Ízőrzők - Bugyi
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. július 18.
Időpont: 14:59:37 | Időtartam: 00:36:19 | Forrás: Duna TV | ID: 1020744
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 36 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: BugyiEpizódcím: Bugyi
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2010)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222.oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2010) A Beleznay-kúriáról, a Forster vadászkastélyról, rendezett faluközpontjáról és természetvédelmi területéről ismert nagyközség Budapesttől 25 kilométerre délre található. A filmből megtudhatjuk, hogy készül a bográcsos ételek közül a gyöngytyúk- és kapros vadmalacleves, a savanyú belsőségragu, a rókagombás vegyes pörkölt, valamint a pácolt szarvasgerinc burgonyalepénnyel és a tejes pite sárgabarackízzel. A filmből megtudhatjuk, hogy készül a bográcsos ételek közül a gyöngytyúk- és kapros vadmalacleves, a savanyú belsőségragu, a rókagombás vegyes pörkölt, valamint a pácolt szarvasgerinc. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Gyöngytyúkleves bográcsban - Kapros vadmalacleves gesztenyével - Pácolt szarvasgerinc mézes birsalmával és burgonyalepénnyel - Rókagombás vegyes pörkölt bográcsban - Savanyú belsőség ragu galuskával - Tejes pite
Teljes leirat:
- Bugyi községben vagyunk,
ez a település Budapesttől
mintegy 25 kilométerre,
délre található,
a főútvonalaktól távol
egy nyugodt település.
Jellemzően mezőgazdaságból élő
település, 5100 fős lélekszámmal.
Ma már nagyon fontos
az ipar és Budapest közelsége,
amely munkalehetőséget
ad az itt élő embereknek.
Gyönyörű épületeink vannak,
többek között, ahol most vagyunk,
ez a Forster kastély, amit nagy
gonddal megőriztek a jövő számára.
Másik ilyen fontos a falu
központjában található
Beleznay kastély.
Beleznay János fontos szerepet
töltött be Bugyi község
újraélesztésében.
A településközpontunk szinte
egyedülálló a környező településekhez
képest,
hisz gyönyörű egységet alkot
a Polgármesteri Hivatal épülete,
valamint a két templomunk. Gyönyörű
barokk stílusú katolikus templomunk
és mellette - éppen az idén
felújításra kerülő - református
templom.
Bugyi község déli része egy
gyönyörű természetvédelmi terület,
ahol értékes növényi-
és állatvilág van,
itt speciális mezőgazdaságot
folytatnak a gazdálkodók.
Mint mondtam,
a mezőgazdaság nagyon jelentős,
az elmúlt évtizedekben Budapest
éléskamrájaként tartották számon
a települést a szomszéd
településsel együtt.
Három évvel ezelőtt adtunk
utat a Krumplifesztiválnak,
aminek pont az az egyik fő célja,
hogy a régi krumpli - és káposzta-
ételeket megőrizzük
és ezt egy nap bemutassuk
a környező településeknek.
- Nálunk itt a hagyományőrzés
az elsődleges szempont,
nekem is ez volt a feladatom,
hogy próbáljam meg
a régi népi hagyományokat megőrizni,
esetleg egy kicsit új köntösbe
belefoglalni
és természetesen ez azzal indult,
hogy recepteket kellett gyűjtenem.
Elég régóta foglalkozom ezzel
a népi hagyományos étkezéssel,
de itt Bugyin és környékén nekem
is okoztak meglepetést
az idősebb hölgyek és urak.
Először is a személyes
kedvencemet fogjuk megfőzni,
ez itt, Bugyi környékén egy nagyon
közkedvelt étel,
gyöngytyúklevest fogunk készíteni.
Ugye nem hagyományos tyúk,
hanem gyöngytyúk,
picit karakteresebb, erősebb íze
van, picit több zsírréteg van rajta
mint a hagyományos tyúkokon,
és ezen a környéken
előszeretettel nevelik ezt
a gyöngytyúkot, nem pedig
a sima tyúkot.
Első lépésként a megtisztított
gyöngytyúkokat ugye, mint látszik,
nem hagyományos módon, hanem
bográcsban fogjuk elkészíteni.
A bográcsban már van egy kevés víz,
belehelyezzük a gyöngytyúkokat.
Amikor ez megtörtént, akkor annyi
vízzel fogjuk felönteni,
amennyi ellepi a
gyöngytyúkot, körülbelül ennyivel.
Most semmi más dolgunk nincsen,
mint megsózzuk az ételünket
és megvárjuk, amíg ez a
gyöngytyúk a vízben szépen felforr.
Húslevest nem csak tyúkból
és gyöngytyúkból lehet főzni,
hanem itt a környéken még 2 madárból
szokták ezt előszeretettel készíteni.
Az egyik a fácánkakas, abból szoktak
még nagyon finom fácánlevest főzni,
a másik ilyen régi, elfeledett
szárnyasunk, és talán újra
divatba fog jönni
itt nálunk vidéken mindenféleképpen,
főleg az idősebb korosztálynál,
de próbáljuk már mi is átvenni,
ez a galamb.
Tehát a házi galamb és abból
szoktak még levest főzni.
A népi hagyomány szerint
bármilyen megfázásos, lázas tünetre
egy jó forró galambleves és másnap
reggelre az embernek semmi baja
nincsen.
Mikor a húslevesünkön azt látjuk,
hogy a zsírgyöngyök szépen
feljönnek a tetejére és a hab már
összehúzódott,
akkor a képződött habot szűrő
segítségével levesszük róla,
ugye ez minden
húslevesnél így történik.
Mikor a habot levettük róla, akkor
jön a leves bezöldségelése.
Fehérrépa, itt nem kell sajnálni,
a zöldség fogja megadni a színét,
egy bizonyos íz részét
a levesünknek.
A sárgarépát ugyanígy nagyban
bele lehet rakni,
nem kell a darabolással vacakolni.
Vöröshagymát, én most pucoltat
rakok bele,
de bele lehet rakni héjastól is,
az alsó héját rajta hagyjuk,
még szebb színű lesz a levesünk
tőle, ez egy kis praktika.
Kelkáposztát rakunk még bele
és sok petrezselyemzöldet,
paradicsomot,
és paprikát, amit előtte
megroppantunk, hogy jobban
kijöjjön az íze,
és a végén pár gombát.
Nincs más dolgunk, mint szépen
hagyni pezsegni és készre főzni.
Ezen a környéken úgy szokták
a húslevest fogyasztani,
hogy nem darabolják össze
a húst és a zöldséget,
hanem így tányérra kiszedik külön
és mindenki akkorát
és annyit vesz magának,
amennyit kíván és meg bír enni.
Közben a léből szűrünk,
nem tudom, hogy látszik-e,
hogy mennyivel erősebb színe van,
mint egy hagyományos tyúkhúslevesnek.
A levesünkbe tetszőleges betétet
tudunk rakni,
mi most csigatésztát tettünk bele,
de ugyanúgy cérnametélttel,
daragaluskával vagy bármilyen
betéttel fogyasztható.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
- Budapesttől 18 kilométerre
Bugyi nagyközségben vagyunk,
a több hektár őspark
ölelésében található
19. század végén épült
Forster Vadászkastélyban.
Forster Kálmán volt a
tulajdonosa a kastélynak,
aki 1875-ben született
Esztergomban,
a mezőgazdasági-, ipari- és
kereskedelmi tárca élén
álló Bethlen András miniszteri
titkáraként tevékenykedett.
A Bugyihoz tartozó nemesrádai
birtokot az 1887-es években
vásárolta meg és hozzálátott
egy mintagazdaság kialakításához,
mint azt az évek bizonyították,
nem kevés sikerrel.
A kastélyt, mint ahogy említettem
a XIX. század végén építették,
ma magántulajdonban van.
A kastély felújítását követően
a kialakításnál, a tervezésnél,
a fejlesztéseknél alapvető
szempont volt
az értékek megőrzése és
a tradíciók életre keltése.
Ha itt körbejárunk és körbenézünk
ebben a több hektárnyi parkban,
akkor láthatjuk,
hogy az új építmények,
a régiek, a parkban
kialakított látványelemek,
a természet tökéletes harmóniát
élvez és tökéletes harmóniában
él egymással.
- Következő ételünk
szintén egy leves,
kapros vadmalaclevest fogunk
készíteni pirított gesztenyével.
Ez egy vadászrecept, amit szintén
egy idősebb vadásztól kaptam.
Itt a környéken hagyományosan
elég komoly és nagy vadászat folyik,
tehát elég híres a térség
a vadászatáról és a vadállományáról,
de ezt otthon el fogják tudni
készíteni akár szárnyasból,
akár sertéshúsból, úgyhogy
ez, hogy most vadból csináljuk,
egy picivel karakteresebb,
erősebb ízt fog neki adni,
de otthon sertéshúsból, pulykahúsból
vagy bármiből el lehet készíteni.
Ameddig a tüzünk
megerősödik a bogrács alatt,
addig összevágjuk a hozzávalókat,
finomra vágjuk a hagymát,
utána a gombát cikkekre vágjuk,
tehát arra kell törekednünk,
hogy nem kell apróra vágnunk
a hozzávalókat,
ugyanis bográcsban készítjük
és vadételről van szó,
tehát szép nagyra, rusztikusra kell
vágni a hozzávalókat,
mint ahogy láthatták is,
a sárgarépát, a fehérrépát
is nagyobb darabokra vágtuk,
mint ahogy szokásosan egy
leveshez kellene.
Sajnos leszokóban vagyunk
a vadételekről és a halakról is,
de különösen a vadakról.
A vadakról azt kell tudni, hogy
sokkal erősebb szövetük van,
mint a házi sertésnek,
és mivel vadon él
és neki el kell mennie mindenféle
ételért az erdőbe keresztül-kasul,
a szövetek sokkal jobban
szétmozdulnak
és ezáltal sokkal könnyebben
emészthető és sokkal
finomabb húst fogunk kapni, mint
egy házi sertésnél például.
Tehát most zsírt fogunk rakni
a bográcsba, mint ahogy láthatják,
van benne egy kicsi pernye a fától,
ettől nem kell megijedni,
nyugodtan benne hagyhatjuk.
Amikor zsírunk felolvadt, az előre
összekockázott hagymát belerakjuk.
Fontos lépés, hogy amikor
beleraktuk a hagymát,
azonnal tegyük bele a babérlevelet,
ami körülbelül 4-5 darab babérlevél.
Mikor a hagymánk megpirult
a zsíron,
akkor hozzárakjuk
a vaddisznóhúsunkat.
Fontos dolog még, hogy amikor
így félig le van pirulva a húsunk,
akkor befűszerezzük.
Teszünk hozzá sót,
őrölt feketeborsot,
kaprot és hozzárakjuk még a
szeletekre vágott fokhagymát.
Mikor a fűszerekkel megpirult,
pici vízzel felengedjük
és ezzel a rövid lével
félpuhára pároljuk.
Amikor a vaddisznóhúsunk
félig megpuhult,
akkor bezöldségeljük
a levesünket szintén.
Hozzárakjuk a cikkekre vágott
gombát,
a sárgarépát és a fehérrépát,
ugye amit nagyobb kockákra
vágtunk a szokásosnál,
és puhára főzzük a húst
a zöldségekkel együtt.
Ez körülbelül 15-20 perc.
A levesünknek a betétje a gesztenye
lesz, ami egy szelídgesztenye,
mivel ez is erdőben terem,
tehát evidens, hogy megy a vadhoz
és a fáról lehulló gesztenyét a
vaddisznó is előszeretettel eszi.
A gesztenyét előkészítettük,
megpirítottuk, megpucoltuk,
nincs más hátra, mint felszeleteljük.
A levesünkben megpuhult
a zöldség és a hús,
nincs más dolgunk, mint
betejszínezzük
és a végleges formáját
megadjuk a levesnek.
A levesünkből veszünk ki
nem kell sok, úgy három merőkanállal,
ehhez hozzáöntjük a tejszínt,
körülbelül ennyit,
átkeverjük
és ezt az elegyet hozzáöntjük
a bográcsban lévő levesünkhöz.
Most még a fontos hozzávaló
az áfonyalekvár,
nem kell félni, ebből
egy szép nagy evőkanállal
nyugodtan hozzá lehet rakni.
Az áfonyalekvár és a tejszín
a vaddisznónak a markánsságát
egy picit csökkenteni fogja,
és mivel tudjuk,
hogy a vadak előszeretettel
párosulnak főzés közben az édessel,
tehát ezért egy nagyon jó
harmónia fog kialakulni
az áfonyadzsemmel és a tejszínnel.
Most már csak ki kell tálalni.
Remélem, hogy jól látszanak benne
a rusztikus nagyra vágott
zöldségek és húsok,
és a végén a gesztenyénkkel
megszórjuk a tetejét,
jó étvágyat kívánok mindenkinek!
(ének) "A szénának, szénának,
széna szakadéka,
körben áll egy kislányka,
aranyos kis lányka."
- A Tiszavirág Citera Együttes
műsorát láthatjuk,
akik a Bessenyei György Művelődési
Ház szakköreként működnek,
de sokan az általános iskola
művészeti oktatás keretein
belül is tanulják a citerát
és ismerkednek a népzenével.
Körülbelül 3-4 éve
zenél együtt a csoport
és sajnos csak lányokból áll,
a fiúk inkább a sportosabb
tevékenységeket választják
maguknak.
Bugyi községben 30 évre visszamenőleg
mondhatjuk azt,
hogy népzenélés is folyik és
ők ennek a folyamatnak
a legfiatalabb részesei.
Fellépni a falu rendezvényein
szoktak és népzenei versenyeken,
hiszen azért elég belterjes maga
a népzene, egy elég szűk réteget
érint az országban és mindig
megkeressük azokat a fórumokat,
ahol a népzenét szerető gyerekekkel
találkozhatunk, ezek többnyire
versenyek.
Most voltunk a Dunakanyar
Népművészeti Versenyen,
ahol arany oklevelet kapott
a csoport.
- Következő ételünk, amit el fogunk
készíteni, az a pácolt szarvasgerinc
burgonyalepénnyel, amit szintén
rostlapon fogunk megsütni.
Mielőtt a húshoz hozzáfognánk,
el fogjuk készíteni a páclevet,
amihez szükségünk van sárgarépára,
amit durvára összevágunk.
Ugyanezt tesszük a fehérrépával
is,
három darab zöldségre, illetve
sárgarépára van szükségünk.
Teszünk a tetejére babérlevelet,
ezt sem kell sajnálni.
És egész szemes borsot, egy liter
olajjal felöntjük ezt a zöldséges,
fűszeres ágyat.
Majd utána a szarvasgerincet
fogjuk feldolgozni,
aminek a tetején hártya található,
ezt el kell távolítanunk.
Körülbelül 1-1,5 centiméter
szélességű érméket vágunk belőle,
mikor ezzel megvagyunk, akkor
belehelyezzük ebbe a zöldséges,
olajos páclébe a szeleteket
és berakjuk a hűtőbe 2-3 napra.
Következő lépésként, mivel Bugyin
nagyon híres a burgonya termesztése,
egy burgonyalepényt fogunk készíteni,
amit rostlapon fogunk megsütni.
Ehhez burgonyát főzünk kockára
vágva, befűszerezzük sóval, borssal,
illetve egy kevés fokhagymával.
Ezután burgonyatörővel összetörjük,
hozzáütünk két darab tojást,
majd összekeverjük és mikor
így eldolgoztuk a tojással,
akkor hozzáöntjük a lisztet.
Mikor ezt az állagot
elérte a tésztánk,
elsimítjuk a tetejét és körülbelül
40 percre berakjuk a hűtőbe.
Ha a rostlapunk felforrósodott
a pácolt szarvasgerincünket
rárakjuk a tűzre.
Nem kell sokáig sütni, rózsaszínre
fogjuk hagyni a közepét.
Megfordítottuk a húsunkat, mind
a két oldala szép kérget kapott,
a belseje gyönyörű szép
rózsaszínes maradt.
A szarvasgerincünknek további sütés
nem kell, levehetjük a rostlapról.
Miután megsütöttük a húsunkat,
a burgonyalepény fog következni.
Egy nagyon pici olajat öntünk a
lapra, majd bevizezzük a kezünket,
lapos korongokat formázunk
és rárakjuk a rostlapra.
Ha megsültek, akkor
szépen megfordítjuk őket
és mikor mind a két fele megpirult,
megkapta ezt a szép színt
és az állaga is picit
megkeményedett,
akkor levehetjük a rostlapról
a lepényeinket.
Szarvasgerincünkhöz most
elkészítjük a mézes birsalmát.
Ami úgy készül, hogy a
birsalmánkat meghámozzuk,
és szép vékony szeletekre
fogjuk felvágni.
Közben azt azért elmondom, hogy
a birsalma egy kicsit el lett feledve
a mai magyar gasztronómiában,
azt nem tudom, hogy miért,
mert nagyon finom gyümölcsünk.
Miután így szépen felszeleteltük,
nincs más dolgunk,
mint a rostlapon mézet pirítunk,
rádobjuk a birsalmát, megvárjuk,
míg összerottyannak,
levesszük és készen vagyunk vele.
A tálalás a következőképpen néz ki:
a burgonyalepényt ráhelyezzük
a fatálunk egyik felére,
a birsalmát mellé helyezzük és a
szépen megsütött szarvasgerinceinket
pedig rátesszük a tetejére.
Nekem ez az egyik személyes
kedvenc ételem
úgyhogy az elfogyasztásához
nagyon jó étvágyat kívánok!
- Mint minden kislány én is nagyon
szívesen fűztem gyöngyöt
gyermekkoromban,
a családunkban a
népművészet hagyomány volt,
mindannyian foglalkoztunk
a népi tárgyakkal.
A népi tárgyak szeretete és ezek
megismerése természetes volt
mindenki számára.
Népművészeti egyesületbe
1994-ben kerültem,
1998-tól pedig aktívan
foglalkozom gyöngyözéssel.
Magyarországon Sárköz
a leggazdagabb a gyöngykultúrában,
én is sárközieket fűzök, illetve
a kalotaszegi gyöngyhímzéssel
foglalkozom.
A sárközi gyöngyök közül
mondhatom azt,
hogy valamennyi gyöngygallérom
megvan, végigfűztem mindegyiket.
Nagyon szeretem,
a kedvencem a fürtös nyaksi,
illetve nagyon szeretem a
legősibb gyöngygallérokat,
a nyakbavetőket vagy
nyakbadobókat,
ami a menyasszonyi viselet
tartozéka volt.
2008-ban erre kaptam
a Magyar Kézműves Remek címet
és 2005-tól vagyok népi iparművész.
A sárközi gyöngyök nagyon változatos
skálát mutatnak,
nagyon színes
a technikájuk.
Hiába öt fő színnel dolgozunk, mert
a Sárközben csak öt szín létezik,
mindegyik más és mindegyiknek van
valamilyen varázsa,
ami arra készteti az embert,
hogy elkészüljenek ezek a munkák.
Úgy mondanám, hogy a régi
technikákat használjuk,
a sárközi színeket használjuk,
de benne van az egyéniségünk is.
2009-ben a Magyar
Kézművességért Alapítvány
Magyar regék és mondák
kiállítására készítettem egy
pályázatot
és akkor készült el a "Réka ékei"
fantázianév alatt futó gyöngygallér
és a hozzá illő honfoglalás kori
sapka vagy fejdísz.
- A következő ételünk egy savanyú
belsőség ragu,
aminek az az érdekessége, hogy a
receptjét egy juhásztól kaptam meg.
Dabas-Sárin szokták ezt
előszeretettel fogyasztani,
és az érdekessége az ételnek, hogy
három fajta belsőségből áll össze,
van egy pulykazúzánk, egy
sertésmájunk és egy csirkemájunk.
Az elkészítési módja pedig
a következő lesz:
hagymát leszeletelünk,
nyugodtan egy négyfős családnak
5-6 fej hagymát alá lehet vágni
ilyen szép nagy szeletekre.
Bográcsunkba szintén zsírt rakunk,
mikor felolvadt a zsírunk,
hozzárakjuk a hagymát.
Ilyenkor lehet jó nagy lángunk
a hagyma és a zsír alatt,
hogy minél előbb megpiruljon
a hagyma.
Míg a hagymánk pirul,
addig összevágjuk a zúzát.
A zúzával kezdünk, mert ez fog a
legnehezebben megpuhulni.
A sertésmájat nyugodtan vághatjuk
vastagabb csíkokra,
ugyanis a sertésmájnak
az a tulajdonsága,
hogy az ételbe kerülés után
3-4 perccel már gyakorlatilag jó is.
Minél többet főzzük,
annál keményebb lesz a sertésmáj,
de ez természetesen csak
a sertésmájra igaz,
ugyanis a csirkemáj már szétfő.
Amikor a hagymánk szépen
megpirult, ugye ez már látszódik is,
akkor hozzárakjuk a zúzát.
Míg pirul megfűszerezzük,
teszünk rá sót, babérlevelet,
őrölt feketeborsot,
minden belsőség velejáróját,
majorannát
és fokhagymát. Amikor
a zúzánk szépen kifehéredett,
pirult egy picit, akkor eljött
az idő, hogy felengedjük vízzel,
nem kell sokkal,
annyival, hogy ellepje.
Mikor a zúzánk megpuhult,
hozzátesszük a fűszerpaprikát,
körülbelül két evőkanállal, majd
a két májat egyszerre hozzárakjuk,
ezzel is elkeverjük
és gyakorlatilag 4-5 perc
múlva megpuhulnak a májak
és szaggathatjuk bele a galuskát.
A tojásokat felütjük,
sóval elkeverjük,
és mivel deszkáról fogjuk
szaggatni a galuskát,
egy picit meghígítjuk vízzel.
Nem sokkal, körülbelül 1,5 decivel,
szintén elkeverjük és
hozzárakjuk a lisztet,
körülbelül 6-8 evőkanálnyit.
Jó simára kell keverni,
hogy szépen egyöntetűen
tudjuk szaggatni.
Picit hígabbra, mint
a normális galuskát,
ugyanis ez majd fel fogja venni
az ételünkből a szaftot
és egy ilyen sűrű körettel együtt
lévő egytálételt fogunk kapni.
Mikor ezt az állagot elértük,
akkor jó a galuskánk.
Mivel az ételünknek az a neve,
hogy savanyú belsőség ragu,
ezért tárkonnyal fogjuk
megsavanyítani.
Két evőkanálnyit nyugodtan
belerakhatunk
és körülbelül 3-4 cent
tárkonyecetet.
Elkeverjük ezt is és ahogy
felforrt, már bele is tudjuk
szaggatni az előre
elkészített galuskánkat.
Az a lényege, hogy minden galuska
után mártsuk meg a kanalat a raguban
és akkor nem fog ráragadni se a
kanálra, se a deszkára a galuskánk.
Elkészült a savanyú belsőség ragunk
deszkáról szaggatott galuskával,
jól látható benne a
nagyobb nokedli, a májak,
és a tetejére egy pici tejfölt
rakunk.
- Úgy születtem, hogy ügyes kezű
gyerek voltam,
szerettem rajzolgatni, nagyon
sokáig rajzoltam, festettem,
szakkörökbe jártam, és
amikor elmentem katonának,
borzasztóan sok időm volt
és ezt borzasztóan nem szerettem.
A tűzifák közt volt egy fa,
nem tudom, hogy miért, felvettem,
volt egy nagyon jó késem és a kettőt
összehoztam és akkor jöttem rá,
hogy én boldog vagyok.
Attól kezdve ismerősök, mesterek,
barátok közreműködésével tanultam.
Ez egy kimondottan fafaragó, faimádó,
fát nagyon-nagyon kedvelő
alkotóközösség.
Nagyon szeretem ezeket a közösségeket
és elsősorban azért, mert az irigység
nincs köztük.
Legutóbb készítettem egy
3,5 méteres kopjafa alkotást,
mert tulajdonképpen két mellékes
része is van,
készítettem sok nagyobb szobrot,
nagyon szeretem a nagy szobrokat.
Ha éppen a tél
bekényszerít a szobába,
akkor pici, apró díszítő
tevékenységeket folytatok.
A fafaragó talán
úgy fogalmazható meg,
hogy ha bemegy egy asztalos műhelybe,
úgy, mint ahogy szokták, beleszagol:
"Istenem, de jó illata van!"
Tehát a fának van egy illata, ha
azt az illatot nem érzi valaki,
akkor nem is hiszem,
hogy tud igazán faragni,
és ha ezt az illatot érzi,
akkor valószínűnek tartom,
hogy a lelkében megindulnak azok
a folyamatok, amiből aztán a végén,
ha nem is egy,
hanem sok alkotás lesz.
Nem régen lakunk itt,
egy művészeti iskolában tanítok,
és rettentő boldog vagyok,
hogy gyerekeket taníthatok
faragni.
Kézműves szakkör,
tehát belefér ez is,
megkínlódnak vele, de most
kezdik az ízét megérezni,
és ha én tulajdonképpen megadom
nekik azt az ízt, amit én is érzek,
ha látok egy alkotást vagy éppen
a fa illatát érzem,
akkor válhatnak fafaragóvá és
én leszek a legboldogabb, hogyha
fafaragókat tudok nevelni.
- Következő ételünk egy
rókagombás vegyes pörkölt,
aminek a receptje Alsónémediről
származik.
Ennek egészen pontosan
a különlegességét,
mint a nevében is benne van
a rókagomba fogja megadni,
egy karakteres gomba.
Három fajta húsból készítjük:
sertéstarjából,
borjúcombból és marhacombból.
Gyakorlatilag ugyanúgy készül,
mint egy pörkölt,
picit rövidebb lével és a rókagomba
az, ami a pluszt fogja neki adni.
Itt sem kell sajnálni, mint a jó
pörkölt alá, gazdagon tehetünk
hagymát.
Itt is először zsírt olvasztunk,
majd miután a zsír fölolvadt,
belerakjuk a hagymát.
Ilyenkor lehet a bográcsunk alatt
jó nagy tűz, hogy minél előbb
piruljon le a hagyma.
Míg a hagymánk pirul, addig
összevágjuk a paprikát és
a paradicsomot.
Csumája nem kell nekünk,
azt kivesszük.
Nem kell apró kockákra, hanem
ilyen nagyobb darabokra vághatjuk.
Összevágjuk a húst, kezdünk
a marhával, mert ezt fogjuk
legelőször belerakni.
Ezeket is ilyen pörkölt
nagyságú kockára összevágjuk,
körülbelül 2x2-esekre.
Amikor három vagy több féle
húsból főzünk pörköltet,
ugye mindig azzal a hússal indulunk,
amelyiknek a legtöbb főzési idő kell,
jelen esetben a marha.
Miután beleraktuk,
körülbelül 40-50 percet fogjuk
főzni,
de minden esetben meg kell
néznünk, hogy a hús mennyire puha,
ugyanis van fiatalabb
és idősebb marha,
amik nem úgy puhulnak,
tehát minden esetben nézzük meg,
ne csak erre a 40-50 percre
hagyatkozzunk.
Miután 40-50 perc múlva
beleraktuk a borjút,
azt is főzzük önállóan,
vagyis már a kettőt fél óráig
és úgy fogjuk hozzárakni
a végén a sertéshúst.
A borjúhúst is ugyanakkora kockákra
vágjuk, mint előzőleg a marhahúst is,
nem kell tőle félni,
hogy ilyen nagyok,
bográcsban főzünk, ennek
ez a jellegzetessége,
hogy nagyobbra vágjuk,
mint a normál pörkölteknél.
A végére maradt a sertéshúsunk,
ezt is összekockázzuk.
A fokhagymát sem kell nagyon
apróra, úgy is szét fog főni,
ilyen szeletekre
nyugodtan lehet vágni.
A hagymánk szépen lepirult,
hozzáadjuk a paprikát és
a paradicsomot,
szépen összepirítjuk ezeket is.
A paprikánk és a paradicsomunk
megpirult, hozzáadjuk először
a marhahúst.
Összekeverjük az alappal
és pirítjuk.
A marhahúsunk szépen lepirult,
látszik is a bogrács oldalán,
hogy már kapja is oda, ilyenkor
egy pici vizet öntünk alá.
Most, hogy felöntöttük vízzel,
befűszerezzük.
Teszünk rá sót,
őrölt feketeborsot,
szeletekre vágott fokhagymát.
Aki esetleg csípősebben szereti,
tehet bele karikára vágott zöld,
hegyes, erős paprikát.
Most már a marhahúsunk fő
körülbelül 40-50 perce,
így hozzá tudjuk rakni a
borjúhúst, ezzel is összekeverjük.
Most, hogy már a borjúhúsunkat
is beleraktuk és ez is főtt együtt
a marhával,
végső stádiumként hozzáadjuk
a sertéshúst.
Ahogy elkevertük
megszórjuk fűszerpaprikával.
Hogyha bográcsozunk,
azt tudni kell a fűszerpaprikáról,
hogy azért rakjuk a pörköltekbe
utólag hozzá,
mert egyrészt a fűszerpaprika
körülbelül másfél óráig tartja
az ízét,
zamatát a bográcsban, másrészt
pedig a szélén képződött kéreg,
hogyha beleég az ételünkbe, belefő,
akkor ez egy kesernyés,
fanyar ízt tud adni a bográcsos
ételünknek,
ezért szoktuk a végén
hozzárakni a paprikát.
A pörköltben a hús már puha és
befejezésképpen hozzárakjuk
a rókagombát.
Szárított rókagombát használtunk,
ezt előtte egy órával vízbe be
kell áztatni,
és visszanyeri eredeti állapotát.
Miután hozzáöntöttük, nincs más
dolgunk, mint 10-15 percig még főzni
és tálalhatunk.
A rókagombás vegyes pörköltünk
elkészült, ha jól dolgoztunk,
akkor egy sűrű,
krémes szaftú pörköltet kapunk
nagyon finom rókagombával.
- Tanyán születtem és ott éltem
5 éves koromig nagyapám mellett,
a kilencedik legkisebb
unoka voltam.
Szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak
és régen úgy öntöztek a földön,
hogy hatalmas nagy csatornákból
árasztással öntözték a növényeket
és mindig nekünk kellett
a nővéremmel védeni a gátat.
Ez már ok volt a sarazásra,
persze a gát mindig kiszakadt.
Hosszú és fáradtságos az én utam,
amikor leérettségiztem, akkor
nem tudtam fazekasnak tanulni,
mert senki nem akart felvenni
inasnak.
Aztán így férjhez mentem,
két gyermekem született
és mezőgazdasággal
foglalkoztunk 20 évig.
2002-ben barátnőim unszolására
utolsó napon beiratkoztam
az iskolába.
Mesterem Horváth László volt,
megtanított mindenféle fortélyokra,
bár ez még mindig kevés ahhoz,
hogy valaki nekiinduljon és fazekas
legyen,
mert azt gondolom, hogy ezt a
szakmát az ember holtáig tanulja.
Elsősorban dísztányérokat
készítek, szoktam étkészleteket,
bögréket, kancsókat készíteni,
ezek elsősorban tiszafüredi
és hódmezővásárhelyi stílusúak.
Szeretném, hogyha minden ember
számára, minden ember lakásába
beférkőzhetne valamilyen
szinten kicsit a népművészet.
Úgy látom ezt sikerül is
hosszú távon megvalósítani.
- Befejezésképpen el fogunk készíteni
egy igazi hagyományos, magyaros,
parasztos desszertet,
ez a tejes pite lesz sárgabarack
ízzel.
Következőképpen kezdünk: a
tojásokat beleütjük az edényünkbe,
a tojásokba beleöntöttük a cukrot
és körülbelül 5-8 percig keverjük,
hogy habos legyen.
Hozzáadjuk a sót,
felöntjük 2 liter tejjel,
ezzel is átkeverjük és
hozzákeverjük a 80 deka lisztet.
Mivel a desszertünket kemencében
fogjuk készíteni,
ezért nagyobb anyaghányadra volt
szükségünk,
hogyha otthon készítik, ezeket
a mennyiségeket le kell felezni.
Nem kell megijedni, ez egy ilyen híg
palacsintatészta állagú tészta lesz.
Miután jó vastagon kivajaztuk
a tepsit, nincs más dolgunk,
mint beleönteni a tésztát.
Be fogjuk rakni a kemencébe és
kb. 40-60 percig sütni fogjuk,
amíg készen nem lesz,
fel fog hólyagosodni, gyönyörű szépen
arany barnára bebarnul a teteje.
Ki fogjuk venni, felkockázzuk és
barackízt fogunk mellé tálalni.
...
Több
Földrajzi név:
Bugyi

Személyek

09:31:44

Répás Róbert

09:35:08

Szabó Zsuzsanna

09:40:49

Kaszásné Márkus Magdolna

09:45:14

Gulyásné Szabó Zsuzsanna

09:50:46

Gulyás Zoltán

09:57:23

Pintér Ildikó

Kiemelt részek

09:29:52

Ízőrzők: Bugyi

11:32:14

Ízőrzők