Ízőrzők - Érsekcsanád
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. szeptember 26.
Időpont: 15:01:55 | Időtartam: 00:35:31 | Forrás: Duna TV | ID: 1063316
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 35 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: ÉrsekcsanádEpizódcím: Érsekcsanád
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő filmsorozat (2010)) (12) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 30 perc, 2010) Érsekcsanád község Bajától hat kilométerre északra, a Duna mellett helyezkedik el. A település tipikus "sárköz" jellegű, mind a gazdálkodás, mind a kulturális hagyományok magukon viselik ennek jegyeit. Az ártéri fokgazdálkodás, a halászat ma is él, ennek eredményeképpen szinte minden héten jut hal a csanádi családok asztalára. A halas ételek közül megismerjük a füstben sült pontyot szabadtűzi túrós csuszával, valamint megnézhetjük, hogyan készül a "szőlőőrző csibecsípődött", a kapros-túrós lepény, a vászonfazékban főtt öreghegyi bableves, a borsos kalács és a tejfölös-gombás szarvas pörkölt bográcsban. Érsekcsanád község Bajától hat kilométerre északra, a Duna mellett helyezkedik el. A település tipikus "sárköz" jellegű, a gazdálkodás és a kulturális hagyományok magukon viselik ennek jegyeit. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Szőlőőrző csibecsípődött - Kapros-túrós lepény - Füstben sült ponty szabadtűzi túrós csuszával - Vászonfazékban főtt öreghegyi bableves - Borsos kalács - Tejfölös-gombás szarvas pörkölt bográcsban
Teljes leirat:
- Érsekcsanád Dél-Magyarországon,
a Duna mellett található,
közel háromezres település. A szerb
határtól kb. 30 km-re, és Pestről
160 km-re található.
A településre alapvetően jellemző
a sárközi jelleg.
Az itt élő emberek mezőgazdasággal,
halászattal foglalkoztak.
A Duna partján ez egy jellemző
életforma volt.
Halban és vadban bővelkedett a
környék, úgyhogy azt is jegyezték
föl
az itteni emberekről, hogy halat
ettek hallal.
A másik jellemzője volt a sárközi
életformának a kultúra.
Sárközi viselet, illetve a sárközi
táncok, szőlő-érzés, a lakodalmas.
A település kultúrájára is
rányomta bélyegét.
A községben közel 3 ezren laknak,
nagyon-nagy szerencsénkre nagyon
magas a születések száma.
Minden évben 35-40 gyermek
születik.
Vallásilag nagyon összetett
település.
Maga a sárközi jelleg egyébként
a református vallást feltételezi.
Azonban ma már Érsekcsanádon a
katolikusok vannak többen.
Nagyon nagy összefogás van a
településen.
Zajló és lüktető kulturális életünk
van, nagyon komoly egyesületekkel.
A sárközi jelleg az adta magát
abban, hogy van hal és vannak
vadak,
éppen ezért nyilvánvalóan hal
és vadételeket is készítettek,
és ezeket a hal és vadételeket
a mai napig is tudják és szokták
főzni itt Érsekcsanádon.
Úgyhogy javaslom, miután
megtekintették a műsort,
mindenki nyugodtan kösse föl a
kendőt, és álljon neki és próbálja
ki ételeinket.
Régen Csanádon úgy volt, hogy
szőlők voltak és kunyhó volt
ott kint,
és a lányok oda kimentek előre
főzni, mire a fiúk kiérték délbe,
hogy készen legyen az ebéd.
És ott csibecsípedettet főztek, és
utána volt még sütemény.
és akkor egymást kikurjongatták,
hogy kinek ki a szeretője.
És így tudott ki, hogy ki kinek
udvarol.
Most készítünk csibecsípődíttet.
Most hozzáfogok gyúrni és akkor
bográcsban fogom megfőzni.
Tésztát meggyúrom, csipetkét
csinálok belőle.
Liszt meg tojás kell hozzá, ennek
olyan kell lenni,
hogy én szépen ki tudjam ezt
nyújtani.
Kicsikét pihentetem, és akkor
lehet simára kinyújtani, ha
pihen a tészta.
Régen így gyúrtuk a tésztákat,
nem voltak ám gépek.
Ez így már jó is lesz, és
elszoktuk vágni, és így lefelé
csipkedjük,
így lefelé essen a csipetke
az a lényeg benne.
Felteszem a csibehúst, zsírt
teszek bele.
A hagymát megdinsztelem és arra
ráteszem a húst.
Ez házi csibe, kb. 1,5 kilós,
ez fiatal csibe, meg van
kopózva és szépen eldarabolva.
Bőrős része, a lábai ezek
sűrűsítenek.
Rakom bele a húst és ebben
dinsztelődik ebben a hagymában.
Pici sót teszek rá, de vizet
most egyelőre nem, azért,
hogy vegye át ezt az ízt a hús.
Negyed óráig dinsztelődik, utána
egy kis levet hozzá tenni.
Mindig úgy csinálom, hogy kevés lé,
és akkor alulról fölfelé,
hogy ha sok vizet öntünk hozzá,
akkor kilúgozza a húst.
De ha mindig egy-egy kicsit,
akkor igazi a pörkölt.
Amikor már látom, hogy kezd
fehéredni a hús, akkor szoktam
rászórni a paprikát
mert akkor szép a paprika,
megmarad és az az igazi.
Akkor még megy rá a zöldpaprika,
ez meg külön jó ízt ad, tavaszi
ízt ad neki.
A paprikának fél óráig kell főni,
utána lesz beletéve a csipetke,
és ez lesz a csibecsípödött. Még
egy különös ízt kap a csipetkével,
és az sűrűsíti is és laktatóbbá
is teszi, és ez 10 embernek elég
kell, hogy legyen.
(ének)
-A kórus neve Érsekcsanádi
Összhang kórus. Ez a név abból
is ered,
hogy Érsekcsanádon sokféle
vallás, sokféle felekezet létezik,
és mi vegyesen ezekből a
felekezetekből jöttünk össze.
Igazából egy ökumenikus kórus.
Repertoárunkban főleg egyházi
művek szerepelnek.
Az egyházzenei korszakokból
szinte mindegyikből tanultunk
már.
A reneszánsztól elkezdve egészen
a XX. századig, de tudunk énekelni
magyar népdal feldolgozásokat.
Pedagógusok, házi asszonyok,
nagymamák, anyukák - mindenféle
vegyes társaság a kórus.
De nagyon jól összeszokott, lelkes
csapat és nagyon szeretnek énekelni,
úgy, hogy ezt igyekszem kihasználni
és ezért vannak a sok fellépések.
2006. decemberében alakultunk,
azóta minden évben így nyáron,
mielőtt elmegyünk nyári szünetre,
igyekszünk elmenni kirándulásra,
és ezeken a kirándulásokon is
szoktunk énekelni.
Erdélyben jártunk, Kolozsvár
környékén, a Vajdaságban,
az idén pedig most jöttünk haza
éppen tegnapelőtt Írországból,
ott van egy testvérfalunk és
ott adtunk koncertek az idősek
otthonában,
illetve egy katolikus templomban.
(ének)
Kapros-túrós lepényt készítünk.
Amikor a szőlőőrzésnél kivitték
a csirke csípődöttet,
akkor volt borsos kalács, ami sós
volt, és aki az édeset szereti
annak kapros-túrós lepényt
készítettünk.
Akkor még minden háznál volt
tehén,
nem volt gond a finom a finom
házi túró beszerzése és abból
készült.
Felfuttatjuk az élesztőt egy
3 deci tejbe, megszitáljuk a
lisztet.
Egy kiló lisztből készítjük,
pici só, gondolom egy 4 deka
cukor elég.
Egy egész tojás és egynek csak
a sárgája, mert a fehérje nagyon
keményít,
a sárgájától meg nagyon puha a
kalács. Tyúkzsírt teszünk hozzá,
attól sokkal finomabb, puhább.
Amikor az élesztő felfutott,
azt is beletesszük, és simára
kell dagasztani.
Annyi tejet teszünk, amennyit
felvesz, hogy középkeménységű,
finom tésztát kapjunk.
És már jönnek is a kis pici kis
hólyagocskák.
Tetejét picit megszórjuk
tyúkzsírral, letakarjuk és 40
perc alatt meg fog kelni.
Elkészítem a tölteléket. 1 kiló
túrót összenyomkodok, csipet só,
kristálycukor, 10 dekára való,
kevés cukor azért,
hogy ne vizesedjen a túró és ne
áztassa el a tésztát.
Egy kicsi grízt is, ami megfogja
a vizet és mi fiatalabbak
vanília cukor helyett vanília
pudingot szórunk bele.
Kettő tojás sárgáját bele teszek
a túróba, hogy szép sárga legyen,
és kettőnek a fehérjét pedig
felverem, akkor sokkal lazább,
lágyabb a túró.
Beleteszem a kaprot, összevágjuk
és ezzel is még nagyon jól
összekeverjük.
Tyúkzsírral kikenem a tepsimet,
a megkelt tésztát beletesszük a
tepsibe,
gyakorlatilag így húzzuk bele
vékonyan a tésztát, inkább a túró
legyen vastagabb, mint a tészta.
Kicsit megszurkálom, és akkor
rá lehet kenni az elkészített
túrót.
Szépen rásimítjuk az egészre
egyenletesen,
és megkenni tejföllel, hogy ne
legyen száraz, ne száradjon ki.
Előmelegített sütőben sütjük,
egy gyengébb fokozaton, hogy ne
mindjárt megérjen,
kb. 40 perc, 1 óra alatt készen
van. Akkor felszeleteljük,
és ízlés szerint, ha valakinek
még nem elég édes,
akkor lehet porcukorral még
ízesíteni, hogy édesebb legyen.
- Most Veránka szigeten vagyunk,
ez egy ezer hektáros ki sziget,
Gemencnek a gyöngyszeme, a
legelzártabb része, 13,5 km
hosszúságú
rezidi Duna kacskaringózza körbe,
és egy pillangó fél szárnyát
formázza meg.
Tehát gyakorlatilag ez egy vízi
labirintus.
A Duna-Dráva Nemzeti Parknak
ez a rezi Duna az egyik bemutató
útvonala,
tehát a gemenci tájegység a
nemzeti parkon belül,
a vízi utakon tekinthető meg,
tehát nem erdei ösvényeken, mint
a hegyvidékeken,
hanem itt a vízi mellékágakon
lehet evezős turizmussal,
tehát nem motoros ladikokkal,
hanem evezős járművekkel szabadon
lehet látogatni,
és megnézni ezt a területet.
Az ártéri világ igazi varázslatát
abból kapja, ahol az erdők és a
vizek találkoznak.
Egy csodálatos tájképet ad, ez
olyan, mint egy hegycsúcson egy
kilátó, csak itt hosszan tart.
Most ugye egy árvíz után vagyunk,
a fejünk fölött 2 m-rel volt a
víz még 2 hete,
és még saras minden, de amikor
az eső majd lemossa a lombokról
az iszapot,
akkor ez újra olyan lesz, mint
új korában, mint amikor újjá
születik.
Ez folyamatos újjászületés és
egyfajta halál zajlik a területen.
Veránka szigeten most épül egy
4 csillagos szálloda,
ez a minőségi turizmusra épül,
természetesen meg lehet szállni
sátorokban is.
Itt a legnagyobb kancellároktól
miniszterektől, művészektől
kezdve
mindenki megfordul és visszajár,
tehát ez nagyon hívogató terület.
Egyébként horgászni lehet, itt
halászat folyik, halászokat lehet
lánti, varsát emelnek,
leshálókat használnak, kecéznek,
dobóhálóznak, millingelnek.
Tehát egy olyan ősi kultúra
zajlik még, amely már Nyugaton
csak skanzen.
Magyarországon még azt lehet
mondani, az itteni vízi emberek
elmondhatják magukról,
hogy amikor itt vannak és ebédet
akarnak főzni, akkor kimennek
zsákmányt ejteni.
A mai napon csinálunk két
szabadtűzi receptet.
Az egyik az egy halétel lesz,
mégpedig füstbe sütünk.
Én most csak abból készítek ételt,
amit fogtam.
Két angolnát úsztattam, elszöktek,
megszöktek. Angolnát füstölni, az
valami fantasztikus.
Kenyérre lehet kenni, mint a
vajat. Hát az, hát hogy is mondjam,
az a csúcsa.
Tehát úgy lehet mondani a füstölt
angolna, utána sokáig semmi.
És akkor jön a süllő, jön a
ponty, azt lehet mondani,
én jásszal is csináltam,
jászkeszeggel is, nagyon jó
lett.
Egyszerű a szerkezet, ami kell
hozzá, de kicsit speciális.
Megcsinálható házilag,
összebarkácsolható.
Ebbe fogjuk fölakasztani azokat
a pontyokat, amelyek már elő is
vannak készítve.
Nem pikkelyünk, csak belezünk, a
pikkelyes bőr az lesz a tányérunk,
és abból kell kienni,
mint a sárgadinnye bőréből a
sárgadinnyét.
A pontyokat egy nappal előtte
besózzuk, de jó erősen kívül,
belül.
Van egy kis nyársas akasztó, a
hal szájánál földugjuk a fölét,
és ezeket beleszúrjuk a gerincébe
ezeket a kis tüskéket.
Ha megvan, és itt jön a lényeg,
tehát beakasszuk, és kis pálcikával
kitámasztjuk a hasát, azért,
hogy a füst jól átjárja, ne
tapodjon össze a halnak a hasa.
Ennek a szerkezetnek van egy
fából készült teteje.
Ez azért fából, lehetne fémből is,
de a gőzök ugye ki szeretnének
jönni az edényből,
és ezen keresztül szépen
eltávolodik.
Belerakunk, de nagyon fontos,
az aljába egy darab, vagy 2-3
darab fűzfa.
Ilyen uszadék fát, jó a fűzfa,
mert annak a füstje aromás.
az olyan, mint az ízekben a
szarvasgomba, az fűszer és akkor
ezt most felakasztjuk.
Úgy kell beállítani, hogy egy
picivel a tűz fölé,
ahogy áttüzesedik a füstölő
kotla, utána elkezd szivárogni
a füst belőle. Jó lesz.
Ezt a halat kibontjuk, széthatjuk,
kivesszük a kampóját,
és belül párolódott, kívül
megpácosodott, megfüstölődött,
és ezt majd ilyen vágott hagymával
kell enni. Friss, szakadós belű
fehér kenyérrel.
Szóval ezek az ízek, amik olyanok,
mint amikor az ember a Holdra lép,
nem ismeri az ilyen dolgokat.
A szabad tűznek különleges varázsa
van,
amitől már annyira elszoktunk
ebben a gázzal fűtünk világban,
hogy már a napi élményünk sincs
meg, hogy begyújtunk, csak a
radiátor kattogását halljuk,
a tűznek a pattogását nem is
ismerjük. Tüzet rakni nem tudunk,
nem ismerjük már azt, hogy kell
erdőben gyűjtött ággal eső után
tüzet rakni.
Ezek azok az élmények, amik a
szabad tűzön keresztül, ha
csináljuk,
olyan plusz élményeket kapunk,
amik, úgy tűnik, hogy munka,
de ezek a munka, a tűzrakás
élménye az nem munka, az élmény.
És az így kapott étel ezáltal
válik még különlegesebbé,
hogy nem valahonnan jött az a
csövön az az energia,
hanem mi fakasztottuk az erdő
víznek partjáról.
A másik étel, az pedig a
szabadtűzi túrós csusza. Ez egy
echte csanádi recept,
még Sükösdön se ismerték 1948-ig,
onnantól kezdve bitorolták el
ezt a receptet ők is,
egyébként még nem ismerték ott
sem.
Hagyományos módon összekeverik
a túrót meg a tejfölt, meg a
tésztát,
és akkor túrós csusza. Hát nem ez!
Most megmutatjuk,
hogy a régi csanádiaknak a
túrós csuszája milyen.
És most ezt a szabad tűzön,
sparhelt lapon.
Ezt a tésztát már a feleségem
kifőzte, ez házi csusza tészta
és ami a lényege, hogy
szalonnát kell kisütni, jó
sokat.
De nem ahogy a szakácskönyv
mondja, hogy hasalj a szalonnából,
hanem jó húsos szalonnából, a jó
húsos szalonnából a sült húsnak
az íze
a zsírba olyan szépen bele
zamatosodik,
hogy amikor ezzel összekeverjük
a tésztát, 2-3 órát állni hagyjuk,
érlelni.
Ez ennek az ételnek az esze.
Miután ez megvan, összekeverjük
a tejföllel és túróval.
Egy 5 személyes adaghoz 25 deka
túró, 1 liter tejföl,
tehát ezt gazdagon kell csinálni,
nem szabad spórolni,
jó sok tejföllel, hogy szaftos
legyen, ússzon benne.
És a fűszerezés, ez egy nagyon
érdekes dolog.
A bors, mégpedig sok, és a
fokhagyma.
Sokan ezt nem tudják elképzelni,
hogy fokhagyma túrós csuszába.
Természetesen sózni kell a
tejfölt, mert alapjában sótlan.
Amikor ez megvan, össze van
keverve, akkor betesszük tepsibe.
Nem szabad vastagabban rakni a
tepsibe, és majd ezt is mutatom,
mintegy két ujjnyi.
Ha ettől vastagabbra rakjuk,
akkor belül nem tud jól átsülni.
Mikor így megvagyunk, szabadtűzi
sparhelt lap.
Fölrakjuk a tűzre, és lefedjük
egy ilyen nagy fedővel.
Ha jó a tüzünk, akkor egy 15-20
perc alatt készen van,
de ezt mutatja majd a színe,
amikor fölül kezd egy picikét
megpirulni,
látszik az, hogy kérgesedik,
mint a bányász tenyere, akkor már
a végénél jár.
Érsekcsanádon 1933-ban alakult
az első népi együttes,
a gyöngyös bokréta mozgalom
idején, és azóta talán
a háborús éveket kivéve
folyamatosan működik.
Ez az együttes lényegében az
akkori együttesnek az utódja.
A falu néptánc hagyománya a
Sárközhöz kötődik,
egy sárközi falu, ami ide szorult
a Duna szabályozása során a másik
oldalra.
A régi falu, ahol most a Duna
folyik, kb. ott volt.
A falut 1805-ben és 6-ban az árvíz
miatt telepítették ide erre a
száraz helyre, azóta van itt.
De viszont a sárközi hagyományait,
viseletét azt a mai napig őrzi.
A táncaink a hagyományos sárközi
táncrend, lánykarikázó,
a lépő és futó, amit itt
belépősnek és szaladosnak mondtak,
lassú csárdás és friss, és az
ugrós.
Az együttes jelenlegi kísérő
zenekara a bajai Bácska banda.
Öreghegyi vászonfazékban főtt
bablevest fogunk elkészíteni.
Ezt szüretkor készítették
általában, kinti tűznél,
de mi most elkészítjük ezt a
búbos kemencébe,
és ehhez általában borsos
kalácsot vittek ki.
Előtte való nap leáztattam a
babot,
az első vizet leöntöttem, a
hagymát daraboltam.
Ez kb. egy olyan 12 emberre való
adag.
Egy hátsó csülköt meg egy első
csülköt vettem, azt daraboltuk
össze.
A csülök azért jó, mert ebbe
akkor nem kell zsírt rakni alá,
mert a csülökből az egész más ízű
amit kienged a zsiradék.
A csülöknek van kicsi ínas része
is, van szárdabb része, van a
bőrkéje,
és a bőrkéje nagyon finom levet
ad, jó sűrű lesz a leve.
Úgy kezdem berakni a fazekakba,
hogy először a babot, megmosott
húst, csülköt,
ezt is arányosan elosztjuk, a hús
egy kicsit össze fog főni, úgy
hogy lehet benne bőven.
Elég sok a mennyiség, ezért a
tésztát azt külön kifőzzük, nem
főzzük bele a végén.
Belerakjuk a hagymát, hagymát
nem kell sajnálni, sűrűsít is
és nagyon jó ízt ad.
Most fölöntöm vízzel és akkor
belerakom a sárgarépát és a
zöldséget.
Olyan 10 sárgarépa volt, 5 zöldség
és 1 nagy fej zeller, amit kétfelé
osztottam.
Egy ilyen nagy kanál sót
nyugodtan bele lehet rakni.
Most ez elkészült, betesszük a
kemencébe.
Kb. 2 óra hosszáig van bent a
kemencében a bab, és most
elkészítem a rántást.
A rántást úgy készítem el, hogy
kettő kanál disznózsír, kicsit
megmelegítem,
kettő kanál lisztet beleteszünk,
most beletesszük a fokhagymát,
azzal még egy kicsi barnára fogjuk
pirítani, félrevesszük.
Kettő púpos kanál csanádi édes
paprikát teszünk bele és vizet
hozzá,
és elkeverjük amennyire lehet
simára, és akkor most rátesszük
a rántást a kemencében lévő babra.
Beletesszük a zöldség zöldjét,
beletesszük a piros paprikát,
és most egy pici vizet még
ráöntünk, egy nagyon kicsit
és visszatesszük a kemencébe.
kb. 1 óra hosszáig fogjuk még
főzni, kifőtt tésztát tálalunk
hozzá.
2001-ben vettem a telket, és
akkor volt egy olyan elgondolásom,
hogy egy falusi jellegű lakóházat
fogok építeni. 2 év alatt készült
el a ház,
igyekeztem a régi házak stílusában
megépíteni, nem a módosabb,
gazdagabb ház,
az egyszerűbb ház kivitelben.
Régiségeim voltak, régi bútoraim,
amit régebben összegyűjtöttem,
és amikor elkészült a ház,
akkor szinte a felét úgy adták
össze. Jöttek az idős nénik,
hozták, hogy Pityukám, neked ez
jó lesz, mert a gyerekeim úgy
is eldobálják.
És én összegyűjtöttem, és most
itt van minden.
Használjuk a házat a falusi
rendezvényeken, a szüret bálkor
nagyon sok,
5-600 ember megfordul azon a
napon.
Különben saját részünkre és a
barátaink részére építettem.
Mindenki úgy ismeri a faluban,
hogy a tumbarikum.
Hát ez a tumbarikum ez onnan
ered a neve,
hogy amikor elkészült, addig nem
nagyon mutattam meg, és amikor
teljesen kész volt,
a barátaimat meghívtam, bejöttek,
szétnézek, és annyit mondtak,
hogy hát ez nem egy hungarikum,
ez a tumbarikum.
És akkor a nevemről elnevezték
tumbarikumnak.
A csanádi nép mindig is szerette
a fogathajtást,
és talán ennek is köszönhető, hogy
ezt a sportágat így felkarolták,
Illetve hát a látványosság és úgy
gondolom, a lóval való törődés,
ami éves szinten minden napi
munkát igényel, talán valahol el
is van ismerve.
2005-ben volt először amatőr
fogathajtó verseny,
amin én még kölcsön kért lovakkal
indultam és megszerettük ezt a
sportágat.
Ami később kifejlődött C-kategóriás
szintűvé, és 2005-ben vettem én
lovakat.
Mindig szerettem volna és
vonzódtam a fogathajtáshoz.
Kellemes meglepetés ért olyan
szinten, egész jó eredményeket
sikerült elérnem.
Ketten vagyunk, Felső Lászlóval,
akivel komolyabban versenyzünk.
A kettes fogathajtás mellett több
fiatal lovas is van, akik ügyességi,
illetve díjugrató szinten
versenyeznek.
Bármikor rendelkezésre állunk,
idegeneknek is bemutatással, ill.
kocsikáztatással.
Azért is, mert mi is ezt kapjuk
a falutól, hogy elismernek,
és nekünk is kötelességünk az,
hogy nem utasítunk vissza senkit,
és természetesen melléjük állunk,
és amit, azon a szinten, amit
mi tudunk, segítjük őket.
Borsos kalácsot készítünk
Érsekcsanádon.
Ez egy nagyon szép hagyomány
Csanádon,
a lakodalmak előkészítőiben
mindig borsos kalács volt az
előtte való nap,
amikor volt a lakodalom és ez
volt délben az ebéd.
Kb. egy kiló liszt, 5-6 deka cukor,
egy jó csipetnyi só, fölfuttatjuk
az élesztőt,
szintén egy kis cukorral, és
akkor ehhez a liszthez 3 tojást,
annak kettőnek a sárgáját, és
egynek a fehérje is belemegy.
Fölfutott az élesztő, benne a
tojás, cukor, só - most
bedagasztjuk.
Tejjel és kézzel, csibe zsírral
körbecsurgatni az edényt,
és akkor szépen így a tészta
elválik az edénytől,
és addig dolgozzuk, hogy sima
legyen.
És akkor így szépen válik el az
edénytől.
Most letakarjuk a tésztát és kb.
40 percig, hát most jó meleg van,
lehet, hogy fél óra elég, megkel
és akkor szépen kiszaggatjuk.
Először is bezsírozzuk a tepsit,
ezt is szintén csibe zsírral,
megkelt a tésztánk, kitakarjuk,
kiborítjuk, feldaraboljuk és
így összefonjuk.
a következő fordítva. Azt mondják,
fejtől lábig.
Akkor itt most minden kalácsnak a
közit megkenjük szintén a csibe
zsírral,
mert ez ha megsül, akkor szépen
szétválnak a kalácsok, nem ragad
össze.
Egy picikét így kel, egy 10 perc
és akkor sülhet.
Addig elkészítjük a mártóját.
Egy kevés csibe zsírt, egy
evőkanálra való lisztet és picit
megpirítjuk.
Sót rakok bele, bele a tejföl,
ezt egy kicsit föl forrósítjuk,
és akkor borssal, sóval ízesítjük.
Kb. egy deci tejet öntöttem bele,
ez fölforrósodik, ha kisült a
kalács, kiborítjuk, szépen
szétszedjük a kalácsot,
és ebbe a meleg tejfölbe
beleforgatjuk, bele a tálba,
letakarjuk
és attól a meleg tejföltől a
meleg kalács meggyengül és lehet
fogyasztani.
(zene)
Érsekcsanádon vagyunk, a Deák
utca 27-ben.
Ez a községnek a faluháza.
1907-ben épült,
hagyományos anyagból van minden,
vert fal, meg vályog.
Volt egy tiszta szoba, amiből
még kémény sincs.
Volt egy konyha, ott volt az élet
és volt egy hátsó szoba, ott
aludtak.
Van hatalmas pince, kamra,
istállók.
Berendeztem ilyen régi dolgokkal,
népek hordták össze.
Most itt van egy szekrény, ami
régi, 100 évesnél több.
Van egy vetett ágy, amiben ezek
a csipkés párnák vannak még.
A hátsó szobában van egy ágy
bevetve, abban van szalmazsák,
tollas párna, dunyha, úgy
mint régen volt.
Voltak már iskolások, nyugdíjasok
is jöttek. Bejelentik és akkor
lehet jönni látogatni.
(zene)
Mai napon tejfölös-gombás
szarvas pörköltet fogok készíteni.
Sárköz vidékén azért van
hagyomány ennek az ételnek,
mert ez a terület vadban,
gombában bővelkedik az erdők
és a mocsarak miatt.
Az étel készítésének a menete a
következő.
A szétszedett, lefaggyúzott,
és a szennyeződésektől, szőrtől
megtisztított szarvashúst
1 napig hideg vízben kell áztatni,
azért, hogy a vér az kiázzon belőle
2x2 centis kockákra földaraboljuk
a húst. Ebben van színhús,
tehát a nyakhús, combhús, ill.
hogy ízletesebb legyen a csont
miatt, bordát is daraboltam bele.
2 nagyfej hagymát vágok össze,
ez 30 dekányi hagyma.
Bográcsba beletesszük a zsírt,
bele tettem az elolvadt zsírba
a hagymát dinsztelni,
és addig kell dinsztelni, amíg
üveges nem lesz.
Vigyázni kell arra, hogy ne
süljön meg, ne legyen barna vagy
fekete,
mert az az ételen érződni fog.
Most bele lehet rakni egy
evőkanál paprikát,
pillanatra levesszük a tűzről,
ne égjen meg, majd belerakjuk a
húst.
Összekeverjük és fölöntjük
vízzel.
Annyi víz kell, hogy ellepje a
húst, egyébként elpárolog, majd
főzés közben kell utána tölteni,
mert vissza tesszük a tűz fölé,
és arra kell vigyázni,
állandóan mozgatni, hogy ne égjen
oda, ne kozmáljon le, mert az
szintén érződik a pörkölt ízén.
Kilónként belerakok egy babérlevelet,
egy édes fehérpaprikát, belérakok
egy paradicsomot.
Amíg fő az étel, addig meg lehet
tisztítani a gombát előre,
hogy a későbbiek során azzal se
legyen gond.
Jól beindult a forrás, rárakom a
még hiányzó paprikát, rakunk bele
egy kevés sót.
Ezt addig kell főzni, míg meg
nem puhul a hús.
Megkóstolja az ember, milyen az
állaga, milyen a puhasága.
Közben beleteszem a csípős
cseresznye paprikát,
aztán fokhagymát összedarabolom
apró kockákra, aztán beleteszem.
Egy kis sót is teszünk bele,
beleöntjük a gombát, elkeverem
benne.
Most megcsináltam a tejfölös,
lisztes habarást.
Ez egy fél evőkanálnyi liszt,
1 deci tejföl, 1,5-2 deci víz.
Addig kevergetem, míg csomómentes
nem lesz ez a habarás. Ez kész,
és akkor összeforraljuk.
Mikor látom, hogy a gomba megfőtt,
még ellenőrzöm a húsnak a
főttségét,
hogy leválik-e a csontról, akkor
kenyérrel tálaljuk.
...
Több
Földrajzi név:
Érsekcsanád

Személyek

09:32:19

Felső Róbert

09:34:01

Dancsa Jánosné

09:36:25

Bálint Márta

09:37:59

Tumbászné Dancsa Júlia

09:40:43

Felső Barnabás

09:49:08

Ádám Lajos

09:50:17

Tumbász István

09:54:25

Sziráczki János

09:55:52

Aranyos Dánielné

09:58:39

Béda Jánosné

09:59:42

Csák József

Kiemelt részek

09:34:20

Szőlőőrző csibecsípődött

09:37:50

Kapros-túros lepény

09:42:52

Füstben sült ponty

09:46:23

Szabadtűzi túrós csusza

09:50:22

Vászonfazékban főtt bableves

09:55:46

Borsos kalács

09:59:37

Tejfölös-gombás szarvaspörkölt

09:32:07

Ízőrzők: Érsekcsanád

09:27:07

Ízőrzők