Ízőrzők - Tápiószentmárton
Gyártási év: 2011 | Adásnap: 2011. augusztus 07.
Időpont: 11:10:48 | Időtartam: 00:34:00 | Forrás: Duna TV | ID: 1230448
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 34 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: TápiószentmártonEpizódcím: Tápiószentmárton
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2011)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2011) Az Alsó-Tápió mente legnagyobb lélekszámú faluja a verhetetlen versenyló, Kincsem emlékmúzeumáról, a gyógyító hatásúnak tartott Attila-dombról, valamint az ország egyik legismertebb ősi emlékéről, a falu határában talált szkíta aranyszarvasról nevezetes. A település az őskor óta lakott hely, melyet a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsít. Adásunkban ezúttal a "nehezebb" ételek kedvelőinek kedvezünk, mivel a következő recepteket mutatjuk be: kolbászos, tojásos lebbencsleves, töltött tarja rántva, böllérjózanító kolbásszal, hurkával töltött tészta) és vízen kullogó (hideg vízben kelt tészta). Adásunkban ezúttal a "nehezebb" ételek kedvelőinek kedvezünk, mivel a következő recepteket mutatjuk be: kolbászos, tojásos lebbencsleves, töltött tarja rántva, böllérjózanító kolbásszal. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Kolbászos-tojásos lebbencsleves - Böllérjózanító - Töltött tarja rántva - Vízen kullogó - Köles golyó
Teljes leirat:
- Tápiószentmártonban vagyunk,
egy Délkelet-Pest megyei
nagyközségben,
amely nagyközség 5600 lakossal
bír és Pest megye hatodik
legnagyobb területû települése
104,5 négyzetkilométeren.
Egy kifejezetten mezõgazdasági
jellegû település,
elsõ okleveles említése 1438-ból
származik,
de mi ugye idõsebbnek hisszük
vagy tudjuk ezt a települést,
hiszen már az ókor utolsó
szakaszában is Attila révén lakott
hely volt, illetve ha minden igaz,
akkor itt volt Attila székvárosa,
vagyis valamikor Európa fõvárosa
is lehettünk. A település,
mint mondottam,
mezõgazdasági jellegû,
fõként az állattartás volt
a középkorban jellemzõ,
aztán késõbb a növénytermesztés
vette át ezt a szerepet.
Inkább arról szeretnék beszélni,
hogy manapság mivel foglalkozunk,
hiszen a változó világban
változnia kell nálunk is
elsõsorban a megélhetés forrásának
és a turizmus felé kezdtünk el
nyitni.
Van egy termálfürdõnk,
ami egyelõre szezonálisan
májustól októberig üzemel,
de szeretnénk téliesíteni is.
Mozgásszervi betegségek
gyógyítására alkalmas gyógyvízzé
van nyilvánítva a vize.
Turisztikailag másik jellemzõ
vonása a településnek a Kincsem
Lovaspark, de például most egy
nagyon szép
kis kápolnában vagyunk, amely
kápolna a Blaskovichok
családi öröksége és 1764-bõl
származik,
tehát a település legrégebbi
épülete.
A turizmust nagyon jól szolgálja
az a gasztronómiai fesztivál,
melyet minden év november 11-ét
követõ szombaton tartunk
a sportcsarnokunkban,
a Hurkatöltõ Fesztivál,
mely nemzetközivé nõtte ki magát
és a Kárpát-medence minden
országából jönnek ide csapatok,
sõt még távolabbról is.
- Most lebbencslevest fogunk
készíteni, ez egy gyorsított,
nagyon laktató, kiadós,
igazi parasztétel.
Általában akkor készítették,
amikor a háziasszony esetleg
a piacra ment, vitte a tejterméket
és mikor hazajött,
ugye nem sok ideje volt, gyorsan
kellett jó, laktatós ebédet fõznie.
Ez a lebbencsleves úgy készül,
hogy füstölt szalonnát apró
kockákra vágjuk, megpirítjuk,
leszedjük a megpirított kis
sültszalonna kockákat,
egy részébe teszünk hagymát,
azt megpirítjuk, megpároljuk.
A laskatésztát mindig elõtte való
nap,
általában tésztafõzõ napon
meggyúrták,
az másnapra jól megszáradt,
ebben nincs víz, csak két tojás,
amennyi lisztet fölvesz.
Ezt a laskatésztát beletördeljük
ebbe a forró zsírba, megpirítjuk.
A hagymát pirospaprikával
színesítjük,
itt egyenletesebben eloszlik,
mintha tésztára tenném,
a lebbencsre.
Hozzátesszük a párolt hagymát
pirospaprikával,
beletesszük az apróra vágott
krumplit és végül együtt fõ
az egész. Mikor fölforrt, akkor
beletesszük a darabokra
vágott füstölt kolbászt, attól
függõen,hogy hány személyre készül.
Összefõttek az ízek,
kolbász is feljött a leves
tetejére és most beleraktuk
egyenként a héjas egész tojást
és együtt fõ meg.
A tojással kapcsolatban szeretném
felhívni a figyelmet,
hogy nagyon alaposan és többször
is meg kell mosni a tojást.
Amikor a tojás megfõtt, akkor
végül is készen van a levesünk,
tálalhatjuk és mikor kimertük
a levest,
mellétesszük az apró
sültszalonnát és mindenki ízlés
szerint tesz a levesébe és akkor
a lé tésztával, a krumplival,
az a leves, a tojás és a kolbász
pedig a második féle,
a frissen sült cipóval,
kenyérrel.
Kenyérsütõ napon is fõzték ezt
anyáink, mert ez hamar megvolt,
hamar elkészült és mire kisült
a finom friss kenyér,
akkorra a lebbencsleves is
elkészült.
- Jelen pillanatban
Tápiószentmártonban vagyunk
a Kincsem Lovaspark területén,
nevezetesen a Kincsem Múzeumban.
Ezt a múzeumot 1999 márciusában
a Kincsem születésûek
125. évfordulóján avatták fel.
A Kincsem versenyló itt született
1874. március 17-én.
"A verhetetlen csodakanca" ezt
a nevet is viselte õ, tudniillik,
pályafutása során 54 versenyen
indult és mind az 54-et megnyerte.
Az elsõ verseny 1876-ban volt,
ha jól tudom,
akkor Sopronban indult az elsõ
versenye,
és a késõbbiek során fõleg német
nyelvterületeken,
tehát Ausztriában,
azután Németország területén,
illetõleg aztán Franciaország
területén.
1878-ban biztatásra a tulajdonos,
Blaskovich Ernõ átkelt
a Kincsemmel a csatornán Angliába,
a versenylótenyésztésnek
a hazájába és ott megverte
az angol versenylovakat,
onnan hozta el a nagyon híres
Goodwoody tiszteletdíjat,
amit a Blaskovich Múzeumban
õriznek Tápiószelén.
Amikor a versenyzést abbahagyta,
akkor a tulajdonosa,
Blaskovich Ernõ beállította,
befedeztette és utódai születtek.
Öt utóda született,
a leszármazottak közül úgy tudom,
hogy ma is számos országban futnak
az ivadékai igen kiváló
eredménnyel.
A Kincsem emlékét
Tápiószentmártonban is és
a környékén is nagyon sok
vonatkozásban õrzik,
jó magam akkor,
amikor az úgynevezett
Kincsem-túrát elkezdtem 1996-ban,
akkor én összeszámoltam,
hogy a Kincsemrõl hányféle
elnevezés van forgalomban.
Akkor 36 féle volt, azóta még
sok-sok dolgot
elneveztek a Kincsemrõl,
kötvényeket bocsájtottak ki,
vendéglõket avattak Kincsem névvel
és így tovább. Itt,
a Kincsem Lovaspark területén
állunk,
aztán van a településnek egy
ilyen északi része,
hogy Kincsem-puszta vagy
a Tápiószentmártoni gyógyfürdõhöz
vezetõ út pedig a Kincsem
utcanevet viseli.
- Mikor disznóvágások vannak,
készítenek mindig egy ilyen hájas
tésztát és azt töltik hurkával,
kolbásszal.
Ezt egy idõben a nagyanyáink úgy
csinálták,
hogy pogácsába töltötték és akkor
ez azért volt jó, hogy tészta is,
meg kolbász, meg hurka volt benne
és nem tudtak berúgni tõle és így
elnevezték ezt böllérjózanítónak.
Mi már egy kicsit módosítottunk
rajta, hogy ezt rúdba csináljuk,
nem pogácsába töltjük külön.
Elõször is kimértem a lisztet,
50 deka liszt és 30 deka
disznóháj. Beleteszek sót,
egy ilyen kis teáskanállal
és akkor most a tejet
meglangyítottam, egy kávéskanál
cukrot tettem bele
és belemorzsolom az élesztõt.
A hájat ezzel összemorzsolom
szépen,
hogy egész egyenletesen
elmorzsolódjon benne.
Most beleteszek egy tojást
és beleteszem ezt a felfutott
élesztõt. Ezt megint összegyúrom,
és ha még kell bele tej,
akkor még azzal pótolom.
Minden évben van novemberben
Hurkatöltõ Fesztivál és oda mindig
benevezünk, de mi eddig minden
évben díjakat hoztunk el,
volt mikor kettõt is.
Úgy néz ki majdnem,
mint egy sütemény tulajdonképpen,
de mégse sütemény. Összegyúrtuk,
négy részre elvágtuk,
ilyen egyformákra és akkor most
még egy kicsit megdolgozom,
hogy olyan szép kis tészta
legyen, így jobban lehet nyújtani,
megsundorgatom, akkor egy pici
lisztet teszek a tálba,
és így sorba beleteszem
pihentetni kb.15 percre.
Most pihent és akkor elkezdem
nyújtani ilyen hosszúkás formára,
hogy a hurkát meg a kolbászt bele
tudjam tenni.
A hurka bõrét lehúzzuk és ezt
félbevágjuk,
a két végét felhajtjuk,
és akkor most jön egy olyan,
hogy bevágjuk ilyen ferdére
és akkor így elkezdjük a fonását
szépen. Úgy fonjuk, mintha egy
hajat fonnánk tulajdonképpen.
A kolbászt elõre meg szoktuk
sütni,
mert az ugye nyers húsból van.
Azért szoktuk elõre megsütni,
hogy ugye a tésztának nem kell
olyan sok sütés és így a kolbász
is meg van sülve,
meg a tésztája is.
Ezt is elvágom így félbe,
beleteszem ebbe.
Azért vágom így ferdére,
mert ha egyenesen vágom,
akkor a fonás nem adja ki olyan
szépen és akkor így,
ha egymásra hajtom a fonást,
akkor szépen kiadja,
ha ügyes vagyok.
Most bekenem szépen
tojássárgájával,
márványos lesz a teteje,
meg ahogy nyílik szét,
szépen mutat, fényes lesz.
Majd ezután betesszük a sütõbe
és fél óra kell a süléshez,
mindjárt forrón nem lehet vágni,
akkor szépen szoktuk ferdére
vágni,
tányérra nagyon szépen rá lehet
helyezni.
- Tápiószentmártonban vagyunk,
Attila-domb környékén.
Ennek az elnevezése a Blaskovich
fivérektõl származik, akik itt,
Tápiószentmártonban éltek,
illetve Tápiószelén is.
Az elnevezés,
az Attila hun királyhoz való
kötõdés pedig a Priscus rétor,
bizánci történetírónak
a visszaemlékezéseihez kötõdik.
Ki is volt ez a Priscus rétor?
Kérem szépen,
õ egy bizánci történetíró volt,
aki egy bizánci küldöttségben járt
Attila hun királynak az udvarában,
a fapalotájában.
Az õ leírásai nyomán,
visszaemlékezései nyomán
a Blaskovich fivérek,
János és György szentül meg
voltak gyõzõdve,
hogy máshol Attila hun király
fapalotája nem állhatott csak
Tápiószentmárton területén.
Õk kiszámolták azt a leírás
alapján,
hogy naponta mennyit
menetelhetett ez a küldöttség,
hangsúlyozom, ez feltevés, ennek
semmiféle bizonyítéka nincs.
Még azt is hozzá szeretném tenni,
hogy azt,
hogy Attila fapalotája hol
lehetett,
illetve Attila sírja hol lehet,
azt nagyon sokan elképzelik
maguknak itt a Kárpát-medencén
belül, de ha azt mondom,
hogy az Urál-hegységtõl
az Atlanti-óceánig nagyon sok
helyen, akkor nem mondok sokat.
Tehát ez egy merõ feltételezés.
Õk ezt bejelentették a Magyar
Nemzeti Múzeumnak és onnan
a kiküldött régészek,
Hillebrand Jenõ és Bella Lajos,
igen neves régészek voltak,
az õ vezetésükkel itt megindultak
az ásatások 1923-ban és '23
november 4-én megtalálták a nagyon
híres szkíta aranyszarvast,
amelyet ma a Nemzeti Múzeumban
õriznek és minden történelmi
tankönyvben ott van,
hogy a szkíták jelenlétét ez
a szkíta aranyszarvas bizonyítja,
másrészt Tápiószelén az 1930-as
évek végétõl '53-ig feltárták
Közép-Európa legnagyobb szkíta
temetõjét. Ott,
ha jól tudom olyan 440 szkíta
sírt tártak fel.
Ez is azt bizonyítja,
hogy szkíták éltek itt,
meg az utána következõ
évszázadokban pedig szarmaták,
gepidák és így tovább,
talán avarok is,
úgyhogy tulajdonképpen
a népvándorlás korában eléggé
olyan terület volt ez a mi
vidékünk,
ahol nagyon sokfajta nép
megfordult.
2002 és 2007 között ide,
a Kincsem Lovaspark területén
lévõ Attila-dombra a sugárzás
miatt majd félmillió ember
érkezett.
Ezek közül nagyon sokan olyanok,
akik ide visszajöttek,
mert jótékony hatását érezték.
2000-ben észlelték elõször ezt
a sugárzást és a késõbbiek
folyamán szakemberek jöttek
és mérték ennek a sugárzásnak
az erejét és aztán meggyõzõdtek
róla, a mûszerek is azt mutatták,
hogy itt valóban van a földnek
kisugárzása és ennek gyógyító
ereje is van.
- Töltött tarját készítünk.
Errõl az ételrõl azt lehet tudni,
hogy saját készítésû,
de nem csak az étel, hanem mi
minden évben hizlalunk
jószágokat. Ezek az állatok
kukoricát, búzát, árpát esznek.
Én kotlós tyúkot ültetek és akkor
innentõl kezdve minden hagyományos
benne, mert az ízeket a saját
kertünkbõl kapjuk,
a saját jószágunkat esszük
és erre tanítjuk a gyerekeinket
is, hogy kimennek a kertbe és
megszedik a fõznivalót.
Elõször is a tölteléket mutatnám
meg, azt készítem el elõre.
Dinsztelek egy nagyon kevés
hagymát.
Ma már igyekszünk nem nagyon
hagymásan fõzni,
ezt hozza a kor is magával,
hogy nem tudunk olyan hagymásan
enni, meg fûszeresen,
visszaveszünk belõle.
Amikor a hagymát megdinszteltem,
akkor nem rakom rá rögtön
az összevágott zöldség zöldjét,
mert akkor egy kicsit kemény lesz,
hagyom egy kicsit hûlni,
ezt lehet azért bõségesen
belerakni,
mert ez mutatós lesz majd
a töltelékben.
Elõször is fogok kétujjnyi széles
kenyeret és beáztatom egy pici
langyos vízbe. Tálat készítek,
amibe belerakom a kenõmájast,
az áztatott kenyeret,
a fõtt tojást, a nyers tojást,
a dinsztelt hagymát,
a petrezselyem zöldjét,
borsot és köménymagot fûszernek.
Több fûszert nem rakok bele,
mert ha nagyon befûszerezem,
eleve a kenõmájas és a kenyér is
sós.
Ha netán a tojás sokat puhítana
rajta,
akkor zsemlemorzsát teszek bele.
Azért készítem a tölteléket elõre,
hogy a zsemlemorzsa felszívja
a nedvességet benne.
Általában mielõtt a húst
klopfoljuk,
teszünk alá egy konyharuhát,
hogy ne mozogjon el és a tetejére
nejlonzacskót vagy folpackot
és akkor nem kenjük össze
a konyhánkat.
Azért klopfoljuk mindkét oldalát,
hogy ezeket a zsíros részeket
szétverjük és akkor sülés közben
nem rántódik össze a húsunk.
Ezt már picit megsózzuk
és elkezdjük belerakni
a tölteléket. Nem baj,
hogyha több van benne,
csak szorosra ne csavarjuk,
mert amikor betesszük a sütõbe
és elkezd egy kicsit tágulni,
akkor szétnyomja nekünk. Ebbõl
mindig azért készítünk sokat,
hogy a család ne azt nézze evés
közben, hogy marad-e még,
vihetünk-e. Itt láthatják,
hogy fel lehet szaporítani
és ehet a család nyugodtan.
Ezt már disznóvágáskor úgy
szeleteljük, hogy számítunk arra,
hogy ezt karácsonyra vagy
szilveszterre megcsináljuk.
Alufóliával letakarom
és körülbelül húsz percig
a sütõben sütöm.
Ami kis levet engedett,
azt leöntöm róla és lerakom
és teljesen hagyom kihûlni.
Ehhez a töltött tarjához én
általában vitaminsalátát készítek,
ami a saját kertünkben megtermett
sárgarépa, céklarépa, káposzta,
alma, amíg volt a sajátunkból,
de most bevallom,
hogy az üzletben vettem.
Én retket is teszek bele,
netán még kistököt is vagy
karalábét, zellergumót.
Nem rohanunk az üzletbe
vásárolni,
összedobunk egy savanyút.
Megpucoljuk a finom céklarépát,
amit viszont az emberek nagyon nem
szeretnek, meg nagyon megfõzik,
holott ha nyersen lereszeljük,
sokkal több vitamin juthat
a szervezetünkbe.
Nagyon igénytelen növény
és nagyon jó a vitamintartalma.
Az almát nem lereszelem,
hanem apró kockákra vágom,
amennyire csak lehet, de savanyú
káposztát is raktam már bele,
viszont az ha hosszúra van vágva,
akkor azt még szoktam késsel
vagdosni.
Nagyon finom a sárgarépa és
a céklarépa és nagyon színes,
ha még uborkát, karalábét,
ilyeneket tudunk belerakni.
Tegyünk rá egy kevés mézet,
egy-két napig áll el így
tartósítószer nélkül,
de nagyon finom és nekem sok
esetben ez a vacsorám.
Nem az számít, hogy milyen
edényben fõzünk
a családnak, az számít, hogy legyen
mit fõzni,
legyen kinek fõzni és mindig
legyünk hálásak a Jóistennek,
amikor terített asztallal várjuk
a családot.
Ezt a villát a nagymamámtól
örököltem, azt mondta,
hogy mindig nézzem meg ezzel,
hogy a hús megsült-e.
Gyakorlatilag ezt a húst már nem
nagyon kell sütni,
csak éppen a bundáját megkapatni.
Azért is különleges,
még egyszer mondom,
hogy megdolgoztunk érte.
Papa minden reggel kelt egész
télen,
etetett és tényleg azért lehetett
a tarját ilyen szép nagyra
elszeletelni, mert volt mit.
Megvárjuk, amíg kihûl,
és akkor szeleteljük,
itt van a krumplipüré,
egy kicsit díszítettük, egy kis
vörösbort is ajánlok hozzá,
az unokáknak viszont ajánlom
a salátát.
- Most a tápiószentmártoni
evangélikus templomban vagyunk,
amely azok közé az épületek közé
tartozik,
amely a falu történetéhez
szorosan hozzátartozik,
és aki ide jön,
az ennek a templomnak
a megtekintésével szembesül a falu
történetével.
Klasszicista jellegû épület,
1845-ben kezdték el építeni,
'47-ben fejezték be,
a torony egyedül ilyen barokkos
jellegû.
Ezt a tornyot a szakemberek
dicsérik.
A belsõben nem kiemelkedõ,
viszont az oltárképet Kiss Bálint
festõ festette,
az sem különösebben kiemelkedõ,
viszont, aki az oltárképet
megrendelte és adományozta,
az igen, Kubinyi Ágoston,
aki a falunak egy jelentõs
személyisége és õ ugye protestáns
ember lévén annak idején támogatta
ennek a gyülekezetnek
a létrejöttét és õ ezzel járult
hozzá,
hogy ezt a képet megrendelte
és kifizette az árát.
Kiemelkedõ még ebben
a gyülekezetben,
hogy 1783-tól kezdve folyamatosan
vannak lelkészek és ezek között
egy személy, Raffay Sándor nevezetû
lelkész szolgált itt,
aki késõbb az Evangélikus Egyház
püspöke lett és ott híres
és fontos tevékenységeket
folytatott.
Most már a parkban a falunak
a legöregebb,
legidõsebb fája található,
ami arra utal,
hogy ezek a növények is egyidõsek
a gyülekezetnek a létezésével.
- Ma vízen kullogót fogunk
készíteni,
Tápiószentmártonban nagy
hagyománya volt,
fõleg a régi idõkben.
Mi a nyugdíjas klub keretein
belül próbáltuk megõrizni
a hagyományokat, megismertettük a
gyerekeket a készítés módjával.
Ez tulajdonképpen valamikor
hajdanán is ilyen vendégváró
sütemény volt.
Legtöbbször a kisbabák
látogatásakor szokták készíteni,
édesanyám barátnõje mindig mikor
újszülött érkezett a családba,
akkor mindig vízen kullogóval
fogadta az új jövevényt és
ez közkedvelt sütemény volt,
azért mert a paraszti háznál
bármilyen idõszakban mindig volt
zsír, tojás, liszt,
tej vagy tejföl.
A különlegessége, meg a neve is
egy kis magyarázatra szorul,
vízen kullogó a neve,
mégpedig azért,
mert amikor összegyúrjuk
a tésztát,
azt belekötjük egy vászonkendõbe
és beletesszük egy nagy fazék
hideg vízbe. Az lemegy az aljára és
akkor telnek-múlnak a percek,
hát kell egy jó másfél óra,
mire feljön a víz tetejére ez
a konyharuhába kötött tészta,
és ha minden nagyon jól sikerült,
meg is fordult a tészta.
Úgy készítjük el, hogy a tojást,
amit elõzõleg jó alaposan
megmostunk,
különválasztjuk a sárgáját
és külön a fehérjét.
Egy kiló liszthez tíz tojás
szükséges.
Valószínûleg ez a titka,
hogy feljön a víz tetejére.
Fél kiló zsír kell ehhez
a lisztmennyiséghez,
tojássárgájával jó habosra
kikeverjük,
egy-két mokkáskanálnyi sót
szoktunk beletenni.
Ezt még tovább kell majd
kevergetni,
de közben egy jó kanálnyi cukrot
tettem két deci tejbe,
ebben felfuttatjuk az élesztõt.
Addig kevergetjük,
amíg az élesztõ feljön.
Ahogy öregszünk egyre tovább tart
a kikeverés.
A megkelt élesztõt a zsírral
összekeverjük. A tojás, zsír,
élesztõ elegyét összekeverjük
a liszttel,
tejfölt szükség szerint teszünk,
az ilyen tésztáknál az a lényeg,
hogy ne legyen túl puha,
mint általában a keltésztáknál
az a jellemzõ, hogy puha,
de ennek egy kicsit keményebbnek
kell lenni,
hogy jobb tartású legyen,
meg ez is oka lehet annak,
hogy nem veszi föl a vizet.
Kitesszük a gyúródeszkára és itt
erõsebb mozdulatokkal még jól
átdolgozzuk a tésztát.
Az állagából adódóan látszik is,
hogy ilyen repedezettebb
a tésztája.
Amikor elkészültem a tészta
gyúrásával egy ilyen jó nagyméretû
vászon konyharuhába belekötjük.
Ennek a konyharuhának az
a története,
hogy édesanyám hagyatékából
származik,
õ már 33 éve meghalt és valamikor
ezt tette a szakajtóba,
amikor a kenyeret sütötte,
tehát jó nagy és ebbe belekötöm.
Ezt a batyut beletesszük ide,
a hideg vízbe.
Az lemegy oda az edény aljára
és körülbelül másfél óra múlva
feljön, és ha minden jól sikerül,
akkor a csomók lefelé fordulnak.
Kiteszem a gyúródeszkára és ettõl
kezdve liszt helyett cukorral
dolgozom. Kiveszek egy darabot és
hengerformára sodrom és ilyen
ellenkezõ-csavaró mozdulatokkal
nyújtom a tésztát, azt elvágom,
amekkora kifliket szeretnék
készíteni,
ezt így elsodrom és az egyik
felét belemártom a cukorba és úgy
kerül a tepsibe.
Mindig felfelé legyen a cukrozott
része. Ez a cukor belesül,
karamellizálódik.
Még hozzá tartozik az igazsághoz,
hogy anyáink,
ha csinálták és nagy család volt,
nem volt nekik idejük ilyen apró
kis kifliket,
csak én már megszoktam, hogy
mindig a gyerekekkel
készítettük és az ilyen kicsi volt.
Õk elég jó nagyokat készítettek.
Gyorsan kell vele dolgozni,
még forrón ki kell szedni
a tepsibõl, mert ha hagyjuk hûlni,
az a karamellizálódott cukor
leragad a tepsi aljára.
Ez a többi keltésztával
ellentétben,
napokig is finom porhanyós
és puha marad.
Mikor jöttek hozzánk vendégek,
ezzel fogadtuk õket.
- Tápiószentmárton határában
nagyon sok érdekes látnivalót
találhatunk még,
ami a természettel kapcsolatos.
Tízezer évvel ezelõtt körülbelül
a falu északi határában folyt
az Õs-Zagyva, azonban ez az idõszak
nem tartott sokáig,
az Õs-Zagyva visszahúzódott és
a helyét a Hajta patak vette át.
Viszont az elhagyott medrekben
rengeteg vizes élõhely maradt
vissza, mocsarak, lápok, láprétek,
ezekben olyan növények is
megmaradtak,
amik a helyi melegebb klímát
gyakorlatilag nem bírják
elviselni, hiszen ezek a láposabb,
mélyebben fekvõ területek olyan
sajátos,
hûvös mikroklímával rendelkeznek,
amik egy pár jégkorszaki
maradványnövény fajnak is
élõhelyet adnak.
Azonban a környéken nem csak
vizes élõhelyek maradtak vissza,
hanem megfigyelhetünk homoki
löszpuszta gyepeket is,
illetve szikes területeket,
ezeken olyan jellegzetes élõvilág
maradt fönn,
ami viszonylag ritka
az országban.
Tanösvényeket hoztak létre,
annak érdekében,
hogy gyakorlatilag mindenki
megismerhesse ezeket
az élõhelyeket.
A helyi általános iskolából
minden évben kétszer szervezünk
tanösvény látogatást, azért hogy
õsszel és tavasszal is
megismerhessük, hiszen mindig
más-más látnivaló akad.
Bár falun élünk és úgy gondolom,
hogy itt egy kicsit
természet-központúbbak a gyerekek
is, meg az emberek is,
mint a városokban, de úgy érzem,
hogy az elmúlt tíz-húsz évben egy
kicsit mintha a mostani fiatalok
is eltávolodtak volna természeti
környezetüktõl.
Ezzel talán ellensúlyozni lehet,
hogy tanösvényeket hozunk létre,
illetve minél több olyan programot
szervezünk,
amik visszacsábítják a fiatalokat
természetbe.
- A következõ készítményünk köles
golyó lesz.
A kölesnek Tápiószentmártonban,
meg azt hiszem,
hogy az ország más szegényebb
területein vagy részein is
hagyománya volt. Az ötvenes években
a rizst helyettesítette.
A gyereke körében a kölest
szerettük volna népszerûsíteni is,
meg egyáltalán nem is ismerték
a kölest a gyerekek és köleskását
készítettünk, kis gombócokat
készítettünk belõle,
ebbe bevontuk a gyerekeket is,
szívesebben fogyasztották,
mert õk is megdolgoztak vele.
A köles mennyiségétõl függõen
dupla mennyiségû tejben megfõzzük,
egy kis vízzel is szoktuk még
hígítani, az ízesítése csak annyi,
hogy kevés cukor, meg kevés só.
Amikor olyanra fõtt a köleskása,
akkor félretettük és kihûtöttük.
Most kihûlt és elkezdjük gombóccá
formálni és különféle ízesítéssel
készítjük. Darált dió,
csak kristálycukor, kakaópor,
kekszpor, szoktuk még fahéjjal,
kókuszreszelékkel ízesíteni
a gyerekek ízlése szerint.
Arra mindenféleképpen jó,
hogy a kölest népszerûsítsük
a gyerekek körében.
...
Több
Földrajzi név:
Tápiószentmárton

Személyek

05:41:21

Tóth János

05:43:27

Kovács Pálné

05:46:07

Dr. Dusek László

05:48:18

Mohácsi Istvánné

05:54:47

Vér Árpádné

05:59:50

Kustra Csaba

06:08:04

Csatári Tamás

Kiemelt részek

05:43:12

Lebbencsleves

05:48:10

Böllérjózanító

05:54:36

Töltött tarja rántva

06:01:19

Vízen kullogó

06:08:33

Köles golyó

05:40:52

Ízőrzők: Tápiószentmárton

09:27:07

Ízőrzők