Ász
Adásnap: 2014. április 26.
Időpont: 10:44:17 | Időtartam: 01:00:05 | Forrás: M3 Anno | ID: 1858386
60 perc
Címek Műsorújság szerinti cím: Ász
Műsorújság adatai: (6) 1989 Szentendre A szentendrei Skanzenből jelentkezik az Ász, ahol a város fiataljai mutatják meg tehetségüket. Főszereplők: Rózsaszín Bombázók
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás: 1989-09-16
Műsorcím: Ász
Alcím: 8. rész Szentendre
Eredeti gyártási év: 1989

Tartalom:
Geszti Péter a szentendrei Skanzenből köszönti a nézőket. Bemutatkoznak a korabeli kézműves szakmák (papírmerítés, hangszerkészítés, fonás, szövés, korongozás, kenyérsütés). Első Ász jelölt Németh Zoltán, ejtőernyős, akivel Geszti Péter készít riportot (légifelvételek)./Ász jelölt: Bori Attila, motorversenyző/Koncz Gábor az adás díszvendége/ Ász jelölt: Gernstrenkorn András, barlangász/ Ász jelölt: Honici Zoltán, szobafestő-mázoló és zeneszerző egy személyben, Akiért a harang szól c. saját szerzeményét adja elő /Nagy Csaba, vadász, de vadászgörénnyel vadászik/Füredi András, gimnazista-vállalkozó, videózással foglalkozik/ Szobi András, Tóth András - autóroncsokból ép autót építenek / Az Ász nyertese: Gernsternkorn András.Iker

Szerzők és alkotók:
1. Ambrusán János, Műszaki vezető
2. Balázs Imre, Felvételvezető
3. Devecseri László, Fővilágosító
4. Dobos Menyhért, Képmérnök
5. Fehér Gábor, Kameramann
6. Fekete Lajos, Képvágó
7. Füredi Vilmos, Operatőr
8. Füredi Vilmos, Társrendező
9. Geszti Péter, Riporter
10. Geszti Péter, Műsorvezető
11. Gregorich András, Forgatókönyvíró
12. Iker Noémi, Vágó
13. Keczeli Zsuzsa, Zenei szerkesztő
14. Nagy Sándor, Díszlettervező
15. Rátai János, Szerkesztő
16. Szita Tamás, Kameramann
17. Tóth István, Gyártásvezető
18. Vadkerty Tibor, Rendező
19. Varga Zsuzsa, Kameramann

Produkció előadóművészei:
Rózsaszín Bombázók

Produkció közreműködői:
1. Bori Attila, Ász jelölt
2. Füredi András, Ász jelölt
3. Gernstrenkorn András, Ász jelölt
4. Koncz Gábor
5. Nagy Csaba, Ász jelölt
6. Németh Zoltán, Ász jelölt
7. Szobi András, Ász jelölt
8. Tóth András, Ász jelölt
Teljes leirat:
Sziasztok!
- Sziasztok!
- Írjatok!
de hát végül is tényleg itt van
az Ász és itt van az ősz is.
Talán ezért vagyunk egy kicsit
kevesebben itt ma, Szentendrén.
Két hónapos szünet után innen
jelentkezünk a szentendrei Skanzenból
Fölhívták a figyelmemet, hogy ez
a helytelen név. A helyes neve:
a Szabadtéri Természetrajzi Múzeum.
Itt is azon a részen állunk, ahol a
Felső-Tisza-vidéki tájegységet
mutatják be.
Azért választottuk ezt a helyszínt,
mert Szentendre öregdiákjai is
itt szoktak adni egymásnak
találkozót minden évben.
És ha már eljöttünk ide,
alkalmazkodtunk a hely szelleméhez.
Ma a népművészeti
iparmestereket kértük meg arra,
hogy készítsenek
ajándékokat a leendő Ásznak,
vagyis annak a
középiskolásnak, aki itt ma
valamiben, valahogyan a legjobb lesz.
Nézzük meg, hogy mi
is készül, gyorsan.
Itt a papírgyártás ősi technikáját
látjuk, a papírmerítést,
amelyet a mester végez itt, most
már nagyon serényen, órák óta.
Érdemes ezt megnyerni, ugyanis
7-800 évig is eláll állítólag
az ilyen módon készített papír.
Itt pedig hangszerkészítés folyik,
okarinának hívják.
Milyen is a hangja?
(zene)
- Hát ilyen a hangja. A csuhénak
nincsen hangja, mert ezt fonják.
Viszont a tárgyakat, azt hiszem,
érdemes lesz hazavinni,
kis tálkák, fali díszek fonódnak itt.
Ott pedig már szövődményes
ajándékok készülnek.
A gyönyörű szép paraszti
iparművészeti, hogy is mondjam,
szövőszéken gyönyörű szép tarisznyák
készülnek, szőnyegek az Ász számára.
És itt, még arrébb egy kicsivel,
a korongon már alakulnak a
gyönyörű szép mázas edények.
Itt van például egy, máris
bele van írva, hogy Ász,
itt pedig a frissiben
alakuló edények készülnek.
És egy picit arrébb
már köpülik a vajat
és készül a friss kenyér.
És a kenyérrel kapcsolatos
még egy ajándék,
az itt található Vámosorosziból
származó, nagyon szép
szárazmalomban máris
őrlik a friss lisztet,
egy egész zsák lisztet,
a mai Ász számára.
Hogy ki lesz az Ász, azt a
következő adásunk helyszínén,
Békéscsabán már várakozó
diák zsűri fogja eldönteni,
akik két lányból és
három fiúból állnak.
Azért fontos, hogy most
két lány is van közöttük,
mert a sors úgy hozta, hogy a mai
adásban csak fiúk fognak bemutatkozni
Ász-jelöltként.
Három iskolából, nyolcan.
Ismerkedjünk meg máris az
elsővel, Német Zoltánnal.
Aki 16 éves kora
ellenére, edzője szerint,
máris olyan haladást mutatott
az ejtőernyőzésben, mint kevesen.
- Mondd, van ennek a dolognak,
amit csináltok,
(zene)
végül is ennek az ejtőernyőzésnek
valami gyakorlati haszna?
Vagy ez csak olyan, hogy
látjuk a háborús filmeken,
hogy most akkor le lehet az
ellenséges vonalak mögé ereszkedni.
- Gyakorlati haszna most
már egyre inkább nem lesz,
mert ilyen változtatások
vannak a seregben.
Tehát az ejtőernyőzés
az támadó haderő.
Egyre inkább a védelmet
akarják előtérbe hozni
és ezért az ejtőernyőzésnek a
katonaságban nincs nagy jövője.
Ez csak szórakozás.
- Mennyi ideig tart, amíg
összehajtasz egy ilyen ejtőernyőt?
Most, így kezdőként, vagy újoncként.
- Körülbelül olyan fél óra.
- És mennyi időbe telik egy
profinak, amíg megcsinálja?
- Voltak különböző versenyek
és 7 perc alatt
behajtogatott egyet az oktató.
- Ebből is vannak versenyek,
rendeztek versenyeket?
- Nem, csak próbálták, hogy mégis
mennyi idő alatt tudják.
- Ez presztízskérdés, hogy valaki
mennyi idő alatt tud összehajtani?
- Nem, mindenki úgy hajtogat, ahogy
majd neki megfelel. Tulajdonképpen
senki nem írja elő, hogy mennyi
idő alatt kell összehajtani.
Minél gyorsabban összehajtja, annál
hamarabb el tud menni a következő
géppel.
Úgyhogy azért az érdeke, hogy
minél hamarabb be legyen hajtva.
- Mi a presztízskérdés itt,
ebben a műfajban?
Mi a legfontosabb, miből csináltok
problémát, mi a nagy kérdés?
- Az, hogy mit tud csinálni
a levegőben. Mindenképp.
- A levegőben mit lehet csinálni?
Ott csak ereszkedni lehet, nem?
- Különböző gyakorlatokat
lehet csinálni,
ezt mérik időre és minél gyorsabban,
minél jobban megcsinálni. Ez.
- Mondd, azon kívül,
hogy az ember itt hajtogat,
mondjuk 30 percen keresztül,
gondolom ez nem olyan,
mint amikor otthon összehajtogatja a
lepedőjét és beteszi. Mi ennek a
lényege?
- Vannak különböző pontok,
ahol jobban oda kell figyelni,
ezeket a pontokat le is
ellenőrzik az oktatók.
Erre kell odafigyelni. Azért a
többi részre is, de kifejezetten
a zsinór felfűzésére, lezárásnál
ne legyenek problémák.
- Mikor kezdtél el ejtőernyőzni?
- Most tavasszal, április 8-án
volt az első ugrásom.
- És utána mikor engedtek,
szóval mennyi ideig tartott,
amíg először engedtek ugrani?
- Február elején kezdődött
el az alapfokú tanfolyam,
utána itt nyolcat ugrottunk,
utána egy középfokú tanfolyam után,
június 6-án volt a következő tábor,
ahol már kézi nyitásost ugrottunk.
- És amikor jelentkeztetek,
akkor rögtön elkezdtetek idejárni,
hajtogattatok, jöttetek-mentetek.
Soha nem fordult meg a fejedben,
hogy egyáltalán ebből lesz valami,
vagy egyáltalán le mersz
majd ugrani, az első ugráskor?
- Ezzel a kérdéssel nem nagyon
foglalkoztam, hogy le merek-e ugrani.
Aki már ide eljut,
hogy ott van a gépben,
az több, mint valószínű,
hogy kiugrik.
Inkább egy pár ugrással utána
gondolják meg magukat az emberek,
akikben megvan az a félsz
és inkább akkor mennek el.
Az első ugrásnál nem is volt a
táborban, aki nem mert kiugrani.
- Csak úgy belevág az ember,
hogy majd lesz valami, vagy hogy?
- Igen és később tudja meg,
hogy mégis mi ez az egész
és akkor jobban fél. Akkor elmegy.
Aki meg legyőzi ezt a félelmet
magában, az itt marad.
- Nálad hogy volt ez? Hányadik
ugrásnál érezted azt, hogy
"Atyaúristen"?
- Én a negyedik ugrásnál
éreztem azt, hogy nagyon félek,
de végül is, ugráltak ki előttem az
emberek, én meg csak utánuk mentem.
- De hogy lehet legyőzni
a félelmet, szóval valami
ilyen nemtörődömség van
már ilyenkor az emberben,
hogy most már végül is
tökmindegy, ha már itt vagyok,
vagy egyszerűen valami fegyelem?
- Mindenképp fegyelem,
nagy akaraterő szükséges.
Meg hát, ahogy a többiek
ott mennek ki előttem,
az szinte vonz engem utánuk is.
- Még esetleg hátulról
is meglöknek egy kicsit.
- Hát igen, előfordul.
- Az milyen érzés, amikor lebegsz?
Az valami szabadságérzést ad,
vagy egyáltalán csak fázol,
mert fúj a szél, vagy hogy van ez?
- Nem, egyáltalán nem fázom,
még melegem is van, hogy úgy mondjam.
Nagy szabadságérzet,
körülnézek és szinte
több kilométerre hozzám
nincs közel semmi.
Ez fantasztikus érzés.
- Soha nem érezted még azt,
hogy most valahova nagyon
elsodor a szél és hogy nem
tudod, mi lesz a földet éréskor?
- De, az első kézimnél, amikor
kiugrottam, megváltozott a szélirány
és arrafelé nagyon
messze érkeztem le.
De végül is nem estem fára.
Nem történt semmi.
- Mi volt eddig a legnagyobb és
mi volt a legrosszabb élményed,
az ejtőernyőzéssel kapcsolatban?
- Amikor egyszer
fejjel lefelé zuhantam
és úgy nyitottam ki az ejtőernyőt,
akkor igencsak
megrántott az ejtőernyő.
Legnagyobb élmény pedig a huszadik
ugrás volt, amikor minden nagyon jól
összejött.
- És a földön?
- Ahogy leérkezem,
akkor egyből gondolom,
hogy de jó lenne már menni fel
egyből, öt perc múlva újra ugrani.
(zene)
- Német Zoltán, Ász-jelölt.
(taps)
Úgy látszik, a szél és a természet
közelsége annyira megzavart,
hogy ezért mondtam
Néprajzi Múzeum helyett
Természetrajzi Múzeumot,
de természetesen
a Szabadtéri Néprajzi
Múzeumban vagyunk.
És folytassuk is a
következő Ász-jelölttel.
Azt hiszem, visszatérve az
előzőre még egy pillanatra,
egy ejtőernyős akkor van igazán
biztonságban, ha már a lába a földet
éri.
Ugyanez azonban nem
mondható el egy motorosról,
aki éppen bedönti gépét a kanyarban.
Amikor a Hungaroringen
180-as tempóval
többször is elhúzott mellettem
következő Ász-jelöltünk,
azt hittem, hogy már
csak a kórházi osztályon,
egy baleseti osztályon tudok
vele riportot készíteni.
Szerencsére nem így történt, hiszen
következő Ász-jelöltünk nagyon jó
motoros.
Veszély és kockázatvállalás,
áldozatok.
Aki minderről beszél, egy igazán
szelíd motoros, Bori Attila.
- Igaz az, hogy te vagy a
legfiatalabb versenyző Magyarországon
aki Yamahához jutott?
- Igen, én is így hallottam. Hát, így
legyen.
- Mi kell ahhoz, hogy az ember Yamaha
motorhoz jusson, az egyesülete által?
- Vesz az ember először
egy utcai motort
és avval ilyen tehetségkutató
versenyeken indul.
Most már egyre több ilyen
verseny van itt a Hungaroringen,
én is ezeken kezdtem el indulni.
És ott figyeltek fel rám a tavalyi
évben, ősszel, ott volt egy ilyen
verseny.
Azon lettem nyolcadik és ősszel
az egyesületnek az igazgatója
magához hívott és mondta,
hogy ha úgy gondolom, akkor mehetek
egy ilyen Yamaha versenymotorral.
Én egy kicsi habozás után,
rögtön igent mondtam.
- Rögtön úgy gondoltad és repültél
két kört a szoba felett.
- Igen, igen, így volt.
És sikerült egy támogatót szereznem
és ezáltal türelmesen, hogy mondjam,
nyugodtan kezdtem az évet,
támogatóval a hátam mögött.
- A támogatót azt úgy értsük,
hogy nem lelkileg támogat,
hanem egy szponzor, anyagilag.
- Igen, egy szponzor,
aki anyagilag támogat engem,
egy meghatározott időn keresztül.
Az én támogatóm az SZKI
Számítástechnikai Vállalat
és az ő támogatásukkal
kezdtem az 1989-es évet.
- Mondd csak, ki támogat még téged?
Amellett, hogy anyagilag
nyílván szükséged van erre.
- Ami nagyon fontos, az édesanyám.
- Mit mond, amikor elereszti?
- Jaj, azt nem nagyon
tudom kifejezni.
- Minden verseny előtt útra ereszt
és a versenyeknél sokszor gondolok
rá, hogy nem csinálok olyat a pályán,
hogy baj legyen, mert tudom, hogy
neki gyűjti az ősz hajszálakat.
- Kitől kapta a fiú az
első motorját és mikor?
- Tulajdonképpen közös szerzemény,
a nagyobb fiú és a
mi támogatásunkkal.
- És az ő versenyzői pályafutásukkal
végül is ön törődik többet, vagy a
férje?
- Én törődöm többet, sokkal többet,
mert végül is én készítem fel őket,
meg ruha, meg beszerzés,
ezek mind az én feladataim.
És végül is én jobban átlátom, hogy
mi szükséges nekik, amikor odavannak.
- Mi kell a jó versenyzéshez?
Azon kívül,
hogy nyílván némi
merészség is kell hozzá.
- Merészség? Én csak azt
tudom itt említeni,
hogy jó nagy anyagi
háttér. Hogy mondjam?
Hogyha az ember elesik,
például. Én úgy gondolom,
úgy gondolkodom, hogyha
elesem, akkor mi törik szét
és hogy mélyre kell
nyúlnom. Külföldön
mondjuk az Európa-bajnokságon,
világbajnokságon,
valaki elesik, akkor föláll,
leporolja magát,
bemegy a boxba a másik
motorért és megy tovább.
Szóval ott, az már
más világ, teljesen.
- Őneki kellene egy ilyen motor,
kellene egy másik motor,
amivel edzene, állandóan
itt kellene motoroznia,
rendszeresen edzeni kéne ahhoz,
hogy fel tudja venni a kesztyűt,
a versenyt azokkal a 17-18
éves fejlett országokban élő
sportolókkal, akiknek
mindez megadatott.
Tehát én amikor, mint edző,
mindig vérzik a szívem akkor, amikor
ilyen tehetséges srácokat látok
és ezek elkezdenek motorozni
és egész egyszerűen
vagy belekeserednek, abbahagyják,
vagy egész egyszerűen
nincs meg az anyagi fedezet ahhoz,
hogy ők ezt tovább csinálják. Mert
nem csak saját magát kell adnia ezért
hanem nagyon sok pénzt kellene
adni, ami sajnos Magyarországon,
ma egy átlag
polgárcsaládban nincs meg.
- A megtakarított pénzünk erre megy.
Meg a munkahelyemtől kaptam
támogatást az ő részükre
és ez is nagyon-nagyon sokat segít,
most már. Csak egy év óta ugyan.
Hogy aztán meddig tart ez
a kis pénz, azt nem tudom.
- Nagyon szép jövő állna előtte,
már hogyha a tehetségét nézzük.
Sajnos ma Magyarországon nincs
természetes tőkecsoportosulás,
akit érdekelne a motorsport.
Ezért hiába akármilyen
tehetséges és hiába ugrott be
ebbe a nagyon nehéz sportba,
ami teljes embert kíván,
a lehetőségei sokkal rosszabbak,
mint hasonszőrű fiatal,
nyugati versenyzőtársainak.
Ő az első, aki ilyen fiatal korban
ilyen komoly motorra ülhetett.
A Zalka Máté Motoros Klubban mi
megpróbáljuk ezt mindenféleképpen
erőltetni,
annak ellenére, hogy az anyagi
hátterünk nagyon rossz.
- Miért éri meg ezt csinálni?
Hogyha végül is se a feltételek
nem igazán adottak,
veszélyes is, féltenek is,
mindenki azt mondja, hogy ne
csináld, barátnőre nincs idő.
- Nem tudom, hogy megéri-e,
de szerintem ez már itt,
hogy nem éri meg, meg nincs
barátnőm, meg pénzügyileg,
ez már itt átmegy abba, hogy valami
fanatizmus, szóval valami ilyesmi,
hogy csak csinálja az ember,
nem gondol semmire,
csak csinálja, csinálja és menni akar
és mindig újabb versenyre menni.
- Tehát végül is akkor azt
mondhatjuk, hogy ezt csak az csinálja
aki teljes megszállott
és teljesen bolond?
- Igen, ezt nyugodtan
kimondhatjuk, hogy bolond,
mert én 15 éve csinálom
ezt az egészet
és minden ismerősöm
bolondnak tart azért,
mert anyagilag ebből
kijönni csak rosszul lehet
és nagyon fájdalmas dolog az, hogy
a magyar sok jó motorversenyzővel,
akik abbahagyták ezt évekkel
ezelőtt és találkozok velük,
mindegyik megkeseredett
emberként hagyta el ezt a pályát.
Pedig nagyon jó az
emberanyag Magyarországon.
Állandóan vannak olyan
emberek, akik alkalmasak arra,
hogy a világon akár,
bátran ki merem mondani,
hogy világbajnoki dobogóra álljanak
föl. Csak a háttér nincs meg hozzá.
- Most amikor teszi az ember
a köröket a Hungaroringen,
akkor azon kívül, hogy figyel,
egy idő után azért gondolom,
egy picit ilyen mechanikussá
válik az egész, szóval monotonná.
Ilyenkor dúdolsz magadban, vagy
számolgatsz, vagy mire gondolsz?
- Én mindig arra gondolok,
hogy még, még gyorsabban,
szóval én nem érzem még
úgy, hogy monoton lenne.
Egyszer hallottam
a Ferjáncz Attiláról,
hogy neki azért nem tetszik a
pályaversenyzés, mert az monoton,
egyfolytában mindig ugyanúgy
és ő azért csinálja a rally-t,
mert ott mindig improvizálni kell,
mert újabb-újabb szituációk jönnek
elő.
Nekem ez tetszik és azt szeretem,
hogyha mondjuk a célegyenes végén,
a következő körön még
gyorsabban tudok befordulni.
- Megbánta egy kicsit, hogy
vettek egy motort annak idején?
- Nem, nem mondhatom,
hogy megbántam.
- Végül is egy szülőnek ilyenkor már
nincs más választása, csak engedni
lehet?
- Csak beletörődni, igen.
Csak beletörődni.
- Bori Attila, Ász-jelölt.
(taps)
Most pedig sok szeretettel
köszöntöm az Ász mai díszvendégét,
aki nem más, mint a
Madách Színház színművésze,
érdemes művész, Koncz Gábor!
(taps)
- Szervusz! Köszönöm, hogy elfogadtad
a meghívásunkat. Parancsolj, foglalj
helyet.
Gábor, volt-e olyan szereped,
amikor motorozni kellett?
- Hát igen, belekóstoltam én
is ebbe a csodálatos sportba.
Ezelőtt 15, bocsáttassék meg nekem,
hogy nem tudom pontosan az évszámot,
körülbelül 15 évvel ezelőtt
volt egy filmfőszerepem,
Kardos Feri: Ünnepnapok
című filmjében,
amiben egy ilyen
motorversenyzőt kellett játszani.
De ezek salakmotor versenyzők
voltak és emlékszem,
Debrecenben vettük föl.
Ezek csodálatos fiúk.
Így, hogyha beszélgetsz velük,
nagyon aranyos, mintegy lírai lelkek.
Abban a pillanatban, hogy
fölveszik a bőrruhát, fölveszik
a vastalpú cipőt, fölbúg a motor.
Arról volt szó, hogy nekem kell
nyerni, természetesen a filmben.
A válogatott volt a partnerem és
akkor beindultunk, nekem kell nyerni.
Nyolcszor-tízszer föl kellett
venni, amíg végre megértették.
Próbán se szeretnek veszíteni.
Úgyhogy végre nyertem,
aztán volt egy ilyen
halálos esésem és azt is,
két hónapig jártam edzeni
és gyakorolni, csodálatos.
De hát az ember mindent nem
csinálhat élete végéig, gyönyörű!
- Szóval, azért ez egy veszélyes
sportág, a színészet.
Mondd csak, kedveled a veszélyeket?
- A veszélyhelyzeteket szeretem,
hiszen az egész életünk
tulajdonképpen abban telik el.
A motorok, hát, ide se értem volna,
ha nem a turbó kocsimon jövök,
a technikának ezt a részét nagyon
szeretem, csodálatos dolog a lóerő.
De már a technikának azt a részét,
hogy esetleg lefényképezett a
rendőrség
és két nap múlva küldi a fotót,
ezt a részét nem szeretem.
Szeretem azt, mikor
fölmegyünk a Holdba,
ugyanakkor gyűlölöm az atombombát,
meg a tengeralattjárót.
- Viszont nagyon szereted a technikai
sportokat, legyen az motorozás,
motorcsónak, vagy
esetleg éppen vízisí.
Látom, hoztál magaddal egy
kézikönyvet, vízisí kézikönyvet.
- Igen, van egy 115 lóerős
Mercury motorom,
hát az csodálatos dolog szántani,
száguldani a vizet, vízisízni.
Néztem éppen kis ejtőernyős
barátunkat,
ahogy mondta, hogy milyen
nagy dolog a szabadság
élvezete, szeretete, föntről látni.
Valóban, én is csináltam,
de én csak motorcsónak után
mentünk ejtőernyővel.
Nagyszerű dolog családodat,
teljesen heterogén társaságodat
megtanítani vízisízni.
Ezerszer jobb ugye, mint a füstös
presszókban egymást szidni a
kollégákkal.
Hát ez a könyv, ez éppen a vízisíről
szól és pont itt, Szentendrén
van egy ilyen vízisí iskola,
amit nagyszerű barátom,
Varga Pista kezdeményezett és csinál.
Ehhez fölkértek, hogy én írjam az
előszót. És ehhez írtam előszót.
Itt van éppen, ahogy egy lábbal
megyek és lábujjammal tartom magam.
- Tanúsítom, valóban így
néz ki. Most meghívlak téged is,
nem tudom, voltál-e már
barlangban, de meghívlak téged is
és természetesen a nézőket is egy
barlangba, hiszen következő
Ász-jelöltünk,
Gernsternkorn András, 17 éves, vagy
18 éves, de máris igazi barlangi-ász.
- A Budapesti Természetbarát
Bizottság
Barlangkutató Csoportjának
vezetője vagy.
9 kilométernyi hosszúságú
barlangot fedeztél föl.
De tulajdonképpen még
csak 18 éves vagy.
Hol helyezkedsz el a barlangász
társadalom ranglétráján?
- Meg kell mondani, hogy ez egy
elég komplex felépítése van
magának a magyar barlangász
társadalomnak,
különböző csoportokra vannak osztva.
A fő szerv talán a Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat,
én ennek vagyok a tagja.
Pontosan nem tudom,
hogy hány létszámú a tagság,
viszont ide általában csak
a legjobbak kerülnek be.
Na most az, hogy hol helyezkedek el,
talán ez a legjobban
megközelíthető, erről az oldalról,
szóval hogy itt, ebben a
társaságban részt veszek,
vagy ennek a munkájában
részt veszek. Azon kívül mondom,
itt a Budapesti Természetbarát
Bizottságban töltök be pozíciót,
ami annyit jelent, hogy az
idegenforgalom bővítése,
illetve utcáról bejött embereket
vezetünk végig barlangokon,
úgynevezett nyílt túrákon,
ami nagyban elősegíti,
hogy elég sok ember
ismerhesse meg a barlangokat,
ne csak a járdával és lámpával
ellátott barlangokat, hanem
komolyabbat is.
- Fölcipeltél minket ide, a
Hét-lyuk zsomboly nevű barlangba.
Miért pont ide jöttünk, ez egy nehéz
barlang? Egy ilyet megmászni például?
- Nem különösebben nehéz,
inkább csak az van,
hogy elég sok kutató itt kezdte
a barlangi pályafutását.
És azt hiszem, ez kuriózumként
szolgál itt, a barlangászoknál.
- Te is itt kezdted? És hány
éves korodban kezdted?
- Ennek most már lassan nyolc
éve, ez volt az egyik helyszín,
ahol elkezdtem barlangozni, de ezen
kívül volt még egy másik barlang itt,
a Budapest környékén, de
azt hiszem, ez volt az igazi.
- Az ember úgy képzeli, hogy egy
barlangásznak annyi az összes dolga,
hogy föl-le mászkál, bekapcsolja
a karabinert, satöbbi.
Miből áll a barlangászat?
- Tulajdonképpen a barlangászat
két fő nagy csoportra osztható,
vannak azok a barlangászok,
akik túrázással,
tehát a természet
megismerésével foglalkoznak
és vannak, akik speciális tudományos
munkát végeznek a barlangokban.
- Nálad is így volt ez?
Szóval először mászni kezdtél
és utána kezdett el érdekelni,
amit látsz, vagy fordítva?
- Igen, először, én is először
a romantikáját ismertem meg
a barlangoknak és aztán utána kezdtem
el tudományos munkákat is végezni.
- Milyen tudományos munkákat végzel?
- Tulajdonképpen ez, ami most folyik,
ez három éve tart,
vagy három éve kezdtem el.
Barlang kialakulással,
barlangklimatológiával foglalkozom.
Főleg itt, a Budai hegységben,
de azon kívül
az Északi-középhegységben is, a
Bükkben és az Aggteleki-karszton.
- Ez miből áll?
- Az egész tudományos munka,
az tulajdonképpen
felszíni mérésekkel kezdődik,
ha mondjuk barlang felfedezésről
van szó, egy nagyon hosszú
és fáradságos munkának
az eredménye az,
hogy például valaki egy
barlangot föl tud tárni.
Na most a barlang kialakulás,
az pedig különböző mérések,
különböző megfigyelések
a barlangokban,
ezek szolgáltatják az
eredményeket és a sikereket is.
- Egyáltalán hogy indulsz
el keresni egy barlangot?
- Hú, hát ez azért nem így megy,
hogy csak úgy hipp-hopp
elhatározom és akkor megyek.
A legelső dolog az,
hogy engedélyt kell kérni
a Magyar Karszt- és
Barlangkutató Társulattól,
egy kutatási engedélyt arra
a területre, ahol én kijelölöm
ennek a feltételezett
barlangnak a feltárását.
Utána pedig nagyon komoly
vizsgálatokat kell kezdeni,
különböző hegység közeli
karsztforrások kutatását,
vízfestéseket, a felszínen különböző
földtani alakulatoknak a vizsgálatát.
Ez nagyon sok tényezőből áll össze
és nagyon kevés arra az esély,
főleg mostanában már,
hogy jelentősebb
barlangot tárjunk föl.
- Szeretnéd, hogyha rólad
elneveznének barlangot?
- Nem, hát ezt nem tudom megmondani.
Én, személy szerint nem.
Ezt, azt hiszem nem.
Vagy híres professzorról,
vagy valami egészen marhaságról
szokták elnevezni a barlangokat.
- És milyen marhaságok
vannak, mint nevek?
- Nem akarok itt
közönségeskedni sem,
de például Háromfejű
ember-denevér barlang,
utána Vízbe-verem barlang,
utána, na mindegy, ezt hagyjuk!
(nevetnek)
- És szívesen laknál
egy ilyen barlangban?
- Most arra gondolsz, hogy én
remetéskedjek egy barlangban?
Nem, semmi esetre sem.
Viszont pont a Hét-lyuk példa erre,
vagy ez a barlang példa erre,
hogy nagyon sok barlang nyitva áll
és ki van téve az embereknek.
Végül is veszélyesek,
ebből a szempontból.
- Most kit féltesz, az embert
félted, vagy a barlangot?
- Mind a kettőt. Amíg 1961-ig
meg nem született
a barlangokról szóló törvény,
addig félelmetes rongálásokat
végeztek a barlangokban, elhordták
a szépségeit, a különböző ásványokat.
Most is történnek
ilyenek, de most már inkább
a különböző lezárt barlangoknak
a feltörése, rongálások történnek.
- Sokat tanulsz azért,
hogy ezt csinálhasd?
- Igen és azt hiszem ez kihat
a tanulmányi eredményemre is,
hogy többet foglalkozom evvel. Sőt,
szinte minden szabadidőmet evvel
töltöm.
Most például jövőre veszek részt
a Pierre Saint-Martin barlang
expedíciójában, egy
francia expedícióban,
remélem, hogy ott kiderül,
hogy mégis mennyit érek.
Vagy mekkora a felkészültségem,
vagy a technikai tudásom.
Ezt még így pontosan
nem tudtam lemérni,
hogy végül is mire vagyok
képes és mi az, amit bírok.
(zene)
(taps)
- A mélyben készült mélyinterjú
alanya, Gernsternkorn András.
A mellettem álló Honéczy Zoltán
számomra újra csak azt bizonyítja,
hogy az élet mindig rácáfol
és utoléri a legtermékenyebb
írói fantáziát is. Annak idején
P. Howard, vagyis Rejtő Jenő
joggal írhatta és hihette
azt, hogy a legképtelenebb
foglalkozás párosítás a
kőfaragó és balett-táncos.
Nos a mellettem álló
Honéczy Zoltán erre rácáfolt.
Ő legalább olyan érdekes,
hiszen szobafestő-mázoló
és zeneszerző egy személyben.
Mondd csak, hogyan párosul ez benned?
- Sikerül különválasztani a kettőt.
- Amikor festegetsz, akkor
szerzel éppen zenét, vagy?
- Volt már rá eset.
- Mondd csak és amikor
az ember szobát fest,
akkor nem bújik belőle elő a kisördög
néha úgy jól összepötyögtetni,
vagy esetleg mondjuk
hangjegyeket firkálni a falra?
- De igen, már meg is történt ez.
- Mit szóltak hozzá?
- Nem nagyon örültek neki, de mikor
meglátták, akkor azt mondták,
hogy maradjon így,
mert ez nagyon tetszik.
- A szabad művészi fantázia.
- Igen, igen.
- Szintetizátoron fogsz
nekünk előadni,
méghozzá egy saját szerzeményt.
Van már címe?
- Igen, van címe:
Akiért a harang szól.
- Hát akkor szóljon a harang!
Honéczy Zoltán, Ász-jelölt.
(zene)
(zene)
(zene)
(taps)
- Honéczy Zoltánt láttuk.
Ötödik Ász-jelöltünk, Nagy Csaba
nem mindennapi állatot tart
otthonában és nem mindennapi
módon gondolkodik.
Csendes különcsége azonban
mégsem zavar senkit.
Elfogadják otthon is
és a baráti körében is.
Személyét és mondatait nem
csak azok figyelmébe ajánlom,
akik csekély biológiai
ismeretekkel rendelkeznek
némely állatfajokat illetően,
hanem azok figyelmébe is,
akik felelősnek érzik magukat
minden élőlényért.
- Édesapád vadász.
- Vadász.
- Jártál vele vadászni, erdőbe,
vagy soha nem volt ilyen kalandod?
- Nem, voltam már
többször is vaddisznóhajtáson,
apróvad vadászaton, de
hát az nekem nem tetszett.
A vaddisznóhajtás az tetszett,
viszont a fácánnak a vadászata,
az egy mészárlás. Az annyiból
áll, hogy megy a hajtás
és akkor potyognak ott,
kettő-hármasával a fácánok.
És tiszta vér. Van, amikor
még ott szenvednek, tehát ez
annyiból élmény, hogy
ilyenen is van az ember.
- Úgy általában mi a
véleményed a vadászatról?
- Általában a vadászatról?
Az biztos, hogy Magyarországon
nincsenek olyan csúcsragadozók,
amik ezt megoldanák,
hogy az élővilágot,
tehát az állatokat
úgy fönntartsák, az
erdőnek a közösségét.
Ezért egy bizonyos
mennyiségben szükség van rá.
Én nem vagyok ellene a vadászatnak,
ha azt a megfelelő módon csinálják.
- A vadászatot sokféleképpen lehet
űzni, fegyverrel és állattal is.
Például neked van egy
görényed. Ez vadászgörény?
- Igen. Vadas színű vadászgörény.
- Vadas színű?
- Igen. Van fehér
és van ez a zsemleszínű
és őt hívják vadas színűnek.
- Na most hogy lehet görénnyel
vadászni, például?
- A század elején a görényt a
patkánynak a vadászására használták.
Volt egy ember, egy ilyen érdekes
figura, az úgy járkálta a városokat,
volt egy kosara, vagy doboza,
benne volt egy pár görény
és azt elengedte a házban,
összefogta a patkányokat
és annak fejében, hogy mennyit
fogott, kifizették az embert.
Ezt itt hallottam, egy ilyen
bácsitól. Megállított.
De sokan ismerik a görényt,
viszont vannak rengetegen,
például egy idősebb hölgy jött,
mondta, hogy "Jaj de aranyos, mi ez?"
Hogy ilyen aranyosat még nem látott.
Mondom görény, azt mondja, hogy
"Fúj!"
Tehát az emberekben ez az előítélet,
ez mindenben így benne van.
És az, hogy az ember nem gondolná,
hogy a görény az végül is
végül is milyen állat.
- Milyen állat?
- A görény egy nagyon kedves állat.
Máshogy kedves,
mint például a kutyám.
Ő sokkal jobban tartózkodik,
de ugyanakkor tud kedves is lenni.
És ez más.
- Na de végül is, akárhogy is nézem,
azért ez egy vadállat, nem?
- Végül is igen.
- Akkor hogy tud kedves lenni?
- Hogy tud kedves lenni? Például
az is kedvesség, hogy mikor futok,
akkor megáll néha, beszél hozzám,
vagy például hozzám bújik
és dörgölőzik a lábamhoz.
De közel sem úgy, mint egy kutya,
vagy egy macska, tehát ő nem adja el
magát.
Ő nem alkuszik meg
úgy, hogy most akkor
odaadom magam, mindenemet, úgy ahogy
vagyok, egészben az embernek.
Mert ő nem adja oda magát.
Tehát ő megmarad görénynek.
Annak ellenére, hogy itt van nálam.
- És ezt te többre becsülöd?
- Szerintem az nem
árt, hogyha az ember
megtartja a saját véleményét,
a saját egyéniségét
és nem mindenben alkuszik, behódol.
És rengeteget jelent, szerintem.
- A görényről nyilván azért
alakult ki annyi előítélet,
mert az emberek azt hiszik róla,
hogy büdös, meg hogy ártalmas.
- Mert a görény az igaz, hogy
a baromfi ólaknak a pusztítója
és az ember régebbi időkben, gondolom
én, úgy találkozott görénnyel,
megfogta a csirkéit, jött a
gazda vasvillával és ütötte.
És akkor viszont a görény,
mert van bűzmirigye,
enyémnek is van,
bár még nem használta,
amikor a görény veszélyben van,
akkor ezt fogja használni.
És lefröcsköli azzal a
váladékkal, ami tényleg büdös.
És akkor nem csoda, hogy az
emberek így érintkeztek vele,
arra nem is gondolnak, hogy hoppá,
nem is olyan görény a görény.
- Mondd csak, te kitől
kaptad a tiedet?
- Én egy nagyon kedves barátomtól,
Török Istvántól kaptam.
Mert úgy volt, hogy nem lehet kutyám
és akkor valami kisebb legyen,
mert nem akartam sok állatot,
mert az szerintem nem jó,
hogyha az ember elhalmozza
magát többnél több állattal
és akkor nem tudja nekik
megadni azt, amire szükségük van.
Mert a Tikivel is sokat kell
futni és foglalkozni vele,
tehát a maga módján.
- Török István nevével nem mint
görényszakértővel találkoztunk,
hanem mint evezőssel, aki egy
hatalmas túrára indult nemrég,
Írországba.
- Igen, mint egy kenussal,
vegetáriánussal, sportolóval,
tehát ő egy ilyen ember.
Aki végül is egy gyerek, mert
egyik napról a másikra kitalálta,
hogy akkor most ő elmegy egy szál
versenykenuval Írországba.
És annak ellenére, hogy ezt ilyen
gyerekesen kitalálta, megcsinálta.
Fogta a kenuját és elment Írországba.
- Neki is vannak állatai?
- Igen, tőle kaptam a Tikit
és vannak állatai.
Lova van, tudtommal megvan még neki,
kutyái vannak, kecskéje van,
ő most egy tanyán gazdálkodik.
- Hogy alakul ki az
állatok szeretete?
- Ez nem alakul ki szerintem,
ez benne van az emberekben,
minden emberben benne
van az állatok szeretete,
maximum ezt elrontják a kisgyereknél
a szülők azzal, hogy megijesztik.
- Lehet, hogy később
aztán gondban leszel,
hiszen úgy tudom,
állattenyésztőnek készülsz.
Minden állatot nem lehet
egyformán szeretni majd.
- Minden állatot nem lehet
egyformán szeretni, ez igaz.
De megfelelően kezelni őket úgy,
hogy az nekik jó legyen, azt lehet.
És tisztességesen,
emberhez méltóan, idézőjelben,
lehet őket tartani.
(taps)
- Nagy Csaba, Ász-jelölt.
Mellettem pedig Török István,
akiről szó esett,
egyrészt mint a görény papája,
vagyis pontosabban,
akitől a görényt kapták,
másrészt pedig,
téged megvádolt a Csaba,
hogy te gyermekes vagy
és hogy a gyermekded álmaidat
megvalósítod a felnőttkorban.
Hogy lehet ezt?
- Én ezt vállalom.
Ezt minden felnőttnek, ez nem
a nagykorúságnak a függvénye,
hogy valaki milyen álmokat dédelget.
És hogy milyen álmai vannak.
Valóban gyermetegnek tűnt ez az álom,
hogy én egy szál
versenykenuval nekivágok
a vizeknek, nemcsak folyóknak,
mert ebben volt tenger is,
tengeröböl és szoros.
Szóval az a lényeg,
hogy az álom, az egy létező,
felnőttnél is előforduló fogalom.
Az, hogy mi válik valóra,
az csak az embertől függ.
Aki ezeket az álmokat dédelgeti.
- Szó esett arról is, hogy
nem csak álmokat dédelgetsz,
hanem mondjuk otthon tartasz
állatokat is, méghozzá egész sokat.
Melyiket hogyan szedted össze?
- Ez változó volt. Most már
sajnos kevesebb állatom volt,
mint régen, de az állatkertben volt
Bübüke, a kis büdös rackajuh,
amelynek a szülei elpusztultak
és megkaptam én.
Ugyanígy volt őzzel, akkor varjú,
kecske és ezek mind ott
szorgoskodtak a lakásban.
A kis görény, amit a
cicáim neveltek fel,
ez egy csodálatos együttes volt
és csodálatos kis csapat,
mind a kis külön, mindegyik a külön
egyéniségével. Varázslatos volt.
- Szóval végül is meg tudsz
maradni a természet mellett.
De vajon Koncz Gábor a sok
próba, fellépés, előadás között
meg tud-e maradni a
természet közelében?
- Nekem, bár belefáradtam
már lassan a civilizációba,
de nekem ez a természet szeretete,
a természettel együtt lenni.
Hát ide tartozik a ló ugye,
gyerekkori szerelem, a mai napig,
bár álmaink realitásához most már
egyre jobban mindent
keresztbe tesznek,
hogy ugye, ne tudjuk
ezeket beváltani.
A lovak tartása, a másik a vadászat,
az is egy borzasztó nagy
szenvedélyem. Az egy csodálatos dolog
kint lenni az erdőn, nem is az, hogy
lőni, hanem hallgatni a neszeket.
Azt csak az tudja, aki ennek részese,
aki kisgyerek korában kezdte.
Ezt később megtanulni nem lehet,
lovagolni is, állítom, hogy nem
lehet 20 éves korban megtanulni,
mert az az ember, aki fél a lótól,
soha nem fog tudni lovagolni,
márpedig, ha nem gyerekkorában,
mint a kislányom például,
a gyerekkorában, négy éves
korában ott mászkál a lovak között
és egyáltalán semmi
félelemérzete nincs.
Ez mind nekem azért kell,
hogy akkumulálódni tudjak.
Bemegyek a színházba,
hiába egész éjjel vadásztam,
másnap frissen dolgozom.
Bár manapság ez nem divat ugye,
mert nem nagyon szeretik
az egészséges embert,
talán az enervált az jobban divat.
És azt hiszik, hogy az
enerváltság együtt jár
az értelemmel is.
Nem jár vele együtt.
- Folytassuk az Ász-jelöltek
bemutatkozását.
Remélem, hogy következő
Ász-jelöltünknek
nem kell majd felnőtt korában évente
új és új piacpolitikát választania,
a kaotikusan változó gazdasági
szabályozók és rendeletek között.
Otthonában zavartuk
meg Füredi Andrást,
a gimnazista vállalkozót,
munka közben.
- Bocs, hogy megzavarlak, miközben
nem is tudom, milyen munkát végzel.
De azt hiszem, nyugodtan
elmondhatjuk azt, hogy egy
Ferences rendi
vállalkozóval ülök szemben.
És aki videózással foglalkozik.
Hát ez elég érdekesen hangzik, így
elsőre.
- Igen, ez így van, hogy
foglalkozom videózással.
Egyelőre csak így a rally versenyekre
járogatok, autóversenyekre
és itt készítek különböző
felvételeket.
- Magadnak, vagy a családnak,
vagy kinek?
- Is-is, mert a családnak is, mert
mindenki azért érdeklődik ez iránt
és a Chetra Sprint Egyesületnek is,
akik elemzés céljára
átveszik ezt, megnézik, kielemzik
és ezenkívül azoknak, akik
versenyeznek és szeretnék magukat
látni.
- Hogy kerültél bele ebbe
a buliba, hogy úgy mondjam?
- Tulajdonképpen a bátyámon
keresztül, aki már egy jó pár éve
versenyszerelő ennél az egyesületnél,
meg egy másiknál is.
És ezáltal több versenyző
ismerősre is szert tettem
és ők ajánlották, mert ezt
még nem nagyon csinálja senki.
- Na most mit csinálsz?
- Most éppen egy felvételt fogok
vágni,
a legutóbbi versenyekről, versenyről.
- Hogyha megtudod, hogy valahol
verseny lesz és ki kell menned,
mi az a mechanizmus, ami
szerint dolgozol? Mi a sorrend?
Bejárod-e a terepet, megnézed,
hogy hova érdemes állni,
vagy pedig csak odaállsz,
aztán majd jön valaki?
- Tulajdonképpen így kellene,
de egyelőre csak
a versenyzőktől tudok kérdezősködni,
elég sok barátom van már.
Mindegyiknek a navigátorához
megyek oda általában,
hiszen ők ismerik inkább
a pályát. És megkérdezem,
hogy hova álljak, meg fotós
ismerősöktől is, tehát tulajdonképpen
így.
De legelőször is fölkapom a telefont
és érdeklődök, hogy ki tudna levinni.
Az egyesület a szállást és
az étkezést, utazást azt fizeti
és aki pedig megveszi
ezt a kazettát, attól
tulajdonképpen viszonylag
nagyon olcsó összeget kérek,
hiszen mások is csinálják,
az első osztályról
és ők nagyon-nagyon
drágán csinálják.
Tehát ezért vagyok én népszerű,
mert olcsó is és jó is.
- Azért ez elég költséges dolog,
szóval azért nem mindegy,
hogy az ember milyen felszereléssel
áll neki. Két videomagnó,
tv, kamera, szóval elég
sok minden kell hozzá.
- Igen, hála istennek a szüleim
is dotálják ezt a passziót
és ez egyelőre csak, mondom, ez
csak az első év tulajdonképpen,
ahol még nem lehet túl nagy nyereség,
egyelőre csak ismerkedem a dolgokkal,
de azért így is fog menni a dolog.
- Szóval a saját lábadra
még nem tudsz állni?
- Azt hiszem, hogy nem,
bár szívesen megpróbálnám.
- Volt más előd a családban, aki ezt
a vállalkozói szellemet képviselte?
- Az édesapám kisiparos
és az ő édesapja is az volt
és talán ettől öröklődött, merthogy
ilyen körökben is tudok forogni,
hiszen sok üzletfele jár ide
édesapámnak és így belém ivódott.
- Na most hogy kapcsolódik
az üzleti szellem azzal,
amit a Ferences Iskolában látsz?
- Ez elég furcsa és nehéz
ezzel kapcsolatot hozni,
kapcsolatot találni, hiszen
tulajdonképpen ők azt tanítják,
hogy ne gyűjtsön az ember,
meg minden, de hát tulajdonképpen
ezt a mai életre áttéve azért
valamennyi természetesen kell
és hogyha ez belém ivódott,
tulajdonképpen ezt nem lehet kiverni,
szerintem az emberből,
az alaptulajdonságát.
- Van egy olyan gyanúm, hogy te nem
papi pályára készülsz akkor, ezek
szerint.
- Hát igen, bár azt még
ki tudja, de nem valószínű.
- És esetleg egy KFT-t csinálni?
- Ez már jobban hangzik.
(taps)
- Akad tehát, aki a kameráját
szereti nagyon,
van, akit a természet
szépsége ejt rabul.
Úgyhogy most jöjjön olyan
zenekar, aki arról énekel,
jöjjön egy olyan zenekar,
amelynek tagjai arról énekelnek,
hogy "Börtön a szerelem". A színpadon
a Rózsaszín Bombázók,
ezennel megadom a jelet.
(zene)
"Nézem, lesem az órát"
"Hol vagy? Miért nem rohansz már?"
"Lassan kihűl a kávéd"
"Mint a szíved, oly hideg már"
"Egyre többet késel"
"És egyre hamarabb mész el"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
"Mint elzárt hölgy a várban"
"Megszabadító lovagját"
"A jöttöd épp úgy vártam"
"De hol vagy? Miért nem rohansz már?"
"Egyre többet késel"
"És egyre hamarabb mész el"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
(zene)
"Egyre többet késel"
"És egyre hamarabb mész el"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
"Egyszer megunom aztán"
"A szivettépő meséket"
"Többé meg se hallom"
"Tőlem aztán beszélhetsz"
"Hiszen egyre többet késel"
"És egyre hamarabb mész el"
"Börtön, börtön"
"Börtön ez a szerelem"
(taps)
- Ez volt a Rózsaszín Bombázók
és a "Börtön ízű szerelem".
Kedves békéscsabai zsűri,
nagyon figyeljetek,
mert utolsó Ász-jelöltjeink
következnek. Előtte pedig két kérdés.
Mi az, ami hőre lassul?
A ló, így van.
És mi az, ami egyaránt hajtja
a lovat és az autót? A lóerő.
Na most, ezek után már csak az
a kérdés, hogy mi hajtotta vajon
Szobi Andrást és Tóth Andrást,
hogy megvalósítsák álmaikat
és létrehozzák, megszülessen kezük
alatt az a csodabogárhátú Volkswagen,
amellyel most megismerkedhetünk.
A választ, azt hiszem,
majd ők megadják.
(zene)
- Ez az autó, ez hány részből áll?
Hány autóból és mi
az érdekesség rajta?
- Itt van az eleje levágva,
végig volt vágva.
Nyisd ki az elejét, akkor meg is
tudjuk mutatni, hol volt
összehegesztve.
Eltaláltunk egy oszlopot tudod,
aztán leszakította az elejét,
megfogtuk így és lehúztuk
az egész autó elejét.
- Az autónak más az eleje.
- Itt volt összehegesztve a másikkal,
lehet látni.
Itt végig. Végig van rézzel pontozva,
mert nem kell fémmel hegeszteni, nem
is tudnánk, mert vékony a lemez.
Rézzel van csak végigpontozva, ki van
töltve gumi gittel, sziloplaszttal,
hogy a víz, meg ilyesmi, meggátolja
a rohadást. Ez az eleje neki.
A futómű rajta van, a futómű meg van
erősítve, ki van merevítve itt,
az elején,
az autónak az orr-részében, mert
ez általában meg szokott rogyni.
Mert nem olyan strapabíró.
- A lökhárító, meg a fényszórók,
meg ilyesmi?
- Az eleje, szóval a lökhárító az
1300-as, két ezüst sárvédővel együtt
és az eleje, amit itt látsz,
ez 1200-es, ez szakadt szét,
a futóművel együtt, az is 1200-es.
Az autónak a hátsó része
1300-as, a motor az 1303-as.
- Te Szűz Máriám, hogyha ezt látná
a mesteretek, mit szólna ehhez?
- Ez az 1300-as, itt van a tankja,
itt kell tankolni, itt jön a tank,
ugyanitt van a helye,
csak oldalról tankolsz.
Ennek meg ki kell nyitni az
elejét, mert 1200-es, régebbi fajta,
régebbinél még ki kellett
nyitni az elejét.
- Szóval, hogyha látná a mesteretek,
hogy ti itt össze-vissza hordtatok
mindenféle típusokból, széria
autókból, akkor mit szólna ehhez?
- Itt semmi olyan dolog nincs,
ami más autónak a márkájából
lett összeszedve, szóval mind a
Volkswagen-nek a háza tájáról szedtük
össze.
- Ez fontos?
- Igen, ez fontos.
- Szakmai berkekben ez fontos.
Ez stílust jelent, ugye?
- Igen. Meg az, hogy nincs
összegányolva egy másik típuséval,
másik autó márkáival.
- Mennyi időbe telik, amíg
egy ilyen roncsból autó lesz?
- Ez változó, mert
sok mindentől függ,
a szakképzettségtől, az időtől.
- Pénztől?
- Pénztől.
- És lelkesedéstől.
- Lelkesedéstől.
- Mondjuk ez nálatok mind megvolt,
amikor elkészítettétek ezt a másikat?
- Igen, megvolt nálunk ez.
- Tulajdonképpen
először is, miért Volkswagen,
miért nem Trabantból
állítottatok össze egy autót?
- Mert abból nem lehet, mert ezek
áramvonalas, tulajdonképpen
az egész autó olyan gömbölyű, mint
egy bogár. Az is a neve, hogy "bogár"
Áramvonalas az autó és jobban lehet
alakítani, mint egy karosszériát,
mint egy kocka alakú karosszériát.
Szebb dolgot lehet belőle kihozni.
- Szakmailag, vagy
úgy esztétikailag?
- Esztétikailag. Zsiguliból mondjuk,
mert a karosszériája kocka alakú,
abból annyira nagyon jó
autót nem lehet csinálni,
szóval úgy, hogy tényleg
nagyon pofás legyen az autó.
- Azért is, mert a Volkswagen
az nem önhordó karosszériás,
hanem alvázas, emiatt sokféle
karosszériát lehet ráépíteni,
műanyag karosszériát,
alu karosszériát, fémet
és a fémet is lehet
sokféleképpen kialakítani.
Le lehet vágni a hátulját, ki lehet
venni a sárvédőket, elejét is le
lehet vágni.
- Szóval a gömböt könnyebb?
- Igen. Mert az a lényeg,
hogy az autó alvázas és
ezáltal a karosszériának
az alkatrészfogó
szerepe nem játszik közbe,
hogy nem kell tartani a
futóművet a karosszériának,
hanem csak az alváznak a feladata ez.
- Értem. Amennyire én
értek az autókhoz.
- Így most, hogy a karosszéria
meg van módosítva, le van könnyítve.
Tulajdonképpen, mert kivágva a
sárvédő, meg egy-két módosítás,
könnyebb a karosszéria.
És ha önhordós lenne,
ha a karosszéria hordaná
a futóművet, meg a motort,
amikor le van könnyítve a kasztni,
akkor szétszakadna az autó.
Szóval eltörne, a teteje
el lenne repedve,
az oszlop, vagy az ajtaja
elcsavarodna, érted.
- Ezt te honnan tudod?
- Mert láttam már ilyet.
- Ti ezt tanultátok?
- Nem.
- Mondjuk volt róla szó az iskolában,
az biztos. Mert azért
tanultunk ilyen dolgokat.
Meg lakatos mellett csináltuk
az autót a haverunkkal.
Azzal dolgoztunk sokat és ő
elmondott egy-két dolgot,
mert erősítettek autót,
versenyautót csinált.
- Na most nem minden
autószerelő tanuló,
vagy fiatalember áll neki
egy ilyen nagy munkának.
Szóval mi kell ahhoz, hogy végül is
ti ennek nekiálljatok,
megcsináljátok?
A mesterek egymásra mutogatnak.
- Elég sok idő, mondjuk.
Szeretni kell, tulajdonképpen a
szakmát, az ember amit csinált.
És ha tetszik neki egy autó,
mint ahogy nekünk a bogárhátú
és van elképzelése, akkor meg
lehet mindent valósítani.
- Kimentem az NSZK-ba és ott egy
autót szétbontottam, egy bontóban.
- Ez nagy meló, amikor
kimész egy ilyen menetre?
- Az az igazság, hogy télen mentem
ki, elég rossz körülmények között
szedtem szét az autót, de az a
lényeg, hogy megérte nekem is.
Olcsón meg bírtam csinálni.
Magyarországon egy ilyen motorgenerál
mint ami egy ilyen autóba kell,
az 100-120 ezer forint körül van.
- És képes voltál, nem tudom, mínusz
10 fokban ott gályázni egy ilyen
telepen?
- Képes voltam. Azért, mert
szükségem volt erre a motorra ahhoz,
hogy az autóm egyben legyen.
- Van-e valami, amit eretnek módon
csináltatok meg ezen az autón?
- Igen, itt az autónak a hátulján,
a motorháztetőn gyárilag, eredetileg
a rendszámvilágítás úgy van
megoldva, hogy egy ilyen,
a motorháztetőn ilyen
félkör alakú fémlap van fölrakva,
ami világítja a rendszámot.
És nekünk az idomhoz nem ment ez a
félkör alakú rendszámvilágítás
és megoldottuk úgy, hogy a
lökhárítóba beleszereltünk
egy Wartburg típusú gépkocsinak
a rendszámvilágítását.
- Mit kell még tenni vele, hogy ez
alkalmas legyen a közlekedésre?
- El kell vinni, először is KPM
engedélyre, el kell kérni a
típusmódosítást,
mert nem olyan,
mint a gyári, az autó.
Szóval tulajdonképpen az autónak
a felépítése a fődarabokon,
kormánymű, futómű, motor,
váltó, nincs módosítás.
Semmi módosítás nincs, csak a
karosszérián van a legtöbb módosítás,
meg a motoron mondjuk annyi,
hogy a kipufogó más elvezetéssel van
megoldva.
Meg ezek a csicsák,
amik vannak rajta.
És ezért kell elvinni,
vannak ilyen szakértők,
ez a KPM szakértő, aki átnézi
az autót, sokan átvizsgálják,
fényképet kérnek róla,
minden, hogy honnan van,
hogy csináltuk ezt,
hogy van, mint van.
Szóval ezt még el kell
vinni utána vizsgára.
És beírják a forgalmiba,
megvan a KPM engedélyünk,
beírják a forgalmiba,
hogy széles gumi, széles felni.
Szóval az autónak a módosításai,
ha megállít a rendőr,
az első kanyarban úgyis leintene a
rendőr, hogy ilyen autóval kijövök,
biztos, hogy megfog engem, azt hiszi,
hogy nincs nekem semmi papírom róla.
De közben van. Mert lesz róla!
(zene)
- Tóth András és Szobi András,
(taps)
a két csodabogár, akiknek
hobbijuk a szakmájuk.
Most pedig megkérem a békéscsabai
zsűrit, küldje el a döntést,
az Ász-okmányt és addig mi
nézzük meg, hogy kiket is láttunk ma.
Bori Attila, motorversenyző
(zene)
Gernsternkorn András, barlangkutató
Honéczy Zoltán,
szobafestő, zeneszerző
Nagy Csaba és a görény
Füredi András, a videós vállalkozó
Tóth András és Szobi András,
Volkswagen barátok
- No és már forog is a telefaxunk,
a főszereplő.
Mielőtt gyorsan kijön, Gábor,
te kire tippelnél? Ne nézz oda!
- Én nem, visszafelé nem is látok.
Nekem nagyon tetszett
a kis görényes barátunk,
aki nekem rendkívül szimpatikus volt.
- Na nézzük, hogy akkor
mi lett az eredmény!
Tehát, a mai nappal megérkezett
az adományozó díszoklevél,
melyet Békéscsaba városának
választott testülete
nyújt át Szentendre Ászának,
aki nem más, mint
Gernsternkorn András, barlangász!
Gábor, légy szíves add át az Ászságot
igazoló okiratot, gyere, menjünk
középre!
(taps)
Gratulálok!
- Gratulálok, bár ez tőlem elég távol
áll. Mindent az ember nem csinálhat.
Tessék!
- És parancsolj, megjöttek
az ajándékaid. Egy mázas edény,
nem tudom, szereted-e a süteményt,
mert azt hiszem, az is fog érkezni,
egy gyönyörű szép tarisznya.
Úgyhogy iparmestereink
elkészítettek minden ajándékot.
Ezzel mára búcsúzunk, legközelebb
októberben találkozunk,
akkor Békéscsabáról.
Sziasztok, a viszontlátásra!
(taps, zene)
...
Több
Reláció tartalmak:Ász (ism.) (első adás)

Személyek

04:19:15

Németh Zoltán

04:23:02

Geszti Péter

04:24:07

Bori Attila

04:26:48

Szabó János, edző

04:31:12

Koncz Gábor

04:34:25

Gernstrenkorn András

04:40:37

Honici Zoltán [jobbra]

04:45:58

Nagy Csaba

04:57:00

Füredi András

05:09:27

Szobi András, Tóth András

Kiemelt részek

05:13:12

Ász: Végeredmény

04:14:41

Ász