Roma magazin
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. augusztus 25.
Időpont: 12:32:56 | Időtartam: 00:26:11 | Forrás: M1 | ID: 1943610
Nava műfaj: nemzetiségi / kisebbségi műsor 26 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Roma magazin+-
Műsorújság szerinti cím: Roma magazin
Műsorújság adatai: Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (26 perc) A heti műsor feladatául tűzi ki a jogvédelmet, oktatást, és a szórakoztatás mellett a népcsoport pozitív értékeinek bemutatását is. A hazai legnagyobb kisebbség, a romák életét bemutató magazin műsor, mely a több mint 1000 kisebbségi önkormányzat és közel 100 civil szervezet kulturális és társadalmi helyzetét mutatja be. A hazai legnagyobb kisebbség, a romák életét bemutató magazinműsor.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Adás dátuma: 2014-08-25 12:33

- Tartalom:
Hajdú Eszter filmrendezőt kérdeztük új filmjéről, amely a roma gyilkosságok tárgyalássorozatát követte végig.
Üzenet - Hofher József jezsuita szerzetes gondolatai
Amit a nő kíván - Nótár Ilona könyvbemutatóján jártunk.
Bilari Legrand és Roby Lakatos közös koncertjából láthatnak egy rövid részletet.

- Szerzők és alkotók:
1. Barlay Tamás Főszerkesztő
2. Boda János Felvételvezető
3. Gerendai Ferenc Hangmérnök
4. Hídvégi Igor Rendező
5. Horváth Éva Felelős szerkesztő
6. Horváth Éva Szerkesztő
7. Kele Andor Operatőr
8. Kósa László Hangmérnök
9. Molnár Péter Operatőr
10. Nagy István Szerkesztő-riporter
11. Nagy István Műsorvezető
12. Pálosi Ervin Gyártásvezető
13. Rácz László Operatőr
14. Szénási József Szerkesztő-riporter
15. Vojtkó Zsolt Vágó

- Produkció közreműködői:
1. Für Anikó színésznő
2. Hajdú Eszter filmrendező
3. Hámori gabriella színésznő
4. Hofher József jezusita szerzetes
5. Nótár Ilona író
Teljes leirat:
(romául köszön)
- Köszöntöm a Roma magazin Nézőit!
A Nemzeti Választási Bizottság
október 12.-re tűzte ki a nemzetiségi
önkormányzati képviselőválasztást.
Műsorunk elején nézzék meg
a szavazással kapcsolatos
tájékoztatónkat!
Most pedig nézzük röviden,
mit ajánlunk Önöknek a
mai Roma magazinban!
- "A legnagyobb felelősségnek azt
éreztem, hogy minden perce
dokumentálva legyen ennek a pernek"
- meséli Hajdú Eszter filmrendező,
aki a romák ellen elkövetett
gyilkosságok tárgyalássorozatáról
készített dokumentumfilmet.
- Drámai volt mind a 167 nap.
Eleve az, hogy egy egészen kis
térben áldozatok és a feltételezett
elkövetők találkoznak úgy, hogy húsz
körülbelül centire állnak egymástól.
- Szinte már bántó őszinteséggel,
de humorral fűszerezve.
Saját megfogalmazása szerint
így a női lélek rejtelmeiről
Nótár Ilona, aki a nyár elején
mutatta be új novellás kötetét.
- Nagyon sok idő kellett ahhoz,
hogy az ember megtanuljon
halk lenni és megtanuljon hallani.
És megtanuljon ne csak nézni,
hanem látni. Én írom, valahol
mindegyikben megjelenek
én is természetesen. Nem is
tagadom és büszkén vállalom.
De a történetek nem rólam szólnak.
Hanem rólatok, az emberekről.
- Székesfehérváron lépett fel
nemrégiben a világ egyik
legnagyobb jazzgitárosának
tartott Biréli Lagrene.
A franciaországi szinto cigányzenész
koncertjén régi barátja,
Roby Lakatos is közreműködött.
- A romák elleni
sorozatgyilkosságot tárgyaló per
2011. tavaszán kezdődött,
és 2013. augusztus 6-án
az ítélet kihirdetésével ért véget.
A két és fél évig tartó per folyamán
Hajdú Eszter stábja volt az egyetlen,
amely a tárgyalások mindenapját
rögzítette. A Portugáliában élő
rendező a felvételekből megrázó
dokumentumfilmet készített.
Amely több nemzetközi
fesztiválon is díjat kapott.
(zene)
- Megdöbbentő volt, hogy ez
megtörtént, ha az ember
tisztában van azzal, hogy milyen
rasszizmus van Magyarországon,
és a régióban. Sőt egész Európában.
De azért amikor ilyen etnikai alapú
gyilkosságsorozat történik,
az megdöbbentő és megrázó.
Azon kívül pedig azt gondoltam,
hogy erről biztosan 120-an csinálnak
dokumentumfilmet. És mikor kiderült,
hogy nem, sőt senki,
akkor éreztem úgy, hogy haza kell
jönni. És tulajdonképpen ezért
jöttünk haza.
Forgattunk a tárgyalás megkezdése
előtt is, volt egy találkozó
a sértettek és a sértett ügyvédek
között. Meg talán egy-két otthonban
is. Otthonukban az áldozatok
családjainak. De a végén ezek
nem kerültek be a filmbe. Mert a film
végül gyakorlatilag 98 százalékban
a tárgyalóteremben zajlódik.
Tehát ott, azt tartalmazza a film.
De nagyon nehéz volt a forgatások
eleje, merthogy ugye összesen
167 nap volt. Három évig tartott
majdnem a forgatás,
és másfél éven keresztül
minden támogatás nélkül
forgattuk. Tehát az azt jelenti,
hogy heti három-négy napot
forgattunk önerőből.
(zene)
- Drámai volt mind a 167 nap.
Eleve az, hogy egy egészen kis
térben áldozatok és a feltételezett
elkövetők találkoznak úgy,
hogy körülbelül
húsz centire állnak egymástól.
Az elképesztő felkavaró. Tehát...
Mikor a gyerekét elvesztő anya,
és a feltételezett gyilkos egymástól
húsz centire áll,
és a vádlott kérdezhet folyamatosan,
kérdéseket az áldozat
hozzátartozóitól,
az megdöbbentő volt nekem.
Akikkel ilyen tragédia történik,
utána már bármi történhet,
és nagyon nehezen éri el
az ingerküszöbüket.
Másrészt a romák Magyarországon
hozzá vannak szokva,
hogy őket nem illeti meg
ugyanaz a bánásmód,
ugyanaz a kulturált viselkedés,
mint a többséget.
Tehát ők felháborodva sosem
voltak, hanem mindent csak
elfogadtak. De biztosan felkavaró
volt nekik, illetve tudom,
hogy felkavaró volt. De leginkább
az, hogy a vádlottakkal találkozniuk
kellett.
(zene)
- A roma áldozatokat képviselő roma
ügyvéd, dr. Csonka Árpád mondta,
hogy itt nem a vádlottak személye
a lényeg. Mert a cselekvők nem
ők voltak. Hanem áll mögöttük
társadalmi konszenzus,
ami felhatalmazta őket arra,
hogy ezt megtegyék.
Hát ugye ez a tárgyalás során
többször el is hangzott,
hogy vannak még kint emberek.
Ezt én nem tudom. Az biztos,
hogy a tárgyalássorozat folyamán
szélsőjobboldali szervezetek
sokszor képbe kerültek. És ugye
ezek léteznek. Az utcán vannak,
létező, valós szervezetek,
akiknek székházuk van.
Tehát ilyen szempontból
jogos a dolog,
de az, hogy itt közvetlen kapcsolat
vagy nem közvetlen kapcsolat,
ezt nem tudom. És énnekem...
Én nem egy tényfeltáró
típusú filmes vagyok.
Tehát engem nem is foglalkoztatott
ez különösebben. Hanem sokkal
inkább az, hogy mi az társadalmi
környezet, amiben létrejöhet egy
ilyen eseménysorozat.
(zene)
- A legnagyobb felelősségnek azt
éreztem, hogy dokumentálva
legyen minden perce ennek
a pernek. Tehát amikor már
századik napja ültem ott az
operatőrömmel a tárgyaláson
úgy, hogy senki nem volt
rajtunk kívül, akkor úgy éreztem,
hogy Úristen, ha mi nem lennénk itt,
akkor ez nem maradna meg a jövőnek,
és nem lehetne kutatni.
És egyáltalán.
Tehát azt éreztem a legnagyobb
felelősségnek, hogy ez dokumentálva
legyen. És szerencsére, meg kell
mondanom, hogy abban nagyon
nagy szerencsém volt, hogy
a tárgyalásnak az összes
szereplője akarta, hogy ez
dokumentálva legyen.
(zene)
- Igazából tartottam attól,
hogy... nem tudom,
mindentől tartottam. Tojásdobálástól
is, mindentől. És amikor volt
a budapesti vetítés, akkor egyrészt
a négyszáz fős moziban több,
mint ötszázan eljöttek.
És utána azonnal jelentkeztek
budapesti mozik, hogy vetíteni
akarják. És azóta is folyamatos.
Heti négyszer-ötször, napi kétszer
vetítik. És mennek rá az emberek.
- Minek köszönhető szerinted a
nemzetközi sikere ennek
az alkotásnak?
- Azt nem mondom,
hogy nem konkrétan a romákat
sújtó probléma, mert őket ez
mindenhol sújtja. De egyetemesen
is értelmezhető. Tehát bárhol,
ahol etnikai alapon, származása
miatt gyilkolnak embereket.
Ez egy értelmezhető ügy.
Én azt gondolom, ennek.
- Kérem kísérjék a vádlottakat
is a tárgyalóterembe.
- Nem igazán követte ezt a dolgot
egy olyan közfelháborodás,
amire sokan úgy vártunk volna.
- Ennek nyilván sok oka van.
Az egyik a felelősségnek a hárítása.
Mert nyilván ilyenkor mindenki,
akinek előítéletes, negatív
gondolatai vannak, érez valamifajta
bűntudatot. A másik pedig az,
ahogy a média tudósított
erről az ügyről. Az nagyban
hozzájárul ahhoz,
hogy a mai napig sincsen
egy tiszta emlékezés.
És vélemény erről az ügyről.
Ahogy végig figyeltem ezt
a tárgyalássorozatot és a
mentőknek, tűzoltóknak,
orvosoknak a munkáját.
Végig tanulmányoztam ezáltal,
hogy hogyan működtek
ők ezalatt az eset alatt.
És azt éreztem, hogy egy kicsit
mindenki benne volt ebben
az egész dologban. És nem akarattal.
Hanem onnantól kezdve, hogy egy
óvodában a hároméves gyerek
nem ül a cigány gyerek mellé,
merthogy előítélete van már
hároméves korában, mert ezt hozza
otthonról... Utána megjegyzéseket
tesz. Utána elkezdi gyanúsítgatni,
hogy lopott...
Annak ez a vége valahol.
Ez a vége.
És hogy ezért kell az embernek
nagyon vigyázni,
hogy mit mond, hogy mit gondol.
Nekem is, mindenkinek.
Mert hozzájárul ahhoz,
hogy a végén ez történhessen.
(zene)
- Kérem kísérjék a vádlottakat
is a tárgyalóterembe.
(zene)
- Be kell vallani, hogy azért itt
a többség rengeteg sebet ejtett
a cigányságon. Egyáltalán
nem mondanám, hogy
a magyar rasszistább lenne,
mint bármely más náció,
mert ezt is néha túllihegik.
De hogy van megkülönböztetés,
meg tehát megbélyegzés, azért
ezt sajnos ki kell mondani.
Akárhogy is... És még ha az
egyházon belül is,
sőt vannak még papok is,
akik rendkívül néha bántóan
tudnak megnyilvánulni.
Cigányok előtt a cigányokról.
Ez nekem roppantul fáj.
Ez Magyarország számára
egy nagy kihívás lesz.
Tehát társadalmilag is.
Hogy ezeknek az embereknek
mi valahogy megteremtsük
azt a környezetet,
hogy érezze, hogy ő otthon van,
boldogulni tud.
És teljes jogú tagja ennek
a társadalomnak.
- Amit a nő kíván!
Rendhagyó könyvbemutatón
találkozhatott a közönség
Nótár Ilona legújabb
novelláskötetével.
Amelyben az írónő cigány szemmel
mutatja be a női lélek rejtelmeit.
A tizenhat nő történetét
elmesélő könyvet neves
művészek tolmácsolásában mutatták
be, egész estét betöltő színházi
előadással, tánccal és drámajátékkal.
(zene)
- A fiú azonnal le akart ülni...
Menekülni szeretett volna.
A lány nem engedte. Levette
táskáját. A lehető legközelebb
lépett a sráchoz. Tudta, hogy
ez a legutolsó lehetősége
a győzelemre a nemek csatájában.
Vagy nagyot virít és diadalmas
győzelmet arat,
vagy csúfos lesz a veresége.
De meddig mehet el,
hogy egyértelmű legyen a küzdelem,
de ne vegyenek el többet tőle,
túl sokat. Most mernie kell!
Így határozott.
- A könyvedben olyanokat írtál le,
amit mondjuk szóban nem nagyon
mondanál ki?
- Ez egy nagyon jó kérdés.
Igen, a könyvemben olyan határokat
lépek át, amit az életemben
nem lépek át, igen.
- És miért?
- Azért, mert nekem van egy erkölcsi
értékrendem, és beleszülettem egy
családba, amit nagyon büszkén
és tisztességgel viselek.
Viszont nagyon érdekel a világ,
és nagyon érdekel a sokféleség.
Nagyon érdekelnek az emberek
és az ő történeteik.
És a legnagyobb tisztelettel,
a legnagyobb merészséggel,
és a legnagyobb határtalansággal
írhatok róla. És nekem ez
a legnagyobb adomány. Hát, ezért.
Hát hogyne használnám ki
ezt a varázspálcát, ha már nem lehet.
- Cigány nőként, cigány asszonyként
hogyan vélekedtek róla
a környezetedben,
hogy jaj, de jó, hogy ezeket leírtad?
- Szerinted miért vártam én
három évet a kiadással? Hát,
teljesen... Nagyon féltem,
hogy hogyan fognak reagálni.
Az első könyvemnél is nagyon féltem.
És sokkal jobb volt a reakció,
mint amit én vártam.
Én azt remélem, hogy a második
könyvemnél is így lesz.
Nem vagyok benne biztos. De remélem,
hogy fogják benne látni magukat.
És ha meglátják benne magukat,
és nem engem vetítenek ki,
akkor elfogadóak lesznek. Hiszen azt
fogják mondani, hogy ez rólam szól.
- Amikor reggel felébredtél,
fáradt volt a tekinteted,
és párnába dugtad a fejed.
Akkor éreztem először.
Megszerettelek. Csókollak, ringatlak,
csiklandozlak, tengernyi habjaimmal,
ne félj! Ne ijedj meg, szabad vagy!
Bármikor elmehetsz.
Css...
(gitárjáték)
- Hűtlenségetekkel
mocskossá tettetek,
és végül ellenem fordultatok,
de én óceán vagyok...!
A rosszindulat öl meg benneteket
s nem én. Csak a mocskos ár,
mely kiönt, árad... Rajtam csatáztok?
Hullámokat keltek, és habokat
hányok dühömben,
elnyellek titeket! De téged mégis...
Még így is... Elrejtelek.
A történetek onnan jönnek, ahol
az első bekezdésem szól.
Tolvaj vagyok, lopom a történeteket.
Ahová nézek, ahol járok és kelek,
nézem az embereket.
Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy
az ember megtanuljon halk lenni,
és megtanuljon hallani.
És megtanuljon ne csak nézni,
hanem látni. Mikor elkezdtem látni
az embereket, és ellopom a story-kat,
és közben felépülnek a karakterek.
És jönnek a történetek.
Úgyhogy így alakult. Én írom,
valahol mindegyikben megjelenek
én is természetesen. Nem is tagadom,
és büszkén vállalom.
De a történetek nem rólam szólnak,
hanem rólatok. Az emberekről.
- Nagyon furdalta a kíváncsiság,
mit kapirgálok a könyvemben.
Naplót vezetsz, ugye?
- tudakolt engem.
Nem - zártam le a kérdést,
igazi választ nem adva neki.
Egymás mellett aludtunk, de én
kontinensnyi távolságra utaztam tőle,
amikor csak tehettem.
Az ő történeteit is elloptam.
És míg ő beszélt,
én vagy fejben, vagy írásban
jegyzeteltem őt.
Ezt se osztottam meg vele,
most pedig kiírom őt.
Áruló egy emberfajzat vagyok!
- Én Szarvason, amikor általános
iskolába jártam, akkoriban nem így
hívták, de én integrált
osztályba jártam.
Nekem tíz roma osztálytársam volt.
És volt egy Margó nevű lány,
aki nekem nagyon jó barátnőm volt.
És erős temperamentumú lány volt.
És annyira jó ezeket így
visszahallani. Ezekből a szövegekből.
Szerintem nagyon szuper.
Nagyon jó mondani a szövegeket.
Azok a szövegek voltak vagy
hangzottak el,
amik színpadilag is alkalmazhatóak.
Mert a szépirodalom azért így
prózában egészen más,
mint ami helyzetet teremt. Hogyha
sokat húztunk is a szövegből,
és inkább az élesebb helyzetek
maradtak benne,
amik árulkodnak egy állapotról.
Szóval mindenféleképpen
egy figyelemfelkeltő pillanat.
Nagyra becsült
szélhámosok és lókötők!
(gitárjáték)
- Szóval... az úgy helyes, hogy
ha a férfi félrelép, szeretkezik.
De a nő, az örök nő, na és főleg
én legyek csak tisztességes,
és szende szűz. Nehogy az általad
alkotott kép megsérüljön általam.
Nektek szabad élni! Nekünk
csak szendén nézni?
Most őszintén!
Sértve érzed magad férfiúi
büszkeségedben,
ha egy nő arra vetemedik, hogy
úgy viselkedjék, mint ti általában?
És ez számotokra dicsőséges,
és a legtermészetesebb dolog.
Én lennék az, aki elcsavarja
minden férfiak fejét...?
Meg a tiéd? Nem. A tiéd?
- Fontos egy nőnek, hogy
az érzelmeit így kimutassa?
- Jól tette, de nem mindenáron,
meg nem mindig.
Tehát ő olyan módon tette, hogy ez
valami olyan speciális zamattal bír,
és hozzá az ő identitása és az
a temperamentum. Meg egyáltalán
az a zamat... És nem. Nem. Ő ezt
nagyon-nagyon szemérmesen tette.
Tehát az a fajta, hogy mondjam...
A lényeg mindig a sorok között van.
És ugye ezt már a Saint-Exupéry
is megmondta,
hogy igazán jól a
szívével lát az ember.
És az Ilona szerintem az,
aki a szívével lát.
És a sorok között aki tud olvasni,
ezek mögött a szemérmesen
kitárulkozó képek mögött
megérzi a lényeget.
És nekem pont ez tetszett benne,
hogy a nőiség eszenciájával
találkoztam ezekben az írásokban.
- Icának ebben megmutatkozik
a személyisége? Például a rövid
kis jelenetekből?
- Hogyne!
Mint a láva! Tényleg, mint
egy ilyen kirobbanó vulkán.
Tehát az a hihetetlen forró
érzelmesség,
és érzelemgazdaság. Ugyanakkor
az a finomság, okosság.
Egy különleges lény.
- Pakolni! Pakolni!
Mindjárt jönnek anyámék!
Majd hallhatjátok tőlük, hogy ilyen
retekben nem lehet élni!
Majd meglátjátok! Apám szeret,
és Isten kegyelme van rajta...
Helyre kell hozni az életem. Meg
akinek a családja nincs rendben,
az hogyan legyen szolgálja
egy egész nyájnak?
Húsz éve lelkész!
Én meg elég jó messze költöztem
tőle, hogy megmutassam,
hogyan kell igazából élni.
Később megtettem magamnak,
hogy nagyon jól megy a sorom,
és megtaláltam a helyem
az életben. Elhitték... elhitték?!
- Az a tűz, ami bennem lobog,
természetesen a könyveimben
is megjelenik. Hiszen én írom.
Abból írok, ami vagyok.
És mondom én az egyik barátomnak,
hogy nem voltam sok?
Kérdezem most. Mondja ő, hogy
"Ilona, te mindig sok vagy".
És ez így van jól.
- Kérhet a nő, és ki kapjon belőle?
Meg kellett védenie a becsületét,
kikérni a rágalmakat.
Túl sokat fektetett a tisztességének
a megóvásába egész életében,
mintsem hogy most becsületét
bemocskolni hagyja.
A tisztességet nem csupán
szavakkal védte,
hanem a tettekkel is.
Amiket nem követett el,
pedig sokszor... Jaj, de sokszor
megtehette volna.
- Leginkább tabudöntögetésről
van szó. És kimondja azt,
amit nagyon sokan nem mernek.
Hiszen nálunk romáknál
nagyon sokszor van az, hogy nem
merjük kimondani. És nem mondhatjuk
ki. Akár a szerelmi életünkről,
akár történetekről.
És az Ilona igazából mindenkinek
a kis történetéből elcsen egy-egy
pici részletet vagy
egy-egy történetet.
És tulajdonképpen beleírja
a könyvébe.
- Hacsak két percet adtál
magadból őszintén, elég volt,
hogy magamat beléd rejtsem el.
Már alig látlak... Várj!
Vigyél magaddal, várj!
Legalább a hangodat...
Css...
(gitárjáték)
- Köszönöm, hogy itt vagytok!
Köszönöm, hogy itt vagytok.
(taps, éljenzés)
- Székesfehérváron koncertezett
Biréli Lagrene.
Az elzászi mánus közösségben
született cigány jazz gitáros a műfaj
egyik világsztárja, aki ma is
Django Reinhardtot tartja
legnagyobb példaképének.
A művésszel készült zenés
riportunkat hamarosan bemutatjuk
itt, a Roma magazinban.
Mai műsorunk végén egy részletet
láthatnak a koncertből.
Amelyen Roby Lakatos is
közreműködött.
(zenélnek)
...
Több
Személy tárgyi tételként:
Nótár Ilona

Személyek

07:17:05

Hajdú Eszter, filmrendező

07:25:28

Hofher József, jezsuita szerzetes

07:27:55

Nótár Ilona, író

07:31:02

Hámori Gabriella, Jászai Mari-díjas színművész

07:32:49

Für Anikó, Jászai Mari-díjas színművész

07:34:23

Vidák Renáta

07:37:41

Biréli Lagréne, gitárművész

Kiemelt részek

29:02

Roma magazin [új]