Ízőrzők - Geresdlak
Gyártási év: 2011 | Adásnap: 2011. december 16.
Időpont: 16:14:04 | Időtartam: 00:34:08 | Forrás: Duna TV | ID: 1298298
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 34 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: GeresdlakEpizódcím: Geresdlak
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2011)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2011) A Püspöklak, Geresd és Kisgeresd egyesítéséből létrejött község - Geresdlak - mohács és Pécs között található, a Geresdi-dombság kellős közepén. A település egyik különlegessége, hogy egy 24 családból álló finn kolónia él itt. Elmondásuk szerint a szép környezet és az emberek kedvessége vonzotta őket ide. És minden bizonnyal a helyi gasztronómiai hagyományok is közre játszottak. Ebből ma a következőket mutatjuk be: Káposztás gombóc, bableveles schupnudlival, Sós kifli, Krumplis pogácsa, Büdös túró, Mézeskalács házikó. A Püspöklak, Geresd és Kisgeresd egyesítéséből létrejött község - Geresdlak - mohács és Pécs között található, a Geresdi-dombság kellős közepén. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Káposztás gombóc - Bableves és főzelék schupnudlival - Sós kifli - Krumplis pogácsa - Büdös túró - Mézeskalács házikó
Teljes leirat:
- Geresdlakon vagyunk.
Geresdlak Mohács és Pécsvárad
között található,
a Geresdi-dombság közepén.
Geresdlak három településbõl áll:
Püspöklakból, Geresdbõl
és Kisgeresdbõl.
Nagyon nagy a területe.
Egy erdõsség kellõs közepén vagyunk.
Geresdlakot nem csak mi szeretjük.
Nagy ritkaság az országban,
hogy finn kolónia él itt.
24 család vett házat.
Leginkább a környezetet,
a szép tájat, az éghajlatot,
de legfõképp az emberek
vendégszeretetét emelik, és azért
jönnek.
Az 1700-as években svábok telepedtek
le Geresdlak környékén,
Geresden, Püspöklakon és
Kisgeresden is.
Ez meghatározta a falu sorsát.
Szorgalmas, dolgos emberek lakják
ezt a települést ma is.
Ez megmutatkozik a portákban.
Azt, hogy az emberek ápolják
hagyományaikat,
különbözõ kiállításokon is láthatjuk,
és a Koffán galériában is.
Gasztronómiai élményhez is jut
az idelátogató,
hiszen ezek a sváb emberek
megõrizték
az egyik legkeményebb munka után
elfogyasztandó héveknédlit,
vagy gõzgombócot is.
Az újabb korban az V. gõzgombóc
fesztivált fogjuk megtartani.
Nagyon sokan külföldrõl,
a környékrõl, Pécsrõl,
Mohácsról, Lánycsókról, a környezõ
sváb településekrõl részt vesznek
és csapatokat állítanak.
- Káposztás gombócot készítünk.
Régen nem volt olyan gazdagság,
mint most.
Szegénység volt, ezért majdnem
minden héten készítették.
Szerették is, és hagyományos étel.
Régen nem nagyon volt hús, meg
pénz sem volt.
Ha vendég volt, tettünk bele
oldalbordát,
most tarjából készítjük.
Lisztet teszünk a tálba, sót,
én a szélére szoktam tenni.
Beleteszem az élesztõt,
egy kis langyos vizet.
Ezt hagyjuk kelni, addig megcsinálom
a hagymát.
Nem kockára vágom, hanem hosszában,
ahogy a káposzta van.
Egy jó kanál zsírban megdinsztelem.
Ha savanyú a káposzta, ki szoktam
mosni.
Ha magam rakom el, akkor nem
szoktam kimosni, csak kinyomkodom.
Ha nagyon savanyú vagy sós,
ki szoktam mosni.
Teszek bele piros paprikát.
Ha megpuhult a káposzta,
beleteszem a hús
még egy kis vizet
és hagyom fõni.
Ha a hús megpuhult,
jön rá a tészta.
Megkelt az élesztõ, beleteszem
a tojást, egy kevés zsírt.
Fogok egy kis langyos vizet.
Van aki tejjel csinálja, de én
nem szoktam.
Ennek a tésztának az a lényege,
hogy jól ki legyen dolgozva.
Simának kell lennie.
Ha megkelt a tészta, megcsináljuk
a hévenknédlit.
A tésztát négyfelé vágom,
széjjel húzom, amennyire lehet.
Megzsírozom és összetekerem.
Megint meghúzom és megkötöm,
majd hagyjuk kelni.
Ha megfõtt a káposzta a hússal,
beletesszük a hévenknédlit,
félóráig hagyjuk fõni.
Csinálunk hozzá krumplipürét.
Megfõztük a krumplit,
kinyomtuk, margarint raktunk bele
és paprikás zsírral leöntöttük.
Ha megfõtt, lehet ebédelni.
- Geresdlakon vagyunk a kézimunka
kiállításon.
A kiállítás anyagát a télen
gyûjtöttük össze,
abból az apropóból, hogy a faluban
mûködik egy tájház
és egy babakiállítás.
Tudtuk, hogy nagyon sok kézimunka
van még a szülõknél, dédszülõknél.
Ez a falu büszkesége, hogy õseink
mennyi kézimunkát,
mennyi díszítõ elemet készítettek.
Az itt látható kiállítás
törölközõkbõl, falvédõkbõl,
szekrénycsíkokból, valamint
komatálakból állnak.
Gyûjteményünk körülbelül
200 darabból áll.
Nem találunk két egyformát.
Kezdetben a díszítõ elemek kender
és gyapjú szõttesek voltak,
a késõbbiek során egyszerû vásznakból
készítették õket
és nagyon gazdagon hímezték.
Színei és mintái a sváb nemzetiségre
utalnak.
Zömmel lilát, kéket, zöldet,
rózsaszínût találunk.
Ami nagyon jellegzetes a
kézimunkákon,
hogy mindenhol ott van a monogram.
Ez is nagyon sváb jellegû.
Ezt ki is díszítették egy-egy
virággal, különbözõ motívumokkal.
Ezek a szekrénycsíkok, falvédõk,
törölközõk
hozzá tartoztak a lányok
stafírungjához.
Amikor elkezdtük gyûjteni a
kiállításra a textíliákat,
körülbelül felével rendelkeztünk,
de úgy gondoltuk, ez is megéri.
Nagyon sokan ideadták, így egyre
több gyûlt össze.
Már nem is férünk lassan el.
Köszönet a lakosságnak,
köszönet a dicséretért,
amit kaptunk a szûkebb
környezetünktõl
és az ide látogatóktól.
- Most bablevest csinálunk
schupnudlival.
Krumplis tésztát csinálunk,
kicsit kisodorjuk,
és kifõzzük vízben.
A házaknál volt krumpli,
bab, azt nem kellett megvenni.
Volt, aki kétszer csinált egy héten,
szerdán, meg pénteken.
Beleteszem a babot edénybe,
vizet töltök rá.
Pucolok egy hagymát.
Aratáskor, csépléskor ha délben
hazamentek, megebédeltek,
pihentek egy kicsit - aki tudott.
Aki nem, azt ment mindjárt a
munkája után.
Akkor volt kapálni való, szénát,
kukorica szárat kellett vágni,
nem úgy, mint most.
Most gépek dolgoznak,
egyszerûbb, mint valamikor.
Régen úgy csinálták, hogy
elõkészítették, délben befejezték,
majd ettek és mentek is tovább.
Estefelé volt a széna gyûjtés,
kukorica törés.
Mindenkinek megvolt a munkája.
Akkor nem egy dolgozott,
hanem négyen-öten összefogtak,
meg a segítséggel is összefogtak.
Ma ennek törünk,
holnap annak segítünk.
Felraktuk a levest, beletettük a
hagymát, most pucolunk fokhagymát,
paradicsomot, zöldséget.
Megpucoltam egy petrezselymet
és három sárgarépát.
Beletesszük, ha egy kicsit
forrt a leves.
A petrezselyem, paradicsom,
fokhagyma,
meg a hagyma is megadja az ízt.
Piros paprikát szórok a tetejére
és hadd forrjon.
Elkészítjük a babhoz a schupnudlit.
A schupnudlit lehet más ételhez
is fogni:
paradicsom, meggymártás,
ki hogy szereti.
Megtisztítom a krumplit, összevágom
és felteszem megfõzni.
A levesbe csinálok tésztát lisztbõl,
egy tojásból és csinálok csipetkét.
Ez való még a levesbe.
Rántást készítünk.
Teszünk bele zsírt, lisztet,
megpirítjuk.
A levesbõl veszünk ki babot
fõzeléknek,
majd berántjuk a levest, meg a babot.
Megfõtt a krumpli a schupnudlihoz.
Leszûröm a levét, krumpli törõn
átnyomom és megcsinálom a tésztát.
Teszek bele lisztet és egy tojást.
Kitesszük gyúródeszkára,
jól kidolgozzuk,
elvágjuk és nudlikat csinálunk.
A schnupnudli is elkészült, ki kell
fõzni vízben,
morzsát pirítunk és meghempergetjük.
Régen ez nagyon gazdaságos volt:
a bab, a leves és a schnupnudli
egy ebéd volt.
- Kórusunk neve Lerche Chor,
Pacsirta Kórus magyarul.
2007 tavaszán alakultunk.
Néhány vidám hölggyel
összebeszéltünk
és alakítottunk egy kórust.
Egy hónap múlva volt az elsõ
fellépésünk a templomi elsõ
áldozáson.
Ezután a templomban minden hónap
egy alkalmával énekeltünk.
Késõbb a kántorunk nyugdíjba ment,
ekkor vettük át az õ helyét.
Most minden héten mi éneklünk
a misén, illetve a szertartásokon.
Azon kívül különbözõ helyekre
járunk fellépésekre.
Ahova hívnak, mindenhova szívesen
megyünk.
A környezõ településekre, Pécsett
a német misén is szoktunk énekelni.
Két évvel ezelõtt finnországi
meghívást kaptunk testvérvárosunktól.
A magyarországi németek által
szervezett
minõsítõ versenyen vettünk részt,
ahol arany minõsítést kaptunk.
Nagyon szeretünk énekelni.
Minden héten egyszer összejövünk
próbára,
és minden fellépést
szívesen elvállalunk.
- Sós kiflit fogunk készíteni, aminek
Geresdlakon elég nagy hagyománya van.
Sokféleképpen csinálják:
van aki margarinnal, zsírral,
magokkal, sajttal.
Mi most egy hagyományos, eredeti
zsíros sós kiflit készítünk,
amit gulyás leveshez fogyasztottak
és nagyon kedvelt hétköznapi étel
volt.
A sós kifli sváb neve:
pechkipfl.
Fél kiló lisztet fogunk, a közepébe
csinálunk egy kis lukat,
beletesszük az élesztõt,
amit leöntünk langyos vízzel.
Amikor felfutott az élesztõ,
beletesszük a tojást, egy csipet sót,
és körülbelül 10 dkg zsírt.
Ezt jól összedolgozzuk, amíg a tészta
laza nem lesz.
Langyos vizet öntünk alá,
amennyit felvesz.
Addig gyúrjuk, amíg az ember kezérõl
le nem jön a tészta.
Általában uzsonna ételnek is
szokták, ahol gyerekek vannak,
mert nagyon laktató.
Egy pohár tejjel nagyon finom
uzsonna.
És gulyás leveshez, egy pohár bor
mellé nagyon finom.
Én nem vagyok tõsgyökeres
geresdlaki,
inkább horvát származású vagyok,
csak idekerültünk a faluba a
férjem munkája által,
és nagyon megszerettük a
sváb ételeket.
Mi is sokat fogyasztunk, megtanultam
az idõsektõl a készítésüket.
A gyerekeim is nagyon szeretik.
A hétvégeken általában mindig
sütünk sós kiflit és kalácsokat.
Betakarom a tésztát, félóra múlva
kezdhetjük a nyújtást.
Megkelt a tészta, kitesszük a
gyúródeszkára.
Négy cipóra vágom, és kiformázom.
Megpróbálom szép kerekre,
hogy a kifliket egyformára tudjuk
sodorni.
Megkenjük olvasztott zsírral,
hogy porhanyósabb legyen a kifli.
Egy csipet sóval meghintem, hogy
ízletesebb legyen.
Megpróbáljuk egyforma cikkekre
vágni a tésztát,
és egyenletesen feltekerem.
A kiflit többféleképpen szokták
sodorni.
Van, aki nagyobbakat csinál,
van, aki kisebbet.
A tetejét ízlés szerint meg lehet
szórni különféle magokkal,
sajttal, ahogy a család szereti.
Ha egy kicsit nagyobbakat csinálunk,
uzsonnai kiflinek is megfelel.
Megkenem zsírral a tepsit.
Lazán rakom a tepsibe, mert még sülés
közben is dagadnak.
A tetejét megkenem tojás sárgájával,
hogy szép pirosra süljön.
Most kemencében sütjük meg a
kiflit, úgy, mint régen.
A sütõben félóra kell neki,
a kemence melegebb,
reméljük hamarabb megsül.
- Geresdlakon vagyunk, egy baranyai
kis faluban a babaházban,
ahol a helyi népviseletbe öltöztetett
babákat láthatjuk.
Ünnepi viseletben, hétköznapi
viseletben,
munkafolyamatokba beállítva.
Négy évvel ezelõtt kezdtük ezt a
munkát nyugdíjas asszonyokkal.
Gondoltunk arra, hogy meg kellene
õrizni a helyi viseletet
addig, amíg még vannak idõsek,
akik ebben segíteni tudnak.
Tudtak is segíteni. Hazulról hoztak
régi ruhákat.
A legtöbb baba eredeti régi ruhába
van öltöztetve.
Elõször az ünnepi viseletet
készítettük el.
A lakodalmas menet volt a legelsõ,
mert ott tudtuk igazán bemutatni
az ünnepi viseletet.
Amikor ezzel elkészültünk,
akkor jött az ötlet,
hogy több volt a hétköznap,
a kemény munka, mint az ünnep,
talán a hétköznapi viseletet is
mutassuk meg.
Ebbõl adódott, hogy ne csak ide
állítsuk a babákat,
hanem próbáljuk a munkafolyamatoknak
megfelelõen beállítani õket.
Így állt össze ez a kiállítás.
Próbáltuk évszakonként beállítani.
Kezdtük a nyárral, az aratással.
Természetesen lenne még nagyon sok
munkafolyamat, amit be lehetne
mutatni.
Ezen dolgozunk most,
szeretnénk bõvíteni az egészet
munkafolyamatokkal
és a helyi hagyományokat is
szeretnénk bemutatni.
A babák elkészültek, most arra
várunk, hogy a helyiséget megkapjuk.
- Krumplis pogácsát készítünk.
Ezt úgy szoktunk csinálni és enni,
hogy elõször eszünk levest,
utána a krumplis pogácsát.
Mi kompóttal esszük.
Ez egy hétköznapi ebéd.
Kifõztük a krumplit, összetörjük,
teszünk bele lisztet, tojást,
összegyúrjuk, utána megsütjük.
Ezt mi krumpreckedlinak hívjuk.
Mi ezt ebédre szoktuk csinálni,
de van, aki reggelire is csinálja.
Én egy héten kétszer is szoktam
csinálni, mert szeretem.
Most van a birsalma, akkor fõzök
birsalmát.
Ez meg gyors, egy-kettõre megvan.
A múlt héten is kétszer csináltam.
Szeretek fõzni, meg enni is.
Zsírozott kanállal széjjel
nyomjuk és hagyjuk sülni.
Megfordítjuk ha jó és kivesszük.
- Geresdlak egyik legszebb utcáját
szeretném bemutatni.
Ez hivatalosan a Véméndi utca
nevet viseli,
a falun belül szurdoknak, hollnak
nevezzük.
Ebben az utcában csak pincék
és présházak vannak.
A hollban 18 pince van, amihez
15 présház tartozik,
ahol szinte mindenki bort
tart, illetve pálinkát.
A pincék nagy részéhez nem tartozik
szõlõ.
Általában a szõlõt vásároljuk
a történelmi borvidékeken:
a mohácsi szõlõhegyrõl, a szajki,
a villányi szõlõterületekrõl.
Mi magunk készítjük a bort, kezeljük
és magunk is fogyasztjuk el.
Ennek a szurdoknak két
jellegzetessége van:
egy év alatt kétszer tartunk olyan
összejövetelt,
ami az egész falut megmozgatja:
Szent György nap környékén van
egy borbírálat
- korábban borversenynek hívták -,
de mi nem versenyezni szeretnénk,
hanem szakértõkkel szeretnénk
bíráltatni a borainkat,
úgy eldönteni, kinek van a
legjobb bora.
Nyilván oda többet megyünk év közben,
mint akinek kevésbé jó a bora,
de mindenkinek el szokott fogyni
az új szüretig.
Van egy Szurdok Feszt nevû
összejövetel,
ami általában augusztusban,
egy héttel a geresdlaki búcsú
elõtt van.
Ilyenkor minden pincés gazda
vendégeket hív,
közösen fõzünk, az utca le van zárva,
minden présház és pince elõtt
fõzés van.
Olykor összejövünk 2-300-an is,
zenélünk, énekelünk,
táncolunk, kinek éppen mihez
van kedve.
Egy a lényeg, hogy jól érezzük
magunkat.
- Büdös túrót készítünk,
németül sodabikarbona ka:se.
Ebben van túró, só, paprika
és szódabikarbóna.
Összekeverjük, hagyjuk állni,
hogy egy kicsik megpuhuljon.
Valamikor nem szódabikarbónával
csinálták,
hanem megkeverték, beletették
egy rongyba és így hagyták keltetni.
Azt három napig kellett, de így
egy nap és lehet enni.
Ezt lehet reggel és este is
enni.
Ha van krumpli, hagyma, vagy
egy darab szalonna,
akkor azzal össze lehet fogni.
Ízlés szerinti mennyiségû túrót
megsóztam,
teszek bele paprikát meg
szódabikarbónát és összekeverem.
Jó íze van, én szeretem.
A szódabikarbóna egy kicsit
megkelteti.
Van felvágott, a túró kész, a
hagymát hozzá tesszük és vacsorázunk.
- A geresdlaki tájházban vagyunk.
2009 nyarán került átadásra.
A szomszédok elmondása alapján
a ház az 1880-as évek végén épült.
Sikerült eredeti állapotára
helyreállítani a házat.
A berendezés, a bútorzat,
a díszítõ elemek,
a használati tárgyak,
valamint a nemzetiségi viselet,
ami a tájházban található,
bepillantást ad, hogy hogyan is éltek
õseink.
A ház nagyon keskeny udvarral,
ganggal rendelkezik.
Az utca felõl találhatjuk a
lakóházat,
majd folytatólagosan a
melléképületeket.
Az épület belsõ elosztása:
tiszta szoba,
téli konyha, lakószoba,
és a nyári konyhából áll.
A tisztaszobát gyakorlatilag
õseink nem használták.
Ünnepekhez kötõdött:
esküvõ, keresztelés.
Temetésen a halottal kapcsolatos
szertartások,
vendégek fogadása itt zajlott.
Ez volt a család legszebb bútora.
A téli konyhát télen használták,
itt zajlott a család élete.
A téli konyhából fûtötték
az egész házat.
Itt található a ház egyetlen
kályhája, a sparhelt.
Itt sütöttek, fõztek,
itt folyt a hímzés, fonás.
A lakószobában csak aludtak.
A berendezési eszközök is
nagyon egyszerûek voltak.
A bútorzatban a mindennapos
használati eszközöket tárolták.
A nyári konyhát csak nyáron
használták.
A tisztaszobában egy ünnepi viseletet
látunk,
egy nagyon szép menyasszonyi
viseletet, ez volt jellemzõ a
községünkre.
A téli konyhában egy hétköznapi
viseletet,
a lakószobában ünnepi viseletet
látunk.
Az itt lévõ tárgyakat zömmel az
itt élõ családtól örököltük meg,
de nagyon sok berendezést,
díszítõ elemet kaptunk,
valamint rengeteg segítséget
a község lakosságától.
Nagyon szívesen segítenek,
amit köszönünk szépen.
- A geresdlaki adventi készülõdésre
jellemzõ,
hogy nem szimplán mézeskalácsot
készítenek,
hanem házikót formáznak.
Gyakran a falu kicsinyített
képét állítják össze
a karácsonya készülõdõ
családok.
A mézeskalács házikó elkészítése
igazán egyszerû.
Amíg ezzel foglalkozunk, könnyen
az ünnep hangulatára hangolódhatunk,
az egész lakást átjárja a
karácsony illata.
Lássunk hozzá a mézeskalács házikó
elkészítéséhez.
A száraz összetevõkkel kezdjük.
76 dkg liszt, 34 dkg porcukor,
4 db tojás, 5 dkg margarin,
ízesítjük fahéjjal,
és az elhanyagolhatatlan összetevõ,
a méz.
Ezt összedolgozzuk.
Mi most mézeskalács házikót
készítünk,
de mézeskalácsot csinálhatunk
szimplán kézzel megformázva is,
illetve szaggatóval, különféle
karácsonyi motívumokat megformázva.
Régi múltra tekint vissza a bottal
történõ formázás,
amikor a negatív mintát faragták
a botra,
ezzel alakították a kívánt
formát.
A mézeskalács tésztáját
rövid ideig pihenni hagytuk,
majd sodrófával fél centi
vastagságúra egyenletesen kinyújtjuk.
Sablon segítségével elkészítjük
a házikó valamennyi oldalát
és a tetejét.
Mi most egy egészen kicsi
házikót készítünk.
Ezt állítjuk össze és
kidekoráljuk.
A maradék tésztából önálló
formákat tudunk kiszaggatni,
amiket felhasználhatunk a
mézeskalács házikó díszítéséhez,
de csak szimplán süteményként
is kisüthetjük.
Apró formákat tudunk szaggatni,
amit ügyes mozdulattal átlyukasztunk,
akkor szalaggal átfûzve karácsonyfa
dísznek is használhatunk.
A régi idõkben divatos, és talán
egyetlen módja volt
a karácsonyfa feldíszítésének.
Miután ezzel elkészültünk,
margarinnal kikent tepsiben
elhelyezzük a tészta formákat
és bõ negyedóra alatt készre sütjük.
A mézeskalács tésztája szép
arany barnára sült.
Ezt követõen két tojás fehérjébõl
és 6 evõkanálnyi porcukorból felvert
habbal szépen díszítjük.
Ezt a torta díszítõt megtöltjük
a felvert habbal,
ezzel díszítjük a mézeskalács
házikónk oldalait.
A feldíszített tésztát néhány percre
betesszük a kemencébe,
aztán összeállítjuk a mézeskalács
házikót.
Ehhez tojásfehérjét használunk,
de segédeszközként
fogpiszkálóval még stabilabbá
ehettjük a házikót.
Ha fogpiszkáló nem volna otthon,
akkor gombostûvel is
helyettesíthetjük a fogvájót.
Ha megszáradt az illesztés,
a fogvájót vagy gombostût kivesszük.
Elkészült a masszív mézeskalács
házikónk.
A házikó elkészítése során csak a
kreativitás és a fantázia szab határt
mind a díszítés, mind az ízesítés
terén.
Mi fahéjat és mézet használtunk,
de szegfûszeggel, gyömbérrel,
ánizzsal, korianderrel és sok más
pikáns fûszerrel lehet ízesíteni.
...
Több
Földrajzi név:
Geresdlak

Kiemelt részek

11:04:09

Ízőrzők: Geresdlak

11:29:19

Ízőrzők