Ízőrzők - Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza
Gyártási év: 2013 | Adásnap: 2013. szeptember 08.
Időpont: 12:26:49 | Időtartam: 00:30:04 | Forrás: Duna TV | ID: 1685010
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 30 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: NyíregyházaEpizódcím: Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2013)) Feliratozva a teletext 333. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2013) Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye az ország hetedik legnagyobb városa. Dinamikus és látványos fejlődése a 18. század óta töretlen. A térség gazdasági és kulturális motorja. Vonzó turisztikai célpont. Adásunkban a következő nyírségi tájra jellemző ételekkel ismerkedhetnek meg a nézők, amiket a falumúzeum népi konyhájában sparhelten és kemencében készítettük el: Szentmihályi lakodalmas zúzos leves, Nyögvenyelő, Szatmári rakott puliszka, Tirpák tarhonya,Túrófánk és Beregi tepertős papucs. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Szentmihályi lakodalmas zúzos leves - Nyögvenyelő - Szatmári rakott puliszka - Tirpák tarhonya - Túrófánk - Beregi tepertős papucs
Teljes leirat:
- A Sóstói Múzeumfaluban vagyunk,
amely Magyarország legnagyobb
regionális szabadtéri néprajzi
múzeuma.
Közel 8 hektáron majdnem 100 népi
objektumot tartalmaz a terület,
amely a Felső-Tisza-vidék
nagyon gazdag népi építészetét
mutatja be a közönségnek.
Tulajdonképpen egy
kis faluban vagyunk,
amely egy 200 fős népességet is
magáénak vallhat,
és nagyon sok ilyen felső-tiszai
település van.
Ami ennek a múzeumnak
az érdekessége,
hogy nem egyívású épületek
találhatók benne,
hiszen a Felső-Tisza-vidék olyan
érdekes területen fekszik,
amely átmeneti területnek számít
az alföldi, a felvidéki és az erdélyi
magyar népi építkezés terén,
ezért ezek az épületek egymás mellett
soha nem álltak,
mint itt, a múzeumfaluban.
Sokszor 100-150 km
választotta el őket,
mégis jól megférnek egymás mellett,
hiszen olyan települési
egységet alkotnak,
amely gyakori volt
a Felső-Tisza-vidékén.
Ahol most állunk,
ez a falu központja,
amely egy szilvamag, vagy egy
orsó formát alkot,
aminek a közepén ott van a templom,
meg a harangtorony,
és körben, hosszan elnyúlva
veszi föl azt a formát,
ami hajdanán is a középkori
német telepesek hatására
itt megtelepedett, megült.
Tehát ezek az épületek az országút,
illetve az úgynevezett szolgalmi út
mellett fekvő portákat népesítik be.
Ide lehet eljönni, ezt lehet
megnézni.
A programjaink során,
amit a múzeumfaluban szervezünk
- hiszen egész szezonban vannak
programjaink,
hogy minél több látogató bejöjjön -
nagyon kiemelt szerepe van a
népi gasztronómiának.
Szerdánként immár tíz éve
népi gasztronómiai bemutatókat
tartunk a múzeumfaluban,
ahol különböző, kézzel készült,
megkelt süteményeket készítünk
a kemencénkben,
amit aztán a közönség
meg is kóstolhat.
Természetesen vannak olyan
nagyobb, egész napos programjaink,
amelyek bizonyos népszokásokat
járnak körül
a maguk népi gasztronómiai
eseményeivel:
például egy lakodalom,
például egy olyan,
népi gasztronómiára épülő
"Kóstolja meg Magyarországot"
programunk szeptemberben,
ahol a különböző területek
népi ételeit kóstoltatjuk
meg a közönséggel.
Tehát ezek mind-mind azt a célt
szolgálják,
hogy az itteni közönségnek
be tudjuk mutatni mind a területünk,
mind pedig Magyarország
más területéről érkezettek
népi ételeit, népi gasztronómiáját.
- Szentmihályi lakodalmas
húslevest készítek,
ami zúzos húsleves.
Ehhez kell egész csirke, zúza,
csirkemáj,
rizsa és eperlevél pirítva,
és mindenféle zöldség és
fűszerezés lesz a húslevesben.
Ezt régen lakodalmakban készítették
Tiszavasvári környékén.
A húslevest ebédre adták, majd estére
másfajta húslevest főztek.
Elkészítem a zöldséget.
Kell hozzá sárgarépa, zöldség,
karalábé, paprika, paradicsom
hagyma és zeller.
Ezeket feldarabolom, majd akkor fogom
felkockázni, ha meg lesz főzve.
Következik a zúza darabolás.
Ezt régen is elhasználták,
meg ma is elhasználjuk.
Van, aki nagyon szereti a zúzát,
zúzapörköltet is szoktak főzni.
Most a máj következik.
Ezt is kis darabkákra fel kell vágni.
Ebbe egész csirke kell,
amit fel kell darabolni.
Ezt megfőzzük húslevesnek
a zöldségekkel együtt.
Fűszerezem, sót teszek bele,
és lassan a zöldségekkel fől.
A húslevesnek lassan kell főni,
hogy finom íze legyen.
A húsleves már fő, most a zúzát
teszem oda főni.
Ennek igen sok idő kell,
hogy főjön, teszek bele sót is.
Amikor ez megfőtt, utána megy bele
a máj öt percig.
5 dkg zsírba teszünk egy
csésze rizsát, ezt megpirítjuk.
Feltöltjük vízzel,
egy kis sót teszünk bele,
ennek főni kell egy kicsit, aztán
fedővel lefedjük
és magától szépen megpuhul.
Az eperlevélnek elkészítem
a tésztát,
amit gyúrni kell, lenyújtani,
házilag,
nem boltit veszünk, mert ez a finom.
Annyi liszt kell hozzá,
amit egy tojás felvesz.
Amikor gyúrom a tésztát, jó, ha
teszünk bele egy kis vizet,
hogy jobban gyúrható legyen, meg
nem szárad ki olyan hamar a tészta.
Jól ki kell gyúrni, hogy jobb
legyen vele dolgozni.
Elkészült a tészta.
Egy kicsit pihentetem,
utána nyújtom el.
Nem sokan gyúrnak már a mai világban,
mindenki a boltban vásárol,
de ez az igazi, a házi gyúrás,
a régi ízek, amit a szüleink meg a
nagyszüleink készítettek.
Jó a hagyományokat megőrizni.
Régen úgy volt, hogy minden
lány gyereknek 10 éves kortól
az anyuka tanította gyúrni, sütni,
főzni, hogy tanulják meg.
Ebben nőtt fel.
Én is úgy jártam,
hogy az anyukám meghalt
és én már 10 éves koromban gyúrtam,
meg főztem.
Azért is szeretem a régi dolgokat
csinálni itt, a múzeumban.
Azért mondtam, hogy jó, ha megtanul
minden gyerek.
Régen minden tésztát gyúrtak
galuskáknak,
leveseknek, süteményeknek,
dagasztás, zsíros tészta.
Mindent kézzel csináltak,
nem jártak a boltba vásárolni,
meg nem is nagyon árultak régen
süteményt,
esetleg perecet, kenyeret,
mert mindenki otthon készítette el.
Elkészült a tészta, megszáradt,
mert ennek mindig
száradni kell egy kicsit.
Az eperlevelet elkezdem vágni.
Ezt vízben nem kell kifőzni.
Jól meg kell pirítani, hogy szép
piros legyen.
Ez libazsírban van megsütve
ilyen szép pirosra.
Kiszedjük a zsírból, tányérra rakjuk,
így fogják majd enni a húslevesben.
Majd megpuhul a jó forró levesben.
- A Sóstói Múzeumfalu nyíri mezőségi
portáján vagyunk.
Ez egy olyan településrendhez
tartozó porta,
ami nincs másik a megyében,
olyan, mint Hajdúböszörmény, ez a
legregnánsabb példája ennek.
Központban vannak a lakóépületek,
az ólas kertek pedig körbe veszik
az egész települést.
Ez a nagy állattartásnak
volt a következménye,
hiszen a sőréket, a lovakat,
a disznókat állandóan kint
tartották a külső legelőkön,
és amint jöttek haza
- nem ridegtartás,
hogy egész nyáron kint vannak,
hanem napi ki-behajtással, akkor így
jöttek be a faluba
és különböző méretűek az utcák
szélességei,
és általában az ólas kertekben
voltak azok az istállók,
vagy ólak, ahol ezeket
"leparkírozták".
Oda mentek haza.
Ez annak a település típusnak a
legjobb példái közé tartozik.
Ezek az emberek, akik itt éltek,
teljesen elütő életmódot folytattak
a nyírségi, beregi, vagy szatmári
részeken élőkkel,
hiszen ők a Hortobágyhoz
kapcsolódtak.
Tudvalevő, hogy a Hortobágy nagy,
lakatlan terület volt,
és éppen emiatt
- Tiszavasvári például -
annak a területén az alföldi tanyás
rendszerhez tartozó,
ugyanolyan típusú tanyák jöttek
létre, mint például Orosháza,
vagy más alföldi települések
határában.
Ezért az itt élők tanyasi,
meg városi,
illetve akkor mezővárosi formákban
éltek,
tehát nem volt nagy különbség
a falusi, a tanyasi,
meg a mezővárosi lakások között.
- Nyögvenyelőt készítek, de ennek
van több neve.
Minden fele másképpen hívják:
csírás galuska, nyögvenyelő,
sztrapacska, ki milyen nevet
ad neki és ki hogy készíti.
Lehet savanyú káposztával is,
hagymás zsírral is készíteni,
én most túróval fogom készíteni.
Ehhez kell krumpli, liszt, túró.
Megreszelem a krumplit.
Nem olyan egyszerű munka volt,
mert nehéz lereszelni reszelőn.
Voltak 10-15-en, és nagyon sokat
kellett készíteni a háziasszonynak,
meg utána szaggatni is a forró
sparheltnál - nehéz munka volt.
Teszek bele sót, lisztet
és elkezdem kavargatni.
Meglátom, hogy kell-e bele még liszt,
mert az se jó, ha nagyon lágy,
mert főzés közben szétmegy a tészta.
Tudni kell,
hogy milyenre készítsük el.
Szegényebb helyeken nem tettek bele
tojást, hanem inkább több lisztet.
Ha több liszt van benne, akkor
nem megy széjjel.
Amikor fő a víz, akkor kipróbálom,
hogy szétmegy-e a tészta.
Ha szétmegy, akkor még teszek bele
lisztet.
Szalonna kockát készítek.
Amikor megfő a csírás galuska,
ráteszem a túrót,
és a kisütött szalonna kockákat is
ráteszem, hogy finom, jó íze legyen.
Azért hívták ezt nyögvenyelőnek,
mert ezek jó nagy darabkák és
nehezen tudja az ember lenyelni,
főleg, ha nem rágjuk meg.
Azért teszünk bele tepertőt is,
meg túrót,
hogy minél hamarabb tudjuk lenyelni.
Elkészült, most már leszűrjük,
átszedjük hideg vízbe.
A hideg vízből kiszedjük,
a tepertős zsírra tesszük.
Összekeverjük, egy kis sót
teszünk bele,
rá a túrót, tejfölt és
jó étvágyat hozzá.
- A Rétköz érdekes terület,
hiszen egy lápos-mocsaras rész volt a
XIX. század második felében megépült
Lónyai-csatorna rendszer beállásáig,
ezért az itt lakók főleg állatokat
állatokat tudtak tenyészteni.
A településeiket a kiemelkedő
gorondokon építették meg,
ami sokszor csak 2-3 méterrel volt
magasabb,
mint a mocsárnak a területe, de ide
soha nem ment fel az árvíz.
Érdekes, hogy a lakóépületek
kertjeinek a vége
általában a mocsárba nyílt,
és amikor nagyobb árvíz volt,
hiszen ha a Tisza kiöntött,
akkor elöntötte a Rétközt is,
meg a szemközti Taktaközt,
meg a Bodrogközt, meg minden egyebet,
tehát több tízezer holdnyi területen
hömpölygött a folyó.
Akkor sokszor az 1-2 km-re lévő
településekhez hogy átmenjenek,
10-20 km-t kellett szekerezni,
hogy azokon a töltéseken, amelyek
kiépültek magasabb részeken,
oda el tudjanak menni.
Ezeknek a településeknek
az volt az érdekessége,
hogy nagyon sok pákász élt
ezeknek a falvaknak a vízből
kiemelkedő kisebb szigetein,
ahol mindenféle olyan terméket
begyűjtöttek
- kismadarakat, tojásokat,
növényeket -
amelyeket el lehetett adni,
ebből éltek.
Ezeken a kiemelkedő részeken
legeltették a marhákat,
meg a lovakat is, ez azt jelentette,
hogy nem naponta ki-bejártak,
hanem az egész nyári szezonban,
Szent Györgytől Szent Mihályig
kint legeltek.
Ezek az állatok sokszor nem
is tudták, hogy kik a gazdáik,
hanem ha számadásra kimentek
a gazdák,
akkor nézték meg, hogy
mennyi a gyarapodás,
például megellett a tehén,
megellett a ló.
Volt viszont naponta ki-bejáró
jószág állomány is,
annak kellett például egy ilyen nagy,
hatalmas istállót építeni,
amelyik több részre volt beosztva:
volt a marháknak, a lovaknak rekesze,
és volt egy külön szekér szín.
Van egy nagyon érdekes eszköz is,
az úgynevezett sárhajó.
Ez a nagy sárban való közlekedést
tette lehetővé,
amikor a szekerekkel nem lehetett
már közlekedni,
de mégis kellett vinni egy zsák
gabonát,
vagy egy-két embert el kellett húzni.
Ez egy fából kifaragott
csónak szerű test,
az elejéhez hozzá kötöttek egy lovat,
amelyik végig vitte a gazdáját,
vagy a hajtóját az egész területen.
- Rakott puliszkát készítek,
amit a tirpákság készített,
mert szalonna mindig volt otthon,
a kukoricát nem csak a jószágnak
adták régen,
hanem az emberek is fogyasztották.
Úgy a málét sütötték
a kukorica lisztből,
az aprajából csinálták a kását,
a nagyobbjából még káposztát
is töltöttek, jó kis eledel.
A mai napig is sokan fogyasztják
a kását,
néha-néha én is főzök.
A rakott puliszkát ízesíteni kell.
Megfőzöm a puliszkát, abba teszek
vajat, ami meglazítja a tésztát.
Szalonna kocka, túró, tejföl, sajt,
ez mind finomság.
Észre se lehet venni,
hogy ez rakott puliszka,
nagyon finom, amikor megsül
a kemencében.
A puliszka lisztet megfőzöm sós
vízben, állandó kavarás mellett,
hogy le ne kozmáljon, mert ez
elég sűrű, és hamar lekozmál.
Olyan, mint egy habarás.
Jó kis házi vaj, ezt itt köpültük.
Kemény a kukorica liszt,
meg kell főni puhára.
Egy kicsi hagyjuk hűlni, kivajazott
tepsibe belerakjuk,
rámegy a túró, tejföl, a szalonna.
És újból rakunk rá puliszkát,
tejfelt és reszelt sajtot rá,
így sütjük meg a kemencében.
Ez egy nagyon finom szatmári eledel.
- Szatmár a Felső-Tisza-vidék
nagyon kitüntetett területe.
Szatmár-Beregi-síkság néven szokták
a földrajzosok említeni.
Ez is teljesen erdőkkel borított
terület volt a XVIII. század végéig,
majd utána kezdték el az erdők
kiirtását,
illetve a terület lecsapolását.
A fa bőséget mutatja például
ez az épület is, ahol most vagyunk,
ez a nagyhodosi kisnemesi lakóház,
amelynek a fa alkatrészei olyan
fölös mennyiségben vannak jelen,
hogy az már sokszor
pazarlásnak tűnik.
Érdekes, hogy a mestergerenda, vagy
a tornácnak a felső koszorú gerendái
végig futnak az épületen,
15 m hosszúak.
A szatmári népnek az
életét tulajdonképpen
mindig is az erdő munkák
határozták meg, nem a földművelés.
Nagyon sokan állatokat tenyésztettek
az erdőkben.
Itt, a belsőbb részeken,
meg a hegyvidéki részeken
épületeket faragtak ki,
állítottak össze,
majd szedtek szét
és úsztattak le a Tiszán.
Amikor leúsztatták,
ott, a partusokon,
vagy kikötőkön kiszálltak és
árusították ezeket a fa anyagokat,
például disznóólakat, lakóépületeket,
amiket az itt lakók megvásároltak.
Vagy például fa zsindelyt,
amivel fedték a tetőket.
Nagyon érdekes, hogy Szatmárban,
Beregben
a fa zsindellyel fedett tetők
nem csak a közösségi
épületeken találhatók meg,
hanem az egyszerű, kisnemesi
épületeken is.
Egyszerű? Meg kell nézni ezt az
épületet, hogy mennyire egyszerű.
Nem volt probléma fa zsindelyes
épületeket emelni,
meg favázas épületeket,
nem fából készült épületeket,
nem borona falú épületeket,
mint a hegyvidéken,
hanem oszlopokkal megtámasztott
paticcsal befont
- a patics itt vesszőt jelent -
befont és kívül-belül betapasztott
épületeket emeltek.
Ennek az is volt a jelentősége,
hogyha jött a tiszai árvíz,
vagy a Túr, vagy a Szamos folyókon
jövő árvíz,
az kimosta ugyan a falból a sarat,
de ha elvonult az árvíz, megszáradt
a ház, vissza lehetett tapasztani.
Sokkal egyszerűbb volt az itt
lakóknak a helyreállításban.
- Tirpák tarhonyát főzök,
amihez kell tarhonya,
zöldségféleségek:
sárgarépa, karalábé, hagyma,
húsos szalonna és kolbász.
Régen ezt csinálták, meg vitték
magukkal a dolgozók,
a juhászok, tehenészek, akik
a mezőre mentek,
mert ebben semmi tejes nincs,
ami hamar megromlik, se hús.
A húsos szalonna füstölt, meg
a kolbász is, nem romlik hamar.
Ezt el tudták vinni ki a határba,
amikor dolgoztak,
hogy mégis főtt étel legyen kint,
mert a tirpák ember egész nap kint
dolgozott a határban.
Földdel foglalkoztak,
mindenki végezte a dolgát.
A mamák otthon főztek,
mostak, sütöttek, takarítottak,
ott voltak a családdal, gyerekekkel.
A füstölt szalonnát felvágom kockára,
meg a kolbászt, megpirítom egy
kicsit.
Mindenféle zöldség kell hozzá,
azokat már felszeleteltem.
Amikor a kolbász,
szalonna meg van sütve,
a hagymát is ráteszem, meg a
zöldségeket, és üvegesre sütöm.
Utána a tarhonyát is ráteszem, amikor
mind megsültek,
azt is kipirítom rajta.
Meg van pirítva a tarhonya,
benne a zöldségféle,
húsos szalonna, kolbász, jön egy kis
pirospaprika, hogy szép színe legyen.
Feltöltöm vízzel és ez megpuhul.
Lassan fő, megdagad a tarhonya,
megfő minden benne.
Egy kis sót is teszek bele.
Elkészült a tarhonya,
finom puhára sikerült.
Mindenkinek ajánlom, készítse el
a tarhonyát,
mert ezek különleges ízek, nem
mint amikor csak tarhonya meg hús.
Ebbe zöldség félék, sok minden van
beletéve.
- Nyíregyháza hajtani
határában vagyunk,
ami azért érdekes,
mert egyedülálló településszerkezet
alakult ki ezen a részen,
hiszen 1753-ban, amikor betelepültek
az első tirpákok,
körülbelül 300 család érkezett
Magyarország délebbi megyéiből,
hiszen oda néhány évtizeddel korábban
a felvidékről települtek le.
Itt jószerivel kész kis falvakat
létesítettek a beköltözők,
hiszen Nyíregyháza nagy részt
elnéptelenedett
határa olyan nagy volt,
hogy a városból napi ki-bejárással
nem lehetett volna az
ottani földeket megművelni,
ezért szétszórva bokor tanyát, vagy
tanyabokrot hoztak létre,
amit Erdei Ferenc nagyon jól leírt
annakidején, hogy mit jelent ez.
Tulajdonképpen azt jelenti,
hogy vérségi kapcsolatban
álló család egy helyet megült,
a 8-10 porta köré mérték ki azokat a
termőföldeket, amiket meg lehetett,
meg kellett művelni, de volt egy
hátulütője is,
hogy senki nem lakhatott kint
állandó jelleggel ezeken a tanyákon,
mindenkinek fent kellett
tartania a városban egy lakóházat.
Nem lehetett a tanyákon sem iskolát,
sem templomot emelni.
Tulajdonképpen ez egy
kétlaki életmód volt.
Azért volt ez érdekes,
mert fénykorában
hatvanegynéhány tanyabokor
vette körül Nyíregyházát.
Ezek látták el a várost különböző
élelmiszerekkel,
az állatok tejével, sajttal, túróval,
gyümölcsökkel, amik
a kertben termettek.
Ma is innen hozzák
a legnagyobb részét,
ha nem Spanyolországból,
meg Izraelből, meg mindenhonnan.
Ez igazán finom és jól fogyasztható
gyümölcs mennyiséget
jelentett a város lakóinak.
- A tirpákoknál volt jószág, tehén.
Volt nekik tejfel, tej, túró,
amit elkészítettek,
olajat is ütöttek.
Kitalálták valamikor az őseink,
hogy ilyen túrófánkot készítenek.
Ezt fogom most elkészíteni.
Itt a liszt, benne van a só,
beleteszem a cukrot,
a túrót, és a tojássárgáját.
Azért szaporítom tejfellel,
hogy jó kis gyenge tésztája legyen.
A szódabikarbónát süteménybe
használták, csőrögébe,
még befőzéshez is lehet használni.
Ha szódabikarbónát használunk a
befőttre, akkor nem romlik meg.
Régen sütöttek loksát,
ami egy gyúrt tészta volt,
amibe szódabikarbónát tettek
és a sparhelton a platón kisütötték.
Jó kis gyenge tészta, lehet
vele dolgozni könnyedén.
A mai asszonykák nem csinálják ezt.
Most látják a televízióban és majd
elkezdik otthon sütögetni.
Megpihent a túrós fánk,
elkezdem kinyújtani.
Lehet látni,
hogy jó kis fonom tészta.
Kiszaggatom fánk szaggatóval
és elkezdem sütni.
Lassú sülés kell neki, mert ebben
van túró,
nem olyan, mintha csak tészta lenne.
Megcukrozom, lehet fogyasztani.
- A beregi portánkon vagyunk,
ami azért érdekes,
mert ma Magyarországon
a beregi tájegység kisebbik
része található meg.
A mai ukrán határ és a Tisza közötti
területen
húszegynéhány települést
foglal magában.
Tarpa a leghíresebb települése
ennek a tájnak,
hiszen ide tartozott Esze Tamás,
aki a Rákóczi-felkelés vagy
szabadságharc nyitányaként
többed magával elment
Lengyelországba,
hogy hazahívja Rákóczit,
hogy álljon a felkelés élére.
Ezért a tarpaiak Rákóczitól
kollektív nemességet kaptak,
amit arra használtak fel,
hogy fuvaroztak.
Mivel nemesek voltak, nem kellett
nekik sem hídpénzt,
sem vámot fizetniük.
Ezzel hatalmas előnyre tettek
szert más fuvarozókkal szemben.
A tarpaiaknál az is érdekesség volt,
hogy a Tisza évente legalább egyszer,
de ha nem kétszer
elöntötte a települést,
ezért az épületek nagy részét magas
lábazatra emelték.
Ezért van az, hogy például a 2001-es
árvíznél sem öntötte el
a település régebben megült részeit.
Általában azok az
épületek omlottak össze,
amelyek a mélyebb fekvésű
területeken voltak, vagy vannak.
A régiek tudták, hogy
hova nem szabad építkezni,
az újabbak viszont felvértezve
annak a tudásával,
hogy van egy árvízvédelmi töltés,
végig építették ezeket a részeket is,
és bizony időnként elönti őket a víz,
ami azt jelenti, hogy az épületeik
összeomlanak,
ha nem ilyen magas
töltésre építették őket.
- Beregi tepertős sütemény lesz.
Ez is nagyon régi fajta sütemény.
Mivel mindig vágtak disznót,
mindig volt tepertő a lakásnál,
és mindig valami finomságot
felfedeztek maguktól is.
Amihez kell 70 dkg liszt, só,
egy pici bors,
ezután jön a tepertő.
Eldolgozom simára, beleteszem
az élesztőt a kovásznak.
Ehhez kell 3 dl tejföl
és két tojás sárgája.
Az élesztőt, tojást, tejföl
eldolgozzuk, ez lesz a kovász.
Jól kigyúrjuk.
Hozzá teszek egy dl bort.
Ez finom ízt ad neki.
Valamikor régen csak
kelt tésztákat sütöttek.
Volt liszt, tehén,
mindig csak dagasztottak.
Volt tejföl, vajat köpültek.
Kelt tésztákat sütöttek,
nagyon ritkán sütöttek
zsíros tésztákat,
krémeseket, mint ma mi sütünk.
Ez az igazi, a kelt tészta.
Nagyon sokan szeretik.
Ha jönnek ide, a múzeumfaluba
vendégek, mindenki nagyon dicséri.
Kiteszem és jól kidolgozom,
adok neki egy kis erőt.
Pihentetni kell, egyszer, amikor
összeállítjuk,
meg amikor a tepsibe rakjuk,
akkor is egy félórát.
Akkor olyan puha, mint a piskóta.
Jó kis könnyű tésztája van,
ennek ez a titka.
Megkelt a tészta, most már elnyújtom
egy cm vastagra és felkockázom.
Nagyon sok vendég látogatja
a múzeumfalut,
nagyon szeretik a régi ételeket.
Sok fiatal épít kemencét is,
hogy tudja ezt tovább vinni.
Belerakom a lekvárt
és összehajtogatom.
Össze kell nyomkodni, hogy a
lekvár ne jöjjön ki belőle.
Mint a derelyét.
A tepsibe került a sütemény,
olajozás után még hagyom pihenni,
hogy szépen keljen meg, mert a
tészta úgy jó, ha szépen megkel.
Közben a kemencét már fűtjük.
Én azt ajánlanám a
mai fiatalasszonyoknak,
hogy egészségesen főzzenek,
táplálkozzanak.
Most is amit itt elkészítettünk,
nyugodtan elkészíthetik,
mert ezek mind finomak,
nincs benne tartósító.
Ezt fogyasszák és akkor
nem fognak elhízni,
egészségesek lesznek,
nem lesznek betegek.
...
Több
Földrajzi név:
Nyíregyháza

Személyek

02:26:06

Páll István

02:28:56

Farkas Sándorné

Kiemelt részek

02:28:42

Szentmihályi lakodalmas zúzos leves

02:35:09

Nyögvenyelő

02:40:06

Rakott puliszka

02:44:35

Tirpák tarhonya

02:48:08

Túrófánk

02:51:39

Beregi tepertős papucs

02:25:42

Ízőrzők: Sóstói Múzeumfalu, Nyíregyháza

11:09:37

Ízőrzők [új közmédia logóval, 2012]