Ízőrzők - Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg
Gyártási év: 2013 | Adásnap: 2013. szeptember 22.
Időpont: 12:30:00 | Időtartam: 00:30:04 | Forrás: Duna TV | ID: 1697326
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 30 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: ZalaegerszegEpizódcím: Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg
Műsorújság adatai: Feliratozva a teletext 333. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc) Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeum egyik műemlék épületében, csikótűzhelyen készítettük el a zalai konyha hagyományos ételeit. Gyurkó Imréné Bucsutáról érkezett ide, hogy elkészítse a következő fogásokat: a Tüdős burgonyalevest, a Fasírozottat kecskesajttal és vargányával, a Fumut (baba alakú kalács), a Sonkalevest Kapros-túrós galuskával és a Madárkát. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Tüdős burgonyaleves - Fasírozott kecskesajttal, vargányával - Fumu - Sonkaleves kapros-túrós galuskával - Madárkák, fahéjas kifli és sós masni
Műsorszolgáltatói ismertető:
Zalaegerszegen, a Göcseji Falumúzeum egyik műemlék épületében, csikótűzhelyen készítettük el a zalai konyha hagyományos ételeit. Gyurkó Imréné Bucsutáról érkezett ide, hogy elkészítse a következő fogásokat: a Tüdős burgonyalevest, a Fasírozottat kecskesajttal és vargányával, a Fumut (baba alakú kalács), a Sonkalevest Kapros-túrós galuskával és a Madárkát.
Teljes leirat:
- Itt vagyunk
a Göcseji Falumúzeumban,
Zalaegerszeg belvárosában szinte.
Itt hozták létre egy nagyon szépen
megmaradt,
XVIII. századból származó,
de 1958-ig működő vízimalom mellett
a Göcseji Falumúzeumot.
Azt lehet mondani, hogy az
utolsó pillanatban sikerült ez,
hiszen a XX. század közepe volt
az az időszak,
amikor szinte szempillantásra eltűnt
a régi paraszti világ.
A nagy erőre kapó olajiparban az
embereknek hirtelen jó fizetése lett,
amihez soha nem voltak szokva
a helyi emberek,
és mindenki a saját lakókörzetének
a megújításával kezdte.
Szentmihályi Imre, az a
kiváló néprajzos ember,
aki felismerte, hogy ez
milyen borzasztó fontos,
hogy megőrizzük Göcsejnek
ezt az eltűnő világát.
Ő már 1958-ban vásárolt házat.
Tíz éven keresztül gyűjtögette,
mire meg tudott nyílni 1968-ban
a falumúzeum.
Ez a Göcsej két patak és egy folyó:
a Kerka és a Válicka-patak,
illetve a Zala folyó által határolt
területről van szó.
Hatalmas erdők,
irtás földeken gazdálkodók
pici kis falvak, 90 falu,
és az ország határa, az a
nagyon széles erdősáv, a gyepű,
amelyiknek a belső részén
katonáskodó emberek telepedtek
le Szent István korában,
már a X. században,
és őrizték meg,
tulajdonképpen azt lehet mondani,
a XIX. század végéig bizonyosan,
de inkább tovább azt a hagyományos
életmódot,
amelyet itt bemutat a falumúzeum,
hisz ez tűnt el egyik pillanatról
a másikra,
gyakorlatilag egy
másfél évtized alatt.
Amikor ezeket a házakat behozták
az elődeink
- Szentmihályi Imre,
Tóth János építész,
és Barabás János, szintén
néprajzkutató -
ők már kéményes házakat találtak,
de ezeket az eredeti, archaikus
formájára bontották vissza.
Utcás településsé építették
- korábban nem csak ilyen volt,
de ez most már mindegy -
a szeges település a családoknak
az elkülönült,
egymástól elválasztott
eltelepülését jelentette.
De utcákká rendeződtek
egyébként is,
úgyhogy mi is utcás falut terveztünk,
illetve terveztek
Szentmihályi Imréék.
Ez az az életmód, ami
nagyon sokáig megmaradt,
az összes tárgyával,
,a tárgykultúrájával
a szellemi hagyományával együtt,
a kitűnő pálinkák főzésével,
a jó savanyú zalai borokkal
és a csodálatos gasztronómiával.
- A zalai konyha sok tekintetben
hasonlít
az ország más vidékeinek
a paraszti konyhájához,
mert az alapanyagok többnyire
hasonlóak voltak.
A gabonaféléknél van különbség,
mert az éghajlat miatt itt kevésbé
búza, inkább rozs termett,
de ez a kenyérre van leginkább
hatással.
Másodvetésként a nedves éghajlat
miatt hajdinát is sokat termeltek.
Hajdinát kásaként nagyon sokat
fogyasztottak,
de újabban sokféle más ételt is
készítenek belőle.
Ami most itt jellegzetes,
egy disznóöléses étel volt.
Disznóöléskor kétféle étel volt:
az egyik, amit hamar meg kellett
csinálni, meg kellett enni,
a másik, amit sokáig kellett
eltenni.
Sokáig pácolással és füstöléssel
tartósítottak,
ezek voltak azok az ennivalók,
amiket nyáron,
vagy késő tavasszal a munkák
idején fogyasztottak,
viszont volt egy csomó olyan,
amit minél hamarabb
el kellett fogyasztani.
Hűtőszekrény nem volt, úgyhogy
hűtési lehetőség pincében és kútban,
ez a kétféle variáció volt.
A mostani leves is
ezek közé tartozik.
A sertés tüdőt megfőzték, aminek
egy részéből a hurkába is tettek,
de nagyon finom leves is készült
belőle,
krumplival és zöldséggel összefőzve,
kicsit megfűszerezve.
Érdekes módon manapság megosztja
az embereket.
Van, aki nagyon szereti, és van,
aki nem nagyon szereti.
Régen válogatás nem volt, a paraszti
háztartás nem tűrt ilyen dolgokat,
mindent meg kellett enni.
A tüdő is ezek közé tartozott.
De ki-ki oszthatott magának olyan
levest, amibe nem jutott annyi tüdő.
- Elkészítjük a tüdő levest.
Beletesszük egy fazékba,
öntünk rá hideg vizet.
Jobban habzik, mint a másik hús,
kétszer-háromszor leszedjük
a tetejéről a habot,
hogy szép tiszta legyen a lé.
Teszek bele két babérlevelet,
három jó nagy gerezd fokhagymát,
egy vöröshagymát, pucolok bele répát,
egy kis zöldséggyökeret és
egy kis zeller gyökeret.
Teszünk bele egy kis borsot,
egy pici majoránnát.
Amikor megfő a tüdő, kivesszük,
felkockázzuk és visszarakjuk.
Akkor beletesszük a sárgarépát,
zöldség gyökeret, egy kis zellert,
meg egy kis burgonyát.
A sárgarépát és a petrezselyem
gyökeret hosszú csíkokra vágjuk.
Aki nem szereti a zöldséget
a levesben,
annak nem lesz gond, hogy hova rakja,
aki szereti, az kiszedi és megeszi.
A burgonyát apró kockára vágom.
Amikor úgy látjuk,
hogy megfőtt a tüdő,
utána tesszük bele a burgonyát,
mert az előbb megfő, mint a tüdő.
Kivesszük a tüdőt és a levébe
belerakjuk a zöldséget:
zöldség, petrezselyem
és a burgonya.
Apró kockára vágjuk a tüdőt
és hozzá tesszük.
Zsemlye színű rántást készítettem,
beletettem a piros paprikát,
felengedtem hideg vízzel.
Beleöntöttem a tejfölt és
simára keverem, úgy öntöm a leveshez.
Kiforraljuk és utána fogyasztható.
- A Hencz-malomban vagyunk.
Ez az egyetlen olyan épülete a
falumúzeumnak,
ami eredeti helyén áll,
nem más faluból hoztak ide.
Az utolsó tulajdonosáról,
Hencz Györgyről nevezik
a mai napig is Hencz-malomnak.
Van egy régebbi és egy újabb szárnya.
Mi most az újabb szárnyában állunk,
ez téglából készült.
Hátunk mögött a gépeknek a helye
még mindig az eredeti borona épület.
A molnároknak nem csak
egy mesterségük volt,
hanem legalább három.
Érteni kellett egyrészt az őrléshez,
a különböző gabonákhoz, liszthez,
érteni kellett a malom
épület építéséhez,
tehát ácsok is voltak, harmad részt
pedig kőfaragónak is kellett lenni,
mert a malomköveket rendszeresen
vágni kellett.
A kis csatornákat, amin lefolyt
az őrlemény, mindig újítani kellett.
Úgyhogy a kőfaragáshoz is
érteniük kellett.
Ahol most állunk, a szitáknak
az előtere,
itt már csak zsákokba
rakták a megőrölt gabonát,
darát, vagy lisztet, attól függően,
ki mit akart,
és azon a kis kapun keresztül
kiadták a szekérre.
A szekér odaállt a
lábakon álló tető alá,
és ott lehetett megrakni a szekeret.
Ma is működőképes lenne, csak
nincs víz, ami hajtsa a kerekeket.
Ez egy alul csapó vízimalom.
- A fasírozott Zalában az ünnepi
ételek közé tartozott,
általában a húsételek az ünnepi
ételek közé tartoztak,
ugyanúgy, mint a pecsenye,
meg a bundázott hús,
aminek akkor még nem volt
ilyen előkelő neve.
A különlegessége az ennek az
ételnek,
hogy a szintén paraszti ételek közé
tartozó
kecskesajttal van megsütve
tepsiben.
Kockára kell vágni és úgy kell enni.
A füstölt sajthoz egy kis
citromhéjat reszelünk,
de természetesen nem maradhat el
ebből az ételből a vargánya sem.
Általában nagyon sok gomba van
Zalában,
mivel tölgy és bükk erdő
rengeteg volt itt annakidején.
Még most is mutatóban maradt belőle.
Egy kis szárított
vargányát hoztunk most,
azt áztattuk meg langyos vízben,
azt fogjuk még beletenni.
- Beáztattam a zsemlyét hideg vízbe.
Amikor megázott, kézzel
rácsavarom a húsra.
Közben megvágom a sajtot,
felkockázom.
Szép márványos ez a kecskesajt,
milyen finom illata van.
Beletettem az áztatott zsemlét,
ráreszelem a citromhéjat.
Teszek bele borsot, fokhagymát.
A szárított vargányát apró
kockára vágom
és beleteszem a fasírozott masszába.
Teszek bele 3 tojást,
egy teáskanálnyi sót,
teszünk rá egy kis kakukkfüvet.
Nagyon simára ki kell dolgozni,
hogy jól elkeveredjen benne a fűszer.
Jó húsos szalonnát kockára vágunk,
betesszük a sütőbe,
hogy süljön egy kicsit.
Kockára vágott vöröshagymát
aprítunk a szalonnára
és kicsit visszatesszük a sütőbe
és összesül az egész.
Összekeverjük a fasírozott masszával.
Kizsírozott tepsibe egy réteget
belerakunk,
utána a kecskesajtot rátesszük,
és rárakjuk a másik réteget.
Betesszük sülni a fasírtot,
körülbelül 20 perc múlva megsül.
Kivesszük és hagyjuk, hogy kihűljön,
akkor tudjuk szeletelni
és tálalhatjuk.
- A fasírozottat salátával esszük
manapság.
Különleges saláta levet
készítek hozzá.
Az alapja mustár, amibe keverek
olajat, ecetet, sót, cukrot
és némi zöldfűszert, ami akad
a háznál.
Nálunk most bazsalikom van.
Ez egy sűrű öntet lesz, amit mindenki
a saját salátájára csorgat.
Nem kell sok, mert
erős, intenzív íze van.
A felsőszenterzsébeti füstös házban
vagyunk.
A neve azért füstös ház és nem
füstös konyhás ház,
mint a falumúzeum többi házának,
mert itt egyetlen fűtött
helyiség volt.
Ez egy középkori ház típusnak
az utolsó, legkeletibb darabja.
Később egészítették ki más
fűtött helyiségekkel.
Leválasztották a konyhát,
és a konyhából
fűtötték a szobai szenes kályhát.
Akik megtalálták,
olyan boldogok voltak
- Szentmihályi Imre és Tóth János,
aki a falumúzeum terveit is
készítette, meg Barabás Jenő -
hogy visszarekonstruálták ezt a házat
az eredeti állapotába.
Most az istállóban tartjuk a
madár állományt
- ludakat, kacsákat, pulykát -
és ott lóg a galambok kalitkája is.
Igyekszünk régi fajtájú
állatokat tartani,
nem a mostani, nemesített állományt,
hanem az eredetit, Gödöllőről hozzuk.
A fumu egy zalai étel,
de Zalának a hetési,
tehát déli felében volt divatos.
Szórványosan máshol is előfordul,
de ez az őshazája - hogy így mondjam.
A fumu egy baba alakú kalács.
A kalácson is egy
kicsit módosítani kell,
mert nem a mostani édes
kalács tésztát értjük rajta,
hanem a régi paraszt ember
mindent kalácsnak hívott,
ami a durva kenyér tésztánál
fehérebb lisztből,
nem vízzel, nem kovásszal,
hanem tejjel és élesztővel készült.
Meg van töltve, mint a kalács tészták
és pólyás baba formájúra van
elkészítve.
A használata két nagy ünnepi
alkalomhoz kötött.
Az egyik a lakodalom,
ahol a fumut hozták
és mindenféle pajzán jókívánságok
mellett adták
a menyasszonynak
és a vőlegénynek.
A másik a keresztelői
ünnepi étkezés,
az úgynevezett paszita,
vagy paszit alkalmából,
ahol már egyértelmű a szerepe
a pólyás babának.
- A fumut úgy készítem, hogy
elkészítem a lisztet.
Egy fél kilónyi lisztbe teszek
nem egész evőkanál sót,
fél liter tejet langyosítottam,
tettem bele egy evőkanálnyi cukrot,
egy egész tojást, 5 dkg élesztőt,
ezt beleöntöm a lisztbe.
Ha esetleg tej kell még hozzá,
akkor teszünk,
de úgy érzem, hogy elég
ennyi bele.
Amikor a Zala megyei önkormányzat
megkért arra,
hogy Szegeden a megyék napját
képviseljük,
akkor a mi standunkban volt
a fumu,
és nagyon nagy tetszést aratott
a közönség körében.
Olyan sokan megnézték,
aki megnézte, azt mondta, még
ennyi embert sátrak közül nem látott.
Nagy élmény volt.
Mikor jól kidagasztottam,
a fél kg liszthez teszek
egy evőkanál étolajat.
Inkább olajat használok,
mert attól gyengébb a tészta,
mint az olvasztott zsírtól.
Amikor elkészül, hagyjuk
egy kicsit kelni.
Megkelt a fumu tésztája,
kis cipókba elvágom
- mi úgy mondjuk,
hogy kiszaggatjuk.
Mire ezt elvégzem, addigra az eleje
olyan, hogy már lehet sodorni.
Hatfele vágom, mert három lesz
a törzse,
lesz a feje, a kis pártája,
a maradékokból meg a keze.
Elkészítem a dió és a mák tölteléket.
Egy rúdba teszek egy kis mazsolát.
A cipókat kisodrom, ha lehet,
téglalap alakra.
Egy kis citromhéjat reszelünk
a dióra, hogy finom, ízletes legyen.
Ez akkor érdekes, mikor
felvágja az ember.
Én csináltam olyat is, hogy egy
rúdban kakaó van,
csak azt vékonyabbra kell, mert
az duzzad.
A mazsolás a három
csavart közé lesz majd.
A mákra tettem egy kis cukrot, egy
kis vaníliáscukrot, meg citromhéjat.
Két rudat azzal töltök.
Nálunk, Zala megyében,
a mi környékünkön ahogy
az idősektől hallottam,
ott az volt a jellegzetes,
hogy amikor párt választottak
például a fiúnak,
és mikor elmentek,
hogy megegyezzenek,
hogy az lesz a menyük, vagy vejük,
akkor vittek egy ilyen babát.
Azért vitték, hogy egy évre
szaporodjon a család.
A rudacskát összefonom és egy
baba alakot formálok belőle,
és egy kis rudacskából csinálok
a fejére pártát,
meg egy kis kezet...
Úgy formáljuk, ahogy tetszik nekünk.
- A csödei kerített
ház udvarán vagyunk.
A kerített ház egy
Alpok-aljai háztípus.
Egy hatalmas példányát láthatjuk
a falumúzeumban.
Sajnos, a gazdasági épületei
már csak rekonstrukciók.
Azért is készültek ilyen kör
keresztmetszetű fenyő gerendákból,
ami nem volt szokásos, mert mire
megtalálták a falumúzeum megálmodói,
addigra már lebontották a gazdasági
részt, csak a lakórész maradt meg.
Hatalmas szoba, hatalmas konyha,
szokatlanul nagy kamra.
Egy molnárnak volt a háza,
és borkimérés is van a szobában.
Kicsit ezért más a berendezése,
mint a többi szobáknak.
Minden nagyon nagy benne, látszik,
hogy sok ember számára készült.
A kerített háznak az a lényege,
hogy nem a ház van kerítve,
hanem az udvar,
és az udvar három, vagy akár négy
oldalán is épületek sorakoznak.
A kamra mellett a pitvaron keresztül
lehet hátra jutni a kertbe,
ami lehetett gyümölcsös,
attól függ, hogy a dombra, ahová
építették, milyen talaj jutott,
mit sikerült rajta termelni, esetleg
zöldséget, káposztát...
Azt szokták mondani, hogy a kerített
ház udvara egy nagy trágyadomb volt,
mert valóban először ide hordták
ki az almot az ólakból, istállókból,
de rögtön vitték is tovább.
Nem úgy kell elképzelni, hogy a
kerített ház udvara
egy merő trágyadomb volt és
akörül járkáltak az emberek,
hanem így adódott
a ház felépítéséből.
Egyébként a kerített ház
az állattenyésztés miatt lett
pont ilyen,
mert így nem tudott az
állat sem elcsatangolni,
meg így jobban védve volt az
esetleges támadások, tolvajok,
vagy még régebben
az ellenség betörésétől is.
- A füstölt húsnak és a
füstölt árunak az ideje
késő tavasszal, nyáron érkezett el,
a nagy mezőgazdasági munkák
idejére voltak általában félretéve,
és húsvétra, amikor sonkát illett
az asztalra tenni.
A leves a sonka főzőlevéből készült.
Sok mindent nem is kellett
vele csinálni,
egy kis tejfölös rántás szükséges,
különlegessé a leves betét teszi.
Egy kapros túrós
galuskát szaggattak bele.
Egy tojással, fél kg túróval egy nagy
családnak a leves betétje elkészült.
Ezt főzték a sonka levébe,
amit természetesen meg kell kóstolni,
hogy ne legyen túlságosan sós.
Addig kell hígítani,
hogy kellemes íze legyen.
- A bucsutai szokásokat mondom el.
Disznóvágáskor kiválogatták,
hogy mit hagynak meg nyárra,
mivel nem volt hűtőszekrény,
hanem tartósították a füstöléssel.
Kora tavasszal, télen
elmentek az erdőre,
és amikor kivágták a nagy fákat,
a bükkfa tuskót hasogatták el,
azzal füstölték,
mert jó illata és szép piros
volt a hús.
Most sonka levest készítünk.
Ezt szokták cséplésre, aratáskor,
meg kaszáláskor.
Úgy mondták, hogy most
az öreg szénát kaszálják,
és akkor nagyon korán elmentek,
olyankor nem vittek olyan ételeket,
ami esetleg megromlott.
A füstölt tartósítva van, abból
készítettek reggelire, levesnek is.
Ha megforrt a leves és sokallták
benne a sonkát,
akkor kivették, szeletekre vágták,
egy kis zöldhagymát, fokhagymát
vittek hozzá
és kenyérrel azt fogyasztották
az emberek a mezőn.
Felöntöm hideg vízzel, mert a
hideg víz jobban kihozza az ízt.
Beleteszem a babérlevelet,
egy fél marék fokhagymát, mert az
nagyon finom ízt ad a levesnek.
Ez szép lassan fő, nem szabad
nagyon forralni,
mert akkor habzik, nem lesz
szép tiszta a leves.
Teszek bele egész borsot, most már
jó forró a víz.
Két és félóra kell, mire megfő.
Teszek egy kis zsír a lábasba
és zsemle színű rántást készítek.
Beletettem a pirospaprikát,
felengedtem hideg vízzel.
Simára keverem és ráöntöm
a tejfölre.
Akkor nem kell külön szűrögetni,
lehet látni, milyen szép simára
lehet keverni a tejfölt.
Ezt most félre tesszük.
A kapros galuska nagyon finom ízt
ad a levesnek.
A galuskához 25 dkg túrót,
2 egész tojást
és 4 dl lisztet használtam.
Öntök rá egy kevés vizet és
simára keverem.
Ez a kapros galuska nagyon finom
a húsok mellé is.
Kivettem a sonkát és a túrós galuskát
beleszaggatom,
utána elvagdosom
apró kockára a sonkát.
Megfőtt a galuska, beleteszem
a rántást, óvatosan megkeverem.
Úgy látom, tökéletes lett a galuska,
nem megy széjjel egyik se.
A sonkát apró kockára elvágjuk
vagy szeletbe, ahogy kérik.
Ki mennyit kér,
annyit tesz a levesbe.
- Ez a ház Kálócfáról került
Zalaegerszegre.
Elég kalandos élete van.
Eredetileg a falu múzeumot
egy másik helyszínre,
a Kálvária mellé tervezték,
ezt a házat oda építették fel.
Aztán egy éjszaka leégett
- ki tudja miért -
szörnyű állapotba került,
de hála Istennek, a
festett oromfala megmaradt,
úgyhogy rekonstruálták,
úgy hozták ide másodszorra
a falumúzeum jelenlegi helyszínére.
A ház picike, három szokványos
helyiség:
szoba, a füstös konyha és a kamra.
A szobai kályhát a
konyha felől fűtötték,
tehát füstmentes szoba
volt már benne.
A méretei miatt is mondom,
hogy kis házikó,
de a berendezése nagyon szép
és nagyon gazdag.
A hátam mögött a felvetett
dísz ágyat láthatjuk
a díszes ágyhuzatokkal,
már horgolt csipke is van a párnákon,
tehát ez egy viszonylag késői,
XIX. század végi állapot.
A komód, ami a baloldalamon van,
szintén egy modern bútor
a többihez képest.
A szent sarok helyett ezen a komódon
vannak elhelyezve
a vallási tárgyak, emlékek és az
elmaradhatatlan tükrök,
ami hozzá tartozott a szoba
berendezéshez.
Az asztal meg van terítve abrosszal,
pálinka folyatóval,
nagyon szép üveg poharakkal,
valamint egy citera is látható rajta.
Egy olyan jelenetet rendezett be
itt a kolleganőm
egy pár évvel ezelőtt,
ami a móringoláshoz tartozott.
Ezért van Baksa Rozália évszámos
kelengye ládája előre húzva,
nem a szokásos helyén,
a fal mellett látható.
Ilyenkor állapodott meg a két fél,
a szülő párosok,
hogy gyermektelenség esetén
kinek mi fog jutni,
hogyan fizetik vissza a menyasszony
által házhoz hozott anyagiakat.
- Nálunk nagyon kedvelt étel
a kelt tészta, laktató is,
meg különböző változatokban
készülhet.
Készíthetjük fánkba, lángosba,
kalácsba, kiflibe,
különös kis figurákat,
madárkákat formálunk belőle,
ami a gyerekek körében
nagyon kedvelt,
de az idősek is nagyon szeretik.
Laktató is, meg kevesebbe is kerül,
mint a sütemény.
Nem minden család engedheti meg
magának,
hogy minden hét végére
süteményt vegyen, vagy süssön.
Olyan kelt tésztát készítünk,
amiből sósat is, édeset,
fahéjasat is készítünk.
Ez most három féle változat lesz.
Beletettem a lisztet a tálba,
tettem bele sót.
A tejet meglangyosítottam,
tettem bele egy evőkanálnyi cukrot,
egy tojást és 3 dkg élesztőt,
mivel ez egy kis adag lesz.
Nálunk nem maradhat el egy
disznóvágás se,
hogy kelt tészta ne legyen.
Amikor reggel
disznóvágáshoz készülünk,
amire a szomszédok odaérnek
- mert el szoktak jönni, hogy
megfogják a disznót -
mire a disznóvágás megtörténik,
akik segítettek megfogni a disznót,
egy kis pálinkával,
likőrrel, egy kis borral,
és sós stanglival
szoktuk megkínálni őket.
Amikor jól kidagasztottam,
egy evőkanál étolajat teszek bele,
mert attól finom lágy,
nem szárad ki a tészta.
Megkelt a tészta, kisodrom vékonyra,
és étolajjal megkenem, hogy szép
réteges legyen.
Úgy lesz a tésztából madárka,
hogy vékony csíkokra vágom,
összetekerem.
Egy kicsit nagyobbat csinálok,
hogy az lesz a madár feje,
a farkát meg bevágom késsel,
így megsül, így formázzuk.
Különböző kis figura lesz,
lesznek kis csatok.
A tésztából készítünk sós tekercset,
amikor megsül, nagyon finom.
Nem is kifli, nem is madár.
Megkenjük tojással
és durva sóval megszórjuk.
...
Több
Földrajzi név:
Zalaegerszeg
Göcsej

Személyek

07:05:53

Kaján Imre

07:08:36

Marx Mária

07:11:13

Gyurkó Imréné

Kiemelt részek

07:27:14

Sonkaleves kapros-túrós galuskával

07:32:15

Madárka, fahéjas kifli, sós masni

07:05:36

Ízőrzők: Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg

11:09:37

Ízőrzők [új közmédia logóval, 2012]