Roma magazin
Gyártási év: 2014 | Adásnap: 2014. június 30.
Időpont: 05:59:04 | Időtartam: 00:26:05 | Forrás: M1 | ID: 1908528
Nava műfaj: nemzetiségi / kisebbségi műsor 26 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: Roma magazin+-
Műsorújság szerinti cím: Roma magazin
Műsorújság adatai: Feliratozva a Teletext 111. oldalán. (26 perc) A heti műsor feladatául tűzi ki a jogvédelmet, oktatást, és a szórakoztatás mellett a népcsoport pozitív értékeinek bemutatását is. A hazai legnagyobb kisebbség, a romák életét bemutató magazin műsor, mely a több mint 1000 kisebbségi önkormányzat és közel 100 civil szervezet kulturális és társadalmi helyzetét mutatja be. A hazai legnagyobb kisebbség, a romák életét bemutató magazinműsor.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Tartalom:
- tehetségkutató versenyt rendezett a Ráckevei Roma Nemzetiségi Önkormányzat;
- "Amit a nő kíván!" - Nótár Ilona könyvbemutatója;
- Példakép tábor Ráróspusztán;
- Herceg Dávid klip (Hiszek abban)

Szerzők és alkotók:
1. Boda János Felvételvezető
2. Bornyi Gábor Operatőr
3. Gerendai Ferenc Hangmérnök
4. Horváth Éva Felelős szerkesztő
5. Horváth Éva Szerkesztő
6. Lukin Ágnes Adásrendező
7. Molnár Péter Operatőr
8. Nagy István Műsorvezető
9. Nagy István Szerkesztő-riporter
10. Pálosi Ervin Gyártásvezető
11. Pokorny Antal Operatőr
12. Szénási József Szerkesztő-riporter
13. Vojtkó Zsolt Vágó

Produkció közreműködői:
1. Burik Anett koordinátor, Példakép Tábor
2. Für Anikó színművész
3. Kovács Gyula elnök, Ráckevei RNÖ
4. Nagyné Mákos Izolda táborvezető, Példakép Tábor
5. Nótár Ilona író
6. Rácz Tamásné önkéntes, Példakép Tábor
7. Raffael Gyula elnökhelyettes, MCF
Teljes leirat:
(romául köszön)
- Köszöntöm a Roma magazin Nézőit!
Műsorunk elején nézzük röviden,
mit ajánlunk Önöknek
a következő 26 percben!
- Tehetségkutató nap
a rasszizmus ellen.
A Ráckevei Roma Önkormányzat
a roma kultúra bemutatásával
küzd az előítéletek ellen.
- Amit a nő kíván.
Tizenhat teljesen különböző
nő őszinte vallomása magukról,
másokról, és főleg arról,
mit kívánnak igazán.
Nótár Ilona könyvbemutatóján jártunk.
- Példakép tábor Ráróspusztán.
Jó tanuló, jó magatartású
gyerekek táboroztatását
vállalták fel a szervezők idén
harmadik alkalommal.
- Műsorunk végén Herceg Dávid
Hiszek abban című
új klipjével búcsúzunk.
- Roma fiatalok számára hirdetett
tehetségkutató versenyt
a Ráckevei Roma Nemzetiségi
Önkormányzat.
A seregszemlére legtöbben
hagyományos cigánytáncokkal
készültek. A legjobb produkciókat
pedig a zsűri szavazatai alapján
díjazták a szervezők, akik a
rendezvénnyel az előítéletek
csökkentéséhez kívántak hozzájárulni.
(zene)
- Ezt olyan céllal szerveztem,
hogy szeretném megtalálni
azokat a roma fiatalokat, akik
a roma hagyományt még ma is
őriznék, de nincs, aki
foglalkozzon velük.
Azért terveztem úgy, hogy
roma fiatal tehetségkutató
hagyományőrző napot.
- Tehetségkutató nap
a rasszizmus ellen.
Tehát itt azért volt megszervezve,
hogy meglássák a nem romák,
hogy milyenek, milyen
tehetséges romák vannak.
És akkor hátha a megismerés által
megváltozik nekik a szemléletük.
- Milyen díjazás lesz a versenyen?
- Serleget csináltattam,
és egy érmét csináltattam.
És ajándékkosarakat. Amit majd úgy
adunk át, hogy az első díjas,
második díjas, harmadik
és lesz a különdíjas.
- És azt gondolom, hogy nagyon
sok tehetséges fiatal van.
Akikre én személy szerint nagyon
sokszor fel is néztem.
És... azt gondolom, hogy
megfogják találni a helyüket
ebben a világban. De...
de azt viszont külön hangsúlyoznám,
hogy nagyon nehéz érvényesülni
a mai fiatalságnak.
- Vannak kis óvodás gyerekek,
akik szépen táncolnak.
Szépen tudnak, tisztán beszélni
cigányul. Úgyhogy azért vannak
még olyan szülők, akik még
a hagyományt próbálják.
- Bízom benne, hogy azért még jönnek.
Tehát jönnek magyarok is,
és megtisztelnek majd bennünket.
Mert itt olyan tehetségek jönnek,
akiket én is hoztam,
a táncosokat, hogy hát
bárhol megállják a helyüket.
(zene)
- Innen a környékről azért jönnek.
Dabasról vannak,
Kiskunlacházáról ahogy látom, vannak.
Még Dömsödről várok,
meg még Lacházáról.
- Eleve az önkormányzati törvényben
benne van a roma hagyományápolás.
És nálunk ez hál' Istennek működik.
Majdnem minden településen
ez megmutatkozik.
A kézművességben megmutatkoznak,
főleg a táncban.
De ugyanúgy mellé lehet párosítani
a zenét is. A roma zenét,
a hagyományos zenét, a tamburákat.
- Az fontos, hogy a gyerekeknek
legyenek programok.
- Kell, hogy foglalkozzunk mi
legalább velük. Mi,
Cigány Kisebbségi Önkormányzatok.
Csak az az egy volt problémánk,
hogy az évi keretünk 225 ezer forint.
Szóval ha többet szeretnénk velük
foglalkozni, hát jó volna,
hogyha az állami támogatásunk
nem 225, hanem településenként
ahány élő cigány, legalább úgy
számolnák ki az összeget.
Hogy tudjunk velük foglalkozni.
Hogy lássák azt,
hogy vannak tehetséges roma,
fiatal gyerekek,
csak hát nincs aki foglalkozzon,
és nincs támogatónk.
- Ismerjük a magyar kultúrát,
ismerjük bármelyik nemzetiségnek
a kultúráját. De a mienkét
nem nagyon ismerik.
Mert nincs rá lehetőség,
hogy bemutassuk.
(zene)
- Amit a nő kíván. Egy különleges
könyvbemutatón jártunk,
ahol a kötet lapjairól tizenhat nő
őszinte vallomása elevenedett meg.
Nótár Ilona új könyvét egész estét
betöltő színházi előadással,
jazztánccal és drámajátékkal,
neves és elismert művészek
tolmácsolásában mutatták be.
(zene)
- A fiú azonnal le akart ülni...
Menekülni szeretett volna.
A lány nem engedte. Levette
táskáját. A lehető legközelebb
lépett a sráchoz. Tudta, hogy
ez a legutolsó lehetősége
a győzelemre a nemek csatájában.
Vagy nagyot virít és diadalmas
győzelmet arat,
vagy csúfos lesz a veresége.
De meddig mehet el,
hogy egyértelmű legyen a küzdelem,
de ne vegyenek el többet tőle,
túl sokat. Most mernie kell!
Így határozott.
- A könyvedben olyanokat írtál le,
amit mondjuk szóban nem nagyon
mondanál ki?
- Ez egy nagyon jó kérdés.
Igen, a könyvemben olyan határokat
lépek át, amit az életemben
nem lépek át, igen.
- És miért?
- Azért, mert nekem van egy erkölcsi
értékrendem, és beleszülettem egy
családba, amit nagyon büszkén
és tisztességgel viselek.
Viszont nagyon érdekel a világ,
és nagyon érdekel a sokféleség.
Nagyon érdekelnek az emberek
és az ő történeteik.
És a legnagyobb tisztelettel,
a legnagyobb merészséggel,
és a legnagyobb határtalansággal
írhatok róla. És nekem ez
a legnagyobb adomány. Hát, ezért.
Hát hogyne használnám ki
ezt a varázspálcát, ha már nem lehet.
- Cigány nőként, cigány asszonyként
hogyan vélekedtek róla
a környezetedben,
hogy jaj, de jó, hogy ezeket leírtad?
- Szerinted miért vártam én
három évet a kiadással? Hát,
teljesen... Nagyon féltem,
hogy hogyan fognak reagálni.
Az első könyvemnél is nagyon féltem.
És sokkal jobb volt a reakció,
mint amit én vártam.
Én azt remélem, hogy a második
könyvemnél is így lesz.
Nem vagyok benne biztos. De remélem,
hogy fogják benne látni magukat.
És ha meglátják benne magukat,
és nem engem vetítenek ki,
akkor elfogadóak lesznek. Hiszen azt
fogják mondani, hogy ez rólam szól.
- Amikor reggel felébredtél,
fáradt volt a tekinteted,
és párnába dugtad a fejed.
Akkor éreztem először.
Megszerettelek. Csókollak, ringatlak,
csiklandozlak, tengernyi habjaimmal,
ne félj! Ne ijedj meg, szabad vagy!
Bármikor elmehetsz.
Css...
(gitárjáték)
- Hűtlenségetekkel
mocskossá tettetek,
és végül ellenem fordultatok,
de én óceán vagyok...!
A rosszindulat öl meg benneteket
s nem én. Csak a mocskos ár,
mely kiönt, árad... Rajtam csatáztok?
Hullámokat keltek, és habokat
hányok dühömben,
elnyellek titeket! De téged mégis...
Még így is... Elrejtelek.
A történetek onnan jönnek, ahol
az első bekezdésem szól.
Tolvaj vagyok, lopom a történeteket.
Ahová nézek, ahol járok és kelek,
nézem az embereket.
Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy
az ember megtanuljon halk lenni,
és megtanuljon hallani.
És megtanuljon ne csak nézni,
hanem látni. Mikor elkezdtem látni
az embereket, és ellopom a story-kat,
és közben felépülnek a karakterek.
És jönnek a történetek.
Úgyhogy így alakult. Én írom,
valahol mindegyikben megjelenek
én is természetesen. Nem is tagadom,
és büszkén vállalom.
De a történetek nem rólam szólnak,
hanem rólatok. Az emberekről.
- Nagyon furdalta a kíváncsiság,
mit kapirgálok a könyvemben.
Naplót vezetsz, ugye?
- tudakolt engem.
Nem - zártam le a kérdést,
igazi választ nem adva neki.
Egymás mellett aludtunk, de én
kontinensnyi távolságra utaztam tőle,
amikor csak tehettem.
Az ő történeteit is elloptam.
És míg ő beszélt,
én vagy fejben, vagy írásban
jegyzeteltem őt.
Ezt se osztottam meg vele,
most pedig kiírom őt.
Áruló egy emberfajzat vagyok!
- Én Szarvason, amikor általános
iskolába jártam, akkoriban nem így
hívták, de én integrált
osztályba jártam.
Nekem tíz roma osztálytársam volt.
És volt egy Margó nevű lány,
aki nekem nagyon jó barátnőm volt.
És erős temperamentumú lány volt.
És annyira jó ezeket így
visszahallani. Ezekből a szövegekből.
Szerintem nagyon szuper.
Nagyon jó mondani a szövegeket.
Azok a szövegek voltak vagy
hangzottak el,
amik színpadilag is alkalmazhatóak.
Mert a szépirodalom azért így
prózában egészen más,
mint ami helyzetet teremt. Hogyha
sokat húztunk is a szövegből,
és inkább az élesebb helyzetek
maradtak benne,
amik árulkodnak egy állapotról.
Szóval mindenféleképpen
egy figyelemfelkeltő pillanat.
Nagyra becsült
szélhámosok és lókötők!
(gitárjáték)
- Szóval... az úgy helyes, hogy
ha a férfi félrelép, szeretkezik.
De a nő, az örök nő, na és főleg
én legyek csak tisztességes,
és szende szűz. Nehogy az általad
alkotott kép megsérüljön általam.
Nektek szabad élni! Nekünk
csak szendén nézni?
Most őszintén!
Sértve érzed magad férfiúi
büszkeségedben,
ha egy nő arra vetemedik, hogy
úgy viselkedjék, mint ti általában?
És ez számotokra dicsőséges,
és a legtermészetesebb dolog.
Én lennék az, aki elcsavarja
minden férfiak fejét...?
Meg a tiéd? Nem. A tiéd?
- Fontos egy nőnek, hogy
az érzelmeit így kimutassa?
- Jól tette, de nem mindenáron,
meg nem mindig.
Tehát ő olyan módon tette, hogy ez
valami olyan speciális zamattal bír,
és hozzá az ő identitása és az
a temperamentum. Meg egyáltalán
az a zamat... És nem. Nem. Ő ezt
nagyon-nagyon szemérmesen tette.
Tehát az a fajta, hogy mondjam...
A lényeg mindig a sorok között van.
És ugye ezt már a Saint-Exupéry
is megmondta,
hogy igazán jól a
szívével lát az ember.
És az Ilona szerintem az,
aki a szívével lát.
És a sorok között aki tud olvasni,
ezek mögött a szemérmesen
kitárulkozó képek mögött
megérzi a lényeget.
És nekem pont ez tetszett benne,
hogy a nőiség eszenciájával
találkoztam ezekben az írásokban.
- Icának ebben megmutatkozik
a személyisége? Például a rövid
kis jelenetekből?
- Hogyne!
Mint a láva! Tényleg, mint
egy ilyen kirobbanó vulkán.
Tehát az a hihetetlen forró
érzelmesség,
és érzelemgazdaság. Ugyanakkor
az a finomság, okosság.
Egy különleges lény.
- Pakolni! Pakolni!
Mindjárt jönnek anyámék!
Majd hallhatjátok tőlük, hogy ilyen
retekben nem lehet élni!
Majd meglátjátok! Apám szeret,
és Isten kegyelme van rajta...
Helyre kell hozni az életem. Meg
akinek a családja nincs rendben,
az hogyan legyen szolgálja
egy egész nyájnak?
Húsz éve lelkész!
Én meg elég jó messze költöztem
tőle, hogy megmutassam,
hogyan kell igazából élni.
Később megtettem magamnak,
hogy nagyon jól megy a sorom,
és megtaláltam a helyem
az életben. Elhitték... elhitték?!
- Az a tűz, ami bennem lobog,
természetesen a könyveimben
is megjelenik. Hiszen én írom.
Abból írok, ami vagyok.
És mondom én az egyik barátomnak,
hogy nem voltam sok?
Kérdezem most. Mondja ő, hogy
"Ilona, te mindig sok vagy".
És ez így van jól.
- Kérhet a nő, és ki kapjon belőle?
Meg kellett védenie a becsületét,
kikérni a rágalmakat.
Túl sokat fektetett a tisztességének
a megóvásába egész életében,
mintsem hogy most becsületét
bemocskolni hagyja.
A tisztességet nem csupán
szavakkal védte,
hanem a tettekkel is.
Amiket nem követett el,
pedig sokszor... Jaj, de sokszor
megtehette volna.
- Leginkább tabudöntögetésről
van szó. És kimondja azt,
amit nagyon sokan nem mernek.
Hiszen nálunk romáknál
nagyon sokszor van az, hogy nem
merjük kimondani. És nem mondhatjuk
ki. Akár a szerelmi életünkről,
akár történetekről.
És az Ilona igazából mindenkinek
a kis történetéből elcsen egy-egy
pici részletet vagy
egy-egy történetet.
És tulajdonképpen beleírja
a könyvébe.
- Hacsak két percet adtál
magadból őszintén, elég volt,
hogy magamat beléd rejtsem el.
Már alig látlak... Várj!
Vigyél magaddal, várj!
Legalább a hangodat...
Css...
(gitárjáték)
- Köszönöm, hogy itt vagytok!
Köszönöm, hogy itt vagytok.
(taps, éljenzés)
- Harmadik alkalommal rendezték
meg a Példakép tábort,
a Nógrád megyei Ráróspusztán.
A színes programok mellett
különböző területeken dolgozó
példaképeket is meghívtak a táborba.
Ahol olyan jól tanuló gyerekek
nyaralhattak, akik maguk is
példaképek lehetnek társaik előtt.
(zene)
- Két évvel ezelőtt Nógrád megye
országgyűlési képviselője,
Dr. Nagy Andor segíteni szeretett
volna az itt élőknek.
És azt az ötletet találta ki,
hogy szervezzünk egy tábort
a gyerekeknek. Ezzel segítjük
a szülőket és a gyerekeket is.
- Az idei táborunk fővédnöke
Balogh Zoltán miniszter úr.
Nyolcvanan vagyunk, 8-12 éves
gyerekeket vártunk,
és hívtunk ebbe a táborba.
És annyit szóltunk bele,
hogy a gyerekek példaképként
jó tanuló, jó magatartású.
Az, aki az éves munkájához,
önmagához viszonyítva
megérdemli azt a lehetőséget,
hogy táborozzon.
Akiknek kell az a megerősítés,
hogy érdemes tanulni.
Érdemes dolgozni, és igenis lássák,
hogy ennek lesz és van eredménye.
És lehetőséget adnak,
hogy továbblépjenek.
- Harmadik éve veszünk részt
ebben a Példakép táborban.
Vannak köztük olyan gyerekek,
akiket már sikerült elhoznom
harmadjára. Vannak köztük újak.
Egyébként Endrefalváról érkeztünk.
És sajnos mindenki anyagi
problémákkal küszködik.
És nem adódik minden gyereknek, hogy
eljuthassanak akár a legszolidabb
táborba is. Úgy, hogy
a szülők ezt megfinanszírozzák.
(zene, gyerekzsivaj)
- Ez egy probléma. Probléma az,
hogy a gyerekek nem tudnak
elmenni nyaralni. Nem tudnak
kikapcsolni. Nem tudnak üdülni.
Ezt a problémát meg kell oldani.
Mi nemcsak a nyaralásra és az
üdülésre fektetjük természetesen
a hangsúlyt, hanem arra is,
hogy szórakozva tanuljanak.
- Az idei táborunkat a szakmákra
építettük fel. Tehát a szakmákra
vonatkozólag szerveztünk programokat.
A tábornak minden egyes
mozzanatát úgy építjük fel,
hogy játékos formában,
az ő értelmi képességeiknek
megfelelően,
de sikerrel tudjanak végezni.
- Gyerekek, elmesélitek,
hogy mit csináltok éppen?
- Mi leszel, ha nagy leszel?
- És mit kell csinálni?
- Az újságból ki kell vágni
ilyen formákat,
és ezt kell a papírra rátenni.
- Te mit fogsz rátenni?
- Én ilyen tűzoltót, meg énekest.
- Hát én szakács akartam lenni,
de nem találtam olyan képeket.
- Te sebész?
És van olyan kép?
- Még nincsen.
- A gyerekek nagyon élvezik
az itt töltött időt. Tanulnak,
és azt látom, hogy amikor elmennek
innen, akkor ugyanazt,
amit itt kapnak, hasznosítják otthon.
- Mindig a gyerekek emlegetik.
Nincs olyan nap,
mert én köztük vagyok, köztük élek,
tartom a roma gyerekekkel,
a családokkal a kapcsolatot.
És mindig, mindig felhozódik
valahogy a tábor, hogy milyen jó
volt a Példakép táborban.
Zsuzsa néni, mint csináltunk,
de jó lenne megint, mikor megyünk.
Lesz még? Várják.
- Én most vagyok harmadszorra itt.
- Én pedig másodszorra.
Én Endrefalváról érkeztem és
most mentem át hatodikba.
- Én is Endrefalváról érkeztem,
és én is most mentem át ötödikbe.
- Mi a kedvenc tantárgyatok?
- Hát nekem a rajz és a történelem.
- Neked?
- Nekem a rajz, az ének és a magyar.
- Érdemes jól tanulni?
- Igen.
- Igen.
- Miért?
- Hát mert azzal okosabbak is
lehetünk és bármit elérhetünk vele.
(zene)
- Hát énnekem itt a feladatom
jobban az, hogy itt a kulturális
részét viszem a gyerekekkel.
A roma táncot, meséket,
foglalkozásokat. És egyéb
munkákban is részt veszek.
Segítek itt a vezetőknek.
És bármilyen munkában,
vacsora előkészületben, fürdésben.
Ha valaki egy kicsit elszontyolodik,
pityereg, akkor vigasztalásban.
Mindenben részt veszek egyébként.
Azért vagyunk itt.
- Csak a támogatói héttérnek
köszönhető a tábor,
és erre büszkék is vagyunk,
hogy széleskörű támogatói
csapatunk van. És folyamatosan
bővülő hál' Istennek.
Ha a periférián élő emberekről
és gyerekekről beszélünk,
akkor az emberek hajlamosak,
vagy a társadalom hajlamos
úgy kirekeszteni. Akik itt vannak
gyerekek, akikkel foglalkozunk,
mi mindig a vendégeinket
meginvitáljuk,
hogy jöjjenek el, nézzék meg.
És én úgy gondolom,
hogy aki ezt eljön és látja,
az megfogja találni azt a szikrát,
amit mi, hogy ők ugyanolyan emberek,
mint mi vagyunk.
Tehát, hogy ugyanúgy a társadalom
tagjai, és az esélyek ugyanúgy
megvannak. Csak legfeljebb
hátrébbról indultak.
- Az első táborba hátrányos
helyzetű gyerekeket vártunk.
Roma, de nem kizárólag roma
származásúakat.
A feltétel az volt, hogy legalább
4,2-es átlagúk legyen.
Tehát jó tanuló gyerekeket.
Olyat akartunk idehozni,
aki tud és akar is tanulni.
Ez a harmadik táborunk. Fő
támogatónk a Hanns-Seidel-Alapítvány.
Továbbá látható, hogy milyen
nagy támogatása van a tábornak.
És további támogatókat is szeretnénk
azért, hogy ezt a nemes cselekedetet
tovább tudjuk folytatni.
- Az lesz a feladatunk, hogy nagyon
kell vigyázni erre a lufira,
hogy ne essen le a földre...
Futás!
Föl, ez az! Nagyon jó!
Ez az! Közösen!
Kézzel! Nem szakad el a kéz!
- Szoktunk csinálni feladatokat.
Most is csináltunk ilyen
névjegykártyákat...
Gyöngyöt fűztűnk, akkor kőket
festettünk ki, mintákat...
- Van, amikor lehet játszani.
Kézműveskedtünk is sokat.
Csináltunk díszeket, hogy majd
feltudjuk díszíteni a faházakat is.
Sokat beszélgettünk,
hogy mik lesznek itt.
- Akik először vannak itt,
azok erősödnek.
Önbizalmat nyernek.
Jobban kinyílnak a gyerekek.
Talán, sőt biztos vagyok benne,
hogy felszabadultabbak lesznek
a gyerekek. Barátkoznak.
És ugye itt, ahogy folynak a műsorok,
érkeznek példaképek.
Sok gyereket inspirál.
- Ez a szó, hogy példakép, ez
nekünk és a gyerekek számára is
értéket jelent. Hiszen azért,
hogy a gyerekekből később,
mikor felnőtté válnak a társadalom
számára hasznos fiatalt nevelhessünk.
- Amit én még nagyon szeretnék
elmondani, aminek nagyon örülök,
hogy nincs az, hogy bőrszín
alapján megítélve legyen itt valaki.
Ennek nagyon, de nagyon örülök.
Mindenki egyforma, egységes.
Nem húzódzkodnak a gyerekek,
nagyon szépen leülnek egymás
mellé. Ha valaki sír, odaszaladnak,
babusgassák egymást.
Ez nagyon sokat számít.
- Szerintem a tábor legfontosabb
üzenete az, hogy senkinek nem
szabad feladni. És mindig törekedni
kell arra, hogy előre nézzünk,
és előre menjünk.
(zene)
- Műsorunk végén Herceg Dávid
videoklipjével búcsúzunk.
Felhívom Nézőink figyelmét,
hogy a jövő héten hétfőn már
ismét kora délután jelentkezünk,
12 óra 55 perckor itt az M1-en.
Megköszönöm figyelmüket!
(romául elköszön)
Viszontlátásra!
(zene)
(ének) - "Nézd, milyen kék,
olyan szép...
Ahogy játszik fent az éj...
Ha tehetném,
elérném, igen, szétszórnám a fényt...
- Úáú...
- Keresem a jót... Elfeledem azt,
mi volt...
- Úáú...
- Ha benned van a volt,
a dalom feszültséget olt...
Hiszek abban, hogy egy
nap talán, rám talál,
miről álmodtál... Hiszek abban,
hogy egy felhő szál,
esőcseppenként talál majd rám...
Rád talál, miről álmodtál...
Esőcseppenként talál majd rám...
Hé! Hová mész, maradj még,
csak egy dalt dúdol a szél...
Mosolyt kér, hogy vidám légy...
Gyere kérlek, állj mellém...
- Úáú...
- Keresem a jót...
Elfeledem azt, mi volt...
- Úáú...
- Ha benned van a volt,
a dalom feszültséget olt...
Hiszek abban, hogy egy
nap talán, rám talál,
miről álmodtál... Hiszek abban,
hogy egy felhő szál,
esőcseppenként talál majd rám...
Rád talál, miről álmodtál...
Esőcseppenként talál majd rám...
Szállj, szabadon szállj,
hisz' neked ez jár... mint a madár.
Csak úgy szállj, szabadon szállj,
mert neked ez jár...
Hiszek abban, hogy egy
nap talán, rám talál,
miről álmodtál... Hiszek abban,
hogy egy felhő szál,
esőcseppenként talál majd rám..."
...
Több
Földrajzi név:
Ráckeve

Személyek

36:18

Kovács Gyula, elnök, RNÖ, Ráckeve

36:35

Raffael Gyula, országos elnökhelyettes, MCF

37:08

Horváth Alby, énekes

41:15

Nótár Ilona, író

44:23

Hámori Gabriella, Jászai Mari-díjas színművész

45:52

Für Anikó, Jászai Mari-díjas színművész

48:05

Vidák Renáta

49:37

Burik Anett, koordinátor, Példakép tábor

50:05

Nagyné Mákos Izolda, táborvezető, Példakép tábor

50:25

Rácz Tamásné, önkéntes, Példakép tábor; elnök, RNÖ, Endrefalva

Kiemelt részek

29:02

Roma magazin [új]