Gyártási év: 2012 | Adásnap: 2012. október 06.
Időpont: 10:32:29 | Időtartam: 00:57:45 | Forrás: M1 | ID: 1435420
NAVA műfaj: kulturális / művészeti műsor
Főcím: Aranymetszés+-
Műsorújság szerinti cím: Aranymetszés
Műsorújság adatai: (nincs kh.) Kulturális magazinműsor Feliratozva a Teletext 111. oldalán. - Érkezik Rudolf Péter, aki élete nagy alakítására készül a Centrál Színházban. - Aranypálca karmesterverseny. - Szülinapi Carmina Burana élőzenével és gyerekkórussal. 25 éves a Szegedi Kortárs balett. - Ahová lépett ott színház termett, és sikerfilmek. 100 éve született Várkonyi Zoltán. - Tér és időjáték, festészet és szobrászat határán, Matzon Ákos a kiszámítható rendezettség bohém piktora. (50 perc) Az aranymetszés vagy aranyarány egy olyan klasszikus arányosság, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között. A műsor készítői az arányosságot, a harmóniát és az értékközvetítést tartják a legfontosabb feladatuknak. Az aranymetszés vagy aranyarány egy olyan klasszikus arányosság, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között. Alkotók: Sófalvi Kiss Csaba - rendező Medvedt Yvette - szerkesztő Józsa Márta - szerkesztő Magócsi Anikó - szerkesztő Sipos Szilvia - szerkesztő Mohácsi Szilvia - műsorvezető Mészáros Katalin - riporter Józsa Márta - riporter Bolla Milán - riporter Medvedt Yvette - riporter Sipos Szilvia - riporter Brlázs Ágnes - riporter Magócsi Anikó - riporter
Teljes leirat:
- Üdvözlöm Önöket. Ez itt
az Aranymetszés,
amely iránytű a kultúrához.
Ma itt lesz velünk
Rudolf Péter, aki élete nagy
alakítására készül
a Centrál Színházban. Az ígéret
földje című darabban
szerepe szerint ismét egy
lakókocsiban várja
a sorsa jobbra fordulását.
Valamint Skonda Mária
és Völgyi Miklós műgyűjtő-házaspár,
akik újra témát adtak
a kortárs festőknek. A nagysikerű
Magyar fürdőélet után
most a szabadba invitálták
a művészeket.
De nézzük, hogy mi minden lesz
még itt a mai Aranymetszésben.
"Aranypálca karmesterverseny."
- Nehéz, hogy olyanokkal
zenélj, akikkel csak 20
perccel találkoztál először.
"5 kontinens legjobb dirigensei
az operett és a musical
műfajban vetélkednek.
Szülinapi Carmina Burana élő
zenével és gyerekkórussal."
- Új tagokkal, ha beszélek,
mindig azt hallom azért,
tőlük, hogy ebbe a darabba beállni
ez egy nagy élmény.
"25 éves a Szegedi Kortárs Balett.
Ahová lépett, ott színház termett.
És sikerfilmek."
- Kicsipkedte az életből azokat
a szép és jó dolgokat,
amik mostanában nem is olyan
nagyon divatosak.
"100 éve született Várkonyi
Zoltán, az Egri csillagok rendezője."
- Meggyes rétes, síp gyűjtemény
és libegő.
Meg egy aranypálca. Ezek mind
a Kármán Imre Nemzetközi
Operett-Musical Karmesterverseny
kellékei, amelyet az Operettszínház
hirdetett a híres zeneszerző,
Kármán Imre születésének
130. évfordulóján. Az elődöntők
a világ nagyvárosaiban
zajlottak, Oroszországtól Japánon
át Ausztráliáig.
De persze magyar karmesterek is
izgulhatunk. A középdöntőket
és a döntőt a Duna Televízió
közvetíti.
Az Aranymetszés pedig ott járt
a kulisszák mögött.
(zene)
- Karnagy úr nem viccel
a tempóval...
de én... húh...
mindjárt kapok én is levegőt...
Egyébként nagyon jól éreztem magam.
Kicsit nehezen jöttünk, de...
De azért mondtam, hogy én ezt
nagyon -nagyon élveztem, hogy
volt svungja, volt mindene.
(ének)
"Kerényi Miklós Mátét alaposan
megdolgoztatta karmestere,
a lengyel Tomas Biernaczki, aki
a világhírű zeneszerző,
Kármán Imre születésének 130.
évfordulójára megrendezett
Aranypálca-karmesterversenyen
küzdött a fináléba jutásért.
(ének)
Akárcsak a francia Pierre Hoppé...
És a brazil-japán ősöktől származó
Masayuki Carvalho.
A következő hetekben rajtuk
kívül még kilencen
versenyeznek a világ minden
tájáról.
Hogy hogyan állt nekik a magyar
virtus, arról később.
De most ebéd zsűri módra.
Az Aranypálca-karmesterverseny
ítészei a verseny előtt terített
asztal mellett keresték az ideális
karmestert."
- A legfontosabbnak mégis a
személyiség sugárzást vesszük.
És ezért értünk egyet.
"A mezőny profi dirigensekből
áll, akik korábban már nagy
zenekarok élén próbálták ki
magukat. És a legtöbben
más karmesterversenyeken
is szerepeltek.
De milyennek kell lennie annak,
aki megnyeri az Aranypálcát?"
- Együtt tud dolgozni flexibilisen,
rugalmasan egy rendezővel,
érti az énekeseket, érti a színházat,
érti azt,
hogy nem kap hiszti rohamot attól,
hogy most egy picit
hosszabban kell tartania egy
záróakkordot,
mert a függöny lassabban csukódik
össze, vagy a fény lassabban megy le.
"Tokody Ilona operaénekesnő szerint
a tökéletes karmester tulajdonképpen
énekes is."
- Biztonságon, nyugalmon és a
szenvedélyen
túl őneki elő kell adni.
Úgy mint,
ahogy nekünk. Tehát az az
igazi, amikor velünk
együtt éli a darabot.
(zene)
"Azt nem tudjuk, hogy Pierre Hoppé,
aki alapított már zenekart,
és karmesterversenyt is nyert,
vezényelt-e valaha a János, legyen
fenn a János-hegyen
kezdetű operett slágert,
mindenesetre járt ott,
hogy a felkészülés feszült
perceit kedvenc hobbijával
pihenhesse ki."
(zene)
- A város zaja, és a stressz után,
ez mindig
különleges pillanat.
Egy csodálatos helyen,
új energiákra lelni.
"Az ő gyengéje viszont a fürdőzés."
- Melyik orosz ember ne szeretné
a fürdőt?
Ellátogatva Budapestre, én is
úgy döntöttem,
hogy bemegyek ebbe
a gyönyörű, régi fürdőbe.
"Valószínűleg ez az egyetlen
hely a világon,
ahová Artem Gladkov, az Asztrahan
Állami Opera
és Balettszínház operarajongó
karmestere nem viszi magával
a kottáit."
- Jó estét kívánok!
Szeretnék egy meggyes rétest.
"De van, aki magyar gasztronómiával
lazít. Például az ausztrál
Carolyn Watson, aki az
egzotikus utak, az extrém sportok,
és a gasztrokalandok híve.
Persze,
magyaroknak is drukkolhatunk
az Aranypálca-karmesterversenyen,
pl. Balassa Krisztiánnak,
aki zeneszerzés szakon
végzett, ma pedig már
az Operettszínházban dirigál.
Három fontos dolog van az életében.
A zene, a családja és a repülés.
Most születésnapos édesapjával
szálltak a felhők felett."
- Ebben bizonytalanság van,
de csak azért, mert nem én irányítok.
A karmesterségben legalább
megvan az az illúzió,
hogy én irányítok!
"A pécsi születésű Erdélyi
Dániel viszont hobbiból is
irányít. A Baranya Megyei
Labdarúgó-szövetség
játékvezetője, a pályán
egyszerre 22 embernek dirigál.
Ami egy tutti számmal is felér.
Egy komplett sípgyűjtemény
tulajdonosa, de a karmesterverseny
díjából még venne
néhány darabot.
(ének)
De vissza a színpadhoz.
Méghozzá az első elődöntőhöz.
Ahol a legjobban talán az énekesek
drukkoltak a karmestereknek."
- Több ezerszer énekeltem
életemben, de annyira figyeltem rá,
mert azt akartam, hogy neki
jó legyen, mert jó nézni
közben őt. Annyi szeretet ad.
"Ez a verseny arról is szól,
hogy népszerűsítse az operett
és a musical műfaját. Kerényi Miklós
Gábor zsűri elnök szerint
az is számít, hogy a leendő
Aranypálca-győztes
a világhírű slágerek mellett hogyan
birkózik meg a magyar dalokkal."
- Azt gondoltam, hogy az is nagyon
fontos, hogy minthogy ez egy magyar
nemzetközi karmesterverseny,
hogy nagyon-nagyon sok
magyar szerző legyen. És ez
egyszerűnek látszott operett vonalon.
És aztán kiderült, hogy ez
musicalvonalon sem bonyolult,
hiszen Lévay Szilveszter, Szakcsi
Lakatos Béla , Kocsák Tibor,
Szörényi Levente remek
számokat írtak.
"Masayuki Carvalho saját
temperamentumát tette hozzá
a vezényléshez."
- Teljesen átjárt a tűz, nagyon jó
volt. És azért tűz,
brazil-japán tűz...!
- Operett karmesterként nagyon
jó süteményt kell sütnöm.
Az operett ugyanis olyan, mint egy
édes sütemény.
Mert a legédesebb pillanatok
keverednek az opera drámaiságával.
"A Grammy-díjas Lévay Szilveszter
dolgozott már ilyen
versenyeken Németországban,
és Amerikában is.
De azt mondja, az Aranypálcához
hasonló nincs.
És ezért is jönnek ide
a karmesterek."
- Ez valóságos színházi történés,
ami itt van, hogy a közönségnek
ennyit ad vizuálisan is. Majd én
ezt az ötletet viszem magammal,
mert ez tényleg nagyon egyéni.
És én nagyon büszke vagyok erre.
A mai este nyertes szerintem Pierre.
- Pierre. - Pierre.
- Pierre. "Elsőként végül
a francia Pierre Hoppé
jutott a fináléba."
- Nehéz, hogy olyanokkal
zenélj, akikkel csak 20
perccel találkoztál először.
És 20 perc alatt meg kell találnod
velük a kapcsolatot.
- De ez a jó benne. Ettől jó.
- Izgalmas, de... azért nehéz.
Hogy egy hullámhosszra kerülj
a zenészekkel, a szólistákkal,
aztán a táncosokkal.
- Igen, de a budapestiekkel ez nagyon
könnyen ment.
(ének)
"És hogy kikkel küzd meg
majd Pierre Hoppé
a november 9-ei döntőben,
az kiderül, ha októberben
péntek esténként végigdrukkolják
az Aranypálca-karmesterverseny
elődöntőit a Dunán."
- A Carmina Burana nem csak Carl
Orff legismertebb zeneműve,
de a Szegedi Kortárs Balett
legsikeresebb darabja is.
A társulat szeptember 27-én ünnepelte
25. születésnapját.
Ezért az évadot nem is kezdhették
mással, mint egy különleges
Carmina Burana-előadással.
"109 önálló táncszínházi
produkció,
előadások 26 országban, 200-nál
is több tag,
és 25 év. Ez a szegedi balett
története számokban.
A társulatot még Imre Zoltán
alapította 1987-ben,
a kortársa csak 6 évvel később lett
a csapat védjegye,
amikor Juronics Tamás és Pataki
András átvették a társulat
irányítását."
- Ha valaki azt kérdezi tőlem,
hogy egy helyen dolgozni 25 évig
az milyen, el se tudtam volna
képzelni. Ugyanakkor pedig annyira
színes 25 év van mögöttünk,
annyira változatosságokkal teli,
annyi produkció készült: 109 önálló
produkció készült 25 év alatt,
az rengeteg. Ebből 53-at én magam
koreografáltam,
hogy tulajdonképpen ezt nem lehet
monotonnak nevezni ezt a munkát,
hanem leginkább egy csodának
lehet nevezni.
Ami hömpölyög előre, mindig újat hoz.
"Egyértelmű volt, hogy az ünnepi
évadot legsikeresebb előadásukkal,
a Carmina Buranával nyitják.
De most kicsit másképp,
mint ahogy a nézők megszokhatták.
- Egy. Két, há, húzz...
"Amíg a próbateremben a táncosok
melegítenek,
az árokban zenekar próbál."
- Színpadon táncolnak.
Az árokban muzsikálnak.
És a színpad háta mögött énekelnek,
egy szép nagy kórus,
ráadásul az egy kettős kórus,
plusz egy gyerekkar.
Van még három szólistánk, ők egy
páholyban férnek csak el,
egyszóval térben nagyon nehéz
körülmények között,
sokan a karmestert csak monitorról
látják, és hát én sem hallom
igazán jól a hátul levőket.
Egy a lényeg: ebből a néző
ne vegyen észre semmit.
(zene)
"Bár a táncosok már több mint
200-szor előadták a darabot,
a szegedi szimfonikusokkal és
a Vaszi-kórussal közösen
még sosem.
Ez az egy próbájuk van arra, hogy
az esti előadáson
az élőzene és a balett
egy egészet alkosson."
- Mi már hozzá vagyunk
szokva egy felvételhez.
Amin mindig állandó a tempó.
És ugye arra már be van mérve
a mi ritmusunk.
- Az én feladatom, hogy ne térjek el
nagyon azoktól a tempóktól,
amelyek azt a felvételt jellemzik,
amelyre ők 15 éve az előadást
csinálják.
"Carl Orff műve a szólistáknak
énektechnikailag sem könnyű darab,
ám itt most nem csak a tiszta
hangokra, de a táncosokra is
figyelniük kell.'
- Koreográfia meg a produkció
elfoglalja a Nagyszínpadot. Úgyhogy
mi
"kiszorultunk" a nullás páholyba.
De így talán még jobban rálátok
arra, ami a színpadon történik,
és így valóban egy interaktív
kapcsolat
jöhet létre az énekes szólista és
a balettáncosok között.
"Keszei Bori a Carmina Buránát
sokfélesége miatt szereti."
- Amit pillanatnyilag is hallhatunk
hátul, ez egy nagyon ismert tétel,
ennél a darab jóval több.
(zene)
És nagyon sokfajta zene. Ilyen
középkori német dallamok,
egyházi énekek, világi énekek,
virágénekek feldolgozásai,
ezek tulajdonképpen ezek a darabok.
És nagyon aktuális, modern.
(zene)
- A darab valamilyen szerencsés
csillagzat miatt akkor úgy,
olyan stabilan készült el, s olyan
jól működik, hogy nem kellett rajta
változtatni jelentősen, sőt. Igazából
még lépések sem változtak benne.
Az igaz, hogy közben átmentek
generációk rajta, tehát
már valaki abbahagyta
a szakmát azóta.
S valaki meg az elejétől kezdve
szinte végigtáncolja.
(zene)
"Ez az előadás tehát a Szegedi
Kortárs Balett origó-darabja.
Ha új táncos kerül a társulatba,
a betanítás is általában ezzel
kezdődik."
- Új tagokkal, hogy ha beszélek,
mindig azt hallom azért tőlük,
hogy ebbe a darab beállni nagy
élmény. Tehát számukra
azok a belső energiák,
azok a dinamikák,
amik benne vannak, azok nagyon erősen
hatnak rájuk.
- Megérzi az ember azt a csapatot,
a csapategységet,
hogy a többiekre figyelni, együtt
mozogni... a koreográfia is
nagyon jó,
hogy ráérezzen az ember
a stílusra. Tamás stílusára,
a csapat stílusra.
"És mi az a legfontosabb dolog, amit
a táncosuknak a mozgásukkal
folyamatosan ki kell fejezni?"
- A férfiaknak nagyon férfiaknak
kell lenniük,
a nőknek pedig nagyon nőknek.
Ez egy alapvetés ebben
a darabban. Nagyon komoly férfi-női
kapcsolatok és a férfi-női kapcsolat
valahonnan valahová való eljutása
van benne.
(zene)
"És a táncosokkal egy ideje plusz
energia is ott van a színpadon:
a művészeti vezető, aki pár év szünet
után újra velük táncol."
- Meg kell találni bennem a helyem
jól, azt gondolom, hogy ez
a darab számára is tud pluszt adni.
Mert a táncosok ha velem együtt
tudnak
színpadon erőt kifejteni,
az számukra is öröm.
- Mikor először csináltuk, akkor volt
nagyon fura.
Juronics Tamás, ott áll, és akkor
vele tán...
Az először ilyen megdöbbenés volt,
pozitív értelemben abszolút,
de megszeppent, hogy hú. De
nagyon jó. Nagyon jó.
Ilyenkor tényleg az az érzése
az embernek, mint csapatfőnök,
ugye a szerepe szerint is
csapatvezér,
akkor ő ott van és
terelgeti a csapatát.
(zene)
- Életem legfontosabb szerepe lesz.
Ezt nyilatkozta Rudolf Péter
a Centrál Színház legújabb
bemutatójáról.
Az Ígéret földje című darab Kakasról,
az egykori kaszkadőrről szól,
aki az erdő közepén él egy ócska
lakókocsiban.
És a helyi fiatalokkal bandázik.
Rudolf Péternek az Üvegtigrisben már
egyszer szerencsét hozott
egy guruló büfének álcázott
lakókocsi. De nem ezért vállaltad el
a szerepet. - Amikor megkaptam
a példányt, akkor magam is egy
pillanatra meglepődtem, hogy
milyen véletleneket produkál
az élet.
Hogy itt is van egy lakókocsi,
a fickó ott él,
hozzájárulnak a többiek,
de nagyon más a darab.
És hogy ha jól csináljuk,
akkor ez az első két percben
talán érdekes, majd zárójeles lesz.
Visszakanyarodva azért
a felkonfhoz,
tényleg azt érzem, hogy
jelenlegi élethelyzetemben,
koromban ez egy nagyon fontos
pillanat, hogy ezt eljátszhatom.
- Igen, ez általában akkor szokott
gondolom egy színésszel így lenni,
hogy azt érzi, nagyon megtalálja
egy szerep, hogy ha
olyan problémákat feszeget,
vagy arcait mutathatja meg,
amelyiket egyébként ritkábban.
- Ilyen típusú fickóra,
mint akit én játszanák, egy
közösségnek szüksége van,
vagy nincs. Ki kell hogy vesse
magából, vagy meg kell hogy
védje, be kell hogy terelje
a többiek közé,
vagy sem. Egy szabad, lázadó,
összetett figuráról van szó,
aki miközben jó a környezetében,
nem biztos, hogy a gyerekeim
örülnének, hogy ha délutáni
szakkörként ennek a kocsinak
a környékén lennének.
- Ez a Kakas tulajdonképpen
egy olyan figura,
aki a maga szemétdombjának
a kakas, akit inkább egy rosszfiúnak
gondolunk, mint jófiúnak,
azzal együtt,
hogy azt mondod, végig változik
a hozzá való viszonyunk.
De én úgy láttam a próbán,
hogy te nagyon lubickolsz
ebben a rosszfiús szerepben.
- Hát igen, ő felvállal
bizonyos dolgokat, amit az álszentek
társadalma nem vállalja fel.
Tehát nem biztos, hogy ettől
helyes, amit ő csinál,
de akik azt mondják neki, hogy
ez helytelen, ráböknek,
és el akarják onnan távolítani,
semmivel nem jobb emberek.
Most pont próbáltunk egy jelenetet,
amiből érkezem, ahol,
ahol felfesti az író,
szerintem remekül,
hogy ha kompromisszumot kötnék,
és betagozódnék
a sorba, akkor mi várna rám.
Ott is kompromisszumhegyek,
és keserűség,
tehát mindenki közben nem véletlenül
menekül ide.
- Ez egy tipikus angol történet,
ugye ez egy kortárs angol darab,
de mégis, az ember azt érezte,
hogy nagyon is magyar humora.
- Igen, a humora az egyedi, nem
közhelyesen felépített
humor, bár nagyszerűek a figurák.
És hát tele van közben olyan
drámákkal, miközben sírsz
a röhögéstől,
és közben szánalmas kétségbeesett,
és esélytelen figurát látsz
a színpadon. Aki... aki...
közben egyszer csak ráismersz.
Vagy magadra, vagy pedig
a szomszédra.
Általában az ember jobban
szeret a szomszédjára ráismerni.
- Na most ez ugye a legközelebbi
feladat, nyilván csak ezzel van
tele a fejed. De ebben az évadban
azért még fogsz mást is próbálni.
Mert vendégeskedsz a Radnótiban,
aztán vidéken is...
- Igen, az megint egy nagy dolog.
Furcsa élmény,
valahogy...
a színháztól egy kicsit
elkanyarodtam az előző években,
tévésorozatok, az improvizáció,
filmrendezés irányába,
és most két olyan szerepet kaptam,
hogy dörzsölhetem a kezem,
és azt gondolom, hogy tényleg hálás
vagyok a sorsnak,
hogy Valló Péter, aki tanárom is
volt, többször dolgoztam vele,
és Radnótira meghívtak, Bálint
Andrásra, ennek nagyon örülök,
és veretes vígjáték: Gogol Holt
lelkekben játszhatom.
Folytatódnak a sorozatok, és
előkészítek egy filmet.
Történelmi filmet, ami persze
gazdasági kérdés nagyon
erősen.
Vállalva, hogy a világtrendhez
próbál az ember hasonulni,
nagyon szívesen csinálnék
míves sorozatot,
ahol úgy lehet elkészíteni és
feldolgozni egy történetet,
ahol filmes technikával, filmes
aprólékossággal,
de egy sorozatban végig lehet
egy ívben követni egy történetet.
Édesapám, édesanyám
magyar-történelem szakos tanár,
édesapám ezen túlmenően mániákus
történész.
Vele való beszélgetések
és szinte minden egyes alkalom
egy külön történet, a magyar
történelem nagyon alkalmas lenne
arra, hogy válaszokat kapjunk
a mai kérdéseinkre.
Ezek mind közhelyek, amit mondok,
ezzel tisztában vagyok,
De... De... annyi feldolgozatlan
ügyünk van, akár a közelmúltban is,
és amikor pár hónapja, másfél
éve voltam Lagovban,
egy kis fesztiválon, ahol közép-
kelet-európai filmeket néztem,
sokkal bátrabban nyúlnak hozzá
lengyelek, csehek a saját
közelmúltjukhoz. Nagyon kényes
témákat érintve.
Nagyon fontos dolgokról beszélnek.
Iszonyú nagy szükségünk van,
hogy ne ész nélkül
hőbörögjünk egymásra, hanem
vizsgáljunk meg egy
ügyet, korrekten, igenis,
megvannak azok a történészek,
és megvannak azok az alapok,
amikre lehet építeni.
Kimondunk egy-egy szót, nem ugyanazt
értjük rajta, mindenki
azonnal valamilyen irányba már
befeszül, már az izmok rángani
kezdenek. Szerintem nem lehet más
dolga filmekkel, színházzal
foglalkozó embernek, minthogy
ezt a végeredményben ostoba
megosztottságot és frusztrációt
ezt valamilyen módon
a maga módján enyhítse egy történet
korrekt elmesélésével.
- Egyetlen feltétlen nagy igazságot
ismert el: a tehetséget.
A 100 éve született Várkonyi
Zoltánról, a legendás filmrendezőről
és a fáradhatatlan színházteremtőről
most a Bajor Gizi Színészmúzeumban
mesélnek a tárgyai, és rá emlékeznek
a pályatársak is.
(zene)
- Eörsi István Széchényi és az árnyak
című darabjában
Várkonyi Zoltán játszotta
a címszerepet.
Ebben az előadásban viselte
ezt a sapkát,
ami a Bajor Gizi Múzeum
tulajdonába került.
"És itt van még a szemüvege,
az írógépe, a Fekete gyémántok
csapója,
egy pipa és egy táska, amelynek
hátoldalán az áll:
légy jó és add vissza.
Tárgyakkal és fotókkal
illusztrált élet és életmű,
mely most a Bajor Gizi Múzeumban
talált otthonra."
- Érdekes ez a két néger baba,
premier ajándék,
a Művész Színházban Agatha Christie
10 kicsi néger című
előadása után kapta Várkonyi
Zoltán. Hogy megvolt-e a 10,
azt nem tudjuk, mindenesetre
ez a kettő maradt belőle.
"Saját asztalosműhelye volt,
ahová időnként
félrevonult dolgozni. Szeretett
fotózni, és amatőr filmeket
készített.
Örökösen rohant, és mindkét kezével
tudott írni és rajzolni,
egyszerre mindkét irányban.
Gyűjtötte a kortárs képzőművészek
munkáit. Czóbelt, Kondor Bélát
és Szőnyi Istvánt szerette."
- Hogy milyen szinten tudott
örülni egy jó ételnek...
egy szép hideg tálnak... vagy
mindig a javát ki tudta csipkedni.
Tehát ő kicsipkedte az életből
azokat a szép és jó dolgokat,
amik mostanában nem is olyan
nagyon divatosak.
"Nem csak Béres Ilonát, Tordy Gézát,
Huszti Pétert, Koncz Gábort,
vagy Venczel Verát avatták
halhatatlanná a Várkonyi-filmek.
Olyan színészlegendák köszönhették
első színházi alakításaikat,
mint Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán,
vagy Darvas Iván."
- Eljött hozzá egy fiatalember, aki
nem tűnt talán színésznek,
kicsit kövérkés volt, nem is
volt szépen öltözve,
őt Pécsi Sándornak hívták.
És ő is ott mutatkozott be
neki, a Művész Színházban.
Várkonyi azonnal szerződtette.
- Emlékszem olyan instrukcióira:
"Nyenyát szépen, szomorúan."
S a Darvas Iván elkezdett
sétálni hátul,
a színpadon. S elől zajlott
a jelenet. Várkonyi
rászólt lentről: Iván, hát menjél
már ki, mit csinálsz ilyen
sokáig? Azt mondja: Zolikám,
azt mondtad, hogy szomorúan.
Gyorsan szomorú! - mondta.
- Nagyon kérem, bárónő,
most hagyjon magamra.
- A kőszívű ember fiaiban közös
jelenetünk is volt.
Mikor lelepleződik ez a szörnyeteg,
akkor Zoli belenézett a kamerába:
"Ili, nézz jobbra,
nézz balra." Az Ili nézett jobbra,
néztem balra,
nem tudtam, hogy miért.
S bevágták egy olyan jelenetbe,
a végén, úgy nézett ki,
mintha valami rettenetes
pánikba bemenekülnék
az igazság elől.
Tehát ő pontosan tudta,
hogy mit hova akar tenni.
"Gábor Miklós mondta róla:
hogy ha bárhol a világon
megjelenik, egy perc alatt
színház nő körülötte.
És így is volt.
Még a háború előtt saját
pénzből színházat alapított,
Major Tamással közösen
a szegények és diákok számára."
- Mi van a dologban?
Meg kell mondanod.
Megértette?
- Nekem semmit nem kell!
"A háború alatt a Vígszínház
pincéjében bujkált,
ott, ahol '72-től haláláig
igazgató volt.
De előtte '46-ban megalapította
a Művész Színházat.
Béres Ilona szerint ez volt
az igazi szerelem számára.
A Vígszínház meg a házasság."
- Soha nem fogom elfelejteni,
hogy Firenzében voltunk
vendégjátékon. Nagyon
fáradtak voltunk.
És nagyon macerás volt az út.
És a Várkonyi Zoltán, egy
ilyen út után,
azt mondta a színház
vezető művésznőjének,
Éva - Ruttkai Éva - fesd ki magad,
az én művésznőm
nem szállhat le így a gépről.
És az Éva sminkelt. Megfésülködött,
rúzsceruzával is meghúzta
a kontúrokat, és úgy szállt ki,
ahogy a Vígszínház művészéhez
méltó.
"Ugyanabban az évben születtek és
jóbarátok voltak Örkény Istvánnal."
- Szomszédok voltak, közel laktak
egymáshoz. Az utcában talán
100 méter sem választotta
el a két lakást, ahol laktak.
De valójában a kultúrájuk,
vagy szellemiségük
hozta létre ezt a különleges
baráti kötődést.
- Macskákat itt úgy mutattuk be,
hogy a Várkonyi kiosztott
egy krimit és egy nagyon elegáns
szereposztásban
- Págertől kezdve mindenki benne
volt, Ruttkai is -
és amikor elolvastuk, akkor
mindenki lehangolva ült
a teremben, és mondtuk: ez
olyan rossz ez a darab,
hogy ezt nem szabad eljátszani,
ez szégyen, méltatlan
a Vígszínházhoz.
Bementünk a Várkonyihoz,
aki természetesen ekkora
vörös fejje lett erről a hírtől,
hogy mi ezt nem szeretnénk
játszani,
és csapkodta az asztalt,
és azt mondta, ez van kiadva,
ez van kiosztva, ezt fogjátok
játszani. De két nap múlva.
Ki volt írva, ehelyett a darab
helyett a Macska játék szereposztása.
- A magyar irodalom- és színház
történetnek az egyik leggroteszkebb
fejezete a Pisti a vérzivatarban
című Örkény-dráma bemutatója.
Örkény egy különös premierajándékkal
lepte meg a rendezőt:
egy szovjet emlékműre emlékeztető
porcelánszobrot küldött,
ezzel la felírással: "Erőt,
egészséget, Várkonyi elvtárs,
Örkény Pisti."
"Saját pénzből helikoptert akart
vásárolni, hogy légi felvételeket
készítsen. Mindez csak egy történet
a teljesség igényéről.
És az életmű valóban teljes."
- Nem tudtam soha nyugalomban élni.
Mindig hajszoltam magam,
mindig szerettem volna
valamit még csinálni,
mást, sokat, egyik helyről
a másikra rohanni.
Remélem, hogy befejezni is úgy fogom,
hogy egy pillanatban leesek
egy székről.
- És most jöjjenek
az Aranymetszés hírei.
Először az ősz egyik legnagyobb
őszművészeti-kortárs fesztiválját,
a Café Budapestet ajánljuk.
"Egy művészeti fesztiválról ritkán
beszélget az ember egy budai
romkocsmában. Vitézy Zsófiával
mégis ezt tettük.
Ugyanis a Café Budapest fesztivál
egyik helyszínén jártunk."
- A café-gondolat, ami miatt pl.
itt is vagyunk ezen a helyszínen,
ami arról szól, hogy a művészetet
vigyük oda, a kultúrát vigyük oda,
ahol egyébként az ember vannak.
Miért is jönnek ide?
Azért, mert közösségben szeretnének
lenni, mert találkozni szeretnének,
beszélgetni szeretnének. Az én
elgondolásom szerint
a művészet élvezet is valami
ilyesmiről szól.
Hiszen hiába is élvezünk
egyedül egy regényt,
vagy nézünk meg egyedül
egy színházi előadást,
vagy filmet, nagyon jólesik
megbeszélni. Nagyon jólesik
ebből közösségi élményt varázsolni.
"És az idei program bőven
ad beszédtémát.
Itt lesz a dán Hotel Proforma, az
egyik legprovokatívabb európai
színházi társulat, akik egy
rendhagyó operaelőadással,
a War Sum Up-al érkeznek."
- Ez egy háborúellenes
előadás, amit persze nem
úgy kell elképzelni,
hogy a béke gyermekei masíroznak
le-föl és énekelnek,
hanem ennél jóval összetettebb,
sok művészeti ágat felölelő,
és nagyon látványos, ún. manga-opera.
Ez a manga világ, ez egy nagyon erős
erőszakra, háborúra felkészítő
világegyetem. És ez éles kontrasztban
van az operának a szövegével,
mondanivalójával, és az egyébként
nagyon szép, keleties
alapú zenével. És a no színházzal,
ami alapján a mozgás és a látvány
is összeállt. "A nemzetközi
sztárprodukciók mellett
jazz-koncertek, épületfestés,
klasszikus kőszínházi produkciók,
és kávéházi táncelőadások, minden
ami, kortárs, október 14-ig.
Jean Goillou mindössze 5 évesen,
magától kezdett zongorán és
orgonán játszani. 10 év múlva
már a legendás Marcell Dupré
privát meghallgatáson fogadta
a párizsi konzervatórium hallgatói
közé.
Pályája azóta töretlen, repertoárján
szerepel Mozart, Bach,
Liszt és Prokofjev, de átiratában
Muszorszkij Egy kiállítás képei
című ciklusa is megszólal orgonán.
A MüPá-ban saját szerzeményei
közül a legnagyobb szabásút
hallhatjuk. Amiben Louis
Caroll hősnőjét, Alice-t
Orgonaországba kalauzolja el.
Nyúlasszony portréja, és a
győzedelmeskedő répa,
ezek a képek a huszadik század
egyik legjelentősebb
svájci művészpárosának, Peter
Fischlinek és David Weiss-nek
korai munkái. Az egész a '80-as évek
elején, egy kávéházi játékból
indult, amikor unaloműzésként
a két művész elkezdett teljesen
hétköznapi tárgyakat
egymásra pakolni.
Amikor a játék már a műteremben
is folytatódott, fotókkal
dokumentálták a humoros,
de mégis filozofikus installációkat."
- Van egy mélyebb filozófiai
tartalom. Mert ezek az egyensúlyok
ugyanakkor nagyon is labilisak.
A tárgyak kiemeltetnek
a mindennapi használatukból,
egy pár percig, másodperig
sztárok lehetnek, győzedelmeskednek,
de utána mindenképpen visszaesnek
az eredeti állapotba. A gravitáció
csak győz a végén.
Tehát összeomlanak. És pont ezért
esendőek.
"És nem csak fotón, hanem filmen
is megörökítették a tárgyak
esendőségét. Hiszen a művészek
1987-ben elkészítették
A dolgok menete című filmet.
Amelyben a megszemélyesített
tárgyak összeomlásának láncolatát
hozták létre.
Az azóta kultuszfilmmé vált alkotást
a Mélycsarnokbeli kiállításon
folyamatosan vetítik. Október 18-án
pedig a Fischli-Weiss alkotópáros
egy szatírája és egy politikus
filmalkotása is a közönség elé
kerül."
"Mi lesz még az Aranymetszésben?
Tér és időjáték. A festészet és
a szobrászat határán."
- Látom, hogy annak úgy kell jönnie,
és akkor nem idegesítem,
hogy nem így gondoltam.
"Matzon Ákos, a kiszámítható
rendezettség bohém piktora.
Itália legszebb terei tálcán
hordozva,
és provokatív székek plasztikból."
- Vigyázzunk egymásra,
az élet maga a dizájn, a nők
és a férfiak csak együtt lehetnek
a tervezők!
"A dizájnhét sztárvendége
edényekre álmodta az olasz
építészetet."
- Tér és időjáték az absztrakt
festészet határán.
A játékmester pedig Matzon Ákos
képzőművész,
aki 44 éves korában hagyta el
az építészetet.
Vagy teljesen mégsem?
Mindezt kideríteni sétára
indultunk a művésszel, akiről
egyébként épp a napokban jelent meg
monográfia.
- Na gyere!
"Ben, a csehül csaholó kutya, ahogy
megszimatolja a szabadságot,
útnak ered. Mit ered? Rohan.
Matzon Ákossal is valami
hasonló történt. Hiába
szánta a szobrász apa művésznek,
ő csak azért is építész lett.
Fiúi dac. Aztán fordult a kocka.
Másfajta szabadságra vágyott.
A kreativitás szabadságára.
A műszaki rajzok helyett.
Mi maradt neki tehát?
Persze, hogy művésznek lenni.
Csak egy valamit tartott meg
az építészlétből.
A dolgok szerkezetére
való kíváncsiságot."
- Valaki azt mondta rólam,
hogy én különc vagyok.
És ez abszolút nem látszik rajtam,
Mert tényleg , én úgy néznék ki,
mintha normális lennék. De én
bennem az a különcség, hogy és
másképp reagálok mindenre.
Én mást látok abban, és ez ilyen
konszolidált, ilyen kicsit ronggyá
kinézettel együtt járó.
De ez nem derül ki,
de én mást... tehát én a képeimben
is a természetet keresem,
és ez a tér ez engem
nagyon feldob.
"Még mielőtt elindulnánk
a műterembe,
tisztázzuk Ben, a flandriai
bouvé pedigréjét is,
mert köze van a művészi habitushoz."
- Mozgékony ember vagyok,
de eredendően lusta.
Szeretnék lenni. És akkor kerestem
a könyvbe, és akkor itt volt ez...
hát ez egy viszonylag lusta kutya.
Na, mondom akkor, ez kell nekem.
"A Csehországból Solymárra költöző
eb mellé járt egy néhány szavas
szótár is."
- Tud flamandul, tud csehül,
magyarul a legkevésbé.
De azért hallgat rám, ezért mondtam,
hogy nagyon okos kutya.
Szóval, szeretem magamat okosabbakkal
körülvenni.
"Mi még mindig arra vagyunk
kíváncsiak, hogyan lett az építészből
képzőművész. Kiderül: minden
ezzel a házzal kezdődött, itt,
az erdő mellett."
- Mi nagy nehezen összekapartuk
ezt a házat,
és akkor itt voltak a csupasz falak.
Elkezdtem magam is képeket
készíteni. Tehát magyarul festeni.
Így, így kezdődött az egész.
(zene)
Én nem akartam semmi szín
alatt festő lenni,
mert az apám sorsán láttam,
hogy ez egy őrült nehéz dolog.
És akkor most rájövök,
hogy nekem már akkor is
igazam volt, hogy nem
akartam az lenni.
Mert tényleg, amiért én ezt
nekikezdtem, hogy én
ettől felszabaduljak, és jól
érezzem magamat,
hogy tudom hozni a gondolataimat,
megtudom valamilyen szinten
valósítani. Erről mostanra kiderült,
hogy erre van a legkevesebb
idő.
"Örök dilemma: egzisztenciálisan
sikeres lenni,
vagy önmegvalósítani. A kettő
ritkán sikerül együtt.
Matzont azonban nem érdekli
az a szlogen, hogy a műnek
és a művésznek aktuálisnak kell
lennie."
- Ezt teljesen helyesen mondta
valaki, hogy ez a Matzon ez
olyan mint a Kassák megmondta:
építgetős.
Szóval, én csak akkor állok
neki valamit komolyabban
csinálni, hogy ha értem - hogy ha
tényleg értem azt,
hogy mi az, amivel meg
akarok birkózni.
És sokszor persze nem értem.
De ez van. Érted...
"Matzon Ákos szó szerint képépítő.
Réteget rétegre halmoz. Applikál.
És arra kényszerít minket, hogy
a mozgásunkkal legyünk
a mű része. Nem fél átfűrészelni
a képet egy vonal mentén.
És a hirtelen semmit tükörrel
helyettesíteni."
- Rájöttem, hogy ez micsoda mázlim
van ezzel,
mert több dolgot egyszerre
elértem. Az egyik,
hogy a kép nem olyan statikus,
mint régebben.
A másik, hogy az ember, a néző,
aki nézi, az is eljátszhat magával
a képpel, azáltal, hogy egy kicsit
fél métert jobbra-balra mozogva,
ilyen szeleteket lát önmagából.
Vagy a kép mögött világból.
"Szóval, mégis csak van matzoni
attraktivitás.
Bár ő ezt nem szereti hallani.
A képelrontás jogát viszont
fenntartja magának."
- Direkt kiírtam magamnak ezt a rövid
megjegyzést,
egy francia filozófustól. Azt mondta,
hogy ha van valakinek egy nagyon
is kidolgozott terve,
minden részletében, és a megvalósítás
során képtelen attól elszakadni,
hogy ha a helyzet úgy kívánja,
akkor hagyja abba is az egészet.
Mert az biztos, hogy rossz lesz.
Teljesen spontánul csinálom
a képeimet.
Amikor ott van. Tehát látom,
hogy annak úgy kell egyszerűen
jönnie, és akkor nem idegesítem,
hogy nem így gondoltam.
"A művészettörténészek
- meséli - ragaszkodnak
a skatulyáikhoz. És nem hajlandók
újat kitalálni.
Ezért még ma is tart a vita,
hogy Matzon Ákos festő,
vagy inkább szobrász."
- Élvezem, hogy nem tudnak engem
hova rakni.
Na most ha beletudnának
rakni, akkor én belőlem
soha semmi nem lett volna.
Így, hogy nem tudnak velem
mit kezdeni, így lettem mégis valaki.
- Mecénások, akik témát adtak
a kortárs művészeknek.
A Skonda Mária-Völgyi Miklós
műgyűjtő-páros
tavaly a magyar fürdőéletről
rendezett nagysikerű kiállításokat
itthon és külföldön. Idén pedig Ki
a szabadba témára várták
a gyűjteménybe szánt anyagokat.
Nem volt felszisszenés a művészek
részéről, hogy tematizáljuk,
hogy ők miről is fessenek?
- Hát felszisszenés nem,
csak meglepődés.
Eleget dolgoztak, lelkesek lettek,
elkezdték gyűjteni az anyagokat.
Az elképzeléseket, vázlatokat.
És már lapzárta után sem akarták
abbahagyni.
- A közel 100 kép, ami készült erre
a felkérésre,
ebből mintegy 58-at
tudtunk csak kiválasztani.
- És ezek tulajdonképpen kiállításra
is kerültek most nemrég,
illetve bekerültek ebbe a gyönyörű
albumba, hogy ilyen módon is
megőrződjenek, hozzáférhetővé
legyen azok számára is,
akik mondjuk a kiállításra
nem jutottak el.
- Igen, ez a célja, ez tudatos cél.
Tehát azon kívül, hogy témát adjunk,
a művészeknek, mert az általában
megállapítható,
hogy kicsit témaszegény
korban élünk.
- Súgni kell nekik? - Igen.
Kellenek az impulzusok.
- Ez a kép pl. nagyon érdekes,
ami mindjárt itt van a címlapon.
Hiszen ez teljesen a mai korról szól.
Miközben kint vagyunk a szabadban.
- Hát ez az, hogy nem tájkép.
Hanem az ember és a természet
viszonya. És ezért is választottuk
címlapra ezt a képet.
- Tehát ez az egyik kedvencük.
- Kín volt választani.
Azt fogalmazta meg ez a kép, amit
mi gondoltunk.
Hogy egy urbanizált világban kimegy
a városi ember a természetbe,
és nem úgy viselkedik, mint korábban.
Akár a fiatalkorukban.
- Virtuális világba élünk.
És itt is virtuális környezetben
élvezik vagy nem élvezik,
vagy nem élvezik.
Nem is lehet tudni, hogy egyáltalán
tudomást vesznek-e környezetükről.
- Egyébként amikor kedvenceket
választanak, akkor egyetértés van
Önök között, vagy azért lehet tudni,
hogy a másiknak nagyon
eltérő az ízlése. - Én talán
színesebb vagyok, meg bevállalósabb.
De általában azért igazol a dolog.
Erre sztori van:
valamikor vettem egy Tóth
Menyhért-képet,
és nagyon sokáig tartott, mire
a család ezt az arcképpel
megbarátkozott, most meg főfalon van,
és szeretjük.
- Tényleg, mennyire vannak
otthon tele a falak?
- Hát, tele van. - Tehát nincsen
sok hely.
- Van több hely. - Van, van,
de azért nem tapétázunk
a képekkel. Tehát azért
a lakberendezés és egy élhető
épületben élünk. - De lehet,
Miklós most tapétázna.
- Igen, igen. Itt kell egy
kicsit néha harcolni.
- Mindig a képekkel találkozom,
nem a művésszel,
bemegyek egy kiállítótérbe, és az az
egy kép, ami megszólít, az legyen
a falon.
- Igen, de azért ilyenkor inkább
az érzelmek befolyásolják
az embert, nem? - Ezt már lehet
előéletnek mondani,
20-30 év alatt már tudja az ember,
mi az ami többet mond egy
ábrázolásnál.
- Felkészültség is, tehát azért sokat
beszélgetünk, a művészekkel,
Miklós mondja, hogy megszólít
egy kép, ha megszólít a kép,
akkor felvesszük a kapcsolatot
a művésszel, akkor megismerjük
a művészt. Ha nem alakul ki
a kémia a művésszel,
az lehet, hogy az a kép hozzánk
kerül, de egy folyamatos
kapcsolat nem fog kialakulni köztünk.
- Egyszer csak rájön arra az ember,
hogy a kortárs az jobban szól hozzá.
És itt a személy későbbiekben
nagyon sokat számít. - Arra lennék
kíváncsi, hogy miért ezt
a két képet hozták magukkal,
amikor az a kérés volt,
hogy hozzanak a gyűjteményből mondjuk
két darabot.
- Van egy híres mondásom: 110 cm-nél
hosszabb képet nem veszek.
Nem fér be az autóba. - Praktikus
szempontokon túlmenően
viszont a Törökfürdő
a művészettörténészek által is
talán a sok-sok kiállított
kép közül az egyik,
amelyik a legmagasabb szinten
lett értékelve.
Cene Márta nagyon fiatal művész,
és ezt a témát hihetetlenül jól
fogta meg.
Hát a Ladák Eszter pedig
Samu a gazosban... ez is egy
kedvenc kép, mert egyrészt nagyon
színes, nagyon colorisztikus,
Eszternek egy tipikus munkája.
És a gyerek és a természet kapcsolata
és az a játékosság,
amiben megjelenik. Ez kifejezetten
jól sikerült alkotás.
- Olvastam, hogy van olyan művész,
aki olyan képet készített,
az Önök felkérésére, úgy inspirálta
a téma, hogy
valójában olyan alkotás született,
ami egyébként teljesen meglepő volt.
Az ő kezéből, hogy egy ilyet festett.
- Vitatkoztunk, hogy mit hozzunk.
Hát legszívesebben elhoztuk volna
Nagy Krisztának a Trilógiáját.
Ami pontosan erre a kérdésre
passzol. Hihetetlen érzelmi
mélységeket festett meg,
ami talán egy felszínes ismerője nem
is tételezett volna fel róla.
És hihetetlen ábrázolás technikával.
- És tulajdonképpen rá is
ragasztották a képekre, hogy Nagy
Kriszta szelíd képei.
Nem mondtuk neki, hogy mit fessen.
De ő úgy érezte, hogy az akkor
aktuális érzelmeit vitte ki
a szabadba.
És ezt festette meg.
- És van már következő témájuk?
- Úgy tűnik, hogy nehéz téma,
ennek a címe: Példakép. De írva
Példa-kép.
- Hát én félek tőle, mert nagyon
könnyen bele lehet szaladni
egy általános, vagy egy olyan
dologba, ami arcképcsarnok,
ami őneki éppen Rákóczi György
a példaképe.
- Szégyenlősek vagyunk.
Nem beszélünk erről. Úgy
gondolom, hogy szüksége van
példaképekre. - Én nem tudom,
de van egy nagyon kedvelt
művészünk, Hekker Péter.
Aki mindent a visszájáról néz,
És amikor ezt a témát fölvetettük
neki, ő 3 perc alatt hozta
a Wembley-stadion
6:3-as képét, fekete-fehér
képet, amikor Puskás belövi a gólt.
Nincs megjelenítve Puskás, az lesz
a címe: 6:3.
S ha belegondolok, akár a mi, akár
a fiatal korosztályba,
az példakép. - Valószínűleg nehéz
téma, de ugyanakkor érdekes téma is.
Hogy mozgatja az embernek
a fantáziáját, hogy mit találjon ki.
- Mi, amikor a témákat választottuk,
azt mondtuk, Magyarországra
mi jellemző?
A Fürdők. Utána: mi az, ami mindenkit
foglalkoztat 2-3 éve?
Hogy az emberek mozduljanak már ki
a városból, menjenek el a tévé elől,
és most egy kicsit a szellemiség,
tehát arról kéne beszélni.
Hogy ott is legyen egy nagy változás.
- Lassíts le. Ez a slow dizájn.
Ezt hirdeti a legújabb
dizájntrend. Főleg a csináld
magad mozgalom sikeres,
ahol már elmosódik a határ
a formatervezők és a kreatív vásárló
között.
Az idei Dizájnhét a környezettudatos
fogyasztás jegyében zajlik.
Sztárvendégként pedig egy
korántsem lelassult olasz
dizájnér érkezett, akit eddig
a kihívó foteljeiről ismerhettünk.
"Fabio Novembre olasz
sztárdizájnerrel kicsit
később találkozunk az Olasz
Intézetben megnyitott kiállításán.
Előtte szétnéztünk városszerte,
mit is jelent a formatervezés
egyhetes ünnepe.
Azonnal a Flat Lap formáció nyitott
műhelyébe mentünk.
Fiatalok körében kedvelt, hogy
búcsút intve a luxusnak,
lakásműhelyben vásárolnak.
Lehet, enni inni, kis galéria is van,
emberi léptékű fogyasztás.
Túránk következő állomása
a Dizájn Terminál volt.
Az idei tematika a slow dizájn.
De milyen is ez a slow dizájn,
életforma? Lassuljunk le, figyeljük
ökológiai lábnyomunkat.
Újra gondoljuk hagyományainkat,
vagyis a kortárs dizájn válasza
az elmélyülő fogyasztói kultúra
válságára."
- Slow dizájn az egy tervezői
gyakorlat, egy attitűd,
egy magatartásminta, elsősorban
számomra.
Vagy a mi értelmezésünkben.
Egy nagyfokú tudatosságot
és felelősségteljes magatartást
jelent.
"A tervező például újrahasznosított
anyagokból dolgoznak.
És ráveszik a gyárakat,
hogy drágább technológiával
környezetbarát anyagokat
készítsenek.
A holland Ineke Hans emiatt
egyik székén három
évig dolgozott. Budapestre
a legviccesebb kártyájával érkezett."
- Ezt egy New York-i múzeumnak
terveztem. Nem is olyan régen
volt egy gasztronómiával
kapcsolatos kiállításuk,
és engem kértek meg arra, tervezzek
valami jópofa ajándékot
a múzeumi boltba. Arra gondoltam,
látva, hogy az amerikaiak
mennyire túlsúlyosak, mennyivel
könnyebb lenne
egy joghurtot, vagy egy
salátát megenni
a szomszédos boltokban.
Ha mindig lenne a kéznél
evőeszköz.
Kiveszed a csomagolásból, Az egész
akkora, mint egy bankkártya.
Szétszeded, és máris ehetsz.
(zene)
Legtöbb kollekcióm kizárólag
újrafelhasznált műanyagból
készül: a hinta, a sámli,
az asztalok, mind ennek
a sorozatomnak a részei.
De csináltam kisautókat is,
amikor néhány évvel ezelőtt volt
egy kiállításom Svédországban.
Akkor rájöttem, hogy
kedvem van ahhoz,
hogy egy hóautót tervezzek
a svédeknek.
Néhány hónappal később,
amikor egy szállodában ültem,
az az ötletem támadt, hogy
a jégkaparóra gumit rakok,
az egészet ráerősítem
egy partvisnyélre,
és máris lehet zuhanyozót tisztítani.
Ez egy vicces projektem volt.
De szintén újra felhasznált
műanyagokat használtam.
Nekem nagyon fontos még
az is, hogy valami innovatív legyen.
Egy új anyag, egy új technika,
vagy valami, ami olyan
szokásokra épül, amelyekkel
azelőtt nem találkoztunk.
Elég nehezemre esik
csak úgy tervezni egy kanapét.
Amit már 20 éve sem volt
megerőltető elkészíteni.
Ezért is ragaszkorom ennél
az ipari cégnél ahhoz,
hogy használják az új anyagokat.
Szerintem ez egy kulcsa a haladásnak.
"12 ország majd 100 alkotásai
egy térben.
A fenntartható fejlődésben
a kulturális sokszínűségben
a lokális értékekben és
az egyediségben hisznek.
A slow dizájn tökéletes ellentéte
a szenvedélyes olasz világsztár.
Itália legszebb tereit tálcán
hordozva is provokatív
székek plasztikból. A vezető
dizájncégek
legkeresettebb tervezője a kortárs
dizájn fenegyerekének titulált
Fabio Novembre úgy adott interjút,
mint egy rocksztár."
- Ha több tehetségem lenne
a zenéléshez,
inkább rocksztár lennék.
De miért is ne lehetnék
én az építészet rocksztárja?
Én hiszem, hogy bármi lehetsz,
amire csak vágysz.
"Építészként végzett,
New York-ban filmrendezést tanul.
Így nem csoda, ha arról kérdezzük,
milyen anyagokat részesít
előnyben, azonnal filmrendező
hasonlattal válaszol."
- Az anyagok nekem olyanok, mint
a casting egy filmnél.
Amikor filmet készítesz, a történet,
vagyis a forgatókönyv,
az nagyon fontos. Szóval, elképzelsz
egy karaktert, vajon hogy nézhet ki,
és kiválasztod a megfelelő színészt.
Ez tulajdonképpen pont ugyanaz
a módszer,
mit mi használunk az építészetben.
"Cento piazza sorozatát a legszebb
olasz terek inspirálták.
A sárgarézből készült ezüstözött
kollekció tisztelgés az olasz,
piazza-építészet előtt."
- Azt hiszem, a Cento Piazza,
azaz 100 tér, egy javaslat
az egész világnak. Mert tegnap
például még Pekingben voltam.
Ahol csak egy tér van.
A Tienamnem tér.
A város hatalmas, de nincsenek terek.
Pedig ezek rendkívül fontosak,
különösen építész szemmel.
És ennél az installációnál
az üres tér fontosabb,
mint a beépített.
Ezek itt az igazán fontos elemek.
Nem pedig a körülöttük lévő
elemek.
Erről szól ez a munka igazán.
Én még akkor tanultam építészetet,
amikor csak egy módja volt
hogy papírra vessük egy tervet.
Kézzel rajzolni.
Ha valami elrontottam, radíroztam.
Úgy értem, nem volt számítógép,
meg társai.
Ahhoz, hogy építészeti modellt
készíthess,
kartonból kellett hajtogatni,
kézzel kivágni az ablakokat,
ajtókat.
Mondhatnám, igazi kézműves
munka volt.
"Az építészet meghatározó Fabio
munkáiban.
De nem nehéz kódolnunk erőteljes
vörös színeit a női domborulatok
előtt hódoló formáit."
- Gondoljunk Ádámra és Évára.
Éva odamegy Ádámhoz,
az almával, és azt mondja:
Ádám, Isten nem akarja,
hogy megegyük, de hé...!
Ez az Élet története!
A nők mindig azt tesznek
a férfiakkal, ami csak akarnak.
Bármire rá tudják venni őket.
Az a megszállottság, amit a férfiak
a nők iránt éreznek,
hatalmas. Minden, amit
egy férfi csinál,
csak azért teszi,
hogy meghódítsa a nőt.
Egyedül semmik vagyunk.
Ketten az már komoly erő.
Vigyázzunk egymásra. Az élet
maga a dizájn, és a nők,
és a férfiak.
Csak együtt lehetnek a tervezők.
(zene)
- Ez volt mára az Aranymetszés.
Jövő héten gasztronómia
a magyar festészetben, az étlapon
kortársak és klasszikusok,
az egri Kepes Központban,
elmegyünk a hegedű
virtuóz Alexander Balanescu
koncertjére,
és egy színházi ajánlat: Debrecenben
Bolha a fülben.
Addig is kövessenek minket
a Facebook-on,
viszontlátásra.
...
Több
Közreműködők:

Kiemelt részek

18:40:12

Aranymetszés [új közmédia logóval, 2012]