Ízőrzők - Kiskunhalas
Gyártási év: 2011 | Adásnap: 2011. szeptember 25.
Időpont: 11:11:18 | Időtartam: 00:33:30 | Forrás: Duna TV | ID: 1253904
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 33 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: KiskunhalasEpizódcím: Kiskunhalas
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2011)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222.oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2011) Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, Budapesttől 130 km-re, délre, a Homokhátság legmagasabb részén fekszik. A tanyákkal tarkított vidék természeti különlegessége a homokbuckás táj. A várost valamikor tavak, mocsarak, övezték, a "Halas" név is ebből ered. Mára csak a Sóstó maradt meg. Kiskunhalast említik a "csipke városa"- ként is: a csodálatos csipkék 1902 óta hódítanak az egész világon. Gasztronómiáját zömmel a pásztorételek határozzák meg, ezúttal ezekből "nyújtunk át" egy kis ízelítőt. A menü a következő: Sonkaleves, Halasi savanyúmáj, Marhahúsleves, Húsos rakott tészta, Körömpörkölt, Sűrű tarhonya. Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, Budapesttől 130 km-re, délre, a Homokhátság legmagasabb részén fekszik. A tanyákkal tarkított vidék természeti különlegessége a homokbuckás táj. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Sonkaléleves - Halasi savanyúmáj - Marhahúsleves - Húsos rakott tészta - Körömpörkölt bográcsban - Sűrű tarhonya
Teljes leirat:
- Kiskunhalas területe annakidején
112 ezer hold volt.
Magyarország hatodik legnagyobb
települése volt.
Most kijöttünk külterületre.
Egykor tanyás és pásztor emberek
itt élték mindennapjaikat,
ide kötõdött az életmódjuk,
itt fõztek, itt ettek,
itt élték az életüket.
Kiskunhalas már az õskorban is
a lakott települések közé tartozott.
Természetesen az ókorban és a
népvándorlások korában is
számos település volt itt.
A honfoglaló magyarok, majd késõbb
a középkorban is több település
megtalálható a térségben.
Annakidején Kiskunhalas nyugati
területén víz volt, egy nagy
tórendszer.
Emiatt költöztek ide az emberek,
itt találták meg a számításukat.
Ez a tórendszer az 1950-es évekre
eltûnt, illetve lecsapolták.
Azt gondolom, ha azt mondják
manapság, hogy halas,
akkor mindenki arra gondol, biztos
azért, mert sok hal volt itt.
Ez is egy etimológiai magyarázata
a település nevünknek, de van más is.
Az szorosan a kunokhoz kötõdik.
A Csertán nemzetség telepedett
itt le a tatárjárás környékén,
illetve utána Kiskunhalason,
akinek a nevének a jelentése
az, hogy csuka.
Innen is származtatjuk esetleg
a nevünket.
Illetve azt is lehet tudni, hogy volt
ezen a településen,
vagy ennek a környékén egy olyan
településnév, hogy Szentkalas.
Ebbõl is származhat esetleg
Kiskunhalasnak a neve.
És természetesen a Kiskun azt jelzi,
hogy a Kiskunságban vagyunk.
Sokáig egy szín magyar református
településrõl beszéltünk.
A XVIII. századtól változik ez meg,
a redempció korától.
Kevesen tudják, illetve kevés szó
esik arról,
hogy a Jászkunságban 1745-ben
megtörténik egy tömeges,
vagy regionális jobbágyfelszabadítás.
Csak szabad emberek élnek itt.
A társadalom és a gazdasági fejlõdés
is ennek tudható be.
Egy speciális birtokrendszer, egy
speciális rétegzõdés jön itt létre.
Ez 1945 után teljesen megváltozik.
Nyilvánvalóan a szocialista
korszakban a tanyavilágnak,
a tanyásodásnak véget vetnek,
a városba költöznek az emberek.
Az életmódváltás is megtörténik.
Ennek ellenére azt mondom, hogy a
régi öregek még tartják a régi
hagyományokat.
Ez az ételek fõzésében egyértelmûen
megnyilvánul,
de azokban is, hogy a régi
anekdotákat, legendákat tartják
az emberek.
Nagyon sok látnivaló van és nagyon
sok értéke van ennek a városnak.
A dualizmus korában alakul ki a
városnak az arculata,
fõként a belváros, az utcarendszer.
Nagy szép városházáink vannak,
nagyon szép paraszt-polgári kúriáink,
parasztházaink vannak, amit
érdemes megnézni.
A Torma János Múzeum kiemelkedõen
fontos központi helyet foglal el
a különbözõ mûtárgyak, néprajzi
tárgyak gyûjtésében,
de ehhez tartozik természetesen a
Halas Galéria,
illetve amire nagyon büszkék vagyunk,
a halasi csipke, ami 1902-ben indul
világhódító útjára.
Ezek a legfontosabbak, de érdemes
megemlítenünk a Sóstó környékét,
egy nagyon szép parkerdõ
veszi körül,
de nagyon fontos megemlítenünk,
hogy itt 1703-ban a
Rákóczi-szabadságharc
legvéresebb csatája volt,
és az ország egyik legelsõ
köztéri kuruc szobrát is itt
állítják fel 1904-ben
ennek a csatának az emlékére,
a búsuló kuruc szobrát.
Számos helytörténeti, történeti
érdekesség,
emlékmû, emlékpark, illetve épület
található Kiskunhalason.
Kiskunhalason elsõsorban a
pásztor ételek voltak a jellemzõek.
Még aki a városban élt, õk is a
pásztor ételeket kedvelték és
szerették,
de emellett vannak más speciális
étel fajták.
Ezek közül kiemelkedõ a halasi
savanyú máj.
Elütünk a Felsõ-Bácska, bácskai
vidéktõl,
vagy a Felsõ-Kiskunság területeitõl,
ahol egy kicsit másképp fõznek,
másképp élnek és másképp is
gondolkoznak a gasztronómiával
kapcsolatban.
- A sonkalevest nagyszombaton
szoktuk fõzni.
A sonkát húsvétkor fogyasztjuk,
a levét nagyszombaton délben
krumplis gombóccal szoktuk
besûríteni.
A sonkát legalább két órát fõzzük,
mert az hosszú ideig fõl.
A sonka levébe teszünk köménymagot,
borsot, vöröshagymát, fokhagymát,
zöldséget, sárgarépát
- ezt karikára vágom.
Sót nem kell, mert általában a sonka
sózott, az sózza a hús levet.
Semmi levesbe nem teszek
ételízesítõt, nincs a háznál.
Én a paszternák levelét - amikor
dús a levele - leszedem,
árnyékos helyen megszárítom.
Lehet, hogy két hét, három hét.
Forgatom, hogy ne fûljön össze,
ne penészedjen.
Vigyázni kell, szellõs helyen legyen.
Összetöröm és csak durván,
a tésztaszûrõn szitálom át,
ezt használom a levesekbe.
Amikor megfõttek a zöldségek,
krumplis gombóccal sûrítjük a levét.
Hajában megfõzzük a krumplit.
A krumpli gombóc öreg krumpliból jó,
mert kevesebb lisztet vesz fel,
nincs olyan kemény.
Igaz, hogy nehezebb pucolni, mert a
krumplinak a szeme be van már
mélyedve.
Megfõztük héjában, megpucoltuk,
összetörjük, hogy ne legyen darabos.
Egy tojást ütünk bele, és lisztet,
amennyit felvesz,
hogy közepes tészta legyen.
Ujjnyi csíkokat vágok, azt kisodrom.
A gombócokat nem szoktam
gömbölyíteni,
hanem késsel darabolom és
befõzöm a levesbe.
Ha feljön a gombóc a lé tetejére,
akkor megfõtt és lehet tálalni.
Régen is így volt. Még fõztünk bele
házi kolbászt.
A tojást is régen a sonkalében
fõztük, mert az volt a hagyomány,
hogy így jobban lejön a haja
a tojásnak.
- A kiskunhalasi múzeumnak a
Torma Galériájában vagyunk.
A halasi múzeum 1874-ben jött létre,
ebben az épületben 1953 óta van.
Ez a városnak a legnagyobb
polgárháza,
egy eklektikus stílusú polgárház.
Amióta Torma János nevét felvette
az intézmény - ez 1950 óta van -
azóta Torma mûveinek és emlékeinek
gyûjtõhelyévé vált.
Ez a terem két nagy festményt,
a Talpra magyar és az Aradi vértanúk
festményt mutatja be,
és mellette még tizenvalahány
egy állandó kiállítás.
Már 50 éve létezik.
A halasi múzeumnak van még néprajzi,
régészeti, történeti gyûjteménye is.
Körülbelül 96 ezer tárgy van a múzeum
õrzésében.
Halas és múltját õrizzük ezekkel
a tárgyakkal.
Most tettük le az új szárnynak az
alapkövét,
december közepétõl egy 1100 tárgyat
bemutató
népmûvészeti kiállítás nyílik,
ami egy részt a látogatóknak,
a helyieknek, a turistáknak szolgál
látványossággal,
népi kerámia és népi bútor
bemutatására,
másrészt oktató célja is van:
a diákok, gyerekek a fazekasság
és az asztalosság mesterségét,
motívumait, tárgy típusait
megismerhessék.
A múzeum állandó kiállításán
természetesen
a táplálkozással kapcsolatos
tárgyak is láthatók.
Egy pár évvel ezelõtt megjelentettünk
egy kiskunsági ételek könyvet,
amiben a múzeum néprajzi
gyûjteményébõl
válogatott tárgyak vannak és
400 recept is szerepel benne.
Hogy szebbé tegyük, a megfõzött
ételekrõl színes képek is vannak.
- Halasi savanyú májat készítünk.
Ez az étel disznóöléskor az igazi,
mert egy disznóból van minden
alkatrész és friss,
de tudjuk csinálni hentesáruból is.
Általában a hájnak a kerekségét
azt nevezzük,
ahol rostos a háj, ahol van benne
egy kis húsos rész is,
azt szoktuk feldarabolni,
azt sütjük alá.
Ha nincs, akkor hasaalja szalonnát
darabolunk kockára,
zsírjára megsütjük, vöröshagymát
teszünk bele.
Tulajdonképpen pörkölt alapnak
tesszük fel.
Teszek bele törött paprikát,
egy kis vizet teszek rá.
Én sózni ezzel a darált paprikával
szoktam, ez ízesít.
Minden pörköltet ezzel sózok,
sót nem használok.
Bele teszem a húsokat és ez
így fõl.
A hús a disznónak vagy nyúlja,
vagy borda vége legyen,
amiben porcogó van, de van rajta
hús is.
Ezt daraboljuk, elõször
ezt tesszük a pörkölt alapba.
Teszünk még lépet, tüdõt és májat,
de elõször a májat vízben megabáljuk,
de a végén tesszük rá, hogy
ne legyen kemény.
Úgy szoktuk mondani, hogy furkó,
ha sokáig fõl a máj.
A savanyú májhoz, ha az összes hús:
tüdõ, lép, hús máj egy kiló,
akkor kell hozzá fél kiló hagyma,
amit karikára vágunk,
tiszta vízbe tesszük fel,
egy picike sót teszünk bele,
és legalább két evõkanál cukrot,
ezt külön megfõzzük.
Általában azt elõtte való nap
meg szoktuk fõzni.
Amikor üvegessé válik a hagyma,
körülbelül negyed-fél óráig fõzzük,
akkor bele nyomkodjuk a levébe
és ráteszünk egy kanál ecetet.
Rétegesen tálaljuk, akkor összejárja
az édes-savanyú lé az egész masszát,
úgy finom és úgy is kell szedni.
Ez a disznónak a veleje.
Ezt megabáljuk, utána zsíron
megdinszteljük,
ezt szoktuk a tetejére tenni.
Disznóvágáskor délben a vese leves
után
az édes-savanyú máj szokott lenni
kenyérrel.
Ehhez nem kell körítés, se kompót,
se befõtt, se savanyúság nem kell.
- A kiskunhalasi csipke múzeumban
vagyunk,
ami a halasi csipke bölcsõje.
1935 óta áll ez a ház, azóta itt
fogadjuk a halasi csipkét szeretõ
vendégeinket.
A halasi csipke 1902-ben indult el
világhódító útjára,
akkor adta az elsõ terveket
Dékáni Árpád tanár úr,
akinek az volt az álma, hogy
egy olyan csipkét tervezni,
és egy olyan csipkét elõállítani,
ami csak Kiskunhalashoz kötõdik,
csak Kiskunhalason látható
és csak a kiskunhalasiak ismerik az
elõállításának titkát.
Ez elindult 1902 karácsonyán,
akkor került bemutatásra az
iparmûvészeti karácsonyi vásáron.
Attól fogva a halasi csipke szárnyal,
bár voltak hullámvölgyei,
de ezeken mindig túllépett.
Az 1904-es St. Louis-i
világkiállításon
elnyerte a kiállítás nagydíját.
Azóta ahány kiállításon megjelent
a halasi csipke,
mindenütt vagy különdíjat kapott,
vagy fõdíjat.
Például 1937-ben Párizsban
szintén egy nemzetközi kiállítás
fõdíját nyerte el.
Ez volt az elsõ alkalom, amikor a
brüsszeli csipke
a hátunk mögé szorult.
De folytathatnám a sort napjainkig.
Pl. 2000-ben Brugge-ben nyerte el
a Brugge-i nemzetközi csipke
kiállítás nagydíját
egy gyönyörû szép halasi
csipke gallér.
Minden évben rendezünk mi is
nemzetközi csipke fesztiválokat.
Az idén már a 12-diket szerveztük.
Ezeknek a különdíját, közönség díját
egy-egy halasi csipke nyeri.
A másik dicsõségünk a kiállítások
mellett
a halasi csipke 100 év alatt, illetve
az utóbbi idõkben még inkább szerepel
a magyarországi protokoll ajándék
listán.
Ez azt jelenti, hogy az immár
110 év alatt
nagyon sok világhíresség kapott
halasi csipkét ajándékba.
Hangsúlyoznom kell, hogy a halasi
csipke varrott csipke,
lehelet finom cérnával, és ami
különlegessé
és egyedülállóvá teszi a világban,
a 60 féle öltésminta.
Ilyen sok öltés mintával sehol nem
díszítik a csipkéket.
- Marhahúslevest készítünk,
amit általában alkalmakra,
születésnapra, vagy ehhez hasonlóra
szoktak készíteni.
Elõször hideg vizet teszek a fazékba,
belerakom a húst és forralom.
Mikor felforrt, a habját leszedem
és csendesen fõzöm tovább.
Feldarabolom a zöldséget,
amit elõre megpucoltam:
zöldség, sárgarépa, zeller,
vöröshagyma, fokhagyma.
A zöldségeket elõre megpucoltam,
megmosom, cikkekre vágom.
Félig megfõtt a hús, belerakom a
zöldségeket,
fûszereket, borsot, egy kiskáposztát,
zellert, sárgarépát, zöldséget,
fokhagyma, vöröshagyma.
Lehet bele zöldpaprikát is tenni
- az íze is jó, de aki szereti az
erõset, pláne -
így jön ki a jó íze.
Vagy cérnametéltet fõzünk bele,
vagy csigatésztát, azzal sûrítjük.
A benne fõtt húst feltálaljuk.
Van, aki a levesbe szeret tenni,
de van, aki paradicsom szósszal,
almaszósszal, meggy szósszal
szereti a húst enni.
Nálunk is van a családban, aki
szereti a levesbe bele darabolni.
- A Szilaj Citerazenekarunk 1972-ben
alakult.
Az azóta eltelt 39 év alatt sok-sok
fellépést tudhatunk magunk mögött.
A zenekar érdekessége,
hogy az alapítás óta a taglétszám
nem változott,
csak annyiban, hogy a fiatalok
jöttek és maradtak.
Most vagyunk tízen.
A környezõ településeken szoktunk
fellépni.
Minden évben megrendezzük
a citerazenekarok találkozóját
és padkaporos bálját.
Ez arról szól, hogy egy jó nagy
bográcsban - vagy kettõben -
fõzünk pörköltet és aki szereti
a citera zenét,
az hajnalig rophatja rá a táncot.
A repertoárunkban fõként alföldi
dalokat játszunk,
szülõvárosunk, Kiskunhalason gyûjtött
dalokból és vannak csokraink,
de más tájegységek dalaiból is
próbálunk csokrokat összeállítani.
- Húsos rakott tésztát készítünk,
amihez kell sertés darált hús,
hagyma, kis bors, só
és tészta.
Nem kimondottan ünnepi étel,
vasárnap leves után a rakott tészta
nagyon jó ízû étel.
Szeretik a gyerekek is.
Elõször megpucoljuk a hagymát,
egy kis zsiradékon megdinszteljük.
Amikor üveges, beletesszük a
darált húst,
sózzuk, borsozzuk és pároljuk
a saját levében.
Kifõzzük a tésztát.
Kizsírozzuk a tepsit, beleterítünk
egy sor tésztát, rá a húst.
Meglocsoljuk tejföllel, amibe
teszünk sót és 5-6 tojást,
ami azért kell bele, mert jobban
sûrûsödik,
hamarabb sül, szebben megpirul
a teteje.
Megint egy sor tésztát teszünk
a tetejére,
majd nyakon öntjük a tojással
összekevert tejföllel.
Körülbelül egy liter tejföl kell
hozzá.
Egy fél óra kell a süléshez.
Amikor megsült, feldaraboljuk kockára
és lehet ebédelni.
- Ez az épület Kiskunhalas legrégebbi
építménye,
XVIII. századi alapokkal rendelkezik,
de valószínûleg ezt az épületet
1879 körül építették.
Ez a kiskunhalasi tájház.
A Baki-családnak és az
Orbán-családnak volt a közös
építménye.
1983-ban hagyták Kiskunhalas
városára, hogy tájházat létesítsen
benne.
Jó 30 éves intézményrõl van szó.
Láthatóak a halasi, alföldi
református paraszti életnek az
életmódját bemutató kiállítások,
az életmódot próbálja bemutatni.
Ahol most vagyunk, ez volt a
mindennapi élet középpontja.
Van még egy tiszta szoba,
egy szabadkéményes konyha,
ami nagy ritkaság.
Van még egy gazdasági épület,
ahol volt a kamra,
a lóistálló, baromfi istálló,
kocsiszín és a padlás is.
Az udvar ennél sokkal nagyobb volt.
A XVIII. században valószínûleg
redentus telekként kapták meg.
Itt redentus nagygazdák éltek.
Ez nem a szegény parasztságnak,
hanem a nagybirtokos gazda
családoknak volt
az életmódjához kötõdõ épület.
- Kiskunhalas Felsõkistelek területén
vagyunk,
ez egy egyesületnek a táborozó
helye.
Ezeket az ételeket egykor nem
ilyen helyen készítették,
hanem munka után, kint a szõlõben,
a kunyhóban volt kint az eszköz, a
bogrács, lánc, amire felakasztottuk.
Kétféle ételt fõzünk.
Az egyik egy lassú.
Régen a sonkát nem köröm nélkül
füstölték, hanem körömmel.
Amikor elfogyott a sonka,
akkor a köröm részbõl és egy kevés
csülökbõl fõztek pörköltet.
Ezt krumplival dúsították.
Régen nem sok hús jutott.
Amikor elfogyott a sonka,
megmaradt a köröm.
Otthon feldarabolták, mert a
kunyhóban nem sok eszköz volt.
A bogrács állt rendelkezésre,
néhány kanál,
esetleg tányér - mert az sem
mindig volt.
Megfõztük, elfogyasztottuk,
nagyon finom étel volt.
Sajnos a hozzá való körmöt
nem tartjuk meg a sonkán,
és a boltban vesszük meg hozzá
a körmöt is.
Ez nem igazán az lesz, amit akkor
csináltunk,
de mi sem vagyunk azok,
amik akkor voltunk.
Belerakjuk az elõkészített körmöt
a bográcsba.
A csülök mélyhûtött, tehát egy
kicsit csalunk,
de ez az ízéhez elengedhetetlen.
Vízzel felengedjük, hogy
bõséges legyen.
Az egészet odatesszük a tûzre.
A tûzrakásnál ügyelni kell, hogy
ki ne terjedjen a területrõl.
Egy erdõs területen vagyunk,
és bizony rendkívül nagy kárt
lehet okozni,
ezért mindig tartunk kéznél vizet,
lapátot, ha mégis kipattanna.
De a tûzrakó hely biztonságos.
Innen nem megy ki szikra.
Természetesen a fõzéshez mindig
volt egy lánc,
mert a bográcsot a kunyhó tornácán
kötöttük fel.
Nem hoztunk vágódeszkát, mert
minimális dolgot hoztunk ki,
ezért mindent kézben daraboltunk.
Az akkori ember megoldotta.
A pásztorok sem használtak
teljes konyhai felszerelést,
mégis fõztek maguknak ételt
és jól éltek úgymond a kornak a
szellemében.
Mi sem hoztunk vágó deszkát,
meg asztalt.
Nem az a célunk, hogy nagy
berendezéssel,
hanem ha valaki hátizsákkal elmegy,
akkor is meg tudja ezt az ételt
fõzni.
Zsiradékot nem használunk hozzá,
kizárólag azt, ami a húson van.
A hagyma, mire készen lesz az étel,
teljesen szétfõ, csak az íze marad
meg.
Egy kevés sót teszünk, mert a csülök
sós volt.
Majd utólag, mikor készen lesz
az étel, még utána sózzuk.
A pásztor ember és a paraszt
ember
a legegyszerûbb módon készítette
az ételét,
nem a mai konyhatechnikának
megfelelõen.
A pásztor életben sem egysíkúan
táplálkoztak,
mert szüksége volt a pásztor embernek
is a változatos ételre.
Ez színesítette az étlapját.
Viszonylag sok tésztát evett,
szárított tésztát, mert az könnyen
tárolható volt.
Ezért volt, amikor tarhonyát tett
krumpli helyett a körömhöz,
mert azt könnyebb volt vinni.
Természetesen akkor még a
gémeskútból húztuk a vizet,
nem hoztuk a vizet.
Sajnos a kútjaink már kiszáradtak.
Miután majdnem megfõtt a hús
a bográcsban,
teszünk bele õrölt paprikát, amit
általában a konyhában használunk.
Én még szoktam bele tenni egy
kis csípõs paprikát is,
hogy pikánsabb legyen az íze.
Utána beletesszük a krumplit.
Pár perc alatt készen van
és lehet tálalni.
- Kiskunhalason vagyunk a
szõlõ és a bor városában.
Itt minden olyan bor és szõlõ
megtalálható,
ami ebben a régióban megtalálható,
és úgy gondolom, országos szinten is.
A fõ a kék szõlõknél a vörösborok,
a rose,
illetve a fehér szõlõknél a
fehér borok.
Ezen belül minden minõség
megtalálható,
és minden szortiment: száraz,
félédes és édes borok.
Több, mint 20 féle forgalmazott
boraink vannak.
Régen a szõlõtermesztést a homokos
területre találták meg,
hiszen megkötötte a homokot.
Ma már nem így van, hiszen a
legjobb területeken vannak a szõlõk.
Ha valaki azt gondolja, az Alföldön
homokos területre van szõlõ ültetve,
ez már nem igaz.
Ma 20 arany korona körüli
átlagban van
a szõlõültetvények mai telepítése.
Jó minõségû és szép ültetvényeink
vannak.
Nem csak mi, hanem a régiónk is
egyre eredményesebb.
Ez köszönhetõ annak, hogy
annakidején elindítottunk egy
programot,
hogy az Alföldnek, a régiónak
megtalálja azt a technológiáját,
azt a bor típusát, amelyet ma
a fogyasztók kedvelnek.
Ma már a hûtött technológia,
az irányított erjesztéssel
elõállított friss, üde borok mellett
megtalálhatók a testesebb, ászkoltabb
vörösborok.
Mikor valaki kérdezi, hogyan lehet
egy ételhez bort ajánlani,
azt szoktuk mondani
- azt hiszem, ez helyén is van -
a könnyebb ételekhez könnyebb borok
- a könnyebb borokat a fehér borokra
értjük -
az étel minél testesebb, úgy ajánljuk
a rosekat, sillereket,
és a pörkölthöz, a zsírosabb húsokhoz
a vörösborokat.
- Egy sûrû tarhonyát fogunk
készíteni,
amelyet a pásztorok és a szõlõmunkás
emberek készítettek.
Természetesen a kunyhó
elengedhetetlen volt a szõlõben.
Az ott lévõ eszközöket voltak
kénytelenek fõzésre használni.
Az akkori konyha nem volt olyan
gazdag, mint ma,
hanem viszonylag szegényes.
Kellett hozzá egy bogrács, egy kis
szalonna, tarhonya.
A tarhonya mindig házi készítésû
volt.
Tarhonyakészítõ rosta kellett hozzá,
ami különbözõ szemnagyságra
válogatta.
Amit fõzünk, sûrû tarhonya lesz.
Ezt apró tarhonyából készítették.
Ma már nem nagyon van ember,
aki el tudja készíteni a tarhonyát,
ezért boltban vásároltuk.
Elõször megpirítjuk a szalonnát,
arra hagymát teszünk,
azt is egy kicsit megpirítjuk,
majd beleteszünk egy kis
kolbász karikát,
hogy legyen egy kis gazdagsága
is az ételnek.
Ezt régen nem mindig tették bele,
mert nem mindig jutott az ételbe
kolbász.
Ma már megengedhetjük magunknak
ezt a luxust.
Beletesszük a tarhonyát és egy
kicsit pirítjuk meg,
hogy ne legyen az étel mászkos.
Nem annyira pirítjuk, mint az egyéb
tarhonyás ételeknél.
Ilyenkor vigyázni kell,
hogy a benne lévõ kolbász és paprika
meg ne égjen.
Amikor a tarhonya készen van,
letesszük egy kicsit hûlni,
mert ha a forró zsírra ráöntjük
a vizet, kicsit furcsán viselkedik.
Ez a vízmennyiség elég lesz,
hogy egy sûrû ételt kapjunk.
Kétharmad részt készen van a
tarhonya.
Teszünk bele vékonyra szeletelt
krumplit,
egy kicsit gazdagítjuk az ételt.
Azért szeljük vékonyra, hogy
gyorsan megfõjön.
Mint látjuk, mindjárt készen lesz
az étel.
Nem addig fõzzük, míg az összes lé
elmegy róla,
mert várni kell egy kicsit,
a tészta még szív magába,
akkor lesz a tészta olyan igazi,
amilyennek kell lenni.
- Kiskunhalas kulturális élete,
illetve épített és természeti
öröksége igen gazdag,
ezért gondolta a Pásztortáz
Egyesület,
hogy érdemes lenne bemutatni
egy mûsorban.
Emellett az életmód is nagyon
egyéni itt,
ahogy éltek itt jó 100 éve, 50 éve
az emberek.
Nem szeretnénk hogy ez elvesszen,
jó lenne megörökíteni.
Ezért gondoltuk, hogy az önök
mûsorában is
megjelenítjük ezeket az ételeket,
ezeket a látnivalókat Kiskunhalason.
Várunk mindenkit, aki szeretné
megtapasztalni
és megérezni a kiskunhalasiak
vendégszeretetét,
és meglátni azokat a természeti,
illetve épített csodákat,
amik ebben a városban találhatóak.
...
Több
Földrajzi név:
Kiskunhalas

Személyek

05:41:49

Végső István, történész, Kiskunhalas

05:45:45

Banga Etelka

05:48:07

Szakál Aurél, múzeumigazgató, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas

05:52:59

Kiliti Zsuzsa, Csipkeház igazgató, Kiskunhalas

05:55:11

Laczkó Benőné, Kiskunhalas

05:57:29

Szűcs Sándor, Kiskunhalas

06:01:28

Fehér Péter, Kiskunhalas

06:05:46

Szőke Sándor, borász, Kiskunhalas

Kiemelt részek

05:45:38

Sonkaléleves

05:49:51

Halasi savanyúmáj

05:55:06

Marhahúsleves

05:58:33

Húsos rakott tészta

06:01:50

Körömpörkölt

05:41:27

Ízőrzők: Kiskunhalas

05:49:33

Kiskunhalasi ízek és borok (könyv)

05:53:24

Halasi csipke

05:53:35

Halasi csipke

11:32:14

Ízőrzők