Ízőrzők - Liptód
Gyártási év: 2008 | Adásnap: 2008. július 27.
Időpont: 14:51:15 | Időtartam: 00:35:41 | Forrás: Duna TV | ID: 646518
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 35 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: LiptódEpizódcím: Liptód
Műsorújság adatai: Liptód a Dél-Baranya dombságai között fekvő kis zsákfalu. Lakói hetven-nyolcvan százalékban ma is német ajkúak, akik őrzik hagyományaikat. A filmből megismerhetjük jellegzetes disznótoros ételeiket: a saurest, a káposztás gőzgombócot, a krumplis kolbászt és a hántolt árpával készülő véres hurkát, tésztáik közül pedig a tejfeles kelt rétest, a hólabdát és a füles fánkot.
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Saures - Krumplis kolbász - Véres hurka - Tejfölös kelt rétes - Káposztás gőzgombóc - Füles fánk - Hólabda
Teljes leirat:
- Liptód Dél-Baranya dombságai
között húzódó pici település.
- Liptód Dél-Baranya dombságai
között húzódó pici település.
a Pécs és Mohácsot összekötő
országúttól indul a leágazás,
és a leágazástól 7 kilométerre
található Liptód.
250 lakosú zsáktelepülés,
ezért csendes, nyugodt, békés,
jó hangulatú és nagyon szép fekvésű.
Ennek a településnek a lakói ma is
75-80 százalékban német ajkúak.
Őrzik a saját hagyományaikat
és szokásaikat.
Ezeket a szokásokat erősíti
az összes olyan rendezvényünk,
ami a kisebbségi önkormányzat
és a települési önkormányzat közös
rendezésében, szervezésében
évente többször ismétlődik.
Ezeket a hagyományőrző rendezvényeket
több oknál fogva csináljuk.
Az egyik, hogy ne merüljenek a
hagyományok feledésbe,
a másik, hogy nyitni kell a világra
egy ilyen pici településnek.
Mindig sok vendéget várunk
és sok vendéget fogadunk.
Amióta sok vendég ár Liptódon,
azóta kapcsolataink javultak,
egyre nagyobb a lehetőségünk, hogy
ezt a nyitást a világ felé érezzük
és érzékeljük a közvetlen eredményeit
is érzékelni tudjuk.
Az év első olyan rendezvénye, amire
vendégeket várunk,
a hagyományos disznóvágás.
A disznóvágás mindig a télhez
kötődik,
tehát ezt az év elején szoktuk
megszervezni.
Ez azt jelenti, hogy reggel indul
a szokásos pálinka túrával,
délben ebéd van, este vacsora van,
utána ki meddig jól érzi magát,
addig a vendégünk.
- Forrázás előtt a disznót hamuval
szoktuk beszórni,
az lágyítja a vizet és könnyebben
lehet a kaparókkal szőrteleníteni.
- Valamikor a disznóvágáskor pörzsölő
talán nem is létezett,
hanem szalmával csinálták a
szőrtelenítést.
Leforrázták, ugyanúgy, mint most,
és lefektették a disznót, betakarták
szalmával, azt meggyújtották
és az valamilyen szinten
leszedte a szőrt,
és ugyanúgy tisztították,
mint a mai világban.
- A sváboknál, itt nálunk az volt
a szokás, hogy csak forrázták,
utána éles késekkel szőrtelenítették.
Az ide betelepített magyarok hozták
ezt a szokást az 50-es években.
Manapság kombináljuk a kettőt.
A gyerekeket is mindig bevonjuk,
bár néha nehéz felkelteni őket,
de mikor itt vannak, benne vannak
a munkában.
Most már az idősebbek félre vonulnak,
átadták nekünk a munka javát.
Reméljük, hogy hamarosan mi is kicsit
lazábban vehetjük a dolgot
és a fiatalok fogják majd folytatni.
Mi meg azon leszünk, hogy minél
hamarabb délután a pince sutra
mehessünk.
- Nagyon régre vezet vissza
Liptód története.
Még a pécsváradi apátság
alapításának évében
Szent István királyunk 41 falut
adományozott az apátság részére,
köztük Liptódot is.
Így tudjuk, hogy ez a település
- néhány házból állt nyilvánvalóan
abban az időben - már létezett.
Hosszú és összetett történelme
során olyan állomásai voltak,
hogy gyakorlatilag a szín magyar
lakosság
a hódoltság idején teljesen
elpusztult,
de ugyanakkor a Balkánról
- nyilván vallási megfontolásokból,
a török elöl menekülve -
szerbek települtek ide, akik szívósan
tartották magukat ebben a térségben.
Pásztor, állattartó közösség volt ez.
Az 1751-től idetelepülő németek nem
közvetlenül Németországból jöttek,
hanem Szederkényből, innen-onnan,
kisebb falvakból.
Meglepő, de a későbbiekben ennek
néprajzi értelmezése úgy
folytatódott,
hogy endogám közösségek
alakultak ki,
tehát egymás között házasodtak
ezek a települések.
Ez a tradíció nem csak ezt hozta,
hanem azt, hogy kézművesek is
kezdtek itt élni.
Ez az iparosság érvényben volt,
és a legjobban és legértelmezettebben
az 1867-es kiegyezést követően
virágzott fel.
Meglepő, hogy akkor az egész falunak
a látványa átalakul.
A vályog épületek, a favázas épületek
lassan eltűnnek,
kőből, téglából égetett cseréppel
fedett házakat építenek
és nagy udvarokat.
Nagyon szép példáit látjuk
Liptódon.
Ez is egy néprajzi érdekessége
ennek a tájnak és településnek,
hogy az itt lévő kőművesek
egy stílust teremtettek.
A népi szecessziónak a vakolat
díszes
reminiszcenciái megjelennek
a faluban.
Sokan, akik itt kőművesek voltak,
nem csak ide,
hanem másfelé is dolgoztak,
és azt az ízlést,
ezt a látásmódot elvitték
más területekre is.
- A szauresz nálunk egy
tájjellegű étel.
Mi szoktuk ezt főzni többször
évközben is.
Disznóvágáskor mostanában
már reggelire is csinálni.
Valamikor délben volt, de mivel
kétszer eszünk csak most már,
nem háromszor, úgy reggelire
szoktuk csinálni a szaureszt.
Általában mikor disznóvágáskor
sokan vagyunk,
akkor 10-15 emberre szoktunk főzni.
3-4 kiló disznóhúst fogunk,
és belsőséget: 20-25 dkg tüdőt,
20 dkg sertés májat,
és a két darab vesét hozzá tesszük.
A tüdő és a vese adja a jellegzetes
ízt és a máj.
Kb. 2 kg hagymát lepirítunk,
2-3 evőkanál pirospaprikával
ízesítjük, 2 evőkanál sót,
majoránnát, borsot és babérlevelet
teszek még bele.
Belerakjuk a húst, felöntjük vízzel,
hogy körülbelül ellepje.
Körülbelül másfél órát főzzük,
attól függ, fiatal,
vagy idősebb disznó volt,
annak arányában kell főzni.
Amikor készen van, lisztből
csinálunk egy kis habarást.
Erre kb. 10-12 kanál liszt kell,
amit vízzel simára keverek
és 2-3 kanál ecetet lehet belerakni.
Ezzel kell besűríteni a levet.
- A templom 1788-ban épült,
Eszterházy Pál László püspök idején,
amikor már jogos és hosszan tartó
igény
fogalmazódott meg az építkezésre,
mert '83-tól kis kápolna volt itt.
Egy imaház féle.
Ez a templom egy nagyon szép,
kis provinciális barokk építmény,
amiben szinte képtanilag,
ikonográfiailag minden,
ami a hívő lélek, emberi gondolkodás
és Istenhez fűződő érzésekben
megnyilatkozik,
képileg nagyon szépen visszaköszön.
Mindenszentek tiszteletére szentelték
a templomot,
az oltárkép is ezt mutatja.
Ez egy őszi ünnep, és szépen
kapcsolódik a falu betakarítási,
a szőlőbéli ünnepek lezárásaként
és az advent előtti időszakhoz.
Az oltáron Szent Rókus látható
Páduai Szent Antallal.
Ahogy szokás, a szószéken
a magvető,
ami tulajdonképpen az isteni igének
a magvetését szépen példázza.
Körben egy egészen rendhagyó,
gyönyörű sorozat látható,
stációk, amelyek fafaragással egy
rendkívül nagy értéket képviselnek.
A XIX. század második felétől
keresték meg a tiroli műhelyeket,
ott készíttették el a falusi
templomoknak,
de sokszor városi templomoknak is
a stáció képeit.
Ez egy egészen különleges
nagyságrendű
és szépségű kivitelezésű.
Feltehetőleg a tiroli Runggaldier
műhelyből került ki.
Érdekes az idekerülésük, mert a
Dunán hozták le őket,
úgy szállították a kívánt helyre.
A templomon kívül kálvária is látható
érdekes stáció sorral
és egy, tulajdonképpen a feltámadott
Krisztusra emlékező kápolnával.
El kell mondjam, hogy ehhez a
szakrális táji együtteshez
hozzá tartozott a szent templom is,
amit Szent Lukács tiszteletére
dedikáltak annakidején.
A katolikus templommal szemben
egy kereszt,
az úgynevezett Lukács-kereszt
- ami egy második kereszt változat -
emlékeztet erre is.
- Vége van egy munkafolyamatnak.
Ledaráltuk a krumplis kolbásznak
való dolgokat.
Ilyenkor a hagyomány szerint
ital fogyasztás következik,
egy pohár bor.
- Egészségünkre.
- Egészségetekre.
- A krumplis kolbász hagyományát
szeretném elmesélni.
A liptódi svábok hagyománya ez
leginkább.
A régi, szegény világban inkább a
mennyiségre mentek,
azért csináltak krumplis kolbászt.
Az abból áll, hogy a darálni való
húshoz raktak
bizonyos mennyiségű főtt burgonyát,
amit szintén le kell darálni.
Tetszés szerint ízesítjük sóval,
paprikával, borssal
és minimális fokhagymával.
Ezt összekeverjük.
Ezt töltik bele tetszés szerint
disznó bélbe, vagy műbélbe.
Ezt nem főzik, hanem inkább füstölik,
de lehet füstölés nélkül is
eltárolni hűtőben.
Ennek a tárolása ugyanúgy történik,
mint a másik kolbászé,
de egy kicsit előbb kell fogyasztani,
mint a másikat a krumpli miatt,
mert azt talán ne lehet sokáig
eltárolni.
- Az én szőlőm háromnegyed része
juhfark és királylányka,
és a régi hagyományos szőlő,
a szlanka.
A szlanka olyan fajta szőlő,
ami nem sokat ér,
nagyon kevés a cukorfoka és a
sava sem megfelelő.
Keverni kell valamivel,
hogy legyen sava,
mert másképpen nem hajlandó
magát eltartani.
A juhfarok kitűnő szőlő,
nagyon régi fajta.
Már előttem is a faluban legtöbben
már azzal foglalkoztak.
A juhfarokkal már kétszer-háromszor
voltam borversenyen
és mindig nyertem vagy aranyat,
vagy ezüstöt.
- A liptódi véres hurka annyiban
különbözik a másik hurkáktól,
hogy ez kevesebb vérrel készül,
és rizs és zsemle helyett
hántolt árpát, vagyis gerslit
tartalmaz.
A hurkához való alapanyag fejhúsból
készül többnyire,
ami abálva van, és belső részből:
tüdő, szív, lép,
és a hántolt árpa, vagyis a gersli
ugyanebben az aba lében fő.
A disznó fodorhájában megpároltunk
fél kg apró kockára vágott
vöröshagymát,
azt hozzákeverjük a töltelékhez,
hozzá rakjuk a fél liter vért,
amit szúráskor fogunk fel, némi
sóval, hogy a vér ne alvadjon meg.
Ügyelni kell arra, hogy a
fűszerezésnél
a sóval óvatosabban kell bánni,
mert sós lehet a töltelék.
Hozzáöntjük az egy kg, aba lében
megfőzött hántolt árpát.
Ehhez a mennyiséghez 15 dkg paprikát,
10 dkg sót, 2,5 dkg borsot,
1,5 dkg majoránnát, 5 dl aba levet
teszünk.
Jól átdolgozzuk és töltésre kész.
A töltés történhet sertés
vastag bélbe,
vagy marha vékony bélbe.
Megkötözzük és után kerül
az aba lébe főzésre.
Körülbelül 20-25 percig főzzük,
közben böködjük.
Mikor megfőtt, kivesszük, lehűtjük,
a következő nap lehet füstölni.
- Hárman voltunk testvérek,
édesanyám mindig óvott bennünket.
Bő szoknyában voltunk ketten,
a kisebbik húgom volt csak szűk
ruhában, úri öltözékben.
Három szoknya volt: az alsószoknya,
középső és egy felső szoknya.
Amikor elmentünk, azt mondta
anyukánk:
vigyázzatok a ruhátokra, mert ha
összekenitek magatokat,
túl sok a munkám, nem érek rá
veletek foglalkozni.
Milyen a gyerek? A gyerek odamegy,
ahol a többi is van.
A boltnál, ahol van a szurdok van,
szánkóval felmentünk,
leszánkóztunk és mindig bele az
árokba, bele a vízbe.
Mire hazamentünk,
hasig vizesek voltunk.
Anyám forró vízbe ültetett minket
és bedugott az ágyba.
Mindenki kapott egyet a fenekére.
Mindig vigyázni kellett a libákra,
kacsákra, hogy ne menjenek kárba.
A legtöbbször mi is elmentünk
játszani.
Vittük a tojást a szomszédba
és a góré folyosóján sütöttünk
süteményeket.
A tojást a porba vertük bele,
el tudják képzelni, hogy mi volt az?
Meg menyasszonyos-vőlegényest
játszottunk.
Volt két-három fiú közöttünk.
Mi voltunk 7-10 évesek, akkor még
nem voltak rafináltak a gyerekek,
mint a mai világban.
Amikor kibújik a tojásból,
már tudja,
hogy két fajta ember van a világon.
Mi még 13 évesen sem nagyon tudtuk,
hogy kétfajta ember létezik.
Amikor hazajöttek a szülők,
lett hadd el hadd.
Édesanyáméknál az volt a szokás,
hogy a kamrába zártak minket.
Én voltam a legidősebb, én voltam
legjobban megbüntetve.
Engem zártak először a kamrába.
Nagyon szerettem a kolbászt.
Bementem, a kamra mögött volt a
padlásfeljáró,
a mögött volt az éléskamra.
Én bementem oda, bemásztam
a kenyérteknőbe,
leakasztottam egy kolbászt
és majszoltam a kolbászt.
Régen nem jutott, csak esetleg
egy 10 centis mindegyik gyereknek.
Be kellett osztani, nem volt
bőségesen.
Akkor örültünk, hogy kaptunk egy
szelet kolbászt.
Nem az volt, hogy a szüleink nem
adtak enni.
Mindig volt mit ennünk, de be kellett
osztani, hogy mindenkinek jusson.
Húsvétkor nagypénteken sosem
ettünk húst,
mert egész böjt idő alatt nem
volt pénteken hús.
Szerdán és pénteken nem volt hús.
Régen hét közben nem is volt
nagyon hús,
általában tésztaféléket ettünk,
mert a hús kellett vasárnapra.
Csak azt ettük, amit a föld
megtermelt.
Nem lehetett enni se tojást,
se tejet a régi időkben.
A nagymamám mindig azt mondta:
ha megeszed a tojást,
megeheted a tyúkot is.
Ha megiszod a tejet,
megeheted a tehenet is.
Így nem lehetett enni semmi olyasmit,
ami állatból származott.
A kelt tejfölös rétest az én
nagymamám,
az édesanyámék, meg az
anyósomék csinálták.
Az anyósoméknál nem volt tehén,
amikor én idekerültem,
de a szüleimnél mindig volt.
A tejet, amit nem adtak le a
csarnokba,
abból otthon volt túró, tejföl,
meg ilyesmi.
Édesanyám leszedte a tejnek a
fölét,
abból csináltunk tejfölös
rétest.
Az úgy készül, hogy fél liter tej,
5 dk élesztő,
kanál cukor, csipetnyi só.
A tejet megmelegítjük, az élesztőt
elmorzsoljuk és felfuttatjuk.
Mikor felfut az élesztő,
beleütünk egy tojást.
A tojás összefogja egy kicsit a
tésztát, nem szakad olyan könnyen.
Teszünk bele egy kis olvasztott
zsírt, beleszitáljuk a lisztet
és összedolgozzuk, hogy
rétes tésztát kapjunk belőle.
A tésztát úgy kell fölverni, hogyha
megemeli az ember,
lássa, hogy a tészta kezd elválni
a tál szélétől.
Ha megemeli a kezét, ne maradjon
sok tészta kezén.
Akkor látszik, hogy szép sima
a tészta.
Akkor ki lehet borítani a
nyújtódeszkára,
és úgy kidolgozni, hogy
ne legyen ránc.
Le kell takarni ruhával,
hogy ne legyen cserepes a teteje.
Pihentetni kell, míg elkészítjük
a tölteléket.
Egy liter tejfölhöz szeszek 2 kanál
cukrot és jó keményre felverem.
Amikor kemény, akkor készítem a
tojást.
Egy liter tejfölhöz kell 10 db
tojás, 12 kanál cukor,
és jó keményre felverjük,
mint a piskótát.
Nem külön a sárgáját és külön a
fehérjét, hanem egyben.
Amikor a tojás is sűrű, összekeverjük
a kettőt és teszünk bele citromhéjat.
Nem szabad beletenni vaníliás
cukrot, mert attól barna lesz.
Ha a tészta megkelt, kicsit
megpaskoljuk,
zsírral megkenjük és elkezdjük
nyújtani.
Az asztalra tesszük a terítőt,
liszttel megszórjuk, hogy ne
ragadjon oda a tészta.
Amikor kinyújtottuk a tésztát,
beletöltjük a tölteléket,
egy kis olvasztott zsiradékot
teszünk bele,
összetekerjük és beletesszük
a tepsibe.
A tetejét megkenjük zsírral
és lehet sütni.
Az unokáim imádják, meg a
gyerekeim.
A vőm nem volt kelt tésztás soha,
de ha ezt megsütöm, ezt megeszi.
A múltkor egy tepsire valót sütöttem,
amit itt megettünk,
a többi elküldtem Pécsre,
a vőm elvitte Tamásiba
és elfogyasztották,
a lánynak nem hagytak otthon
egy morzsát sem.
- Elindult 2003 körül egy gondolat,
hogy mi lenne, ha a régi dolgokat
összegyűjtenék.
Azt kell mondjam a néprajzos
tapasztalatából,
hogy ahol kis települések vannak,
ott sokkal erősebben,
hagyomány tartóbban megmarad
a tárgyi világ is.
A tárgyi világ hogy marad meg?
A szekrények mélyén.
Félig elfelejtve, félig tudatosan
megőrizve.
Akik itt elindították ezt a
gondolatot,
a német kisebbségi önkormányzat,
és különösen kiemelném
Markesz Istvánt,
aki a maga szervező egyéniségével
és nyitottságával
el tudta érni azt, hogy 2003-ban
1500 tárgyat összegyűjtöttek.
A tárgyak önmagukért beszélnek,
a történetük kiolvasható.
Milyen tárgyak jöttek össze?
Összejött rengeteg viseleti darab,
háztartási textil,
takács szőttesek, varrottasok is,
kötött holmik is,
tehát ezer ága-boga a textil neműnek.
Ez a térség az úgynevezett
kék svábok viseleti övezete volt,
de meglepő, hogy egyfajta
kettősség látható.
Nem csak a kékfestő anyag használata,
hanem a fekete, döntően dominánsan
a sötétebb anyagok használata
figyelhető meg.
Harmonikus színvilág jellemzi
ezeket,
és természetesen életkort jelző
színek jegyében változott.
- Ez egy kelt gombóc.
Gőzgombócnak nevezzük,
savanyú káposztával, szalonnával.
Már a déd-öreganyám is ezt csinálta,
nagymamám is,
anyukámtól tanultam.
A család kedvenc étele.
Egytálétel, mindenki
nagyon szereti.
A szalonna szeleteket megsütöm,
vagy inkább párolom.
Kiszedem, a szalonna zsírjában
megpárolom a káposztát
kevés vízzel és piros paprikát
rakok rá.
Megcsinálom a kelt gombócot.
3 dl tejben egy kocka élesztőt
felfuttatok egy kanál cukorral.
Amikor felfutott, egy evőkanál
sót teszek bele,
kis langyos vizet hozzá és annyi
lisztet, amennyit felvesz,
körülbelül 80 dkg.
Abból tésztát készítek.
Felverem a tésztát
lángos szerű keménységűre,
majd kelni hagyjuk.
A káposztát kiszedjük az edényből,
a gombócokat kanállal beleszaggatom,
és a gombócok közé káposztát
teszek és szalonna darabokat.
Ami káposzta megmarad,
azt a tetejére teszem.
3 dl vizet töltök alá és nagyon
lassan főzzük,
hogy megkeljen és teljesen
átgőzölődjön a gombóc.
- Itt helyben, mint a
német kisebbségi önkormányzat
az egyik fő feladatunk,
hogy egy egész éves rendezvény
sorozatot szervezzünk,
ami a helyi hagyományokon alapul.
Ez a kisebbségi önkormányzat
feladata.
Ezen kívül a községi önkormányzat
is vállal rendezvények szervezését.
A ő részük főleg a gyereknap
megszervezése,
az idősek napja megszervezése,
és a kisebbségi önkormányzat
programja
a helyi hagyományos disznóvágás,
amit minden télen január végén,
illetve február második szombatján
rendezünk meg
és ugyanazon a napon tartjuk meg
a helyi borversenyt is,
ami most már negyedik éve
nagy sikert arat.
Úgy érzem, nagy eredményeket
értünk el,
a helyi borok minősége óriásit
javult azóta,
amióta ezt a programot megszervezzük.
A Hutzlkretje-t azért tartjuk ezen
a napon,
ez egy jelképes máglyagyújtás,
termékenységet fokozó
erőt jelent a tűz ereje
és egyben a telet is szeretnénk
ezzel elbúcsúzatni
és várnánk a jobb időt, hogy minél
több öröme legyen a gazdáknak
a szőlőkben és a szántóföldeken,
bő termésre számíthassanak.
Ez olyan ünnep, amely alkalom a
helyi lakosoknak,
hogy összejönnek és ünnepelnek,
ami igazából már nem való
böjti időszakban.
Ilyenkor összejövünk,
egy központi máglyát építünk
valahol a falu belterületén
és ott együtt énekelünk el helyi
szokás szerint egy éneket,
amit csak ez alkalomkor énekelünk.
Itt irányító szerepet tölt be mindig
a helyi asszonykórus,
akik a helyi hagyományápoló egyesület
tagjaiból álltak össze.
A gyerekek is besegítenek, nekik is
örömet okoz ez a rendezvény.
- Karácsony van január 6-ig,
ez a Vízkereszt,
a szent három király.
Vízkereszttől kezdve négy hétig
van a farsang.
Ez tart hamvazó szerdáig.
Régen farsangkor volt bál,
három napig.
Én is, mikor fiatal voltam,
jártam bálba abban az időben.
Akkor az volt a szokás, hogy
három napig volt bál:
farsang vasárnap, farsang hétfő
és farsang kedden.
Farsang kedden, a harmadik nap
csak éjfélig tartott a bál,
mert pontosan 12 órakor
megszólaltak a harangok.
Akkor bekövetkezett a böjt.
Szerdán szigorú böjt volt,
mint nagypénteken.
Hamvazó szerdán
senki nem evett húst,
de csütörtökön csak húst ettek,
ami megmaradt a három napról.
Ez volt a zsíros csütörtök.
Úgy nevezték régebben.
Lehet, hogy sokan nem tudják,
de engem érdekelt az ilyesmi.
Meg érdekel most is,
azért tudom.
Akkor csak a fánkok voltak.
Egyik vasárnap ezt sütöttek,
másik vasárnap a futafánk.
Így mindig volt valami,
a labda, a füles, vagy ilyenek.
Hogy hogy kapták ezek a nevüket,
azt nem tudom.
Barátfülnek mondják.
Fahéjas fánk.
Tálba teszem a porcukrot,
meg a sót,
az élesztőt meg kell keleszteni
egy kis tejben,
adunk hozzá 1 egész tojást
és 2 tojás sárgáját,
0,5 dl fehér bort, egy kis
zsírt és tejfölt,
és annyi lisztet, amennyit
felvesz.
Kidagasztom és kigyúrom,
felvágom, amilyen darabokra szeretem.
Négyzet alakúra vágom rádlival,
utána megsütöm.
Van egy tölcsér forma, amire lehet
rakni, cérnával kétszer áttekerni,
ami szorosan összetartja.
Berakjuk a forró zsírba úgy,
hogy ellepje és pirosra sütjük.
A cérnát letekerjük és szalvétára
tesszük, hogy beszívja a zsírt.
A kihűl, megtöltjük.
Most tejszínnel töltöttük meg.
Lehet pudingot főzni
és azzal megtölteni,
de lehet a pudingot a tejszínnel
összekeverni, az is nagyon finom.
Én tejszínnel szeretem
és a családom is.
A tetejét leszórjuk fahéjas
porcukorral, ez finom és mutatós is.
A hólabdát úgy készítjük, hogy
egy kis sót, egy kanál porcukrot,
1,5 dl tejet, 0,5 dl fehér bort,
2 tojás sárgáját, 1 tojás fehérjét,
tejfölt és annyi lisztet teszünk
egy tálba, amennyit felvesz.
Összegyúrjuk, kiborítjuk lisztezett
deszkára, majd kisodorjuk.
Rádlival felvágjuk szép nagy
darabokra,
hogy a labda forma tele legyen,
mikor belerakom.
Ha kis darabokat rakok bele,
akkor nem lesz gömbölyű.
Ezt a tésztát egy gömbölyű, szűrő
szerű lyukacsos formában készül.
Az alsó részbe rakjuk a tésztát,
ami fel van rádlizva csíkokra,
és összegöndörítjük.
Berakjuk a formába, becsukjuk
és kisütjük.
Ha megsült, hagyjuk kihűlni,
és elég vastagon megszórjuk
vaníliás porcukorral.
Akkor olyan, mint a
hólabda, szép fehér.
Schneeball a neve a hólabdának.
- Harmadik alkalommal szerveztük
meg a liptódi faluszüret
programunkat.
Az első közös szüret 2005-ben volt
egy helyben megrendezett tábor
keretében.
Részt vettek a helyi
gyerekek is.
Akkor született meg az első
falubor,
amit Pietas Cuvée-nek neveztünk el,
mivel az akkori tábor neve
Pietas tábor volt.
Tavaly ősszel palackoztuk le a
tavalyelőtti bort,
azaz a 2006-os termést.
A bor palackozásáig a helyi gyerekek
teljes mértékben részt vettek
a készítésben.
Lehet, hogy sokan azt hiszik, hogy
mi most egy süllyedő hajón ülünk.
Tettek erről már az 50-es években
annakidején.
Építésre nem volt lehetőség,
az itteni lakosság arra kényszerült,
hogy a közeli nagyobb településekre,
vagy a városokba költözzön,
de még mindig sokan maradtunk
ebben a faluban,
akik megpróbáljuk, hogy a léket
betömjük ezen a hajón
és újra felemelkedünk.
Azt látjuk, hogy ki lehet használni
ezeket a dolgokat,
ezek miatt megmaradtak jobban
a hagyományok.
...
Több
Földrajzi név:
Liptód

Személyek

09:21:51

Pfeiffer Tibor

09:23:37

Markesz István

09:24:08

Muk Ádám

09:25:23

Lantosné Dr. Imre Mária

09:27:45

Markesz Istvánné

09:34:32

Petrovics Ottó

09:36:19

Rozinger Józsefné

09:48:34

Müller Rudolfné

Kiemelt részek

09:21:40

Ízőrzők: Liptód

11:32:14

Ízőrzők