az ételekben.
A sziget külön gyümölcsös kertje
a gasztronómiának.
- Csícsalevest készítek.
Ezt nagyanyáink akkor fõzték,
mikor vetni mentek,
mert abban hittek, hogy akkor
nagy kalásza lesz a vetésnek.
Ez egy egyszerû leves: zöldség
van benne, és nem cérnametélt,
mert akkor az még nem volt,
hanem szélesebb metéltet fõztek bele.
Azelõtt azt úgy hívták: csícsa.
Kell zöldség, sárgarépa,
petrezselyem, zeller zöld, karalábé,
hagyma.
Lehetett változtatni, mikor mi
volt éppen.
Õsz felé vetettek, akkor volt
paradicsom, paprika,
meg ki milyen fûszereket szeretett,
azt rakott bele.
Csíkokra vágjuk, így jobban megy
a csícsához.
Az összes zöldség elõ van készítve.
Forró vízbe rakjuk, mert összehúzódik
a zöldség, és benne marad az íze.
Ez darált paprika, ezt õsszel
szoktuk készíteni.
Elõbb ezt kell bele tenni.
A sóval vigyázni kell, mert ezt sós.
Még tettem bele egy kis borsot.
A levesbe mindig egész borsot teszek.
Amíg fõ, megcsináljuk a rántást
és meggyúrjuk a tésztát.
Egy marék liszt - ez nagyon megdagad
a levesben - egy tojás, amit felvesz.
Ebbõl gyúrok tésztát.
Régen nagyon sok tésztát
készítettünk,
mert a lakodalmak háznál voltak,
akkor a rokonság készítette.
A régebbi idõben a pörkölthöz
lúdgége volt.
Még most is télen - ha van tojás -
készítünk nyárra tésztát.
El lehet tartani, mert jól
megszárítjuk
és vagy zacskóban tároljuk
apró tésztát,
vagy dobozban a cérnametéltet.
A nagyanyám úgy tanított,
hogy a tálat tisztára kell gyúrni,
nem szabad egy szem lisztnek
maradni.
Jól ki kell gyúrni.
Picit hagyjuk pihenni, hogy
könnyebben lehessen nyújtani.
Vékonyra kell kinyújtani.
Nem szabad volt lisztezni,
olyanra kellett gyúrni.
A lakodalmakban egy csöppet
sem lehetett lisztezni,
hogy szép sárga maradjon
a tészta.
Hagyni kell száradni, hogy
ne ragadjon össze, mikor vágjuk.
Azelõtt az idõsebb asszonyok otthon
voltak, vigyáztak a gyerekekre.
Nekem is édesapám 7 éves koromban
meghalt,
ott maradtunk én meg az öcsém
2 évesen,
édesanyánknak menni kellett mindig.
A nagymama meg otthon volt, õ fõzött.
Nagy kertünk volt és abban dolgozott.
Rengeteg virág,
minden szezonban volt,
és õ azt csinálta.
A leveshez készül a rántás.
Felolvasztjuk a zsírt, teszünk bele
két kanál lisztet.
Kicsit megpirítjuk, mikor világos,
teszünk bele piros paprikát,
felengedjük hideg vízzel,
úgy öntjük a levesre.
Ez a csícsa tészta.
A cérnametélttõl kicsit vastagabb,
hogy jobban hasonlítson a
kalászra.
Kész a tészta, belefõzzük a levesbe.
Összeforr, megfõ és kész a leves.
- Pócsmegyer 1100 éves múltra
visszatekintõ település.
Tudjuk, hogy annakidején a
honfoglaláskor
a Megyer törzsnek bizonyos
nemzetségei
ezen a vidéken telepedtek meg,
Káposztásmegyer, Békásmegyer
és Pócsmegyer helységnevek
jelzik ezt.
Tehát mi ilyen hosszú múltra
tekinthetünk vissza.
És ami nagy csoda, hogy a község
azóta folyamatosan lakott.
A legkorábbi írásos emlékek a
XIII. századból valók.
Az elsõ templom, ami itt állott,
bizonyosan az Árpád-kor idején,
szintén a XIII. században épülhetett
meg.
A templomban vannak úgynevezett
tanukövek,
amelyeket fedetlenül hagytunk
az újjáépítéskor.
Ezeken az egykori falfestmények
maradványai is láthatók.
Bizonyítottan azóta legalább
két templom épült ezen a helyen.
Ez a mostani 1788-ban,
a türelmi rendelet kiadása után,
a tornya 30 évvel késõbb, 1818-ban,
késõ klasszicista stílusban.
Egy csodálatos tanúfalunk is van
a templomban,
ami a törökkori templomnak
a maradványa.
Ami bizonyított, a török korban
végig itt maradt a lakosság.
Azt is tudjuk, hogy egyszer,
a 15 éves háború idején
kitelepítették a lakosságot a
Csallóközbe,
de az itt élõk ragaszkodtak a
szülõföldhöz, az õsök földjéhez
és amint lehetett, visszatelepedtek.
Nem tudni, minek köszönheti
ez a falu ezt a folyamatos létet.
Három okot lehet találni: az egyik,
hogy a sziget védettséget jelentett
mindenféle török dúlás és egyéb
veszedelemmel szemben,
a másik, hogy bizonyos vallási
függetlenségüket megtalálhatták
maguknak a helyi emberek,
hiszen a református egyházközség
a XVI. század elejétõl
itt folyamatosan élhetett,
szabadon gyakorolhatták a hitüket.
Az épületrõl annyit szeretnék még
elmondani,
hogy a szószék copf, illetve rokokó
stílusjegyeket õriz.
Nagy magyarjaink is helyet foglaltak
ebben a templomban.
Móricz Zsigmond nevét emléktábla
õrzi,
ugyanígy Ravasz László püspök úr
itteni tartózkodását õrzi egy
emléktábla,
de ült itt Szentágothai János,
Tildy Zoltán, Gyulai Pál is.
Róla feljegyezték, hogy õ volt
az elsõ adakozó az orgonára,
ami 1894-ben került a templomba.
A templom újjáépítése az elmúlt
idõszakban
már a második évezred kezdetén
történt meg
egy rendkívüli esemény következtében.
A helyiek igen sok arany koronát
ajánlottak fel az egyház javára,
ebbõl igen komoly bevételünk lett.
Egészen rendhagyó módon teljes
újjáépítés történhetett meg,
aminek gyönyörû jeleit lehet
tapasztalni az épületen kívül és
belül.
- Pócsmegyer is nagyon hagyományõrzõ
község.
A téli disznóvágáskor, amikor
felfüstölték a szalonnát,
felfüstölték a kolbászt,
a leggyorsabb étel volt összecsapni
egy tunkolóst.
Az ember odavágja a szalonnát,
rá a hagymát, rá a kolbászt,
felönti a paradicsomlével
és összeforralja.
Ezt kenyérrel ették, tunkolták.
'77 és '84 között tartottunk mi is
disznókat, meg nagyon sok állatot,
akkor mi is csináltunk többször,
mert volt házi.
Most ha télen kapok valamit, akkor
õrzöm, akár hónapokig is,
és ha jönnek a gyerekek, akkor
csinálok, hogy emlékezzenek a régi
ételre.
A tunkolóst úgy készítem,
hogy elõször összevágom a hagymát.
Ahány személynek csináljuk,
annyiszor két darab hagyma.
Én 16 éves koromban már mindent
tudtam fõzni Gödöllõn,
mert '54-55-ben összegyûjtöttem
Gödöllõ népi szakácskönyvét.
Nagymama mindig azt mondta, hogy
addig nem mehet egy lány férjhez,
ameddig nem tud fõzni.
A szalonnát felszeleteltük és
bevagdaltuk a bõréig.
Odatesszük sülni.
Sok zsír fog kisülni belõle,
de szerintem felveszi a sok hagyma.
Szeletelem addig a kolbászt.
Kisült a szalonna, hozzá adjuk a
hosszúkásra vágott hagymát
és hagyjuk átüvegesedni.
Következik a kolbász.
Amikor a kolbásszal is átforgattuk,
felöntjük paradicsomlével.
Most már nem takarjuk le,
mert minden megpuhult.
Hagyjuk így rotyogni és
sûrûsödni fog.
Olyan lesz, mint a pörköltszaft.
Amikor besûrûsödött a tunkolós,
tányérra szedjük
és a finom rozsos kenyérrel
kínáljuk.
Mindenki tör belõle és
villával tunkolják.
- Az Eszterházy-család zselízi
ágának tiszttartó épületében vagyunk.
Ezt a tiszttartó épületet megemlíti
Schubert ismerõseinek írt levelében.
Schubert abban az idõben
az Eszterházy grófkisasszonyok
tanítója volt.
Egyik levelében írta, hogy hamarosan
készülünk Pócsmegyerre az õszi
szüretre.
Az épület az Eszterházyak után a
történelem során
különbözõ családokhoz került.
Amikor az utolsó tulajdonos kihalt,
az akkor tsz tulajdonába került
hosszú évtizedekig.
Azt követõen vette meg a jelenlegi
tulajdonos, a Kónyi-család,
akik nagy szeretettel és gondossággal
újították fel.
Sajnos a hosszú évek során nagyon
sok minden eltûnt az eredeti
épületbõl:
bútorzat, ajtók, kályhák.
Mögöttem látható, ami még
említésre méltó.
Egy nagyon szép, eredeti festett ajtó
és az eredeti kályhának a helye.
A kiképzésbõl is látható, hogy
mennyire igényes.
A kertbe kivezetõ ajtónak a
mívességét is megfigyelhetjük.
- Egy régi pócsmegyeri ételt fogunk
készíteni, az öreglebbencset,
amit még a kubikusok hoztak
annakidején Pócsmegyerre.
Itt nagyon elterjedt, megszerették,
bográcsban készítették.
A bográcsban apróra vágott szalonnát
kiolvasztunk,
a zsírjában apróra vágott hagymát
megpuhítunk.
Nem szoktam nagyon picire vágni
a fokhagymát,
mert minél nagyobb, annál jobban
tisztítja a szervezetet.
61 féle betegség ellen véd,
ugyanúgy, mint a hagyma,
meg a többi hagyma féle.
Az a jó, amit az ember természetes
módon termel és készít el.
Annak idején, mikor gyerek voltam,
de Oláh Andor is mindig arra
tanított,
hogy minden ételt úgy kell
elkészíteni, hogy legyen bizonyos
színe.
Ne sajnáljuk belõle a zöld,
piros paprikát, paradicsomot,
mert minden ételbe megy és nagyon
szép színt ad.
Mivel ez tésztás, krumplis étel lesz,
itt-ott pöttyökben fog látszódni
benne a piros paprika,
és gusztán lehet tálalni.
Amikor fél puha a hagyma,
akkor adom hozzá a tésztát,
mert mire a tésztával összekeverem,
addigra megpuhul.
Megszórom piros paprikával,
ezzel is elkeverem,
mert a piros paprika zsírban
oldódik.
És hogy a paprika meg ne égjen,
felengedjük vízzel.
Ebbe már csak a krumplit tesszük.
Ebben az üvegben házi készítésû
ételízesítõ van.
Annyi az egész, hogy a zöldségeket
megadott arányban ledaráljuk
és az egész mennyiséghez egy fél kiló
sót teszünk, átkeverjük,
hagyjuk 2-3 órát állni és beletesszük
kis üvegekbe.
Egész évben kitûnõ az
ételekbe.
A háziasszonynak egész télen
nem kell pucolni zöldséget,
mert ebben karalábétól kezdve
minden van.
Most újítunk egy kicsit és az
öreglebbencsbe is teszünk az íze
miatt.
Ez úgy ízesíti az ételt, mintha
húslé íze lenne.
Mehet bele a fokhagyma és a
paradicsom.
Tudni kell, hogy a paradicsom
nyersen lúgos,
de ha ételbe fõzzük, akkor savas.
A zöld fûszereket is csak a
végén kell beletenni az ételbe.
Olyan ételbe, amibe zellert tennénk,
alkalmazhatjuk a lestyánt, nagyon
finom.
Finom savanyúsággal lehet
tálalni:
hordós savanyúsággal,
nyáron kovászos uborkával.
A bio kertészet úgy kezdõdött,
hogy a férjem '77-ben nagyon beteg
lett, leszázalékolták,
és itt maradtunk ennek a 100 éves
háznak a be nem fejezésével.
Valamit ki kellett találnom,
hogy tudjak rajta segíteni.
Gyõrfi Sanyi bácsi Szigetmonostoron
tartott elõadást,
és eljött utána meglátogatni.
Azt mondta, hogy itt egy nagyon
aranyos bio kertet tudok csinálni,
el tudom belõle látni az egész
családot.
A bio kertet úgy kell eltervezni,
hogy õsszel nagyon sok mindenre
oda kell figyelni,
a vetésforgótól kezdve, a napos
helyre, félárnyékba mi szeret,
egymás mellett mi neveli egymást,
vagy védi.
Rá tíz évre be tudtam mutatni a
könyvemben,
hogy lehet egy 120 négyszögöles
területen mindent megtermelni.
Külön naplót kellett vezetni, de az
ember úgy megtanulja,
hogy már januárba beírhatja az
egész évi vetésforgót.
Amire a konyhában szükség van,
minden megterem,
a sárgarépától a zöldségig.
A 30 év alatt talán hatszor kapott
szerves trágyát.
Én mindent komposztálok,
minden második-harmadik évben
kikerül 50-60 taliga komposzt a
kertbe a trágya helyett,
plusz a csalán lé,
ez elég a kerthez.
Most kivételesen napos helyen
van a zöldbab,
ami gyönyörû, virágos.
Ez július végére letermett mindig.
Júliusban nem kell kiszedni,
hanem be kell ásni.
Óriási a vitamin, meg egyéb tartalma
a zöldbabnak.
Segíti a másik növény fejlõdését.
A zöldbab helyére zöldborsót kell
tenni, szeptember végén szedhetjük a
zöldborsót.
A zöldbab nagyon csodálatos étel
a szervezetünknek.
Oláh Andor mellett nekem a
példaképem dr. Henry Bieler volt,
egy amerikai kutató orvos,
aki 50 évig nem írt fel a betegeinek
gyógyszert, csak étellel gyógyított.
Van egy méregtelenítõ levese:
a zöldbabot és a cukkinit
kaprosan, fokhagymásan elkészítjük,
ez a legjobb méregtelenítõ a
szervezetnek.
Ezért mi sokat eszünk cukkinis
zöldbablevest.
A zöld növényeket a Jóisten nekünk
adta, érdemes õket jól elhelyezni.
- Lucskos káposztát készítünk, ez
volt húsvétkor a szombati ebéd,
vacsora.
Meg aratáskor nagyon jól esett
a savanyú káposzta,
mikor hozták utánunk az ebédet.
Feltesszük a sonkát fõni, amit
este be szoktam áztatni,
hogy porhanyósabb legyen.
Lassú tûzön kell fõzni.
Megfõtt a sonka.
A levébe beletesszük a káposztát.
A forró sonkalében hamar megfõ,
mert nagyon vékonyra van vágva.
Babérlevelet dobunk bele,
kb. 2 dl rizs, borsot.
Összevágunk egy fej hagymát,
azt is rászórjuk.
Megkóstoljuk, hogy kell-e só bele.
Megcsináljuk a rántást, teszünk
bele egy kanál piros paprikát,
felengedjük hideg vízzel,
ráöntjük a káposztára,
összeforraljuk és kész van.
Ha nagyobb sonkát fõzünk,
meg kell kóstolni, ne legyen sós a
leve,
mert nagyon sós lesz a káposzta.
A sonkát felszeleteljük és a
káposztával tálaljuk.
Ha nincs savanyú káposzta
például nyár közepén,
akkor lehet paradicsommal
savanyítani.
- Ahol állunk, azért jellegzetes,
mert ez a falu legarchaikusabb
épülete.
Korábban ilyen típusú volt a többi
épület is.
Szerencsénkre ez meg tudott
maradni ebben a formában.
40 évvel ezelõtt nem azért vásárolták
meg, hogy itt lakjanak,
lakás céljára az új tulajdonos
már nem használta, ezért nem nyúlt
hozzá.
Így tudott megmaradni a hagyományos
formában,
díszítõ elemekkel épült ház.
Az alaprajza a hagyományos magyar
falusi paraszti háznak a beosztása:
középen a konyha, jobbra, balra
egy szoba.
A konyha kiemelkedõ jelentõségû
a többi falusi házhoz képest,
mert már nincs eredeti formájában,
mert nyílt kéményû tûzhely található
benne, ami most is mûködõképes.
A bejárattal szemben kemence is
található.
Az elmúlt évben három napos
rendezvényünk volt
"Pócsmegyeriek világtalálkozója"
címen.
Ebbõl az alkalomból volt egy
falubejárás,
aminek egyik állomáshelye ez az
épület volt.
Erre az eseményre hoztuk helyre
az épületet
és két helyiséget rendeztünk be
az eredeti funkció szerint.
Nagyon örülnénk, ha ez az épület
megmaradna a falu számára
és állandó kiállítást tartanánk
benne.
- Hókiflit fogunk készíteni.
Ez egy nagyon könnyû és gyors
sütemény.
Ezt szoktam ajánlani az
interneteseknek is,
mert fiúk, megtanulják és
meg tudják csinálni.
Pócsmegyeren lakodalmakkor,
keresztelõre,
és egyéb összejövetelekre
csinálnak hókiflit.
Nem különbözik semmiben a
máshol csinált hókiflitõl,
csak mégis finomabb,
mert itthoni.
Kell 40 dkg rétesliszt, egy margarin
- régen vajjal csinálták -
egy doboz tejföl, pici só, pici
szódabikarbóna és lehet gyúrni.
Nem csak tejföllel lehet készíteni,
hanem igazi, jó kefirrel is.
A vidékiek hozzá jutnak jó
házi tejhez és tudnak csinálni
kefirt.
Ha a házi tejet felforraljuk,
hagyjuk kicsit kihûlni
bele öntünk igazi, egyszerû,
természetes kefirt, 1,5 dl-es
pohárral,
két nap alatt megalszik és
olyan lesz, mint a vaj,
akár késsel lehet vágni.
Jól átgyúrom és 10-15 percig
hagyjuk állni.
Picit megpuhult, kinyújtjuk
félujjnyi vastagságúra,
utána lehet szaggatni.
Kerek lapokat szoktam kivágni.
Ami közte leesik, összeszedjük
és még egyszer kinyújtjuk.
Kemény szilvalekvárral lehet
tölteni, az nem folyik ki.
Ha vékonyabb szilvalekvárom van,
teszek bele darált diót.
Cukor nélkül szoktam eltenni
a lekvárokat,
mikor felhasználom, teszek bele
búzacsirát, azzal fogom össze.
A búzacsíra édes, nagyon jól megy
a lekvárokhoz.
A felsõ felibe raktam a lekvárt,
most felsodorom
és befordítom, hogy kifli formájú
legyen.
Sokat készítettünk hókiflit
karácsonyra mákkal,
dióval és gesztenyével,
nagyon szerettük.
Csináltunk az öregeknek hókiflit,
meglátogattuk õket,
- akkor még a Gödöllõi Kastély
szeretetotthon volt -
vittünk az öregeknek.
Betesszük az elõmelegített sütõbe
és közepes tûzön megsütjük,
de csak annyira, hogy ne barnuljon
meg.
Utána vaníliás porcukorban
meghempergetjük és lehet tálalni.
Sokan a másokat, diósat, gesztenyéset
szeretik, de a szilvalekvár a csúcs.
Mivel nincs a tésztában cukor,
ha nem hempergetjük meg porcukorban,
hanem adunk neki egy kicsi színt
a sütõben,
akkor nyugodtan fogyaszthatják
cukorbetegek is.
- Pávaszemet készítünk
kókusszal, meggyel,
nagyon ízletes és sokáig eláll.
Felfuttatjuk az élesztõt.
15 dkg margarint a lisztben
szétmorzsolunk.
Bele ütünk 3 tojás sárgáját,
a fehérjébõl csináljuk a kókuszhabot.
Felfutott az élesztõ is.
Ha kicsit puha, teszünk hozzá
lisztet, ha kemény, egy kis tejfölt.
Ha jól meggyúrtuk a tésztát,
félórát pihenni hagyjuk.
Addig felverjük a tojásfehérjét
habnak, bele teszünk 15 dkg
porcukrot,
azzal még kicsit verjük, majd
bele keverjük a kókuszt.
Megkelt a tészta.
Három részre vágjuk és tepsi
nagyságúra kinyújtjuk amilyen
vékonyra tudjuk.
Megkenjük barack lekvárral,
az a legjobb ízû benne.
Leszûrjük a meggyet, utána rakjuk
a pávaszemeket.
Egy sorba rakjuk, mind a két
oldalára.
Jobb az üveges meggy, mert a
friss levet enged.
Feltekerjük mind a két oldalát,
amilyen szorosan tudjuk.
Zsírozott tepsibe rakjuk.
Ahogy feltekertük, középen hagytunk
egy kis helyet a habnak.
Elõmelegített sütõbe tesszük és a
tepsiben hagyjuk kihûlni,
ott szeleteljük fel.
Amikor felszeleteljük, akkor látszik
a meggy, úgy néz ki, mint a pávaszem.
...
Több
Földrajzi név:
Pócsmegyer

Személyek

05:40:40

Németh Miklós

05:43:45

Szente Jánosné

05:48:03

Kovách Tamás

05:51:23

Borszékiné Rétháti Ágnes

05:53:25

Borzsák Enikő

Kiemelt részek

05:43:29

Csícsaleves

05:51:10

Tunkolós

05:54:49

Öreglebbencs

06:00:59

Lucskos káposzta

06:04:06

Hókifli

05:40:19

Ízőrzők: Pócsmegyer

09:27:07

Ízőrzők