Korlátozott tartalom. Kérjük fáradjon be egy NAVA-pontba a teljes videó megtekintéséhez. A NAVA-pontok listáját ITT tekintheti meg.

Idézet a műsorból.
"Padam, padam, padam..." - Kútvölgyi Erzsébet
Adásnap: 2014. március 17.
Időpont: 22:45:03 | Időtartam: 00:52:30 | Forrás: M3 Anno | ID: 1823562
52 perc
Címek Műsorújság szerinti cím: "Padam, padam, padam..." - Kútvölgyi Erzsébet
Műsorújság adatai: (12) 1989 "Mindig énekelni fogok, és azon a napon, amikor nem fogok énekelni meg fogok dögleni" - az idézet eredetileg Edith Piaftól származik, de Kútvölgyi Erzsépbet szájából ugyanolyan hitelesen hangzik. A színművész mesél zenéről, a pályáról, de barátai, pályatársai is mesélnek róla, idézik szerepeit, így áll össze a teljes kép Kútvölgyi Erzsébetről.
Műsorszolgáltatói ismertető:
Első adás: 1990-03-12
Műsorcím: "Padam, padam, padam..." - Kútvölgyi Erzsébet
Eredeti gyártási év: 1989

Tartalom:
"Mindig énekelni fogok, és azon a napon, amikor nem fogok énekelni meg fogok dögleni" - az idézet eredetileg Edith Piaftól származik, de Kútvölgyi Erzsépbet szájából ugyanolyan hitelesen hangzik. A színművész mesél zenéről, a pályáról, de barátai, pályatársai is mesélnek róla, idézik szerepeit, így áll össze a teljes kép Kútvölgyi Erzsébetről.

Szerzők és alkotók:
1. Bélafalvy Balázs, Operatőr
2. Győri Magda, Szerkesztő
3. Kondor Katalin, Műsorvezető
4. Kondor Katalin, Riporter
5. Somoghy Kálmán, Gyártásvezető
6. Várkonyi Gábor, Rendező

Produkció közreműködői:
1. Darvas Iván
2. Hegedűs D. Géza
3. Hernádi Judit
4. Kútvölgyi Erzsébet
5. Presser Gábor
6. Szakácsi Sándor
7. Vámos László
8. Vikidál Gyula

Zeneművek adatai: Kútvölgyi Erzsébet előadásában
1. Ahogy tesszük
2. Csillagom, révészem
3. Képzelt riport - részlet
4. Padam-padam
5. Solveig dala
Teljes leirat:
- Mit jelent számodra az éneklés?
- Mindig énekelni fogok
és azon a napon,
amikor nem énekelek többé,
meg fogok dögleni.
(énekel)
- Egy vén dallam utánam jár,
és üldöz és előmbe áll.
És messziről kerget és ég,
és jön vele ezer zenész.
Már megőrjít végül e dallam,
mert rág, mint a rákost a rák.
És szólnék, de nincs mit,
csak hallom.
Mert mindig a szavamba vág.
Zúg a dal, húsomba vág.
Pádám-pádám-pádám.
Érzem utolér, itt liheg már.
Pádám-pádám-pádám.
És a két ujja csúfolva jár.
Pádám-pádám-pádám.
És a nyelvéről fröcsög a gúny.
És én hurcolom magammal őt,
a régi dalt, mert övé a múlt.
És így szól, most emlékezz, hát!
A szerelem mind messze szállt.
A múltad egy beomlott ház,
csak sírj, ha a múltadba látsz.
És látok most előröl mindent,
mint dobpergés, pereg a múlt.
És minden csak bohózat innen.
A sok szép nap egymásra hullt.
S, jaj a dallam egyre csak zúg.
Pádám-pádám-pádám.
A sok májusi szerelmes bók.
Pádám-pádám-pádám.
Sok csókomat eldöntő csók.
Pádám-pádám-pádám.
A sok te kellesz, sohase más.
És mindez azért mert üldöz a dal,
e régi dal, mely sohase más.
- Zeneibe jártam általánosba,
ahol a zenehallgatást,
mert még én az első Budapesti Zenei
Iskolának a hallgatója voltam,
és ott olyan fontos volt a
zeneszeretet, hogy első osztálytól,
az első naptól kezdve,
ott állandóan szólt.
Akkor még csak szuprafon volt,
akkor még nem voltak ilyen hifi
csodák.
De ott mindig szólt valami zene.
Ott rajz órán, technika órán is,
minden olyan órán, ahol csak
manualitás folyt,
ott mindig szólt a zene.
- Ezt meg ferdére csináltam.
De hát mit csináljak?
Ilyen ferde a szám.
- Csillagom, révészem,
végy által a Dunán!
Uramról maradott subám
neked adom.
Nem viszlek át, nem biz' én,
mert nagy zaj mén a Dunán.
Mert nagy zaj mén a Dunán.
Csillagom, révészem, végy
által a Dunán!
Uramról maradott lovam neked adom.
Nem viszlek át, nem biz' én,
mert nagy zaj mén a Dunán.
Mert nagy zaj mén a Dunán.
Csillagom, révészem végy
által a Dunán!
Uramról maradott magam neked adom.
Át is viszlek a Dunán,
arany szőrű paripán!
Megölellek a partján.
- Nem voltak ilyen padok.
- Itt már nem fogunk megtalálni
semmit, mert ez már nem osztály.
- Nem is olyan, mint volt.
- Ez egy kabinet.
- Bandi bácsival szerettünk
latinul olvasgatni.
Ő volt a latin tanár.
A Tupsi meg, az volt a beceneve a
magyar tanárunknak,
ő pedig amikor egy-egy fogalmazást,
vagy bármit kellett írni,
fülszöveget, vagy lemez...
Hogy mondják?
Egy lemez bemutatót.
Tehát írjunk egy lemezről, egy éppen
hallgatott lemezről.
Mikor ezeket felolvastam,
akkor gyakorlatilag
csak ebből derült ki, hogy...
- Hogy valamit kiszúrt a hangodból,
a hozzáállásodból.
És akkor ők elindítottak egy
szép kiejtési versenyen,
amit én megnyertem Győrben.
És akkor ők ezt természetesnek
vették, hogy én nem leteszek arról
a határozott szándékomról, hogy
gyermek sebész legyek
és én feltétlenül jelentkezem
az ő kedvükért, ha másért nem
a főiskolára.
- Merthogy az úgyis előbb van.
A felvételi.
- És aztán én már tudtam,
hogy engem felvettek a főiskolára,
amikor mentem az orvosira
felvételizni,
ahova nem vettek fel.
De ha felvesznek, én oda megyek.
Mert végülis az ő kedvükért
tettem meg, mert beígérték,
hogy átvisznek a nyakukban az
Erzsébet-hídon
és pezsgőt fogunk az Erzsébet-híd
korlátján törögetni,
és ez a kép megért nekem annyit,
hogy felvételizzek.
- Csak annyit akarok mondani,
illetve szeretnék,
hogy én 5 üveg sörben fogadtam,
hogy fölveszik a főiskolára.
- Annak idején?
- Így van.
Élből meg lehet kérdezni tőle,
meg is hozta az 5 üveg sört.
- Kezdjük még egyszer előröl.
- És jött a sok-sok boldog év.
Tűnt a bánat, szűnt a gond.
Oh mondd, hogy szeretsz,
egyre mondd!
Elringat veled ez a kéj.
Ő, ha karjaiba zár,
az élet színe más,
Ma rózsaszínnek látom.
Súg és olyan csábító,
sok hétköznapi szó,
hogy közhely azt se bánom.
Mert jó, ha karjaiba zár,
a szívem erre vár,
s ez így egy boldog álom.
Csak ő és csak én és de jó,
hogy ő van.
Azt mondja, ez már
egy életre így van.
- A főiskolára járt, akkor
aránylag egy helyen laktunk,
hát itt a környéken és találkoztam
vele kalappal a fején,
2 hatalmas szatyor, megállunk a
Vértesi utcai,
akkor volt ott egy sapka, kalap
szaküzlet.
Kezembe nyomja a két szatyrot,
bemegy, kijön egy újabb kalappal.
Mondom minek neked ennyi kalap?
- Azt mondja, ha abbahagyom a
főiskolát, vagy kirúgnak,
valamiből meg kell élni,
akkor eladom ezeket.
Szóval ilyen volt.
- Nyugodt a kő is,
ismeri súlyát.
Nem mozdul, pedig el is röpülhetne.
Tudja jól, ha tenné,
nem hinnének neki.
Várok valakire, aki lehajol értem
és fölröpít a levegőbe.
Akkor kizúghatom magam,
míg zuhanok.
Ernőkém segíts!
Ide, nézd meg! Rajtam van, ugye?
- Jaj Istenem, Istenem segíts nekem.
- Ugye a tehetség két részből áll.
Az alap adottságból,
a tehetségből, amit hoz magával
és a képességekből.
Most itt mind a kettőben őt a Jóisten
és az ő szorgalma,
nagy teli zsákkal látta el.
Mert hát először is,
mondjuk a mélyebb rétegek.
A tehetsége.
Nagyon ritka dolog, amikor 18-20-22
éves emberben olyan
szenvedély és szenvedés
tartalékok vannak,
mint amilyen őbenne volt már
ennyi idős korában.
Ilyet egyetlent ismertem a pályámon,
az egyetlen embert, Soós Imrét.
Akik tartalmilag ennyire kész volt.
- Akkoriban nem mondom az,
hogy repdestem, mint a kis pillangó,
ilyen abszolút idétlenül
bimbóról bimbóra,
csak az ösztöneim vezérelve.
Nem.
Nem mondom, mert annyira
nem vagyok ostoba.
De akkoriban még nem tudtam
például, hogy egy szünetnek
nagy ereje van.
Szóval nem tudtam a szakmát.
Egyáltalán semmit nem tudtam
a szakmáról.
Hogy az egy, hogy az nem egy bátor
tett, hogy valaki szünetet tart,
hanem...
- Fortély?
- Nem, nem is fortély.
Hanem az az életünknek a velejárója.
Hát a nagy csöndekben gondolkodunk,
a másik befogadja, amit én mondok,
érdekel a véleménye,
érdekel a tekintete.
Vajon meghallotta-e?
Szóval egyszerűen nem tudtam
a szakmát.
De azt mondták, hogy jaj csináld,
mert ez olyan jó, amikor csinálod.
Meg úgy sírtak, meg tapsoltak,
meg olyan szép volt.
Csillogott minden, olyan fiatalos
lendület volt benne.
Én most sem érzem magam öregnek.
De én úgy érzem, hogy most kezdem
megtanulni a szakmát.
Tehát most már tudom annyira,
hogy már nem vagyok
teljesen erdőbe vihető.
De én akkoriban,
hogyha valakinek, egy rossz ember
kezébe kerültem volna,
az bárhova. Szóval a dzsungel
kellős közepébe elvihetett volna,
Mert én mondtam, én mondtam,
és hevesen és gyorsan
és gondolkodás nélkül, hogy
bebizonyítsam magamnak,
a nézőnek, a súgónak,
az életteremnek,
hogy tudom, hogy akarom,
hogy nektek vagyok.
- Meg tudnék lenni...
a csatalovam nélkül.
Meg tudnék lenni szoknyában is.
Bele tudnék törődni, hogy le kell
mondanom a zászlókról,
meg a kürtök szaváról, meg hogy
faképnél hagynak a lovasok,
meg a katonák. Ahogy a többi
asszonyt is faképnél hagyják,
ha csatába mennek.
Bele tudnék törődni.
Ha legalább megmaradhatna nekem
a szél zúgása a fák közt.
Meg hallgathatnám néha a pacsirták
énekét a napfényben.
Meg a kis bárányok bégetését
a csípős,
finom fagyban.
Meg a harangok gongását.
A harangok áldott, szent gongását.
Amely az angyalok szavát hozza
nekem a szélben.
De ezek nélkül nem tudok élni.
És abból, hogy ti ezt el akarjátok
venni tőlem,
vagy akárki emberfiától, abból is
tudhatom, hogy a ti tanácsadótok
az ördög.
Az enyém pedig az Isten.
- És mindenben ellent mond
az összes olyan törvényeknek,
amelyeket nem elméletben hoznak.
Amelyeket a gyakorlat érlel ki.
Ezeknek a törvényeknek ő semmiben
nem engedelmeskedik.
És... Nem is tudok rá hasonlót...
Talán egy egészen más területről
mostanában nem régen láttam
a televízióban egy gyönyörű
futball meccset.
Elfelejtettem, hogy kik futballoztak,
de az egyikre borzasztóan emlékszem.
Ez a Diego Maradona.
Aki a Napoli-nak a sztárja.
Hát egy dúsgazdag ember,
ugye hát ő egy mit tudom én,
egy meccséért...
- Kicsit jobban fizetik,
mint a színészeket.
- Ahol kitesz magáért valami
100-200.000 dollárnak megfelelő
eszközöket mar föl.
Nem is ezt akartam mondani.
De hát hogy képzel az ember egy
futballistát?
- Ma különösen.
- Ugye sovány, hosszú lábú,
rendkívül izmos...
E helyett egy pici, kövér,
nem tudok mást mondani, egy
pocakos nyak nélküli
kis bohóc, aki teljesen
jelentéktelen.
Abban a pillanatban,
amíg ott lábatlankodik.
De ha nála van a labda...
Ha hozzá kerül a labda,
akkor minden szabálynak
ellentmondóan, valami olyan
lenyűgözően zseniális, amilyen
lenyűgözően zseniális nekem a Zsike.
- Én és a nővérem szép
Luiziana földjén.
Hol a holdfényben zúg a Mississippi,
ott születtünk.
S ahogyan e kis dalok tanúsítják,
oda visszatérni készülünk.
Inkább még ma, mint holnap.
- Inkább ma még, mint holnap.
- Készülünk már 4 hete az útra.
Hogy a város majd meghozza
boldogulásunk.
Előttünk 7 év küszködése áll.
Majd visszatérni jó.
- Elég lesz 6 év is.
- Különben várnak ránk szüleink
és két testvérünk is otthon.
Nekik küldjük el a pénzt,
a munkánk bérét.
Azért, hogy felépüljön belőle
egy kicsi ház.
Egy kicsi ház a messze
Mississippi partján.
Így van Anna?
- Így, Anna.
- Ő a szépség, s a nő,
én az üzlet.
S míg ő kissé bolond,
én észnél vagyok.
Lényünk voltaképp nem két személyes.
Kettős lényünkben egy vagyunk.
Úgy hívnak minket Anna.
Közös a múltunk,
minthogy közös a jövőnk is.
A szívünk, a csekkfüzetünk,
S mi egyiknek jó, csak azt
teszi a másik.
Nem igaz Anna?
- Csak felemás ez.
- Itt akárhányan ülünk, kevés
a pénzünk, bevásárolunk,
futunk, takarítunk, főzünk,
ellátjuk anyánkat,
családunkat, gyerekinket.
Kutyát sétáltatunk, autóba ülünk,
elrohanunk ide dolgozni, oda.
- Hát ha veszünk kutyát,
akkor sétáltatjuk.
- Igen, igen, igen.
Nekünk van hál' Istennek kutyánk is.
- A gyereket teljesen
tudatosan akartad?
- Hál' Istennek mind a kettőt nagyon
akartam és készültem rá.
- A kicsi mekkora?
- A kicsi 2,5 éves.
Úgyhogy nagyon nagy a szerelem
a két fiú között is,
meg hát köztem és a fiaim között is.
Egy húgom van, nincs több testvérem.
- De van.
- De van testvérem.
De akkortájt, amikor én még
egész süldő lány voltam,
akkor én gyermek sebésznek
készültem úgy,
hogy egy vízipólós kispadnyi
gyerekkel.
És mindig így is mondtam, hogy
vízipólós kispadnyi.
Tehát, hogy a csapat is bent legyen
és a kispad is.
Tehát, hogy úgy megteljen
a medence velük.
És rengeteg gyereket gondoltam.
Nagyon szeretem a gyerekeket.
Őszintéknek érzem őket,
sokkal őszintébbeknek,
mint a felnőtteket.
- Cosette jaj, meg ne fázz!
Cosette bújj ágyba gyorsan.
Holnap is játszhatsz majd, az
éj leszáll hamar.
Jöjj Cosette, ott kinn
a fény oly halvány.
Látni már a hold jéghideg arcát.
Bújj hozzám, ne félj a lázam elmúlt.
Jöjj melengess meg, odakünn is
oly hűvösre fordult.
Nő az éj, egy nap meghalt oly némán.
Sír a szél, a tél üzen vad hangján.
Az éj sötétjén egy más sötétség
les ránk.
Majd éneklek, még elalszol,
hogy elűzze homályát.
- Oh Fantine, időnk már oly kevés.
Sorsom rá, mit kértél megteszem.
- Jó uram nézd, most alszik,
s boldog már.
- Békítsd őt, nyugtasd el teremtőm.
- Oh Cosette!
- Én óvom őt, míg élek.
- Gyermekem!
- Boldog lesz ígérem.
- Érzem én, az úr küldte önt hozzám.
- Már soha senki nem bánthatja
Cosette-et, ne féljen.
- Fogja kezem.
Az éj leszállt, úgy fázom.
- Ne hagyd el Istenem!
- Óvja őt, én önre bízom Cosette-et.
- Ne hagyd, hogy szenvedjen.
- Várjon még, csak még
amíg nem alszom,
és Cosette-nek majd mondja meg,
hogy mindenem ő volt.
- Én dolgoztam vele.
Hát mondjuk én nem fedeztem föl,
hanem a Popfesztiválban,
mint végzős főiskolás...
- Szerepelt.
- Azt hiszem, hogy úgy volt a trió,
hogy az Egri Márta, Ferenczi Kriszta,
és ő volt a három.
Ők voltak a három végzős főiskolás.
És hát már akkor el voltam,
vagy le voltam nyűgözve
a hangjától, stílusérzékétől.
Iszonyú ereje van annak,
ahogy ő előad.
De a Popfesztiválban, legalábbis
az eredeti szereposztásban
neki nem jutott énekes feladat,
csak a kórusban,
illetve a csapatban.
És aztán, amikor átvette
a főszerepet, nem tudom az első
2-3 év után,
azt nem tudom pontosan mikor volt,
akkor is, hát hogy úgy mondjam,
nem lehetett igazán ezt a hangot...
Nem volt az ő hangja igazán
kihasználva.
Hanem amikor megcsináltuk a
Jó estét nyár, jó estét szerelem
című darabot, akkor már, akkor már
ott lehetett a Kútvölgyire írni.
- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű,
gyönyörű testet öltött varázs,
semmi más.
Szivárvány híd alatt baktathatsz
egy magad.
- Elpusztulsz, a sorsod eldőlt már!
Elpusztulsz álmok miatt.
Nincs esély, hogy megmaradj.
Elpusztulsz, vesztett tét az életed.
Senki nincs, ki megsirat,
átlépik a sírodat.
Rettegés kíséri léptedet.
- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű,
gyönyörű, testet öltött varázs,
semmi más.
Szivárvány híd alatt baktathatsz
egymagad.
- Többé nem vár rád az ezüst vég.
Többé nincs érkezés,
többé nincs indulás.
A világ nem tűr nappal álmokat.
Senki nincs, ki megsirat,
átlépik a sírodat.
Senki nem tűr nappal álmokat.
- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű,
gyönyörű, testet öltött varázs,
semmi más.
- Azon ritka mai magyar
színészek közé tartozik,
aki hazulról természettől fogva,
nagyszerű orgánummal bír,
beszéd és ének orgánummal.
És nagyszerűen tudja használni.
Nagyon jó mozgáskészsége van.
Remek humora van.
Amiről beszéltem, a lényének
a tragikus, a lefelé görbülő
álarcról.
Szabálytalan dolog. Valamikor
volt egy ilyen, hogy tragika.
Ennek volt egy ilyen Nemzeti színházi
fennhangja.
Tragika az, aki olyan szépen
zengetett, és ünnepélyesen tud
megjelenni.
Na szerintem a tragika az,
akiben tragikum van.
Aki hoz magával annyi tragikumot,
hogy az akár zengzetes,
akár nem zengzetes, ez hat.
- Uram, Uram, Uram.
Egy kicsit még hagyd meg nekem
a kedvesem.
Egy nap, két nap, nyolc nap.
Engedd át őt egy kicsit még nekem.
Adj még egy kis időt imádni őt.
Időt, még gyűjthetek emlékeket.
Uram, igen. Uram.
Engedd nekem megtöltenem az életem.
Uram, Uram, Uram.
Egy kicsit még hagyd meg nekem
a kedvesem.
Hat hét, öt hét, két hét.
Ne nézz így rám, legyen csupán
egy hét.
- Nem is kell, de nem kell.
- Jó.
- Engem mivel hódított meg?
Hát ez is egy titok. Ismétlem,
az első másodpercben.
Tehát ez nem egy később
kialakuló barátság.
Ez a legelső másodpercben valami
emberi melegségnek,
valami olyan furcsa hullámát
indította el bennem,
amin én voltam a legjobban
meglepve természetesen.
Nem tudom mivel csinálja.
Hát egy biztos, hogy nem
a külső habitusával.
Valami, valami belső habitusa van
ezek szerint,
ami valami olyan feltűnően erős
és oly annyira
jelentékeny, hogy így rögtön az
elején meg tud nyilvánulni,
és rögtön az elején.
De nézzen körül itt ebben
a színházban.
Bárkiről most jellegzetesen,
nem kollégákról
és nem kolléga nőkről, akik esetleg
még esetleg még irigyek is rá,
a sikereire.
- Van ilyen?
- Hanem kérdezze meg bármelyik
műszakit, vagy bármelyik
súgónőt, vagy bármelyik portást nőt,
vagy bármelyik büfésnőt,
hogy kérem szépen a Kútvölgyi
művésznő így és úgy.
És akkor mit fognak mondani.
Hogy a Zsike, ó hát a Zsike,
hát az...
Mindenkit, mindenkit
levesz a lábáról.
- Állatkerti rács előtt
ketten álldogáltak.
Kati mondta Gyuszinak:
Jaj, mi az az állat?
Gyuszi mondta:
Az iráf.
Kati mondta:
Hogyne! Az nem iráf,
az egy truc.
Azt se nem tudod te?
Az nem iráf, az egy truc.
Azt se nem tudod te?
Gyuszi mondta:
Csak iráf.
Kati mondta:
Csak truc.
Gyuszi mondta:
Csak beszélj, te azt úgyse nem tudsz.
Kati mondta:
Nem iráf, nincs is rajta szőr.
Gyere, mondta Gyuszi rá.
Kérdezd meg az őrök.
Gyere, mondta Gyuszi rá.
Kérdezd meg az őrök.
Őrök bácsi, tessék jaj megmondani,
ez mi?
Ott a tábla olvasd el.
Nem kell azt kérdezni.
Ránézett a Gyuszi a táblán
az írásra,
se nem iráf, se nem truc.
Kollerics és Társa.
Se nem iráf, se nem truc.
Kollerics és Társa.
- Ismét egy szerelem jön,
soha nem jön más.
Mert ez a lényeg,
ennyi az egész.
- Vannak egyáltalán
barátnőid a szakmából?
Létezik-e ilyen?
- Vannak.
Persze. Nagyon ritkán találkozom
velük ez a baj.
Mert Egri Márta elszerződött
innen, aki nagyon jó barátnőm
volt,
és főiskolán mellettem ült.
Tehát aztán egész nap tudtunk
lefetyelni.
És aztán megmaradt nagyon mélyen
ez a barátság.
De ő Szolnokra került.
Na most mintha egyeztetve lennénk.
Amikor ő játszik, akkor
én is mindig játszom.
Ugyanazon a napon volt
a premier-ünk.
Április 14, április 14.
Az ő Chicago premierje,
az én Ahogy tesszük premier-em.
Tehát egy próbát sem tudtam
megnézni, mert az ő
sűrű próbafolyamata pont egyezett
az én sűrű próbafolyamatommal.
Semmit nem tudtam csinálni.
Ő sem tudott engem megnézni.
Dehát itt nem is az a fontos,
hogy lássuk egymást színpadon.
Bár az is nagyon fontos,
mert én nagyon...
Gondolom őt is érdekli az,
hogy én haladok-e,
engem meg ő nagyon érdekel,
hogy mi történik vele a szakmai
életében.
És nem csak a magánéletében.
De Hernádi Juci talán még aki,
remélem ő is úgy érzi,
hogy nagyon jó barátom.
De nem vagyok szakbarbár.
Tehát a baráti köröm az nem
egyértelműen csak a színészekből
áll.
Egyre kevésbé lehet már
nagyon mély barátságokat kialakítani.
Tehát, hogy barátom legyen
valaki, ahhoz az kell,
hogy azt is tudja, hogy 7 évesen
mit éreztem,
17 évesen, 27 évesen, 37 évesen.
Szóval sok minden kell...
Szimpatikus lehetek valakinek.
Ha nagyon érdeklem, akkor
elképzelhető, hogy...
Meg ő is érdekel engem,
hogy közelebb kerüljünk egymáshoz,
de már igazán mély barátságok
egyre ritkábban kötődnek.
- Egyrészt kezdjük ott, hogy én őt
nagyon rég óta ismerem.
Olyan rég óta, amióta ő
nem ismer engem.
- Merthogy te vagy a kisebb.
- Igen és találkoztam vele akkor,
amikor ő Júliát játszott Szegeden
és nekem egy baromi nagy élmény volt.
Hát természetesen nem emlékszik rám.
Egyrészt.
Másrészt meg végülis együtt
játszottunk, nem csak ebben a
darabban, hanem másban is.
És nagyon szeretek én vele játszani.
Szóval azt hiszem kölcsönös a dolog.
- Nem. Nem és nem.
Nem. Nem bánok semmit sem.
Akár jó, akár nem.
Ami volt, minden mindegy nekem.
Nem. Nem és nem.
Nem. Nem bánok semmit sem.
Ami volt, szerte hullt.
Mind hazug. Kinek kell az a múlt?
Fáklyát gyújtottam én.
Minden emlék tüzén.
Ért sok bánat, öröm.
Agyő, megköszönöm.
Régi szerelmekért
sírni, ugyan mit ér?
Mindent, mindent ha kell,
előröl kezdek el.
- Azt hiszem nagyon sok darabban
együtt játszottatok.
- Elégben.
- Volt olyan, amikor úgy gondoltad,
hogy ő mondjuk nincs a helyén
abban a darabban?
- Hát nézd, tulajdonképpen nekem
ez pontosan eszembe jutott
a sirálynál.
- Ahol te voltál a sirály.
- Ahol én voltam a Nyina,
ő volt a Mása.
És nekem az jutott eszembe,
hogy milyen érdekes lenne,
ha fordítva játszanánk el.
De mind amellett azt kell, hogy
mondjam, ettől függetlenül
én imádtam a sirályt.
Szóval én magam részéről...
- És miért jutott ez eszedbe?
- Mert úgy gondolom, hogy
amennyire megvan bennem
a predesztináció a Mására,
annyira van meg benne a Nyinára.
Na most, hogy ez így lett kiosztva,
ez így lett kiosztva.
De milyen érdekes lett volna
fordítva.
- Reménytelenül szeretni, éveken át
várni valamit.
Majd ha férjnél leszek,
lesz más gondom is,
mint a szerelem.
Az új bajok elnyomják a régieket.
Egy kis változatosság.
Nem repetálunk?
- Nem lesz egy kicsit sok?
- Ne nézzen így rám.
A nők többet isznak, mint maga
gondolja,
csak kevesen csinálják
olyan nyíltan, mint én.
Igen is és a legtöbbjük vodkát,
vagy konyakot iszik.
Egészségére.
Maga jóravaló ember.
Kár, hogy el kell válnunk.
- Magam sem szívesen utazom.
- Kérje meg a művésznőt,
hogy maradjon.
- Áh. Most már nem lehet.
A fia lehető legtapintatlanabbul
viselkedik.
Előbb megpróbálja főbe lőni magát,
most meg hallom, engem
akar kihívni párbajra.
Folyton berzenkedik, prüszköl.
Gúnyirodalmi formákat prédikál.
Jószerint a világon mindennek.
Réginek is, újnak is.
Minek tolakodni?
- Féltékenység is van a világon.
Ez egyébként nem tartozik rám.
Az én tanítóm ugyan nem találta
fel a puskaport,
de jó ember és szegény ember
és nagyon szeret engem.
Nagyon sajnálom.
És sajnálom az öreg édesanyját is.
Hát akkor had kívánjak magának
minden jót.
Tartson meg emlékezetében
és köszönöm, hogy ilyen jó volt
hozzám.
Küldje el a könyvét okvetlenül
ajánlással.
De ne azt írja bele,
hogy mély hódolattal.
Írja egyszerűen azt, Másának, aki nem
tudja hogyan került erre a világra.
És fogalma sincs, hogy mi végre
él ezen a földön.
- Hál' Istennek olyan emberekkel
lehettem még együtt színpadon,
akiktől megtanulhattam a szakmát.
Bár Vámos tanárúr remek
pedagógus volt, igazán.
És az ő elve az volt, hogy
mindannyian akik maguk ide betették
a lábukat,
üres fenyőfák. Az én kötelességem
az, hogy arra tegyek arany hajat,
ezüst hajat, csillagot,
csillagszórót, piros gömböt,
rózsaszín gömböt, lila gömböt.
És ami csicsa-micsa a világon van,
azt én mind magukra szórjam.
Az igazi fenyő az egyszer csak
megrázza magát és ottmarad
rajta az, ami a saját fenyő ágaira,
típusára, lúc fenyő, ezüst fenyő,
kanadai fenyő, vagy egy
egyszerű zöld tuja,
bármi, amit magán meghagyhat.
Azt én már nem tudom.
Abban én már nem tudok segíteni.
Az én kötelességem az, hogy
maga vénasszony legyen ha kell,
fiatal legyen, kövér legyen,
kicsi legyen, magas legyen,
csúnya legyen, púpos legyen,
szép legyen...
Tehát mindenfélét kipróbáljak
és megpróbáljam megtanítani.
- Enni meg inni, heverni resten,
vagy csóklázban égni,
hidd el nagy kár!
Ezt vedd fontolóra!
Erőt végy a testen, bölcsebben élj!
Bölcsebben élj!
Hidd el az ifjúság gyorsan lejár.
Testvér, hát gondold meg,
nézzed a véged.
Meglást, dicsőség vár minden előtt.
Ám, kik az átkozott bűnöknek élnek,
félnek, ha nincs.
Félnek, ha nincs, félnek, ha nincs
szörnyűbb orra előtt.
- Ki önmagát győzi le,
végülis boldogan...
- Gobbi Hilda születésnapja,
teljes meglepetés,
nem tudott róla.
Katona József színházban.
Benedek Micu, Szacsi és
a Császár Angi szervezte.
Fölkérték a szakmának, hát ha azt
mondom, hogy 100-an ott voltunk.
Szóval mindenkit fölkértek.
Egy olyan időpontot választottak,
hogy mindenkinek jó legyen.
Este 10től orrvérzésig.
Amit akarsz.
Odajössz és csinálsz valamit.
Hát nekem önálló műsorom nincs.
Igazán nem nagyon tudtam, hogy mit,
de tudtam, hogy valami olyat
szeretnék neki adni,
amit talán még magamnak sem.
Szóval valami nagyon sokat.
Tehát megéri nekem azt, hogy
kérek egy kottát, megtanulom.
Odamegyek és azt mondom, hogy
kérlek kísérd le a Solvejg dalát.
Én azt tudtam, hogy az
neki nagyon fontos volt.
De nem hittem volna, hogy
annyira, amennyire az ott sikerült.
Szóval azt a fajta reakciót,
amit én ott...
Azt a befogadó közeget, ahogy ő
ott szeretett,
ha jól emlékszem följajdult,
hogy én megmondtam neki,
hogy ezt fogom énekelni.
És talán ha nem tévedek,
nem láttam, hogy hol ül.
Én még annyira ideges talán
soha az életben nem voltam.
- Nem látom Hildát.
Ideges vagyok drága Hilda,
de nagyon nagyon boldog
születésnapot kívánok neked.
Fogadd tőlem szeretettel
Solvejg dalát.
- Elmúlik a tél, elmúlik a tavasz.
Elmúlik a tavasz.
A nyár és az ősz múltán új tél havaz.
Új tél havaz.
De egyszer jő egy hajnal
és majd visszatérsz.
Te visszatérsz.
Én híven megvárlak,
csak várni oly nehéz.
Csak várni oly nehéz.
La-la-la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la-la-la
Ha bármerre jársz Isten adjon erőt,
Isten adjon erőt.
Ő áldjon meg, ha ott állsz
a trónja előtt,
ha a trónja előtt.
Még csak vissza nem térsz,
várlak én kedvesem.
Szép kedvesem.
Vagy fönn az égben látlak meg
végre kedvesem.
Az égben kedvesem.
- Ez egy őstehetség hang?
- Az, az, az, az.
Hát egy nagyon nagy hang,
dehát egy abszolút őstehetség.
A kettő nem ugyanaz, mert vannak
nagyon nagy hangok,
akik be vannak oltva a zene ellen,
vagy egyáltalán előadás ellen,
de ő pont nem az.
- Magyarán ez azt jelenti, hogy
ha bármi fajta zenés darabban
kap egy szerepet, akkor azt
minden teketória nélkül elénekli.
Nem kell vele sokat törődni.
- Nézd, az utolsó
bemutatóink egyike a Spiró,
Másik Jancsi féle, Ahogy tesszükben,
mondjuk a Kútvölgyinek olyan
nehéz dolgai voltak.
Eleve egy nagyon nagy feladat
színésznek, egy ilyen minőségű zene.
És az ő feladata szintén
nem volt túl könnyű.
És hát gyönyörűen oldotta meg.
- Beköltöztünk mikor még
nem volt lépcső, se villany.
És gyertya sercegett,
és örültünk, hogy víz van.
És társasházzá lettünk.
És pereskedni kezdtünk.
De szép volt Istenem.
Ölték egymást felettünk.
- És beázott a pince
és megrepedt a főfal.
És nem volt járda még
baj lett az OTP-val.
- És féltünk, hogy majd jönnek
egy újabb rendelettel.
Hogy nem is a miénk volt,
de övék a lakás.
- És fenyegettek minket
a társasházi társak.
Hogy följelentenek,
ha járnak hozzánk mások.
- De nem számított semmi.
Nem volt lépő, de laktunk.
És lett egy gyerekünk.
S lett egy használt trabantunk.
- És folyton leskelődtek,
mikor hetesek voltunk.
Nyírjuk-e a füvet
és hogyan takarítunk.
- Féltünk a háborútól,
mert volt mit féltenünk már.
És fejlődött a srác.
Te dolgoztál, kutattál.
Lehetett volna minden.
Mert nem volt lehetetlen.
És mégsem lehetett.
- Sziasztok.
- Szia.
- Ő kicsoda?
- A fiad.
- Hát én hűséges típus vagyok.
Vannak akikkel tökéletesen
egyetértek, hogy váltanak.
Mert az életükben is úgy élnek.
Én is izgő-mozgó ember vagyok,
de a hűségemben nem.
Tehát amikor én választok valamit,
akkor én azt tudom,
hogy azt miért választottam.
Na ez más volt, amikor a színház
választott ki engem.
- Kezdetben.
- Kezdetben.
Aztán, ahogy vénültem rá,
akkor már megvolt
a döntési lehetőségem.
Akkor az ember hát beleesik
a légyként a tejbe és hát
borzalmasan boldog
és kapálózik, hogy nehogy
lesüllyedjen,
és hogy fönt maradjon és hát
ne csak az öröm fércelje össze,
hanem valami szakmai
tudást is ki tudjon mutatni.
Aztán később meg, amikor jönnek
már a szerződések, akkor én
azt hiszem, hogy eddig
nem döntöttem rosszul.
- Hogy mit akartam nem tudom.
Lassan már nem is álmodom.
Már senki sincs a helyemen.
És ami történt, nem velem.
És nem is értem.
Néztem, hogy felnő egy gyerek,
ő kérdez és én felelek.
De nem ismerem, idegen.
És mégis épp őt nevelem.
És nem is értem.
Megyek még ide és oda,
és minden léptem tétova.
Cserélődnek a férfiak,
én csak öregszem
ez alatt. És nem szeretnek.
Az jó viszont, hogy bemegyek,
ott bent még vannak emberek.
És nem számít, hogy szar meló
és kicsi lóvé.
Az a jó, ha jót dühöngünk.
Csak a hétvége förtelem,
akkor végig a félelem.
Megyek még ide és oda.
És minden léptem tétova.
És nem is értem.
Hogy mit akartam nem tudom,
lassan már nem is álmodom.
Már senki sincs a helyemen.
És ami történt, nem velem.
És nem is éltem.
Hazamegyek.
- A Zsike egy keményen dolgozó
valaki, aki szerintem
még kisebb ügyekben is
képes marcangolni magát.
Szóval ezt én úgy érzem,
hogy ő nem meséli el
és nem dicsekszik el azzal,
hogy ő milyen jól dolgozik.
Hanem valahogy én
úgy gondolom, hogy ő
iszonyú hitet tud adni abba,
vagy ahhoz amit csinál.
- Aludj szépen, aludj jól,
aludj csendesen.
Alszik a föld, s a fiad benne
valahol jeltelen.
Ne tedd össze két kezed,
nincs ki visszaadja,
újat szülni öreg az éved,
sötét minden napja.
S holnap jön egy villamos,
és átvisz a holnaputánba,
holnap jön egy villamos, ne félj.
S holnap jön egy villamos,
és átvisz a holnaputánba,
holnap jön egy villamos, ne félj.
Aludj szépen, aludj már
ágyadban magad,
alszik már a férjed is
örök álmokat.
Szép vagy még és fiatal,
szeretnek majd újra,
s ha a gyerek háborúsdit játszik,
szólj, hogy hagyja abba.
S holnap jön egy villamos,
és átvisz a holnaputánba,
holnap jön egy villamos, ne félj.
S holnap jön egy villamos,
és átvisz a holnaputánba,
holnap jön egy villamos, ne félj.
...
Több

Személyek

03:07:48

Kútvölgyi Erzsébet

03:11:59

Kelecsényi István

03:14:27

Vámos László, rendező

03:18:45

Darvas Iván

03:26:55

Presser Gábor

03:37:53

Hernádi Judit

03:44:32

Gobbi Hilda

Kiemelt részek

03:05:57

"Padam, padam, padam..." - zenés portré Kútvölgyi Erzsébet