Ízőrzők - Zebegény
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. november 21.
Időpont: 15:01:26 | Időtartam: 00:35:35 | Forrás: Duna TV | ID: 1093996
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 35 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkEpizódcím: Zebegény+-
Műsorújság szerinti cím: Ízőrzők
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2011)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 32 perc, 2011) A Dunakanyar közepén, félúton Esztergom és Visegrád között fekszik a festői Zebegény. A település lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult, ezért az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. A korabeli írások a 19. század elején Zebegényt német-magyar-szlovák településként említik. A nemzetiségi hatások a gasztronómiában is megjelennek, így a műsorban bemutatott ételek - a savanyú tojásleves, a schupnudli, a köménymagos stangli, a rozsdás hús krumplis puliszkával, a mákos guba és a spitzpuwe - is ezt tükrözik. Zebegény lakossága a török idők alatt majdnem teljesen elpusztult, ezért az 1700-as évek első felében a lakosság pótlására németeket, magyarokat és szlávokat telepítettek le. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Savanyú tojásleves - Schupnudli - Köménymagos stangli - Rozsdás hús krumplis puliszkával - Mákos guba - Spitzpuwe
Teljes leirat:
Zebegény a Dunakanyar gyöngyszeme.
Somos Géza A szerelmem Zebegény
c. művét így kezdi:
Vannak olyan községek, városok,
amelyeknek már a neve is
muzsika, Zebegény egy ilyen
település.
Mondhatnám 150-200 éves múltra
visszatekintve a nyaralók a
a kirándulók, a budapesti polgárok
és budapesti művészeknek a
találkozó helye,
ill. a nyaraló helye, ők alakították
a mostani Zebegény képét.
Beszélhetünk itt Maróti Gézáról,
aki ezt az emlékművet,
ahol most állunk, tervezte, de
ugyan úgy beszélhetünk,
Szőnyi Istvánról, vagy gróf
Apponyi Franciskáról, akik mind
letették a kezük nyomát
erre a településre.
Maga a település egy kis település,
1300 fő állandó lakosa van.
Zebegény nyáron, amikor eljön
a nyaralás ideje és megérkeznek
a nyaralók,
akkor megkétszereződik, mind
az épített környezet, mind
a természeti környezet
alkalmas arra, hogy az idelátogatók
testileg, lelkileg és szellemileg
felfrissülve menjenek el.
Zebegénynek az őslakossága,
két nemzetiségű.
Szlovákok és svábok lakják
a települést.
Nagyon sok olyan ételt készítenek
a helyiek, melyet a sváb ősöktől
eredeztetnek.
Egy savanyú tojás levest szeretnék
elkészíteni.
Ez egy tipikusan sváb étel.
Nagyon egyszerű és nagyon finom,
tápláló, még most sem drága.
És akkor amikor ez a háztartásokban
gyakran előforduló étel volt,
akkor meg pláne nem volt
drága, hisz minden háztartásban
volt tojás és tejföl is.
Azon kívül zsír, liszt egy kis
fokhagyma, babérlevél kell hozzá
és már kész is van.
Nem sok mindenben különbözik a
hagyományos rántott levestől,
pont azért, hogy ne mindig rántott
levest együnk, ezért kitalálták azt,
nagy leleményességgel, hogy egy
kis tejföllel egy kis ecettel
megbolondítjuk.
És máris egy savanyú tojás
leves lesz belőle.
Lehet olajjal is készíteni, de
régen a háztartásokra nem volt
jellemző az olaj.
Mindenki zsírral csinálta az
ételeket.
Úgy hogy én is most zsírral
szeretném megmutatni.
A zsírba belenyomom a fokhagymát,
egy picit pirítom a zsírban.
Utána bele teszem a lisztet,
a liszttel is pirítom.
És amikor picit kezd barnulni,
ill. színesedni a liszt akkor
felöntöm vízzel.
Egy nagyon picike vízzel,
egyelőre tejföl sűrűségűre.
Teszem bele a babérlevelet,
hagyom jól rotyogni.
Hogy a babér levél íze
jól kifőjön.
Azért teszem ilyenkor a tejfölt,
mert nagyon jó krémessé lehet
keverni.
És nem marad csomós, piros
paprikát is teszek bele.
Állandó keverés közben felengedjük
a vízzel.
Most pedig bele teszünk
sót, és nem is keveset,
hisz igazából ebben a levesben
csak a babér levél, a só,
és az ecet ízesít.
Amikor forrni kezd a leves, akkor
ízlés szerint ecettel ízesítjük.
Aki savanyúbban szereti több
ecetet tesz bele, aki kevésbé
az megáll egy kanálnál.
Ezután ütjük majd bele a
tojásokat.
Szépen egyenként engedjük
a tojást a levesbe, mert utána már
nem lehet a levest megkeverni,
hiszen, akkor szétesik a tojás és nem
marad egyben.
És most már csak egy pár másodperc
és lezárhatom, annál is inkább
mert van aki úgy szereti, ha a
tojás sárgája lágy marad.
Van aki úgy szereti, hogy
már megkeményedett.
Ha én ezt most lezárom, akkor
ez még lágy marad tálaláskor.
A babér leveleket kiszedjük
belőle, lehet tálalni.
Általában egy személyre egy
tojást ütök bele, tehát mindenkinek
úgy szedünk,
hogy legalább egy tojás jusson
a tányérjába.
Az ecet miatt ajánlom azoknak
is, akiknek problémája van az
emésztéssel.
Ugyan is az ecetes ételek,
főleg ha levesként esszük,
hozzá segítenek a második fogás
megemésztéséhez.
A gyönyörű templomunk 100 évvel
ezelőtt épült 1910-ben adták át.
Koós Károly tervei alapján
épült és már akkor sem
volt sok pénze ennek a településnek
meg kis hazánknak, ezért nem
fejezték be a templomot.
Torzóként maradt, hiszen a
templom külső díszei elmaradtak.
Most az egyházközség igen sok
segítséggel, el tudta készíteni
és az eredeti tervek szerint
felújítani a templomot, pontosan
a 100-dik évfordulóra.
Aki ide belép az azt látja, hogy
egy egyedi templomban sétálgat.
Egy olyan templomban, ahogy én
szoktam mondani, a világon sehol
nem fog találni.
Kós Károly tervei alapján
készült, Koós Károly ugye
református volt.
És ez az egyetlen olyan katolikus
templom, amit ő készített.
Egyedi azért mert magyar
szecessziós stílusban épült
a templomunk.
Hogy ha az üveg ablakokra
tekintünk, látható lesz
a kalotaszegi madonna, kötényében
rózsát hordó Szent Erzsébetnek
az alakja.
Illetve a másik oldalon
Szent Istvánnal, aki a
turáni alkatú férfi, középen
egy természetesen boldog asszony
anyánk a kisdeddel.
A freskókat Körösfői Kriesch Aladár
művész műhelye készítette.
Bibliai történeteket dolgoznak
fel, a műhely fiataljai, a tanulók
festették ezeket a képeket.
Azt gondolom, hogy gyönyörű önmagáért
beszél, csak végig kell nézni őket.
Most egy ma is nagyon közkedvelt
ételt fogok elkészíteni.
Svábul schupnudlinak
hívják, több féle képpen lehet
elkészíteni.
Lehet mákosan, diósa, prézlisen.
Régen gyakran csinálták prézlivel.
És lehet káposztával is készíteni.
Ez a tészta, amit majd itt
össze fogok állítani és össze
gyúrni,
még máshoz is felhasználható, nagyon
közkedvelt volt régen a bablevesbe.
Azoknál a családoknál, ahol
élnek még nagyszülők, esetleg
dédszülők,
ott még ma is sok helyen
készítik ezt az ételt.
Először megfőzünk egy
kilo krumplit.
Amikor megfőtt, akkor lehámozzuk
átnyomtuk a krumplit a nyomón,
és akkor most hozzá teszünk
lisztet, tojást ütünk hozzá.
Egy kis sót fogok bele tenni,
és akkor most ezt az egészet
összegyúrom.
Nem igazán szoktuk mérni a
hozzávaló mennyiséget.
Annyi lisztet adunk hozzá,
hogy összeálljon tésztává.
Néhány éve alapítottunk egy
egyesületet, aminek a neve
hagyomány mentő egyesület, nem csak
a tárgyi emlékeket igyekszünk
össze gyűjteni,
és a hagyományokat, hanem a régi
étel recepteket is.
És a gyűjtés során derült ki,
hogy a schupnudlit többféleképpen
ízesítik.
Az alap tészta az ugyan az,
de amikor elkészült kifőtt a tészta,
akkor mákkal ízesítik, dióval és
savanyú káposztával is.
Ma mi is savanyú káposztásat
fogunk készíteni.
Amikor elkészült a tészta, amikor
össze állt, akkor a egészből egy
hosszú rudat formálunk, és utána
késsel feldaraboljuk, kisodorjuk
ilyen hosszúra.
Kis pici darabokat vágunk
le belőle.
Először a tenyerünkkel, és utána
a végével sodrunk egyet rajta.
Az a jó amikor egy kicsikét olyan
ducinak néz ki.
A nudliról a nevét erről
a sodrásról kapta.
Suplizás, úgy mondják svábul.
Valószínű, hogy a mi családunkban
azért van ezeknek hagyománya,
mert mi is nagyszülőkkel élünk együtt
ők nagyon sokat meséltek nekünk,
és a gyerekeinknek is a régi
időkről, a hagyományokról, hogy
éltek régen az emberek.
És mit ettek, akár a hétköznapokon
vagy az ünnepnapokon.
Nálunk nagyon gyakran előfordul
az hogy régi ételeket készítünk.
Amikor a tésztát kisodortuk,
akkor a forrásba lévő vízbe bele
tesszük,
és kb. kettő rotyogásig várunk és
feljön a víz tetejére a tészta és
már el is készült.
Savanyú káposzta szükséges
hozzá,
apróra össze vágom, egy kicsi olajon
megpirítom, egy pici vizet öntök
hozzá
cukrot és borsot is adok hozzá és
ezzel összepárolom.
Amikor ez elkészült, akkor a
megfőtt schupbudlit beleforgatom.
(zene)
A Szőnyi István emlékmúzeumban
vagyunk Zebegényben.
Szőnyi István a 20-dik századi
magyar festészet egyik legjelentősebb
mestere volt.
Nem Zebegényben született, ő
ide a felesége révén került.
A felesége Bartóki József
földművelésügyi államtitkár
kisebbik lánya volt, Melinda.
A szülők, a Bartóki szülők az
1905-ben vásárolt épületet és
nyaralónak használt épületet
adták át a fiataloknak,
hogy itt kezdjék önálló életüket.
És hogy ez mennyire meghatározó
volt Szőnyi életében,
és festészetében, erről a
festményei beszélnek a legékesebben.
Erről saját maga is úgy vallott,
hogy itt megtalálta a földi
paradicsomot.
Itt minden meg volt, ami
az ő festészetét inspirálta.
A zebegényi táj, az itt élő
beszélgető, dolgozó emberek,
családjának a tagjai
de a családtagokat is ebbe a
miliőbe helyezte el.
1960-ban halt meg, felesége
hét évvel élte túl.
'67-ben az ő halála évében nyílt
meg a lakóházból átalakított
emlékmúzeum.
Ezt az átalakítást nem kell szó
szerint érteni, hiszen minden úgy
maradt,
ahogy az ő életükben volt.
Az emlékszoba lakórészét lehet
megtekinteni.
Szőnyi minden jelentős korszakából
látható egy-egy híres festmény,
egy jelentős munka kompozíció,
majd az emeleti műtermet,
ahol nagyon rövid ideig tudott
dolgozni, saját tragédiája,
hogy ez halála évében
1960-ban készült el.
Itt a két világháború között egy
művész kolónia dolgozott.
Ezt az utcát a Bartóki
utcát, ahol a Szőnyi-ház is
van,
nevezhetjük a festők utcájának.
Itt dolgoztak ezt a falusi témát,
a zebegényi témát festették.
Ezt a II. világháború ezt a kis
idilli környezetet megszakította.
Ez akkor megszűnt.
Köménymagos sós stanglit fogunk
készíteni.
A nagymamám kedvenc receptje ill.
most már a gyerekek is, unokák
is kedvence is.
Ugye sajtos stanglit és
szezám magos stanglit
bárki csinál, de a köménymagos
az nem nagyon divat manapság.
Pedig a mi gyerekkorunkban
köménymagos levest ettünk,
és húsvétkor ihattunk 8-dikos
korunkban köménymagos likőrt.
Úgy hogy ez egy nagyon egészséges
dolog ez a köménymag és ezért
csináltunk mi mindig köménymagos
stanglit.
Először egy kis langyos tejben
egy kis cukrot teszek,
bele morzsolom az élesztőt, és
ezt majd egy pár percre félre
tesszük.
Addig egy kiló lisztet összekeverek
fél kiló margarinnal.
Nagymamám még egy kanál
zsírt is tett bele, mert ugye régen
zsírral főztek és az nagyon
fontos dolog volt.
És az lágyítja a tésztát, úgy hogy
azért egy kanál zsírt is teszek
bele.
Nagyszüleim pékek voltak, és
nagymamám nagyon sok kelt
tésztát készített.
Ugye szegények voltak régen
és nagyon spóroltak a sváb
konyhán.
Úgy hogy hét közben elég sok
tésztát ettünk,
és egyszer volt hús,
vasárnap.
Minden vasárnap volt sütemény,
vagy édes, vagy sós.
Elmorzsoltuk a zsiradékot, akkor
egy kis fészket csinálunk,
ahová jön az élesztő és
most viszont meg is sózzuk.
Mert ez egy köménymagos sós
stangli, tehát ez jó sör alá,
bor alá.
Most eldolgozzuk ezzel a felfutatott
élesztővel egy kicsit.
és utána fokozatosan hozzá
adunk egy fél liter tejfölt.
Most ezt megpróbáljuk gombóccá
formálni.
Nálunk a családba azért nem teszünk
bele tojást, mert a nagymamám
leírta a receptet és azt írta a
recept végére, hogy ha nagyon
gavallér akarsz lenni, akkor rakhatsz
bele egy tojást is, én spórolási
szempontból nem szoktam bele
rakni, és mi tartjuk magunkat ehhez.
És ebben a nem éppen spórolós
világban nem tesszük bele a tojást,
mert hogy úgy késztjük, mint
ahogy a nagymama csinálta.
Jól eldolgozzuk a tésztát,
tehát egy rugalmas tésztát
kapunk.
Egy cipót formázunk belőle,
az edény alját meglisztezzük.
Ebbe bele teszem a cipót,
és a tetejét is megszórom
liszttel.
És letakarom egy ruhával,
és beteszem a hűtőbe, hogy egy
fél órát növekedjen még a gombóc.
Kivettük a hűtőből a tésztát,
gyönyörűen megkelt.
Most egy kicsit még egyszer
átgyúrom.
Elvágom 3 felé. Újból
gombócot formálok belőle.
És ezt a két gombócot vissza fogom
tenni a hűtőbe.
És egy pár napig eláll
a hűtőben, tehát az ember egy
nagyobb mennyiséget csinál,
és akkor 3 nap egymás után
tud friss stanglit az
asztalra varázsolni.
Kinyújtom kb. olyan 3-4 mm-es
vastagságúra.
Lehetőleg megpróbálok nem teljes
kerek lapot nyújtani.
Megkíséreltem, hogy négyszögletes
maradjon, ez nem könnyű.
De akkor majd a széléről levágjuk,
ami fölösleges.
Most megkenem egy tojással,
hogy sütéskor szép színe legyen.
Na most a köménymagot azt
összekevertem egy kis sóval.
És akkor ezzel most meghintem,
jó sűrűn.
Szezámmagot is szúrhatok
rá vagy sajtot is.
De ez a köménymagos stangli
a ritkább, pedig nagyon egészséges.
És akkor egyszer félbe vágom,
és ezt kb. olyan nyolc mm-es
csíkokra rádlizom, egy kis hézagot
hagyok közöttük, mert még ez
amíg befejezem
az egésznek a felrakását addig
is még egy kicsit kel.
Előmelegített sütőben nagyon
hamar megsül, vigyázni kell rá.
Nem lehet őrizetlenül hagyni.
Hogy ha az ember vendégeket
vár, akkor ezzel nagyon jól
elő lehet készülni, mert előző este
begyúrja az ember a tésztát,
mikor várja a vendégeket, előtte
egy 1,5 órával kinyújtja,
megrádlizza,
és a vendégeket meleg stanglival
várja.
Csúsznak akkor az italok a
köménymagos sós stanglira.
(zene)
A nemzeti emlékhely területén
állunk, amely egy megszentelt
szakrális hely.
Maróti József építőművész tervezte,
és adta a településnek.
Marótinak itt a Duna-parton a
Napraforgó utcában van egy
gyönyörű villája.
Ezen a területen, ahol most állunk
4 évtájat mutató kőoszlop van.
És a mögöttem lévő országzászlónak
a helye.
Az emlékműnek a többi része,
a közepe ahol ugye az élet vízét
szokták ábrázolni a művészek, ott
pedig egy Krisztus fej jelenik meg.
És mögötte látható az október
6-i emléknapnak a 13 aradi vértanúnak
az emlékcsarnoka.
Mögötte pedig ott van a Kálvária
kápolna,
amely a temetőből induló stáció
sorozatot zár le.
Zebegény nevét, onnan eredeztetik
a monda szerint,
hogy az ide érkező szászországi
telepesek felkiáltottak,
akkor amikor meglátták Pilismarót
és Szob között a hatalmas nagy
vizet,
hogy zébegeng az az itt a tó
itt kezdődik a tó.
Hogy ennek mennyi történelmi
valóság alapja van azt nem tudom,
minden esetre jól hangzik.
(zene)
Liszi mother rozsdás húsát
fogom elkészíteni, aki a
nagymamám volt.
Tőle tanultam ezt a húsételt
a színéről kapta a nevét,
mert a szaftjával látni fogjuk,
hogy ilyen rozsda színű lesz
a piros paprikától
meg a borstól és egy krumpli
puliszkát készítek hozzá.
Nálunk nem kukoricából késztették
a puliszkát, hanem krumpliból és
lisztből.
És az irodalom szerint az ilyen
kásás lisztes ételekre is használták
ezt a szót.
Amit aztán a sült hús zsírjába
forgattak meg vagy fokhagymás
zsírban.
Karaj kell hozzá, ilyen ujjnyi
vastag szeletekre vágom.
Kicsit bevagdosom körbe és
rögtön besózom.
Jól bele dörzsölöm, kilapítom
de nem klopfolom.
Mert akkor nagyon száraz lenne.
Amíg megmelegszik a zsír
az alatt lisztbe mártom a húsokat.
És akkor ezeket kell majd hirtelen
megsütni.
Kicsit csak színt adni neki,
mert utána majd pároljuk gőzbe,
és ettől lesz ilyen kicsit
sűrűbb a mártás és olyan
különös ízű.
Ami hétköznapi, de még is nagyon
szerettük.
És amikor jó forró a zsír, akkor
hirtelen megpirítom mindkét
oldalát,
és azután csinálom a szaftját.
(zene)
A zsírt lehúzzuk addig amíg
kikeverjük a belevalókat.
Egy jó kis kanál fekete bors,
pirospaprika, ettől lesz rozsdás,
ahogy bele tettem rögtön felöntöm
egy kis vízzel,
hogy ne égjen meg, azért kell
alá egy kis víz, hogy ezek a szeletek
megpuhuljanak.
Úgy finom, ha vaj puha és most
már nem baj ha a húsok egy kicsit
egymáson vannak.
Mert most már le fogom fedni
és fedő alatt párolni.
Ízesítem még egy kicsit,
visszateszem a tűzhelyre,
egy kicsit mérsékelem a lángot,
és csak így egészbe beleteszek
néhány gerezd fokhagymát, és
csak néhány karika paprikát.
És így pont finom lesz. És most
lefedem, és szépen finoman hagyom
itt puhulni,
és amíg megpárolódik a hús addig
elkészítem a puliszkát.
Megfőtt közben héjában a
krumpli.
Még jó forró a kezünkre
vigyázzunk.
A nagymamának azbeszt keze
volt, ő még a parazsat is vissza
dobta csupasz kézzel.
Ő biztos nem sziszegett volna
ettől a krumplitól.
Forrón összetöröm a krumplit,
mert úgy sokkal könnyebb.
Sózni el ne felejtsük, ebbe
a mennyiségbe kb. két nagy kanál
lisztet beleteszünk.
Én szoktam egy kis borsot is
és akkor csak összekeverem.
A liszt csak azért kell bele,
hogy formázni tudjuk.
Meg persze az íze végett is,
ahogy anyukám mindig mondta,
az íze végett...és tojás
alakúra formázom.
Ezt közben persze ne felejtsük
el megnézni, kicsit meglökdösni.
Ha nagyon elfőtte a vizét akkor
tegyünk még alá, mert azért ennek
legalább egy fél óra kell.
Egy másik serpenyőben zsírt
melegítünk, ebbe fogjuk forgatni
a puliszkát.
Én szoktam beledobni 2-3 gerezd
fokhagymát, amit aztán kiveszek,
hogy ha megsült. Nagyon finom ez
a krumpli puliszka, ha sült húst
csinálunk.
Annak a zsírjába hogy ha megsütjük
akkor még egy kicsit különleges
ízt kap.
De nekünk a kedvencünk az volt,
mikor az anyukám rántott húst
csinált,
és olyan ügyes volt, hogy nem
égett meg a prézli a zsírban,
akkor abba forgatta bele és
az olyan borzas volt és az nekünk
nagyon tetszett.
Mialatt megcsináljuk a krumpli
puliszkát az alatt meg is puhul a
hús.
Kb. fél óra és akkor máris
lehet tálalni.
Egyszerű és gyorsan elkészíthető
étel.
(zene)
Itt állunk a Napraforgó utcában,
Gróf Károlyi Lászlóné,
született Gróf Aponyi Franciska
egykori gyermek birodalmának
színhelyén.
A 30-as évek elején költözött ő
ki Zebegénybe Fótról.
Egyik kirándulása alkalmával
annyira megtetszett a vidék,
hogy vett egy házat a Duna-parton.
Aztán idővel az évek során
a szomszédos házakat is
megvette,
11 házat vett meg a Virág Egylet
céljaira.
Összegyűjtötte a zebegényi iskolás
gyerekeket és óvodásokat,
a lányoknak virág nevet
adott, a fiúknak fa nevük volt.
És a kis óvodásoknak
madár nevük volt.
A természet szeretetére nevelte
a gyereket és azon kívül
rengeteget áldozott a gyerekek
szellemi nevelésére is.
Angol tanárt hozatott, angolul
is tanította a nagyobbakat.
A Virág Egylet fele ő volt Gróf
Károlyi Lászlóné, a Napraforgó.
A Napraforgó ugye összegyűjti a
Nap sugarait, és ő ezt úgy értelmezte
hogy ő a gyerekek szeretetéből
visszasugározza a gyerekekre.
A gyerekek táncolni tanultak,
énekelni tanultak,
színdarabokat tanultak be,
tehát olyan élményeket adott nekik
amire még 80 évesen is nagy
örömmel emlékeztek.
És nagyon nagy megbecsülésnek
örvendett itt Napraforgó faluban.
Ezek nagyon szép idők
voltak, elfoglaltságot is jelentett,
meg rengetek ajándékot, sokat
tanultunk ott lent.
Mindannyian nagyon örültünk,
a szülők nem mindig örültek,
mert kellett volna a segítség otthon
meg a földeken, és hát bizony elég
sok időt töltöttünk itt, én pl.
a nővéremmel együtt reggel még le
tudunk menni, de később haza kellett
menni, mert a pékség volt,
és akkoriban az volt, hogy
a nyaralóknak ki kellett vinni a
tejet meg a kenyeret meg a
zsemlét és a nővéremmel mi
hurcoltuk ki.
Nem maradhattunk ott pl. nem
tanultam meg úszni, mert nem
tudtam elmenni az úszás órákra.
És úgy kellett köszönni neki hogy
"Köszöntöm a Napraforgót, nárcisz
fehér"
és akkor ő azt felelte, hogy
"Köszöntöm a Kis Nárciszt."
Ezer virág a rétről és az
erdőn minden kis madár (ének)
Velünk kacag nekünk dalol
miénk a rét...
A hagyományőrzők foglalkoznak
a Napraforgó emlékének ébren
tartásával.
A gyerekekkel fel elevenítjük
a régi dolgokat, amiket a nagyszülők
elbeszéléseiből megtudtunk
és utána elég sok előadást tartottunk
a nagyszülők nagy örömére, mert
nagyon jó volt nekik visszacsöppenni
a gyerekkorukba
és hallani azokat a dalokat, amiket
ők énekeltek vagy azt a táncot
látni, amit ők táncoltak.
...köszönti így-e szép hazát. (ének)
Mákos gubát fogunk készíteni,
ez egy nagyon régi étel.
Nem úgy készült mint ahogy most,
kifliből, hanem először
kenyér tésztát dagasztottak be
az asszonyok és amikor megkelt
akkor megsodorták, megsütötték,
aztán fel kellett szeletelni és ezt
öntötték le cukros vízzel,
ill. mákkal.
Először az élesztőt bele tettem
langyos vízbe, hozzá tettem egy
kanál cukrot.
És összekeverem, amikor elkeveredett
akkor bele öntöm a lisztbe.
Pici sót teszek hozzá és
a maradék lisztet és összekeverem.
Még egy kicsi vizet öntök
hozzá, és megpróbálom
bedagasztani.
A sváb konyhát tulajdonképpen
az egyszerűség és a takarékosság
jellemezte.
Nagyon egyszerű alapanyagokat
használtak,
amit saját maguk megtermeltek
az emberek.
Egyedül csak a fűszerekért
jártak el üzletbe.
Ezen kívül az is jellemezte,
hogy gyors legyen,
Hiszen kint dolgoztak a mezőn
és mire hazaértek akkor olyan ételt
kellett elkészíteni, ami nagyon
gyorsan elkészül.
Ezeket a tészta féléket még
az óhazából hozták
magukkal az őseink. Addig kell
gyúrni, míg a kezünkről is és
és az edény faláról is lejön
a tészta.
És utána letakarom egy konyha
ruhával és meleg helyre
tesszük, keleszteni.
Megkelt a tészta kivesszük
a vájlingból és rátesszük a
deszkára.
Még egy kicsit összegyúrom és
utána ketté szedem a tésztát.
Kisodrom és apró kis
darabokat vágok belőle,
amit majd újra sodorni fogok,
amikor megsodortam a hosszú
rudakat, akkor a tepsibe szépen
sorba belehelyezem,
15 percig kelesztem és utána ki
lehet sütni.
Kivettük a sütőből a rudacskákat,
most az következik
hogy összedaraboljuk, amikor
összedaraboltuk betesszük egy
tálba és cukros tejet öntünk rá
és utána darált mákkal összekeverjük.
Nem csak az épített környezetünk,
hanem a természeti környezetünk
is csodálatos.
Körbe vagyunk véve hegyekkel,
vizekkel, és körbe vagyunk véve
turistaútvonalakkal.
Az erdőn keresztül el lehet
jutni Törökmezőre, el lehet jutni
Nagymarosra és közben csodálatos
tájakon megy keresztül az
ember.
A hátunk mögött pedig a
Malom-patak hangjai
hallatszanak.
A Malom-patak keresztül szeli
a települést, Törökmező felől
érkezik a településre
és a település végén Duna-parton
a Dunába torkollik.
A Malom-patakon található
az Erzsébet forrás.
Ez Sisi hercegnőről kapta
a nevét, egy nagyon bővizű
forrás.
Nagyon hideg és nagyon finom
vize van, kevés ásványi anyagot
tartalmaz
ezért azt mondják, hogy
tisztító hatása is van.
A forrás előtt található
a 2007-ben nevet kapott
Szent Erzsébet pihenő park.
Ott padok vannak, ahol le tudnak
ülni az ide látogatók.
Hallgathatják a patak csobogását
és gyönyörködhetnek benne.
(zene)
A zebegényi óvoda német
nemzetiségi óvoda.
Ennek keretein belül a gyerekek
tanulják a német nyelvet,
persze játékosan, verssel
és tánccal,
természetesen más hagyományokat
is szeretnénk a gyerekekkel
megismertetni.
Pl. azt hogy mit sütöttek régen
itt a faluban.
Az egyik ilyen sütemény a
karácsonykor készült spitzpure.
Ami nagyon egyszerű és a gyerekek
is nagyon könnyen és szívesen
készítik.
35 dkg liszt kell hozzá, 25 dkg
vaj, ill. zsír, mert régen
zsírral csinálták.
De most már azért jobb ha
ezt vajból készítjük el.
Egy tojás kell hozzá, egy pici
só és egy kávékanálnyi sütőpor.
Ezt kell összegyúrni, aztán
nyújtófával kinyújtani,
és utána lehet szaggatni
és sütni.
Meg lehet kenni lekvárral is
de ezt régen a karácsonyfára
tették fel dísznek.
(zene)
...
Több
Földrajzi név:
Zebegény

Személyek

09:31:57

Sinkó Vilmosné

09:33:21

Fieszl Andrásné

09:37:49

Jungné Hrabanek Ágnes

09:41:29

Klemmné Németh Zsuzsa

09:49:33

Garamszegi Valéria

09:53:21

Paulisineczné Willem Vera

09:54:48

Willem Istvánné

Kiemelt részek

09:33:06

Savanyú tojásleves

09:37:42

Schupnudli

09:43:16

Köménymagos stangli

09:56:43

Mákos guba

09:31:36

Ízőrzők: Zebegény

09:27:07

Ízőrzők