Ízőrzők - Karcag
Gyártási év: 2010 | Adásnap: 2010. július 04.
Időpont: 14:57:04 | Időtartam: 00:31:28 | Forrás: Duna TV | ID: 1013110
Nava műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor 31 perc (Korhatár-besorolás: korhatár nélkül )
Címek Főcím: ÍzőrzőkMűsorújság szerinti cím: Ízőrzők: KarcagEpizódcím: Karcag
Műsorújság adatai: (magyar ismeretterjesztő film (2010)) (nincs kh.) Feliratozva a Teletext 222. oldalán. (színes, magyar ismeretterjesztő film, 30 perc, 2010) Az Alföld keleti részén fekvő Karcag a Nagykunság fővárosa. Jellegzetes mezőváros, híres a fazekasságról, szélmalmáról és gasztronómiájáról. Errefelé elterjedt növény volt a köles, így megismerhetjük két alapétel, a kölesbéles és a fordított köles, valamint a szintén hagyományosnak számító pálinkás csöröge, a Ferdinánd kalács, a kukoricatorta és a tepsis krumpli elkészítési módját. Az Alföld keleti részén fekvő Karcag a Nagykunság fővárosa. Jellegzetes mezőváros, híres a fazekasságról, szélmalmáról és gasztronómiájáról. Alkotók: Móczár István - rendező Móczár István - operatőr Róka Ildikó - szerkesztő
Fő leírás:
A műsorban a következő ételeket készítették el: - Köles béles - Fordított köleskása - Tepsis krumpli palacsintatésztával - Ferdinánd - Pálinkás csöröge - Kukorica torta
Teljes leirat:
Karcagon vagyunk
az Alföld keleti részén.
Az Alföldnek tulajdonképpen
ez a középső területe,
a Hortobágy mellékén
a Nagykunságban amely egy
karakteres történelmi tája hazánknak,
és hát ennek a központja, azt is
mondhatjuk, hogy fővárosa Karcag,
egy 23 ezer lakosú település.
A Kunságról azt tudni kell,
hogy elődeink IV. Béla idején,
1239-ben a tatárok elől menekülve
költöztek be a Nagykunságba.
Itt egy kiváltságolt önkormányzattal
rendelkező területet alkottak
és ezeket a régi hagyományaikat
amelyek a függetlenség, önkormányzás
egyfajta identitást ezt
a mai napig megőrizték.
Az Alföld meghatározza
a gazdálkodás lehetőségeit.
Nagy határú mezővárosok alakultak
itt ki a török időket követően
és hát állattartással,
növénytermesztéssel foglalkoztak
és ez a mai napig is jellemző
erre a vidékre.
Karcag történelmi város,
reformátusságnak jelentős központja.
Több mint 300 éves gimnáziummal,
műemlék épületekkel,
egy szép belvárossal és hát
a külterülete is a Hortobágy
déli fogadó kapuja.
Termálvízzel, turisztikai
látnivalókkal igazán kedvelt célpont
és mindez egy olyan települési
közösség is járul,
amely értéknek tarja a hagyományokat
az ősök örökségének a továbbvitelét.
A gasztronómiára is hatása van
az itteni életmódnak, gazdálkodásnak.
Nagyon sok olyan népi étel található
amely erre a tájra jellemző.
Itt igazán karakteres, hiszen
a gabona termesztés összefüggésben
tésztaételek, sütemények, kalácsok,
ablakos kalács, ferdinándi sütemény
általános a városban és a juh
tartásnak is van egy olyan hagyománya
még talán Közép-Ázsiából hozták
elődeink amely a gasztronómiára
is hatással van.
Ízletesen készítik a karcagiak
a birka pörköltet.
Sokan azt tartják, hogy itt a legjobb
az egész országban,
ezért is egy komoly rendezvény
nálunk a birkafőző fesztivál
minden év június utolsó hétvégéjén
amelyre 10 ezres tömeg gyűlik össze.
A köles a kunságon termesztett
szántóföldi növények egyik
legrégebbike
és rövid tenyéssz idejű és ezért
volt amikor egy nyáron
kétszer is megtermett.
Közkedvelt volt és
hogy úgy mondjam néptáplálék.
1699-ben maradt fenn
egy részletes összeírás.
Abban már úgy szerepel,
tehát észre lehet venni,
hogy a legeslegszegényebb ember
akinek csak egy malaca van
az is arra törekszik, hogy legalább
egy fél köblös kölese legyen
ami azt jelenti,
hogy mindennap fogyasztották.
Tehát annyira elterjedt
táplálék volt.
Könnyen elkészíthető a köles.
Meg kell előtte hántolni,
éppen ezért a települések
malmai között,
ugye a lisztelő malmok mellett
majdnem mindenütt ott
a hántoló malom, a kására járó malom.
A hántolt köles neve a kása.
Most köles bélest fogok készíteni.
Emlékszem mikor
a kukoricamálé volt a divat
és a kukoricát 50 ezer féleképpen
készítették vagy a hagymakását,
akkor készítettek sok ételt
a kölesből is
és a nagypapám úgy szerette,
hogy nagyon borsos,
nagyon csípős, erős legyen.
20 dkg kölesbe beletettem
egy diónyi disznózsírt,
beletettem, hát ízlés szerint sót,
majd meglátom, hogy elég vagy nem
és majd a későbbiekben
még tehetek bele,
és öntöttem rá annyi vizet
amibe gondolom, hogy megfő.
Míg a köles fő addig a tésztáját
csinálom meg, hiszen béles,
ami magába hordozza ugye,
hogy valamibe beleteszem,
tehát az a tészta ki lesz bélelve
ezzel a kölessel.
Rétestésztát csinálok igazából
még pedig úgy,
hogy 25 dkg lisztet,
nagyon sokszor megcsinálom,
úgyhogy én ezt én tudom már
kívülről, igazából nem mérem.
25 dkg lisztet beleteszek
ebbe az edénykébe.
Ebbe beleütök egy tojást,
beleteszem a sót,
beleteszek ebbe is
egy diónyi zsiradékot,
és tejföllel összeállítom és
ilyen gyönyörű simára van kigyúrva.
Ezzel végeztem.
Ezt elnyújtom szép vékonyra.
Beleteszek 10 dkg zsiradékot
ebbe az edénybe 10 dkg lisztel.
Felteszem a kályhára. Mintha rántást
készítenék, de nem készítem,
csak elolvad és ezt a masszát
rákenem erre a tésztára.
Felgöngyölgetem úgy,
mint a mákos kalácsot.
Elvágom ezt a tésztát háromban,
így szoktam vele dolgozni,
mert könnyebb elnyújtani,
igyekszem jó vékonyra elnyújtani.
Vágok belőle ilyen kis
5-6 centis négyzeteket,
a közepébe beleteszem
az elkészített kölest,
ugye a felfűszerezett sóval,
borssal megfőtt köleskását.
Valaki úgy csinálja minthogy
a túróst csináljuk,
ahogy a boltban is lehet kapni, egy
ráhajtás átlósan, ráhajtom a tésztát.
Tessék. Miután batyu a neve,
én nekem szimpatikusabb ez a megoldás
amikor tényleg ilyen
kis batyucskát csinálnak belőle.
Nagymamám is mindig így csinálta,
ez volt a kis batyuja.
Ezt már mindjárt tepsibe is teszem és
180 fokon 20-25 percig fogjuk sütni.
Amikor már szép rózsaszín a teteje,
akkor kivesszük.
A karcagi szélmalomban vagyunk most
amely tavaly volt 150 éves.
Ez a malom egyhelyben áll itt
150 éve ezért ritkaság.
Viszonylag eredeti állapotban
van minden berendezése.
Ennek a szélmalomnak még
az érdekessége,
hogy belülről forgatható az egész
tető, nem kellett hozzá kimennie
a molnárnak.
Mikor már merről fújt a szél
arra fordította a vitorláját.
A szélmalmok általában
éjszaka is őröltek ellentétben
a vízimalmokkal.
Kiment a paraszt,
megnézte fúj e a szél. Fúj.
Na akkor fogom befele és jöttek.
Akkor már molnár tudta,
hogyha fúj a szél akkor biztos,
hogy jönnek éjszaka is
és készült az őrléshez.
A vitorlavászonhoz hozzátartozik,
hogy ami megmaradt anyag
abból készítették
a molnárnak a ruhát is.
És hozzá tartozott még egy
fejvédő csuklya,
amit azért hordtak a molnárok,
hogy egésznap ne hordja el
a nyakukat a zsák
és azt így használta, megmutatom,
ezt ide feltette,
és akkor ide a vállára jött a zsák.
Ugye nem szúrta, nem csípte.
Ezek elég érdes zsákok voltak.
Akkor még plaszt őrlés volt,
teljes kiőrlés volt kezdetben
és után lett ez a többfajta őrlés.
A szélmalmokba általában
az elejébe még nem volt szita,
hanem mikor a kőről lejött, akkor
egyből vitték zsákba és vitték haza,
majd az 1900-as évek elején
a gőzmalmokat bevezették
és muszáj volt fejlődni
a szélmalmoknak is,
ekkor hasábszitákat szereltek
a szélmalmokba
és ekkor már itt helybe szitálták
a lisztet és nem kellett otthon
a kézi fakéreg szitával szitálni.
Tudni kell arról, hogy a malmokba
volt egy ilyen malomalji beszélgetés,
ide kerültek elsőnek az újságok, ez
egy központi szerepet is betöltött.
Itt tudták meg a híreket,
kinek kije halt meg,
kinek van eladó malaca, borja,
milyen lett az új kifőzés.
Itt kóstolták meg a pálinkát
mikor kifőzték az új pálinkát.
Akkor mindig hozták
ugye egy kis dicsekedéssel,
hogy kóstoljátok meg,
enyém a legjobb.
Most fordított kölest készítünk,
aminek az alapanyagai a szalonna,
hagyma, köles, fűszerek.
Fűszerek közül a bors, só
és egy kevés paprika.
tehát ebből áll az egész
és kezdjük a szalonna pirítással.
Ezt addig kell pirítanom amíg
enged egy kis zsírt maga alá
és üreges marad, tudniillik pirul
ez majd tovább is mikor bele kerül
a hagyma majd a kölessel együtt is.
Én szoktam beletenni bacont.
Én nem olyat teszem bele, hogy ne
csak szalonna és hagyma legyen benne,
hanem legyen egy kis hús is.
Összepirítjuk a szalonnával
a hagymát vigyázva,
hogy ne piruljon ez se túl,
mert még a kölest is meg kell
pirítani ugyan ehhez az anyaghoz.
A szalonna és a hagyma aránya
az szinte ugyan az.
Rengeteg vizet fölvesz.
Ez a köles mennyiség amit
majd most belefogok tenni,
minimum 2 liter vizet képes fölvenni.
A köles napi étkezés volt.
Naponta kétszer is főztek kölest,
mert más nem nagyon volt.
Aztán ugye egyre nagyobb tért
hódított a rizs.
Magyarországra kerülése, sőt,
termesztése kiszorította a kölest.
Most fogjuk beletenni a kölest,
hántolt köles,
és megvan mosva, szárítva,
hogy ne vizesen kerüljön bele.
Össze kell pirítani.
Egy olyan 8-10 percet vesz igénybe.
Attól függ, hogy milyen a tűz alatta.
Összepirítás után öntünk hozzá vizet.
Nagyon fontos, hogy a víz hozzáadását
úgy végezzük, hogy ne egyszerre
borítsuk rá az összes vizet.
Csak apránként.
És ilyenkor fűszerezek.
Elég sok borsot igényel.
Három kanállal is ennyi mennyiséghez.
Sóból ilyen kis kanállal négy kanál,
édes paprika, az csak a színe miatt.
És akkor összekavarom.
Most már csak azt kell várni,
hogy főjön, vizet öntögetni hozzá
mindig ahogy elfőtte.
A mi időnkben, gyerekkorunkba
köles nem volt egyáltalán.
Csak ritkán amikor a szülők,
nagyszülők sütöttek
vagy főztek libás kölest.
Ezt a fordított kölest
és a kölesmálét
amit kemencébe sütöttek.
Vannak ilyen emlékeim,
de az a valóság,
hogy a pörköltöket meg a lebbencses
étkeket már meguntuk szabad tűznél
meg a marha lábszárat.
Előkerültek a régi receptek.
Első időben még elmentünk mellette,
aztán kipróbáltuk.
A kölest is a hagymát is és rájöttünk
hogy rizses étkeknél sokkal finomabb.
Ezt merem állítani.
Ez a fordított köles
az elnevezést attól kapta,
hogy mikor kész van a bográcsban,
akkor régen csak egy falapra,
ma már egy tálcára fölborítják.
Tehát a bográcsbók ki van borítva,
az alakját megtartva.
Úgy ülték régen körbe az asztalt
és úgy ették.
Most már szépen onnan szedegetnek
tányérba és úgy fogyasztják.
Karcagon tetszenek lenni
a Kerekes István utcában
a Sípos féle Köves Daráló Múzeumban.
Ez a múzeum apukámé volt,
akit Sípos Józsefnek hívtak,
1904-ben született Karcagon
és 87-ben hunyt el Kiskunfélegyházán.
Engem 2,5 éves koromtól
neveltek és tanítattak
és hálából ezt a részt
ahol jelen pillanatban vagyunk
és az épület részét
a városnak ajándékoztam.
Ez a daráló ahol vagyunk
1940 óta működik.
Apukám molnár volt és amikor ezt
megnyitotta a molnári mesteri
vizsgát le kellett tenni.
Hogy mi célt szolgált
a környékbeli embereknek.
A mindennapi megélhetésükhöz,
állattartásukhoz darált ezzel
a masinával amit itt tetszenek látni.
2004-ben felkerestem
a polgármester urat haláluk után
és felajánlottam a városnak,
a gondolatunk találkozott
és felvették a kapcsolatot
a budapesti örökségvédelmi
felügyelőséggel.
Kijött egy bizottság
és megállapították, hogy ez
a daráló ez védett.
Az országban nincs belőle több.
Elég nagy az érdeklődés
és van olyan budapesti, pedig egész
más feladatott old meg,
hogy már háromszor jött
és nézte meg a Daráló Múzeumot.
Tepsis krumplit fogunk készíteni
palacsintatésztával.
Ez egy nagyon jó laktató
egy tál étel.
Egyszerű összetevőkből áll és
pillanatok alatt el lehet készíteni.
Lehet zsírosabb és soványabb
változatát a család igénye szerint.
Először a krumplit hámozom meg hozzá,
ennek mennyisége kb. egy 60-70 dkg,
majd sós vízben megfőzőm,
karikára vágom.
Amíg a krumpli fő,
elkészítjük a palacsinta tésztát.
Több tojásból, bármennyi számú
tojásból lehet palacsintatésztát
készíteni.
Azt gondolom, hogy minél több
tojást teszünk bele,
annál ízletesebb és laktató lesz.
Négy tojáshoz rakok egy kis
kanál sót, kettő merőkanál tejet.
Ehhez annyi lisztet teszek, hogy
a palacsintatésztánál sűrűbb legyen.
Amikor csomómentes
a még sűrű palacsintatészta,
akkor kb. ismét ugyan annyi tej
hozzáadásával, mint amennyivel
kezdtem a műveletet,
a két merőkanállal a kívánt
sűrűségűvé hígítom.
A megfőtt krumplit egy rétegben
az edény aljára teszem. Megsózom.
Bármivel beboríthatom.
Aki a soványabb húsokat szereti
sovány sonkával, füstölt szalonnával,
fehér szalonnával,
de ínyencek keverhetnek még
közé gombát.
A palacsintatésztámat
most még dúsíthatom,
ízesíthetem különböző fűszerekkel.
Én egy kis kakukkfüvet és
bazsalikomot keverek bele.
Ráöntöm a krumplira és
a sonkára ügyelve arra,
hogy minden résbe jusson belőle.
Előmelegített sütőben
kb. 30 percen keresztül sütöm.
Karcagon vagyunk
a nagykunsági tájházban
ez a Jókai utca 16 szám alatt
található.
1984-ben egy népi műemlék épületből
és a portájából alakult ki a tájház.
Ez a nagykunsági
lakáskultúrát mutatja be.
Maga az épület a 19. században épült
és a különböző berendezések,
bútorok, tárgyak a különböző
családoknak,
illetve a különböző rétegeket
mutatják be.
Tehát van egy szegényebb réteg,
van egy módosabb
és van egy még módosabb
berendezés.
Illetve az udvaron hátul, mivel nagy
állattartó vidék volt a nagykunság,
hátul istállók és
mellék épületek láthatók.
Karcagi pálinkás csörögét
fogunk készíteni.
Ez egy tipikus molnár étel,
ugyan is régen a szélmalmokba
és később a gőzmalmokba is
a várakozó vendégeket
mindig megkínálták valami étekkel.
Az volt a lényege,
hogy minél kiadósabb legyen
és minél hamarabb eltudják készíteni
meg laktatós is.
A pálinkás csörögének
még annyi története van,
hogy ez úgy lett pálinkás csöröge,
hogy az egyik molnárinas
ő csak "kitolásból" akarta, hogy a
gazdája nagyon szerette a pálinkát
és úgy volt vele, hogy na akkor
egy kicsit tesz neki a csörögébe is,
hogy ne hiányolja, de aztán rájöttek,
hogy ez így egy nagyon finom étek,
és így maradt meg ez
a karcagi pálinkás csöröge.
Hozzákezdek az elkészítéséhez.
Fél kiló lisztet átszitálok.
Hozzá teszek 6 tojássárgáját.
Kb. 3 evőkanál cukrot, csipet sót.
És két evőkanál tejfölt
és akkor most jön a házi pálinka.
Ez házi szilvapálinka. Olyan 3-4
evőkanált minimum bele kell tenni.
Ugye az alkohol az elpárolog,
de az íze megmarad.
Azonkívül nem engedi, hogy az olajat
magába szívja a sütés közbe.
És akkor én ezt most
jól összedolgozom.
Régen a malmokba nagyon sokat kellett
sütni nemcsak a molnár feleségének,
hanem az inasoknak is
be kellett segíteni.
Például nagyon sok gombócot
készítettek,
ugye az haladós volt meg
sok embernek jutott belőle.
Volt olyan, hogy nem volt ideje az
inasnak, a gépet nem hagyhatta ott,
a malmot.
A malomnak a padlóján ott leült és
akkor ott elkezdte a gombócokat
készíteni, sodorni, gyúrni.
Karcagon volt 11 szélmalom,
volt választási lehetőség,
de igyekeztek megfogni
a kuncsaftot, az illetőt,
ezért készítették ezeket az étkeket.
Ennek kapcsán jelentettünk meg
a közelmúltban
a karcagi molnárételek című kiadványt
amely nagyon szépen összefoglalja
ez étkeket, azon kívül a város malom
történetét is belecsempésztük.
A kész tésztát letakarom és
egy óra hosszát pihentetem,
de nem kell neki meleg hely
mivel nem élesztős tészta.
Pihentettük a tésztát és
akkor megkezdjük a nyújtását.
Ezeket a tésztákat lényegében
én is az anyukámtól,
az anyukám a nagymamájától tanulta
és tényleg nagyon jó,
hogy megtanulja az ember,
mert soha nem tudja egy az, hogy
hova kerül, mikor tudja felhasználni,
a másik meg az, hogy ezekben
az ízek még benne vannak.
Ha találok valami régi receptet
és érdekes,
akkor mindenféleképpen
elkészítem, hogy milyen lett.
És akkor azért jó, mert ha olyan van,
akkor megyek anyuhoz,
hogy na, mi az elképzelésed ettől,
mert esetleg nem jól lett leírva,
akkor jön az ő tapasztalata,
hogy nahát,
lehet ebből kicsivel majd tegyél
többet vagy kevesebbet,
mert úgy az arányokat ő azért nagyon
tudja és akkor utána elkészítem.
Mikor kinyújtottuk jó vékonyra
a tésztát, egyenletes vékonyra,
akkor derelyevágóval felvágjuk,
a közepét megvágjuk benne,
így kapjuk meg a csörege mintát,
akkor megfogom,
itt áttolom a tésztát
és akkor szépen így átfordítom.
Forró bő olajba fogjuk elkészíteni
és nagyon kell odafigyelni,
mert ez nagyon hamar meg ég.
Mikor megsütöttük a csöreget,
akkor porcukorral szépen
megszitáljuk a tetejét,
meghintjük és lehet tálalni.
Jelen pillanatban a karcagi
Kántor Sándor Fazekasházban vagyunk.
Kántor Sándor mind máig
az a egyetlen fazekas,
aki Kossuth-díjat kapott
az 1958-as brüsszeli világkiállítás
utáni anyagából
amelyet itt a hátam mögött
lehet látni.
Kezdetben ő nem díszedényeket,
hanem használati edényeket készített,
majd 1927-ben találkozott
Györffy Istvánnal,
a jeles karcagi néprajz tudóssal,
aki fölhívta a figyelmét,
hogy a szomszédos Tiszafüred
fazekassága pusztulóban van
és fel kellene frissíteni.
Föl is kereste Kántor az éppen még
fellelhető fazekasokat és özvegyeket,
akiktől megtanulta azokat
a motívumokat, formákat,
amelyekkel elindult a pályáján.
Ettől lett ő már híresebb,
viszont adott volt, ha Tiszafüred,
akkor a mezőcsáti fazekas
hagyományokat is elevenítse föl,
hiszen ezek a miska kancsók amik
itt láthatók és Tiszafüreden,
ennek az ősei Mezőcsáton készültek.
A brüsszeli világkiállításon 1958-ban
ezekkel a figurális tárgyak szerezték
meg neki az igazi hírnevet.
Grand Prix, tehát nagydíjat kapott
ezért a munkáságáért
és ugye a brüsszeli világkiállítás
után kapott Kossuth-díjat,
aztán majd 1978-ban lett
a város díszpolgára is.
A ferdinánd az tulajdonképp egy
kalács. A kalácsnak az egyik formája.
Valószínűleg, hogy az első
cukrászokkal kerülhetett a kunságra.
Pont a 19. századnak az utolsó
harmada az amikor dömpingje
lesz a szakácskönyveknek,
a nyomtatott sajtónak,
megélénkül a kereskedelem.
Tehát itt is egyre több bolt jön és
mind rengeteg új ismeret,
és feltehetően azon érkezett
a ferdinánd is és az első
sütemények közé tartozik.
A ferdinánd egy nagyon-nagyon
ünnepélyes sütemény.
Karcagon általában nagy eseményeken,
esküvőkön, disznótorban,
névnapon sütik. Én elég gyakran
megszoktam ezt csinálni,
mert imádja a családom
vagy ha vendégeket várok,
akkor is mindig megcsinálom,
mert nagyon nagy sikere van
és hízeleg a hiúságomnak,
hogy megdicsérik az én süteményemet.
Ebbe az edénybe
beleteszem a langyos tejet.
Beleteszek egy kis cukrot.
Belemorzsikálom az élesztőt.
És egy nagyon kicsikét várunk
míg ez megkell.
Az edényt amibe fogom sütni
jól kikenem vajjal.
Megszórom kristálycukorral és
ez adja majd azt a csodálatos ízt
és látványt a ferdinándnak.
Ennek karamellás, gyönyörű fényes
lesz, mintha meg lenne kenve
valamilyen lakkal.
Kikapartam a tojást,
a tejfölt kicsi sóval.
Beleteszem az élesztőt
ami megkelt közben.
Kiöblítem ezt a poharat
a langyos tejjel
és annyi lisztet teszek hozzá, hogy
olyan kalács tészta sűrűségű legyen.
Nagyon szépen ki kell dolgozni.
Habosra, simára.
Ehhez kell biztos
egy 50-60 dkg liszt.
Cipó formájúra alakítom,
letakarjuk ruhával.
Lehetőleg meleg helyre tenni
és akkor megfog kelni.
A cukrot és a margarint
kikavarom habosra.
Megnézzük, hogy megkelt-e
a ferdinánd tésztánk.
Jaj, de gyönyörű lett.
Hogy könnyebben tudjak vele dolgozni
három cipóba szoktam elvágni.
És akkor elnyújtom.
Itt van a kikavart cukros margarin,
amivel kifogom majd kenni
a megkelt ferdinánd tésztát
és felgöngyölgetem.
És akkor a kivajazott, cukrozott
edényben beteszem szépen,
mint egy kicsi ki oszlopokat,
egymás mellé állítom kicsit ritkásan.
Mert ez kelt tészta ugye és ez
szépen össze fog kelni.
Nagyon sokan összetévesztik
a darázsfészekkel.
Nem darázsfészek.
A darázsfészek az diós. Ez nem.
Ez csak a cukros vaj habosra
kikavarva és a végén
cukros tejszínnel vagy fele tejszín
fele tejföl, tejjel, vaníliával
alaposan megöntözve
készre sütjük és majd meglátjuk,
hogy mennyire karamelizálódik és
látványnak is szép és ízre is jó.
Több mint 80 éve, hogy forog
a korong ebbe a műhelyben.
Ezt Kántor Sándor bácsi,
a Kossuth-díjas népművész mester
alapította ezt a műhelyt,
aki sajnos már nincs közöttünk,
a 2. generáció Kungazda Ferenc,
ő az én apósom,
Kántor bácsinak a veje.
Ő volt a 2. generáció,
sajnos már ő sincs közöttünk.
Én Tóth János vagyok 3. generáció,
aki tovább viszi ezt a fazekasságot.
Mi ugye a hagyományokhoz vagyunk
hűek, tehát a Tiszafüred, Mezőcsárd,
pásztói, sárospataki motívumokkal
dolgozunk,
de nagyon sok kerámiánk van
meg olyan minták
amit már ugye Kántor Sándor bácsi, az
ő alkotásai, amiket viszünk tovább.
Mindig próbálunk olyan
tárgyakat készíteni amit tudnak
a háziasszonyok használni.
Tehát a háztarásba is lehet
használni.
Gondolok étkészletekre,
fűszertartókra, boros kancsókra.
Most ezt a fazekasságot a kerámián
kibővítettük kályhacsempékkel is.
Ez most egy kicsit érdekes,
mert ezelőtt például
az 50-es évekbe ugyan így nem ment
a kerámia és Kántor bácsiék neki
kezdtek a kályhacsempéknek.
Csak utána 58-ban volt
a brüsszeli világkiállítás
és Kántor bácsi ott ugye nagydíjat
nyert a brüsszeli világkiállításon
és utána egy kicsit megint
fellendült a fazekasság
és akkor most mai napig ugye
eddig megyegetett,
de most megint visszatértünk
a kályhacsempékhez.
A kunságon a 18. század közepén,
egészen pontosan 1741-be
már Karcagon tudjuk,
hogy kukoricacsőszt vagy
tengeri csőszt fogadnak.
Tehát akkor már a növény jelen van.
1749-ben egy tanúvallomásban
vallja valaki,
hogy az esemény kukorica kapálás
vagy tengeri kapáláskor történt,
ami azt jelenti, hogy már tudták,
hogy ez mikor van.
Nem kellett pontosabban tudni,
megszokott cselekvés volt.
Tehát ekkor már általános ismeret.
Az első időkben nem takarmány növény
hanem táplálék növény.
Tengeri búzának is említik
az egyik forrás ill.,
a Székelyföldön még mindig
törökbúzának hívják, ha jól tudom.
Kukorica tortát fogunk készíteni.
Ez valójában
egy kukoricaliszttel készült piskóta.
Egy helyi molnár család
receptkönyvéből került elő a recept.
A kunságban a kukorica ételek
fogyasztása nem volt általános.
Nem azért, mert a kukorica nem
lenne jó minőségű étele az embernek,
de az állatoknak
természetesen használták,
de emberi táplálkozásra
azért nem volt itt gyakori,
mert olyan jó minőségű volt
a helyi búza termés,
hogy nem szívesen cserélték le rá.
Ez a kukorica torta azt gondolom,
hogy nem fordult elő
minden kunsági háziasszony
asztalán, de nagyon ízletes.
Első mozzanatként
előkészítem a hozzávalókat.
Hat tojást választok ki,
felütöm őket és külön választom
a fehérjét a sárgájától.
Ügyelve arra, hogy a tojásfehérjébe
ne menjen tojássárgája,
ugyanis ez megnehezíti
a hab felverését.
A tojássárgájához cukrot adok.
Ahány tojássárgája annyi
csapott evőkanál cukrot.
A hat tojássárgájához
hat evőkanállal.
A cukorral kikavart tojássárgája
akkor megfelelő,
ha kivilágosodott a színe
és szép sűrű.
Félre rakom és egy csipet sóval
fölverem a tojásfehérjét.
Egy habverő üst nagysegítségünkre
lehet a tojásfehérje felveréséhez,
ugyanis gömbölyű fenekén sokkal
jobban csúszik a habverő spirál.
Hat evőkanál kukorica lisztet
mérek ki egy kis tálkában.
Elkeverem a sütőport a lisztel,
egy adag habot teszek az elkevert
tojássárgájára,
majd erre szórok egy kis lisztet,
azt finoman elkeverem
és addig folytatom ezt a műveletet
amíg a három összetevőt
a tojássárgáját, a tojásfehérjét
és a lisztet megfelelően össze
nem keverem.
Azt gondolom, hogy három
dologtól jó egy piskóta.
A jó minőségű tojástól,
hogy megfelelő ideig keverem,
illetve verem fel a tojást
és a tojásfehérjét.
Valamint nagyon figyelek
az összekeverésnél arra,
hogy óvatosan keverjem
a hozzávalókat.
Amikor elkeveredett
a három összetevő,
akkor a kivajazott és lisztezett
tortaformába öntöm.
Előmelegített 160 fokos
sütőbe helyezem
és 30-40 perc alatt sül készre.
Elkészült a kukorica torta tésztája,
tovább ízesítem.
Citrom fondant készítek a tetejére.
0,5-1 deci közötti citromlevet
porcukorral sűrű krémmé keverek.
Először a torta tetejét finomra
kikavart lekvárral kenem meg.
Amit most használok az
ribizli-málna lekvár.
És itt még nem hagyjuk abba
az ízesítést,
hanem egyszerű hazi citrom
fondannal vonom be.
Szellős száraz helyre téve néhány
óra alatt megszikkad a dekoráció.
A többi kukoricás étellel ellentétben
ez nem szárad meg néhány óra alatt,
de azt gondolom, hogy a finom
íze miatt sem lenne erre lehetőség.
...
Több
Földrajzi név:
Karcag

Személyek

09:27:26

Dr. Fazekas Sándor

09:29:45

Elek György

09:30:27

Márkus Ica

09:33:59

Szabó Imre

09:35:22

Soós Lajos

09:38:57

Dr. Sütő Mihályné

09:40:29

Nagy Emese

09:42:20

Nagy Molnár Miklós

09:43:20

Szabó Imre

09:51:59

Tóth János

Kiemelt részek

09:27:10

Ízőrzők: Karcag

09:27:07

Ízőrzők