Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. augusztus 30.
Időpont: 10:03:22 | Időtartam: 00:52:10 | Forrás: Mecenatúra Mozi | ID: mec-1946704
NAVA műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor
Főcím: Balatoni HalászatMűsorújság szerinti cím: Balatoni halászat
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2014)) (6) Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (színes, fekete-fehér, magyar ismeretterjesztő film, 52 perc, 2014) A legtöbb magyar számára a Balaton egyet jelent a nyaralással és a szórakozással. A tó körül élőknek inkább az egész éven tartó munkás hétköznapok környezetét jelenti. Azoknak pedig, akik minden hajnalban vízre szállnak, magát az életet. Halászok viszont egyre kevesebben vannak a Balatonon. Kihalt már az a generáció, amelyiknek apáról-fiúra öröklődő hivatása volt a halfogás, és amelyiknek néhány tagja nemcsak élt a csónakban, hanem végül ott is halt meg. A Balaton halászatát ma egy nagy cég végzi. Régen ez nem így volt. Ahogy a nagy tengerek partján, úgy a magyar tenger mentén is egymást érték a halászfalvak, évszázados hagyománya volt a halászatnak. Mesterségből ma már csak a mesterség ünnepe maradt. Az 52 perces dokumentumfilmünk váza a tavon élő halász, a tóra járó horgász egy napja lenne. Indulás, készülődés, várakozás és a sikeres vagy sikertelen befejezés. Közben olyan embereket, személyiségeket ismerhet meg a néző, akik mind elkötelezett rajongói a Balatonnak. Egy-egy napjukat dokumentáljuk azoknak, akik a vizet bámulva reménykednek a nagy fogásban. Dokumentumfilmünk váza a tavon élő halász, a tóra járó horgász egy napja. Indulás, készülődés, várakozás és a sikeres vagy sikertelen befejezés. Alkotók: Borsody István - rendező Borsody István - forgatókönyvíró Kiss Sándor - operatőr Czomba Albert - operatőr Skrabski Fruzsina - producer
Teljes leirat:
- Reggelente ezen az úton
ment le a kikötőhöz? Hogy volt ez?
- Igen, ez az út volt meg, csak akkor
makadámút volt. Úgynevezett kövesút.
- És hánykor kelt, hogy indult
egy napja?
- Ó, hát reggel, ahogy világosodott,
úgy kelni kellett,
otthon elvégezni az állatok körül,
utána menni.
Általában reggel 6 órára mentünk
dolgozni a halásztelepre,
és akkor szálltunk vízre.
- Kis motoroshajó húzott bennünket
már akkor,
és így járt, a hullám meg csapott
keresztül rajtunk,
aztán azt mondja a hajóvezető, ne
a vizet nézd, hanem nézd a hegyeket!
Néztem a hegyet, akármerre néztem,
az égre néztem, ott is hegyet láttam.
Mikor hazajöttem, akkor még
legényember voltam,
anyám kimerte a levest, még az is
hullámzott a tányérban,
annyira megkevert. Másnap
visszamentem, semmi nem volt.
Úgyhogy megszoktam.
(zene)
- Azt biztosan tudjuk, hogy
a honfoglaló magyarság megérkezése
előtt
volt már halászat a Balatonon,
tehát a legkülönbözőbb korokból,
népvándorlás korból, római korból,
sőt, a bronzkorból is kerültek elő
nem csak halcsont leletek,
hanem horgok is.
(zene)
- 1055-ben, tehát a 11. században
vagyunk,
a tihanyi alapítólevél megemlékezik
már tulajdonképpen
arról a királyi adományról, hogy
10 halászt adományoz az apátságnak.
10 fős halászcsoportok vannak, ezt
bokornak nevezik,
tehát ez az ősi neve a balatoni
halásztársaságnak, a bokor.
Ez azt jelenti, hogy
a legeslegnagyobb háló,
a legbonyolultabb halászó eszköznek
a működtetéséhez, mozgatásához
ennyi ember volt szükséges.
A halászat tulajdonképpen
az életforma része volt.
Tehát a napi élelemszerző, termelő
tevékenységeknek egy típusa,
amit nagy tömegek alkalomszerűen,
kisebb csoportok pedig
hivatásszerűen, tehát szakmaszerűen
űztek,
de valójában nem piaci mennyiségben,
és nem piaci célra termelték,
az volt a lényege, hogy amikor van
zsákmány, akkor van,
és akkor hatalmas területen, tehát
egy 8-10 km-es sávjában a Balatonnak
gyakorlatilag népélelmezési
célokat szolgál.
Akkor mindenki gardát meg
keszeget eszik.
Egy-egy zsákmányból ezeket számos
halnak, nemes halnak,
színes halnak nevezett, így mondják
a helyiek, ezeket kiemelik,
ezek jól eladhatók, már a 18-19.
században eladhatók
a veszprémi piacon, bécsi piacon.
Ott van nagy tömegben a garda,
meg a keszeg, amit a halászoknak
a feleségei fejükön kosárral,
ugye itt a fejen szállítás a
hagyományos teherhordási megoldás,
járják a falvakat, és cserélik be
gabonára.
- Akkortájban értem haza a fogságból,
és aztán a halászok,
akik már voltak előtte, szabadságra
mentek,
és azok helyett mentem kisegítőbe.
- Mikor volt ez?
- Ez 1948-49-ben. Akkor.
És aztán 51-ben akkor odakerültem
végleg.
És ott voltam egész 79-ig.
- Amikor szövetkezet volt, akkor
mi is százalékos arányban kaptunk.
Tizenkettede a fogásnak, tizenketted
része,
az volt a munkabérben megállapítva.
Az ment osztalékra.
A többi meg fejlesztésre, meg hát
adóra, meg minden.
Először, mikor forintban kaptam
a fizetésemet,
emlékszem rá, 750 forintot kaptam
egy hónapra.
Aztán így ment fölfelé.
- 300-350 mázsa lehetett, amit
egyszerre fogtunk, gardából.
Itt a tihanyi révnél, ottan
12 méteres a víz,
és kútnak hívják azt, Tihany kút.
Ottan 12 méteres mély, körülbelül
500 méter hosszúságban,
és oda beleszorulnak a mélyvízbe,
mert olyan tömegben van,
mint a Tiszán, olyan tömegben
van a hal.
Úgyhogy ha megfogott az ember
100 mázsát,
ottan nem volt víz, ottan csak hal
volt a háló között.
(zene)
- Van egy nagyon-nagyon speciális
jelenség a Balatonon,
ez a látott hal. Ennek a módszernek
az a lényege,
hogy nem vaktában rakja ki a hálóját
a halász,
hanem meglátják, megfigyelik a hegy
tetejéről,
hogy a halraj, és itt hatalmas
tömegekben, téli időszakra
vermelésre összebandázó halakról
van szó, tehát nagy tömegekben mozog,
ezt lehet látni a hegytetőről,
és lehet jelezni a halászoknak,
aki a kabátját jobbra lengetve jelzi,
hogy merre jár a gardahal.
Magát a földre vetve jelzi, hogy
na most vessék le a horgonyt.
Megint egy másik kabátlengetős
jellel,
hogy na most induljon el a másik
csónak, két hajó rögzíti
a háló egy-egy végét, és onnan
kerítsék meg.
Tehát ez egy olyan hatalmas...
- Úgy képzeljük, hogy csillogott a
halak pikkelye?
- Igen, ezüstös, ahogy leírják,
egy ezüstös foltot lehet látni
mozogni a Balatonban.
Leírják a források, hogy ha a figyelő
ember megkongatja a vészharangot,
hogy beütött a garda, akkor
a templomból kitódulnak az emberek,
tehát az apátsági templomban járhat
akárhol a prédikáció,
a falu apraja-nagyja indul lefele,
viszi a lábast, viszi a tarisznyát,
mert mindenkinek adnak. Tehát ez
nem egy üzlet.
Leírják azt, hogy a réven
átkelők is halat kapnak.
Annyi a garda, hogy mindenki kap
egy keveset.
És aztán nyilván a zsákmánynak
egy nagy része
megint árucsere keretében kukoricára,
búzára, malacra cserélődik be.
(zene)
- Kultúrtörténeti szempontból
szerintem nagyon fontos
és érdekes eszköze a Balatonnak
ez a paraszt fakutya,
amiből, állíthatom, hogy minden
balatoni családnak volt.
A hálókat és a különböző eszközöket
ilyenek segítségével szállították ki,
de az igazi jelentősége a jégen való
közlekedésben volt.
Ezen a deszkaszerű alkotmányon ült
a gazda, nevezzük így,
és két hegyes végű bottal hajtotta
magát,
és természetesen jégpatkó volt
a lábán,
tehát amivel, ha meg kellett állni,
mondjuk, pont egy léknél,
amit a halászok hagytak ott, akkor
ez adta a biztonságot,
az ennél nagyon paraszt fakutyákat
úgy alakították ki,
hogy volt egy kis láda tulajdonképpen
az ülődeszka alján,
volt egy láda, oda be lehetett
pakolni három demizson bort,
megvolt a kapcsolat odaát, és
elcserélte egy akkora zsák búzára,
kukoricára, akármire, malacra, amire
éppen szüksége volt, és fordult
vissza.
(zene)
- A Balatonon, más vizeinkkel
ellentétben,
nem a nyár volt a halászati főszezon,
hanem a tél,
és télen a hivatásosan halászattal
foglalkozóknak a számát
a duplájára vehetjük, tehát kétezer,
vagy afölöttinek vehetjük,
olyan 6-8 hét általában a Balatonon,
amikor olyan vastagságú a jég,
ami elég vastag ahhoz, hogy megbírja
az embertömeget,
mert itt sok ember kell a jégi
halászathoz,
másrészt még nem annyira vastag,
hogy megnehezítse a halászatot.
(zene)
- Borzasztó fizikai erőnek, meg
időjárási viszonyoknak ki volt téve
az ember.
- 24 ember kellett egy hálóhoz, mert
két hálóval halásztunk egymás mellett
Úgyhogy egy léket vágtunk,
ajtószerűt,
és ott lett beengedve a háló, úgy,
hogy széjjel lett húzva.
- Egy hosszú rúdra, húsz méteres rúd
volt, fenyőfából volt csinálva.
Ilyen combvastagságú, össze voltak
azok egymással,
hogy legalább 20 méter legyen. Annak
a végére kötél volt kötve.
Másik vége meg szabadon ment.
És 20 méterenként léket vágtak,
ilyen 50 centisre meg 30 centisre,
szóval ilyen rúdhajtóval
a rudat hajtották, a végén ott volt
a kötél rákötve,
a másik végén meg a háló.
- És akkor nekiálltunk húzni a hálót
kötélen. Volt jégpatkó,
és cibéknek hívtuk, ilyen gurtni,
és lánc, és egy kugli volt rajta.
A kötélre rá lett csapva, aztán így,
fél lábbal állandóan húzni,
úgyhogy egyszerre hatan húztuk.
A rudas meg nyomta mindig
előrébb a rudat.
- Mennyi halat lehetett így
összeszedni?
- Ó, volt, mikor lapáton be lehetett
vinni.
De volt, amikor 15-20 mázsa,
úgyhogy akadt azért.
De hát az is jó volt akkor.
- És mikor csinált ilyet utoljára?
- A 60-as évek elején az már megszűnt
aztán.
Úgyhogy azt nem is engedték.
- Leállították a szakmát, az már
emberkínzás volt.
Az olyan időben úgy megfagyott
a kenyér,
mert ugye mindenki vitt magával
kaját, anélkül nem mentünk el.
Itt volt bent a kabátban, hogy a test
melege,
hogy meg ne fagyjon.
Kivette, szikrázott, mint az a nem
tudom, micsoda, meg volt fagyva.
(zene)
- A bokrok, a Balatonon, a 18. század
végétől kezdve céheket alkotnak.
Ilyen halászcéh, biztosan
állíthatjuk,
hogy minden balatoni községben
működött, legalább egy,
és kiemelkedik ezek közül néhány
olyan település,
amit valóban halászfalunak
mondhatunk,
a 18-19. században ez éppen Tihany,
ahol négy halászcéh,
négy halászbokor biztosan működött
egyidőben,
de az 1880-as években, mikor Herman
Ottó itt a kutatásait végzi,
akkor ő hetet ír le. Ez hétszer
10 főt jelent,
ez azt jelenti, hogy Tihanyban szinte
nincs olyan család,
ahol ne volna érintett valamelyik
férfi családtag.
(zene)
- Volt íródeákjuk, volt kormányosuk,
az egyben kulcsos ember volt,
ez volt a tisztség neve, hogy
kulcsos ember,
ez pedig azt jelentette, hogy nála
volt a céhládának a kulcsa,
és az ő házában, nevezetesen itt,
a disznósi halász céhnek,
ebben a házában őrizték a céhnek
a ládáját.
Minden évben, Szent György napkor,
ez volt egy ilyen kezdőnap,
halász évfordulónak lehet ezt
nevezni,
összeült, felbecsülte a saját
vagyonát, minden évben újra,
pontosan azért, hogyha valaki
betegség vagy haláleset miatt,
kikerül a bokorból, akkor annak
a vagyonnak a tized részét,
hiszen 10 emberből állt egy ilyen
bokor, azt ki tudják adni a családnak
Ezen alkalmakkor kerül sor
a tisztújításra,
a büntetések kiosztására.
Ezekben a büntetésekben
két fontos tárgy vagy objektum
játszott szerepet,
az egyik a mestergerendája ennek
a halász céh háznak,
ahova egyszerűen fölhúzták azt,
aki vétett a szabályok ellen,
egy kicsit ott lógatták, és esetleg
ott ütötték meg a cibékkel.
Azt szabályozták, hogy a munka
olajozottan menjen.
Tehát azt büntették, aki nem ért
oda időre, a hajóinduláshoz,
aki nem vett részt a háló
javításában,
aki elhanyagolta a háló kiterítését,
és így tovább.
(zene)
- Mesternek hívtuk. 15 ember és egy
mester volt.
Az irányított minket. A 15 ember
közül ez volt a hajóvezető, gépkezelő
- Volt a halászmester, ugye itt is.
Rang szerint, tekintély szerint,
és azok mondták meg, hogy hova
megyünk.
Ahova odadolgozik az időjárás,
oda kellett menni.
- Mikor én odakerültem, akkor még
evezővel jártunk, nem volt motoros
hajó.
El kellett evezővel menni Csopakra,
majdnem 10 kilométer,
vagy Udvariba, mire odaért az ember,
akármilyen vihar volt, elfáradt.
Akkor eresztette a hálót, és utána
meg csörlővel tekerni,
két ember tekerte a hálót, húzta.
- Van egy nagyon fontos határvonal
a balatoni halászat történetében,
és ez viszonylag korán bekövetkezik
a 19. században, 1862-ben,
akkor jönnek be új szavak is,
például a kompánia szó,
a dunai-tiszai halászatban bevett
kifejezés, akkor terjed el Balatonon.
Elkezdenek bérlők beékelődni,
a halászati jog tulajdonosa,
tehát a birtokos és a halászember
közé,
aki tulajdonképpen halkereskedő,
az ő szempontjából érthető céllal
jön ide a Balatonra, és nem
elégszik meg
ezzel a tulajdonképpen
kiszámíthatatlan,
de az adott életformában jól
szervesült zsákmányszerzéssel,
magyarán azzal, hogy vagy van,
és akkor nagyon sok,
vagy nincsen vagy kevesebb van,
hanem állandó mennyiséget akar,
mert állandó felvevői vannak.
Ez a folyamat kap egy furcsa gellert
akkor, amikor a Tiszán beüt a nagy
halászati válság,
ami az ármentesítésre vezethető
vissza,
ugye a Tiszán lecsökken
a halállomány,
rengeteg halász válik földönfutóvá,
munkanélkülivé.
- Ez a folyó szabályozása miatt?
- Ez a folyószabályozás, igen.
- És jönnek ide?
- És jönnek ide, de nem is csak ez az
érdekes,
ennél bonyolultabb a folyamat,
a görögkeleti vallás hívei között
a böjt sokkal szigorúbb, mint a
katolikus, vagy pláne a református
vallásnál,
tehát csak halat esznek. És erre az
igényre épült rá a tiszai halászat,
ezek a piacok maradnak tulajdonképpen
áru nélkül,
Balatonra irányul a figyelme azoknak
a halkereskedőknek,
akiknek ez az üzlet volt a kezében,
és ők azok,
akik egyre nagyobb területeket
bérelnek ki, onnantól üzlet van.
Jön a tőke, és megvan az elvárás,
hogy ebből milyen hasznot kíván,
ez még így rugalmasan működik is,
csak mindez egybeesik
a Balatonnak a lecsapolásával.
Az 1860-as években járunk, és 63-ben
megnyitják az új Sió-zsilipet.
Ez az egész folyamat oda vezet,
hogy tulajdonképpen, ha jól tudom,
Európában az első halászó víz
a Balaton, ahol kénytelenek
a parti birtokosok egy
halásztársulattá összeállni,
egy kicsit már a halászaton túl,
a halgazdálkodásban is gondolkodva,
visszatelepítésben, szaporításban,
tilalmas időszakok fenntartásában,
próbálják kapkodva megvédeni azt,
ami még megmaradt,
ez 1884, a halászati társulat
megalakítása,
és ezt már nagyon gyorsan követi
1899-ben a Halászati Rt.
megalakulása,
ami azt jelenti, hogy létrejön
egy olyan,
az egész Balatonra kiterjedő hatályú
gazdálkodó társaság,
amellyel a Balaton birtokosai
kizárólagosan kötnek szerződést,
magyarán, egyetlenegy kézbe kerül
a Balatonnak a halászata,
és ez már 1899-ben megtörténik.
"A tördelékelt területről hatalmas,
tutajnyi jégtáblákat repesztenek a
jégvágók,
majd csáklyáik segítségével a part
mellé tutajoznak.
A feldarabolt táblákat a csáklyák és
a jégszán segítségével partra
vontatják.
További darabolás után kocsira
rakják,
majd a szállítmány megérkezik
a jégvermekhez."
- Mire használták a jégvermeket,
mire volt jó?
- Minden községnek volt, már a 19.
század vége felé, jégverme,
arra volt jó, hogy télen a Balaton
jegét speciális eszközökkel,
módszerekkel tulajdonképpen darabolva
beszállították ezekbe a jégvermekbe,
ahol nádrétegekkel,
gyékényrétegekkel,
szalmarétegekkel egymástól
elválasztva fölhalmozták,
majd az egészet lezárták, a maradék
területet szalmával kitömték,
és akkor ezzel tulajdonképpen a jeget
szigetelték nagyon hosszú időszakra.
Amikor aztán jött a nyári
halászatoknak az ideje,
akkor, elbeszélésekből tudjuk, hogy
már a halászhajóra vittek belőle.
Tehát valamennyi jeget innen
kitermeltek,
a kivonuló halászhajó vitte magával,
és a zsákmányt azon frissiben,
ahogy kiemelték a Balatonból, már
kosarakba, jég közé rétegezték le,
és aztán ezek a kosarak egyből
mehettek a megfelelő piacokra.
- Na menjünk be! Volt már bent?
- Nem.
Mindig csak kívülről csodáltam.
Ekkora jégkapacitásra
feltehetően itt a halászoknak volt
nagy szüksége,
ami azért jól utal a részvénytársaság
idejében kialakuló nyári halászatnak,
tavaszi meg őszi meg nyári
halászatnak a méreteire.
Ez megint egy olyan tevékenység volt,
ami a vízhez kötődött,
amihez érteni kellett, amihez
speciálisan itt a környéken
a balatoni emberek értettek, és
aminek a jelentőségét
hajlamosak vagyunk lebecsülni,
amikor azt gondoljuk,
hogy itt a vízzel való kapcsolata az
embernek csak a strandok kiépülésével
meg a gumimatracokkal kezdődött.
A megfelelő vastagságúra fagyott
jégre kellett rámenni,
és tulajdonképpen maguk előtt
vágtak ki kockákat.
Legtovább a fonyódi jégverem üzemelt,
még a 80-as években is.
- Éjszaka is volt halászat.
Parti fények mindig voltak,
itt-ott fény, vasút fényei, akkor
nem volt még a somogyi parton
ez a nagy beépítés, meg a fák
nem voltak ennyire,
nem zárták el, meg minden településen
valahonnan volt fény.
Meg a régi emberek, régi halászok,
az öregebbek,
tudtak tájékozódni a hold állásáról,
a nap állásáról, minden.
(ének) "Elindulunk jó
halászhajónkkal.
Köröttünk tajtékot vetnek a habok."
- A révfülöpi utolsó révész mondta
ezt, hogy huncut.
Huncut víz a Balaton, nem érdemes
kacérkodni vele,
ugye itt arról van szó, hogy ha
a Balatonon vihar van,
az nagyon hirtelen csap le.
(ének) "Vajon mit hoz a jószerencse
nékünk?"
- 1726 telén 46 halász ment ki
a jeges Balatonra halászni,
de egy szélvihar felszaggatta a tó
jegét, és a 46 halász
egy jégtáblára kapaszkodva próbált
életben maradni.
45-nek sikerült is, és egy jégtáblán
ide, Szent Mihály domb tövébe értek,
a legenda szerint, mely abban az
időben még sziget volt.
(ének) "Vihar a bárkát,
bizonytalan a röpke földi lét."
- Óvatosnak kellett lenni. Volt,
amikor elkapott bennünket,
a váratlan nyári viharok,
azok alattomosan,
egyszerre meglepték az embert.
És a szerszámot nem lehetett
otthagyni.
Volt, amikor két-három napig nem is
tudtunk kimenni.
Itt bent, árnyékos helyre kijöttünk,
kiszedtük a hálót,
aztán elkezdtük javítani akkor.
(ének) "Nekivágunk a tükrös
Balatonnak."
- Még a 20. században is lehet
rögzíteni ennek a példáját,
hogy egyszerűen a balatoni emberek,
ha viharra áll az idő,
vagy csak a legcsekélyebb esélye
fönnáll, hogy vihar áll ki,
akármennyit fizetnének nekik, nem
mennek át egyik partról a másikra.
(ének) "És kivetett hálónkba fogjuk
a jelent."
- Az én koromban egy balatonszemesi
volt,
aki beleesett a Balatonba.
Viharban a kormánylapát kilökte,
és belefulladt a Balatonba.
(orgonaszó)
- A Szent Mihály domb és a kápolna
az igazán kultikus hely.
Különleges érzés keríti hatalmába
az embert,
mikor idejön a dombtetőre,
és amikor a kápolnában
a kamara hangverseny hangjai
megszólalnak, felcsendülnek,
és a hangok kiszivárognak ide
a dombtetőre,
a tavat nézve valami olyan különleges
csoda részesei lehetünk,
ami nagyon ritka.
(archív) "A balatoni halászok már
a hajnali órákban hozzáfognak
fáradságos munkájukhoz."
- A 19. század közepéig ilyen ezer
nyári halász, és kétezer téli halász
volt,
a 20-as évekre lecsökken 300 nyári
halászra,
és 500-700 téli halászra, és a 20.
század második felében pedig
még tovább, fokozatosan csökken,
egyre nagyobb hajók kerülnek a vízre,
tehát egyre kevesebb kézre van
szükség,
amelyik húzza a hálót. A halászok
egy része,
és a leszármazottaik egy része
megmarad ebben a rendszerben,
a többi pedig vagy napszámossá válik,
vagy kivándorol Amerikába,
tehát egy más foglalkozás után néz.
- Evezős dereglyék voltak akkor,
és hálót is,
azt ilyen krutyinak mondtuk,
mint csörlővel,
kézzel kellett hajtani,
két ember hajtotta.
- Mi állandóan tihanyiak
a hálóval foglalkoztunk.
Ugye az minden délután halászat
után ki volt terítve száradni,
reggelre, mire indulunk,
akkorra le kellett szedni,
és aztán utána mentünk ki a tanyára.
Tanyának hívtuk,
ahova mentünk halászni.
Nevük volt nekik.
Ott a Füredi-sarok,
Deszkametsző, Kereked,
akkor a tó közibe folyó Kőhegy,
a Szürükalja, akkor Udvari,
Aszófői-sarok,
ilyen nevek voltak.
- És halat is vitt haza mindig?
- Illetmény hal az járt.
Naponta két kiló keszeg.
Azt mondtuk szemét halnak,
a keszeg meg a garda.
Hetente két kiló nemes hal.
Fogas vagy ponty vagy harcsa
vagy valami.
Azt ingyen megkaptuk.
És szabad főzési engedély
volt a hajón.
Bogrács is volt meg volt
olyan 8-10 literes lábas.
Mai fogott halat, azt mondtuk,
holnap főzünk vagy sütünk,
eltettük a jégverembe,
megpucoltuk, eltettük a jégverembe
és másnap reggel kivittük,
az volt az első dolog,
két ember nekiállt,
föltette a halat megfőni vagy sütni,
és mire végeztünk a halászattal,
akkorra kész volt minden,
és utána volt az étkezés.
Mindenkinek volt egy lábasa
vagy egy katonai csajka
vagy hozzá hasonló.
Mindenki mert magának,
és azt fogyasztotta.
- Időhöz nem voltunk kötve,
volt úgy, hogy reggel 6 órakor
elmentünk,
volt úgy, hogy 2 órakor
már itthon voltunk.
De viszont mikor befogtunk,
akkor a szilveszteri Himnuszt
a hajón töltöttük,
Zamárdiban énekeltük el a vízen.
- Tulajdonképpen mi jóvátételben is
halásztunk a szovjet hadsereg
részére.
Édesvízi halból olajas
halkonzervet csináltak,
ezt a szovjet tengerészeknek.
(zene)
"A halnak három fő része van,
úgymint feje,
törzse, valamint farka.
A horgásznak is három fő része van.
Úgymint feje,
törzse, valamint botja."
- Megjelenik egy új halzsákmányolási
forma közben a Balatonon,
és ez a horgászat.
Ez valamikor a 19. század végén,
tulajdonképpen
a fürdő kultúrával jön be,
teljesen más filozófiája van,
mert nem véletlenül kapja
a sporthorgászat nevet.
Ennek van egy ilyen a hallal vívott
nemes küzdelem filozófiája,
tehát nem kifejezetten
az élelemszerzés a célja,
ami aztán fokozatosan
egy ilyen szabadidő eltöltéssé,
és a Kádár-korban pedig
egy ilyen felülről ösztönzött
tömegmozgalommá alakul át.
- Megfelelő orsó, horog, zsinór,
úszó és bot nélkül
a horgász félkarú óriás,
na de semmi baj,
mindez megvásárolható
a horgászboltban.
- Megfogjuk a halat,
kifárasztjuk a halat
és visszaengedjük a halat.
Tehát ebben az értelemben
most már ez a sporthorgászat.
Ez azért fejlődött annyira föl
a horgászat,
mert ez volt a legolcsóbb sport.
Tehát nem tudtunk elmenni síelni,
nem voltak olyan sportok,
ami belefért volna a pénztárcánkba.
A Balatonra évente 100-150 ezer
horgász eljön,
mert jönnek külföldről,
jönnek Bicskéről,
mindenhonnan jönnek
a horgászok.
Ez egy olyan dolog, hogy valamikor
elfért a halász,
mert fogja meg a halat,
el kell vinni,
de most már termeljék meg
a halastavakba a halat.
Ne vegyék el a Balatonból a halat
a halászok.
Ez egy szelektív halászat,
tehát nem egy olyan
általános gazdasági halászat,
ahol minden halfajra halászunk,
hanem bizonyos halfajokra
halászunk célzottan.
- Ne legyenek a halászok,
egész Európában
nincs édesvízi halászat.
Mindenhol megtermelik a halat,
azt adják el,
a horgászvizeket ilyen szempontból
nem szabd elrontani,
mert ebből a Balatonból
egy olyan hatalmas
horgászvizet lehetne itt csinálni,
ami Európát mindenhol megverné.
- Előbb-utóbb ezt az ökológiai
célú halászatot,
ami most a Balatonon folyik,
ezt Dunára, Tiszára,
más vízterületekre kiterjesztve,
a busát el kell takarítani
a magyar vizekből,
legalábbis az állományát
nagyon jelentősen csökkenteni kell.
Erre csak a halászat képes.
- Pár éve kezdték meg nálunk
a biológiai védekezést.
Kelet-Ázsiából betelepítették
az amur nevű növényevő halat,
amelynek fő tápláléka a hínár,
a sás, a nád,
de ezeken kívül szinte minden vízi
és szárazföldi növényt megeszik.
- A történet a 60-as évek végén,
1970-es évek elején kezdődik,
amikor az első komoly jelei
voltak annak,
hogy a Balaton vízminősége romlik.
Az volt a probléma, hogy sok az alga,
és kevés az őt fogyasztó
táplálékszervezet, a zooplankton.
Két elképzelés formálódott.
Az egyik az volt,
ami Felföldi nevéhez kötődik,
hogy az alapprobléma az,
hogy az algák növekedését
bizonyos tápanyagok limitálják.
A foszfor, esetleg a nitrogén,
tehát a tápanyag terhelését
kell a tónak ahhoz lecsökkentenie,
hogy ez az alga tömegprodukció
visszaszoruljon.
A másik oldalról Vojnárovics
professzor úr
egy világhírű halbiológus volt.
Ő pedig azt mondta, hogy kell
egy olyan hal a Balatonba,
ami rövidre zárná a táplálékláncot.
Tehát keressünk ilyet, ami nagy,
sokat eszik,
nem nagyon válogat,
csak kitátja a száját,
és úszik előre, és szűr.
"A hínárnövényzet ritkulásával
elszaporodnak az algák.
Ezek közvetlen fogyasztói
az amurral együtt meghonosított,
ugyancsak kelet-ázsiai fehér busák."
- Kiderült, hogy a busa nem is
elsősorban a kékalgákat eszi,
hanem mindent kiszűr a vízből,
ugye a zooplanktont is
kiszűri magának, ami által ugye
a Balaton algáinak
a természetes legelőtársaságát is
megette.
A plankton nagyon fontos, az
összes többi halfaj ivadéka számára,
mert azok abból élnek.
Igazi balatoni halkorosztályoknak
a szájából hiányzik az,
amit ők megesznek.
Biztos, hogy több halat
tudna ellátni a tó
gerinctelen állatvilága,
ha nem lenne a busa.
Ma is vannak olyan már nagy,
kifejlett busák,
amik azóta kerültek a tóba,
amióta már rég
nem is telepítik.
És hogyha elfogadom azt,
hogy nem tud szaporodni a busa
a Balatonban,
akkor felmerül a kérdés,
akkor mégiscsak honnan kerültek bele
azóta is a halak, ezek a busák
a Balatonba?
És hát a gyanú egyre inkább
olyan irányba terelődik,
hogy a Balatonba ugye
nem telepítik a busát,
de néhány magánkézben lévő
Balaton környéki tógazdaságban
igenis termelik a busát, és mikor
ezeket a halastavakat leengedik,
akkor van a szökés,
és akkor szöknek át
kiskorukban a Balatonba.
- A busát ki kell szedni
a Balatonból,
ebben a tömegben,
amiben jelenleg van
a Balatonban a busa,
ez nem egészséges
a Balatonnak a teljes ökológiájára.
Ebből a plankton evésből adódóan
akkora tömegben,
amiben ezt ki kéne szedni a vízből,
ekkora tömegben horgász módszerekkel
a busát kivenni nem lehet.
Pont ezért az ökológiai szelektív
halászati rendszerrel
a horgászat és a halászat
ma már egyáltalán
nem konkurens a Balatonon.
Ezt persze a horgász oldal néha
kicsit másképp érzi.
De nekünk vannak adataink,
nekik meg érzelmeik.
- S horgászni szokott egyébként?
- Nem.
Életembe horgászbotot akkor fogtam,
amikor arrébb tettem valakiét.
- Milyen balatoni halakat árul?
- Hát elsősorban keszeget,
aztán süllőt vagy nagyobb példány
a fogas,
busafilé füstölve,
pácolva, rántva,
pontyot, igazi balatoni pontyokat.
- Maga eszik hekket?
- Nem.
Nem is ettem még életemben.
Egyszer megkóstoltam,
azt mondtam, inkább nem eszek,
mert az nem hal.
Az csak egy kis sós,
ilyen mócsing.
Az nem, én nem szeretem.
- A hekk a 70-es évek végén
terjedt el,
akkor kezdték el importálni,
mivel nem volt benne szálka,
és senki nem vette a fáradságot,
hogy a keszeget beirdalja,
és szálka nélkülivé tegye.
- És az hogy lehet, hogy a hekk
ennyivel olcsóbb,
mint a balatoni hal?
- Kint majdhogynem
szeméthalnak számít,
tömeghal magyarul,
rengeteget fognak belőle,
a sarkkör környékén halásszák,
iszonytató mennyiségeket
fognak belőle,
és annyira olcsó a kihalászása,
meg a fagyasztás előállítása,
hogy elbírja a hosszú-hosszú
hajóutat,
meg a szállításokat is,
és még mindig ennyiért tudják adni.
(zene)
- Legálisan csak mi értékesíthetnénk,
hogyha a napi gyakorlatot kell nézni,
akkor a büfékbe kerülő halsütőkbe,
vendéglőkbe kerülő balatoni halnak
még mindig nem mi értékesítjük
a jelentős részét.
A balatoni halgazdálkodás
ebből a szelektivitásból,
amiről beszéltünk, ebből adódóan
azt a jó halat,
amire a magyar gasztronómiának
szüksége van,
ezt a jó halat nagyon-nagyon
kis mértékben fogja.
Ez néhány tonnára tehető,
ezt a néhány tonna halat
kéne egyenletesen elosztanunk,
ez természetesen lehetetlen.
Ebből adódóan vákuum alakul ki
egyes területeken,
és ezt a vákuumot sajnos nagyon sokan
úgy próbálják megoldani,
hogy a horgászoktól vásárolnak halat,
ez viszont a balatoni horgászrend
szerint tilos.
- A halak további védelmét
biztosítják a halőrök.
Szigorúan ügyelnek a horgászat
szabályainak betartására.
- A maga idejében is volt
már rabsickodás, nem?
- Ahogy mindig ember volt,
volt is és lesz is.
Az én véleményem szerint.
Mert munka nélkül könnyebben
megkeresik a pénzüket a rabsicok,
mint rendes munkával keresnék,
úgyhogy...
- Sok bajuk volt velük?
- Nem mondhatom.
Akkor nem üzletre ment a rabsic,
hanem a család részére.
Mert annak idején a rabsicnak
a halát nem vette meg senki.
Hát ki vette volna meg?
Vendéglők nem voltak akkor még,
idegenforgalom nem volt.
Egy halkereskedő meg
nem vette meg a rabsictól,
mert félt, hogy a csendőrök elkapják,
és lebukik.
- Ismert egyébként személyesen
ilyen...
- Ismertem, ismertem.
Az öreg Nyegsz bácsinak,
Balogh Imrének hívták, rendes neve,
csak Nyegsz, az volt a neve,
mert szerette az ürgehúst is.
Elfogták a rendőrök,
mert ők lesték,
hogy megfogjuk a Nyegszet.
Kabát volt rajta,
megfogta a csendőr a kabátját,
aztán megvagy, Nyegsz!
Azt mondta, nem biztos.
Kigombolta a kabátot,
elengedte az ujját,
és csendőr megfogta a kabátot,
ő meg futott mezítláb az erdőbe.
"Mert itt sajnos még
az a farkastörvény uralkodik,
amely szerint a nagy halak
megeszik a kis halakat."
- Háború után, ahogy hallottam,
azok a rabsicok olyanok voltak,
hogy fogta a villát, lement,
az ívó csukát,
az ívó pontyot kidobálta a vízből.
Hazavitte a rengeteg csukát,
megpucolták
és berakták a káposztás hordóba
a káposzta közé.
Megsavanyították a halat,
és ették a savanyú halat
majdnem egész évben.
De van Balatonon olyan,
amit ugye az ember nem tud
megemészteni.
Milliomos hajója van,
ketten összeállnak
a vitorlással, kimennek,
leeresztik a hálót
és hálóval fogják a halat, az egyik,
a másik ősszel megnézi,
hol bandázik a harcsa,
ugye volt bírósági ügy is ebből.
Odamennek, hármas horoggal
kigereblyézik a halat.
Nem annak kell, hogy megegyék,
hanem kiviszik és eladják a halat.
Ezt már nem szeretem,
ez csúnya dolog.
(zene)
- Az első alkalom? Hát...
az az 1990-es évek vége felé volt,
amikor két keszthelyi orvhalászt
figyeltünk már napok óta,
elbújtunk, és ott figyeltük,
amikor hallottuk a motorzúgást is,
ahogy kimentek a motorossal a vízre.
Aztán nagyon sokáig nem
történt semmi,
és hajnali 4 órakor jöttek ki.
Gyakorlatilag egész éjjel kint
voltak, egész éjjel letették a hálót,
kint maradtak, megvárták,
kihalaztak, bejöttek,
és akkor történt az elfogás,
amikor a halakat éppen hozták ki,
és pakolták be az autóba.
- Itt nem arról a megélhetési
orvhalászatról van szó,
amikor egy abszolút szegény ember
azért megy ki,
és orvhalászattal vagy valamely
horgászmódszerrel azért fog halat,
hogy a gyerekei ehessenek húst
egy évben egyszer.
Nem erről a rétegről van szó,
ez ennél sokkal többre kerül.
Itt egy egészen másik réteg,
aki rendszerszerűen arra állt be,
hogy ebből éljen meg,
és ebből realizáljon,
ha nem is luxus körülményeket
biztosító jövedelmet,
de mindenképpen nagyon jó
megélhetést biztosító jövedelmet.
Egyértelműen szervezettségről
kell beszélni,
mindenképpen a felvevőpiac
előre meg van határozva,
igény szerint halásznak,
illetve fogják ki,
termelik ki horgászeszközökkel
a halat a Balatonból,
és ez megvan, hogy hova adják el.
- Két fő halfajról tudunk beszélni,
amit felvásárolnak,
egyik a ponty,
a másik a süllő.
Volt már másfél mázsás
fogásunk is, friss hal.
Nyilván egyfajta szervezettség
megfigyelhető a tevékenységben,
de ezt a szervezettséget
nem úgy kell elképzelni,
hogy ez egy nagyon szoros,
szervezett bűnözés lenne,
hanem inkább 2-3-4 ember
összehangolt tevékenysége.
Az orvhalászok könnyebb
piacot találnak,
és az éttermesek is előszeretettel
vásárolják ezeket a halakat,
már amennyiben hozzájutnak.
300, közel 350 ezer forint
értékű halat foglaltunk le
két étteremből,
két balatonberényi étteremben.
- Étteremben?
- Így van.
Két éttermes is vásárolt
egy orvhalásztól lopott halat,
természetesen mind a hárman
büntetőeljárás alá kerültek,
és a két éttermes az
orvgazdaság miatt,
aki a halakat fogta,
az meg lopás miatt.
- Csak kizárólag halsütő 1959 óta.
Ezek az elkészített halak,
ez a kettő...
- Tehát gyakorlatilag,
és a mélyhűtött állapotban...
- A mélyhűtött, van egy...
Minden mélyhűtött.
S van egy hűtőládánk,
amiben tároljuk a halakat,
tehát ami előkészítésre vár.
És utána előkésztve kerülnek ide.
Ez az előkészítő végül is.
- Jó, a mélyhűtőt akkor...
- Melyik nagykereskedőtől vásárolják?
- Hát igazából a Halászati Rt.,
de van itt Halkertől kezdve...
De itt vannak a számlák.
- Annyit szeretnék akkor még kérni,
hogy az adminisztrációját
majd akkor szedje össze az üzletnek,
s akkor azt egy iratellenőrzés...
elsősorban a bent lévő
halhúsoknak az eredeti igazolása,
tehát a számlái, szállítóleveleit
kellene, jó, összeszedni.
Ezek azok a számlák,
amik most az üzletben vannak.
- Igen, igen. Szerintem az
utóbbi egy hónapi itt van még.
Az nem lett leadva.
- Hát sok papír van,
de sajnos ez a szükséges rossz.
- Akkor rendben vagyunk?
- Rendben, igen.
- Köszönjük szépen.
- Köszönjük mi is.
(zene)
- Kapósak voltak a halászok?
Szerették az asszonyok?
- Nóta van róla.
Halló, néki megfogta a menyecske,
úgyhogy...
Annyiból volt, hogyha
valaki bekerült oda,
mert először csak csetresnek került,
annyi tekintélye volt neki,
hogy van neki egy munkája.
- Éjjel halásztunk, és akkor
kijöttek ide nézni bennünket,
hogy mit csinálunk.
- A lányok nézték a partról?
- Igen.
Meg hát tudták,
bál volt mindig Tihanyban,
s aztán eljöttek, ők vidékiek voltak,
hát ismerkedtünk velük.
Aztán úgyhogy ő itt is maradt.
- S tetszett neki, hogy maga halász?
- Hát lehet, hogy tetszett neki.
(zene)
- 20 évvel ezelőtt, amikor a
halásznapi ünnepséget szerveztük,
külön buszokkal érkeztek
a halászok családostul
a halászlé főző versenyre,
hát ezek a buszok mára
sajnos elmaradtak,
a halászok nagy része
már nem halász,
vagy nyugdíjas, az a hagyományos
értelemben vett
balatoni halászság azt hiszem,
már a múlté.
(zene)
- Jelenleg 30 halfaj körül
számolhatunk,
hogy ennyi él a tóban,
ebből a 30-ból
viszonylag nagy arányt képviselnek
a nem őshonos halfajok,
amik ide bekerültek,
másfelől viszont
amik mondjuk itt kéne,
hogy éljenek,
olyan őshonos halfajok pedig
kiszorultak
az elmúlt évszázad során a tóból.
A Balaton fő halai,
az őshonos halak közül
a dévérkeszeg, a garda és a küsz,
illetve a ragadozók részéről
pedig a fogassüllő,
tulajdonképpen ez a négy
halfaj jellemzi a Balatont,
mint élőhelyet leginkább,
jelenleg a legnagyobb állománya
a hibrid busának van a Balatonban,
körülbelül a halállomány negyedét is
alkothatja jelenleg
ez az idegen halfaj,
jelentős állománya volt
az angolnának,
amely azonban már
jelentősen csökken
ugye a 20 éve beszüntetett
betelepítésnek köszönhetően,
illetve hogy folyamatosan halásszák,
és hát kisebb testű halfajokból
több is bejutott a tóba,
a naphal, razbóra, törpeharcsa.
- És a ponty?
- A ponty az egyértelműen
a horgászat miatt van telepítve,
ugye Magyarországon a fő
horgászhal az a ponty,
sajnos a szaporulata
az a Balatonban elég csekély,
és hát a horgászatot nem tudná
kiszolgálni,
és ezért szükséges minden évben
a horgászok által
kifogott mennyiséget újra
és újra betelepíteni.
(zene)
- Szükség biztos,
hogy nincsen új fajra,
az angolnának az állománycsökkenése
hogyha még tovább folytatódik,
akkor meg lehet próbálni
a tóból eltűnt halfajoknak,
az őshonos halfajoknak
egy részének a visszatelepítését,
itt elsősorban a Magyarországon
védett csík fajokra gondolok,
tehát vágó csík, réti csík,
illetve a horgászati szempontból is
hasznosított menyhal,
ami régebben, a háború környékén
az angolna telepítésig,
a 60-as évekig még jelen volt
a Balatonban, ez is eltűnt,
ennek a visszatelepítését is
meg lehet esetleg próbálni.
(zene)
- A cégnek a teljes apparátusa,
ez hetven egynéhány ember,
ebben a könyvelőtől a takarító néniig
mindenki benne van.
Akik valóban a Balatonon
kétkezi munkával halásznak,
ez 5 hajónak a személyzete,
amiből 2 hajó Keszthelyen
a vontatott hálót húzza, ez 2-2 fő,
tehát 4 fő van Keszthelyen
halászként a vontatott hálón,
2 fő van a Kis-Balatonon,
vegyük hozzá,
egy vízrendszer, tehát
eddig összesen 6-nál tartunk,
és az eresztő hálós 3 hajónknak
3 fős személyzetei vannak,
tehát 6 meg 9, ez 15
olyan főállású halászunk van,
akinek a munkaköri leírása
az arról szól,
hogy a munkaidejének
a 99%-ában halászik.
Tehát mondjuk azt, hogy 15 fő.
Az irányítással,
mindennel együtt is 20.
(zene)
- Soha nem unta meg a hal ízét?
- Nem.
Aztat nem lehet megunni.
Az mindig. Egyszer sósabban,
egyszer erős paprikával,
máskor nem, egyszer kirántva a halat,
egyszer sütve,
minden nap meg lehetett enni.
Sőt meg is kellett,
hát mert nem volt más.
- Maga szereti a halat?
- Hát megeszem, de...
- Inkább a csirke?
- Én a húsért nem adnék pénzt.
Inkább ilyen főzelékes vagyok,
nem köll,
ilyen paprikás krumpli.
Nem köll nekem hús be bele, semmi,
soha nem mondom a feleségemnek,
te, ebben miért nincsen hús?
Megeszem úgy.
Én nagyon krumplis, főzelékes vagyok.
Meg kenyeres.
(zene)
- Azért szeretem a vizet,
mert kint egy szabad embernek
érzi magát az ember.
A testvéreim azok a Füredi
Hajógyárban dolgoztak,
de nem cseréltem volna velük.
Többet kerestek, mint én,
de mégse cseréltem volna velük,
mert ők kerítésen belül dolgoztak,
mi meg kint a szabadban.
Oda mentünk, ahogyan
meg lett reggel,
a brigád megbeszélte,
oda mentünk ahova akartunk.
Volt egy igazgatónk,
az azt mondta,
nem bánom, hova mentek halászni,
csak hal nélkül ne jöjjetek haza.
(zene)
...
Több
Földrajzi név:
Balaton-medence
Balaton (tó)

Személyek

04:44:55

id. Varró János, nyugdíjas halász

04:45:39

Schleicher Vera, néprajzkutató, Laczkó Dezső Múzeum

05:12:29

Gönczi György, igazgató, Balatonalmádi Horgászmúzeum

05:13:37

Füstös Gábor, vezérigazgató, Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.

05:14:18

G.-Tóth László, igazgató, Balatoni Limnológiai Intézet

05:25:29

Holl Attila, halsütő [balra]

05:26:13

Tóth Ferenc, kerületi főállatorvos, Siófok

05:29:05

Specziár András, tudományos főmunkatárs, Balatoni Limnológiai Intézet

05:32:47

id. Végh László, nyugdíjas halász

Kiemelt részek

04:44:13

Balatoni Halászat