Ízőrzők - Szentgál
Gyártási év: 2007 | Adásnap: 2007. október 10.
Időpont: 14:56:57 | Időtartam: 00:31:04 | Forrás: Duna TV | ID: 511018
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 31 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: SzentgálEpizódcím: Szentgál
Műsorújság adatai: Magyar ismeretterjesztő film
A Bakony szívében fekvő Szentgál nemcsak szép templomairól, de ősi tiszafás természetvédelmi területéről is ismert. Lakói a gasztronómiában is őrzik hagyományaikat. Ételeik közül megismerhetjük a savanyú tojáslevest, a falatost, a káposztáslepényt és laktató, kiadós krumpli fogásokat is.
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Savanyú tojás - Nyelve leves - Falatos - Nyers krumplis nokedli - Káposztás lepény - Nudli - Töpörtyűs pogácsa
Teljes leirat:
- Szentgál a Bakony szívében,
a róla elnevezett
Szentgáli-medencében található.
Tizenhat kilométerre fekszik
Herendtől is, Ajkától is,
körülbelül félúton
a két város között.
Érdekes a falu története,
tényleg egy ősi, magyar falu.
1222-ben II. Andrástól kaptak
királyi vadászi kiváltságos jogokat
a község lakói,
ami nagyon nagy dolog volt
annakidején.
Később Károly Róbert még nemesi
kiváltsággal megtoldotta.
Ez annyit jelentett, hogy közvetlen
az udvar ítélkezhetett
a szentgáliak felett.
A szentgáliak ezeket a nemesi és
királyi vadászi kiváltságokat
1945-ig megtartották, majd utána
még hagyományaikban ápolták,
azonban ma már csak az emlékekben
léteznek.
Amire a községünkben büszkék vagyunk?
Községünk szülöttje Lőrincze Lajos
nyelvész professzor úr,
róla neveztük el az iskolát.
Most készült el egy nyolc tantermes
általános iskola.
Megemlíteném a tájházunkat.
A tájház valaha vitéz Tamás Gábor
bácsi tulajdona volt,
aki tíz évvel ezelőtt hunyt el.
Az első világháború után építette.
Egyébként mind a két világháborúban
részt vett.
Ebben a tájházban próbáltuk azokat
a népművészeti,
népi hagyományt megőrző
emlékeket összegyűjteni,
illetve azokat a jelentősebb,
és régi, vagy nagyon régi okmányokat,
irományokat összegyűjteni,
amelyek még rendelkezésünkre állnak
és érdemesek arra, hogy bemutassuk
az idelátogatóknak.
1857-ben Széchenyi felhívására
Szentgálon alakult meg az első
olvasó egylet az országban,
és az egylet épületét
- amely ma is áll és funkcionál -
közadakozásból építették meg
a szentgáliak.
Büszkék vagyunk az ősi tiszafásunkra,
hiszen Közép-Európa legnagyobb
összefüggő
és természetes formában létező,
tehát nem ültetett tiszafása ez.
Látogatható.
Településünk valaha Veszprém
megyében mindenképpen,
de a Dunántúl egyik legnagyobb
közigazgatási területű községei
közé tartozott.
Mintegy 34.300 kataszteri hold
területtel.
Mára ez 16 ezer kataszteri holdra
csökkent.
- A falutól délre voltak a birkák
legelői,
a falutól északra, az erdőkben
volt sok makk, ott a disznók voltak.
Gábor bácsi - akié ez a ház volt -
mesélte, hogy este szoktak főzni.
A kunyhó előtt tüzet raktak
és bográcsban főzték a levest,
vagy valami mást.
Az egyik embernek nem volt
tapasztalata a főzésben,
és sok sót tett a levesbe.
Elég pösze volt, és mondta, hogy
szok szót tettem a leveszbe.
Ezt elmesélte a társainak.
Ezek után elnevezték
Soksó Imrének.
Én is a tanyán születtem '25-ben.
Mindkét szülőm tősgyökeres
pásztor családból származott.
Nagyon sokat kellett dolgoznom,
mert mindig kevés pénzünk volt.
Ha volt egy kis pénzünk,
abból földet vettek,
mert mindenki a földhöz ragaszkodott,
hogy minél több legyen.
Én már 10-12 éves koromban otthon
maradtam, segítettem főzni,
meg az állatokat elláttam.
Kis pulykákat, kacsákat, libákat
keltettem meg neveltem.
Nagyon boldog voltam, amikor
egy csibe kibújt a tojásból.
Tanyán laktunk, '75-ben jöttünk be.
Ott születtem, ott is éltünk 1975-ig.
Ott nagyon sokszor csináltunk
savanyú tojást.
Sok tyúkunk volt, tojásunk is volt,
meg tejfölünk is.
Azt csináltuk, ha hazamentünk
a mezőről,
vagy otthon dolgoztunk és hamar
akartunk ebédet,
akkor megcsináltuk a savanyú tojást.
Rántást csináltunk, tettünk bele
pirospaprikát meg sót,
felengedtük és behabartuk tejföllel.
Ha nem volt otthon tejföl,
akkor behabartuk tejjel.
Beleütöttünk annyi tojást,
ahányan voltunk.
Aki szerette, ecetet is tett bele,
aki nem szerette, ecet nélkül
fogyasztotta.
Tartalmas, finom étel.
- 1338-ban már papja volt a falunak,
Bálint pap.
Meszlényi Antal írja, hogy
Veszprém után
Szentgál az egyik legjelentősebb
település abból a korból.
A templom második temploma
a szentgáli katolikusoknak,
ugyanis az első templomot a török
időben
a reformátusok vették birtokba azzal,
hogy reformátussá lett a település.
'74-ben elkezdődött és 1778-ban
be is fejeződött a templom építése.
A templom egyik képe - ami a mellék
oltárnál látható -
Szent István ábrázolja.
Bajzák József püspök
Bücher Ferenc veszprémi művészt
bízta meg a kép festésével.
A szentély freskóit Cymbal,
vagy egyik tanítványa festette.
A hajóban 1957-ben Károlyi Gyula
készítette a képeket.
A templom alapterülete 24 x 12 méter,
a Boldogságos Szűz születésének
tiszteletére szentelték.
- A nyelve leves egy igazi
bakonyi étel,
amit disznóvágás után készítenek
nyelvből, szívből, tüdőből.
A tüdőt, nyelvet felaprózzuk.
Sárgarépát, zöldséget, vöröshagymát,
borsot, babérlevelet,
sót teszünk bele.
Amikor ez puhára fő, vékony rántással
berántjuk.
A rántásban zsír és liszt van.
Halvány rózsaszínre pirítjuk,
paprikát teszünk bele és
beleöntjük a levesbe.
Nokedlit készítünk, amihez
kell tojás, olaj,
egy pici só és liszt.
Ezt nokedli állagúra keverem
és beleszaggatom a levesbe.
Ízlés szerint, van aki ecettel
szereti,
van ahol tejfölt is tesznek bele,
nálunk ez nem hagyomány.
- A szentgáli reformtus gyülekezetről
a legrégibb írásos híradás 1774-ből
való.
A Dunántúli Református Egyházkerület
kézirattárában
van egy rövidke bejegyzés,
amit szeretnék felolvasni.
Minthogy ez helyet felséges király
vadászi lakják, nemes helység.
Virágzó az eklézsia.
Az exercitium régi,
meghaladja ember emlékezetit,
találtanak benne in anno 1775
részünkről való lelkek, 1565.
Ez az írásos bejegyzés egyébként
nagyjából egykorú a templom
épületének az idejével is.
A templom épületét 1771-ben építették
az egykori római katolikus
templom helyén.
A torony 1774-ben készült el.
A szószék érdekessége ennek
a templomnak.
A szószék paraszt barokk stílusú,
ami nem jellemző a református
templomokra,
hiszen ezekben általában puritán
szószékeket látunk.
Valószínűleg nem ebbe a templomba
szánták,
hanem esetleg egy dunántúli
katolikus templomba,
de később mégis idekerült.
A korábbi padok közül megtalálható
az egyiknek az elő fala
a gyülekezeti teremben, ami nagyon
szépen kékre mázolt pad előfal,
ami a XIX. századból található.
Érdekessége a templomnak
és műértők szerint az egyik
legnagyobb értéke az oszlopsor.
Faragott kő oszlopsort látunk itt,
amelynek mostani színe
rozsdabarna, fekete,
korábban aranyozott festéssel
díszítették.
Itt-ott nyomokban az aranyozott
festés látható.
- A falatos olyan étel volt, amikor
kenyeret sütöttünk,
akkor sütöttünk falatost is.
Tepsibe raktuk.
Amikor a kenyér megsült és
kivettük,
akkor még vékonyabb fát bedobtunk
és a falatos megsült a kemencében.
Betakartuk abroszba és amikor
hazamentünk a mezőről,
akkor gyorsan tudtunk vele
készíteni ebédet.
Azért hívják falatosnak, mert amikor
kockára vágjuk, egy-egy falat.
Akkorára vágjuk, hogy egy falatban
bekapjuk. Nagyon finom.
A lisztet belerakjuk a tálba,
az élesztőt felfuttatjuk, amibe
1-2 kockacukrot teszünk,
és teszünk bele sót és összegyúrjuk.
Ha alaposan kidolgoztuk, ceruza
vastagságúra,
vagy egy kicsit vastagabbra sodorjuk
és körbetekerjük.
Belerakjuk a tepsibe és betesszük
a kemencébe,
ahol szép pirosra, ropogósra sül.
Amikor megsült, kockára vágjuk
forró sós vízzel leforrázzuk.
Egy lábasban zsírt forrósítunk,
beletesszük a leforrázott falatost,
megrázogatjuk, teszünk rá túrót,
vagy diót.
Amikor bármilyen tésztát gyúrtunk,
ami a kezünkön maradt, megliszteztük
és ledörzsöltük és odaadtuk
a tyúkoknak,
mert az volt a hiedelem, hogy akkor
korán lesz kotlósunk.
Karácsonyok nem volt szabad elmenni
a szomszédhoz a gazdasszonynak,
hanem egész nap otthon kellett ülni,
mert ha otthon ül, korán kotlanak
a tyúkok.
- A nyers krumplis nokedli
egy dunántúli eledel.
Sztrapacskának is nevezik.
Tálalják tejföllel,
savanyú káposztával,
túróval, tejföllel, de halvány
rózsaszínre pirított hagymával is.
Úgy készül, hogy a nyers krumplit
lereszeljük.
Sót, tojást és lisztet teszünk hozzá,
nokedli állagúra keverjük, és
forró vízbe kiszaggatjuk.
Megtisztítunk két-három fej
vöröshagymát
és halvány rózsaszínre pirítjuk.
Amikor kiszedjük a nokedlit,
a hagymával leöntjük.
Ezt a nagyanyáim idejében
készítettük nagyon sokat,
ez a szegény ember eledele,
és laktató.
A család minden tagja szereti.
- Savanyú Józsi volt errefelé a
leghíresebb betyár.
Bogár Imre, meg azok a betyárok
kujtorogtak az Alföldön, meg erre is.
Oroszlán Pali volt az utolsó betyár,
aki itt a környéken ügyködött.
Nem mindenki szerette a betyárokat,
mert örökké éhes népség volt.
Kunyhóban aludtak a juhászok, és ha
megjelentek a bátyárok,
és úgy köszöntek, hogy gyöngyvirágos
szép jó estét adjon Isten,
akkor bánkódtak a juhászok,
mert tudták, hogy egy birka bánja.
Kivendégelték őket, meg szivart is
kellett nekik vinni,
meg bort is szerezni hozzá.
- A káposztás lepény egy dunántúli
nemzeti eledel.
A családon belül és ismeretségben
mindenki nagyon szereti.
Ha egyszer rászánom magam,
nagyon sokat kell belőle sütni,
még a szomszédoknak is.
Úgy készül, hogy a krumplit
héjában megfőzzük,
krumplinyomón átnyomjuk és
egy kicsit hűlni hagyjuk.
Teszünk bele sót, zsírt, négy tojást
és körülbelül egy kiló lisztet.
A káposztát lereszeljük, megsózzuk
és amikor egy kicsit levet ereszt,
rózsaszínre pirítjuk.
A tésztát lisztezett gyúrótáblára
tesszük és kisodorjuk.
Rátesszük a káposztát és
összehajtjuk rétesszerűen.
Tepsibe tesszük, a tetejét
tejföllel megkenjük.
Felszeleteljük és forró sütőben
sütjük.
Azért jó felszeletelni, mert
mikor megsült nehezebb szeletelni.
Így közte is megsül a széle.
A tejföl azért kell rá, hogy
gyenge maradjon a teteje.
Amikor káposztást lepényt készítek,
akkor készítek krumplinudlit is
ugyanabból a tésztából.
A menyem nagyon szereti, ő azt
eszi szívesebben.
Kinyújtom a tésztát, csíkokra vágom,
felsodrom egy kicsit
és nudli formára szelem.
Ha van időm, kiformázom, kisodrom,
ha sokat csinálok, akkor csak szelem.
Kifőzöm, zsemlemorzsát pirítok.
Amikor kiszedem a nudlit a vízből,
egy kis zsírral meglocsolom
és ráteszem a zsemlemorzsát.
Tálaláskor fahéjas cukorral
meghintjük.
Van, aki mákkal is szereti,
ez ízlés dolga.
- 1951-ben születtem Kislődön.
Anyámék svábok voltak, apámék
szentgáli magyarok.
Faragott mind a két család.
Németországból nagyon komoly
tudást hoztak magukkal,
híres munkáik vannak az országban:
Bakonybélben, Pesten,
templomok, oltárok.
Négyéves koromban
kezdtem el faragni.
Hatodik osztályos koromban kerültem
a Herendy Porcelángyár képzőművész
szakkörébe.
Attól kezdve tudatosan
kezdtem dolgozni.
A Veszprém megyei múzeummal
már '64 óta szoros,
rendszeres kapcsolatunk van.
'76-77-ben kezdtem el tanítani
az Ajkai Gyerekek Házában
ajkai csoportot,
ahhoz kapcsolódott 2001-ben a
szentgáli Tiszafás,
az almádi Pannónia Kulturális
Központ faragó csoportja
és a Táltos művészeti iskola egy
évvel később indult Szentgálon.
Szentgálon a helyi bútorokon
a mai napig megmaradtak
a nagyon ősi díszítő elemek.
Én gyerekkoromban kezdtem faragni,
akkor még nem tudtam a jelentőségét,
később, mikor kutattam,
akkor jöttem rá,
hogy nagyon sok olyan motívumot
használnak,
amik az Árpád-kori sírokban,
például tarsolylemezeken,
fém tárgyakon, kerámiákon
megjelenik, és ugyanabban a formában.
Sőt bonyolultabb változataiban.
Ezeknek a virágoknak
mondanivalóik vannak.
Kifejezhetett hangulatot, érzelmet.
Két ugyanolyan fazonú széket
kifaragtak,
és ha egymással háttal tették
a bejárati ajtóval szemben az
az asztal mellé a két széket,
akkor a vendég látta, hogy
kedvesen fogadják,
jókor jött, nincs harag a családban,
szent a béke.
Megkínálták pálinkával, egy kis
borocskával,
leültek, beszélgettek egy-két órát,
egy kis harapnivalót kapott.
Ha például a két madár háttal állt
az asztalnál,
akkor a vendég látta, hogy vagy
a papa volt részeg,
vagy az állatokat felejtette el
megetetni.
Akkor a vendég látta, hogy
nemkívánatos személy.
Inkább csak beköszönt és el is
köszönt egyben.
A legkülönlegesebb a misejáró bot.
Sajnos eléggé elfelejtették és a
mai idősek is kevesen emlékeznek rá.
Ezelőtt öt-hat évvel még éltek olyan
emberek,
akiknek még volt a kezében az
apjuké, nagyapjuké.
Nagyon nagy becsben tartották,
ez státusz szimbólum volt.
Általában nemesi családok
birtokolták,
a szegény nép nemigen engedhette
meg magának.
Egy ilyen botnak az ára egy tehén,
vagy egy disznó ára volt,
általában azzal is fizették.
Ha pénzben, akkor 100 pengő volt
a háború előtt.
100 pengőért egy tehenet
lehetett kapni.
Ennek annyi volt a szerepe,
hogy büszkélkedjen vele.
Ezt nem használta járásra, a hossza
sem engedte meg általában.
Csak vitte a kezében.
Egy érdekesség: nagyon szigorúan
betartották Szentgálon,
hogy a templomba senki nem mehetett
bottal, csak a kántor.
Ezért a templom mellett volt egy
bottartó,
amire kiakasztották, míg bement.
Ha valaki azt ellopta, eltörte,
vagy kárt okozott benne,
az a legnagyobb sértés volt,
ami elképzelhető.
Ebből nagyon komoly verekedések
is voltak.
Néprajzkutatók a múlt században
leírtak egy ilyen esetet.
Ilyen szállóigék keltek szárnyra,
hogy eltörlek, mint Tót Jani az öreg
Gombás botját.
Ez egy megtörtént eset volt.
A család valamiért összezörrent
és így bosszulták meg,
hogy amíg a mise tartott,
eltörte a botot,
és ebből óriási perpatvar lett,
nagyon súlyos verekedés.
Haláleset lett a végén,
és apáról fiúra öröklődő harag.
A nevelt bot - nem biztos, hogy
szentgáli specialitás,
mert már találkoztam több helyen
az országban
régi eredetű nevelt bottal, de
Szentgálon különösképpen csinálták.
Ez is egy státuszszimbólum volt,
a misejáró botok nagy része
ebből készült.
A misejáró botnak volt egy olyan
sajátsága,
hogy a kígyó Szentgálon a szerencse
jelképe volt.
Olyan misejáró bot nem volt, amin
legalább egy kígyó ne lett volna.
Minél több kígyó volt rajta,
annál nagyobb szerencsét hozott.
Ezt csak nevelve tudták kialakítani.
Kivágták, szárították egy-két évig,
pácolták trágyalében, füstölték.
Voltak ilyen szokások is.
Nagyon tartós botok egyébként
és nagyon szép a fájuk.
A nevelt bot 1-2 évtől 18-20-25
évig is fejlődhet.
Ennél nem volt törvényszerű,
hogy az faragta ki, aki elkezdte
nevelni.
Lehet, hogy a fia, vagy az unokája.
Az ilyen nevelt botokból,
amit misejáró botként akar az ember
megfaragni,
minimum nyolc év nevelés
mindenképpen kell.
Furkósokat is neveltek.
Azt fegyvernek használták
a pásztorok.
Hogy minél hatékonyabb legyen,
a nyelét vagy csavartra növesztették,
vagy spirál faragást tettek bele.
Az azért volt jó, mert ha azzal
ütött,
meg tudta pörgetni a kezében
és sokkal veszélyesebb volt.
Sokkal veszélyesebb ütést tudott
rámérni a támadóra,
vagy a védekezőre, mint csak
simán a súlyánál fogva.
Sok esetben gúnyoló botnak,
csúfoló botnak is hívták.
Elment a bálba - Szentgálon elég
kevés bál volt verekedés nélkül -
ha más nem, ezzel provokálta ki
a verekedést.
Ezek mindig torz figurák voltak,
egyrészt, hogy dicsekedjen,
hogy neki ilyen van,
hogy hadd egye a fene, ha meglátja
jelszóval, és már az is ingerli,
a másik, hogy kifaragtatták olyanra,
ami hasonlít rá,
csúfondáros formára, és megmutogatta,
ezzel kiprovokálta a verekedést.
- A töpörtyűs pogácsa kicsit
költséges pogácsa,
ezért nem mindig készítettük,
csak ünnepélyesebb alkalomra.
Meg főleg disznóölés után,
amikor volt töpörtyű.
Az apró töpörtyű megmaradt a
zsírsütés után, akkor csináltuk.
Úgy készül, hogy 50 dkg lisztet
teszünk egy tálba,
teszünk bele sót, sütőport,
két tojást
és tejföllel összegyúrjuk és
20 dkg zsírral jól összedolgozzuk.
Elsodorjuk és akkor tesszük bele
a töpörtyűt
és háromszor-négyszer kisodorjuk.
Ha sokszor hajtogatjuk, annál
rétegesebb lesz.
Megkenjük tojássárgájával
és kisütjük.
A pogácsa napokig is eltartható.
Tálba tesszük, letakarjuk
konyharuhával, nem keményedik meg.
- Említettem, hogy Lőrincze Lajos
községünk szülöttje.
Lajos bácsinak van egy könyve,
aminek az a címe, hogy
Megnől az ember szíve.
Mi, szentgáli emberek is így
vagyunk:
ha a községünkre gondolunk,
vagy a községünkről nyilatkozhatunk,
akkor megnől a szívünk.
...
Több
Földrajzi név:
Szentgál (Veszprém)

Személyek

09:31:05

Tamás Károlyné

09:33:39

Kovács Mihály

09:35:08

Bodor Dezsőné

09:36:36

Marton Sándor

09:46:57

Szabó István

09:55:07

Vecsey Ferenc

Kiemelt részek

09:27:26

Ízőrzők: Szentgál

11:32:14

Ízőrzők