Ízőrzők - Kisnána
Gyártási év: 2008 | Adásnap: 2008. október 11.
Időpont: 16:15:16 | Időtartam: 00:34:27 | Forrás: Duna TV | ID: 685940
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 34 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: KisnánaEpizódcím: Kisnána
Műsorújság adatai: Magyar ismeretterjesztő film
Közel háromszáz éve szlovák családok telepedtek le a Heves megye "mértani közepén" található Kisnánán. Hozták magukkal saját kultúrájukat, így a faluban a szlovák étkezési hagyományok honosodtak meg. A filmből a szilvalekváros túrógombóc, a szarma (a szlovák töltött káposzta), valamint a sztrapacska különböző változatainak elkészítése mellett azt is megtudhatjuk, miért nincsen asztal a kisnánai parasztházban.
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Sztrapacska (8-10 főre) - Sztaroszta gombaleves (6 főre) - Lekváros-túrós gombóc - Túrós lepény (egy sütő tepsihez) - Szarma (töltött káposzta 10 főre) - Túrós rétes (2 sütő tepsire való adag)
Teljes leirat:
- Kisnána Heves megye mértani
közepén található,
a mátrai borvidék keleti határán,
a Dél-Mátrában.
Régi honfoglaláskori település
vagyunk.
A település központjában található
a középkori vár,
amely kedvelt kirándulóhely.
Ezer hektár természedvédelmi
terület van a településen.
Vadászat, kirándulás szempontjából
nagyon ideális.
Ezen túl egy műemlék könyvtár,
ahol most is vagyunk,
illetve egy kovács műhely,
ami érdekes a turisták számára.
A vár a legfőbb nevezetessége
ennek a településenk.
A település élete szorosan
kapcsolódik a várhoz.
A török dúlás után a település
lakatlan puszta volt 150 évig
és a XVIII. században szlovák
telepesek népesítették be,
akiknek leszármazottai ma is élnek,
még beszélik a nyelvet,
őrzik a hagyományaikat.
Testvér településünk a szlovákiai
Kürt, szlovákul Strekov település.
A második világháború után
40 család települt ki Szlovákiába
a lakosságcsere fojtán.
Azóta is őrzik a rokoni
kapcsolatokat,
illetve a régi rendszerben is a
sportszervezetek,
a tűzoltóság rendszeresen
összejártak.
A rendszerváltás után
intézményes kapcsolatot vett fel
a két önkormányzat.
- A szlovák étkezési hagyományok
nagyban megmaradtak a településünkön.
Tej, túró általában volt
a lakosságnál.
Jellegzetes étel volt nálunk
- ami pillanatok alatt elkészíthető -
a sztrapacska, de említhetném a
lepényt,
amit akkor, és ma is egy házi asszony
pillanatok alatt elkészít.
De számtalan dolgot említhetnék
még, a macok,
a káposzta, aminek az eltarthatósága
is megoldott volt,
vagy savanyítva, vagy a pincében
elrakva fogható volt
és a konyhában lehetett belőle
bármit készíteni.
- Túrós sztrapacskát fogok készíteni.
Ez eredeti szlovák étel, amit
Szlovákiában is készítenek,
ők juhtúrós sztrapacskát készítenek.
Itt inkább szarvasmarhát
tenyésztettek,
ezért készítünk tehéntúrós
sztrapacskát.
Kiválogatunk szép nagy krumplit,
amit könnyű megreszelni.
Teszünk bele sót, egy kis lisztet,
de ügyelni kell, ne legyen túl
sok liszt, mert kemény lesz a tészta.
Fontos, hogy ebbe a tésztába
nem szabad tojást tenni.
Ez hagyományos, hogy tojás
nélkül készüljön.
Kiszaggatjuk a tésztát, közben
az összeaprított szalonnát megsütjük,
amit akkor teszünk a tésztára,
amikor a túró is rákerült
és az asztalra tesszük.
Tálaláskor teszünk rá tejfölt
és a pirított szalonnát.
Kóstolónak hagymás sztrapacskát
is csinálunk.
Könnyen került a kertből hagyma,
összeaprították, megsütötték,
ezt tették a tésztára, nem csak
túrós sztrapacskát ettek.
- Ahol most vagyunk, egy parasztház,
1880-90 között épült vályogból,
80 centis alap falai vannak,
nagyon jól hőszigetel.
Az alja agyagos földdel kevert
tehéntrágya,
a falon is ugyanez a vakolat van,
ez van lemeszelve.
Ahol most állunk, a lakószoba,
itt lakott a család.
Látjuk, hogy nincs bent asztal.
Ez azért van így, mert az étkezést
úgy oldották meg,
hogy a gyerekek a kemence padkára
ültek a sámlira,
a felnőttek a lócán,
kezükben tartva a tányért.
Látjuk, hogy csak egy ágy van.
A szülők itt aludtak, a gyerekek a
kemence padkán,
a földön szalmazsákon, vagy ahol
helyet találtak.
A konyha helyiségben érdekesség
a szabad kémény.
Ez azért készült, mert amikor
a füstadót bevezették,
akkor ahány portán füstölt kémény,
annyiszor kellett adót fizetni.
Erre kitalálták, hogy egy füst
alatt távozzon az égéstermék.
Az összes tüzelő berendezés
füstjét
a szabad kéményen vezették ki
és csak egyszer kellett adót fizetni.
A kék szín azért van, mert egy
encián nevű növény,
ami a tengerszint fölött 900 méterre
nő, távol tartja a rovarokat.
Mérgező nedvet engednek az encián
szirmai, ez a legyeket távol tartja.
Minden szlovák településen használták
ezt a rovar-távoltartó színt.
Az utcafront felőli helység minden
parasztháznál a tisztaszoba.
Ez erkölcsileg és fizikailag
is tiszta volt.
Erkölcsileg azért, mert a házaspár
nem ott aludt.
Imádkozni odajártak, illetve
ünnepekkor ott étkeztek.
Illetve ha új jövevény született
a családban,
akkor szült az anyuka,
hogy a nagyobb testvérek ne lássák
a szűlés folyamatát.
Hosszú lócákat látunk a helyiségben.
Ez azért van, mert esténként a
családok összejöttek imádkozni.
Ennek gazdasági jelentősége volt:
kevés petróleumot kellett használni,
mert minden este másik családnál
világítottak.
- A gombaleves abból az időből való,
amikor még nem volt hűtőszekrény,
fagyasztó szekrény
és olyan anyagokból készült,
ami a háznál megtalálható volt:
szalonna, kolbász, szárított gomba.
A gomba azért érdekes nálunk,
mert a Mátra alatt lakunk,
minden háznál hagyománya van a gomba
elkészítésének különböző módokon.
A sztaroszta gombaleves annyiban
más, mint más gombaleves,
hogy kicsit gazdagabb.
A gombalevest úgy készítjük,
hogy a szalonnát apró kockákra
vágjuk és megpirítjuk.
A zsírjából kiszedjük és egy pörkölt
alapot készítünk
hagymával, pirospaprikával,
paradicsommal, paprikával
és ízesítjük babérlevéllel
és fekete borssal.
A pörkölt alapra rátesszük az előre
beáztatott gombát és vízzel
felengedjük.
Addig főzzük, míg a gomba puhára fő,
utána belefőzzük a reszelt tésztát.
Amikor kész a leves, behabarjuk.
Ehhez tejet, tejszínt, lisztet
használunk és mustárral ízesítjük.
Visszatesszük a kiszedett szalonna
kockákat és a kolbászt.
- Kisnánára az első szlovák telepesek
közel 300 éve érkeztek,
egész pontosan 298 éve
17 család.
Négy-öt év múlva követte őket
7-8 család.
Szintén egy 8-10 év múlva
még 4-5 család.
Elég szépen letelepedtek.
Trencsén vármegyéből,
Gömör vármegyéből
és Kishont vármegyéből érkeztek.
Ideérkezésük után ezek az emberek
fakitermeléssel foglalkoztak,
később faszénégetéssel is
foglalkoztak sok évtizeden át.
Csak-csak szaporodtak ezek a
szlovákok,
akik között megtaláljuk elődeinket,
déd nagyszüleinket,
nagyszüleinket és szüleinket,
akik igen jól beszélték a szlovák
nyelvet.
Annyira jól, hogy alig beszéltek
magyarul.
1994-ben jött jött egy változás
országunkban,
aminek következtében megalakulhattak
Magyarországon
a különböző nemzetiségű kisebbségi
önkormányzatok.
így Kisnánán is jó páran összedugtuk
a fejünket, akik úgy döntöttünk,
hogy Kisnánán is meg kell alakítani,
hátha van még jövője,
hogy ne vesszen el véglegesen
a szlovák nyelv.
Közös célunk volt a hagyományőrző
népdalkörünkkel,
az iskola szlovák szakkörével,
majd több mint két éve megalakult
a Kisnánai Szlovákok Egyesülete
mintegy 40 fővel,
így most már összeségében jó néhányan
azon fáradozunk, azon dolgozunk,
hogy a szlovák nyelv, a szép
hagyományaival megmaradjon
és tovább adjuk az utókor számára.
- Valamikor régen a szegénység
meghozta nekünk ezt az ételt,
ami lényegében krumpliból meg
lisztből van,
amit saját maguk megtermeltek
a szüleink.
Mikor már lekvár volt, akkor
gazdagabbak voltunk.
Ősszel, mikor megtermett,
akkor ment a gombóc.
Általában hetente két alkalommal
megcsinálták a szüleink,
nagyszüleink.
Úgy készítem a lekváros túrógombócot,
hogy megfőzök hajában krumplit,
megpucolom, megtöröm.
Három marék lisztből, meg körülbelül
három marék krumpliból,
csipetnyi sóval, egy tojássárgáját
összegyúrom,
puha tésztát készítek
annyi vízzel, amennyit felvesz.
Kis cipót készítek, meglisztezem
a gyúródeszkát,
kinyújtom tetszés szerint,
vastagabbra, vékonyabbra,
ki hogy szereti.
Felvágom négyszögletűre.
Összekeverem a túrót lekvárral
és ezt tettük a tészta közepébe.
Összecsipkedtük és gombócot
formáltunk belőle.
Lényeges a víznél, hogy nagyon
forrjon egy kicsi sóval lágyítva.
Belerakjuk a gombócokat,
megkeverjük
és megvárjuk, míg feljön a víz
tetejére.
Szedőkanállal kiszedjük és
lecsurgatjuk.
A tejfölös-vajas készítménnyel
meglocsoljuk.
A nagyszüleink annakidején
köpültek vajat,
a tejet megalvasztották
és túró volt.
Hetente, vagy kéthetente
főzték ezt az ételt.
Megsütötték a tejfölt és a vajat,
ez lett az öntet.
A tetejét tehéntúróval megszórjuk
és lehet tálalni.
- Ez a vár olaszbástyás várként
épült:
egy belső és egy külső falgyűrű,
egy külső kaputorony,
egy belső kaputorony és egy
lakótorony kellett volna, hogy
megépüljön.
De itt már volt egy palota rész,
amit a Kompoltiak megépítettek,
ezért külön lakótorony nem épült,
hanem a mögöttem látható épület
alsó része kaputorony
és fölötte három szintű lakószobák
helyezkedtek el.
Mikor elkészült a két falgyűrű,
a hagyományos kézi fegyvereknek
nagyon jól ellenálló,
nagyon jól védhető vár volt.
A vár úgy pusztult el, hogy a
Kompolti-család kihalása után
- férfi ágon kihalt a család -
utána a hirhedt rabló lovag hírében
álló Móré László lett a vár ura,
és ő azzal foglalatoskodott,
hogy az innen 4 km-re lévő
kereskedelmi út,
ami Budát az egri érsekséggel
kötötte össze,
oda kilovagolt és kirabolta a
karavánokat.
Aranyat, élelmiszert,
háremhölgyeket rabolt.
A budai pasa elrendelte Móré
rablófészkének lerombolását.
Mikor ennek a várnak a feltárása
a 60-as években történt,
találtak sírfedlapokat, amin
kereszténység előtti ábrák voltak.
Ezeket nem temető jelleggel
egymás mellett,
hanem a mögöttem látható gótikus
templomtoronyból szedték ki,
tehát ezeket a köveket építő
anyagnak használták fel,
nagy valószínűséggel azért, mert
nem keresztények voltak,
mert keresztény ember keresztény
sírkövet nem fog beépíteni.
- Túróslepényt fogok készíteni,
szlovák hagyomány alapján készül.
Ez azért is érdekes, mert az itteni
szlovákok nem voltak gazdag emberek,
és hogy jót ehessenek, a kis túrót
úgy szaporították a lepény tetejére,
hogy főttkrumplival összekeverték,
így az egész családnak jutott belőle.
Ezt a nagymamámtól tanultam,
aki nagyon tudott sütni.
Ez a lepény akkor úgy nézett ki,
hogy a tésztája háromszor olyan
magas volt, mint rajta a túró,
azért, hogy mindenki jól tudjon
lakni vele.
Most egészen más világot élünk,
de hogy megőrizzük a hagyományt,
mindent úgy csinálunk, kivéve a
tésztát egy kicsit vékonyabbra.
Úgy csinálom, hogy először megfőzöm
a krumplit,
addig a tésztát elkészítem: 1 dl
tejfölben elverek 3-4 dkg élesztőt.
Ezt mint kovászt készítettem a
tésztához.
A tésztához kell kb. 30 dkg liszt,
egy pici só, egy kanálnyi cukor,
két egész tojás és 10-15 dkg
margarin.
Régen nem margarint tettek,
hanem zsírt,
vagy akinek tehene volt, akkor saját
készítésű vajat tett a tésztába.
Ezt összekeverem és a megkelt
élesztőt beleöntöm.
Összegyúrom, gyúrótáblára
kiteszem.
Amikor már sima állígú a tészta,
leteszem pihenni.
Megfőtt a krumpli, hideg vízzel
lehűtöm.
Megpucolom és krumplinyomóval
összetöröm.
A megtört krumpliba beleöntöm
a túrót, két tejfölt,
két egész tojást és a cukrot.
Összekeverem és megkóstolom,
elég édes-e,
mert nem szoktam mérni
a cukrot.
A tésztát kinyújtom és a kivajazott,
lisztezett tepsibe rakom,
a szélét az oldalához nyomom,
hogy a töltelék ne érjen a tepsihez.
Elegynegetm a túrót.
Megszórom az egyik felét fahéjjal,
a másikat őrölt kaporral.
Amikor megsül, hagyom hűlni.
Felszeletelem és tányérra rakom.
- Népdalkörünk 25 éve alakult,
akkor 27 fővel.
Ma 14-en vagyunk.
Korosodunk és nagyon nehezen
lehet toborozni utánpótlást.
Most van két 14-15 éves fiatal,
akik jelezték, hogy szeretnének
bekapcsolódni.
Bízom benne, hogy lesznek
fiatalok is.
Népdalkörünknek van egy citera
művésze, Szőke Sándor.
Ő a művészeti vezetőnk,
az ő hozzáértésével gazdagodtunk.
Büszkélkedhetünk a 25 év alatt
négy arany minősítéssel
és egy különdíjjal.
Határon innen és határon túl
nagyon sokat hívnak bennünket,
fellépünk elsősorban a szlovák
településeken.
Krasznahorkán már voltuk két-három
alkalommal,
ahol nagy örömmel fogadtak
bennünket.
- Valamikor az itteni emberek minidg
arra törekedtek,
hogy a spájzban legyen mindig gabona,
liszt, só, cukor, hogy legyen mihez
nyúlni.
Ezekből az alkotóelemekből a házi
asszony bármit el tudot készíteni.
Voltak egyéb jellegzetes események,
a lakodalmak, disznóölések,
ami családonként egy-két sertést
jelentett.
Levágták és volt egy kis dínomdánom,
ahol elkészítették és fogyasztották.
Töltöttkáposztát, szlovákul szarmát
készítek.
A disznóölések jellegzetessége volt,
hogy mikor a töltöttkáposztát
készítették,
nem füstölt hússal, hanem az akkor
használatos nagypörkölttel.
Minden disznóölés legelső étkezése
a nagypörkölt volt.
A töltöttkáposztához, ami abált lével
volt felöntve,
a nagypörköltet használták.
Mi most egy kevés füstölt csülköt
teszünk a káposzta közé,
amivel még élvezetesebbé tudjuk tenni
az ételt.
A szarmát most 10 fő részére
készítem,
amihez 1,5 kg lapocka hús, hagyma,
fokhagyma, őrölt bors,
köménymag, pirospaprika, só,
valamint a húsnak körülbelül
egyötödrésznyi rizs mennyiséget
felhasználva, jól összegyúrva
és a télire eltett fejes káposztába
göngyölöm bele,
miután a haraszt csumáját
eltávolítom.
Az edény aljára hordós káposztát
teszek,
középre füstölt csülök szeleteket
rakunk,
a tetejét káposztával borítjuk
és vízzel felöntjük.
Bekerül a kemencébe, 2-3 órahossza
kell, hogy elkészüljön.
Amikor kész van, egy híg rántást
teszünk rá,
ami zsírból, lisztből, pici
pirospaprikából és fokhagymából áll.
Ezzel felöntjük, így nyeri el az
eredeti ízét.
- Valamikor nem így volt, mint most,
mert az asszonyok fontak,
a férfiak meg a szőlőkötéshez
fosztást készítettek.
Szaggatták, aztán összekötötték,
hogy a szőlőtőkét össze tudják kötni.
Esténként mindenkinek volt feladata.
Összegyűltek a szomszédok,
az asszonyok fontak,
a férfiak fosztást kötöttek.
A gyerekek meg hallgatták, hogy az
öregek mit mesélnek.
Mert volt nekik mit mesélni.
Egyik volt Amerikában, a másik
Argentínából jött
- az én apukám is ott volt, meg a
nagyapám is,
onnan szereztek egy kicsit, abból
vettek földet, mikor hazajöttek -
ezekről meséltek, mi meg
hallgattuk őket.
A mi gyerekeink már nem beszélnek
szlovákul, bár megértik.
Az anyukám sokszor beszélt hozzám
szlovákul,
pláne, ha azt akarta, hogy ne értsék
meg a gyerekek.
De mégis megértették.
Az unokák járnak a szlovák szakkörre.
Van két unokánk,
az egyik nyolcadikos,
a másik hetedikes, ők járnak
szlovák szakkörre.
Valami kicsit tudnak, de nem sokat.
Inkább azt tudják, amit nagyapa
tanított, kis rövid nótákat.
Megérteni még ők is megértik,
pláne, ha szidom őket,
de beszélni nem tudnak.
Valamikor, mikor mentek a nagyapák,
meg a nagymamák meglátogatni,
mikor született az unoka,
a nagymama rétest sütött,
a nagyapa meg bort vitt demizsonban.
Fonott üvegek voltak, aminek
fogantyúja is volt, azzal mentek.
Mikor odaértek, köszöntek, hogy
dobri gyeny.
Akkor mondta a nagyapa,
vagy nagymama,
ki milyen szókinccsel rendelkezett,
hogy sztari otyec, sztara maty.
(szlovák mondóka)
A nagymama kibontotta a rétest.
Ezek azt jelentik, hogy a nagyapa,
meg a nagymama jött benneteket
köszönteni.
Adjon az Isten nektek erőt,
egészséget,
az Istennek minden áldott napján
és legyetek boldogok.
Most itt a rétes, egyetek,
jó étvágyat.
A rétest nagyon szeretik,
mindig azt mondja a fiam,
anyukám, a maga tepsije
mindig kicsi.
Úgy készítem a rétest, hogy
60 dkg lisztet kimérek,
abból két tepsivel csinálok.
Hozzáadok egy tojás sárgáját,
4 dl langyos vizet, pici sót,
azt jól kidolgozom.
Nem úgy dagasztjuk, mint a kenyeret,
vagy a kalácsot, hanem felverjük.
Simává válik, a kezünkről is
lemegy, a tál is tiszta marad,
akkor már jó a tészta.
Két cipót formálunk belőle
és 20 percig pihentetjük.
Addig elkészítem a túrót,
2 tojás sárgáját beleütök,
a fehérjét felverem habnak,
amit a tejfölbe teszek.
Felolvasztjuk a zsírt és előkészítjük
a mazsolát.
Lisztezett abroszon kezdjük nyújtani.
Mikor kinyújtottuk, rátesszük a
túrót, zsírral meglocsoljuk,
rátesszük a mazsolát, cukrot,
tejfölt, amibe tettünk egy tojást.
Mikor ez kész, akkor kezdjük
hajtogatni.
Az én asztalomon egy tepsire
való van, kétfelé vágom,
úgy teszem a tepsibe.
A tetejét egy tojással - aminek a
fehérjét felverjük - kenjük meg.
Ezt nagyobb ünnepekre sütötték,
újévre, húsvétra, búcsúra.
Nálunk ez a három ünnep olyan,
hogy a család általában együtt van.
A nagymama, vagy anyuka süti,
attól függ, hol gyűlnek össze.
...
Több
Földrajzi név:
Kisnána

Személyek

10:45:56

Koncsos Sándor

10:47:22

Koklács Sándor

10:48:05

Cseh Józsefné

10:50:16

Szabó Csaba

10:54:17

Hliva Mihály

10:56:09

Jurecska Jánosné

11:08:43

Hliva Mihályné

Kiemelt részek

10:45:43

[Ízőrzők]: Kisnána

11:32:14

Ízőrzők