Ízőrzők - Egervár
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. október 24.
Időpont: 15:17:08 | Időtartam: 00:34:53 | Forrás: Duna TV | ID: 1078350
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 34 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: EgervárEpizódcím: Egervár
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2010)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2010) Egervár Zala megyei település, Zalaegerszegtől 8 kilométerre fekszik, híres reneszánsz várkastélyáról és remek ételeiről. A helyi specialitások közül megismerhetjük a cserépedényben készült, zsemlegombóccal tálalt raguleves, az almástekercs várkapitány módra, a zöldpaprikás vaddisznómáj, a savanyúkáposztás tokány, a vadérmék köpenyben, vargányamártással és a darás-diós kelt rétes receptjét. A helyi specialitások közül megismerhetjük a cserépedényben készült, zsemlegombóccal tálalt raguleves, az almástekercs várkapitány módra, vgay a zöldpaprikás vaddisznómáj receptjét. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Raguleves cserépedényben - Almás tekercs várkapitány módra - Zöldpaprikás sertésmáj - Savanyú káposztás tokány - Vadérmék köpenyben vargányamártással - Darás-diós kelt rétes
Teljes leirat:
- Egervár Zala megyei település
jelenleg, bár a történelem során
többnyire Vas megyéhez tartozott.
Zala és Vas megye határán vagyunk,
Zalaegerszegtől 8 km-re északra.
Egervár legnemesebb szülöttje
Egervári László egyébként mindkét
megyének főispánja volt.
Hunyadi Mátyás korában élt, a
település akkor élte eddigi
fénykorát.
Jelenleg 1100 fő és 1000 fő között
mozog a lakosság lélekszáma.
Annak dacára, hogy a település
alig több mint ezer fős,
történelmi épített értékekben,
természeti értékekben eléggé
gazdag.
A településen található Közép-
- Európa ritkaságszámba menő késő
reneszánsz várkastélya.
Ezen kívül a település központjában
található, gótikus stílusú templom,
amit még szintén Egervári László
kezdett el építtetni,
de a településen található még
egy közel 400 éves,
jelenleg eléggé romos állapotban
lévő barokk istálló, amit szintén
szeretnénk felújítani,
ezért is döntött úgy az
önkormányzatunk,
pályázatot nyújt be a várkastély
felújítására - nyertünk.
Nagyon reméljük, hogy a következő
két évben sikerül felújítani a
várkastélyt,
és hozzá kapcsolódva majd a
templom, a barokk istálló, a
Széchenyi pince,
a természeti értékeink, és a
többi erőforrásaink is mind a
turizmust,
illetve a helyben élőknek a
megélhetését fogja segíteni.
A településen jelenleg is van
turizmus, ezeket az értékeket
látogatják.
Erre jelenleg szerény mértékben,
de a falusi turizmus épül.
Van vendégfogadónk, vendégházunk,
őrizzük a hagyományokat, az
értékeket.
Nagyon sok rendezvényünk is ehhez
kapcsolódik, egész éven át és
természetesen ápoljuk
a hagyományaink között a
gasztronómiai hagyományainkat,
a gasztronómiai értékeinket is.
- Egy raguleves készítünk kemencében,
agyagedényben. Most marhahúsból
készítjük,
de ugyanúgy vadból nagyon finom,
mert a vadhús az nem ínas,
egészséges, finom.
Megpucoljuk ezeket a zöldségeket,
mindenféle zöldséget lehet hozzá
rakni, amit csak akarunk,
meg amit úgy gondoljuk, hogy
szeretünk.
Ezt a levest lehet csinálni még
csirkéből is, azt elfelejtettem
mondani.
Ezt a szalonnát a füstős íz miatt
tesszük bele, még jobb íz világa
legyen.
Megpucoljuk ezt a marhacombot.
Ilyen 1,5-1 centis kockákra
vágjuk a húst.
Amikor a levesbe szoktam a vadat
vagy a marhát belerakni, akkor
leszoktam habolni kicsikét.
Kicsit kicsapódik belőle a vér,
és emiatt nem barnul meg a
leves, vagy akár a pörkölt.
A sárgarépákat vékony karikákra
vágjuk, meg a zöldséget.
A levesnél kicsit apróbbra
szoktuk darabolni a paprikát,
a paradicsomot is kis darabokra
vágjuk, ugyanúgy, mint a paprikát
sárgarépát, zöldséget,
mert ugye ez nem pörkölt, hanem
leves.
A hagymánál is nagyon fontos,
hogy apróra legyen, amennyire
lehet.
Nem úgy, mint a tyúkhúslevesnél,
ami otthon készül, hogy utána
kiveszik belőle,
hanem ez bent marad a végsőkig.
Kicsit megpirítjuk a szalonnát,
kicsit megüvegesedett, akkor
hozzá adjuk a hagymát.
Valójában ennek a levesnek is
ilyen pörköltes alapot csinálunk.
Kicsit sózzuk.
Amikor már megpirult a hagymánk,
megüvegesedett, nem elégetjük,
mert nem dödölle készül belőle,
akkor bele tesszük a házi őrlésű
paprikát vagy pirospaprikát,
színes paprikát, mindegy milyen.
Egy kis vizet öntünk rá és kész.
És most minden hozzávalót
belerakunk az agyagedénybe és
berakjuk a kemencébe.
Először is belerakjuk ezt a
szalonnás-hagymás alapot,
minden cseppje kincs, öntünk rá
egy kis vizet, belerakjuk a
kicsit lehabolt marhahúsunkat.
A paprika, paradicsom, sárgarépa,
zeller, karalábé - ilyesmi minden
belemehet,
de hát most mi csak 3 fajtából
készítjük. Ebbe a levesbe azt
teszünk, amit akarunk.
Ha valaki szereti a gombát, tesz
bele, ha nem szereti, nem tesz.
Mindenki saját szájíze szerint
tudja készíteni.
Zöldség zöldjét teszek bele,
fűszerekből rakunk bele egy kis
majoránnát,
babérlevelet, egy kis kaprot,
tárkonyt, köményt, kis borsot is
nyomunk bele.
Házi készítésű paprikalekvár,
egy kis erőset is teszünk bele,
hogy pikánsabb legyen.
2-3 csipetnyi sót. A víz adagolása
attól függ, hogy hány személyre
készül.
A lényeg, hogy mindenképpen a
hozzávalókat ellepje a víz.
Úgy gondolom, az összetétele
elkészült ennek a levesnek,
lefedjük,
az előmelegített kemencébe egy
1,5-2 órára pihentetjük, utána
újra megnézzük, mi történt vele.
A zsemlegombócot fogjuk
elkészíteni a tárkonyos, kapros
levesünkhöz.
A zsemlét összevágjuk apróra,
ez nem friss zsemle, tegnapi,
minél szikkadtabb talán annál
jobb.
A zsemlegombóchoz a tésztát
készítjük el. Pár kanál liszt,
igazán, ha nagy tojásunk lenne,
akkor 1 db, de elég picik ezek
a tojások, kettőt tegyünk bele.
Egy kis só, és akkor vízzel jó
kis másik tésztát fogunk készíteni.
Lehetőség szerint csomómentesre
kellene kikevernünk.
Egy kis tejjel beáztatjuk a
zsemlénket, az a lényege,
nem kell neki bent úszni, de
mégis azért a zsemlének nem kell
száraznak lenni.
Arra figyeljünk, hogy lé ne
legyen, emiatt egy kicsikét
kicsavarjuk,
és úgy tesszük bele a tésztába.
Összekeverjük.
Egy kis petrezselyemzöldet vágunk
bele. Most már a szezon végén
járunk,
lehet látni a kapron is, hogy
nem annyira friss, de még mindig
jobb, mint a szárított.
Kivesszük a levesünket. Elég
magas a hőmérséklet.
Kanalat belemártjuk a forró anyagba,
és ezzel ilyen kis gombócokat
képezünk.
Most sajnos vissza kell raknunk
egy 5-10 percre, amíg a gombócok
megfőnek bent.
Az az egy kár, hogy a tévénézőknek
az íz világot nem tudjuk átadni,
csak a látványt.
Pedig az lenne a tökéletes, hogy
ha éreznék is, hogy milyen jó
illata van.
Remélem azért felkelti egy-két
embernek az érdeklődését és ki
fogja próbálni ezt a levest,
és örömet fog neki szerezni.
Habaráshoz egy kis tejfölt,
egy kis főzőtejszínt összekeverünk,
teszünk hozzá 1 kanál lisztet,
hogy egy kicsit legyen tartalma,
emiatt egy kicsit besűrűsödik az
egész.
Egy kis tárkonyt és egy kis
zöldség zöldjét vágunk hozzá,
egy citromot is csavarunk bele,
hogy az ízek jobban kijöjjenek
és most visszarakjuk pár percre,
hogy a tejszín összeforrjon a
levesnek az ízeivel és akkor
készen is vagyunk.
Úgy gondolom szégyenkeznünk nem
kell ezekkel a borokkal.
Ha valaki minket meglátogat,
akkor nagyon szívesen megkínáljuk
egy pohár
akár cserszegi fűszeressel,
vagy ami ezen a vidéken...
Rizling, ezt ajánlom ezekhez
a finom kajákhoz. Jó étvágyat
kívánok, egészségünkre!
(zene)
- Itt állunk Egerváron, az
egervári várkastély mellett,
amelyik Magyarország mai
területén az egyetlen reneszánsz
várkastély.
Ennek a várkastélynak a helyén
már a 13. században állt vár,
de a mai épület alapjait Mátyás
királynak az egyik kedvelt főura,
Egervári László rakta le,
aki 1476-ban az ősi családi
birtokon, a névadó birtokon
építette ki birtokközpontját.
Itt egy csodálatos reneszánsz
várkastélyt emelt.
Mai formájában ez a várkastély
aztán 1569-ben létesült,
amikor a Nádasdi-család birtokába
került a vár, majd a Nádasdiak
után Széchenyi birtok lett,
és a 2. emeletét azt már a
Széchenyiek építették erre a
várkastélyra.
Tehát így nyerte el ezt a ma
látható nagyon szép formáját.
A várkastélynak a belső árkádos
udvara nagyon látványos,
itt színházi előadások is láthatók,
és nagyon érdekes, hogy ez az
udvar most nyitott,
valamikor zárt volt ez az egész
várkastély.
Igazából azért történt egy
átalakítás, hogy megmaradhasson,
hiszen a Rákóczi szabadságharc
után a bécsi udvari haditanács
elrendelte
a magyar váraknak a lebontását,
és akkor ez egy ügyes csel volt,
lebontották az egyik szárnyát a
várnak, és azt mondták,
hogy ez tulajdonképpen kastély,
és így lett ez az U-alakú formája,
melyikben a mai napig található.
Sikerült egyszer már helyreállítani
az 1960-as években, reménykedünk
abban,
hogy a következő évtől a régi
pompájában újból látható lesz,
és akkor Magyarországnak az egyik
turisztikai gyöngyszeme lesz.
Most egy almástekercset készítünk
várkapitány módra.
Itt Egerváron a pincedombon
2 ezres években nagyon sok
almásrendezvény volt Egerváron,
a várkastélyban és fölvetődött
bennünk, hogy ki kellene egy
olyan ételt találni,
ami az almához kötődik. Az almát
meghámozzuk, ha 4 fő részére
készítjük az ételt,
akkor 2 alma bőven elég az étel
elkészítéséhez, hozzá 12 deka
trappista sajtot reszelünk.
Én azt javaslom, a nagyobb lyukú
reszelőt javaslom mindkettőnek a
leszerelését,
mert amúgyis folyékony dolgok
lesznek sütés közben, forró
olajban fogjuk sütni.
Tetejét egy kis fahéjjal meghintjük,
aztán összekeverjük a tölteléket.
Picit hagyjuk állni, hogy átvegye
az alma a fahéj ízét.
Duplán kell vágni a pulykamellet,
tehát nem kell átvágni az első
szeletet teljesen,
hanem duplán, hogy ketté tudjuk
normálisan nyitni.
Kiklopfoljuk, picit megsózzuk,
mert azért a hús só nélkül semmit
nem ér.
Utána elkezdjük tölteni, és akkor
úgy kell fölgöngyölni, hogy a
két sarkát befordítjuk neki,
mert ugye sajtos az étel és bent
a tepsiben kifolyik a sajt belőle.
A panírozásnál nagyon fontos a
dupla panírozás, tehát a liszt,
tojás, morzsa után még egyszer
egy tojás, morzsás panírozást
fogunk az almástekercsnek adni.
Javaslom, ha van otthon fakanál,
két fakanállal forgassuk,
ne böködjük, hogy ne folyjon ki
belőle a sajt, így egészen finom
ételt fogunk kapni.
Ehhez az ételhez igazából egy
párolt barackot javaslok, ha
lehet, akkor kopasz barackot,
mert az annyira nem szőrös.
Kicsit beletesszük az étolajba,
és 3 percig pároljuk, utána
kiszedjük és akkor tudjuk
tálalni
a közben hűlő almástekerccsel
együtt, mert annak mindenképpen
hűlni kell,
hogy szépen lehessen szelni.
Ezt az ételt hidegen és melegen
is ajánlom mindenkinek.
Én igazság szerint hidegen jobban
szeretem, mert valamilyen szinten
egy kis csemege.
Egervár egy nagyon sajátos és
kedvező helyzetben van
természetvédelmi szempontból.
Egyrészt a sárvíz-völgyi
lápterületek, láprétek,
amik igazán a természetkedvelők
számára érdekesség lehet, és
vonzók,
az ottani botanikai és zoológiai
értékekkel, ugyanakkor a falutól
nyugatra eső szőlőhegy
extenzív gyümölcsöseivel és az
évszázados öreg gesztenyéivel
nagyon kiváló úti cél lehet a
túrázók számára.
Ahol most állunk az egervári
pincedomb.
Ez pedig egy külön kis kuriózum
itt a településen.
Itt ugye azért az őslábai kavicsos
területek vannak, és itt valami
módon
itt egy kis lösz és homok
leülepedésével létrejött ez a
kis dombocska,
ami természetszerűen a kavicsok
sovány talajától teljesen
eltérően
meszes sztyepp növényzet
fejlődött, ami unikális itt
a térségben.
A sárvíz-völgyében a vártól
indulva észak és déli irányban
vannak földutak,
bár kiépített turista ösvények
nincsenek, de a gépjárművek által
használt földutakon
nyugodtan lehet sétálni, és akkor
a réteket megnézni, amik nagyon
szép állapotban vannak,
tehát így is sokat mutatnak az
ott lévő természeti értékekből.
Tényleg tiszta levegő van itt.
Főleg ősszel, esők után páratlan
kilátás van itt a dombról fölmenve.
Emlékszem, gyerek koromban, mikor
még a nagyapámmal ide jártunk mi
is, mondta,
hogy tiszta időben látni az
Alpokat és persze nem hittem
el, és jó pár év múlva,
egy őszi napon valóban
megláttam az osztrák keleti
Alpokat, a Rax hegyet,
és igaz volt a monda, hogy jó
időben látszanak innét az Alpok
havas hegyei.
A következő étel az egy
zöldpaprikás vadmalac máj lesz,
amit gyerekkoromban öreg
vadászoktól lestem el.
Vadászatok végén, egész napos,
ez inkább téli időszakra vonatkozik,
ha sikerül disznót lőni, akkor
zsigerelés után kilett véve a
mája a vaddisznónak
és azt szoktuk megcsinálni,
inkább csak szokták, mert akkor
én még ugye nem voltam beavatva,
csak hajtó voltam és nézegettünk.
Házi sertésmájból is ugyanolyan
finoman el lehet készíteni.
A májat vágjuk kisebb darabokra,
kiszedjük belőle az ereket,
ínakat.
Ha több ember van, meg ha igény
van rá, akkor nemcsak egy
serpenyővel lehet ebből sütni,
mivel ez egy negyed órás
elkészítési ideje van,
akkor föl lehet szelni az összes
májat, el lehet készíteni,
és mikor egy adag elkészült,
azt gyorsan kiszedi a társaság,
és akkor újrapakolunk, és mire
megeszik, gyakorlatilag kész is
van a második adag.
Igazából a második, harmadik
sütés finomabb, mint az első,
mert ugye először beletesszük,
a másodiknál megint teszünk
hozzá egy kis borsot,
egy kis mustárt, és akkor az
ízek jobban összesülnek, és már
az finomabb.
És mikor ezzel előkészültünk,
akkor fölszeleteljük a paprikát,
nem kell apróra,
én hosszában szoktam vágni a
paprikát. A hagymát, hogy
könnyebb legyen darabolni,
kétfelé vágjuk és akkor ilyen
3-4 mm-es darabokra összevágjuk,
és gyakorlatilag ekkora darabokban
mehet majd bele a serpenyőbe.
A serpenyőt feltesszük a tűzre,
és bő zsírban, ami annyit jelent,
hát én centiméterben mondanám,
akár mekkora serpenyője,
ilyen 1,5-2 centi vastagságban
legyen az olvadt zsír benne.
A zsír olvad, mikor már majdnem
felolvadt, beletesszük a
szeleteket a zsírba,
és megrakjuk, amennyire csak
tudjuk a serpenyőt.
Mindjárt nézzük, hogy áll az
állaga, és megfordítjuk, és
amikor megfordítottuk,
látjuk, hogy meg van fehéredve,
idézőjelben fehéredve az alja,
akkor meg lehet egyszer fordítani,
megborsozzuk óvatosan, ízlés
szerint,
és amikor ez megtörtént, akkor
rá lehet teríteni a paprikát és
a vöröshagymát.
Egy kicsit eligazítjuk rajta
és várjuk, hogy süljön.
Amikor megforgattuk már a
paprikát a májjal együtt,
vékonyan meg lehet kenni, nem azt
mondom, hogy minden darabot,
de ahova éppen az embernek jut,
mustárral, belemehet a zsírba
is, az se gond.
Megvágjuk és már nem véres a
közepe, akkor kész van.
Sót nem használunk közben, mert
ha megsózzuk közben vagy az
elején a májat,
akkor az nagyon kemény lesz,
és nem lesz élvezhető az íze.
Amikor elkészült, kitálaljuk
a tányérokra, és akkor mindenki
ízlés szerint megsózhatja.
Ehhez köretet sem javaslok mást,
csak ki milyen fajta kenyeret
szeret.
Kenyérrel tálaljuk és jó étvágyat
kívánok hozzá.
Egerváron mindig is nagy
érdeklődés volt az itt lakók
részéről a falu múltja iránt,
hiszen azt mindenki tudta,
hogy a település jelentős
történelmi múlttal rendelkezik.
1984-ben, akkor még 10 alapító
taggal megalakult a helytörténeti
kör,
majd 1988 decemberében, akkor
már 37 taggal megalakult a
Helytörténeti és Községszépítő
Egyesület.
Céljai közé vette, hogy a falu
fejlődését próbálja elősegíteni,
védeni próbálja az épített és
természeti értékeit, különféle
hagyományokat próbál megőrizni.
Kiadványokat készített, több
olyan épület is található a
faluban,
amihez kapcsolódik az egyesült
tevékenysége.
Pl. a hegyen 18. században, majd
a hegyi pihenőháznak épült
épület,
ami teljesen romos állapotban
volt, ma mint hegyi kápolna
funkcionál.
Itt tőlünk nem messze látható
a dénesfai kőkereszt,
aminek az első felújításában is
az egyesület vállalt szerepet.
Sokáig probléma volt, hogyan
tájékozódjon a faluban az, aki
ide érkezik,
és hogy lehetne megmutatni azt,
hogy mi az, ami figyelemre
érdemes.
Az egyesület kezdeményezte és
kivitelezte is azt az információs
táblát,
amely a templom előtt található.
Savanyú káposztás szűzpecsenyés
tokányt fogunk készíteni.
Mi marhából készítjük, de
szarvasból finomabb és jobb.
A tilalom miatt most nem
vadászható a szarvas.
Sok főzőversenyen indulunk ezzel
a jellegzetes étellel.
A dobogós helyet azért mindig
elhozzuk a főzőversenyeken
általában.
Ehhez jó a bacon szalonna is,
de ez a kolozsvári ez nagyon
guszta és most ebből készítjük.
Minél apróbb, annál jobban kisül
belőle a zsír. mert nekünk az a
lényeg,
hogy zsiradék legyen belőle és
a füstös íz, ami fontos.
A szalonna darabolás után egy
kis hagymát is aprítunk,
fölkockázzuk és utána tesszük
föl a tűzre.
Itt Egervár környékének ez a
pincedomb, ahol most mi
vagyunk,
nagyon jó főzőversenyeket,
falunapokat itt tartjuk,
de akár baráti csoportoknak
névnapra, bármire kiadják.
Most nekiállunk és a bográcsba
belerakjuk a hozzávalókat.
Egy kis zsírt teszünk alá, mert
elég száraz ez a kolozsvári
szalonna.
Füstölt bőrkét is teszünk bele,
hogy a füstös íz kicsit jobban
érvényesüljön.
Úgy látom elég üveges, hozzá
adjuk a hagymát, ezzel is
megpirítjuk.
Amikor beletesszük a hagymát, egy
kicsit megsózzuk, hogy a hagyma
könnyebben beüvegesedjen.
Vékony csíkokra vágjuk a
marhahúst, hogy tokány jellege
legyen.
Az ínaktól, ha megtisztítjuk,
akkor azért finomabb, nem rágós.
És akkor fél centis csíkokra
vágjuk, meg utána keresztbe
reszeljük,
tehát a lényege, hogy egy olyan
fél centi szer fél centis legyen
kb. a hús.
Ha kicsit vastagabb, akkor
vastagabb, nincs jelentősége
igazán.
De azért gusztusosabb talán,
úgy gondolom.
Elég jól beüvegesedett a
hagymánk, belerakjuk a csíkokra
vágott marhahúst,
kicsit megpirítjuk, öntünk rá
egy kis vizet.
Itt az elkészítés közben nekünk
is meg kell kóstolnunk, hogy
milyen bort fogunk beletenni.
Ez egy helyi termelőnek a bora,
a borversenyen aranyérmes lett,
Kálmán Istváné.
Ha jól tudom, egy kékfrankos, ez
nem fogja elrontani a kajánkat.
Egy kis gombát pucolunk még hozzá,
és a paprikánál nincs jelentősége,
hogy mekkora darabokra vágjuk,
akár bele tehetnénk félbe is,
de hát jól esik, ha kicsikét
foglalkozhatunk vele,
mert ha ezt nem csináljuk, akkor
megunjuk magunkat mire elkészül
a kaja.
Most akkor beletesszük a
fűszereket: kömény, majoránna,
babérlevél pár darab, boróka
bogyót is teszünk bele,
paprikalekvárt is teszünk bele,
házilag szedett vargánya az ízek
fokozása miatt,
kis fokhagyma, igaz, a végén is
teszünk bele egy kicsikét, de
közben,
hogy ha az ízek összefőnek
az nem gond, borsot is tekerünk
bele,
pikánsabb íz legyen, egy kis
erős paprikát is.
Más fűszerünk nincs, bár tennénk
bele mást is, de most ennyi van.
Most akkor ezt 1 órára párolni
hagyjuk, hogy megpuhuljon a hús.
Úgy néz ki, el is készült ez a
kis husika itt a bográcsban,
és hozzá adjuk a káposztát,
házilag savanyított káposzta,
de aztán bármilyen fajta jó
hozzá, elkeverjük,
teszünk hozzá ebből az aranyérmes
borból egy 1,5-2 decit, ezt
összeforraljuk,
egy 5-10 perc és készen is van.
Az a lényeg, hogy a borból az
alkohol egy kicsit elpárologjon,
és csak az illat, íz aromák
maradjanak.
És utána, ha készen van, ezt
tejföllel tálaljuk,
tehát tányérra kimerjük ezt a
ragut, tejfölt teszünk rá és
házi kenyérrel fogyasztjuk.
Remélem finom lesz. jó étvágyat
kívánok hozzá.
Egervár egyik leglátványosabb
építészeti emléke, amit mindenki
azonnal észrevesz,
amikor átmegy a falun, a késő
gótikus templom.
Ez a csodálatos templom eredetileg
kolostor templomnak épült,
és az építtetői Egervári László
volt, aki a várkastély építése
után kezdett hozzá ahhoz,
hogy emeljen egy kolostor
templomot, amit a ferences
szerzeteseknek szánt,
amelyikben ő és a családja a
későbbiekben temetkezni fog.
Az építkezés az 1490-es évekig
tartott,
és gyakorlatilag Egervári László
halálakor még nem fejeződött be.
A kolostor építését unokaöccse,
Egervári Bereck fejezte be,
gyönyörű reneszánsz sírkövét
megtekinthetjük a templomban.
A templom végülis az 1500-as
évek elejére készült el végleges
formájában, kolostorral együtt.
És most helyreállítva maga a
templom
tulajdonképpen a Délnyugat-
Dunántúlnak a legszebb késő
gótikus templomainak az egyike.
A templom belseje azonban nem
gótikus formákat mutat,
hanem a török pusztítás utáni
helyreállításkor barokk
berendezést nyert.
Széchenyi Ignác, az itteni
földesúr a 18. században osztrák
mestereket hívott,
akik egy csodálatos barokk
berendezést varázsoltak ebbe a
templomba,
amelyik ma is szinte sértetlen
állapotában látható.
A templom homlokzatára, aki
rátekint, az a templom egész
történetét is megnézheti,
a barokkosított homlokzaton a
3 nagy családnak a címere látható,
akik ehhez a templomhoz hozzá
tették a nevüket.
Az Egerváriak, a Nádasdiak és
a Széchenyieknek a címerét
láthatjuk.
Vadérméket készítünk köpenyben,
vargányamártással.
Leginkább a vargánya, ami itt a
környékben egy nagyon jellemző
gomba,
szinte minden erdőben fellelhető,
kivétel az akácos.
A vad az ugyanúgy itt Zalában
egy csodálatos dolog,
sokan is vadásznak rá, tehát a
vad a másik alapanyaga,
és a krumpli prósza pedig lesz
a harmadik, az fogja a köpenyt
képviselni.
Vegyünk gyorsan egy elemlámpát,
mert a vargányát nagyon korán
reggel kell szedni,
legjobb, hogy ha lámpával
megyünk ki, mert nagyon sokan
járják az erdőt.
Ez a vargánya végülis, amit
majd a mártáshoz fogunk
fölszelni.
Négy személyre egy 40-50 deka
vadhúst lehetne felhasználni.
Comb, lapocka, esetleg
hátszínrészt.
Amennyiben nem férünk hozzá
vadhoz, úgy nagyon jó a marha,
ha az sincs, akkor sertéshúsból
is készíthető ez az étel.
Igazából nagy tragédia nincs,
hogy ha nem az van.
A megpucolt vadat megmossuk,
utána felszeleteljük,
a felszelt vadat egy lábasban
megpároljuk. Minden hús párolható,
fedő alatt puhára lehet mindent
párolni.
Apróra vágott vöröshagymát kevés
zsiradékban feltesszük, egy
paprikával, egy paradicsommal.
Egy ilyen lecsós alapot készítünk,
és bele tesszük a vargányát.
Egy fél paradicsomot négyfele
vágunk és rátesszük a tetejére,
a fedőt rárakjuk.
Negyed evőkanál sót teszünk a
vargányára, meg egy csipetnyi
kis borsot.
A krumpli prósza elkészítésének
módja:
2 dl kefirhez 3 közepes burgonyát,
15 dkg lisztet keverünk.
Ha szép sárga prószát akarunk,
üthetünk hozzá egy tojást is.
Sót, csipetnyi borsot teszünk
bele, egy kicsi zsiradékot
tegyünk hozzá,
vagy zsírt vagy egy kis étolajat
keverünk hozzá, hogy ne ragadjon
le sütés közben.
(zene)
Nagyon könnyű helyzetben vagyunk,
mert ugye megsült a prósza,
megpárolódott a vadhús, elkészült
a vargánya mártás,
ezeket már csak össze kell rakni,
ami fél perc.
Az egész prószának az egyik
felére rátesszük a vadhúst,
összehajtjuk a prószát,
tetejét pedig meghintjük vargánya
mártással és egy kis tejföllel
díszítjük.
1700-as évek elején épült az
uradalmi pince.
Építése Széchenyi Zsigmond
nevéhez köthető.
Ez a pince eredetileg kétágú
borospince volt,
ebből a két ágból ma már csak az
egyik, egy 44 méter hosszú
pinceág, ami ép,
illetve hát tulajdonképpen
felújított állapotban is van.
Hosszabb távon kulturális célokat
fog szolgálni. Bormúzeumot tervez
az önkormányzat megvalósítani.
1988-ban műemlék jellegűvé
nyilvánították.
Régi egervári hagyomány,
édesanyánk, nagyanyánk idejében
ezt a keltrétes készítették.
Szüretben ez elmaradhatatlan
volt. Megkezdődött reggel a szüret,
már azt vártuk, mikor lesz dél,
mikor ér föl a rétes.
Most darás és diós kelt rétest
készítünk.
A lisztet megszitáljuk, a tejet
fellangyosítjuk, beleteszek 3
kanál cukrot,
az élesztőt abban felfuttatjuk,
és egy kicsit felfut az élesztő,
akkor kiskovász készítünk a
tésztának.
Így ezt most hagyjuk pár percig,
és mikor meglátjuk, hogy a liszt
már repedezik,
akkor megkezdődhet a kidolgozása.
Ebbe most beleteszünk egy
tojásnyi zsírt,
helyesebben beleteszem inkább a
tejbe, hogy kicsit langyosítsa
meg,
beleütöm a tojást is, lágyabb
tésztát dagasztunk, mint egyéb
kelt tésztának,
mert ezt úgy nyújtjuk, mint a
rétest, azért lágyabb tésztának
kell lenni,
mind az egyéb kelt tészta. Jól
megpaskoljuk.
Ez ilyen lágyabb tészta, de még
most teszek bele 2-3 kanál
tejfölt,
csak majd akkor, hogy ha kezd
hólyagosodni.
Ezt inkább így az oldalához, és
onnét verni bele.
Tetszik látni, már a hólyagok
pattognak. Ez most már így jó
lesz.
Kicipózzuk, kicsit meglapítjuk,
olajjal vagy langyos zsírral
megkenjük és így pihentetjük.
Készítjük a diótölteléket. Ez
olyan 20 deka dió, 15 deka cukor,
citromot reszelünk bele, a tojás
sárgáját kikeverjük cukorral,
tejfölt beleöntjük és utána még
a tojásfehérjét habnak fölverjük,
azt is beleöntjük
és evvel a masszával locsoljuk
meg a tésztát.
Most kinyújtjuk a tésztát. Ügy
veszem észre, jól nyúlik is.
Olvasztott zsírral meglocsoljuk.
Most ezzel a tejfölös, tojásos,
habos masszával
szaftosabb tőle a tészta, tehát
nem olyan száraz, mert most a
diót azt szárazon bekeverem
és úgy teszem rá. 20 deka dióhoz
teszünk 15 deka cukrot és ezzel
hintjük meg a tésztát.
Most így feltekerjük, de így
lazán dobjuk. Kizsírozott tepsibe
tesszük.
És ezt is most langyos zsírral
megkenjük. Daratölteléket
csináljuk meg.
Tojássárgájával kikeverjük a
cukrot, kell hozzá még egy kis
citromhéj,
mert az a lelke a darás
keltrétesnek.
Beletesszük a tejfölt és úgy
a darát. Tojásfehérjét azzal
kikeverjük,
és akkor ugyan úgy megy a
folyamat tovább, a kinyújtott
tésztára ezt locsoljuk rá.
Édesanyám mindig azt szokta
mondani a rétes nyújtásnál
drága szép Szűz Mária, édesanyám
segíts meg.
Nem szabadott akkor hozzá
szólnunk, mert olyan izgalomban
volt mindig,
hogy a rétes tésztája kinyúljon.
20 percig pihentetjük feltétlen,
és akkor úgy utána tesszük be
a sütőbe. Lassú tűznél, tehát
nem túl forró sütőbe tesszük be,
hogy legyen idő neki, amíg
feljön.
Nem jó frissen, hanem várni kell
egy kicsit, míg kihűl
és akkor úgy szeletelni és lehet
fogyasztani.
Remélem, hogy az elmúlt néhány
percben jó benyomást tett
Egervár azokra az emberekre,
akik még nem jártak Egerváron,
tudom, hogy néhány év múlva
még többet fogunk tudni nyújtani
azoknak az embereknek,
akik ellátogatnak Egervárra, úgy
turisztikai látnivalókban, mint
gasztronómiai élvezetekben.
...
Több
Földrajzi név:
Egervár

Személyek

09:47:24

Németh-Gotthárd József

09:49:16

Gángó Károly

09:54:44

Dr. Vándor László

09:56:30

Kulcsár Zoltán

09:58:41

Óvári Miklős

10:00:22

Dormán János

10:03:09

Srágli Lajos

10:12:57

Szabó Józsefné

Kiemelt részek

09:49:10

Raguleves cserépedényben

09:56:26

Almás tekercs várkapitány módra

10:00:13

Zöldpaprikás sertésmáj

10:04:35

Savanyú káposztás tokány

10:09:55

Vadérmék köpenyben vargányamártással

10:12:51

Darás-diós kelt rétes

09:47:13

Ízőrzők: Egervár

11:32:14

Ízőrzők