Ízőrzők - Szatmárcseke
Gyártási év: 2008 | Adásnap: 2009. február 21.
Időpont: 15:16:57 | Időtartam: 00:33:55 | Forrás: Duna TV | ID: 760250
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 33 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: SzatmárcsekeEpizódcím: Szatmárcseke
Műsorújság adatai: Magyar ismeretterjesztő film
Szatmárcseke az ország legészakkeletibb csücskében, a Felső-Tisza vidékén fekszik. A történelmi, irodalmi nevezetességein (itt halt meg, a családi birtokon Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én, s ma itt található emlékszobája) túl a Tisza, és az itt élők vendégszeretete vonzza az idelátogatókat. A filmből megismerjük a jellegzetes szatmárcsekei ételek: a füstölthúsos-kolbászos kaszásleves, a túrós pászka, a különböző ízesítésű puliszka, a tört paszuly, a szatmári tepsishús és krupmlis vagy lekváros derelye elkészítési módját.
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Kaszás leves - Öntött pászka - Puliszka - Törtpaszuly és levében leves - Szatmári tepsis hús - Derelye
Teljes leirat:
- Szatmárcseke Magyarország egyik
legkeletibb pontján található,
pontosan az ukrán határszélen,
hisz' a Tisza választ el bennünket
Ukrajnától
és a határ túloldalán ukrán
terület van.
Innen 35 kilométerre van a
román határ.
Tehát egy hármas régióban
vagyunk,
aminek remélhetőleg a későbbiekben
sok előnye lesz.
Ha Szatmárcseke neve elhangzik
valahol,
akkor mindenki Kölcsey Ferencre,
illetve a Himnuszra koncentrál.
Itt van eltemetve, amely világhírű
a csónak alakú fejfás temetőjéről.
Víz vesz bennünket körül, hisz' a
Tisza, a Túr folyó
és a Túr-csatorna határolta szigeten
vagyunk szinte.
Ez adja a vadgazdálkodás
lehetőségét,
ez is hozzájárul, hogy több vendég
jöjjön hozzánk.
Nem csak Kölcseyről, hanem
fesztiváljainkról,
gasztronómiánkról is
ismernek bennünket.
Az 50 legjobb fesztiválok közé
sorolták településünket.
Dolgozni kell, hogy idejöjjenek és
megismerjenek bennünket,
de ha kell, mi is elmegyünk az
ország különböző pontjára,
elvisszük a tájjellegű ételeinket,
ezen kívül csalogatjuk is ide az
embereket.
- Régebben úgy volt, hogy az emberek
elmentek kaszálni,
a kisebbek meg vitték az ebédet.
Édesanyám főzött kaszás levest,
hozzá még valamit,
hogy erő legyen a kaszához,
mega marokszedéshez,
kévekötéshez.
Én vittem az ebédet legtöbbször,
én voltam a legkisebb.
A kaszás leves nagyon finom étel.
Kell bele krumpli, babérlevél,
hagyma, kolbász,
egy kis füstölt hús.
Nem olcsó étel, de azelőtt úgy volt,
hogy disznót öltünk télen
és nyárra meghagytuk az ilyen
dolgokat,
hogy kell a kaszásnak, meg a
marokszedőnek.
10 főre főzünk most kaszás levest.
Meghámozzuk a krumplit,
feltesszük főni,
hozzá tesszük a kolbászt és a húst.
Mostanában teszünk bele
füstöletlen húst is,
meg füstöltet, kinek hogy állja
a gyomra.
Nem mindenkinek bírja a
gyomra a füstölt húst.
Beletettük a babérlevelet, a hagymát,
ezután jön a hús.
A húsokat úgy kell előkészíteni,
hogy kockára felvágjuk a húst,
megmossuk és beletesszük a fazékba.
Mikor a hús megfő, beletesszük
a krumplit.
Beletesszük a kolbászt.
Ez már fokhagymás, finom hús,
meg pirospaprika is van benne,
ez megadja a színét, meg az ízét.
Nagyon kicsi só kell bele.
Megfőtt a krumpli leves.
Megcsináltam a habarást, ami tejföl
és liszt, simára keverjük,
egy kis tejet öntünk hozzá
és beletesszük a levesbe.
Felforr és kész a kaszás leves.
- Nem volt hűtőszekrény.
Szombaton megöltük a csirkét,
hogy legyen vasárnapra.
Kasornyába beletettük és letettük
a kútba.
Volt akinek jégverem volt,
de nekünk a kút volt a hűtőszekrény.
Most nem is lehetne
anélkül lenni.
Most már vannak a szalámi,
azelőtt nem volt szalámi,
hanem a szalonna, kolbász.
Nem volt szalámi, meg virsli.
Igaz, én most sem szeretem.
Meg disznósajtot csináltunk.
- Ezeket mind megfüstöltük, ami nem
fogyott el.
Elfogyott volna, de meghagytuk
nyárra.
- Azelőtt mindent megcsináltunk,
ha a mezőre kimentünk.
Szalámi nem volt.
- Ezt most összegyúrom és
pászkát csinálok.
- Ezt minden héten megfőztük.
Ezt úgy készítettük, hogy
összegyúrtuk a tésztát,
elnyújtottuk, plattra tettük,
megpirítottuk, felöntöttük
és káposztával, túróval,
mikor hogy ettük.
Egy kis szalonnával, az mindig volt.
A pászka tésztája úgy készül,
hogy kb. 45 dkg liszt,
3 db tojás és annyi víz, hogy
nyújtható legyen.
Ezt előre megcsináltuk.
Ha gyorsan kellett valamit főzni,
elővettük.
A ládafiókba volt téve, vagy a
kredenc aljába.
Elővettük, mert hamar meg lehet
csinálni.
Elnyújtom vékonyra, odatesszük a
spórra, megszárítjuk,
hogy jó ropogós legyen.
- Összetörtük a pászkát, leforrázzuk,
lefedjük, hogy puhuljon és leszűrjük.
A tepertőt megsütjük a zsírban,
kiszedjük a tepertőt
és a zsírba beletesszük a tejfelt.
A tejfel megsül és ráöntjük a
pászkára.
Összekeverjük a túróval és a
tetejére tesszük a tepertőt.
- Puja korom óta emlékszem, hogy
nagyon sokszor csinálta édesanyám.
Egy szakító kosárral.
Nagy volt a család.
Sokszor csináltuk, mert hamar
megvolt.
Elnyújtotta, rátette a plattra,
leöntöttük és már volt kaja.
- Az utazó Szatmárcsekére két
dologért szokott érkezni:
az egyik Kölcsey emléke,
Kölcseynek és a Himnusznak
az idekötő hagyománya,
illetve a szatmári ízekért,
amit a szatmárcsekeiek remekül
tudnak bemutatni,
és ezzel várják a vendégeket.
Kölcsey és a Kölcsey Társaság
kötődik Szatmárcsekéhez.
Azért jött létre ez a társaság,
hogy Kölcsey emlékét,
az emlékhelyeket és az életművet
gondozzuk,
feltárjuk és megmutassuk a
nagyközönségnek.
Éppen ezért úgy gondoljuk,
hogy ide kell hívjuk az embereket
Szatmárcsekére.
Ezt megtesszük évente több
alkalommal is.
Minden évben a magyar kultúra napján,
a 22-i előtti januári vasárnapon
itt tartjuk az országos kultúra napi
megemlékezések nyitó rendezvényét.
Örülünk, hogy ilyenkor sokan
eljönnek,
felkeresik a Kölcsey-emlékszobát,
a sírhelyet,
felkeresik azokat a helyeket, amelyek
a nemzeti költőhöz
és a nemzeti imához kötődnek.
A Kölcsey Társaság 20 év alatt,
amióta működik,
17 tanulmány kötetet tudott
megjelentetni
az életmű feltáratlan részeivel,
illetve annak népszerűsítésével.
Örülünk, hogy ezt a munkát
végezhetjük,
és örülünk annak is, hogy a helyi
önkormányzattal,
illetve a megyei múzeummal együtt
ilyen gazdaggá tudtuk tenni ezt az
emlékszobát,
én már úgy mondom:
emlék múzeumot.
Rengeteg értékes tárgy, személyi
anyag van itt,
ami mind Kölcseyre emlékeztet.
Természetesen a hely is, ahol valaha
a Kölcsey-kúria állt,
és ahol Kölcsey az asztal körül
járva,
fejét törve a ritmust számlálta,
illetve papírra vetette a Himnusz
sorait.
Reméljük, a jövőben is gazdagodni
fog ez az emlékszoba,
és akik eljönnek Szatmárcsekére,
azok azzal a lelki érzéssel mehetnek
innen, amit Petőfi is megfogalmazott:
hogy szent helyre érkezett, ahol a
szent sír van,
és ahol minden embernek az
országzászló előtt,
amit felállítottunk a temető
bejáratánál,
ott dobog a szíve, ami összekapcsolja
a világ különböző részein élő
magyarokat.
- A puliszka úgy készül, hogy 1,5 l
vízhez kell 0,5 kg tengeri dara.
Régen ezt is kétszer is megfőztük
egy héten.
Feltettük a vizet, beletettük a
málé lisztet és kavartuk,
hogy gömös ne legyen.
Azt mondták, aki gömös puliszkát
főz, az még nem mehet férjhez.
Sikerült, hogy sima legyen
a puliszka.
Amikor megfőtt, kiraktuk tejjel,
túróval, lekvárral, káposztával,
kinek hogy kellett.
Nagyon finom, laktatós
ennivaló volt.
A tetejére kolbászt, oldalast,
szalonnát tettünk.
Igaz, az én uram azt mondta:
akkor főzzek még valamit,
mert ő ezzel nem lakik jól.
Már mindjárt jól van.
Ha megfőtt, kilapítjuk tányérokba.
Először tejjel, majd túróval,
tejföllel, szalonnával kolbásszal.
Lekváros-tejfeles kolbásszal,
aztán káposztás, szalonnával,
kolbásszal,
majd zsírral, libamájjal.
- Nem akartunk mi dohánnyal
foglalkozni,
de az uram testvére, Jancsi azt
mondta, segít nekünk, fogjunk bele.
Hál' Istennek nagyon jól sikerült
az első évben.
Kisgépet, tévét vettünk, akkor
jól fizettek a dohányért.
Most már baj van vele, mert nem
úgy veszik, ahogy kellene.
Akkor ki kellett simítani egyenként,
egyformának kellett lennie.
Volt, hogy tíz felé kellett rakni.
Most már nem. Ha van rossz közte,
azt kidobjuk, nem kell válogatni.
Egész télen elfoglalt bennünket.
Ezt az egészet fel kell hordani
a kokasülőre,
január-februárig kell száradni.
Utána mindet lehúzni, bálába
tenni, úgy viszik el.
- A paszulyt minden szombat este
főztünk.
Megfőztük, leszűrtük kis zöldségesen
és a levéből csipegetett tészta
levest főztünk.
Csináltunk hagymás zsírt, ha volt
kolbász, karikára vágtuk
és kilapítottuk a tört paszulyt.
Nagyon finom volt, kenyérrel
lehetett mártani.
A leves is finom volt a
csipegetett tésztával.
Megfőtt a paszuly és szűrőn
átpasszíroztuk,
hogy a haja ne legyen benne,
mert az uram úgy szerette.
Csináltunk egy kis vékony rántást,
picit tejet és finoman kidolgoztuk.
Olyan volt, mint a vaj.
Egyszer hallottam, hogy ledarálják
húsdarálón.
Én is úgy csináltam.
Mikor a férjem hazajött este,
elkészítettem, kilapítottam,
és azt mondja, mikor egy kanállal
a szájába vett:
Kati, ez nem úgy van, mint máskor,
mert benne a haja.
Mondom neki, hogy hallottam,
hogy húsdarálón kell ledarálni.
Na, nekem így többet ne csináld
- mondta.
A tört paszulyhoz kell fehér bab,
amit előző este beáztatunk,
sárgarépa, zöldség.
Mikor megfő, leszűrjük.
A tört paszulyhoz hagyma salátát
készítek.
Felvágom a hagymát karikára,
teszek bele pirospaprikát és
kolbászt.
A paszuly megfőtt, kiszedem
a zöldséget.
Átpasszírozzuk, utána lisztet,
pici tejet teszek bele
és felfőzzük a paszulyt.
Ezt kikavarom, finom, mint a vaj.
Kilapítom hagymás-paprikás
zsírral és kolbásszal.
- A paszuly levét nem öntjük ki,
hanem felfőzzük, az lesz a
csipegetett leves.
A tésztát meggyúrjuk egy tojással
jó keményre, mert csak úgy lehet
elcsípni.
Beleteszem, felfő és készen van.
- Amikor a szilva ideje beindul,
2-3 héten keresztül minden háznál
lekvárt főznek.
Az csak az egyik oldal, hogy
visszahozzák a hagyományt,
de megélhetési forrás is volt.
Ma kereskedelmi forrás is.
A népi ételeket is próbáljuk
szinten tartani.
Az idősebb mamákat
"fogjuk hadrendbe",
de bevonjuk a fiatalabb generációt,
akik átveszik a fortélyokat.
Az előadási stílust is megtanulják,
mert nem csak elkészíteni kell
az ennivalót,
hanem a történetét is, hogyan
alakult ki,
hogyan kell hagyományos ízekkel
megcsinálni.
Néha adnak is egy kicsit hozzá
a mostani kor szelleméből.
- A szatmári tepsis húst úgy szoktuk
csinálni,
hogy a krumplit héjában megfőzzük,
kockára vágjuk a szalonnát és
kisütjük, mert ez az alapja a húsnak.
A karajt felszeleteljük, egy kicsit
kiklopfoljuk.
Sóval-borssal behintjük
és lisztbe forgatjuk.
A szalonna zsírjában pirosra sütjük.
A zsírt beleöntjük a tepsibe,
és karikára vágjuk a krumplit.
Rárakjuk a húst a krumpli tetejére.
A töltelékhez felvágjuk a paprikát,
paradicsomot,
hagymát, petrezselyem zöldet
és a kisütött szalonnát.
A tölteléket rárakjuk a hús tetejére
és befedjük egy másik szelet hússal.
A hús tetejére ráreszeljük a
maradék főtt krumplit.
Zsírban megdinszteljük a hagymát,
fűszerpaprikát szórunk rá.
A mártáshoz lisztes, tejfölös
habarást készítünk
és ráöntjük a megdinsztelt
hagymára.
Teszünk bele egy kicsi sót,
öntünk hozzá vizet és felforraljuk.
Beletesszük a maradék tölteléket.
A mártással jó bőven meglocsoljuk
a tepsiben a húst.
Betesszük vagy a kemencébe,
vagy a sütőbe, 30 percig sütjük.
- Rokonok is vagyunk, barátnők is
vagyunk.
Az én anyám Bőnyei Borbála,
az ő ura Bőnyei István volt,
össze vagyunk forrva.
Amikor az első cinkefőző volt,
a polgármester megkért bennünket,
hogy menjünk el, mert mi, öregek
tudjuk, hogy kell pogácsát sütni,
meg a nudlit, a málé galuskát,
a cinkepuliszkát,
azóta mindig együtt vagyunk.
Ha menni kell falvakra főzni,
akkor is együtt megyünk.
- Kati azért lett lányom, mert
elmentem egy helyre, vittem meggyest,
és volt egy fiatalember, aki nagyon
örült, hogy vittem nekik.
Azt mondta, menjek, táncoljak.
Mondtam: én nem szeretek táncolni,
elhozom a lányomat.
Megfogtam Katit és odavittem.
Azt mondja: ez a lánya?
Mondom: ez.
Rajta maradt, hogy a lányom.
Régen azt mondták, hogy a derelye
a magyar ember ereje.
Ezt is minden háznál megcsináljuk
kétszer is egy héten.
Régen megcsináltuk
és kivittük a mezőre.
Úgy készül, hogy el kell nyújtani
a tésztát,
és én úgy szoktam, hogy lerakom
a lekvárt és ráfordítom a tésztát
és derelyevágóval kiszaggatjuk.
Ha krumpli levest, paszulyt, vagy
pergelt levest főztünk,
ahhoz csináltuk ezt, húsleveshez
már nem szoktuk.
Kedden és pénteken volt a
haluska nap.
Kb. 2 kg a lisztbe tojást teszünk,
egy kis vizet,
és ahogy gyúrjuk, látjuk, mennyi
kell még bele.
- Hány tojást üssünk bele?
- Vagy 10-et, hadd legyen szép sárga.
- Sok lesz ez a liszt.
- 12 főre kell. Lakjunk jól.
Kisebb szálat kell vékonyra gyúrni.
Én a vékony derelyét szeretem.
Össze kell kavarni, hogy gyúrható
legyen.
Ha kevés a tojás, még vizet
teszünk bele.
- Azért kell víz, hogy gyengébb
legyen, mert a tojástól keményebb.
Táblára kitesszük és apróra elvágjuk,
mert ez sok, lesz három szál is.
Ha összegyúrtuk, hagyjuk kicsit
pihenni.
A tállal letakarjuk, nem sokáig,
csak míg összeáll a tészta,
könnyebb nyújtani.
A derelyére pirítani kell
zsemlemorzsát.
Megpihent a tészta, négyfelé vágjuk
és kinyújtjuk.
Bizony sokat kellett nyújtani a
családnak, mert sokan voltunk.
Mi ezzel tudunk jól lakni,
nem hússal, ehhez vagyunk szokva.
Volt mákos tészta, diós tészta,
ilyenek.
Krumpli leves, paszuly,
vagy paradicsom,
utána ilyenek voltak, a derelye,
haluskák, ezt vittük a mezőre.
Mikor nincs haluska, nem tudok
mit enni.
Nagyon szeretem mindegyiket,
mindegy, csak haluska legyen.
Meg a tört krumplit szeretjük,
azt is sokat csináljuk.
Duszi krumpli - azt mondtuk ezelőtt.
Még most is csinálom, hogy kenyérre
kenem, úgy eszem.
A derelyébe a legfinomabb a
szilvalekvár.
Ráhajtjuk, körül kell nyomkodni
és a derelye metszővel kivágjuk.
Ami kimarad, bele szoktuk tenni,
ez puszta benne.
Náluk a családban ezt a pusztát
eszik meg. - Édesanyám krumpli derelyét is
csinált.
Megfőzte a krumplit, megtörte,
tett bele pirospaprikát,
hogy színe legyen, meg cukrot.
Ugyanígy apróra csinálta, mint a
lekváros derelyét.
Prézlivel nagyon finom volt.
Rotyog a víz, akkor kell belerakni.
A fedőt tegyük rá, Kati.
Leszűrjük és rárakjuk a
zsemlemorzsára.
Aki dióval csinálja, az cukrot
tesz rá,
de van, aki így is cukrot tesz rá.
- Jó az összhang az idősek és
fiatalok között,
szeretnek is együtt dolgozni.
Úgy gondolom, hogy a gyors éttermi
láncokkal sikerül versenyezniük.
Mindenki a hagyományos szatmári
ételeket szeretné fogyasztani,
hiszen az ország bármely pontján
tud mást enni,
de ezeket az ízeket csak itt tudja
enni, ebből kell nekünk "profitálni".
...
Több
Földrajzi név:
Szatmárcseke

Személyek

09:47:21

Sarkady Pál

09:48:38

Szilágyi Józsefné

09:55:12

Kasztovszky László

09:59:34

Bőnyei Istvánné

Kiemelt részek

09:47:02

Ízőrzők: Szatmárcseke

11:32:14

Ízőrzők