Ízőrzők - Porrogszentkirály
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. augusztus 29.
Időpont: 14:57:38 | Időtartam: 00:30:40 | Forrás: Duna TV | ID: 1043304
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 30 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: PorrogszentkirályEpizódcím: Porrogszentkirály
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2010)) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 31 perc, 2010) A Szent László királyunkról elnevezett Porrogszentkirály Somogy megyében, Csurgótól öt kilométerre fekvő, az 1300-as évektől lakott település. Jellegzetes ételei közé tartozik a káposztaleves, a hegyi csülök, a kemencés kukoris, a kukoricás pogácsa, de megismerhetjük két különleges étel: a rakott hús és "barack" elnevezésű ünnepi sütemény elkészítését is. A Szent László királyunkról elnevezett Porrogszentkirály Somogy megyében, Csurgótól öt kilométerre fekvő, az 1300-as évektől lakott település. Jellegzetes ételei közé tartozik a káposztaleves. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Gombócos káposztaleves - Hegyi csülök - Kukoris - Kukorica pogácsa - Rakott hús - Barack
Teljes leirat:
Porrogszentkirályon vagyunk.
Ez a település a csurgói kistérségben
található,
Csurgótól 5 km-re.
Egy nagyon régi település,
hiszen az első írásos emléke
1332-36-os pápai
tizedjegyzékben található,
tehát akkortól lakott a
település.
Az itt élő emberek
evangélikus vallásúak nagyrészt,
hiszen a település a török
korban
szinte teljesen lakatlanná vált,
és vend betelepülőket
telepítettek be.
A település névadója Szent László
király.
Van egy legendája a
településnek,
hogy amikor török mezőn,
tehát ha Porrog felől jövünk,
az a török mező, ott utazott át
a nagy király. A szekeréből
kiesett a
tengelyszög és a tengelyszög
helyére
egy paraszt ember az ujját dugta.
Amikor a felébredő király,
aki előtte elszundikált a kocsiján,
ezt észrevette, akkor mondta,
kérhetsz tőlem bármi és
teljesítem.
A parasztember kívánsága az volt,
uram királyom, ezt a települést,
ami itt előtted terül el,
rólad nevezzék el.
Tehát így vagyunk mi Szentkirály,
azon túlmenően ugye
Szent Istvánnak van kultusza
a katolikus hívők között
hiszen kisebb számban, de ők is
jelen vannak a településünkön.
Az itteni emberek
földműveléssel foglalkoztak.
Szeretik falujukat, ez meglátszik
a vakolatdíszes épületeken.
Ez nagyon szépen átvészelte
a történelmi időket is.
Nagyon fontosnak tartom azt,
a régi épített értéketeket
megóvjuk.
Ehhez igyekszünk forrást
felkutatni,
ami a mai világban nem egyszerű
dolog
egy kistelepülésen, de úgy
gondolom, nagyrészt sikerült,
tehát önkormányzati részről
sikerült.
Magánszemélyeknél, ahol vakolatdíszes
parasztházak vannak,
az egy kicsit bonyolultabb dolog.
Helyi védettség alatt vannak ezek az
épületek és mi nagyon szeretnénk,
ha így is maradna, tehát
megmaradnának a homlokzati díszek,
megmaradna a falu mostani
jellegzetessége.
Az természetes, hogy a
gasztronómiai hagyományokat
is őrizzük,
hiszen a régi kemencés ételeket
most elevenítjük fel,
tehát az idős emberek leírásából,
tanításából készítjük el
ezeket az ételeket, azon túlmenően
természetesen elkészítünk bármilyen
más ételt is, amit úgy a családunk,
a barátaink, az ismerőseink szívesen
esznek.
Gombócos, húsos töltött káposztát
fogunk készíteni.
Ezt valamikor is, meg most is
disznóvágások idején volt szokásos,
de most már nagyon elterjedt,
hétköznapokon is szinte.
Ez hosszúlére eresztett leves,
nem úgy, mint más tájakon,
hogy káposztalevélbe töltik,
és akkor olyan sűrű szafttal van.
Az oldalasokat összemetélem,
darabokra,
de nem muszáj oldalasból,
lehet csontosabb húsokból is.
Beleteszem a lábos aljába,
savanyú káposztát, kinek hogy
sikerül,
van, hogy kicsit savanykásabb,
akkor kicsit meg kell mosni
vízben,
és jó erősen kinyomkodni.
Rátesszük a káposztát a
húsra,
és fölengedjük vízzel.
Bő vízzel kell, mert még
a gombócok is belemennek,
hogy maradjon neki leve.
És dobok bele babérlevelet,
egy kis borsot és kis sót.
És akkor ez mehet főni.
Amíg fő, elkészítem
a gombócoknak az anyagát.
Ledaráltuk a hőst, disznóvágásoknál
a kolbászhúsból szoktak elcsenni.
Ehhez teszünk 3 tojást, 8-10 deka
rízst, túl sokat nem szabad,
mert ahogy dagad, szétnyomja
akkor a tölteléket.
Kis borsot, paprikát, sót,
a fokhagymát azt belenyomom,
a vöröshagymát pedig
nagyon apróra összevágom.
Ezt összegyúrjuk és addig áll,
míg a káposzta meg nem fő.
Úgy látom, megfőtt a káposztánk,
öntök bele kis sűrített paradicsomot.
Hát hazai kerül bele, de lehet
a boltból, akinek nincs.
És akkor belegombócozzuk
kicsit nedves kézzel a gombócokat.
Paradicsomot az van, hogy van,
aki később teszi bele,
attól függ, hogy a káposzta
milyen állapotban van.
Ha úgy gondoljuk, elég puha,
akkor már bele lehet tenni,
mert akkor az megállítja
a még tovább puhulást.
45 percet főni kell,
és utána rántjuk be.
Egy lábosba teszek egy kis
zsírt,
ezt fölmelegítem, teszünk bele
2 kanál lisztet és kicsit
megpirítjuk.
Félrehúzom, teszünk hozzá
paprikát.
Összekeverem, fölengedem vízzel
és ráöntöm a káposztára.
10 perc, 15 jó, összeforr vele,
és kész a káposztánk.
(zene)
A Duna-Dráva Nemzeti Park
egy nagyon értékes
természeti terület
és aki Porrogszentkirályra
érkezik,
az a Duna-Dráva Nemzeti Park
területén
barongolhat és megnézheti
az itteni értékeket.
Porrogszentkirály a Zalai dombság
végén helyezkedik el,
alatta terül el a Drávasík,
nem messze tőle pedig
a belső somogyi dombvidék.
Egy nagyon kivételezett
helyzetben van
itt néhány község ezen
a területen.
Nagyon értékes a flórája,
és az állatvilága is.
Aki innét indul kirándulni,az akár
gyalogtúrával, akár kerékpárral
bejárhatja a környéket.
Több túraútvonal húzódik itt,
végig a zákányi őrtilosi dombsortól
egészen Csurgóig, úgy hogy
ezeken lehet sétálni vagy
kerékpározni.
Nyilván Őrtiloshoz, ha odaérünk,
akkor mindenképpen fel kell
mennünk a Légrád-hegyre,
amit ma Szentmihály hegynek hívnak.
Talán innen az egyik legszebb
kilátás nyílik a Drávára,
és a horvátországi területekre,
hiszen a Dráván túl már
horvátországi területek találhatóak.
Itt található Légrád község is,
amelyről ez a hegy valamikor
kapta a nevét.
És azt 45 után módosították
Szentmihály hegyre.
Le lehet sétálni a Drávához,
akár az őrtilosi vasútállomáshoz,
és végig az ártéren itt is lehet
találni
kijelölt útvonalat, ahol lehet
sétálni.
A Mura és a Dráva folyó
találkozása itt található.
Itt folyik össze a két folyó.
Aki ide áll, észre fogja venni
a színén is, a Mura egy kicsit
sárgásabb,
koszosabbnak tűnik, pedig nem az,
a szárított hordalék miatt.
A Dráva pedig kékebb, sokkal szebb
és tisztábbnak tűnik.
Ha valakinek nem sikerül
Porrogszentkirályról eljutni
a Dráváig,
esős idő vagy rossz idő miatt,
vagy esetleg, aki el is jutott,
és nem látott mindent,
az, hogy ha visszamegy,
akkor Porrogszentkirályon a
vendégházban
a Dráva Szövetségnek van egy
kiállítása, fotó kiállítás, ahol
a legtöbb
természeti értéket a Dráva
Szövetség
megpróbálta bemutatni, és ott
meg lehet nézni
növényfajokat, állatfajokat
és tájképeket.
Tulajdonképpen ez egy csülök,
hegyi munkákhoz, hegyi
kirándulásokhoz.
Finom, mert sült és nem kell
melegíteni,
melegen, hidegen is fogyasztható.
Úgy készítjük, a megmosott csülköt
beletesszük a fazékba, teszünk hozzá
babérlevelet, egész borsot,
egy evőkanál sót, 2 gerezd
fokhagymát,
egy fej vöröshagymát összevágok
bele.
Ezt lehet füstölt csülökből
is csinálni.
Egy kicsit tovább kell főzni.
Annyi vizet teszek rá, hogy
teljesen ellepje.
És akkor nyers csülökből kb.
50 percet, 1 órát főzzük.
Megfőtt a csülök, kiveszem a csontot,
a húsokat egy kicsit besózom.
Kevés borsot szórok bele
és akkor visszafelé lefordítom.
Másik felét is megsózom,
megborsozom.
Rámetélem a hagymát, nem muszáj
apróra,
nagyobb darabok is lehetnek.
Amíg a csülök főtt, addig
meghámoztam a krumplit.
Négy részre vágtam, cikkelyekre,
azt is mellé rakom, megsózom,
füstölt szalonnát rakok rá.
Nem túl sűrűn, csak éppen, hogy
az íz járja át.
Nem kell, hogy befedje.
Most lefedem a saját tetejével.
Beteszem a sütőbe és kb. 20 perc
múlva leveszem a tetőt,
hogy a csülök piruljon meg,
a krumpli is ne főtt krumpli ízű
legyen, hanem inkább sült.
Kiveszem a sütőből, egy 15-20
percet sült,
1 dl fehér borral meglocsolom.
És ez már mehet is vissza.
Majd még egyszer kiveszem, 20-25
perc múlva,
akkor még meglocsolom, aztán már
készre,
pirosra kell sütni csak.
(zene)
Jelenleg itt Porrogszentkirály
talán egyik legrégebbi épületében
állunk,
amit 2007-ben Tájházzá
alakítottunk.
Érdekes, mert itt azon túl, hogy a
tipikus
porrogszentkirályi parasztházat
ábrázolja,
egy nyitott kéményű, füstös konyhás
parasztház.
Maga a füstös konyha az, ami itt az
érdekesség,
túlmenően azon, hogy gyönyörű szép
a gerendázat,
a parasztházakra jellemző homlokzat,
minden az eredeti állapotba került.
Újjáépítésre, ill. restaurálásra.
Ezeket a tárgyakat az itteni
emberek használták,
hiszen az itt lévő épületek
padlásain,
melléképületeiben voltak találhatóak.
Onnét kerültek ide, gyűjtöttük össze,
sőt, későbbiekben már az emberek
felajánlották ezeket a tárgyakat.
Amikor megnyitottunk, látták,
hogy ez egy csodálatos dolog.
Némelyik tárgyuknak itt a helye.
Így kaptunk ajándékba okleveleket,
használati tárgyakat, dísztárgyakat,
szőtteseket.
Szoktuk használni ezt az épületet
azon túlmenően, hogy ugye bemutatjuk
a látogatóknak.
Amikor közösségi rendezvények
vannak,
gyermeknap, falunap, akkor szoktunk
itt készíteni,
főzni, tehát nemcsak bemutatási
célt szolgál.
Kemencés kukorist fogunk sütni.
Azért kemencés kukoris, mert máshol
is lehet készíteni,
csak nem olyan finom íze van.
Régen falvakban ez a fiatal
asszonyoknak,
lányoknak tisztére vált, ha meg
tudták csinálni.
Ha nem tudták, akkor szégyenükre
vált.
Lakodalmakba, nagyobb ünnepekkor,
nem cukrász süteményt sütöttek,
mert nem igazán ismerték faluhelyen
a cukrászsütemény fogalmát sem,
hanem kukorist, kuglófot.
Ha édesre akarták kalács helyett,
akkor több cukrot tettek be,
ha sósabbra, hús mellé,
akkor eleve már több sót tettek,
hogy ne legyen olyan édes.
A lisztet megszitáltuk mi már,
kicsit előkészítettük.
5 kg lisztből készítjük,
a tejbe beletesszük az élesztőt,
aztán hozzá adjuk az 5 kanál cukrot,
a sót hozzá tesszük a liszthez.
Ez 3 kanállal van, beletehetjük a
3 db tojást is.
Látszik, hogy dobja fel a tej
az élesztőt,
ezt elkeverem, és hozzáöntöm, és
most nekiállok dagasztani.
Egy kicsit be kell hajlítani az
embernek az ujjait,
és mindig kívülről befele dolgozzuk.
Átdolgozzunk az egész tésztát.
Tehát hajlítjuk szinte befele,
kívülről mindig befele.
Nagyon kevés helyen készítik,
mert nincsenek kemencék.
El lehet készíteni természetesen
sütőben is, gázba,
kinek milyen van, csak más az íze
a faszén miatt is.
Porrogszentkirály Vend település,
nem tudjuk, hogy a vend nyelven
mit takar a kukoris név.
Nekem még lenne egy olyan ötletem,
hogy mivel az asszonyok faluhelyen
mindig hajnalban,
nagyon korán keltek, kukoris szóval,
a kakas kukorékolásával,
tehát összefüggésbe lehet hozni még
a kakasoknak az ébredésével is.
Hozzá tesszük most a margarint,
egy kicsit ez lágyít a tésztáján.
Ezt mos belegyúrjuk, és amikor 2-3
nap múlva is előveszik a kalácsot,
még mindig gyenge lesz, és ha
kivesszük,
eldaraboljuk foszlósabb lesz a
kalács.
Egy kis étolajat tettünk most hozzá,
azért, hogy simábbra ki tudjuk
dolgozni a kukoris tésztáját.
Régen faluhelyen nem nagyon
ismerték az étolaj fogalmát.
Ill. ha volt gazdagabb helyen,
akkor maguk préselték az étolajat.
Ha nem volt étolaj, akkor egy
kis kacsazsír,
tyúkzsírral helyettesítették.
Szerintem ez most már jó lesz.
Egy kicsit megkenem, hogy ne
cserepesedjen ki a tésztája,
addig, amíg pihen, kel. Kicsit
meglisztezem,
hogy ne ragadjon oda, ha majd
vesszük ki, könnyebb legyen kivenni.
Mivel most jó idő van, meleg van,
így egy fél óra elég lesz.
Letakarjuk, és most pihenhet a
tésztánk, meg mi is.
Visszatértünk a kukorisra,
közben a tésztánk már megkelt.
Most neki állunk kicipózni,
és a tésztát egy kicsit megszítjuk.
Hogy mit jelent az, hogy szítjuk,
átdolgozzuk.
Megpróbálunk szép gömbölyű
formákat kialakítani belőle.
Szintén itt alulról fölfele
emelgetjük a tésztát,
és a tenyerünk belső felével
viszont visszanyomjuk.
Ezt reggel korán, hajnalban
fölkeltek az asszonyok,
menyecskék, lányok, ha többet, akkor
ketten is ugye ledagasztották,
befűtötték a kemencét, mert a
kemencének is idő kellett,
amíg a fa leég bent, és mire a
család többi tagja fölkelt,
ill. indultak volna a munkába,
a kukorisnak, kuglófnak,
kenyérnek, addigra ki kellett
sülni.
Látszik, hogy az élesztőnk dolgozik.
Hólyagosodik szépen. Betakarjuk,
ne cserepesedjen meg,
És most megint pihen a tésztánk
egy kicsit.
Nem sok kell most már, megint
egy fél óra.
Közben majd folyamatosan nézzük a
kemencét,
hogy a fánk leégett, parazsat
egy kicsit eligazítjuk,
hogy mindenhol legyen parázs
egyformán.
Megkelt a tésztánk, már pihent.
Egy-egy cipót megpróbálunk
kettévágni egyformára,
és szépen elsodorjuk. Ez kb. 2
ujjnyi vastag.
Most akkor egymást keresztezzük
a tésztákat,
és elkezdjük fonni, copfszerűen,
egymásra téve a kalácsokat.
Köralakot formázunk belőle,
és a végét eldugjuk,
hogy ne látszódjon, teljesen
összefonjuk.
Félre tesszük és ez majd még pihen.
A többi tésztát is ugyanígy
elcipózzuk.
Ill. majd az utolsó cipóból
csinálunk kis kukorisokat,
amit lakodalmakkor az üvegnek a
nyakára, szájához szoktak rakni,
és nemzeti színű szalaggal.
A gyerekeknek pedig kismadarat
sütöttek a kalácstésztából.
Ami szintén ebből készül,
kis cipókat csinálunk, elsodorjuk,
egy ügyes kézmozdulattal átfonjuk,
az első részét kicsit összenyomjuk,
szemet egész borsról készítünk neki.
Megkelt a tésztánk, szépen össze
is fontuk,
legalábbis igyekeztünk szépen
összefonni.
Most pedig megkenjük tojással,
hogy szép színt, fényt kapjon.
Leégett a tüzünk, most kihúzzuk
a parazsat,
amire már nincsen szükségünk.
A kenyérsütő lapátot meglisztezzük,
ráhelyezzük a kukoris tésztát,
általában az elejére, mivel így
tudjuk szabályozni könnyen,
hogy hova is érkezzen meg a tészta.
Szép lassan, finoman, rázogató
mozdulattal lerázzuk a lapátról,
ill. újabb lisztezés és mehet rá
a másik tészta.
Ez kb. egy fél óra, mire megpirul,
a külseje szép piros színt fog
kapni,
addigra meg is kell, hogy a belseje
is süljön.
Nem lehet nyers kovászos a közepe
a tésztának.
(zene)
A helyi népviselet - egy középkorú
asszonynak
népviseletét hordom most magamon.
Kezdjük fölülről lefele.
A főkötő, ez fekete alapon,
fehér csipkével szegélyezett
kasmír kendőből készült anyag.
Hátul egy kis szalag díszíti.
A szalag színe határozta meg mindig
a menyecskének, asszonynak a korát.
Ha fiatalasszony, akkor színes.
Kék, rózsaszín, narancs színű,
vagy esetleg piros szalagot tettek.
Ha idősebb, 40 évtől idősebb
asszony volt,
akkor általában csak tiszta
feketét.
Akkor a kasmír kendő, ez ünnepi
viselet volt.
Alatta a buggyos ujjú ing,
ami, így nem látszik a kendő alatt,
de nyaknál szedett,
és lefele, derék felé bővül.
A kasmír szoknya, alatta vannak az
alsó szoknyák.
Ez mindig attól függött, hogy ki
milyen vékony volt.
Ha valaki nagyon karcsú volt,
akkor 5-6 alsószoknyát is fel
kellett húzni ahhoz,
hogy szép kerek legyen.
Harisnya - sima fehér harisnya
és bőrcipő tartozott hozzá.
A fölső szoknya szintén kasmír
szoknya volt, nem érhette eső,
Leülni nagyon nem lehetett benne,
mert akkor a rakás kiment belőle.
Ezt egy kötény szegélyezte, ami
szatén anyagból készült,
és szintén csak ünnepnapokkor
viselték.
A kasmír szoknya, a kasmír kendő
ezt ünnepnapkor,
hétköznapra más, vékonyabb,
gyengén anyagból,
olcsóbb anyagból készült,
flokonból,
ill. pargitból készült ruhákat
hordtak az asszonyok.
A színe pedig mindig a kort
határozta meg.
A kukoricalisztből süt pogácsát
már nagyon régóta kedvelik.
Gyerekek is, felnőttek is.
A kukoricalisztből sok mindent
lehet csinálni.
De most mi kukorica pogácsát fogunk
sütni belőle.
Úgy csináljuk, hogy először
beletesszük a sima lisztet,
és hozzá öntjük a kukoricalisztet,
belekeverjük a sütőport,
beletesszük a tojást és a cukrot.
Hozzátesszük a margarint és egy 10
dkg. zsírt.
Egy kis sót, még itt a tejfölünk.
Ettől gyenge lesz a pogácsánk,
és ezt összedolgozzuk.
Tettem hozzá egy kis tejet,
tetszés szerint, hogy tudjak belőle
szép kis gombócokat csinálni.
Hogy ne legyen kemény se, mert a
kukoricaliszt
az jobban dagad, mint a rendes
sima liszt.
Belegombócozzuk, csinálunk bele
kis lyukat, rakunk bele lekvárt.
Én nem Porrogszentkirályon
születtem,
én Csurgón születtem, de az
édesanyám az porrogi lány volt.
És akkor úgy került Csurgóra,
én meg visszakerültem Szentkirályra.
Ezt a Porrogszentkirályt akkor
nagyon megszerettem.
Fiatal voltam, de azt vettem észre,
hogy az idősebbek is szeretnek.
Meg hát én is szerettem mindenkit.
Ezek a fiatalabbak közé is
kerültem,
sőt mi több, óvodások közé is
kerültem,
ott is főztem vagy 6 évig az
óvodásoknak.
Sokakkal főztem együtt,
sokakkal voltam úgy együtt,
mint most vagyok itt először
ezekkel a fiatalokkal.
De hát ezek is olyan ügyesek,
úgy, hogy minden elismerésem.
Kész, mehet be a sütőbe.
(zene)
Egy ilyen rakott hús jellegű
ételt szeretnék elkészíteni.
Hagyományőrző része az szerintem
az,
mikor régen az öregek még tepsis
burgonyát sütöttek.
Tehát gyorsan elkészítették,
fölszelték hússal, összesütötték,
enyhén ízesítették és kész.
Ez már egy ilyen túlfejlesztett
változat.
Előnye az, hogy szerintem gyorsan
kész van.
A sütéshez mindössze egy óra,
max. 1 óra kell.
Laktató, nem túl kalóriaszegény,
de nagyon finom étel.
Úgy készítem, hogy először
kiszoktam olajozni a tepsit.
Aztán a következő, rétegezve rakom
rá a burgonyát,
amit ugye megpucolok, utána
karikákra felszeljük,
szép vékony karikákra vagy ahogy
sikerül.
Az első réteget belerakjuk
a tepsibe.
Úgy célszerű, ne legyen üres hely,
tehát takarják egymást.
Akkor szoktuk készíteni, amikor
baráti összejövetel,
ill. rokonság érkezik, mert igazi
magyaros ízek vannak benne.
Az első réteg ugye elkészült,
a 2. általában a hús szokott lenni,
amit ugye felszeletelünk, jelen
esetben karaj.
De lehet comb is, lehet csirkehús
is, ki ahogy szereti.
Kicsit kiklopfoljuk, hogy előbb
süljön meg.
Utána, amit rá szoktam kenni, egy
ilyen mustáros-borsos szósz.
Összekeverjük és a húsnak mindkét
oldalát bekenjük vele.
A következő réteg, az maga a hús,
amit egymás mellé elhelyezünk,
ugyanúgy,
hogy lehetőleg ne maradjon üres
rész.
Következik a következő réteg, ami
most a szalonna lesz.
Ezt ugyanúgy lefedjük szépen végig.
Aztán következik a hagyma, amit
felkarikázunk,
és ugyanúgy réteget képezve
rárakjuk.
És most kezdődik előlről. Megy a
krumpli réteg.
Valaki ezután tehet még egy
húsréteget,
én nem szoktam, de ha úgy
szeretnék,
valóban az sem rontja el, gondolom.
Tetejét meg megöntjük egy ilyen
tejfölös-sajtos szósszal.
Ez kb. 25 dkg. trappista sajtot
takar.
Jól összekeverjük, és amennyiben
túl sűrűre sikerül, hígíthatjuk
tejjel,
és akkor könnyebben szét tudjuk
oszlatni a tepsiben.
Miután egyenletesen rákentük,
lefedjük az egész tepsit egy
alufóliával,
40 perc után levesszük róla,
és hagyjuk,
hogy a sajt megpiruljon a tetején.
És akkor még hagyjuk úgy
egy 10-15 percet
és finom vacsora lesz belőle.
(zene)
Ágneslaki Arborétum egy kényelmes
gyalogtúrával,
ill. egy még kényelmesebb
kerékpártúrával elérhető könnyen.
Gyalogos földúton kb. 5 km a
község,
Csurgón keresztül kerékpárral
15 km-en belül el lehet érni.
Az Ágneslaki Arborétumot az Inkei
család telepítette.
A 30-as években, egy 8 hektáros,
főleg örökzöldekből álló
fagyűjtemény ez,
és az arborétumot 7 tó veszi körül.
Ez a 7 tó olyan szép környezetet
biztosít,
olyan páradús mikroklímát,
hogy az ország Európa, de még Ázsia
különböző részeiről származó
fafajok is viszonylag jól érzik
magukat.
Kb. 100 fajta fa található az
arborétumban,
mint említettem, főleg örökzöldek,
de vannak lombhullató fák is,
és az elkövetkezendő időben az a
tervünk,
hogy főleg a lombhullató hazai,
ill. európai fafajokat fogjuk
telepíteni az arborétumba.
A park közepén, elején áll egy
ökoturisztikai központ, ez 12 fő
kényelmes ellátását szolgálhatja.
Az arborétum 800 m-es sétaúton
is meglátogatható,
ami azt jelenti, hogy egy esősebb,
csapadékos időjárás alatt is
kényelmesen lehet sétát tenni a
kertben,
mert ez a gyalogösvény ezt
biztosítja.
Nagyon szívesen fogadunk
kirándulókat,
elsősorban nagyobb kiránduló-
csoportokat,
és őhozzájuk akkor kísérőt is
tudunk biztosítani,
aki elmeséli a kirándulóinknak,
hogy mi az arborétum története,
ill. milyen fafajok, milyen
növényzet,
milyen madár és állatvilág
található itt a parkban.
Most barackot fogunk készíteni.
Ez a régi időkben kimondottan
lakodalmas sütemény volt,
most is csak olyan alkalmakra
készítik,
hogy olyan nagyon mutatós legyen,
mert nagyon vesződséges, hosszú
időt igényel,
tehát csak a mutatóssága kedvéért
készítjük el.
A tálba teszünk 2 evőkanál lisztet,
15 dkg margarint, 2 vaníliás cukrot,
egy tojást, 1 deci tejet és a
kristálycukrot.
Ezt jól kikeverjük.
A lakodalom ugye mindig szombaton
volt,
és akkor már elkezdték kedden,
levestésztát csináltak,
szerdán elkezdték a száraztésztákat
sütni,
csütörtökön már vágták a
baromfiakat,
pénteken disznót, és aztán péntek
éjjel,
szombat hajnalban meg csinálták
a rétest.
A szakácsoknak tulajdonképpen
szerdától
vasárnap hajnalig megállásuk nem
volt.
Most elkevertem, beleteszem a
40 dk lisztet és az 1 sütőport,
jól összedolgozom. Ez a tészta,
ha így összeállt, csinálok belőle
egy kis gombóckákát,
és akkor ez 2 órát fog pihenni.
Kiolajozom a tepsit és akkor egészen
apró kis gombócokat csinálok.
Addig fogom sütni, hogy szép
világos pirosra süljön.
Kisültek a fél barackok, ezt a kis
belső részét kikapargatom.
Ez addig marad, amíg megcsinálom
a belső tölteléket neki,
amivel majd össze fogjuk ragasztani.
Teszek bele 20 deka vajat,
16 deka porcukrot, ezt elkeverem.
Egy másik edénybe teszek 3 kanál
vizet, és 3 kanál lekvárt.
Föllangyosítom, ne legyen túl meleg.
A kikevert margarinba belemorzsolom
a kiszedett tésztát,
aztán beleteszek 2 evőkanál kakaót,
vagy 1 decit rumot, vagy rumaromát,
én most a rumaromát választottam.
Hozzátesszük azt, amit olvasztottunk
vizet lekvárral
és ezzel összedolgozzuk, ez lesz
a krém a belsejébe.
Szépen betöltöm minden félbe,
kettőt-kettőt összeragasztok.
Következik a festése, befestem
ételfestékkel vagy aromával,
teljesen mindegy, bekenem és
beleforgatom a kristálycukorba.
Aztán lehet csinálni olyat, hogy
egyik felét befestjük pirosra,
a másik felét meg zöldre.
Bukszus levélből 2 kis levélszirmot
teszünk bele,
és abból csináljuk neki a kis
leveleit.
Itt Porrogszentkirály sikerült
egy pályázati úton a régi iskola
épületéből vendégházat alakítani.
Aminek egy érdekes története van,
hiszen ez az iskolaépület több
mint 150 éves.
Tehát egy meglehetősen régi épület,
itt helyezkedik el a vendégházunk,
ide várunk minden látogatót
szeretettel,
aki itt nézi, látta a műsort és
megtetszett
a mi kis a településünk, meg a
környezete.
Nagy nagy szeretettel fogadjuk.
...
Több
Földrajzi név:
Porrogszentkirály

Személyek

09:28:10

Szlávecz Károlyné

09:30:36

Balázs Lászlóné

09:33:15

Toldi Miklós

09:35:19

Blacs Jánosné

09:39:20

Kardos Jánosné

09:47:24

Tóth Lászlóné

09:49:37

Lakatos Dóra

09:52:13

Császár György

Kiemelt részek

09:30:29

Gombócos káposztaleves

09:35:15

Hegyi csülök

09:39:11

Kukoris

09:47:16

Kukoricás pogácsa

09:49:30

Rakott hús

09:53:54

Barack

09:27:49

Ízőrzők: Porrogszentkirály

09:27:07

Ízőrzők